2012. március 18.
BEFEJEZETLEN EDÉNYEK
Zsolt 139,13-18.
13 Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy;
csodálatosak
alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon
formálódtam,
mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden
meg volt
írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem
volt meg
belőlük.
17 Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas
azoknak száma!
18 Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak
nálad
vagyok.
BEFEJEZETLEN EDÉNYEK
Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi
formálónk,
kezed alkotása vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)
A polcomon lévő legtöbb amerikai őslakosok által készített
edényt azért
vásároltam, mert művészi alkotásoknak tartom őket. De a
legértékesebb
egy befejezetlen bögre. Ezt Marilyn, a hopi származású
barátnőm
ajándékozta nekem három évvel ezelőtt. Maga gyűjtötte az
agyagot az
otthona közelében lévő fennsíkról, majd megmunkálta, és
edényt formált
belőle.
Ott tartózkodásomkor szoros barátság alakult ki közöttünk.
Eljövetelemkor a kis bögrét a kezembe tette, és könnyes
szemmel
suttogta: "Nem volt lehetőségem befejezni, de szeretném
neked adni."
Azért értékelem sokra ezt a bögrét, mert olyan valaki
készítette, akihez
szoros barátság fűz.
Ahogy idősödöm, úgy érzem, hogy egy befejezetlen edény
vagyok. Első
pillantásra csak az őszülő hajamat, és az újabb ráncokat
látom.
Megkérdőjelezem az értékességemet.
Az öregedés folyamatát senki nem állíthatja meg, de mi a
szépség világi értelmezésétől elfordulva megnézhetjük, mit tart a Biblia
értékesnek bennünk.
A Biblia azt mondja, Isten a fazekas, mi pedig az agyag (Ézs
64,7).
Értékünket az a személy adja, aki teremtett bennünket.
A fazekas nem csak a születésünkkor formált meg minket,
hanem folytatja munkáját minden nap, hogy szerető kezei
által új teremtésekké legyünk.
Imádság: Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy szeretettel
formálsz minket.
Ámen.
Isten saját teremtményei vagyunk, ezért értékesek vagyunk.
Jill Allen Maisch (Maryland, USA)
www.csendespercek.hu
2012. március 17.
Ige: Krisztus követése
Az Úr Jézus
földi szolgálata alatt újra-és újra
hirdeti az Evangéliumot, bemutatva, hogy annak szerves részét képezi a
gyógyítás: „És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és
hirdetve az Isten [a mennyek] országának
evangéliumát [a királyság örömhírét], és
gyógyítva a nép között minden
betegséget és minden erőtlenséget [fogyatékosságot;
bajt; gyengeséget]” (Mát. 4,23).
„És
körüljárja [és bejárta] vala Jézus a
városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az
Isten országának Evangéliumát [az Isten
királyságáról szóló örömhírt; királyi uralmának jó hírét; a győztes hadvezér
érkezésének hírét]. És gyógyítván
mindenféle [mindenfajta] betegséget
és mindenféle erőtlenséget [gyengeséget; minden bajt, kórt, fogyatékosságot,
rosszullétet, krónikus jellegű fizikai rendellenességet az emberi szervezetben.
Ártalmat, csapást, panaszt; gyötrő, kínos betegségeket] a nép között” (Mát. 9,35)
Ige: Isten kegyelme
„Aki az ő tulajdon [saját]
Fiának nem kedvezett, [nem kímélte]
hanem őt mindnyájunkért odaadta [áldozatul
kiszolgáltatta] mimódon ne ajándékozna vele [miért ne adna ingyen; kegyelemből az ö Fiával] együtt mindent minékünk?
Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten az, aki
megigazít; [Isten, aki a megigazulást adta?]
Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus [Jézus], az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az Isten jobbján
van, aki esedezik is [közbenjár] érettünk
Kicsoda szakaszt [választ]
el minket a Krisztus szerelmétől? [isten
szerinti szeretetétől (agapéjától)]
nyomorúság [nyomorgatás; háborúság; nyomás, szorítás;
szorult helyzet (lelki-szellemi értelemben is), elnyomás] vagy
szorongattatás [szükség; szorongató
keserűség,
szükséghelyzet, szorult helyzet; kín, gyötrelem, ínség] vagy
üldözés, vagy éhség, [éhínség] vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, [életveszély]
vagy fegyver-é? [kard; átvitt
értelemben: háború; erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom] (Róm.
