2012. április 16.
Mai Nap Igéje
Ha tejfölt köpülnek, vaj lesz belőle,
ha az orrot erősen fújják, vér jön belőle,
és ha haragot szítanak, per lesz belőle.
Példabeszédek: 30:33,
A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt
követ el.
Példabeszédek: 29:22,
Az Isten ismerete nélküli élet, sajnos ingerült,
türelmetlen, szeretetlen, bűnnel teli. A sötét hatalom irányítja, még akkor is,
amikor esetleg valakiben a jóság lakozik. Hány hitetlen szülőtől hallottam, én
mindent megadtam neki, jóra neveltem, és mégis mi lett belőle? Mert nem látják
és nem értik, hogy Isten áldása nélkül semmire sem megy az emberiség. De ha
ráébrednek, hogy Isten létezik és az ő áldásai ma is működnek, hogy figyel az
Úr minden emberre, és szeret minden embert, akkor megváltozik az emberek élete.
A gonosznak esélye sem volna nyomorgatni az emberi életeket.
Folytatnám az áldások felsorolását.
Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn. Áldott
lesz méhed gyümölcse, termőfölded gyümölcse és állataid ivadéka, teheneid
ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz kosarad és sütőteknőd. Áldott leszel
jártodban- keltedben.
5 Mózes 28:3-6
Ezek az áldások a
családokra vonatkoznak, és az ő állataira. Milyen jó olvasni ezeket. Sok ember
azt hiszi elég megvallani annyit: tudom, hogy van Isten. De Istent Ismerni
kell, ismerni a parancsolatait és kérni őt adjon erőt, hogy azt be is tudjuk
tartani. Szüntelen olvasni kell a bibliát mert olyan az ember természete amit
ritkán tesz attól eltávolodik.
Imádkozzunk, hogy az emberek ráébredjenek, ha kell
segítséggel is, hogy Isten nélkül lehet ugyan élni, de ha lehet vele is, akkor
kívánják ezt az életformát..
Add Uram, hogy minél több evangelizáció hangozzék el a
médiában, a parkokban, és más helyen is ahol az emberek megismernek téged.
Legyenek szolgáid, akik téged hirdetnek, és semmi ne álljon ennek ellene! Ámen.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Fontos, hogy megőrizd a lélekjelenléted, és nyugodt maradj a
felfordulás közepette. Ha célul tűzöd magad elé, hogy békességben leszel, akkor
el fog hárulni a káosz, ami azzal fenyeget, hogy rád ront. Kezelj minden
pillanatot úgy, ahogy éppen jön, és tudd, hogy Én megadtam a bölcsességet és az
erőt ahhoz, hogy minden nehézséggel sikeresen bánj el. Legyél erős és nyugodt,
mondja az Úr.
Zsoltár 131:2 Sőt lecsendesítém és elnémítám lelkemet.
Amilyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek,
olyan bennem az én lelkem.
ŐRIZD A SZÍVEDET!
Fil 4,4-9.
4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. 5 A
ti
szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!
6 Semmiért
se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor
hálaadással
tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége,
mely minden
értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és
gondolataitokat a
Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz,
ami
tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó,
ami
jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek
figyelembe! 9 Amit
tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem,
azt
tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
ŐRIZD A SZÍVEDET!
Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó,
ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! (Fil, 4,8)
Olyan borús volt reggel a kedvem, mint felettünk az ég. A
bátyám egy komoly műtét után nem volt jól, szeretett nagynénénk nem tudta
velünk tölteni az ünnepet, és a híradó is tele volt felfoghatatlan gonoszságokról
szóló történetekkel.
Teázás közben elővettem egy keresztyén újságot, amit pár
napja kaptunk. Az egyik cikk egy tábornokról szólt, aki Afganisztánban
találkozott egy fiatal lánnyal. Amikor a lány kért tőle egy olyan bakancsot,
amit éppen viselt, annyira megsajnálta, hogy később küldött a családnak egy cipőkből,
takarókból és más ajándékokból álló csomagot. Nyugdíjazása után feleségével
létrehoztak egy szervezetet a rászoruló afganisztáni családok segítésére, és
iskola építését is tervezik a lány falujában.
