2012. január 8.
A Kebbics-viszketegség
Van
egy régi haszid mese egy asszonyról, akit Anna Kebbicsnek hívtak. Mást sem
csinált, csak panaszkodott Egész nap így siránkozott:
„Olyan
kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok."
„Olyan
rossz az egészségem, a hátam olyan, mint Jerikó falai."
„Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye."
„A
házam olyan kicsi, hogy alig tudok megmozdulni benne."
„A
gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már meg sem ismernek."
Egy
reggel Anna Kebbics arra ébredt, hogy viszket az orra. A viszketés egész nap
nem enyhült. Elment a városba, hogy felkeresse a rabbit.
Amikor
a rabbi meglátta Annát, megkérdezte:
-
Hogy vagy, Anna? Anna így felelt:
-
Olyan kevés pénzem van, a ruháim ócska rongyok. Olyan rossz az egészségem, a
hátam olyan, mint Jerikó falai. Olyan messziről kell cipelnem a vizet, hogy a
lábaim olyanok, mint egy-egy görögdinnye. A házam olyan kicsi, hogy alig tudok
megmozdulni benne. A gyermekeim olyan ritkán látogatnak meg, hogy lassan már
meg sem ismernek. Aztán itt van ez a viszketés az orromon, ami annyira gyötör.
Mondd meg nekem, rabbi, mit jelent ez?
A
rabbi így szólt:
-
Anna, ezt a viszketést Kebbics-viszketegségnek hívják - a panaszkodók
viszketegségének. A jelentése pedig a következő: Amilyennek tartod magad,
olyanná válsz.
A
következő reggelen, amikor Anna felkelt, még mindig viszketett az orra. Alig
tudott megmozdulni. A háta kővé vált, mint Jerikó falai. Ahogy körülnézett, azt
látta, hogy a háza úgy összezsugorodott, hogy a karjai kilógtak az ablakon, a
lábai meg a bejárati ajtón. Meg sem tudott benne mozdulni. A lábfejei helyén
két hatalmas görögdinnye éktelenkedett. Ruhái ócska rongyokká változtak. Amikor
a fia és a lánya arra jártak, Anna szólt nekik, de azok fejüket csóválva
továbbmentek - nem ismerték meg.
Az
orra meg továbbra is viszketett.
Kétségbeesésében
Annának eszébe jutott a Kebbics-viszketegség jelentése: Amilyennek tartod
magad, olyanná válsz! Mit jelent ez?
Anna
elkezdett gondolkodni: Tulajdonképpen elég pénzem van a megélhetésemhez, sőt
még több is. Mostantól fogva adok a feleslegemből azoknak, akik nem állnak
olyan jól. Az egészségem sem olyan rossz. Valójában a koromhoz képest egész jól
érzem magam. Örülök, hogy ilyen szép házban lakhatom. Nem túl nagy, de
kényelmes és elég meleg. Ami azt illeti, nem is bánom, hogy vízért kell járnom.
Szeretem az út menti virágok illatát. És a gyermekeim - olyan büszke vagyok,
hogy önállóak lettek, és már tudnak gondoskodni saját magukról.
Csodálatos
módon, amíg Anna ezeket mondta, visszaállt az eredeti állapota - életszemlélete
pedig örökre megváltozott. Amikor a rabbik Anna történetét mesélik, a következő
mondattal fejezik be: Bárcsak örökké viszketne az orrotok!
Lehet,
hogy nem kapjuk meg a Kebbics-viszketegséget, ám arra nekünk is szükségünk van,
hogy emlékeztessenek: szemléletmódunk hatással van a dolgok alakulására. A
hozzáállásunknak nagy a jelentősége. Állandóan panaszkodsz? A legrosszabbra
számítasz mások részéről? Mindig rosszul esik, ha azt látod, hogy másnak több
van, mint neked, vagy úgy tűnik, hogy jobban megy a sora? Az ilyen gondolkodásmód
eredménye az lesz, hogy helyzeted valószínűleg még rosszabbra fordul.
Ha
viszont pozitív beállítottságú vagy, meglátod másokban a jót, együtt örülsz
azokkal, akiknek jobban megy, mint neked, és áldod Istent mindazért, amit neked
adott, ne feledd: sorsod valószínűleg jobbra fordul.
A
keresztyéneknek pozitív beállítottságúaknak kell lenniük. Minden okuk megvan
erre.
A hatalmas VAGYOK
Elgondolkoztál ma már azon, milyen hatalmas Isten? Tisztában
vagy azzal, hogy az Univerzum alkotója áll melletted? Ő Isten, aki a világot
hívta életre. Ő a hatalmas Vagyok. Ma ezt mondja neked "Én vagyok minden,
amire csak szükséged van. Az erőd vagyok. Én vagyok a bölcsességed. Én őrizlek
téged. Én gondoskodom rólad. Én készítem el az utat számodra. Én oldom meg a
gondjaidat. Én adom az álmaidat. Én vagyok a te győzedelmed."
