Ünnepeld Jézust, ünnepeld.

Ravasz László

A meghamisított kereszténység nagyobb ellensége a valódinak, mint a pogányság, épp úgy, ahogy a beképzelt gazdagság sokkal rosszabb a szegénységnél. 

NAGYPÉNTEK

Zsoltár 100.

1 Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!
2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!
3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi
vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.
4 Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát
neki, áldjátok nevét!
5 Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről
nemzedékre.

                            NAGYPÉNTEK

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki
hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Jn 3,16)

Olyan elhatározással ébredtem, hogy szomorú napom lesz. Végül is
nagypéntek volt, amikor Jézus meghalt. A böjtölésen töprengtem, a
nagypénteki hagyományon, ami Krisztus követőit arra hívja, hogy a
szenvedésére emlékezzenek. De azután éhes lettem. Arra számítottam, hogy
odakint szomorkás idő van, de ahogy kinéztem az ablakon, csodálatos
tavaszi napban gyönyörködhettem. Egyszerűen nem bírtam nem jókedvű lenni.

Lementem a földszintre, és megpillantottam a lányom üzenetét. Arra
emlékeztetett, amit én szoktam mondani: "Isten szeret téged, és én is."

A szavai segítettek megérteni valamit.
Eszembe jutott, hogy múlt éjjel egy világos gondolattal ébredtem az
éjszaka közepén: Isten mennyire szeretett minket, ha feláldozta Jézust!
És mennyire szeret minket Jézus, ha képes volt elviselni ekkora kínt!
Hogyne tudnék örülni, amikor felfogom és érzem Isten szeretetét? Azon a
reggelen is öröm töltött el, mert nagypéntek jó alkalom az örömre.
A legelső nagypéntek szomorú volt, de azóta minden nagypéntek egy
boldog emlékeztető arra, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, és húsvét
hajnalán legyőzte a halált értünk.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük végső áldozatodat, amit mindnyájunkért
elvégeztél a legelső nagypénteken. Ámen.

Nagypéntek megmutatja, Isten mit tett megváltásunkért.
Bruce Bedingfield (Illinois, USA)

http://csendespercek.hu

Az élet győz a halál felett! (Balogh Ferenc)

“Teremts bennem tiszta szívet…” – “Ne sérts meg, fiam!”

„Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram, az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a Te orcád elől, Szent Lelkedet ne vond meg tőlem!” (Zsolt 51,12-13).

Dávid megtérésként imádkozott így, miután vétkezett Betsabéval.

Egy újszövetségi hívőnek azonban így imádkozni: „Ó, Istenem, ne vess el a jelenlétedből! Ne hagyj el engem!” – sértés az ellen, amit Jézus véghezvitt. Dávidnak nem volt olyan szövetsége, ami megígérte volna, hogy Isten vele marad mindenkor. Az Ószövetség cselekedeteken alapult és Isten eszerint jött, vagy távozott. Az ószövetségi emberek nem voltak újjászületve. Nem volt örökkévaló megváltásuk, ahogy arról az Újszövetség beszél (Zsid 9,12-14). Jézus viszont azt ígérte: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” (Zsid 13,5). „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20).

Ha újjászülettünk, de nem érezzük Isten jelenlétét, és ezért Dávid imáját imádkozzuk : „Az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, Szent Lelkedet ne vedd el tőlem!”, ezzel csak azt mutatjuk, hogy nem értettük meg, milyen kiváltságokkal jár a szövetségünk. Hitetlenek vagyunk – nem hiszünk az Újszövetségben!

Ahelyett, hogy hitetlenségben imádkozunk, és utána csodálkozunk, hogy miért nem látunk eredményt, imádkozzunk inkább hitben! A hit imája gyógyítja meg a beteget (Jak 5,15). A hit imája hoz szabadulást és örömöt.

