2012. április 25.
Idézetek a szeretetről
Hidd el, hogyha a koldusnak fillért adsz szeretettel, jobban
esik neki, mintha forintot adsz szeretet nélkül.
Bob Gass: Válaszd mindig a jobb utat!
„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács
6:28)
Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának
vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál.
Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a
vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük.
Milyen nagyszerű
életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz
vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor
könnyebb megbocsátani nekik.
Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak
hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán
osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt
teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni.
Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az
emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük,
hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik
magukat biztonságban.
Abraham Lincoln
mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az
összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül
jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy
tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam
volt.”
Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus
fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik
bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki
elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled,
adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek,
hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31).
28. Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok
azokért, a kik titeket háborgatnak.
29. A ki egyik arcodat
megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne
vond meg alsó ruhádat se.
30. Mindennek pedig,
a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza.
31. És a mint
akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek
azokkal.
Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!
Életcseppek
"Ha a régi tündérmese- befejezést - "És boldogan
éltek, míg meg nem haltak" - abban az értelemben vesszük hogy "És a
következő ötven éven át pontosan azt érezték, mint a házasságkötésük előtti
napon", akkor ez azt mondja, ami valószínűleg sohasem volt és sohasem lesz
igaz, és rendkívül nemkívánatos volna, ha az lenne. Ki tudná elviselni, hogy
ebben az izgalmi állapotban éljen, akár csak öt évig is? De ha megszűnünk
szerelmesnek lenni, az természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnünk szeretni
is." /C.S. Lewis/
Ha szolgának tekintenek
"(Kívánom, hogy) a szeretetben meggyökerezve és
megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt: mi a szélesség és
hosszúság, magasság és mélység; és így megismerjétek Krisztusnak minden
ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent
átfogó teljességéig." (Ef 3,17-19)
Jézus nem bánta, ha valaki szolgának nézte, ezért sem volt
gond számára venni a kendőt és megmosni a tanítványok lábát.
Látjátok már, mekkora hite volt Jézusnak az Atyában, hogy
hajlandó volt az őt megillető előjogokat félretenni, s helyette elővenni a
szolgák mosdótálját és kendőjét?
Amit láthatunk Jézus cselekedetében, az ugyanaz, amit Isten
akar tőlünk is: hogy teljes mértékben átérezzük Isten szeretetének nagyságát,
hogy az Ő szeretete hosszúságában, szélességében, mélységében és magasságában
beszivároghasson mélyen a tagjainkba.
Szeretete megtisztít minket a bizonytalanságtól, és azzal a
friss illatú energiával és jóindulattal tölt el, ami képessé tesz szolgálni
másokat, ugyanazzal a szenvedéllyel, amivel Jézus szolgál minket. (Ef 3,18-19)
Minél jobban igyekezel Jézushoz hasonlatossá válni, annál
szenvedélyesebben leszel képes másokat szolgálni. Ez egyben azt is jelenti,
hogy benned az örök "segítőt" látják. Ne zavarjon ez téged, mert
valahányszor térden állsz, hogy feltörölj, mondjuk egy kilöttyent italt, Jézus
is ott lesz melletted mosolyogva, kendővel a kezében.
Örülni fog, hogy szenvedélyesen szolgálsz másokat, mint
ahogy ő is szolgál téged. E szolgálattal Isten fellobbantja benned a
képességet, hogy felfogd szeretete szélességét, hosszát, magasságát és
mélységét irántad, s azok iránt, akiket szolgálsz.
Kérd Istent, hogy mutassa meg, milyen módon szolgálhatsz
másokat, még ma.
(Daily Hope by Jon Walker, 2011. szeptember 27)
Ne félj!
Mk 6,50 – Mindnyájan látták ugyanis, és megrettentek. Ő
azonban azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: “Bízzatok, én vagyok,
ne féljetek!”
Nem az aminek látszik, nem kísértet, hanem Jézus az, aki a
tengeren jár. Jézus jöhet felénk úgy is, hogy nem ismerjük fel, megijedünk,
félünk tőle. Talán félünk, amikor Isten a nehézségeket felhasználva vagy azok
között jön felénk.
Ha félelem fog el, engedd meghallanom hangod, Istenem: ne
félj gyermekem!
