2012. május 3.
Téves beazonosítás
A Little River Community Gyülekezet épülete ugyanazon az
utcán volt, mint a First Memorial Gyülekezeté. Mivel ugyanannak a városkának
ugyanazon az utcáján volt a két gyülekezet, az ifjúsági csoportjaik gyakran
versengtek egymással. Ugyanabban a softball ligában játszottak, ugyanabban a
kosárlabda ligában, és kemény riválisok lettek. Az LRC mindig megpróbálta
túlszárnyalni az FM-t, és viszont.
Egy vasárnap, miután arról tanultak, hogyan kell szolgálni
mások felé, az LRC gyülekezet ifjúsága úgy döntött, hogy kimennek a városba, és
gyakorlatba ültetik a hitüket. Az ifjúsági pásztor „szolgálócsoportokba"
szervezte a fiatalokat, és biztatta őket arra, hogy menjenek, és szolgáljanak
mások felé. Bármit tehettek - csak azt nem volt szabad elfelejteni, hogy azt
tegyék, amit Jézus tenne.
Így aztán az LRC gyülekezet ifjúsági csoportja szétoszlott a
környék utcáin, és elkezdett szolgálni. Az egyik csoport az utca két oldalán
álló kocsikat mosta le. Egy másik csoport segített az embereknek tankolni egy
önkiszolgáló benzinkútnál. Egy harmadik csoport elment egy kórházi otthonba, és
énekelt az ott lábadozó betegeknek.
Miután lejárt az idő, a szolgálócsoportok visszatértek a
gyülekezeti házba, és beszámoltak arról, mit végeztek. Mindegyik csoportnak
volt mesélnivalója, és elmondták, mit tanultak, és közben hogy érezték magukat.
Az egyik csoport arról számolt be, hogy egy olyan néni felé
szolgáltak, aki az FM gyülekezet mellett lakott. Amikor riválisuk neve
elhangzott, mindenki morgott. „Lenyírtuk a füvet, összegereblyéztük a
leveleket, és elvégeztük a kerti munkát" - mondta az egyik diák. „Nagyon
aranyos volt a hölgy. Amikor végeztünk, behívott, és imádkozott értünk. Aztán
azt mondta: Ti, FM gyülekezetbeli fiatalok, mindig olyan kedvesen segítetek
nekünk, időseknek."
„Jaj, ne! - mondta az ifjúsági pásztor. „Azt hitte, hogy az
FM-ből jöttetek? Remélem, helyreigazítottátok! Megmondtátok neki, hogy nem az
FM-ből, hanem a LRC gyülekezetből jöttetek?"
„Hát... nem mondtuk meg - felelt a diák, meglepődve az
ifjúsági pásztor kérdésén. „Nem azt mondtad, hogy azt tegyük, amit Jézus tenne?
Mi úgy döntöttünk, hogy Jézus hallgatna."
Ez az igaz történet (amelyben megváltoztattuk a neveket)
figyelemreméltó, mert legtöbben gyorsan tudattuk volna a nénivel, hogy másnak
tulajdonítja az elvégzett munkát. A Jézus szerinti élet azonban nem foglalkozik
azzal, hogy ki kapja az elismerést. Valójában az a jézusi, ha tudunk örülni
mások jó szerencséjének. Ha a másikat előnyben részesítjük, magunkat pedig
háttérbe szorítjuk.
Amikor szolgálunk, nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy
megkapjuk-e érte az elismerést, hanem csak azzal, hogy Istené legyen a
dicsőség. Neki jár minden dicséret és hála. A szolgálat célja nem az, hogy jó
képet mutassunk magunkról, hanem hogy az emberek figyelmét Istenre irányítsuk.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Látomásban láttam egy jet-ski jellegű vízi járművet,
aminek az a tulajdonsága, hogy könnyedén siklik a víz felszínén. És hallottam,
ahogy ezt mondja az Úr: Már elég régóta közlekedsz könnyedén a bibliai
gondolatok ismeretének a felszínén. Ha megengeded, Én elvezetlek téged a
királyságom nagyobb megismerésébe és megértésébe. Sőt, megnyitom neked az
írásokat, a mélyebb kinyilatkoztatás által. Ez csak akkor fog megtörténni,
amikor vágyni fogsz arra, hogy behatolhass a mélységesebb szellemi igazságokba,
és ennek a vágynak a hatására fogsz még szorgalmasabban keresni.
Lukács 11:9 "Én is mondom nektek: kérjetek és
adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik
nektek."
Atyád karjai
Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A
lakók a ház udvarára menekültek, és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.
Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy
öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a
gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők
rettegve néztek egymásra. A tűzoltók késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó
tűzbe nem mertek bemenni.
Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska
segítségért kiált.
- Ugorj le! Elkaplak! - kiáltott fel az édesapa.
- Nem látlak apa! -
kiáltott a gyermek.
- Én viszont jól
látlak és ez elegendő! Azonnal ugorj!
A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához
a zuhanó gyermeket.
"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám,
meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."
Zsoltárok könyve 40.2-3.
Bob Gass: A szeretet elhívása (1)
„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)
Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor
gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire
az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.
A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint
amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra
hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a
gyerekeikkel.
A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City
Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia
osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét,
amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot
az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási
lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.
Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz,
és meg is teszed.
A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben –
felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban:
»Hová tűntek a húszas éveim?«.
A negyvenes éveidben
– egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az
egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.
Hetvenes éveidben a
legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik
könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?«
… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék
aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában
teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a
percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott
levélben érkezzen!
2012. május 2.
Ige: A kiválogatottak
„Áldott legyen az
Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden
szellemi áldással a mennyekből [és a
mennyeiek között] a Krisztusban.
A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése,
elvetése] előtt, hogy legyünk mi szentek
és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által" (Eféz 1,3-4)
Ige: Akiknek Isten az Atyja
„Kegyelem néktek
[Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása szálljon rátok] és békesség [vagyis: az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr
Jézus Krisztustól [a mi Urunktól]” (Eféz.
1,2)
Ige: Kik a boldogok?
„Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akiknek törvénytiprásait elengedték] és
akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik;
vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]
Boldog [áldott] ember [áldott személy]
az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [akinek
az Úr vétkeit (céltévesztését) nem
rója (nem számítja) fel]” (Róm. 4,7-8)
Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem
bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az
ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan
messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az
ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13)
„Isten ugyanis Krisztusban
megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket,
és reánk bízta a békéltetés igéjét”
(2Kor. 5,19)
Imádság:
Csend van, és belül is vágyom a csendet.
Árnyak közt lélekben keresem a fényt.
Köszönöm, Istenem, azt, hogy Tebenned
nyugalmat találok, békét, és reményt.
Ámen
(Hajdú Zoltán Levente)
A nap gondolata:
Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára.
Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan
aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)
Elvégeztetett
Én megdicsőítettelek
téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy
elvégezzem. (János 17:4)
E mai Igében
határozottan állítja Jézus, hogy Ő elvégezte azt a munkát, amit reá bízott az
Atya. Mennyei Atyjával karöltve végezte a lélekmentés szolgálatát, ennek
megfelelően tanított, gyógyított, munkálkodott Isten dicsőségén az emberek
között. Most a keresztre feszítése előtt tanítványaiért imádkozik, hogy ők is
tudják betölteni ezt a küldetésüket. Teszi ezt azért, mert tudja Jézus, hogy ez
teherhordozást, kitartást kíván, helytállást az akadályokban, a kísértések
ellenére.
A lelki munkát sohasem tudjuk a saját erőnkből végezni.
Csakis Istenre figyelve, Jézus Krisztus érdemében bízva tudjuk az Igét hirdetni
és a szolgálatban fáradhatatlanul helyt állni. Alázatra nevel ez bennünket,
hiszen Jézus tanítása szerint figyelmeztet, hogy más a vető és más az arató
ebben a munkában. Lehet, mi csak vetünk, de annak gyümölcseit mások hivatottak
betakarítani. A vetést ennek ellenére tegyük reménységgel.
Ha azonban az aratás feladata jut számunkra, amikor a mások
által elvetett Ige eredményét, gyümölcsét kell betakarítanunk, azt tegyük
alázattal. Hiszen amiért zömében nem mi fáradoztunk, az aratásban Isten kezéből
kapjuk, kegyelemből adatik. Jézus elvégezte ezt a munkát, de hozzá hasonlóan
Pál apostol szolgálatában is ezzel találkozunk, aki ezt írja: „Ama nemes harcot
megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!”
Nincs boldogítóbb dolog a keresztyén ember számára, minthogy
tudja, jó irányba tart szolgálata, és ebben a világban betöltötte azt a
küldetést, és elvégezte azt a munkát, amit Jézus Krisztus reá bíz. Isten
dicsőségére végzi ezt Isten gyermeke, így munkája nem merül feledésbe, hanem
megmarad örökre. Bíztasson ebben bennünket maga Jézus, aki ezt mondja: „Aki
nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya!” (Berencsi Balázs)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)