Így imádkozzunk: „Édesatyám, nem érzem, hogy itt vagy. Semmi kézzelfoghatót nem tapasztalok a jelenlétedből az életemben. Minden kiszáradt. De Igéd azt mondja, hogy soha nem hagysz el, és nem távozol el tőlem, ezért tudom, hogy itt vagy. Tudom, hogy életem problémái nem tőled vannak. Tudom, hogy nem hagytál el engem. Kérlek, segíts meglátnom, mit tettem, ami azt okozta, hogy elfordultam tőled. Miközben kereslek, kérlek, segíts felszabadítani azt az életet, amit nekem adtál. Tudom, hogy Szent Szellemed itt van. Tudom, hogy áldásaid még mindig az enyémek. Hiszem, hogy fel fognak szabadulni. Nem érem be mással.” Na, ez a hit imája!

http://awme.hu/2012/04/teremts-bennem-tiszta-szivet-ne-serts-meg-fiam/#.T4ACh5mRFKV

Oswald Chambers: ISTEN ÉS A BŰN ÖSSZECSAPÁSA

"Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára" (1Pt 2,24).

Jézus keresztje Istennek a bűn felett mondott ítéletét hirdeti. Semmiképpen se tűrd meg Krisztus keresztjével kapcsolatban a vértanúság gondolatát. A kereszt nagyszerű győzelem volt, amely a poklot alapjáig megrendítette. Nincs semmi biztosabb sem az időben, sem az örökkévalóságban, mint amit Jézus Krisztus véghezvitt a kereszten: helyes kapcsolatba hozta az emberi nemzetséget Istennel. Az emberi élet alapjává a megváltást tette. Minden embernek utat nyitott, hogy belépjen az Istennel való közösségbe.

A kereszt nem véletlenül jutott Jézusnak: Ő azért jött. Ő az a "Bárány, aki megöletett e világ alapjának felvettetése előtt". Testté lételének (Jn 1,14) egyetlen értelme és célja a kereszt. Őrizkedj attól, hogy a "testben megjelent" Istent elválaszd a "bűnné lett" Isten Fiától. Már testté létele is a megváltás céljából történt. Isten azért lett testté, hogy elvegye a bűnt. A kereszt az idő és az örökkévalóság középpontja, s mindkettő talányát megoldja.

A kereszt nem egy ember keresztje, hanem Isten keresztje, és Isten keresztje soha nem válhat emberi tapasztalattá. A kereszt Isten természetének kiábrázolása, kapu, amelyen át minden ember közösségbe juthat Istennel. Amikor eljutottunk a keresztig, nem tudunk keresztüllépni rajta; ott maradunk abban az életben, amelynek a kereszt a kapuja.

A megváltás középpontja Jézus keresztje és ezért olyan könnyű elnyerni az üdvösséget, mert Istennek nagyon sokba került. A kereszt az a hely, ahol egy hatalmas csapással Isten egyesül a bűnös emberrel, úgyhogy feltárul az életbe vezető út - a csapás pedig Isten szívét éri.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Kovács Péter: HAZUGSÁGOK AMIKET BEFOGADOTT AZ EGYHÁZ

6. Hazugság: Krisztus minden emberben benne van, csak fel kell ezt ismerniük

Sok hívő állandóan újabbnál újabb kijelentéseket akar hallani. Ugyanúgy, mint az athéni emberek, akik semmi mással nem voltak elfoglalva, mint valami újdonságoknak a hallgatásával. Ezzel két probléma van.

Az első gond az, hogy a hívők egy része nem vesz tudomást arról a tényről, hogy egy kijelentés három forrásból eredhet: Istentől, az embertől és az ördögtől. Úgy tesznek, mintha minden sugallat és kijelentés csakis Istentől származhatna. Így viszont kiszolgáltatják magukat hitető szellemeknek. Hogyha nagyon erőlteti az ember a kijelentéseket, akkor majd fog adni neki az ördög.

