Szeretet

 Isten szeretetének a lelke nem kerítheti hatalmába az embert mindaddig, míg belőle nem áradhat tovább másokra is. (Fosdick)

Életcseppek

"Nem az a kérdés, hogy jobb vagyok-e, mint mások, hanem, hogy jobbá leszek-e, mint vagyok." /Viktor J./

AZ ÉN TERHEM KÖNNYŰ

Jn 10,1-10.

Jézus mondja: 1 "Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy

be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; 2 de aki

az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és

a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és

kivezeti. 4 Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok

követik, mert ismerik a hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem

elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik." 6 Ezt a példázatot

mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik.

7 Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én

vagyok a juhok ajtaja. 8 Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a

juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át

megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tolvaj

csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy

életük legyen, sőt bőségben éljenek."

                       AZ ÉN TERHEM KÖNNYŰ

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

A férjemmel, mint városlakók a vidékies Quebec földútján autóztunk, amikor megláttunk egy igás ökrök által húzott fával megpakolt szekeret. Amikor utolértük, megálltunk, és elővettük a fényképezőnket. Az állatok mellett gyalogló farmer megállította őket, hogy tudjunk képeket

készíteni. Majd jelt adott nekik az indulásra, és tovább vezette őket a csendes vidéken.

Kedves emlékként hoztam magammal a jelenetet a békében egymás mellett haladó emberről és állatairól. A hosszú kapcsolat során az állatok megtanulták felismerni a gazdájuk hangját, és barátjuknak tekintik őt, aki eteti őket, és vigyáz rájuk, és saját súlyával nem növeli terhüket, hanem mellettük gyalogol.

Erről az a teher jutott eszembe, melyet mindnyájunknak hordoznunk kell, és hogy Jézus, a mi mesterünk arra hív, hogy tőle tanuljunk. Közösségben vele mi is megtanulhatjuk felismerni a hangját. Tudhatjuk, hogy számíthatunk szerető gondoskodására. Soha nem kéri, hogy nagyobb terhet cipeljünk, mint amit elbírunk, és mindvégig mellettünk marad. Urunk szeretete azután rajtunk keresztül árad másokra is.

Imádság: Segíts Urunk, tanulni tőled, hogy jobban meg tudjuk osztani szeretetedet másokkal. Ámen.

Az iga, melyet Jézus kínál, segít az élet terheinek hordozásában.

Hazel Keenan Schrum (Ontario, Kanada)

www.csendespercek.hu

A kis virág...

Uszkaiak szolgálata - Attila

Wigglesworth történet

Készítette: Ilda Kemi

Sok sürgönyt kapott, hogy menjen egy fiatalemberhez, aki nagyon beteg. Mikor megérkezett, egy asszony állt az ajtóban.

"Ön Wigglesworth?" - kérdezte.

"Igen" - felelte.

"Nagyon sajnálom, hogy későn jött, a fiamnak már semmi sem kell többé."

"Isten még sehova sem küldött későn." - válaszolta.

Kérte, hogy mutassa meg a fiát. A fiú a fal felé fordulva feküdt, és úgy lihegett, mintha meg akarna halni. A szíve már nagyon gyenge volt.

"Imádkozom az Úrhoz, hogy erősítse meg önt."- mondta.

Azokban a napokban sokat imádkozott és böjtölt. Tudta, hogy ez az eset emberi számítás szerint reménytelen, ezért az éjszaka nagy részét imádkozással töltötte. Másnap, korán reggel a közeli mezőre kiment imádkozni.

Ott, a mezőn Isten kinyilatkoztatta neki, hogy valami új kezdődik az életében.

Amikor visszament a házba, kérte, hogy vegyék elő a beteg ruháit, és szárítsák meg, mert az Úr felsegíti.

Nem hittek neki, és nem csináltak semmit a ruhákkal. Ez vasárnap reggel volt.

Elment a közeli ősi metodista egyház kápolnájába, ahol felkérték az Ige szolgálatára. Az Úr Igéje által hit ébredt az emberek szívében, és azt mondogatták:

"Máté fel fog kelni!"

Amikor visszament a beteghez, akkor újra szólt a háziaknak, akik szégyenkezve elővették a ruhákat, és a tűz mellé tették.

Ezután bement a beteghez, és elmondta látomását.

"Ha kezemet önre helyezem, az Úr dicsősége betölti ezt a helyet, és én nem tudok a helyemen megállni."

Azután kiment, behozta a beteg ruháit, és szólt az ott állónak, hogy adja rá a harisnyáját.