8,32-35)
A Szent Szellem már előre kijelenti
a vádló (a sátán) bukását: „Közel van, aki engem megigazít, ki perel
én velem? Álljunk együtt elő! Ki az én vádlóm? Lépjen ide! Íme, az Úr Isten
megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Íme, mindnyájan, mint a ruha
megavulnak, moly emészti meg őket” (Ésa. 50,8-9)
De nem is
vádolhatja már a szenteket, mert János apostolon keresztül jön a kijelentés: „Hallottam,
hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az
üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert
levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal
vádolta őket. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek
beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig” (Jel.
12,10-11)
Hiszen a mi Megváltónk:: „Ő
Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával
hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei
Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)
„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa
járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25)
„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak
másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe
előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24)
Ige: A hívők Istene
„Nincs olyan, mint a
Jesurun (jelentése: megigazult, hívő ember)
Istene (nincs Hozzá fogható)! Az egeken száguld segítségedre, és a
fellegeken fenségesen. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló
karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd.
(Más fordítás: Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai
tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd)!
És (biztonságban,
és) bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és
a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek (ahol az ég harmatot hint). Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan, mint te?
Nép, akit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és aki a te dicsőségednek
fegyvere
(Más fordítás: Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod)!
Hízelegnek majd néked
a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod” (5 Móz. 33,26-29)
És ti szentjei: „Tőle [belőle]
vagytok [származtok] pedig ti
a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká]
szentségül [megszentelődésünkké] és
váltságul: [váltság általi
szabadításul]” (1Kor. 1,30)
A nappal fiai
„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek,
felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek
reménységébe.”
1Thes 5,8
Itt a tavasz, egyre hosszabbodnak a napjaink és egyre
melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente, mikor beköszön ablakunkon a
napsugár, még a kedélyünk is megváltozik; vidámabbak, mosolygósak leszünk.
Mi, hívő emberek, a nappal gyermekei vagyunk, a fény gyermekei,
akik a világosságban érzik jól magukat igazán. Életünknek része ugyan a
sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének fénye mutat kiutat az ellenség
világából a „teljes dél” ragyogó országa felé, ahol Megváltónk vár ránk.
A világosság része az éberség, a józan gondolkodás, mert az
árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja tartani az embereket. Ez ellen
pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás tiszta gondolataira.
Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz
fegyvereket használ ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése,
rossz irányba terelése, hibáink, gyengeségeink kihasználása; mégsem vagyunk
teljesen védtelenek. Páncélként magukra ölthetjük a hitet és a szeretetet,
fejünkbe nyomhatjuk üdvözülésünkbe vetett reménységünk sisakját. Ha csüggedünk
terheink miatt, ott a gondoskodó Istenbe vetett hitünk minden eddigi
tapasztalata. Ha csüggedünk, mert mások törnek, megbántanak, ott a megbocsátó
szeretet fénye Urunk szemében és elkísér. Ha csüggedünk bűneink, hibáink miatt,
ott van Krisztusunk szeretete, mely vérével törölte el mindazt, ami elválaszt
minket Istentől. Mi kellene még ezen kívül, hisz megkaptunk már mindent?!
Félelemben felnőni
Gyermekkoromban félelemben nőttem fel.
Csak erre az egy érzésre emlékszem, ha visszagondolok azokra
az évekre. Végig kísért 7 éves koromtól egészen 32 éves koromig a félelem
érzése, bár felnőtt éveimben már "csak" annak velejárói gyötörték a
lelkemet.
Kisgyerekként meg voltam győződve arról, hogy a szüleim
azért vernek annyit, mert nem vagyok az édes gyerekük. 9 éves koromban aztán el
is határoztam, hogy véget vetek ennek az életnek, s világgá indultam három nagy
szatyorral a kezemben, amiből az egyik az iskolatáskám volt. Merthogy az iskola volt az egyetlen hely,
ahol ki tudtam kapcsolódni, ahol nem gyötörtek félelmek, ahol lekötött a
tanulás és az osztálytársak, ahol nyugodtan fogyaszthattam el az ételemet, s
ahol még a tökfőzeléket is örömmel megettem: mert viszonylagos nyugalom vett
körül. Szerettem a napközit is, bár volt, hogy csak "lekvárszalonnás"
zsemlét kaptunk uzsonnára - de jól esett.
Határozottan emlékszem arra a téli délután öt órára, amikor
- már sötétben - mentem haza felé, felpillantottam emeleti lakásunk
kivilágított ablakára... és görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogy egy perc
múlva mosolytalan számonkérés vár, s ha véletlenül négyesnél rosszabb jegyet
kaptam aznap, mi vár rám. Rosszallás, órákon keresztül tartó szitkozódás és a
sötét kép taglalása a jövőmmel kapcsolatban.