Imádság:
Istenem! Te hatalmasabb vagy a halálnál is, és nem a végső
elmúlást, hanem a feltámadást és az örök életet szánod nekem és a Benned
hívőknek. Köszönöm minden Téged szolgáló nevében. Aki pedig még nem hisz,
azokért is könyörgök, hogy mielőbb vond magadhoz szívüket. A Feltámadott
Jézusért kérlek! Ámen
A nap gondolata:
A nap gondolata:
Az út a mennybe is, a pokolba is Krisztus keresztje mellett
megy el, - ott válik jobbra és balra. A Jézus testében meg kell botlanod. A két
lator is jobb és bal felől volt. (Stewart)
Teremtés
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén… Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
- Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim! – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
- Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
- Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.
- Tudtam”– mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
- Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim! – gondolta meglepetten.
Most már hangosan mondta ki:
- Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz:
- Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!
Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta… minden eltűnt.
- Tudtam”– mondta, és megrázta a fejét.
Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén…
Levél
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és
ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis
családjához. Panasz sosem volt rá.
A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban,
örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy
öreg ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis
házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná. Egy
valakivel beszélt csak. Minden délután elsétált a falu szélső házáig, várta a
postást. Öreg botjára támaszkodva állt a földút szélén és nézte, várta a zörgő
biciklivel érkező embert. Naponta ugyanaz a néhány szó hangzott el, már hosszú
évek óta. - Fiam, maradt levél? - Nem apó, ma sincs levele.
Az öregember lehajtott fejjel, fáradtan fordult meg és
sétált fel a kis dombra a házikójához. A postás pedig a falu felé fordult és
elkerekezett.
Ezen a napon is ment minden a maga szokásos rendjén. A
postás kihordta a leveleket, az emberek beszédbe elegyedtek vele és késő
délután elért a szélső házig. Az apóka fáradt volt, szomorú szemét kérőn emelte
a postásra, de a válasz megint ugyanaz volt. Ma sincs levél. A postás
visszatért a családjához, megvacsorázott, és már éppen aludni tért volna, mikor
nyitott táskájára nézett. Valami fehérlett benne. Odament. Az apónak címzett
levél volt. Egy sóhajjal és kicsit fájó szívvel bezárta a táskát.
- Holnap kézbesítem - gondolta -. Ha évekig tudott várni, ez
az éjszaka már nem számít. "
Reggel munkába indult és délre elért a szélső házig. Kicsit
dobogó szívvel leste, mikor látja meg az öregembert. De az ne volt ott.
"Furcsa. Valaki, aki évekig várakozik, nem hagyna ki egyetlen napot sem.
Ha nincs itt, majd és fölviszem hozzá a levelet!" Megindult a domb felé,
de föltekerni nem tudott, hát tolta a kerékpárját. Úgy félúton tarthatott,
mikor észrevette, hogy néhány ember lézeng a kis ház körül. Sietősre fogta
lépteit, fönt a kerítéshez támasztotta a biciklit és bement az udvarba.
- Mi van itt? - Az apó ma éjszaka meghalt. Reggel találtam
rá - mondta az asszony, aki néha tejet hozott az öregnek.
A postás fájó szívvel fordult vissza, hazatérve nem szólt
senkihez, csak leült az ablak elé és nézett kifelé, az útra. Elgondolta milyen
érzés lehet éveken át várni valamire, és bántotta, hogy ő volt az akadályozója
az apó örömének.
"De talán amit nem tudunk, az nem fáj" - nyugtatta
magát.
Egyszer csak meglátott egy férfit, aki az érkező
lovaskocsiról szállt le. Utána egy fiú, olyan húszéves lehetett. Rossz érzése
támadt.
Föltépte az apónak címzett levelet és olvasni kezdte.
"Drága Édes Apám!
Lassan harminc éve, hogy elszakított Magától a sors. De
végre megtaláltam a címét és az élet is oly kegyes volt hozzám, hogy
meglátogathatom Édes Apámat. Szerdán érkezek estefelé, és egy meglepetést is
hozok. Az unokáját, aki lassan húsz éves. Nyugtalanul és nagy örömmel várom a
napot, hogy találkozzunk.
Sokszor öleli: fia"
A postás kinézett az ablakon, szeme könnybe lábadt. A férfi
és a fiú még mindig az út szélén álltak, ahogy az öreg szokott. Néztek a
semmibe és vártak. A postás felállt, és kiment hozzájuk.