"Most kimehetnek a szobából." - mondta. Az ajtót becsukták.

"Imádkoztam, hogy történjen a látomás szerint, és hirtelen, amint megérintettem a fiatalembert, Isten ereje betöltötte a szobát, mely olyan hatalmas volt, hogy én a földre estem. Orrom és szám érintette a földet, és a dicsőségben kb. egy negyed óráig feküdtem ott. Ez idő alatt Máté az ágyban kiáltozott:

"Uram, ez a Te dicsőségedért van!"

Az ágy egyszerűen megrázkódott, mint minden más is a szobában Isten ereje által. Máté ereje, élete, szíve, - amelyet a leggyengébbnek tartottak mind megújultak. Én még a földön feküdtem a dicsőségben, mikor ő már felkelt, és öltözködni kezdett. Miután felöltözött, fel-alá kezdett járkálni a szobában és kiabált:

"Felkeltem a Te dicsőségedre!

Felkeltem a Te dicsőségedre!"

Kinyitotta az ajtót, és kikiabált:

"Papa, Isten meggyógyított engem!

Meggyógyultam!"

A dicsőség betöltötte a konyhát is; az apa és az anya is földre estek, és leányuk, akit kihoztak a menhelyről, akinek elméje kissé gyenge volt, ezen a napon teljesen meggyógyult."

Ébredés kezdődött a faluban.

Kérték, hogy jöjjön vissza,

és maradjon náluk hosszabb ideig.

(Stanley Howard Frodsham: Hit apostola c. könyve alapján)

Imaéjszaka 03.03.2012 Ha indul a nap; Nem tudok ellenállni neki; Elhisze...

1 TimÓteus 1. fejezet: Óvás a hamis tanítóktól (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Tim. 1,1 Pál, Jézus Krisztus [kiküldött] apostola a mi megtartó [üdvözítő, vagyis megmentő, megszabadító] Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi [elváró] reménységünknek rendelése szerint [és felhatalmazása alapján írja e levelet] »Más fordítás: Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta«

1 Tim. 1,2 Timóteusnak [jelentése: aki Istent tiszteli; istenfélő], az én igaz [édes és szeretett] fiamnak a hitben: Kegyelem, [azaz: Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] Istentől, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól^*

*Hogy ki volt Timóteus arról így tesz bizonyságot Isten Igéje. Pál apostol útja során: „Juta pedig Derbébe és Listrába: És ímé vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek vala (és dicsérőleg szóltak) a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3)

1 Tim. 1,3 Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek [bátorítottalak, és buzdítottalak] téged, hogy maradj Efézusban [azért], hogy megmondjad [és megparancsold] némelyeknek [és figyelmeztess egyeseket], ne tanítsanak más tudományt [ne hirdessenek tévtanokat, és ne tanítsanak hamis tanítást],

1 Tim. 1,4 Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által.

 [Más fordítás: Ne foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]^*

*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Ha valaki másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet) szerint való tudományt.

(Más fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez, és a kegyességhez (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).

Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért (és nem tud semmit), hanem vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek nevezett) szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek

 (Más fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed” (2 Tim. 2,14.16-17).

„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a mítoszokhoz) oda fordulnak” (2 Tim. 4,4).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

 De: „A balgatag (az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a törvényeskedő) harcokat kerüld; mert haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).

„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1)

1 Tim. 1,5 A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye] pedig a tiszta [őszinte, romlatlan, becsületes] szívből [vagyis a szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli; őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet.

»Más fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és őszinte hit szükséges«^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok (szerencsések, és a gondoktól és bajoktól mentes az életük), akiknek szívük tiszta [érintetlen; vegyítetlen; őszinte; Amibe nincs idegen anyag; elegyítetlen; a szívükben (szívükre nézve) tiszták, vagyis: tisztaszívűek]: mert ők az Istent meglátják [észreveszik, felfogják; mert megjelenik, megmutatkozik nekik]” (Mát. 5,8).

Ezért figyelmeztet a Szent Szellem: „Minden féltett dolognál jobban őrizd (óvd) meg szívedet, mert abból indul ki minden élet. Vesd el tőled a száj hamisságát (tartsd távol szádtól a csalárdságot), és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól (és távolítsd el ajkadról a hamisságot)” (Péld. 4,23-24).

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok (tanúskodások), (isten)káromlások” (Mát. 15,19).

Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős szellemet újítsd meg bennem” (Zsolt. 51,12).