Dávid a 138. zsoltárban így fogalmazott:
Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobb kezed megment engemet. (Károli fordítás)
Talán ma te is Dávidhoz hasonlóan érzed magad, különféle nehézségek között.
Dávid a 138. zsoltárban így fogalmazott:
Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobb kezed megment engemet. (Károli fordítás)
Talán ma te is Dávidhoz hasonlóan érzed magad, különféle nehézségek között.
A problémáid nagysága helyett tekints Isten hatalmasságára!
Ő minden, amire szükséged van. Ő a hatalmas VAGYOK. Ő az
egyetlen, aki életed minden területén győzelemre vezet téged!
Mózes II. könyve:3:14
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK. És monda: Így
szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
Károli Gáspár fordítás
Mond el ezt az imát: Mennyei Atyám, köszönöm, hogy
szeretsz, és hogy megszabadítottál. Ma a te nagyságodra fogok csak figyelni.
Köszönöm, hogy te vagy a hatalmas Vagyok - minden, ami a győzedelmes életre
visz. Jézus nevében, Ámen
Joel Osteen
A boldog ember
A mesebeli ország öreg királya megbetegedett. Tudós orvosai
nem tudtak segíteni rajta.
- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs.
– Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…
A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak haza.
Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este? – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi.
- Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…
A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert.
Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
- Szívesen megtenném - mondta a boldog ember, - de ingem nekem még sohasem volt…
Görög mese nyomán
- Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a legöregebb bölcs.
– Ha találnál az országodban egy boldog embert, és annak az ingét magadra öltenéd, meggyógyulnál…
A király fiai nyomban útra is keltek, bejárták a birodalmat, de igazán boldog emberrel nem találkoztak. Fáradtan, csüggedten, reményt vesztve indultak haza.
Útjuk sötét erdőn át vezetett. A fák között pislákoló fényt pillantottak meg. Közelebb érve egy kis kunyhó előtt találták magukat.
- Nem gyönyörű ez az este? – mondta köszönés helyett a földön ülő férfi.
- Olyan boldog vagyok, hogy megélhettem ezt a napot is. Hála legyen Istennek érte…
A királyfiak szíve nagyot dobbant, úgy látszik, mégis találtak egy boldog embert.
Elmondták, mi járatban vannak és megkérték, hogy adja nekik az ingét, mert különben meghal az öreg király.
- Szívesen megtenném - mondta a boldog ember, - de ingem nekem még sohasem volt…
Görög mese nyomán
2012. január 7.
Ige: Egymás szeretetéről
A Szent Szellem újra-és újra
figyelmezteti a szenteket: „Ne
nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az
indulat legyen bennetek, mely (meg)volt
a Krisztus Jézusban is” (Fil. 2,4-5)
„Elszenvedvén
(viseljétek el) egymást és megbocsátván
kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a
Krisztus (az Úr) is megbocsátott
néktek, akképpen (tegyetek) ti is;
Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek
kötele (mert az tökéletesen összefog mindent)” (Kol. 3,13-14)
És az apostol megerősíti a
kijelentést: „Tartozunk [kötelességünk, ami egyben
szükségszerűség is] pedig mi az erősek, [akik képesek vagyunk rá; akiknek van
erőnk erre] hogy az erőtlenek [képtelenek
megtenni, mert gyengék, ezért nem lehetséges nekik] erőtlenségeit [a gyöngeség megnyilvánulásait] hordozzuk
[elviseljük, cipeljük, és őket
felemeljük], és ne magunknak kedveskedjünk. [az a
kötelességünk, akik hatalmat érzünk magunkban, hogy a gyengék, tehetetlenek gyarlóságát (gyengeségeit) elviseljük és ne a magunk javát
(kedvét; tetszését) keressük (kedvére éljünk)]” (Róm. 15,1)
Ige: Az antikrisztusról
„Fiacskáim
(gyermekeim), itt az utolsó óra; és amint
hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a
honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk (indultak el, és) váltak ki, de nem voltak közülünk valók;
mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna (megmaradtak
volna közöttünk); de hogy nyilvánvalóvá
legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).
„Akinek [a törvénytipró] eljövetele a Sátán ereje által van [a sátán munkálkodása. a Sátán
munkájának eredménye lesz. a sátán munkálkodása (energiája)], a hazugságnak
minden hatalmával [erejével],
jeleivel és csodáival, [akinek eljövetele
vagyon a Sátánnak hatalmas ereje által, minden hatalommal, és jelekkel, és
hazug csuda tételekkel] (akinek az eljövetele a Sátánnak teljes erővel, jelekkel
és a hazugság csodáival való működése által)” (2 Thess. 2,9)
Ige: A kihívott gyülekezetről, az eklézsiáról
Az apostol
bizonyságtétele elhívásáról, és feladatáról, és arról, hogy ki által ismerteti meg bölcsességét Isten:
„Nékem,
minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [vagyis jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy
a pogányoknak [vagyis a nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [és felfoghatatlan,
kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát; Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya
ti érettetek, a pogányokért [vagyis a nemzetekért].
