2012. február 8.
Idézetek
"Az ember sohasem tudott olyan sokat önmagáról, mint
ma, s mégsem ismert soha olyan keveset abból, hogy mi a rendeltetése és létének
végső értelme, mint manapság."
Építő gondolatok: Joseph Prince: Isten veled van és megtart
41,10 Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én
vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal
támogatlak. (Ézsaiás)
Amikor jól mennek a dolgok, könnyű mondogatni, hogy
„Dicsőség az Úrnak! Halleluja!” Könnyű elhinni, hogy Isten szeret, amikor az
ember a hegy tetején van és élvezi a napsütést. De mi van akkor, amikor a sötét
völgy alján vagyunk ellenségekkel körülvéve?
Lehet, hogy most éppen a házassági-, pénzügyi- vagy testi
problémák völgyében vagy, és azt kérded: „Hol van Isten?”
Kedves Barátom, Ő pontosan itt van veled. A völgyek Istene
azt mondja neked: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a
te Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”
Amikor Jozafát király seregét körülvette a túlerővel
rendelkező ellenség, Isten Szelleme rászállt Jaházielre és így szólt: „Ne
féljetek, és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez,
hanem Istené… Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és
néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj, és ne rettegj… Holnap
vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr” (2 Krónikák 20:14-17).
Amit Jozafát ezt követően tett, egyszerűen briliáns volt.
Felülről való bölcsességgel cselekedett. Ahelyett, hogy a kommandósait
állította volna előre, az énekeseket küldte az élre! És miről énekeltek az
énekesek? Isten szeretetéről: „Adjatok hálát az Úrnak, mert örökké tart
szeretete!” És Isten csúnyán elbánt az ellenségeikkel (2 Krónikák 20:21-23).
Nem a próbák tesznek minket erőssé, hanem a próbára adott
válaszunk. Az ellenség azt akarja, hogy a következő kérdéssel válaszoljunk:
„Ugyan, hol van Isten ilyenkor?” Isten azonban azt akarja, hogy az irántunk
való szeretetének bizonyosságában, hittel válaszoljunk. Többek vagyunk, mint
hódítók, nem az Iránta való szeretetünk miatt, hanem Őáltala, Aki szeret minket
(Róma 8:37).
Szóval bármilyen völgyben is vagy ma, ne félj. Isten ott van
veled, megerősít és megtart. Csak énekelj az irántad való szeretetéről és
hagyd, hogy megharcolja a csatáidat!
Joseph Prince
Az emberi szívről
A szeretet örül a másiknak, úgy, ahogy a másik van. Kritika nélkül, nem várva, hogy a másik változzék olyanná, amilyet én szeretnék, azt képzelve, hogy az majd milyen jó lenne a másiknak is.Feldmár András
Készítette: Hilda Márkus
Inkább adj hálát Istennek
http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/ink%C3%A1bb-adj-h%C3%A1l%C3%A1t-istennek/342305369124911
Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel
békességben éljetek. (Róma 12,18)
Amikor még fiatal keresztény voltam, képtelen voltam
bárkivel is békességben élni! Szinte mindig, amikor kinyitottam a számat,
mondtam valami csúnya dolgot. Állandóan megbántottam azokat, akik közel álltak
hozzám. Valójában durvábban beszéltem hozzájuk, mint másokhoz.
Gloria vezetési stílusát olyan sokszor kritizáltam, hogy
alig volt hajlandó mellettem vezetni. Annyit kritizáltam a gyerekeimet, hogy
kezdtek kerülni engem. Nem akartam érzéketlen lenni, de nem tudtam megállni.
Megszoktam, hogy gorombán szólok másokhoz, és nem tudtam, hogyan lehetne ezen változtatni.
Aztán rátaláltam az Efézus 5,4-re, ami így szól: „[Ne legyen
közöttetek] undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek:
hanem inkább hálaadás.” Amikor ezt olvastam, rájöttem, hogy az eddigi szavaim
helyett a hálaadás szavait kell szólnom. Az megoldja a problémát. Végül is, nem
tudok egyszerre undok lenni, és hálát adni Istennek. Nem tudom kritizálni a
körülöttem lévőket, ha hálás vagyok értük.
Azonnal el is határoztam, hogy elkezdem működtetni ezt az
alapelvet az életemben. Egyik nap éppen a fiam szobájába tartottam, hogy
elverjem egy bizonyos dologért, és felismertem a régi viselkedésemet.
Egyszerűen megálltam, és azt mondtam magamnak: „Az Ige szerint az ilyen
viselkedés nem helyénvaló, ezért most megállok, és hálát adok Istennek.” Miután
egy-két percig dicsértem az Urat, már nem is voltam olyan mérges.