Mert: „Kicsoda megy fel az Úr hegyére (Isten jelenlétébe)? És kicsoda áll(hat) meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét (aki nem sóvárog) hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra (és nem esküszik hamisan). Áldást nyer (az ilyen) az Úrtól, és igazságot (megigazulást) az üdvösség Istenétől” (Zsolt. 24,3-5).

Bizony: „Uram, kicsoda tartózkodhat sátorodban (ki lehet sátradnak vendége), kicsoda lakozhat (tartózkodhat) szent hegyeden? Aki tökéletességben jár (aki feddhetetlenül él), igazságot cselekszik (törekszik az igazságra), és igazat szól az ő szívében (és szíve szerint igazat szól)” (Zsolt. 15,1-2)

Hát az: „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség (és jóindulattal beszél): annak barátja a király” (Péld. 22,11).

„És látják (majd) az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22,4).

 „Mert Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).

Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez (kalüptó: befed, betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12)

1 Tim. 1,6 Melyektől némelyek eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak [üres fecsegésre adták magukat]:

»Más fordítás: Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat fecsegjenek«^*

*És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1)

1 Tim. 1,7 Kik törvénytanítók akarván lenni [és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem értik, sem amiket beszélnek [amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit bizonygatnak; vagy amikről vitatkoznak; és amit olyan csökönyösen állítanak].

1 Tim. 1,8 Tudjuk pedig [és tisztában vagyunk vele], hogy a törvény jó [hasznos, előnyös], ha valaki törvényszerűen [vagyis a törvénnyel összhangban, a törvénynek megfelelően] él vele [vagyis ha valaki törvényszerűen alkalmazza],

1 Tim. 1,9 Tudván azt [és tisztában vagyunk azzal is], hogy a törvény nem az igazért van [nem a megigazult ellen van, mert nem az igaz emberek számára szoktak törvényt kiszabni] hanem a törvénytaposókért [akik nincsenek alárendelve a törvénynek, vagyis a pogányokért]. És engedetlenekért [akik nem helyezik alá magukat, akaratosak, konokok, dacosak], az istentelenekért [az Isten nélkül élőkért, akik ezért gátlástalanok, és tisztességtelenek is] és bűnösökért [céltévesztettekért], a latrokért [a szentségtelenekért] és fertelmesekért [a szentségtelenek és a szentségtörőkért; a lázadókért, a vallástalanokért], az atya- és anyagyilkosokért, emberölőkért.

1 Tim. 1,10 Paráznákért [férfi prostituáltakért], férfi fertőztetőkért [homoszexuálisokért], emberrablókért [leigázó, rabszolgává tevőkért], hazugokért [hamisítókért], hamisan esküvőkért [hamis hitűekért, esküszegőkért, hamis tanúkért], és ami egyéb [vagyis különböző, másfajta] csak az egészséges tudománnyal [az egészséges tanítással] ellenkezik, [szemben áll, szembehelyezkedik].

1 Tim. 1,11 A boldog [és boldogító] Isten dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]^*

*És a kijelentés folytatódik: „Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott [vagyis a törvényszegések a törvény áthágások miatt toldották meg vele az ígéretet], amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.

[Más fordítás: Angyalok által lett érvényes, angyalok által adták parancsba, közvetítő révén (közbenjáró kezén át)]” (Gal. 3,19).

Tehát: „A törvény pedig bejött [közbejött; azért csúszott be  a kegyelem mellett], hogy a bűn [a félre-csúszás, botlás és elhajlás] megnövekedjék. [vagyis fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, hogy megsokasítsa az elesést]. De ahol megnövekedik [és elhatalmasodik, megsokasodik] a bűn [vagyis a céltévesztés] ott [azt messze felülmúlva] a kegyelem sokkal inkább bővölködik [megszaporodott, és ott még bőségesebben kiáradt]” (Róm. 5,20).

A törvény nem mindenkire vonatkozik, mert akik nem a hústest, hanem a Szellem szerint élnek: Az ilyenek ellen nincs törvény” (Gal. 5,23).

1 Tim. 1,12 És hálát adok annak, aki engem megerősített [aki erőt adott nekem, és hatalommal felruházott], a Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak, hogy engem hűnek [vagyis hűségesnek] ítélt [és megbízhatónak tartott], rendelvén a szolgálatára,

1 Tim. 1,13 Ki előbb istenkáromló, [szitkozódó, és az övéit] üldöző és erőszakoskodó [kevély, gőgös, önhitt, elbizakodott, önkényes, féktelen, vad, gátlástalan, arcátlan, zabolátlan, gyalázkodó] valék [vagyis olyan ember voltam, aki sem Isten, sem emberek irányában nem ismerte a mértéket, hanem gátlástalanul túllépett minden mértéket]. De könyörült rajtam [és mégis irgalmat nyertem], mert tudatlanul cselekedtem [tájékozatlan voltam, és nem értettem] hitetlenségben, [és engedetlenségben].