Ujkéry Tímea Dóra
Istenfélelem: prédikáció
Készítette: Lisa
Szanyel
"Istenfélelem" c. tüzes prédikáció Olivér Csonka
evangelista-tanitótól, tiszta tanítás, fogadjatok szeretettel.
"...Az istenfélelem egy jó tisztelet. A félelem szó egy hamis dolog. A félelemérzés egy hamis dolog, de az istenfélelem azt jelenti, hogy egy jó tisztelet. Hogy felemeled az Urat, hogy rájössz, hogy te ember vagy. Természetesen az Úr által Királyi Gyermek vagy, de Isten, meg Isten! Es amikor rájössz erre, hogy Isten, Isten es te meg ember vagy, akkor egy olyan szellemi tisztelet es egy istenfélelem jön benned létre, amivel az Isten csodájába bele tudsz állni felfuvalkodás nélkül. Ez egy nagyon fontos dolog! Azt mondja az Ige, hogy azt mondta Péter, mert félelem fogta körül őt, és mindazokat, akik vele voltak, a halfogás miatt..." (részlet)
Sajnos csak mp3, de hozok egy képet is, hogy lássátok Csonka Olivért:
http://dl.dropbox.com/u/2810882/adullam/adullam_2012_03_18_istenfelelem.mp3
Adullám.
A mi gondolataink nem az Ő gondolatai a mi útjaink nem az ő
útjai!
Ezt az ige azokra az emberekről állítja, akik még nincsenek
megújulva a gondolataikban.
Mármint azokról, akik állandóan tele vannak kérdésekkel és
miértekkel és a saját magtapasztalásaik rutinjuk által akarnak megválaszolni
olyan kérdésekre, amire igazából már rég megvan a válasz a Szent szellem által.
Szellemtől tanítottak leszünk, ezt mondja az ige.
Amikor sokszor elkapok okoskodó beszédeket a neten az jut
eszembe, hogy miért vitatkoznak a hallgatóság romlására a saját elméjükből?
Miért nem zárt üzenetekben boldogítják egymást?
Hiszen egymás elképzelésével van a baj. Nem pedig Isten
igéjével.
Sokan nagyon rosszul teszik fel a kérdést amikor nem értenek
valamit_: Mit gondoltok ti erről szerintetek lehet ezt meg azt tenni vagy
cselekedni------------,
Én meg kérdezem.
NINCSEN BIBLIÁD???????
NINCSEN NÁLAD A SZENT SZELLEM?
A továbbiakban az Adullám szolgálat teljesen kimarad ezekből
a fajta beszélgetésekből, hogy te mint gondolsz erről???
Az Evangéliumot védelmezzük amely szent és igaz és nem lehet
bilincsbe verni!
Jézus Krisztus Isten fia eljött testben felvitte a bűneinket
a fára, hogy a bűnöknek meghalván őneki tudjunk élni.
Feltámadt harmadik napon.
Felment a mennybe az Atya Isten erejének a jobbjára ült.
Elküldte a Szent Szellemet aki által uralkodunk a bűnön aki
elvezet minden igazságra: aki által felismerhetjük a bűnt megvallhatjuk és
elhagyhatjuk.
Aki folyamatosan tisztít bennünket, hogy oda tudjon állítani
Isten elé mint tökéletes menyasszonyt.
Nos akiben megvan ez a reménység annak kell valamit tennie
önakaratából?
Megtisztítja önmagát miként Ő is tiszta.
Az evangélium szent kegyelemből tartatunk meg hit által és
ez nem tőlünk van!
Isten a kezdeményező de nekünk ebbe bele kell állni hit
által és a testünket, lelkünket, szellemünket átadni az Úrnak és teljes
erőnkből odaszánásból szolgálni őt!
Tisztelettel és szeretettel Adullám pásztora.
WIGGLESWORTH MÓDSZERE
Készítette: Ilda Kemi
"Ez mindig attól függ, hogy az Atya mit mond nekem."
Ugyanez volt a válasza arra is, amikor a halottak feltámasztásáról vagy a démonok kiűzéséről kérdezték. Minden esetben úgy cselekedett, ahogyan az Úr irányította. Ha ő vezette az istentiszteletet, soha nem tudták, hogy milyen irányt fog venni az összejövetel. Általában teljes szabadságot kapott, így minden félelem nélkül vezette azt. Egyszer így kezdte az alkalmat:
"Mindaz, aki itt Istennel szeretne valamit átélni, tegye fel a jobb kezét!"
