Téves beazonosítás

A Little River Community Gyülekezet épülete ugyanazon az utcán volt, mint a First Memorial Gyülekezeté. Mivel ugyanannak a városkának ugyanazon az utcáján volt a két gyülekezet, az ifjúsági csoportjaik gyakran versengtek egymással. Ugyanabban a softball ligában játszottak, ugyanabban a kosárlabda ligában, és kemény riválisok lettek. Az LRC mindig megpróbálta túlszárnyalni az FM-t, és viszont.

Egy vasárnap, miután arról tanultak, hogyan kell szolgálni mások felé, az LRC gyülekezet ifjúsága úgy döntött, hogy kimennek a városba, és gyakorlatba ültetik a hitüket. Az ifjúsági pásztor „szolgálócsoportokba" szervezte a fiatalokat, és biztatta őket arra, hogy menjenek, és szolgáljanak mások felé. Bármit tehettek - csak azt nem volt szabad elfelejteni, hogy azt tegyék, amit Jézus tenne.

Így aztán az LRC gyülekezet ifjúsági csoportja szétoszlott a környék utcáin, és elkezdett szolgálni. Az egyik csoport az utca két oldalán álló kocsikat mosta le. Egy másik csoport segített az embereknek tankolni egy önkiszolgáló benzinkútnál. Egy harmadik csoport elment egy kórházi otthonba, és énekelt az ott lábadozó betegeknek.

Miután lejárt az idő, a szolgálócsoportok visszatértek a gyülekezeti házba, és beszámoltak arról, mit végeztek. Mindegyik csoportnak volt mesélnivalója, és elmondták, mit tanultak, és közben hogy érezték magukat.

Az egyik csoport arról számolt be, hogy egy olyan néni felé szolgáltak, aki az FM gyülekezet mellett lakott. Amikor riválisuk neve elhangzott, mindenki morgott. „Lenyírtuk a füvet, összegereblyéztük a leveleket, és elvégeztük a kerti munkát" - mondta az egyik diák. „Nagyon aranyos volt a hölgy. Amikor végeztünk, behívott, és imádkozott értünk. Aztán azt mondta: Ti, FM gyülekezetbeli fiatalok, mindig olyan kedvesen segítetek nekünk, időseknek."

„Jaj, ne! - mondta az ifjúsági pásztor. „Azt hitte, hogy az FM-ből jöttetek? Remélem, helyreigazítottátok! Megmondtátok neki, hogy nem az FM-ből, hanem a LRC gyülekezetből jöttetek?"

„Hát... nem mondtuk meg - felelt a diák, meglepődve az ifjúsági pásztor kérdésén. „Nem azt mondtad, hogy azt tegyük, amit Jézus tenne? Mi úgy döntöttünk, hogy Jézus hallgatna."

Ez az igaz történet (amelyben megváltoztattuk a neveket) figyelemreméltó, mert legtöbben gyorsan tudattuk volna a nénivel, hogy másnak tulajdonítja az elvégzett munkát. A Jézus szerinti élet azonban nem foglalkozik azzal, hogy ki kapja az elismerést. Valójában az a jézusi, ha tudunk örülni mások jó szerencséjének. Ha a másikat előnyben részesítjük, magunkat pedig háttérbe szorítjuk.

Amikor szolgálunk, nem szabad azzal foglalkoznunk, hogy megkapjuk-e érte az elismerést, hanem csak azzal, hogy Istené legyen a dicsőség. Neki jár minden dicséret és hála. A szolgálat célja nem az, hogy jó képet mutassunk magunkról, hanem hogy az emberek figyelmét Istenre irányítsuk.

http://johir.neobase.hu/small_story/Teves_beazonositas

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Látomásban láttam egy jet-ski jellegű vízi járművet, aminek az a tulajdonsága, hogy könnyedén siklik a víz felszínén. És hallottam, ahogy ezt mondja az Úr: Már elég régóta közlekedsz könnyedén a bibliai gondolatok ismeretének a felszínén. Ha megengeded, Én elvezetlek téged a királyságom nagyobb megismerésébe és megértésébe. Sőt, megnyitom neked az írásokat, a mélyebb kinyilatkoztatás által. Ez csak akkor fog megtörténni, amikor vágyni fogsz arra, hogy behatolhass a mélységesebb szellemi igazságokba, és ennek a vágynak a hatására fogsz még szorgalmasabban keresni.

Lukács 11:9 "Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek."