A másik probléma pedig az, hogy egy új kijelentés sem mondhat ellent a réginek, azaz a Bibliának, hanem összhangban kell lennie az Igével. Ha ez a kritérium nem áll fenn, akkor egyértelműen hamis kijelentésnek kell tekintenünk. Miért? Azért, mert a Szent Szellem nem skizofrén, hogy egyszer ezt mondjon, egyszer azt. Isten az Ő Igéjében egyértelműen lefektette az Ő akaratát, gondolatait, és Ő ezeknek soha nem fog ellentmondani!

Manapság divatos figyelmen kívül hagyni az Ige kijelentéseit, és csak azokat felhasználni, amelyek alátámasztanak valamilyen tézist. De önkényesen nem lehet megszűrni az Igét!

2 Tim. 4,3-4 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

Lesz idő, - prófétálta Pál apostol – amikor az egészséges, kiegyensúlyozott tanításokat nem fogják elviselni a hívők, hanem saját kívánságaik szerint keresnek maguknak tanítókat, akik olyanokat mondanak, amik tetszenek nekik, vagyis csiklandozzák a fülüket és a szívüket! Eközben észre sem fogják venni, hogy tulajdonképpen mesékhez fordulnak oda, az igazságtól, az Igétől pedig szépen elfordulnak közben. Úgy gondolom, hogy a mai korban fokozottan érvényesek Pál szavai!

A címbeli kijelentés inkább tekinthető new age-s vagy buddhista tanításnak, mint kereszténynek. Ugyanis az Ige egyértelműen állást foglal ebben a kérdésben. Nézzük meg, mit mond a Biblia ezzel kapcsolatban.

Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;

Pál apostolon keresztül a Szent Szellem kijelenti az efézusi levélben, hogy megtérésük és újjászületésük előtt a hívők Krisztus nélkül, Isten nélkül éltek a világban. Tehát egyértelmű az utalás arra, hogy mielőtt hívő lesz valaki, addig Krisztus nélküli életet él, semmilyen formában nincs közössége Krisztussal, még kevésbé lakik bennük Krisztus!

Róm. 8,9-10 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által.

Ez az Ige hívőknek szól, és nem általában a világ embereinek. Egyértelműen kijelenti az Ige, hogy akiben nincsen a Krisztus Szelleme, az nem az Úré, az nem tartozik hozzá. Nyilván itt azokról beszél, akik nem tekinthetők hívőknek bibliai értelemben, azaz nem születtek újjá. Ha pedig Krisztus bennetek van, azaz hívők vagytok, akkor élni fogtok. Azért mondja az Ige a ha szócskát, mert feltételhez van kötve az, hogy valakiben benne lakozzon a Krisztus. Nem lakik automatikusan minden emberben!

Minden ember Isten teremtménye, de nem minden ember Isten gyermeke! Kik az Isten gyermekei, kikben lakik Krisztus?

Ján. 1,12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;

Azok az Isten fiai, akik befogadták Krisztust az életükbe és a szívükbe hit által! Akik soha nem fogadták be Krisztust az életükbe, és soha nem hittek ő benne, abban nem lakik a Krisztus. Milyen okból lakna ilyen emberben?

Gal. 2,20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Megtérése után mondhatta el Pál apostol magáról azt, amit minden igaz hívő elmondhat vele együtt: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. De megtérése előtt nem volt közösségben Krisztussal, nem élt benne a felkent. Kizárólag a megtérés után, hit által lakik az emberi szívben Jézus Krisztus.

Ef. 3,16-17 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva

Ha minden emberben benne lakna a Krisztus, akkor értelmetlenné válna a fenti Ige, ugyanis minek adjon olyat Isten, ami már megvan? Pál apostol pedig azt kérte, hogy adja meg az Úr az efézusi hívőknek, hogy Krisztus lakjon hit által a szívükben, az által, hogy megerősödnek a belső emberben és meggyökereznek a szeretetben.

