1 Thessalonikai levél 2. fejezet: buzdítás, Bátorítás az istenhez méltó életre (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai [testvéreim], hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló [nem volt haszontalan, eredménytelen, üres]^*

*És azért nem volt csak üres beszéd:  „(Mivel)hogy a mi Evangéliumunk [az örömüzenet] ti nálatok nem áll csak szóban [nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres (logosz: Ige) vagyis nem csak üres beszéd volt]. Hanem isteni erőkben [erő-megnyilvánulásban, csoda(tevő erőben)] is, Szent Szellemben [a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével] is, sok bizodalomban [és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal] is [és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság]…” (1 Thess. 1,5)

1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha elébb [előzőleg] már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt [előbb már szenvedés és bántalmazás ért bennünket] Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is [nyíltan; szabadon] hirdessük az Isten evangéliumát [szóljuk nektek az Isten örömüzenetét] sok tusakodással. [nehéz harcok árán; a sok nehézség ellenére is];

»Más fordítás: Mielőtt hozzátok érkeztünk, Filippiben megvertek és bántalmaztak bennünket amint tudjátok. Isten azonban mégis felbátorított bennünket, hogy a ti városotokban is mindenkinek elmondjuk az Istentől származó örömhírt. Valóban el is mondtuk, pedig Thesszalonikában is sokan ellenünk voltak«^*

*Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet, és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a sokaság (is) őellenük (és rájuk támadt). A bírák (az elöljárók) pedig letépetvén ruháikat, megvesszőztették (megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak (a börtönőrnek), hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,22-24)

1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk [vigasztalásunk; bátorításunk, igehirdetésünk] nem hitetésből van [nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered], sem nem tisztátalanságból [nem is tisztátalan, hamis szándékból], sem nem álnokságból

[Más fordítás: A mi üzenetünk és tanításunk igaz, a szándékaink tiszták, viselkedésünk teljesen egyenes és őszinte]^*

*És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják [(kapéleuó): csal, hamisít; megrontják] az Isten igéjét [logoszát] hanem tisztán [(eilikrineia): szó szerint: keveretlenül, elkülönítve, pontosan, őszintén]. Sőt szinte Istenből szólunk az Isten (színe) előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17)^.

És az apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem (hús)testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12)

„...nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2)  

1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott [megvizsgált, kipróbált] minket arra, hogy reánk bízza az Evangéliumot [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének hírét], akképpen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja [és ismeri] a mi szívünket (bensőnket).

[Más fordítás: Olyan emberek vagyunk, akiket maga Isten tett próbára. Ő talált alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az örömhírt. Ezért úgy beszélünk, hogy nem az emberek tetszését keressük, hanem Istenét. Mert ő vizsgálja meg a szívünket és szándékainkat]^*

10 És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…” (Jel. 2,23)

1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem telhetetlenség színében [sem leplezett kapzsisággal] nem léptünk fel [nem forgolódtunk közöttetek] soha. [Nem próbáltuk senkitől kicsalni a pénzét], Isten a bizonyság [a tanú rá].

»Más fordítás: Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú«^*

*És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban [nem alkalmazunk cselt, nem járunk fortélyoskodásban], és nem is hamisítjuk meg [sem nem használjuk cselvetésre] az Isten igéjét [logoszát]. De a nyilvánvaló igazsággal kelletjük [a való(igaz)ság nyílt hirdetésével (kijelentésével; láthatóvá tételével) ajánljuk] magunkat  minden ember lelkiismeretének [szellemi ismeretének – együttészlelésének] az Isten előtt [Isten jelenlétében]” (2 Kor. 4,2).

 „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az Isten igéjét (és nyerészkednek Isten igéjével); hanem tisztán (mint akik tiszta szívből), sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).