Több dal 2

Menny a Földön Konferencia: A pénzügyi fogság

Atyád karjai

Az éjszaka közepén az egyik emeletes házban tűz ütött ki. A lakók a ház udvarára menekültek, és kétségbeesve figyelték a tűz terjedését.

Az egyik családban az édesanya döbbenten vette észre, hogy öt éves gyermekük nincs az udvaron tolongó emberek között. Az történt, hogy a gyermek félelmében nem a kijárat, hanem az emelet felé menekült. A szülők rettegve néztek egymásra. A tűzoltók késtek és a lakók a gyorsan elharapódzó tűzbe nem mertek bemenni.

Akkor észrevették, hogy a felső emelet ablakából a fiúcska segítségért kiált.

-  Ugorj le!  Elkaplak! - kiáltott  fel az édesapa.

-  Nem látlak apa! - kiáltott a gyermek.

-  Én viszont jól látlak és ez elegendő!  Azonnal ugorj!

A gyermek leugrott. Édesapja biztos karokkal ölelte magához a zuhanó gyermeket.

"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.

Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból,

Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet."

Zsoltárok könyve 40.2-3.

Bob Gass: A szeretet elhívása (1)

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk.

A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel.

A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik.

Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed.

A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«.

 A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz.

 Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz:  »Miért nem hívnak a gyerekek?«

… Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!

Fehérgyarmati Dicsőítő Csoport - A mélységből kiáltok

Ige: A kiválogatottak

 „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [és a mennyeiek között] a Krisztusban.

A szerint, amint magának kiválasztott [kiválogatott] minket Őbenne a világ teremtetése [megalapozása; a világ(alap) levetése, elvetése] előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek [hibátlanok; kifogástalanok; szeplő nélküliek teljesen épek, fogyatékosság nélküliek] Őelőtte szeretet által" (Eféz 1,3-4)

Ige: Akiknek Isten az Atyja

 „Kegyelem néktek [Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása szálljon rátok] és békesség [vagyis: az, az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól [a mi Urunktól]” (Eféz. 1,2)

Ige: Kik a boldogok?

 „Boldogok, [áldottak] akiknek megbocsáttattak [bűneik; hamisságaik; gonoszságaik] törvényszegéseik, [akiknek törvénytiprásait elengedték] és akiknek elfedeztettek bűneik [gonoszságaik; vétkeik, vagyis a cél ELVÉTÉSE]

Boldog [áldott] ember [áldott személy] az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít. [akinek az Úr vétkeit (céltévesztését) nem rója (nem számítja) fel]” (Róm. 4,7-8)

Mert Isten: „Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR (JHVH = Jahve) az istenfélőkhöz” (Zsolt. 103,10-13)

„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik bűneiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét” (2Kor. 5,19)

A Te szereteted

Imádság:

Csend van, és belül is vágyom a csendet.

Árnyak közt lélekben keresem a fényt.

Köszönöm, Istenem, azt, hogy Tebenned

nyugalmat találok, békét, és reményt.

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Jézus nem kívánt jobb szántóföldet munkája számára. Hozzáfogott annak a szántóföldnek munkálásához, amely előtte volt, és olyan aratást végzett, amely azóta is folyton táplálja a világot. (Fosdick)

Elvégeztetett

 Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. (János 17:4)

 E mai Igében határozottan állítja Jézus, hogy Ő elvégezte azt a munkát, amit reá bízott az Atya. Mennyei Atyjával karöltve végezte a lélekmentés szolgálatát, ennek megfelelően tanított, gyógyított, munkálkodott Isten dicsőségén az emberek között. Most a keresztre feszítése előtt tanítványaiért imádkozik, hogy ők is tudják betölteni ezt a küldetésüket. Teszi ezt azért, mert tudja Jézus, hogy ez teherhordozást, kitartást kíván, helytállást az akadályokban, a kísértések ellenére.

A lelki munkát sohasem tudjuk a saját erőnkből végezni. Csakis Istenre figyelve, Jézus Krisztus érdemében bízva tudjuk az Igét hirdetni és a szolgálatban fáradhatatlanul helyt állni. Alázatra nevel ez bennünket, hiszen Jézus tanítása szerint figyelmeztet, hogy más a vető és más az arató ebben a munkában. Lehet, mi csak vetünk, de annak gyümölcseit mások hivatottak betakarítani. A vetést ennek ellenére tegyük reménységgel.