Ezek az Igék a teljesség igénye nélkül is egyértelművé teszik a címben megfogalmazott állítás tarthatatlanságát. Az a kijelentés, hogy minden emberben benne lakik a Krisztus, láthatjuk, hogy az Ige alapján hamis állítás.

Folytatasa kovetkezeik:

7. Hazugság: "A viskó" című könyv közelebb visz Istenhez

Készítette: Lisa Szanyel

Jézus él, és HÍV

Igaz barát

Volt két barát akik együtt jártak óvodába, iskolába és együtt vonultak be az amerikai hadseregbe. Még a fronton is együtt harcoltak hazájukért.

Egy nap visszavonulás közben az egyik barát kapott egy halálos lövést,és felakadt a szögesdrótra. A másik barát mikor meglátta, azonnal a segítségére akart menni, de a parancsnoka ráförmedt.
- Ne menj ki a védett árokból, mert már úgyse tudsz rajta segíteni, még téged is lelőnek!
A barát meghökkent, de mihelyt el ment a parancsnoka, azonnal a barátjához rohant. Vállára vette és sietett vissza vele.
Menet közben ö is kapott egy halálos lövést. Minden erejét összeszedte és alig vonszolta magát mire vissza ért legjobb barátja holttestével, de beért a futóárokba.
A parancsnoka ismét ismét mondta neki;

- Ugye, megmondtam, hogy ne menj ki érte, mert már nem tudsz segíteni rajta. De nem hallgattál rám. Most te is meg fogsz halni vele együtt. Megérte ez neked?
A barát már annyit tudott mondani;
- Igen megérte, mert amikor oda mentem hozzá, így szólt!
Tudtam, hogy el jössz értem!

Készítetette: Győzedelmes Gyülekezet

Horváth Tibor Megvizsgáltál engem

A sír üres a kő elgördült....

Ige: Az Úr Jézus hívása

 „Jöjjetek [gyertek] énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok [akik kimerültetek] és megterheltettetek [és teher alatt éltek], és én megnyugosztlak titeket [és megnyugvást (nyugalmat) adok nektek, megpihentetlek (és felüdítlek) benneteket].

Vegyétek föl magatokra az én igámat [az én jármomat], és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat [és megnyugvást] találtok a ti lelkeiteknek [vagyis magatoknak]

Mert az én igám [az én jármom] gyönyörűséges [boldogító; könnyű; hasznos; kellemes; és édes], és az én terhem [amit én teszek rátok] könnyű [és nem nehéz]” (Mát. 11,28-30)

Amint azt a prófétán keresztül már kijelentette az Úr: „Mert megitatom a szomjú lelket (és felüdítem a fáradt lelket), és minden éhező (és elcsüggedt) lelket megelégítek” (Jer. 31,25)

„Hát nem tudod-e és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait (Ő a földkerekség teremtője). Nem fárad, és nem lankad el; végére mehetetlen (és kifürkészhetetlen) bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja (és nagyon erőssé teszi). Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak (és megbotlanak) a legkülönbek (a legkiválóbbak) is; De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk (mint a sasok), futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el!” (Ésa. 40,28-31) 

Dávid megvallása: „Az Úr megőrzi az alázatosokat (az együgyűeket, a kiskorúakat); én ügyefogyott voltam és megszabadított engem (elesett voltam, de ő megsegített). Térj meg (hát térj vissza) én lelkem (én bensőm) a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled (légy újból nyugodt, lelkem (én bensőm), mert jól bánt veled az ÚR). Minthogy megszabadítottad lelkemet (és megmentettél engem) a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstől (az elbukástól): Az Úr orcája (színe) előtt fogok járni az élőknek földén” (Zsolt. 116,6-9)

Mert: „Bő záport hintesz vala (és bőven adtál esőt), oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod (és a fáradtat megerősíted) vala” (Zsolt. 68,10)