1 Tim. 1,14 Szerfelett megsokasodott [és bőségesen kiáradt rám, és túláradt rajtam] pedig a mi Urunknak kegyelme [Isten jóindulata, kedvezése] a Krisztus Jézusban való [vagyis a Krisztus Jézusban található] hittel és [Isten szerinti] szeretettel.

1 Tim. 1,15 Igaz beszéd ez [megbízható, és hiteles az Ige] és [minden(képp)] teljes elfogadásra méltó [az az ige], hogy Krisztus Jézus azért jött e [látható] világra, hogy megtartsa [üdvözítse, megmentse, és megszabadítsa] a bűnösöket [a célt eltévesztőket], akik közül első [és legnagyobb] vagyok én^*

*A korinthusi hívőknek így tesz az apostol bizonyságot Krisztus nélküli életéről: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [és érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hogy apostolnak hívjanak], mert háborgattam [és üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [Isten eklézsiáját, kihívott gyülekezetét]” (1 Kor. 15,9).

És mégis: „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak (a nemzetbelieknek) hirdessem a Krisztus végére mehetetlen (és mérhetetlen) gazdagságát” (Eféz. 3,8).

A Filippibelieknek is bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt, amíg a vallást, és nem Krisztust követte: „Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, törvény tekintetében [törvénytartó] farizeus,

[Más fordítás: Nyolcadnapra körülmetéltek, Izrael népéből, Benjamin törzséből származom, zsidó vagyok a zsidók közül. A törvény megtartásában farizeus].

Buzgóság tekintetében az egyházat [az eklézsiát] üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében [a törvényben követelt igazság szempontjából] feddhetetlen voltam.

[Más fordítás: Isten kihívott gyülekezetének szenvedélyes üldözője, s a törvényhez szabott igaz életben kifogástalan voltam]. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak [és veszteségnek] ítéltem.

[Más fordítás: Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem, és akadálynak tartom]” (Fil. 3,5-7).

Az apostol minden gyülekezetben bizonyságot tesz arról, hogy milyen volt Krisztus nélkül: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban (hogy milyen volt az én egykori magatartásom a zsidóság körében), hogy én felette igen háborgattam (és féktelenül üldöztem) az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban (vagyis népem körében) nemzetembeli sok kortársamat (a zsidó hithűségben), szerfelett rajongván atyai hagyományaimért (és minthogy fölöttébb buzgó rajongója voltam atyáim hagyományainak)” (Gal. 1,13-14).

„És ezt a tudományt (ezt az utat) üldöztem mind halálig (e tanítás követőit halálra üldöztem), megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. Miképpen a főpap is bizonyságom (és tanúm erre) nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz (a testvérekhez), Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva (és megkötözve) hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek (és hogy megkapják büntetésüket)” (Csel. 22,4-5).

A római százados előtt is erről beszél: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják (és ifjúságomtól fogva ismerik) a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus

(Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk (vagyis vallásunk) legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus).

Én (egykor) bizonyára elvégeztem vala (és elhatároztam) magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem. Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem őket) mind az idegen városokig is” (Csel. 26,4-5.9-11).

És bizony, mielőtt találkozott az Úr Jézussal: „Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva (és elhurcolva), tömlöcbe veti vala (őket)” (Csel. 8,3).

Sőt még más városokba is elment, hogy börtönbe juttassa az Úr Jézusban hívőket: „Saulus pedig még (az Úr tanítványai elleni) fenyegetéstől és öldökléstől lihegve, elmenvén a főpaphoz. Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva (és megkötözve) vigye Jeruzsálembe” (Csel. 9,1-2)

1 Tim. 1,16 De azért könyörült rajtam [és azért nyertem irgalmasságot], hogy Jézus Krisztus bennem mutassa meg legelőbb a teljes [és mindenre elég] hosszútűrését [és végtelen türelmét], példa gyanánt [vagyis, hogy példaképe legyek] azoknak, akik [a jövőben] hisznek Őbenne [és így] az örök életre [jutnak]^*

   

*Az Úr Jézus kijelentése jövetele céljáról: „Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa (és megmentse)” (Luk. 9,56).