Ha te is megszoktad, hogy gorombán beszélsz másokhoz, akkor
kezdd el megváltoztatni ezt a szokást a mai napon! Amikor valaki keresztbe tesz
neked a munkahelyeden, az iskolában vagy bárhol, és kísértést érzel arra, hogy
gorombán szólj hozzájuk, akkor állj meg! Szánj rá néhány percet, hogy dicsérd
Istent, és hálát adj Neki! Ha egyszer elkezdesz azon gondolkozni, hogy Isten
milyen jó, akkor azokat a goromba, dühös szavakat ki sem akarod majd mondani.
Ahelyett, hogy a szavaiddal megsebeznéd az embereket,
gyakorold Isten dicséretét! Így könnyen tudsz majd másokkal békességben élni!
Igei olvasmány: Efézus 4,26-32; 5,1-4
2012. február 7.
Ige: A beszédről
Minden olyan beszéd gonosz, amely Isten beszédével
ellentétben áll, ezért: „Semmi rothadt
[(szaprosz): rothadt, romlott, haszontalan, hitvány,
hasznavehetetlen; bomlasztó;
tisztátalan] beszéd [(logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája:
kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet;
utasítás, parancs)] a ti
szátokból ki ne származzék [ki ne jöjjön]. Hanem csak [akkor
szóljatok, ha az jó, és], amely
hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen [kegyelmet közöljön] a hallgatóknak. [hogy áldást (üdvözítő
erőt) hozzon azokra, akik hallják].
És
meg ne szomorítsátok [(lüpeó):
megszomorít, megbánt; bosszant, megsért]
az Istennek ama Szent Szellemét, aki által. [Akiben] megpecsételtettetek [(szphragidzó): lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni jellel, mint védelem vagy
megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés céljából; közvetve:
bélyeget nyom rá (a tulajdon vagy az eredetiség jeleként].
A teljes váltságnak [(apolütrószisz):
Szó szerinti jelentése: ELOLDÁS, FELOLDOZÁS. a megváltáson kívül magába
foglalja a teljes felszabadítást, szabadon bocsátást] napjára. [Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre
megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a
megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok]”
(Eféz. 4,29-30).
Ige: A megtérés nélküli, természetes emberről
Már a testté lett Ige, az Úr Jézus
figyelmezteti az embert, kijelentve, hogy az ember bensője gonosz, hiszen a
sátán természete lett benne, mikor befogadta annak beszédét: „Monda továbbá: Ami az emberből jő ki [(ekporeuomai) ömlik ki], az
fertőzteti meg [az teszi tisztátalanná] az embert.
Mert onnan belülről, az emberek szívéből [(kardia): bensőjéből, a
szellemi életének központjából] származnak
(ekporeuomai): törnek elő, származik, ered; ömlik ki] a
gonosz [(kakosz): romlott,
züllött, káros, ártalmas] gondolatok [(dialogiszmosz): okoskodás, számítgatás, fontolgatás, meggondolás, vitatkozás, kétely,
aggodalmaskodás; a gonosz
megfontolások; minden gonosz számítgatás; gonosz tervek].
Házasságtörések, paráznaságok [fajtalankodás,
paráználkodás, bálványimádás], gyilkosságok.
Lopások, telhetetlenségek [(pleonexia): kapzsiság, mohóság, fösvénység, telhetetlenség, önzés]. gonoszságok
[rosszindulat; romlottság, ellenségeskedés].
Álnokság
[ravaszság, csalás].
Szemérmetlenség [(aszelgeia):
szemtelenség, arcátlanság; kicsapongás,
féktelenség, bujaság], gonosz szem [irigység;
rosszindulatú tekintet], káromlás, [(blaszphémia): rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás; istenkáromlás; gonosz beszéd mások ellen] kevélység
[büszkeség; gőg; fennhéjázás;
felfuvalkodottság], bolondság [esztelenség;
meggondolatlanság; léhaság; a józanész hiánya].
Mind ezek a gonoszságok [gonosz dolgok] belülről jőnek ki [az ember belsejéből származnak], és
megfertőztetik [ezek szennyezik be; teszik
tisztátalanná és szentségtelenné] az embert” (Márk. 7,20-23).
Ige: Az Isten szerinti szeretetről, az agapéról
Kijelenti a Szent Szellem, hogy az
Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban
mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy
[abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8).
Ugyanez a cselekvő szeretet van a testté lett logoszban, az
Úr Jézus Krisztusban: „Mert az Isten őt
[eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő [véres] áldozatul [fedélnek, a
Láda fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a
kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát [igazságosságát] megmutassa [nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként] Isten ugyanis az előbb [a korábban] elkövetett bűnöket [végtelen türelmében]
elnézte [elengedte; megbocsátotta]” (Róm.
3,25).
A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett
Isten Krisztusban értünk: „Ki a mi
bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért”„aki
önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és
megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik (Tit. 2,14; Róm. 4,25).