Ha azonban az aratás feladata jut számunkra, amikor a mások által elvetett Ige eredményét, gyümölcsét kell betakarítanunk, azt tegyük alázattal. Hiszen amiért zömében nem mi fáradoztunk, az aratásban Isten kezéből kapjuk, kegyelemből adatik. Jézus elvégezte ezt a munkát, de hozzá hasonlóan Pál apostol szolgálatában is ezzel találkozunk, aki ezt írja: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!”

Nincs boldogítóbb dolog a keresztyén ember számára, minthogy tudja, jó irányba tart szolgálata, és ebben a világban betöltötte azt a küldetést, és elvégezte azt a munkát, amit Jézus Krisztus reá bíz. Isten dicsőségére végzi ezt Isten gyermeke, így munkája nem merül feledésbe, hanem megmarad örökre. Bíztasson ebben bennünket maga Jézus, aki ezt mondja: „Aki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya!” (Berencsi Balázs)

Ma csak álmodom arról.

Győri Márti: Szemeimet nyitva tartod (77. zsoltár)

Ézsaiás 45:18

Aforizmák

Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg magunkat nem ismerjük. (Eötvös)

Cselekvő hit

Lukács 10. fejezet: a leprások története „A te hited teljessé (egészségessé) tett téged.”

Helyezd a hitedet akcióba! - Erről beszélünk ma.

Minden a hittel kezdődik - a hit nyit legális ajtót, hogy belépj Isten királyságába. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni (Zsid 11:6). Nincs más lehetőség erre a világban. Megtisztíthatod az életedet, be tudod fejezni az alkoholizálást, a drogozást, az emberek becsapását, és morálisan nagyon becsületes ember lehetsz, és mégis nagyon távol Istentől. Őt mindez nem hatja meg.

 

Vannak, akik nem hisznek Jézusban, és sokkal tisztább életet élnek, és odaszántabbak a céljaiknak, életfilozófiájuknak, mint mi keresztények. De a mi megkülönböztető jelünk a hit. Hiszünk Jézus Krisztus kiontott vérében, a Biblia azt mondja: szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk vallást az üdvösségre. Van összefüggés a szív és száj között. Ami a szívemben van – szívemből hiszem, hogy Jézus meghalt értem, hiszek az igazságra –, azt a számmal megvallom, és ez üdvösséget szerez nekem. Ha hiszek Istennek, akkor ez az igazságosság felé visz.

 

Ez nem az Újszövetségben kezdődött: Ábrahám hitt Istennek és ez tulajdoníttatott neki igazságul. Ha például van kuponod a vásárláshoz, két kiló liszttel jössz ki, egy kiló helyett. A kupon pótolja a pénzt, elfogadják a készpénz helyett. Nekem nincs saját igazságom Isten előtt, amit oda tudnék vinni, de Jézus kitalált egy „kuponrendszert”, ami a megváltás. S mondta: „Ha hiszel bennem és hit által jössz hozzám, adok neked igazságosságot. Bár nem vagy igaz, de annak jelentelek ki, ha hit által jössz hozzám.” Nem lehetsz vérrel megmosott, megváltott keresztény hit nélkül. Ez lehetetlen.

 

Pedig sokan a gyülekezetekben ilyenek. Úgy tesznek, énekelnek mint mi, felemelik a kezüket, sőt adakoznak is, mint mi. Sőt még szolgálnak is közülük, de ez nem tesz senkit kereszténnyé. Ez csak annyit jelent, hogy fegyelmezett vagy. Ami kereszténnyé tesz, az az, hogy hiszel Jézus Krisztusban, és elfogadod Őt Megváltódnak, aki érdemeid nélkül tett Isten előtt igazságossá.

 

Mi is a hit? Tudjuk, hogy a démonok is hisznek. (Jak 2:19) Nem tudnak azonban megmenekülni – ők nem az igazságosságra hisznek. Mi igen. Vagyis hisszük, hogy az Úr megváltoztat, megszabadít. Nem csak abban hiszel, hogy Isten létezik. Ez még kevés. Ha nem párosul ezzel cselekedet, ami illik a hitedhez – a hit cselekedetek nélkül halott. (Jak 2,26) Értsd meg: a hit fontos Istennek. Ha mindössze két hívő van egy városban, képesek azt a feje tetejére állítani. Vajon mit tud hétezer hívő tenni egy várossal?! Ha egy akarattal összejönnek bármelyik vasárnapon.