Mindenki feltette. Akkor így folytatta:
"Akik ma áldást akarnak, azok emeljék fel a másik kezüket!"
Majdnem mindenki felemelte a kezét, és magasan tartotta.
"Tartsátok még magasan a kezeiteket, de aki ma áldást akar hazavinni, annak fel is kell állnia!"
A teremben csaknem mindenki felállt. A kezeik még mindig magasan voltak, és ekkor a dicsőség hulláma vonult végig a gyülekezeten. A levegő mindig telve volt várakozással. Az ilyen alkalmakon Isten számtalan problémát oldott meg. Itt a Szent Szellem működött.
"Először a hit árad, aztán Isten kinyújtja kezét, hogy azt begyűjtse." - mondta.
Egyik másik alkalommal így szólt:
"Ha van itt valaki, aki akar valamit Istentől, az jöjjön előre!"
Egy férfi előre jött.
Wigglessworth megkérdezte:
"Mi van veled?"
"A garatommal van problémám. Állapotom egyre rosszabb. Már operáltak, de 11 év óta nem tudok szilárd táplálékot magamhoz venni."
"Ember, hogyan élsz akkor?"
"Mielőtt megeszek valamit, pépet kell belőle csinálni."
Ahelyett, hogy imádkozott volna érte, megparancsolta neki:
"Menj haza, és mondd a feleségednek, hogy készítsen neked egy finom vacsorát. Aztán egyél! Holnap este itt várlak, és a gyülekezet előtt elmondod, mit tett veled az Úr."
Másnap este ez a férfi elmondta, hogy engedelmeskedett a parancsnak, és így 11 év után először tudott szilárd ételt enni. Ilyen csodálatos Urunk van!
Forrás: http://www.vargamakai.com/smithwigglesworth.html
"Mi van veled?"
"A garatommal van problémám. Állapotom egyre rosszabb. Már operáltak, de 11 év óta nem tudok szilárd táplálékot magamhoz venni."
"Ember, hogyan élsz akkor?"
"Mielőtt megeszek valamit, pépet kell belőle csinálni."
Ahelyett, hogy imádkozott volna érte, megparancsolta neki:
"Menj haza, és mondd a feleségednek, hogy készítsen neked egy finom vacsorát. Aztán egyél! Holnap este itt várlak, és a gyülekezet előtt elmondod, mit tett veled az Úr."
Másnap este ez a férfi elmondta, hogy engedelmeskedett a parancsnak, és így 11 év után először tudott szilárd ételt enni. Ilyen csodálatos Urunk van!
Forrás: http://www.vargamakai.com/smithwigglesworth.html
2012. április 24.
Ige: Akik szeretnek
Mert Aki
gyakorolja a szeretet (mégpedig az agapé: Isten szerinti szeretetet),
az: „Boldog, aki a nyomorultra
(nincstelenre) gondol (akinek gondja
van a nyomorultra; aki észreveszi, megérti); a veszedelem (ha bajba kerül, a csapás) napján megmenti azt (segítségére siet) az Úr. Az Úr megőrzi azt és élteti (életben tartja) azt; boldog lesz e földön (boldoggá
teszi itt a földön), és nem adhatod oda
(mert nem engedi át) ellenségei
kívánságának (s nem adja ellensége hatalmába; nem engedi át ellenségei
dühének, sem a szomorúság, bánat, fájdalomnak). Az Úr megerősíti őt az ő betegágyán (segítséget hoz; enyhülést -
jobbulást - ad); bármilyen az ágya,
megkönnyíted betegségében (jobbulást ad neki valahányszor betegen fekszik,
és fekvőhelyét kényelmesre cseréli)” (Zsolt. 41,2-4)
Ezért: „Amit
leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság… (amit az embertől
megkívánnak, az a részvét, szánalom, könyörületesség)” (Péld. 19,22)
„Aki megutálja (megveti) az ő
felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik
(aki az alázatosokon könyörül), boldog
az!” (Péld. 14,21)
„Aki elnyomja a nincstelent, gyalázza Alkotóját, aki
pedig könyörül a szegényen, az dicsőíti” (Péld. 14,31)
És: „ Aki megcsúfolja (gúnyolja) a szegényt, gyalázattal illeti annak
Teremtőjét (Alkotóját); aki
gyönyörködik másnak nyomorúságában (és aki a veszedelemnek örül), büntetlen nem marad!” (Péld. 17,5)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)