Kilenc éves koromig mindig igazat mondtam a szüleimnek.
Bármiről is volt szó, bárhogy is reagáltak, nem hazudtam soha. De egy
kisgyermek lelke nagyon képlékeny. Hogy védje magát a felesleges rágalmaktól,
titkolózásba kezd. Úgy okoskodtam, hogy ha csak évente kétszer mennek el a
szüleim szülői értekezletre, az csak évi két verés...
Sírhatnékom van így felnőtt fejjel, ha arra gondolok, mennyi
kisgyerek személyisége torzul el a felnőttek kények-kedve miatt napjainkban.
Micsoda félelemben és bűnben nőnek fel sokan csak azért, mert nem ismerik az
Igazságot. Akkor még nem tudtam, hogy az Igazság szabaddá tesz - honnan is
tudhattam volna !
Egy dolgot azonban határozottan tudtam, s ez meg is fogalmazódott
bennem. Ez volt az első, hogy hallottam azt a bizonyos Belső Hangot, Aki ezt
mondta a szívemben, ott legbelül:
"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."
Ez teljes eltökéltséget szült bennem olyannyira, hogy
elhatároztam: a következő verésnél nem fogok még megnyikkanni sem, nemhogy
sírni! És sikerült. Azt hittem, most jól megmutattam a világnak, mire vagyok
képes, közben pedig észrevétlenül nőtt, csak növekedett bennem a keménység, a
szeretetlenség, s mindaz, amely elválaszt egy normális, élhető élettől.
Felnőtt fejjel tértem meg. Volt már saját családom. Úgy
éreztem, végre itt az idő, hogy szembe nézzek azzal, aki a félelmemnek a
forrása volt. Senkinek egyetlen szóval sem mondtam, hogy mire készülök, csak
kitűztem magamban egy időpontot a váratlan látogatásra. Az Úr maga készítette
fel a szívemet az elkövetkező két napban, de mégis, még a fogaim is vacogtak,
amikor arra gondoltam, hogy mire is adtam a fejemet. De tudtam, hogy meg kell
tennem, s nem akartam megfutamodni.
Reszkető kézzel csengettem be a rég látott bejárati ajtónál.
Nem volt szíves a fogadtatás, de bementem, leültem és bizonyságot tettem saját
apámnak és anyámnak arról, hogy él az Úr, van kegyelem....
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Ha érzékeny vagy a szellemi környezetre, akkor érzékelni
fogsz egy váltást, ami áttörést hoz különböző frontokon. Azokat a dolgokat,
amiket eddig lehetetlennek tűnt legyőzni, mostantól lehetséges lesz. Ti, Én
népem, győztesek vagytok. Megadtam nektek azt a képességet, hogy kreatívak
legyetek, és új megoldásokat találjatok a régi problémákra. Hadd vezesselek el
benneteket a lehetőségek világába, ahol izgalmas és érdekes fejlődésen mehettek
keresztül, mondja az Úr. Legyetek bátrak és erősek a hitben.
Ésaiás 42:9 Íme, a korábbi dolgok megtörténtek, és Én új
dolgokat hirdetek ki; mielőtt kisarjadnak, Én elmondom nektek.
Mai igék
Ezért áll ez az írásban:
"Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága
sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg":
Néktek, a hívőknek drága kincs: a hitetleneknek pedig az a
kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és
botránkozás sziklájává: azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének.
Ők erre is rendeltettek. Ti azonban választott nemzetség,királyi papság, szent
nemzet vagytok, Isten Tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit
annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket: akik
egykor nem az ő népe voltatok, akik számára nem volt irgalom, most pedig
irgalomra találtatok.
1 Péter 2:6-10,
Csodálatos számomra ez az Ige. Azt mondják a börtönről, hogy
mindenkinek van ott egy téglája.
De Isten országában is van mindenkinek egy köve, rajtunk
áll, hogy hova akarunk be épülni.
Jézus állja azt a sarkot ami biztos, erős, megbízható. Mi
akik hozzá akarunk tartozni, mint kövek épülünk be ebbe a házba. Mindenkinek
meg van a helye, mint élő kövek, egy lelki házba.
Van mit ünnepelnünk, a Mestert aki elhívott minket szent
népnek, aki kiválasztott minket és elhívott, hogy királyi papság legyünk.