 „Mert a mi buzdításunk (igehirdetésünk) nem hitetésből van (nem tévelygésből ered), sem nem tisztátalanságból (nem is tisztátalan szándékból), sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3)

 „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)

És: „… (úgy) ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4)  

Mert: „Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk (győzünk meg), Isten előtt pedig nyilván vagyunk (és nyíltan állunk); Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyilván vagyunk (és nyíltan állunk)” (2 Kor. 5,11)

1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól. Holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai [Más fordítás: [Emberi elismerésre nem törekedtünk sem a tiétekre, sem a másokéra. Pedig mint Krisztus apostolai élhettünk volna tekintélyünkkel, mégis szelíden léptünk fel közöttetek]^*

*Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot [örömüzenet; jó hírt] hirdetik, [prédikálják] az evangéliumból [örömüzenetből; jó hírből] éljenek” (1 Kor. 9,14)^.

De mi: „nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,8-9).

„Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).

És követve az Úr Jézust: „Én nem fogadok el dicsőséget emberektől” (Ján. 5,41)

1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk [(épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden, jártunk] ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja [gondozza, melengeti] az ő gyermekeit.

[Más fordítás: Pedig Krisztus apostolai vagyunk, és használhattuk volna ezt a tekintélyünket. Mi azonban olyan gyengéden bántunk veletek, ahogy az anya dajkálja (táplálja) melengeti gyermekét].

1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok [és az utánatok való vágyódásunkban; epekedésünkben], készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten Evangéliumát, hanem a mi magunk lelkét [(pszükhé): életét] is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.

[Más fordítás: Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket]^*

*Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért (ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért)” (1 Ján. 3,16).  

Dávid is így prófétál: „A szentekben, akik e földön vannak (a földön élnek) és a felségesekben (a dicsőségesekben), bennük van minden gyönyörűségem (és telik minden kedvem)” (Zsolt. 16,3)

1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra [vesződségünkre; kemény munkánkra]: mert éjjel-nappal munkálkodva [dolgoztunk, és úgy] hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.

[Más fordítás: Emlékezzetek csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk! Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó örömhírt]^*

*Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz. 3,7-9)

 Bizony: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván [kezünk munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk] ha szidalommal illettetünk, [átkoznak; gyaláznak] jót kívánunk; [áldást mondunk] ha háborúságot szenvedünk, [üldöznek] békességgel tűrjük; [türelemmel elhordozzuk; helytállunk]” (1 Kor. 4,12)

1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok [a tanúk] és az Isten, milyen szentül, igazán [(hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan] és feddhetetlenül [kifogástalanul] éltünk előttetek [viseltük magunkat irántatok], akik hisztek [akik hívőkké lettetek]^*

*De: „Magatok is tudjátok, mi módon (hogyan) kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül (hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek)” (2 Thess. 3,7)

1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk [kérleltünk] és buzdítgattunk [ösztönöztünk] egyenként mindnyájatokat.

1 Thess. 2,12 És kérve kértünk [bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az ő országába [az ő királyságába] és dicsőségébe hív titeket^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1)

És: „Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).

És ismét „Kiki amely hivatásban hívatott el, [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]” (1 Kor. 7,20).

És minden hívőnek szól az  üzenet: „Hogy járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).

És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok [erősen] egy Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).

 „Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).

„Mert a mi országunk mennyekben van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő) Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20)

1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül [megszakítás nélkül], hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét [(logosz): Igéjét], nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amely(nek) [ereje] munkálkodik is tibennetek, akik hisztek^*

*„Mert az Istennek beszéde (logosz: Igéje) élő és ható, (élő energia) és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál), és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig és megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi) a gondolatokat és a szívnek (a benső) indulatait (és szándékait)” (Zsid. 4,12)

1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek [nyomdokába léptetek; hasonlóvá; utánzóivá lettetek] az Isten [a Krisztus Jézus kihívott] gyülekezeteinek [(ekklészia): kihívottak közösségeinek], amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól [a saját népetektől], miként azok is a zsidóktól [a Júdeában élő hitetlenektől],

1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is [(ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan] üldöznek, és az Istennek nem tetszenek [nem kedvesek Isten előtt], és minden embernek ellenségei [és minden emberrel szemben állanak];

 »Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek«

1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk [és akadályoznak minket abban is], hogy a pogányoknak [nemzeteknek] ne prédikáljunk, hogy üdvözüljenek [megmeneküljenek]; hogy mindenkor betöltsék bűneiket [és így teszik teljessé céltévesztésüket]; de végre [vagyis végül] utolérte őket az Isten haragja.