És hogy ez hogyan történik, arról így szól Isten Igéje: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem vala (mert még nem adatott) Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39)

Akkor következik be a hívő életében, hogy: „És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett. (És amikor majd nyugalomra fordítja az ÚR fájdalmaidat, nyugtalanságodat és azt a kemény szolgálatot, amelyet végezned kellett). E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak (a sanyargatónak), a szolgaság házának (és az erőszaknak) vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját (és vesszejét), az uralkodóknak vesszejét (a zsarnokság botját)” (Ésa. 14,3-5)

Ezért így figyelmeztet az apostol: „Óvakodjunk tehát, hogy mivel megvan (de még nem teljesedett be) az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, (gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről, és) valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől (munkáitól), amiképpen Isten is a magáéitól” (Zsid. 4,1.10)

Ige: Az Úré a hatalom öröktől fogva és örökké!

Amikor a hetven tanítvány győztesen visszatért: „Azon órában örvendeze (és így ujjongott) Jézus a Szent Szellem által, és monda: Hálákat adok néked (és magasztallak), Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted (és felfedted a gyermekeknek). Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted (és így láttad jónak). Mindent nékem adott (át) az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és (az) akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Luk. 10,21-22)

Mert: „Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (és nem engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36)

És: „Amiként te hatalmat adtál néki minden (hús)testen (vagyis minden halandó felett), hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,2-3)

Pál apostol bizonyságtétele: „Mert mindent az ő lábai alá vetett [Isten]. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló hogy azon kívül [vagyis annak kivételével], aki neki mindent alávetett. [Aki a mindenséget alá rendelte]. Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, [vagyis Istennek] aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. [Más fordítás: Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben]” (1 Kor. 15,27-28)

A feltámadott Úr átadja ezt a hatalmat a kihívottak közösségének, az eklézsiának: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen” (Mát. 28,18-20)

És hogy ez a hatalom – amelyet visszaad Istennek – a Krisztusé, és az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, a felkenté,– azaz a fiúé – arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel ő róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált” (Zsid. 2,6-9)

Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is: „micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (Zsolt. 8,5-10)

Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak gyülekezete, mely Uráról, Krisztusról neveztetik – az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg. és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10)

Ige: Az Úr Jézus kijelentése

 „Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20)

És: „Aki innotok ád (nektek) egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát (és el nem marad a jutalma)” (Márk. 9,41)

Mert: „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet (vagy elutasít), engem vet meg (és engem utasít el); és aki engem vet meg (és aki engem elutasít), azt veti meg (és azt utasítja el), aki engem elküldött” (Luk. 10,16)

A Szent Szellem egy történeten keresztül mutatja be, hogy mi a jutalma annak, aki befogadja azt, akit az Úr küld. Nagy szárazság volt a földön, és az Úr azt parancsolta Illésnek, hogy menjen Sareptába (jelentése: olvasztóhuta; a tisztítás, nemesítés helye).: „És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam. De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz (nekem), kérlek, egy falat kenyeret is (magaddal a) kezedben. Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem. (és a te Istenedre, az élő Úrra mondom, hogy nincs honnan vennem), csak egy marok lisztecském van a vékában (vagyis a fazekamban), és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük, és azután meghaljunk.

Monda pedig néki Illés: Ne félj, (csak) menj el, cselekedjél a te beszéded szerint (és tégy úgy, ahogyan mondtad). De mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát (egy kis lepényt), és hozd ide (nekem). Magadnak és a te fiadnak pedig azután süss; Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy (és a lisztes fazék nem ürül ki), sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül (és az olajos korsó nem fogy ki) addig, míg az Úr, esőt ád a földnek színére. És ő (vagyis az asszony) elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék (az Illés beszéde szerint járt el), és evék mind ő, mind amaz (vagyis az asszony), mind annak háznépe, naponként.