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Luk. 19,10)

1 Tim. 1,17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egy] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké!

[Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen^*

*Pál apostol minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Az egyedül bölcs Istennek [szóljon a dicséret, imádás] a Jézus Krisztus által [és legyen tisztelet és] dicsőség mindörökké. [vagyis az örökkévalóságon át]! Ámen” (Róm. 16,27).

„az egyedül üdvözítő Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).

 „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16)^.

Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6)

1 Tim. 1,18 Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást,és ezt a  tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]^*

*És így bátorítja az apostol Timóteust, és minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)]” (2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk.

 »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13)

1 Tim. 1,19 Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [a hitet elvesztették, megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük].

1 Tim. 1,20 Kik közül való Himenéus [jelentése: a házasság istenének ajánlott] és Alexander [jelentése: férfit védő, legyőző], kiket átadtam a sátánnak [akiket rábíztam a sátánra [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló], hogy megtanulják [és azért, hogy megfegyelmezze, megzabolázza, és hogy megnevelődjenek], hogy ne káromkodjanak.

[Más fordítás: így megtanulhatják, hogy többé ne mondjanak gonosz dolgokat, ne becsméreljék, ne gyalázzák, és ne terjesszenek rágalmakat Isten ellen, és ne beszéljenek tiszteletlenül Istenről]^*

*De mi: „Átadjuk [kiszolgáltatjuk] az ilyent a sátánnak [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló, rátámadó] a (hús)testnek veszedelmére, [romlására; pusztulására; vesztére] hogy a szellem megtartassék [megmeneküljön; kiszabaduljon] az Úr Jézusnak ama napján” (1 Kor. 5,5).

Te pedig: „A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben).

És az ő beszédük (és az ő szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély, úgy) terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől (az igazság, a valóság, vagyis az ige kérdésében) eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás (vagyis a felállás, újra talpra állás, a felébredés) már megtörtént, és (ezzel) feldúlják némelyeknek a hitét” (2 Tim. 2,16-18).

„De te, óh Istennek embere, …(állhatatosan) kövessed az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. Harcold meg a hitnek szép (és nemes) harcát, nyerd el (és ragadd meg) az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság (és sok tanú) előtt” (1 Tim. 6,11-12).

 „És amiket tőlem hallottál sok bizonyság által (és sok tanú előtt), azokat bízzad (és add át) hív (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad (és vállald velem együtt a szenvedést), mint a Jézus Krisztus jó vitéze (jó katonája). Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba (a mindennapi élet gondjaiba); hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta (aki harcosává fogadta). Ha pedig küzd (vagy versenyez) is valaki, nem koronáztatik meg (és nem nyer koszorút), ha nem szabályszerűen küzd (ha nem szabályszerűen versenyez)” (2 Tim. 2,2-5).

És te: „Meg ne vesd (el ne hanyagold) a kegyelemnek benned való ajándékát (a benned levő kegyelmi ajándékot, vagyis a Szent Szellemet), amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével (azaz: amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével). Ezekről gondoskodjál (ezekkel törődj), ezeken légy (és ezekkel foglalkozz), hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek (vagyis mindenki) előtt. Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod (és megmented), mind a te hallgatóidat” (1 Tim. 4,14-16)

  

Kell, hogy néha érezd

A szeretet

Imádság:

Uram, látod, még ez a pár szavam is gyenge, töredékes, hamis.

Vedd hát a csendem kedvesen: dicséreteddé hadd legyen

bennem e néma figyelem, rád, aki szólsz, és a szavad

visszhangtalanul nem marad, mert így válaszol az életem:

Tudom, hogy te itt vagy velem!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Hinni annyit jelent, mint Jézushoz jönni vakon és hinni, hogy szemünket megnyithatja. Hozzáfordulni szegényen, és hinni, hogy meggazdagíthat. Hozzámenni üresen és elfogadni, amivel megkínál, magunkat halálra ítéltnek tekinteni és Benne örök életet találni. Önigazságunkat kárnak ítélni, Jézust pedig bölcsességünk, igazságunk, szentségünk és megváltásunk gyanánt elfogadni. (Spurgeon)

Napi Ige és gondolat

 De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. (Jeremiás 17:7-8)