[Más fordítás: Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár. És valóban: Isten haragja utolérte őket; és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben: mert így háborgatták [üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek]” (Mát. 5,12).

Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért), mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (amelyet kiontottak a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől (nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51).

Jakab apostol bátorítása: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).

„De mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, (szintén) üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).  

Pál apostol így bátorítja a krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket” (2 Thess. 1,4).

 „Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok [részt vállaltatok] a szenvedésben [szorongattatás; háborgattatás, megpróbáltatásban; zaklatásban], azonképpen a vigasztalásban [buzdítás és felbátorodásban] is” (2 Kor. 1,7).  

És a Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden városban a hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „ De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia (jelentése: farkasok földje) városaiba, Listrába (jelentése: feloldó város) és Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó), és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az evangéliumot” (Csel. 14,2.5-7).

„Antiókhiából (jelentése: bosszúálló, üldöző) és Ikóniumból (jelentése: képoszlop) azonban zsidók érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe (jelentése: bőrrel bevonó)” (Csel. 14,19-20).

És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve (hiszen mi ezért helyeztettünk le). Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz. 3,3-4)

1 Thess. 2,17 Mi pedig, atyámfiai [testvéreim], amint elszakasztatánk [és megfosztottak bennünket] tőletek egy kevés ideig, [vagyis miután árván maradtunk tőletek egy kis időszakra] arcra [külsőleg], nem szívre [bensőre] nézve, [és árvákká tettek] annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk [annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra], hogy szemtől-szemben láthassunk titeket [láthassuk orcátokat ismét].

1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán [jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló]^*

*És bár: „… jóllehet (hús)testben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben veletek vagyok, örülvén [örvendezve] és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erősségét. [szilárdságát, rendíthetetlenségét, állhatatosságát]” (Kol. 2,5)

De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a mi Istenünk és Atyánk, és a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11)

1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk [győzelmi] koronája [győzelmi koszorúja, és dicsőségünk]? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus [színe] előtt az ő eljövetelekor [az Ő megjelenésekor]?

1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.

Én édes Krisztusom

Idézet

Jobb a helyes úton sántikálva haladni, mint szilárd léptekkel téves irányba tartani.

szerző: Szent Ágoston idézet

Egy hívő édesapa és fiának története

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/egy-hivo-edesapa-es-fianak-tortenete.html

  Egy hívő édesapa Londonba vitte a fiát egy ékszerészhez tanulónak . Egy napon levelet kapott, hogy a fiú meglopta a mesterét. Szomorúan utazott Londonba és megállapította, hogy igaz a vád. A fiút elbocsátották. Miközben a pa és fia mentek London utcáin, a fiú egyszer csak eltünt az apa mellöl, úgy,hogy meg se találták azután, hiába keresték. Így az apának szomorú szívvel kellett hazamennie.

 Évek teltek el úgy,hogy semmit sem tudtek elveszett fiukról.Egy vasárnap este a szülők otthon voltak és Isten igéjét olvasták. Még inkább mint máskor, úgy érezték,hogy imádkozniuk kell elveszett gyermekükért.

 Ugyanezen az estén egy tolvajbanda ment el Spurgeon prédikátor evangéliumi terme elött, azzal a szándékkal, hogy betörnek egy ékszerészhez. A gazemberek között volt azoknak az imádkozó szülőknek a fia is:, társaitól azt a feladatot kapta,hogy menjen be a terembe , és nézze meg , hogy mennyi az idő, mert tudták,hogy van ott egy óra.Így bement a hallgatóság közé.