Amikor elolvastam ezt, és más hasonló történeteket arról,
hogyan segítenek hétköznapi emberek a bajba jutottakon, megváltozott a kedvem. Az
önmagamat felőrlő problémára koncentrálásom elmúlt. Megláttam, hogy a rengeteg
nyomorúság ellenére számtalan irgalmas és bátor cselekedet teszi jobbá a
világot. Ha a jó dolgokra figyelünk, Isten békessége meg fogja óvni a szívünket
és gondolatainkat attól, hogy a szomorúság hatalmába kerítsen bennünket.
Imádság: Atyánk, segíts, hogy meglássuk, és örülni tudjunk a
jónak, és csatlakozzunk a jó kezdeményezésekhez. Ámen.
A boldogságunk végül is attól függ, hogy mire figyelünk.
Julia Denton (Virginia, USA)
Visszhang
Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és
éles fájdalmat érezve felkiált:
- Áúúúúúúúúú.
Meglepetésére hangot hall a hegy gyomrából:
"Áúúúúúúúúú"...
Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:
- Ki vagy te?
De az egyetlen válasz, ami érkezik: "ki vagy te?"
Méregbe gurul a fiú, és ezt kiáltja:
- Gyáva vagy!
És a hang visszaszól: "Gyáva vagy!"
A fiú ránéz az apjára és megkérdezi: - Apa, mi folyik itt?
- Fiam - válaszolja az ember, - figyelj csak! - majd
elkiáltja magát: - Csodállak!
A hang felel: "Csodállak".
Apja azt kiáltja: - Csodálatos vagy!
A hang pedig válaszol: "Csodálatos vagy!"
Majd az apja elmagyarázza:
- Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában
maga az ÉLET!
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé
nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj
több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat. Ha
azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is
légy türelmes és mutass tiszteletet!
A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes.
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem
véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
2012. április 15.
Ige: A Szent Szellem tanítása
A Szent Szellem így figyelmeztet: „Fiam! Az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat
megőrizze a te elméd (a te szíved, a bensőd); Mert napoknak hosszú voltát (magas életkort), és sok esztendős (hosszú) életet,
és békességet (szerencsés éveket s boldogulást) hoznak (jólétet szereznek) néked
bőven” (Péld. 3,1-2)
„Őrizd meg (tartsd
hát meg), fiam, atyád (apádnak) parancsolatját, és anyád tanítását el ne
hagyd (ne vedd semmibe)” (Péld. 6,20).
Ige: Krisztus követése
„A sokaságot [a tömeget] pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván,
monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát [(hosztisz hétisz): mindenki, aki követni akar engem, annak előbb meg kell
tagadnia önmagát], és vegye fel az ő keresztjét. [(sztaurosz): Itt jelentése: nem önmagának él, nem a saját
akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére
összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek
érdekeinek rendeli alá], és kövessen engem.
Mert valaki meg
akarja tartani [menteni] az ő életét,
elveszti azt [pusztulásba viszi];
valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az Evangéliumért [az örömüzenetért], az megtalálja [megmenti] azt.
Mert mit használ [mit ér] az embernek, ha az egész
(látható) világot megnyeri [megszerzi],
lelkében pedig kárt vall [életét pedig
elveszíti; életét megkárosítja]?
Avagy mit adhat az
ember váltságul [váltságdíjul; cserébe] az ő lelkéért [az ő életéért]?
Mert valaki szégyell
engem és az én beszédeimet [az én (logosz):
Igémet] e parázna [házasságtörő]
és bűnös [(hamartólosz): céltévesztett]
nemzetség között [nemzedék előtt; ebben a parázna, elfajult és bűnös korban].