Lehet, hogy sokan még nem tudják ezt értékelni, csak akkor ha majd a Király
asztalánál ülnek, de az igazi szellemi és a hit emberei, már előre tudnak
örvendezni, és hálával áldozni ezért. Én ezek közé tartom magamat, és remélem
soha nem csüggedek el.
Szükséged van egy tervre
„És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert és
igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták a
módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre és a cseréptetőn át eresztették
le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket így szólt: Ember,
megbocsátottak a te bűneid.” (Lukács 5: 18-20)
A hét módszerből íme a harmadik, ahogyan egy kiscsoport
embereket nyerhet meg Jézus számára: A kiscsoportodnak tervet kell
készítenie.
Habár a hit és az ima fontos szerepet játszanak abban, hogy
másokat Jézushoz vezessünk, neked is TENNED kell valamit. Tervre van szükséged.
Amikor a négy barát látta, hogy a Jézushoz vezető út el van zárva, készítettek
egy tervet, hogy a béna embert eljuttassák Jézushoz.
A te kiscsoportodnak szüksége van egy tervre, hogy embereket
vigyen Jézushoz. Enélkül soha nem fogsz senkit a Megváltóhoz vezetni.
A Biblia azt mondja, hogy Istennek van egy terve: „Atyáink
Istene választott ki Téged, hogy megismerd az Ő akaratát” (Apcsel. 22:14)
Istennek a cselekedetre vonatkozó terve a Nagy Missziói
Parancsban van összefoglalva:
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet,
megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva
őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, és íme én veletek
vagyok minden napon a világ végezetéig.”( Máté 28: 19-20)
A hit könyörgése szabadulásért
Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.
(Róma 10,13)
Semmi mást nem kíván Isten, minthogy segítségül hívjuk õt.
Nem kell semmit hoznunk, csak kopogtatnunk kell a kegyelem kapuján. "Én a
te egész tartozásodat elengedtem neked, mivel könyörögtél nekem" (Máté 18,
32) - mondja a király a gonosz szolgának. Hány embernek szolgált ez már
vigasztalásul, hogy a szívbeli könyörgésen túl semmi mást nem kíván tõle az
Isten. - Az isteni irgalomért való könyörgés soha nem hiábavaló, utat talál az
Úr szívéhez, hiszen õ könyörületes és így a könyörületességére való hivatkozás
mindig szíven találja õt. "Az én belsõ részeim megindultak õrajta, bizony
könyörülök rajta, azt mondja az Úr." (Jer 31, 20). Van úgy, hogy a bûnös
nem alázkodik meg teljesen s még mindig igényekkel lép fel. Ilyenkor még
késlekedik az Úr. Ha azonban az az eset, mint a tékozló fiúnál: "Nem
vagyok méltó, hogy fiadnak hívjanak" - akkor az Úr sem tud mást tenni,
mint lehajol a bûnöshöz.
Csak hittel kérd és hívd segítségül az Úr nevét. Úgy kell õt
megragadnod, amint kijelentette magát az õ Igéjében. Az õ neve
"Megtartó". Mondd neki, hogy feléd is bizonyuljon Megtartónak és ezt
a nevét tegye elõtted is nyilvánvalóvá! Hiszen õ sohasem lehet hûtlen önmagához
és nem mondhat ellene önmagának. "Nevedre várok" - azaz azt várom,
hogy mindazt nyilvánvalóvá tedd elõttem, ami nevedben rejtve van (Zsolt 52,
11). - De ne hagyd magad megtéveszteni! Amikor a jerikói vak az Úrhoz kiáltott:
"Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!" - némelyek el akarták õt
hallgattatni. De minél inkább csendre intették, annál jobban kiáltozott.
"Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy
figyelmezzen reám" (Zsolt 77, 2).
Mindig akadnak emberek, akik a belsõ nyomorúságba jutottat
szeretnék távoltartani Jézustól. "Kapcsolódj ki, járj többet társaságba,
légy vidám" - és más hasonló jótanácsok hangzanak el ilyenkor. De még
veszélyesebbek szívünk belsõ hangjai, amelyek azt mondják: ugyan hagyd már,
hiszen úgysincs számodra segítség, elveszett ember vagy te! E mögött mindig a
gonosz húzódik meg. Menekülés helyett kétségbeesésbe akar taszítani. Állj meg a
hitben saját, hitetlen szíved ellenvetéseivel szemben is! Mondd a zsoltárossal
együtt: "Könyörülj rajtam a te kegyelmességed szerint: irgalmasságod
sokasága szerint töröld el az én bûneimet!" Aki ilyen alázatosan és
sürgetõ módon könyörög kegyelemért, meghallgatásra talál.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)