  Isten követe épena kereszten függő latorról prédikált, akit az angol bibliafordítás "tolvajnak" nevez. Spurgeon kezével pont az elveszett fiú irányába mutatott, és azt mondta , "Ha ma  van itt egy tolvaj, Jézus Krisztus meg tudja menteni!"A nyíl elevenébe talált a fiúnak. A betörésből nem lett semmi. A fiú elszaladt csöndben imádkozni, és néhány nap múlva szüleinek nagy örömére hazatért, aki teljes bűnbánattal vallotta be ettévelyedéseit. Így nem csak tőlük,hanemszüleitől is bocsánatot kapott.

/Jó vetés. Evangéliumi Kiadó és Íratmisszió/

Oswald Chambers: MIVEL BÍZ MEG AZ ELHÍVÁSBAN?

Most örülök az érettetek hordozott szenvedéseimnek és betöltöm az én testemben, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek, az Ő Testéért..." (Kol 1,24).

Saját szellemi odaszentelésünket elhívásnak tekintjük. Amikor rendbe jövünk Istennel, Ő mindezt félresöpri; félelmetes fájdalommal jár át minket, és aztán odafordít valamihez, amiről nem is álmodtunk soha, majd egy pillanat alatt felvillan előttünk, mit is akar Ő és ezt mondjuk: "Itt vagyok, küldj el engemet!" (Ézs 6,8).

Ez az elhívás nem személyes megszentelődésünkért van, hanem azért, hogy megtört kenyérré és kitöltött borrá legyünk. Isten sohasem sajtolhat bort belőlünk, ha tiltakozunk azok ellen az ujjak ellen, amelyekkel szét akar zúzni. Ha legalább Isten csak a saját ujjait használná és valami különös módon tenne minket megtört kenyérré és kitöltött borrá! De mikor olyan valakit használ fel, akit nem kedvelünk, vagy olyan körülmények közé helyez, amelyekbe nem tudunk beletörődni, és ezek közt sajtol, akkor tiltakozunk.

Vértanúságunk színhelyét soha sem nekünk kell magunknak kiválasztanunk. Hogy valaha is borrá lehessünk, szét kell morzsolódnunk; a szőlőt nem lehet meginni. A szőlőből csak akkor lesz bor, amikor kipréselik.

Vajon miféle ujjakat és hüvelykszorítót használt fel Isten arra, hogy téged szétzúzzon? Vagy te, mint a sima játékgolyó kicsúsztál a kezéből? Nem vagy még érett, és ha Isten prés alá tett volna, nagyon keserű bor lett volna belőled. Odaszentelt személyiségnek lenni azt jelenti, hogy természetes életed elemeit Isten jelenléte hatja át és gondviselésszerűen megtöri a maga szolgálatában.

Istennek igazítania kell rajtunk, mielőtt megtört kenyérré lehetünk a kezében. Maradj kapcsolatban Istennel, engedd, hadd tegye, amit akar! Akkor Ő olyan bort és kenyeret készít belőled, amely áldására lesz többi gyermekének.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

Gianni- Nevetve nézek a holnap elé.wmv

Imádság:

Uram, védj meg ma engem a Sátán sötétségétől. Segíts, hogy döntéseimet a Te világosságodban hozzam meg, mert csak Te tudsz rávilágítani az igazságra. Te vagy az egyetlen Út. Jézus nevében, Ámen.

A nap gondolata:

A házasság a boldogság ígérete, s a vértanúság elfogadása. (Papini)

Napi Ige és gondolat

 „…hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a sátán hatalmából az Istenhez térjenek…” ApCsel 26,18

 Érezted már, hogy vonz valami izgalmas, de tiltott dolog? Felvillan a piros jelzés, de meggyőzöd magad, hogy ura leszel a helyzetnek. „Csak egy kis szórakozás. Nincs jelentősége. Csak egy kis örömszerző vágyakozás.”