És ismét: „Aki adta
[feláldozta] önmagát a mi bűneinkért
[(hamartia):
céltévesztés]. Hogy kiszabadítson
[kiragadjon; kimentsen; kivegyen; kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló
gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz; szűkös; tökéletlen,
alkalmatlan; beteg; káros, veszélyes, ellenséges; züllött] világból [a jelen világ gonoszságából; gonosz korszakból /aion:
világkorszak, létkor/]. Az
Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).
Depresszió? Van kiút?
Íme néhány jótanács.
A LEVERTSÉG LEGYŐZÉSE
"Légy ... nyugodt, lelkem, mert jó volt hozzád az Úr!" (Zsoltárok 116:7 NIV)
Amikor nyomott a hangulatod, a motivációd alacsony és az Isten követésére irányuló vágyad eltűnt, a beszélgetéseid savanyúak lesznek, nem látod meg az áldásaidat, a lelkesedésed erőltetett, és a jövőt illető terveid homályban vannak. Mi ilyenkor a kiút? Találd meg a levertséged okát! A be nem vallott bűn olyan, mint egy kő a cipődben. Vesd ki! Sem vakáció, sem munkahely-, vagy kapcsolatváltás, sem semmilyen orvos nem gyógyít ki belőle. " ... a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől" (Ézsaiás 59:2)
A mohóság is vezethet depresszióhoz. Aháb király vágya Nábót szőlője után az egész családjára kihatással volt. "Kárt okoz saját házának a nyerészkedő" (Példabeszédek 15:27)
Állandóan másokhoz hasonlítani magad szintén nyomasztó lehet. Csakúgy, mint a hibák keresése. "Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól." (Példabeszédek 21:23)
Lehet ok a megbocsátani nem tudás. A fáradtság szintén egy fő ok. Az egyik amerikai elnök nem volt hajlandó a nap vége felé fontos döntéseket hozni, ragaszkodva ahhoz, hogy a kipihentség nélkülözhetetlen a jó ítélőképességhez. Bármilyen nagy volt a feladatuk, Jézus gyakran félrehívta a tanítványait pihenni. Tudta, hogy amikor a fáradtság bejön, a hit kimegy.
Tehát hogyan tudod legyőzni a levertséget?
a) imádság által! Oswald J. Smith azt mondta, hogy az élete legboldogabb pillanatai imádság és bibliaolvasás közben voltak. Úgy nevezte ezt, hogy "reggeli őrség". Azt is mondta, hogy a hangos imádkozás megőrzi őt a gondolatok elkalandozásától.
b) Isten igéje! Jeremiás azt mondta: "Ha eljutott hozzám igéd, én élveztem, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt" (Jeremiás 15: 16) A mindennapos imádság és Isten Igéjének olvasása olyan recept, ami meggyógyítja az érzelmeidet, és kiemel a depresszióból! Próbáld ki!
Csendes Percek: ISTEN KÉPMÁSÁT TÜKRÖZNI
1Móz 1,26-27; Zsid 1,1-3.
26 Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra,
hozzánk
hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az
állatokon, az
egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27
Megteremtette
Isten az embert a maga képmására, Isten képmására
teremtette, férfivá és
nővé teremtette őket.
1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az
atyákhoz a
próféták által, 2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt
hozzánk,
akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot
teremtette. 3 Ő Isten
dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas
szavával
hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől
megtisztított, a
mennyei Felség jobbjára ült.
ISTEN KÉPMÁSÁT TÜKRÖZNI
Ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, aki Isten
dicsőségének kisugárzása és lényének képmása. (Zsid 1,2-3)
Nemrég egy gáz grillsütőt vettem, és használati utasítást is
adtak vele. Ha a sütő nem működne rendesen, vissza is vihetem. Így van ez a gépi
berendezések esetében. De mit jelent egy emberi lény esetében az, hogy
"jól működik"? Ez egy központi kérdés.
A válaszhoz vissza kell mennünk a kezdetekhez, Ádámhoz és
Évához. Az
első emberpárt arra teremtette Isten, hogy a Teremtővel
közösségben
éljenek, visszatükrözzék Isten képmását, melyet hordoztak.
Ők azonban
ezt mással cserélték fel. A választásukat bűnnek nevezzük.
A bűn sokféle formában jelenik meg, amikor nem törődünk
Istennel, hanem
más képmás hordozójává próbálunk válni. De az élet helyett
ez az
összekuszáltság halált hoz számunkra. Szabadság helyett
megkötözöttséget, közösség helyett elidegenedést, békesség
helyett bajt
hoz magával.
