„Ne adjátok azt, ami
szent [vagyis a szent dolgokat], az
ebeknek [és ne szolgáltassátok ki az
Istennek szentelt dolgokat a kutyáknak]. Se [a ti drága] gyöngyeiteket ne hányjátok [és ne szórjátok, és ne dobjátok oda] a disznók [a sertések] elé, hogy meg ne tapossák [és nehogy széttapossák] azokat
lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak [és szét ne tépjenek] titeket [mert
azután visszafordulnak, és belétek hasítanak]” (Mát.
7,6)
*A Szent Szellem így figyelmeztet, mert: „Aki tanítja a csúfolót (a rossz, káros, ártalmas, gonoszt), nyer magának szidalmat: és aki (meg)feddi a latrot (az istentelent, a
szentségtörőt), szégyenére lesz (és
magát szennyezi be)” (Péld. 9,7)
És: „A bolondnak
(az esztelen, buta, értetlen ostoba füle) hallására
ne szólj; mert megutálja a te beszédednek bölcsességét (és mert megveti
okos szavaidat, és csúfolódik, gúnyolódik a te beszédeden)” (Péld.
23,9)
Hanem: „Menj el a
bolond (az esztelen, buta, ostoba, értetlen) férfiú (vagyis ember) elől;
és nem ismerted meg a tudománynak beszédét (és mert nem szerzel az
ellenkező, ellenséges ajkáról tudást)” (Péld. 14,7)
Pál apostol Antiókhiába hirdeti az Úr igéjét, és sokan
hallgatják őt: „A következő szombaton
aztán majdnem az egész város egybegyűlt az Isten igéjének hallgatására, Mikor
pedig (meg)látták a zsidók a
sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond
vala, ellenkezve és káromlást szólva” (Csel.
13,44-45)
És mert az apostol ismerte a Szent Szellem figyelmeztetését:
„… azoktól eltávozván (otthagyta
őket), és elszakasztá (vagyis távol
tartotta tőlük) a tanítványokat (is,
és) mindennap egy bizonyos Tirannus
(nevű ember) iskolájában prédikálván
(tanított)” (Csel. 19,9)
A hitetlen embereknek az Evangéliumot – az Úr Jézus
halálának és feltámadásának örömhírét – szabad csak hirdetni. A „gyöngyök”
eléjük tárásának következményét egy történeten keresztül mutatja be a Szent
Szellem: Ezékiás királyt halálos betegségéből csodát téve gyógyította meg az
Úr, és: „Ebben az időben küldött Berodákh
Baladán (jelentése: Mars az uralkodó
és az én uram), Baladánnak, a
babilóniai (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás) királynak fia levelet és ajándékokat
Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.
És meghallgatta őket Ezékiás, és megmutatta
nékik az ő egész kincsesházát (az egész kincstárát). Az ezüstöt (vagyis minden személyes kijelentést, és ígéretet,
vagyis rémát), az aranyat (vagyis a
hit ajándékát), a fűszerszámokat (vagyis
a balzsamokat, az Úr vigasztalásait), a drága kenetet és az ő fegyveres házát (a fegyvertárát) és mindent, ami csak találtatott az ő
kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában (az ő palotájában) és egész birodalmában, amit meg nem mutatott
volna Ezékiás.
Ekkor jött Ézsaiás
próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét
jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából. És
monda: Mit láttak a te házadban (a te palotádban)? Felele Ezékiás: Mindent láttak, ami csak van az én házamban (a
palotámban), és nem volt semmi az én
tárházamban (az én kincstáramban), amit
nékik meg ne mutattam volna. Akkor monda Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak
beszédét (az Úrnak igéjét): Ímé eljő
az idő, amikor mindaz, ami a te házadban (a te palotádban) van, és amit eltettek a te atyáid e mai
napig (amit elődeid gyűjtöttek mindmáig), elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.
És a te fiaid (a
te utódaid) közül is, akik tőled
származnak és születnek (akiket nemzel), elhurcoltatnak (és elvisznek egyeseket) és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában (az ő
palotájában)” (2 Kir. 20,12-18; és Ésa. 39,1-8).
//És ez be is
teljesedett először a fia életében (2 Krón. 33,11) majd az utódai közül
végérvényesen Joákin életében és sorsában. (2 Kir. 24.8-15)//