Ha ugyan hallottátok [és ha tényleg megértettétek, és felfogtátok] Isten kegyelmének [rendjét, és] rendelkezését
[vagyis Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását irántatok, és
kegyelmének arról a sáfárságáról], melyet
nékem adott a ti érdeketekben; [vagyis: amelyben a ti javatokra részesültem].
Ennek az Evangéliumnak lettem szolgájává
az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának
[és csodatevő erejének] és munkája
[azaz: hatóereje, energiája] szerint.
[amelyet hathatós erejével juttatott nekem. Amelynek
lettem én szolgájává az Isten sáfársága [az Isten rám vonatkozó terve] szerint,
amelyet nékem adott tireátok nézve [vagyis az eklézsiáért, melynek én kiszolgálójává lettem], hogy betöltsem [és teljesítsem, érvényre juttassam, és teljesen
feltárjam előttetek] az Isten
Igéjét [logoszát].
Azért, hogy megismertettessék [hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére adja,
tudomására hozza] most a mennybeli fejedelemségekkel [vagyis az égi helyeken lévő
kormányzatokkal; fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [azaz: a kihívott gyülekezet, az eklézsia] által az Istennek sokféle [és szerfölött
sokrétű] bölcsessége.
Joseph Prince: Vedd át hit által kegyelemből!
Képzeld el, hogy egy gyógyító összejövetelen vagy.
Egy alkoholtól bűzlő alkoholista bemegy a gyülekezetbe. A zongorista, egy
idősödő hölgy mögé ül, aki 50 éve szolgál a gyülekezetben. Mindketten ízületi
csúzban szenvednek. Isten gyógyító ereje jelen van. Egyszer csak az
alkoholista, aki azelőtt soha nem volt gyülekezetben, meggyógyul. A zongorista
nem.
A legtöbb ember ilyen történeteket hallva
felháborodna és összezavarodna. Talán ezt kérdeznék: "Nem kellett volna
Istennek meggyógyítania ezt a kedves, idős hölgyet, aki szolgálta Őt hűségesen
éveken keresztül, és nem ezt a züllött alkoholistát?"
Látod, nem tudjuk kiérdemelni Isten áldásait. Az Isten
irántunk való szeretetébe és kegyelmébe vetett hitünk által kapjuk meg ezeket. Ha megkapjuk a legnagyobb
áldást - az üdvösséget - egyszerűen azáltal, hogy HISSZÜK, hogy Jézus
megszerezte a számunkra, és nem mi dolgozunk meg érte, miből gondoljuk, hogy a
többi, csekélyebb áldások elérhetőek a mi munkánk által?
Szóval, ha a lányom, Jessica megbetegszik, nem megyek az
Atyához ezt mondva: "Atyám, gyógyítsd meg a lányom, mert Joseph Prince
pásztor vagyok, és gyógyulásról prédikálok az embereknek."
Nem, én Jézus vére által megyek oda Hozzá,
és azt mondom: "Atyám, köszönöm, hogy 2000 évvel
ezelőtt Jézus elszenvedte Jessica betegségét a (saját) testében. Egyedül ezen
az alapon és a Te kegyelmedből gyógyultnak nyilvánítom őt a Jézus
nevében."
Mikor egyszerűen elhiszed, hogy megkapod az áldásaidat
egyedül Jézus bevégzett munkája és az Ő kegyelme által, meg fogod kapni az
áldásaid!
Galata 3:5
Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek,
vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a
Törvény előírásait? Nem! Azért teszi mindezt, mert amikor meghallottátok az
örömhírt, hittetek!
Egyszerű Fordítás
Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és
hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit
hallásából cselekszi-e?
Károli Gáspár fordítás
Joseph Prince
Ima és megvallás: Az Úr megszabadít engem
Ha igazak kiáltanak, Te meghallgatod, és minden bajukból
kimented őket. (Zsolt. 34,17.)
A magasságos Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót végez
felőlem. Elküld a Mennyből és megtart engem: meg-
gyalázza az engem elnyelőt. (Zsolt. 57,2–3.)
Az Úr megment engem ellenségeimtől, még az ellenem
felkelők fölött is felmagasztal engem, az erőszakos ember-
től megszabadít engem. (Zsolt. 18,48.)
Uram, Te megszabadítasz a fegyvertől, a gonoszok szájá-
tól és az erősnek kezéből, hogy legyen reménységem, és a
hamisság befogja az ő száját. (Jób 5,15. 16.)