Az ige utolsó részére koncentráljunk ma. Lehetnek száraz idők lelkileg, kiszáradhatunk látva a körülöttünk lévő világot, a romló emberi kapcsolatokat, az anyagi nehézségeket, felbomló közösségeket, sok jobb élet után vágyakozó emberi szívet, de az Úrban bízó szív nem szikkad ki, nem szárad el. Tápláltatik, és megtartatik az Úr ereje által. Mindezeknek fölébe, gyümölcsöt terem. Azaz nemcsak neki, hanem másoknak is elegendő lesz az, amit elnyer ebben az áldott, bizalmi kapcsolatban. Talán ez a legnagyobb bizonyítéka az Istenbe vetett bizalomnak, hiszen az Úrban bízó szív másokat is bíztat, jut ereje támogatásra, segítésre, szeretetre. Kérjük ma ezt Istentől, hogy vonjon bennünket ilyen közel magához és benne meggyökerezett életünkre mindezek igazak lehessenek. (Berencsi Balázs)

Mi a....

A legszebb nap?

A ma.

A legnagyobb akadály?

A félelem.

A legkönnyebb?

Tévedni.

Minden rossz gyökere?

Az egoizmus, az önzés.

A legszebb szórakozás?

A munka.

A legveszedelmesebb vereség?

A bátorság hiánya.

A legjobb tanítók?

A gyermekek.

A legszükségesebb szükségszerűség?

Önmagamat ajándékozni.

Mi boldogít a legteljesebben?

A másik embernek hasznára lenni.

A legveszedelmesebb hiba?

A rossz kedélyállapot.

A legközönségesebb érzés?

A bosszú és a gyűlölet.

A legszebb ajándék?

A megértés, az együttérzés.

A nélkülözhetetlen?

Az otthon, a valahová tartozás.

A jóleső érzés?

A belső béke.

A legjobb megoldás?

Az optimizmus.

A legnagyobb megelégedettség?

Az elvégzett kötelesség.

A legnagyobb erő a világban?

A hit.

A legfontosabb emberek?

A szülők.

A legszebb a világon?

A SZERETET.

Teréz anya (1910-1997) római katolikus apáca

Készítette: Filozófia Gyakorlati Iskolája

Az álom

Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.

- Mit árulsz itt? -kérdezte.

- Mindent, amit szíved kíván - válaszolta Isten.

Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, ami emberi lény csak kívánhat.

- Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelem nélküli szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nem csak magamnak, hanem minden embernek a földön.

Isten mosolygott.

- Kedvesem, azt hiszem félreértettél - mondta.

- Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat."

Anthony de Mello

Készítette: Olaru-Makár Sarolta

Két barát

Két barát ment a sivatagban.
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, és anélkül, hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba:
"Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste:
"Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte:
- Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért?
A másik azt válaszolta:
- Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.

TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI, A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve.
Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet.

Készítette: Őszinte Szív

A mester érintése

Ütött-kopott volt, s az árverező Úgy hitte, fáradni kár. Mégis kezébe vette a vén hegedűt, S mosolyogva mutatta fel.

– Hölgyeim és uraim, figyelmet kérek! Lássuk, a licitálást ki kezdi?

Egy dollár, ott hátul, kettő, igen! Csak kettő? Ki ad hármat? Három dollár először, és másodszor is...

Már koppant volna a kalapács, de mégsem, A terem végéből ősz hajú férfi lépett közelebb, s felemelte a vonót; letörölte a port az ódon hangszerről.

Felhangolta a megereszkedett húrokat. Tiszta és édes dallam kelt szárnyra, akár egy égi angyal éneke.

Elhallgatott a muzsika, s az árverező Furcsán fojtott hangon szólt:

– Ki ad többet a régi hegedűért? Felmutatta a hangszert és a vonót.

– Ezer dollár, ki ad érte kettőt? Kétezer dollár! Ki ad hármat?

Háromezer először, háromezer másodszor, háromezer harmadszor!

Tapsolt a terem, de valaki bekiabált:

– Nem értem, mitől ez a hirtelen értéknövekedés?

Nem váratott magára a válasz:

– A mester érintésétől.

Sok emberélet, akár a lehangolt húr, Ütött-kopott, vétkektől szennyes. Megkaphatja bárki olcsón, bizony, mint az avítt hegedűt. Egy tál lencse, pohár bor, perdül a kocka – és sodródik tovább. Az ára szinte semmi, s kis híján koppan már a kalapács. Ám jő a mester, s a tudatlan tömeg nem érti, mitől a hirtelen változás, a lélek értékét megezerszerezi.

Pedig egyszerű: a mester érintésétől.

(Myra B. Welch)

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Hullj eso

Az igazság a marihuánáról

Te vagy ott a mennyben