Az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor [(hotan): amikor, bármikor, valahányszor] eljő az ő Atyja
dicsőségében [(doxa): pompa,
fényesség, ragyogás, erő] a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38)
A Máté írása szerinti Evangélium jelenti ki, hogy mikor és
miért szólt így az Úr Jézus: „… kezdé
Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és
sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és
harmadnapon föltámadni.
És Péter előfogván
(magához vonta) őt, kezdé feddeni,
mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik (nem történhet) ez meg te véled. Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán;
bántásomra vagy nékem (botránkoztatsz engem, csapdát állítasz nekem); mert nem gondolsz az Isten dolgaira (és nem az Isten szerint gondolkozol),
hanem
az emberi dolgokra (az emberek szerint). Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak:
Ha valaki jőni akar én
utánam, tagadja meg magát és
vegye fel az ő keresztjét, (sztaurosz): kínkaróját naponta,
//képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás// és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét, elveszti azt; aki pedig
elveszti az ő életét én érettem (és az evangéliumért), megtalálja (megmenti) azt.
Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében
kárt vall (az élete kárt szenved)? Avagy
micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (életéért)?” (Mát.
16,21-26).
János apostol így ír a
kijelentésről: „Bizony, bizony mondom
néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a
földbe, és nem hal meg), csak egymaga
marad; ha pedig el /meg/ hal,
sok gyümölcsöt terem (sokszoros
termést hoz). Aki szereti a maga életét,
elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét e világon, örök életre tartja
(őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem
kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál,
megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26).
Mert: „Valaki igyekezik (törekszik) az ő életét megtartani (megőrizni), elveszti (elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (dzóogoneó): megtartja, életben tartja, életre kelti)
azt” (Luk.
17,33).
Dávid így prófétál erről: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat
Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla
(abba kell hagynia), még ha örökké élne
is, és nem látná meg a sírgödröt. Pedig meglátja! Meghalnak a bölcsek, a bolond
és ostoba is elpusztul, és másokra hagyják vagyonukat” (Zsolt. 49,8-11).
Pál apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, hogy mit
jelent az Úr Jézus kijelentése a gyakorlatban: „Akik pedig Krisztuséi, a testet [a (hús)testet; bűnös természetüket szenvedélyeivel, kívánságaival és
vágyaival együtt] megfeszítették (sztauroó: a szenvedélyt,
indulatot vagy az önzést eltörli, kiirtja; legyőzi). Minden olyan magatartás,
amellyel az ember Krisztus megfeszítésének jegyében megtagadja hústesti életét,
és a világban őt körülvevő bűnt. (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi görög-magyar
szótár 879. oldal: sztauroó)] indulataival és kívánságaival együtt” (Gal.
5,24).
Erre mutat példát Pál apostol, amikor azt mondja, hogy: „… megsanyargatom [megzabolázom; állon ütöm; megöklözöm; alávetem] testemet (szóma: énemet, egómat) és szolgává teszem; [és rabságba
(rabszolgaságba) vetem (kényszerítem)
leigázom] hogy míg másoknak prédikálok,
[tanítok; hirdetem az Igét; hogy amikor másokat versenybe hívok] magam valami módon méltatlanná ne legyek. [váljak;
(magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre; magam valamiképpen olyannak ne
bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát)]” (1Kor. 9,27).
És ezt meg is tudjuk tenni:
„Hiszen tudjuk, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra
feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen
működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste. (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön
(elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)]. Hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk
rabszolgája] a bűnnek. [ne
legyünk (a céltévesztés)
rabszolgái]. Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult;
igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]” (Róm 6,6-7).
Azért kell bemerítkezni a Szent Szellembe: „Hogy
levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a
csalárdság kívánságai miatt; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, És
felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és
valóságos szentségben” (Ef. 4,22-24).
„Mert akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27)
C. H. Spurgeon: Isten a mi menedékünk
Ezért mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Elvetettem őket
messzire a pogányok közé, szétszórtam őket az országokba, de én vagyok a
szentélyük egy kis időre azokban az országokban, amelyekbe jutottak" (Ez
11,16).