 

Ha végre egy akaraton lennénk, félretolnánk a kicsinyes dolgainkat, és csak Isten dolgaival lennénk elfoglalva – meg tudnánk változtatni a várost, az egész generációnkat! Ha nem csak a saját kis dolgainkért imádkoznánk, hanem megdorgálnánk azokat az erőket, amelyek a dolgok mögött munkálkodnak – meg tudnánk változtatni azokat a dolgokat. Hatalmat vehetnénk ezen a vidéken, hogy felszabaduljanak a pénzügyeink, ingatlanaink, műhelyeink. Meggyógyulnának a betegek, mindenféle betegségből, még a rákos, vagy depressziós emberek is. A gyermekek becsületességben járnának. Meg tudnánk dorgálni az ellenséget aki a házasságodban munkál - hit által. Végre hitben járj és ne látásban.

 

De annyira hozzá vagyunk szokva, hogy aszerint cselekedjünk, amit látunk, hallunk -  amit a hírekben látunk, hallunk -, vagyis a természetes érzékszerveink szerint és nem a szellemi érzékszerveink szerint élünk.

 

Ezért jár körbe az Úr szelleme, keresve a hívőket. Azokat akik azt mondják: „bár tele vagyok fájdalommal, csődhelyzettel – de akkor is hiszek neked. Hiszem, hogy képes vagy minden képzeletet felülmúlóan cselekedni. Nem érdekel, mit mond az orvos, a főkönyvelő, az ügyvéd – én még akkor is hiszek neked. S amikor mindennek vége lesz, én győztesen fogok kijönni ezekből a helyzetekből. Csomagolj össze sátán, eltávozol most!” Döntened kell az elmédben: te egy gyülekezetbe járó akarsz lenni, vagy hívő? Az ellenséget nem nagyon érdekli, hogy gyülekezetbe jársz-e, vagy bevásárlóközpontba. Az ördögöt ez nem rémíti meg. Sokan járnak gyülekezetbe. De döntened kell, hogy hívő akarsz-e lenni, és szaván akarod-e fogni Istent...

 

Igazából nincs nagy hitre szükséged, ha egészséges vagy, a pénzügyeid rendben vannak, a házasságod úgy működik mint az óra. De ha olyan helyre mégy, ahol a pokol erői elszabadultak, ahol SZÜKSÉGES hinni! Sokan úgy gondolják, manapság nincs szükség Isten természetfeletti beavatkozására, mert nem akarnak megnyúzni minket, és fejjel lefelé keresztre feszíteni, úgy gondolják, hogy az ördög már nyugdíjba ment. A  laodiceaiaknak azt mondta Isten: azt hiszitek hogy gazdagok vagytok, pedig mezítelenek. (Jel 3:17)

 

Az ellenség nem hagyta abba, hogy téged tönkre tegyen és támadjon! De a természetes szintről áthelyezte a területét az elméd, békességed, nyugalmad , érzelmeid, gondolkozásod támadására. Ezért kapnak sokan korán szívinfarktust, halnak meg korán, ki vannak facsarva már 35 évesen. Van egy szellem, ami kiszívja az erődet, véredet, az ellenség meg akarja rabolni a legjobb éveidet. Végre döntened kell: ami sok, az sok! Végre fel kell venned a hitet, és vissza kell szerezned, amit az ellenség ellopott. Sok passzív keresztényt látok, többet, mint odaszántat. Pedig a Biblia szerint Isten királyságba erőszakkal lehet betörni – szükség van olyan emberekre, radikális emberekre, akik végre elindulnak, és csinálnak valamit, mondanak valamit.

 

A hit nyelvtanilag nemcsak főnév, ige is. Azt jelenti: tenni, megragadni, ragaszkodni valamihez. Mint egy bulldog: elszánt, fáradhatatlan hit, amikor végre a hited tárgyába belemerítheted hit-fogaidat, és addig rázod, míg fel nem adja az ellenség. Mondhatod: „Add vissza a családomat, házamat, munkahelyemet, pénzemet, egészségemet!”

 

Ugye te nem azok közé tartozol, akik várják Istent – passzívan -, mert így el lehet pusztulni. Döntsd el, hogy élj. Isten vár rád. Döntsd el végre, hogy ki fogsz jönni ebből.

 

3 leprás ült a kapuban, az éhínség kellős közepén, egyre gyöngébbek és gyöngébbek lettek. A halál körbe tekerte már őket. De az egyik azt mondta: miért ülünk itt, míg meghalunk? Ha meg kell halnom, akkor legalább a valamiért való küzdelemben akarok meghalni. Nem alszom magam a halálba. Nem fogom feladni az álmaimat és meghalni. Nem halok meg, hanem élek. Ők lehet, hogy meghalnának, és Isten hagyná hogy ez így legyen. De én nem fogok meghalni!