A zsidókhoz írt levél szerzője jól látja az ember helyzetét,
aki
elfelejti, kicsoda is valójában, és elpártol a benne rejlő
isteni
képmástól. De Isten Jézus Krisztusban egy új lehetőséget
adott számunkra
ennek az örökségnek a visszaszerzésére. Miközben hozzá
hasonlóvá válunk,
másoknak szeretetben szolgálva, Isten bennünk lévő képmását
tükrözzük a
világ felé.
Imádság: Istenünk, taníts meg, hogyan éljünk, és hogyan
sugározzuk
szeretetedet minden teremtmény felé. Ámen.
A helyes élet a Krisztussal való élő közösségből ered.
Mike Ripski (Tennessee, USA)
csendespercek.hu
Idézetek a szeretetről
"Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és
nem ehető között, hanem mint a fény, mely kiárad minden előtte
levőre." /Weöres Sándor/
Félelemben felnőni
Gyermekkoromban félelemben nőttem fel.
Csak erre az egy érzésre emlékszem, ha visszagondolok azokra
az évekre. Végig kísért 7 éves koromtól egészen 32 éves koromig a félelem
érzése, bár felnőtt éveimben már "csak" annak velejárói gyötörték a
lelkemet.
Kisgyerekként meg voltam győződve arról, hogy a szüleim
azért vernek annyit, mert nem vagyok az édes gyerekük. 9 éves koromban aztán el
is határoztam, hogy véget vetek ennek az életnek, s világgá indultam három nagy
szatyorral a kezemben, amiből az egyik az iskolatáskám volt. Merthogy az iskola volt az egyetlen hely,
ahol ki tudtam kapcsolódni, ahol nem gyötörtek félelmek, ahol lekötött a
tanulás és az osztálytársak, ahol nyugodtan fogyaszthattam el az ételemet, s
ahol még a tökfőzeléket is örömmel megettem: mert viszonylagos nyugalom vett
körül. Szerettem a napközit is, bár volt, hogy csak "lekvárszalonnás"
zsemlét kaptunk uzsonnára - de jól esett.
Határozottan emlékszem arra a téli délután öt órára, amikor
- már sötétben - mentem hazafelé, felpillantottam emeleti lakásunk kivilágított
ablakára... és görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogy egy perc múlva
mosolytalan számonkérés vár, s ha véletlenül négyesnél rosszabb jegyet kaptam
aznap, mi vár rám. Rosszallás, órákon keresztül tartó szitkozódás és a sötét
kép taglalása a jövőmmel kapcsolatban.
Kilenc éves koromig mindig igazat mondtam a szüleimnek.
Bármiről is volt szó, bárhogy is reagáltak, nem hazudtam soha. De egy
kisgyermek lelke nagyon képlékeny. Hogy védje magát a felesleges rágalmaktól,
titkolózásba kezd. Úgy okoskodtam, hogy ha csak évente kétszer mennek el a
szüleim szülői értekezletre, az csak évi két verés...
Sírhatnékom van így felnőtt fejjel, ha arra gondolok, mennyi
kisgyerek személyisége torzul el a felnőttek kények-kedve miatt napjainkban.
Micsoda félelemben és bűnben nőnek fel sokan csak azért, mert nem ismerik az
Igazságot. Akkor még nem tudtam, hogy az Igazság szabaddá tesz - honnan is
tudhattam volna !
Egy dolgot azonban határozottan tudtam, s ez meg is
fogalmazódott bennem. Ez volt az első, hogy hallottam azt a bizonyos Belső
Hangot, Aki ezt mondta a szívemben, ott legbelül:
"Ha felnőtt leszek, boldog leszek."
Ez teljes eltökéltséget szült bennem olyannyira, hogy
elhatároztam: a következő verésnél nem fogok még megnyikkanni sem, nemhogy
sírni! És sikerült. Azt hittem, most jól megmutattam a világnak, mire vagyok
képes, közben pedig észrevétlenül nőtt, csak növekedett bennem a keménység, a
szeretetlenség, s mindaz, amely elválaszt egy normális, élhető élettől.
Felnőtt fejjel tértem meg. Volt már saját családom. Úgy
éreztem, végre itt az idő, hogy szembe nézzek azzal, aki a félelmemnek a
forrása volt. Senkinek egyetlen szóval sem mondtam, hogy mire készülök, csak
kitűztem magamban egy időpontot a váratlan látogatásra. Az Úr maga készítette
fel a szívemet az elkövetkező két napban, de mégis, még a fogaim is vacogtak,
amikor arra gondoltam, hogy mire is adtam a fejemet. De tudtam, hogy meg kell
tennem, s nem akartam megfutamodni.
Reszkető kézzel csengettem be a rég látott bejárati ajtónál.
Nem volt szíves a fogadtatás, de bementem, leültem és bizonyságot tettem saját
apámnak és anyámnak arról, hogy él az Úr, van kegyelem....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)