Elrejtesz engem a Te orcádnak rejtekében az emberek
zendülései elől; sátradban őrzöl engem a perpatvarkodó
nyelvektől. (Zsolt. 31,20.)
Meggondolás őrködik felettem, értelem őriz engem,
hogy megszabadítson engem a gonosznak útjától, és a
gonoszságszóló férfiútól. (Péld. 2,11. 12.)
Egy ellenem készült fegyver sem lesz jószerencsés, és
minden nyelv, mely ellenem perbe száll, kárhoztatik,
ez az Úr szolgáinak öröksége és az ő igazságuk, mely
Tőled van, Uram. (Ésa. 54,17.)
Isten könyörült rajtam és megszabadított engem, mert
váltságdíjat talált értem! Ezért nézhetem a Te színed nagy
örömmel, visszaadtad az igazságomat. (Jób 33,24. 26. 28.)
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget
és a földet. Nem engedi, hogy lábam inogjon; nem
szunnyad el az én őrizőm. Az Úr az én őrizőm,
az Úr az én árnyékom jobb kezem felől.
Nappal a nap meg nem szúr engem, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz engem minden gonosztól,
megőrzi az én életem (Zsolt. 121.5-7)
Humor
- Ez nem így van! – szól közbe az egyik gyerek. Az én apám
azt mondta, hogy a majomtól származunk.
- Ez így is van, de én most nem a ti családotokról beszélek,
hanem általában az emberiségről.
Idézetek
"Mi a
szenvedély? Hatalom ez, amely az ember akaratán erőt vesz, feltétlenül rá van
utalva, és mégis gyűlöli, bálványként imádja és mégis megveti." Theodor
Bovet
Carl Eichhorn: Elmerülve a világba
Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek... adtak,
vettek, ültettek, építettek...
(Lukács 17, 27-28)
(Lukács 17, 27-28)
Ezekben a földi foglalatosságokban merült ki az emberek
élete az özönvíz elõtt csakúgy, mint késõbb, Sodomában és Gomorrában. Istent
nem keresték. Eközben olyan biztonságban érezték magukat, mintha másképp nem is
folyhatna az élet, míg azután jött a katasztrófa és valamennyiüket elsodorta.
Az Istent nem ismerõ ember e világba kapaszkodik. Ha a
láthatatlanokkal és örökkévalókkal nincs kapcsolata, a láthatókba és
ideigvalókba merül el. Így volt ez, így van most is és így lesz, különösen az
idõk végén. Az ideigvalók uralják az ember gondolkodását. Jézus
visszajövetelére senki sem gondol, sõt mosolyog e gondolaton. Az Úrnak az a
napja teljesen váratlanul éri majd a legtöbb embert.
Isten gyermekei is esznek és isznak. De náluk nem a gyomruk
a döntõ s nem a körül forog minden: mit együnk, mit igyunk? Õket az
foglalkoztatja: elérem-e majd én is a nagy célt és megmenekül-e a lelkem?
Engedik, hogy testi jólétükrõl a mennyei Atya gondoskodjon, aki nem hagyja
gyermekeit elveszni.
Õk is "házasodnak és férjhez mennek",
de nem úgy, mint e világ gyermekei, akiket ebben kizárólag a test ösztönei
vezetnek. Nem akarnak mindenáron házastársra szert tenni, mintha a házasélet
lenne a legfõbb jó. Isten gyermekei mindent Jézus nevében tesznek; házasságra
vonatkozó döntésük is így születik. Nem lépnek olyan kapcsolatra, melynél a
legfõbb dolog, a Megváltóba vetett hit és szeretet egysége hiányzik.
- Õk is "adnak és vesznek", de nem a
pénzkérdés áll a középpontban. Nem törekszenek tisztességtelen haszonra s nem
ragaszkodnak kétségbeesetten földi javaikhoz.
Õk is "ültetnek és építenek", azaz
szorgalommal és hûséggel dolgoznak, de a napi munkát is istentiszteletnek
tekintik. Itt a földön nem otthonra, csak hajlékra akarnak szert tenni. Tudják,
hogy otthonuk odafent van és itt csak sáfárok, nem tulajdonosok: zarándokok, de
nem polgárok.
Nagy dolog, ha valóban szabadok vagyunk a földiektõl. Isten
is segít ebben, amikor lemetsz életünkrõl darabokat, úgy hogy belevérzünk.
Különösen ott vág nagyon mélyre, ahol meg vagyunk kötözve. Ne jajgassunk és ne
berzenkedjünk soha ez ellen! Mindenben és mindentõl szabadon elõre tekinteni,
nem pedig hátrafelé; ez Isten gyermekeinek drága kiváltsága.
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)