Ha távol is kell lennünk gyülekezetünktől, nem vagyunk távol
a kegyelem forrásától, amely Isten szentségéből fakad. Az Úr, aki az övéit
olyan helyre állítja, ahol mint száműzöttek érzik magukat, nem hagyja egyedül
őket, maga lesz velük és kárpótolja őket mindazért, amit otthoni gyülekezetük
szent alkalmai jelentettek számukra. Fogadd el ezt az ígéretet, vésd a
szívedbe, testvérem, aki vándorútra hivattattál!
Isten menedék az Ő népének mindenféle ellenség elől. Ő maga
az imádság helye. Az idegenben ugyanúgy velünk van, mint Jákóbbal volt, aki
vándorlásában a puszta földön hált, de mikor felébredt, mégis így szólhatott:
Bizonyára az Úr van ezen a helyen" (1Móz 28,16).
Isten a nyugalom szentélye is, olyan, mint a Szentek Szentje
a jeruzsálemi templomban, ahol az Örökkévaló lakott. Nála nyugalmat találunk a
gonosztól való félelmünkben.
Isten az irgalom szentélye Jézus Krisztus által. A frigyláda
az Úr Jézus. Áron vesszeje, a mannával telt edény és a törvénytáblák (mind
benne foglaltatnak) Krisztusban, a mi szentélyünkben. Istenben találjuk meg a
szentség és a közösség helyét. Mi másra lenne még szükségünk?
Ó Urunk, add, hogy beteljesüljön ez az ígéret a mi
életünkben, hogy megtapasztaljuk: Te vagy a mi szentélyünk!"
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Spurgeon: A Biblia a legfőbb helyen
Nagy békességük
van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak
meg azok"
(Zsolt 119,165).
Ha igazán szeretjük ezt a drága könyvet, a
Bibliát, nagy békességünk
lesz az élő
Istentől, és igazi menedéket találunk. Éljünk szüntelenül
közösségben az
Igével, és akkor olyan békesség lesz a szívünkben,
amelyet semmi
más nem adhat meg. A Szent Szellem az Ige által vigasztal
és elhinti
jótékony hatását, és lecsendesíti szívünk viharait.
Akiben gazdagon lakozik Isten Igéje, az nem
fog megbotlani semmiben.
Naponta felveszi
és örömmel tudja viselni keresztjét, felkészül a
próbákra, és nem
keseredik meg, akármilyen nagyok és nehezek is azok.
A gazdagság sem
téríti le útjáról, mint olyan sokakat, de a
szerencsétlenség
sem töri meg úgy, mint annyi más embert, mert felül
tud emelkedni
külső életének változó körülményein. Mikor az Úr a hitnek
valamely nagy
titka elé állítja, amelytől mások így kiáltanak fel:
Kemény beszéd ez:
ki hallgathatja őt?" (Jn 6,60), a hívő alázatosan
elfogadja azt,
mert (értelmi) kételyeit legyőzi az Úr törvénye,Igéje iránt
érzett mélységes
tisztelet. Neki ugyanis Isten törvénye Igéje a legfőbb
tekintély, amely
előtt örömmel meghajol. Urunk, munkáld bennünk a mai
napon is ezt a
szeretetet, békességet és nyugalmat.
Kenneth & Gloria Copeland: Micsoda jövő!
És vele együtt feltámasztatott és vele együtt ültetett a mennyekben,
Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének
túláradó gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban.
– Efézus 2:6-7
Egész életemben azt hallottam, hogy Isten azért váltott meg minket, hogy amikor Hozzá költözünk, az örökkévalóságot azzal tölthessük, hogy szeretjük és dicsérjük Őt. De tudod, ez nem így van.
Nagyon jól hangzik, de ez csak az emberek elképzelése. Isten nem önző. Éppen ellenkezőleg! Ő a legfőbb adakozó. Ő az, aki a legjobban szeret. Semmit nem azért tesz, hogy valamit kapjon cserébe.
Akkor miért váltott meg minket? Isten Igéje szerint azért, hogy a következendő időkben megmutathassa nekünk az Ő kegyelmének túláradó gazdagságát.