A vékabeli liszt nem fogyott el (a lisztes fazék nem ürült ki), sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg (az olajos korsó sem fogyott ki), az Úrnak beszéde (az Úrnak ígérete) szerint, amelyet szólott Illés által” (1 Kir. 17,10-16)

Megaláztattál.

A feltámadás.

Életcseppek

"Vigyázzatok az olyan emberekre, akik szemtől-szembe hízelegnek. Azt mondja a példabeszéd: 'Óvakodjál a macskától, elölről nyalogat, hátulról megkarmol'."

Orbán Anikó: HÁLA

Örökké hálás leszek Atyám

hogy megszabadítottál,

pusztulás gödréből kivontál,

s átvittél Országodba.

 Örökké hálás leszek Istenem

mert olyan nagy szereteted,

hogy Jézust, Egyszülöttedet

értem kínos halálba adtad.

Örökké hálás leszek Megváltóm

amiért szeplőtelen véred kifolyt,

az ellenség kezéből kivásárolt,

hogy kegyelmeddel elárassz.

Hálás leszek Uram örökké

a keresztért,

hogy halálos ítéletem téged ért,

s ott sebeidben meggyógyultam.

Hálás leszek Úr Jézus örökké

kincseidért,

hogy halálod által örök életet szereztél,

a Menny kapuját megnyitottad.

Hálás leszek Neked örökké,

amiért értem bűnné lettél,

hogy Isten gyermekeként

bűn nélkül Trónod elé lépjek.

Örökre hálás leszek érte.

Írta: Orbán Anikó

http://www.mindenlehetseges.hu/hala-3/

Kenneth & Gloria Copeland: Ne szomorkodj!

Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jönnek, és örökös öröm fejükön; vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj [szomorúság]!

– Ésaiás 51:11

Tudtad, hogy hívőként meg vagy váltva a fájdalom és szomorúság átkától Jézus Krisztus vére által? Épp úgy nem kell eltűrnöd ezeket, mint ahogy a bűnt vagy a betegséget.

Édesanyám 1988 augusztusában költözött haza az Úrhoz, és Isten hónapokkal előtte elkezdett engem a szomorúságról és a fájdalomról tanítani. Minden alkalommal, amikor megmutatott valamit ezzel kapcsolatban, gyakorlatba ültettem azt. (Mindig ezt kell tenned, ha Isten tanít valamire. Kezdd el most gyakorolni, és amikor szükség lesz rá, addigra már tudsz benne járni!)

Tehát nyolc és fél hónappal azelőtt, hogy édesanyám hazaköltözött az Úrhoz, elkezdtem ellenállni a szomorúságnak. Elhatároztam, hogy „nem bánkódom” . Az ördög azonnal támadást intézett az érzelmeim ellen.

De én azt mondtam: „Nem, ezt nem fogadom el. Hatalmat gyakorlok az ilyen érzések fölött Jézus nevében. A testemet odaszántam az Úrnak kedves áldozatul, ezért én csakis az Ő örömét fogadom el.” Majd elkezdtem az Igét szólni, és hangosan dicsérni Istent.

Volt három nehéz napom, amíg így ellenálltam, aztán azok a nyomasztó szellemek elmentek.

Azt mondom neked: ellen kell állnod a szomorúságnak és fájdalomnak. Nem tartozik hozzád. Nem a te Mennyei Atyádtól származik. Lehet, hogy egész éjszaka járkálni fogsz. De ne aggodalmaskodva és siránkozva járkálj, hanem az Igét szóld, amíg az a nyomasztó szellem eltávozik, és az Úr öröme érkezik hozzád.

Emlékeztesd magad arra, hogy ki vagy! Te vagy az, aki vigasságot és örömöt találsz. Te vagy az, akitől a fájdalom és szomorúság elmenekül. Te az Úr megváltottja vagy!

Igei olvasmány: Zsoltárok 97

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Ott a Via Dolorozán