 

A hit akkor működik, ha cselekszel. A hit nem az, hogy van hited, hanem ha dolgoztatod. Olyannak kell lenned, mint Naámán, aki ült leprásan Szíriában, és nem volt pénz, ami segített volna rajta. Hitben kell cselekedned. Szükséged van csodára. Isten képes olyan csodát tenni, amit a pénz nem tud – mondhatta Naámán. Ő gazdag volt, és hatalmas, a bölcsességet mégis egy kis izraeli szolgálólánytól kapta. Ez a kislány azt mondta: a helyedben Istenhez mennék - le kell menned Izraelbe. Van ott egy próféta, aki meg tud gyógyítani. El tudjátok ezt képzelni? Naámán főparancsnok volt, és most egy kislány térdeihez került. Döntést kellett hoznia: vagy egoista, és keményfejű lesz, és azt mondja: „egy szolgálólánytól nem fogadok el tanácsot!” Vagy azt mondja: „radikálisnak kell lennem, ezért hallgatok rá, hogy áttörésem legyen.”

 

Voltál már olyan nagy bajban, hogy nem érdekelt, honnan jön a jó tanács?

Ha bajba kerülnék, nem érdekelne, hogy izzadok. Jézushoz is úgy mentek: semmi mást nem akartak, csak szabadulást. Mindegyikünk csodára vár. Életünk valamilyen területén szükségünk van Isten érintésére.

MINDENÁRON-ÉRINTÉST-AKAROK itt és most Istentől!

 

Fordítsd át végre a hitedet cselekedetbe. Jézus elhagyta Jeruzsálemet, átment Szamárián. Ott a zsidóknak semmi keresnivalója nem volt. Jézus azon a helyen tíz leprással került össze. A leprásoknak kiáltani kellett már jó előre, hogy ők leprások: „tisztátalan, tisztáltalan!” – kiáltozták. S az emberek szíve megtelt rettegéssel, amikor ezt a szót meghallották - hiszen fertőző betegségről van szó -, és kitértek az útból. A lepra szörnyű betegség, amely megeszi a testet, leesik a beteg ujja, kiesik a szeme, lassan élve elrohad. Senki nem akarta megérinteni őket. Ha kapcsolatba került egy leprással valaki, utána már nem mehetett vissza az életbe, velük kellett maradnia, egy olyan kolóniában, ahol mindenki ugyanabban a betegségben szenvedett.

 

Miért akarnak az emberek olyan társaságban lenni, amely nem képes megszabadítani?

 

Jézus éppen Szamárián ment keresztül. Jézus jött a leprások kolóniájához? Szeretném azt mondani, de nem. Jézus egyszerűen csak át akart menni Szamárián. Nem keresett leprásokat. Mit teszel, amikor elveszíted az örömödet, erődet, kapcsolataidat, életedet? Amikor az összeomlás szélén vagy? És Jézus még csak nem is megy abba az irányba, ahol vagy. Biztosan nagyon frusztrálna. Mondanád: Uram, hűséges vagyok, szolgállak Téged, és mindenkit megáldasz rajtam kívül, de még csak erre sem jössz. Pedig szükségem van a segítségre!

 

Jézus közeledett hozzájuk, és a leprások nem kiáltoztak - felrúgták a törvényt, a szokásokat. Amikor a helyzeted már nagyon rossz, szükséges a protokollt felrúgnod, hogy áttörésed legyen. „Légy irgalmas, Jézus!” – kiálts. Akármilyen vérmérsékletű is vagy, kiálts: „Uram, légy irgalmas! Tudom, hogy nem hozzám akarsz most jönni, nem  vagyok most a naptáradban előjegyezve, de kis kegyelmet tudsz adni nekem?” Kiálts Istenhez: „Adj kegyelmet Uram! Szükségem van rád!” A Bibliában jó néhány olyan esetről olvashatsz, amikor valaki kiáltott, mint például a vak Bartimeus: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” A többiek rászóltak, hogy hallgasson. De ő csak kiabált.

 

Lehet, hogy már a temetésedet tervezed, feladod - nos, nem vagyunk képesek megmenteni a házasságodat, házadat , gyermekeidet. De azt mondd magadban: „ami sok az sok. Ördög vedd le a kezedet rólam!” Beszélj: „Jézus könyörülj!” Dönts és indulj el: „ami sok az sok – eleget tűrtem, sokat veszítettem már. Az ördög sokat rabolt.” Nyisd ki a szádat, mert élet és halál a szádban van. Kiálts: „Uram irgalmazz! Légy kegyelmes!” Lásd meg a helyes sorrendet: nem Jézus kezdte el, hanem a leprások.