Ezt érezte egyik barátnőm is, mikor észrevette, hogy egyik szimpatikus munkatársa a szokásosnál figyelmesebb hozzá. A házassága problémás volt, belefáradt már a sok próbálkozásba. Kezdett több időt tölteni reggelente a tükör előtt, délutánonként szívesen maradt benn munkaidőn túl is. Mindig megdobbant a szíve, amikor az illető megjelent. Aztán elkezdtek titokban beszélgetni. Titokban sms-ezgetni. Titokban találkozni. És csúszott lefelé a lejtőn. A csúszós lejtőnek egy biztos ismérve van: titokban cselekszünk. Attól a perctől kezdve, hogy kezdünk elrejteni dolgokat szeretteink elől, settenkedünk, féligazságokat vagy hazugságokat mondunk, ügyeskedni kezdünk, hogy fedezzük magunkat – ráléptünk a lejtőre, és egyre gyorsabban csúszunk lefelé. A Sátán a sötétség ura. Mindaddig, míg rá tud venni, hogy titkaink sötétjében éljünk, folytatja félrevezetésünket. Az Apostolok Cselekedetei 26,17-18-ban olvassuk: „Ezek közé azért küldelek, hogy fölnyisd szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnbocsánatot és helyet kapjanak azok között, akiket a belém vetett hit megszentelt.”

Drága barátnőm, meg kell tudnunk különböztetni a sötétséget a világosságtól, s mindig válasszuk a világosságot. Döntéseinket hozzuk ki Jézus fényére, hogy Ő rávilágítson az igazságra. Csak akkor állíthatjuk bizonyosan, hogy Jézus útján járunk, és nem a Sátán félrevezetése szerint. A Sátán útját jelzi a titkolózás. Ez keményen hangzik, de érdemes megfontolni az igazságát. A Sátán elfedi a veszélyeket radarunk elől, elvakít csábításai ragyogásával. A barátnőmet is elvakította. S mikor végre látni kezdte, hogy félrevezették, elszörnyedt a pusztítástól, ami addigra végbement.

Ha titkolsz valamit, vidd ki a fényre:

1.    találj egy hívő jó barátot, s kérd meg, segítsen kitartani az igaz döntések mellett;

2.    légy őszinte azokkal, akik szeretnek téged;

3.    kerüld azokat a helyzeteket, ahol biztonságban érezheted magad a felelősségre vonás alól;

4.    kérj Jézustól segítséget, bocsánatot, és világos útmutatást, hogyan tudnád behúzni a féket, és hátramenetbe kapcsolni életed csúszásnak indult járművét. Hagyd, hogy az Ő igazsága hangosabban szóljon, mint az érzéseid, amik könyörögnek, hogy maradj meg a titkolózásban.

 „Akiket a belém vetett hit megszentelt” – olvassuk a 18. vers végén. A megszentelt, igaz életet - ami fenntart, ami a valódi szeretet/szerelem, valódi meggazdagodás, valódi kielégülés megtapasztalásához vezet – csak Jézust követve találhatod meg.

  (Forrás: www.lelekerosito.hu)

Ákos - Alig Hitted (40+ koncert)

Reggeli dicséret: Hogy jól induljon a nap...

http://reggelidicseret.blogspot.com/

Ki vagy nekem?Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának". (Lukács evangéliuma 9:20)

Vannak a vizsgákon könnyű kérdések bemelegítésként. Aztán egyre nehezebb és nehezebb kérdések jönnek. A legnehezebb kérdéseket akkor hallottam, amikor azt mondták: "Nos, akkor az ötösért feltennék néhány kérdést!" Még most is érzem a pánikérzést: ez nem fog menni, ez túl nehéz lesz. A jelesért keményen meg kell dolgozni!