Gondolkodj el ezen! Isten azzal fogja tölteni az örökkévalóságot, hogy neked és nekem megmutassa a kegyelmének gazdagságát.
Ezért küldte Jézust a világra. Annyira szerette a világot, hogy az egyetlen Fiát adta. Azért adta Jézust, hogy ne Ő legyen az egyetlen fia. Azért küldte Jézust, hogy több fia legyen, akit szerethet, és akinek adhat – és Isten azt tervezi, hogy örökké ezt fogja tenni.
Hívőként te a legdicsőségesebb jövő előtt állsz, amit bárki is kívánhat. De ne várj addig, amíg az Úrhoz költözöl, hogy élvezd ezt a jövőt! Már most elkezdheted! Az Ige szerint már most a mennyekben ülsz!
Igei olvasmány: Efézus 2:1-8
|
Carl Eichhorn: Isten kegyelmes útja Izraellel (I.)
Térj vissza hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez, mert
elbuktál álnokságod miatt! Vegyétek magatokhoz e beszédeket és mondjátok neki:
végy el minden álnokságot és fogadd el azt, ami jó, és ajkaink tulkaival
áldozunk neked.
(Hós 14, 2-3)
"Elbuktál álnokságod miatt" - mondja a próféta
Izrael népének. Többféle okot is lehetett találni arra a gyászos katasztrófára,
mely a népre rászakadt. Többek között arra az ellenséges túlerõre lehetett
rámutatni, mellyel Izrael szembekerült. De a bukás legmélyebb oka mégiscsak a
nép álnoksága volt. Az Istenhez vezetõ út még nem zárult le. "Térj vissza
hát Izrael az Úrhoz, a te Istenedhez!" Az Isten még mindig Izrael Istene
volt, készen arra, hogy könyörüljön rajtuk a szövetség vére miatt (2 Móz 24,
8).
Egy népet sohasem a szabadságszeretõ felfogása vagy a munka
terén tett erõfeszítései emelnek fel, hanem egyedül és kizárólag a
visszafordulás ahhoz, akitõl elhajlott. Ez az út oly egyszerû és mégis olyan
kevéssé járt. Nem arról van szó, hogy levezekeljük vagy jóvátegyük a bûnt;
nyílt megvallásra van szükség. "Végy el minden álnokságot!" De milyen
sokáig tart az, míg egy ember belátja: bajomnak magam vagyok az oka és csak azt
kapom, amit tetteimmel megérdemeltem. Különös, hogy Isten elõször csak
vallomást, azaz csupán szavakat kíván tõlünk. Azoknak azonban szívbõl kell
jönniök. Istent nem lehet üres szavakkal kifizetni. A szív mélyébõl kell
elõtörni: vétkeztem, bocsáss meg! - szószerint: "Végy el minden
álnokságot!" Ez az elvenni szó valami teherre utal, mely súlyos és lenyom.
Ha ilyen tehernek látjuk a bûnt, akkor kérhetjük elvételét.
"Fogadd el azt, ami jó" tulajdonképpen azt a
kérést fejezi ki, hogy "légy jó hozzánk". Nem azt kérjük tehát, hogy
jó dolgunk legyen, hanem azt, hogy Isten jó legyen hozzánk. A valódi bûnbánat
ismertetõjele az, hogy a lélek Isten kegyelme után vágyakozik. Többé nem azt
kívánjuk, hogy Isten jósága földi áldásokban és adományokban jelentkezzék,
hanem õt magát akarjuk, amint Luther mondta egyszer: "A kegyelmes Istent
akarom megtalálni." Annak a számára azonban, aki Istent eltaszította
magától, a bûnnek elviselhetetlenné kell válnia. Csak akkor tud ismét Istenhez
közeledni. - "Ajkaink tulkaival áldozunk neked." A kegyelembõl
ajándékképpen kapott megbocsátást buzgó hálaadással kell viszonoznunk. - A mi
áldozatunk ajkaink dicsérete.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)