 

Ezért akarja az ördög, hogy ülj le csendben, és várd az Urat. A leprások kezdték.

 

(„Nézd Uram, az ördög elvette a gyermekemet, az örömömet, sikereimet, pénzemet, légy irgalmas! Lásd az állapotomat, krízisemet, fájdalmaimat, kudarcaimat. Vannak kiütéseim, fekélyeim, büdös, elgennyesedett sebeim.” - Arra van szükséged, hogy a szörnyű dolgaidat mutasd meg. - „Nézd meg a veszteségeimet, Uram.”)

 

A Biblia azt mondja, már messziről kiáltottak, s amikor Jézus meglátta őket, nem töltött időt velük, nem érintette meg őket, nem is foglalkozott a leprával, hanem PARANCSOLT nekik: menjetek, mutassátok meg magatokat a papnak. Amikor Isten megmondja, mit tegyél - tedd meg. Lehet hogy nincs összefüggésben azzal, amiért imádkozol. De ha Isten azt mondja: szeretném, hogy tedd meg ezt – ne mondd, hogy nem ez a megfelelő idő, stb. Ha Isten mondja hogy tegyél meg valamit - tudod, ugye, hogy az engedelmesség jobb mint az áldozat? A hit nem követel részleteket. Ne beszéld ki a bajaid részleteit. Ha Isten mond valamit, hogy tedd meg, nem kell a részleteket elmondani.

 

Tehát a leprások elfordultak tőle, és elmentek. Először jöttek Jézushoz, aztán irányt változtattak, és elmentek Jézustól. Először a csodáért mentek – de már a csoda üldözi őket. Ha engedelmeskedsz Istennek, amiért futsz, az a dolog fog téged üldözni. (Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek életem minden napján - Zsolt 23:6) Ne kérdezz, ne vitatkozz, ne kételkedj, ne tárgyald ki az áldásodat – csak tedd. Dicsérd Őt azért, amit kértél Tőle.

 

Az Úr gyakran ad szót neked. És úgy tűnik, az nem működik. De ha így tűnik is – működik! Jézus azt mondta: menjetek és mutassátok meg ... Akkor még leprások voltak. De amikor mentek, a Biblia azt mondja: miközben mentek, közben gyógyultak meg. Tehát: ha nem indulsz el, és nem mégy, nem fogsz kapni semmit. Minden lépéssel kicsivel jobban lettek. (Egy igaz embernek a léptei az Úr által vannak irányítva, és gyönyörködik az Úr annak az útjában. - Zsolt 37:23, angol ford.) Merj csak egy lépést tenni annak az ígéretnek megfelelően, amit az Úr mondott neked! Nem kapták meg azonnal a gyógyulást. Miközben mentek, az idő alatt kezdtek az ujjaik kinőni, a hiányzó testrészeik, a hús kezdett visszanőni.

 

Most már ne állj meg. Aki elkezdte a jó munkát, be is fogja végezni. Tartsd a lépést! Jönnek vissza a veszteségeid. Időre van szükség, de vissza fognak jönni, amíg az Úr akaratában maradsz, jönnek vissza. Jól megrakottan, túlcsordultan. Az ördög rosszat tervezett, de Isten megfordította, és jót ad. Ő jót tervezett. Légy kész arra, hogy mindent visszakapsz. Kezdd el Őt dicsérni. Adj neki dicséretet!

 

A tíz leprás közül egy tért vissza Jézusnak hálát adni. A legtöbben elfelejtik megköszönni. Istenre nem gondolnak addig, míg a következő probléma nem tűnik fel. De egy leprás visszajött, és mondta: „Uram, nélküled nem gyógyultam volna meg. Nem tudnék nélküled élni, visszakaptam az egészségemet, tartozom neked valamivel Uram.” Szükséges megköszönnöd Isten áldásait.

 

A hitedet váltsd át cselekvőbe. Nem a félelmeidet, aggódásaidat, kételkedésedet. A hitedet váltsd át cselekvőbe! Ne légy büszke, kiabálj! Isten nélkül nem vagy képes végigcsinálni az életet. Ezért hát fogadd el Isten szavát, és a hitedet állítsd cselekvőre.

Fordította: Orbán Tibor 

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=a_hit_akcioban_UzJS

Te vagy az én Uram ó Jézus.