Jézus sokszor kérdezett. Úgy tűnik, hogy szokása volt kérdésekkel tanítani. Az érdekesség, hogy Jézus kérdései egyáltalán nem tűnnek nehéznek. Jézus azzal fordul először a tanítványokhoz, hogy kinek mondják az emberek? És máris záporoznak a válaszok: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". El tudom képzelni, hogy mennyire elégedettek lehettek a teljesítményükkel a tanítványok. Mennyire örülhettek, hogy ilyen pozitív válaszokat mondhattak Jézusnak, hogy nem kellett rossz hírt mondaniuk. Az emberek elvégre nagy emberekkel azonosították Jézust. Nagyszerű válaszok, de Jézus feltesz egy újabb kérdést az ötösért: "Hát ti kinek mondotok engem?" Micsoda elképzelhetetlen kérdés? Hát miért nem azt kérdezi Jézus, hogy hány példázatot mondott összesen? Vagy hogyan végződik a Hegyi beszéd? Vagy milyen bizonyítékai vannak isteni eredetének? Elvégre milyen igazságtalan lenne, ha egy vizsgán a tanár hirtelen azt kérdezné: "Eddig nagyon jól felelt, mindent tudott! Most az ötösért! Mit gondol rólam?"

A tanítványok elképedve hallgattak. Vajon mi lenne a jó válasz? Te vagy a Teremtő? Te vagy a Mindentudó? Te vagy az Örökkévaló? Mi a jó válasz Jézus kérdésére?

TE VAGY A MEGVÁLTÓ! És ez a válasz még az utolsó ítéletnél is kiérdemli a jelest!

Tényleg: Kicsoda nekem Jézus?

Bejegyezte: Robert Csizmadia 

Mai idézetek

http://idezetek.ma/cat/Boldog%20idezetek

A mosoly szemed sarkában ott ragyog. Arcodon árad és legjobb, ha ott hagyod. Ha másra nézel, ugyanezt kapod, szebbnek látod már ma a holnapot. Járványként terjed és ahogy az emberek elkapják tőled, a szívükben a meleg, bíztató érzés és hála kap helyet. Add tovább, mert meg nem tarthatod, induljon el így minden új napod. Hidd el nekem, ha szívből adod, akinek nyújtod, vissza is kapod! szerző: Aranyosi Ervin idézet

NAPI ÁHÍTAT: Törekedjünk megismerni, hogy megismerhessük!

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" (Hós 6,3).

Nem egyszerre, hanem fokozatosan jutunk a szent ismeret birtokába. A mi dolgunk a szívós, lépésről-lépésre való tanulás. Ha hálaadásunkat lassúnak találjuk, ne csüggedjünk el, mert egyszer majd megvilágosodnak a dolgok számunkra. Az Úr, aki tanítónk lett, nem mond le rólunk, akármilyen nehezen tanulunk is. Nem válna dicsőségére, ha emberi korlátoltságunk meghiúsítaná tanítói munkáját. Az Úr abban leli örömét. ha bennünket, együgyűeket bölccsé tehet.

Ragaszkodnunk kell tanításához. és nem ilyen vagy olyan ismeretre, hanem magának az Úrnak az ismeretére kell törekednünk! Megismerni az Atyát, a Fiút és a Szent Szellemet, a Szentháromság Istent, ez maga az örök élet: tanuljuk ezt meg, mert így lesz részünk a teljes ismeretben. Ha az Úr megismerésére törekszünk, meggyógyulunk, ha megsebesültünk, vigasztalást nyerünk ha bántanak, és életet kapunk ha meghaltunk. Ha szívből követjük Urunk útját, mindezt egyre tökéletesebben megtapasztaljuk.

Én lelkem, maradj mindig Krisztus mellett, törekedj benne megismerni Istent, és akkor eljutsz a Krisztus megismerésére! Ez minden ismeretek között a legfőbb! A Szent Szellem vezérel el minket a teljes igazságra. Bízzál benne és támaszkodj rá!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Legyetek jók ha tudtok

Jövel Uram, jövel Uram....flv

Jöjjetek éhezők (Imádd és áldd) - Faith Church Hungary

Emmanuel!

A megbocsátás útja

Ige: Hadakozásunk fegyverei

És így bátorítja az apostol Timóteust, és minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)]” (2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13)

Ige: Használd a rólad szóló próféciákat

Így szól az apostolon keresztül az Úr minden Istent szerető és tisztelő emberhez: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18)