Régi Magyar Újévi Áldás,,

BUÉK 2012.

Hogyan számláljuk napjainkat?

2011. december 31. szombat

 http://www.mindenlehetseges.hu/hogyan-szamlaljuk-napjainkat/

Talán fel sem tűnik, de az "év" szót manapság is sokféle jelentésben használjuk: beszélünk "naptári év"-ről, ami jelentheti például az 1998. január 1. és december 31. között eltelt időszakot; de a teljes "tanévet" már 1998. szeptember 1-től 1999. június közepéig – az iskolai tanítás kezdetétől annak befejezéséig – számítjuk. S akkor még nem is szóltunk a "politikai év" fogalmáról, amely szintén nem a naptári évhez igazodik, hanem általában a parlamenti ülésszakok ciklusaihoz; vagy a különféle "vallási évekről", amelyek egyes felekezetek naptáraihoz kötődnek.

A világ teremtésének napja

Az "év" többértelműsége a történelem során sokszor bonyolultabb helyzeteket idézett elő, mint manapság. A babilóni naptári rendszerben például egymás mellett kétféle, őszi és tavaszi évkezdést tartottak nyilván, az őszi és tavaszi napéjegyenlőség, illetve a nyári és téli napforduló alapján. A zsidó naptár szerint (amely a hónapok neveit többnyire a babilóni naptárból vette át a fogság ideje alatt, az i. e. VI. században) a hónapok sora a tavaszi Niszán hónappal (március/április) kezdődik, az újévet azonban a hetedik hónap (Tisri) 1. napján ünneplik (szeptember 6. és október 5. között). A vallási és polgári naptár e kettőssége a bibliai időkig vezethető vissza. A tavaszi évkezdet arra emlékeztette a zsidókat, hogy Isten Niszán hónapban szabadította meg őket Egyiptomból. Ezért rendelte el Mózes törvénye, hogy "Ez a hónap legyen nektek a hónapok elseje; első legyen ez nektek az esztendő hónapjai között" (2Móz 12,2), s a zsidóság ezt tekintette a vallási naptár évkezdetének. Az őszi Tisri hónapban tartott újév a bibliai "jubileumi évhez" kötődik. A Jóvél ("jubileum") eredetileg mezőgazdasági jelleg? szent év volt, amelyet minden 50. évben kellett megtartani. Ebben az évben Izrael földjét megműveletlenül kellett hagyni az egész termőidőszak alatt (vagyis az őszi szántástól és vetéstől a következő őszi aratásig). Így azután a jubileum éve a vallási naptár szerint a hetedik hónapban, a Kürtzengés Ünnepének napján ért véget (3Móz 25,9), ily módon egybeesett az ősi mezőgazdasági vagy polgári újévvel. A jeruzsálemi Szentély elpusztítása (i. sz. 70) után azonban a vallási ünnep megszűnt, s helyébe a Rós hasaná ("az év feje") megtartása lépett, amely ma is a zsidóság "polgári" újév-ünnepe. Azt a tényt, hogy Izraelben két naptárt is használtak, egyet polgári, egyet pedig vallási célból, az ókori történetíró, Josephus Flavius is megerősíti: "Mózes elrendelte, hogy a Niszán (…) legyen az első hónap ünnepeik számára, mivel ő abban a hónapban vezette ki őket Egyiptomból: ezért hát ez az ünnep kezdje az évet mindazon ünnepségek tekintetében, amelyeket Isten tiszteletére rendeztek; ugyanakkor megtartotta a hónapok eredeti rendjét az adás és vevés és minden más közönséges ügy tekintetében". Érdekességképpen azt is hozzáfűzhetjük ehhez, hogy a későbbi rabbinikus hagyomány szerint a Teremtés is újév napján, egészen pontosan a mai időszámításunk előtti 3761. év Tisri hónapjának első napján, vasárnap, este 11 óra 11 perc 20 másodperckor kezdődött meg. Ezt a fiktív dátumot használja ma is a zsidó időszámítás kezdőévként: vagyis az aktuális zsidó időszámítás szerinti évet úgy kaphatjuk meg, ha a Gergely-naptár szerinti évszámhoz hozzáadunk 3761-et: vagyis 1999 = 5760. év a lúach (zsidó naptár) szerint.

"Mindenki mulat…"

Az ókori pogány naptári rendszerek még ennél is kacifántosabb képet mutattak. Egy görög ember például akár évi hét-nyolc alkalommal is köszönthette az újévet, attól függően, hogy éppen hol tartózkodott. Delphoiban az évkezdet a nyári napforduló közelébe esett, hol az azt megelőző, hol az azt követő újhold napjára. Boiótiában a téli napfordulóhoz legközelebbi újhold, Spártában és Makedóniában az őszi, Milétoszban és a többi ión városban pedig a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdújulás jelentette az év kezdőnapját. A dolgot tovább bonyolította, hogy Athénban egymás mellett párhuzamosan három naptár is érvényben volt: a Hold fázisának pontos megfigyelésén alapuló "isteni" naptár; az állam vezetői (arkhónok) által szabályozott "arkhóni" naptár, amely az előbbit jogosult volt szabályozni és módosítani; valamint egy "politikai" naptár, amely nem 12 hónapra, hanem 10 prütaneiára (bírósági ciklusra) oszlott, s ráadásul nem a Hold, hanem a Nap járását követte. Ezek után nem is csoda, ha a görögök általában nem is köszöntötték az újévet szertartásokkal, azt puszta naptári dátumnak tekintették.

Római évkezdet

A római köztársaság idején hosszú ideig a Ianuarius (a Kezdet és a Vég kétarcú istenének, Ianusnak hónapja) volt a kezdőhónap, a consuli évek (vagyis a "politikai évek") azonban március 15-ével (idusával) kezdődtek. A rómaiak hite szerint minden dolog kedvező vagy kedvezőtlen kezdete egyben előjel annak sikeres vagy sikertelen voltára nézve. Ezért a ókori Rómában vidáman köszöntötték az újévet, hogy az egész esztendő e jó ómen jegyében teljék el. Az emberek édes ételeket, mézet, datolyát, aszalt fügét fogyasztottak, apróbb-nagyobb ajándékokat küldözgettek egymásnak. A frissen hivatalba lépő magisztrátusok jelképesen szintén ezen a napon kezdték meg működésüket a nyilvánosság előtt. A császárok Ianuarius hó elsején (vagyis calendae-ján: innen a mi kalendárium szavunk) fogadásokat tartottak, híveiket megajándékozták, Róma lakosságának pénzt és gabonát osztottak, katonai dísszemlével szórakoztatták őket. Az évkezdet ünnepei fokozatosan magukba olvasztották a néhány nappal korábbi, de hasonló hangulatú Saturnalia ünnepet (december 17–23), valahogy úgy, ahogyan manapság nálunk is egyre inkább egybefolyik a karácsony körüli shopping-mizéria és a szilveszteri bulizások áradata. Egy i. sz. IV. században élt antiókhiai szónok, Libaniosz, egyik beszédében színes leírást ad arról, hogyan ünnepelték városában a január elsejére virradó éjszakát: "Minden lakásban ivással és szibarita lakomákkal (értsd: az egykori szicíliai Szibarisz görög város elpuhult, tivornyázó életmódot folytató lakosaira emlékeztető módon) várják az újévet. Mindenki mulat, igyekszik jó hangulatban lenni, és főleg: nyakló nélkül költekezni. Még aki egész évben takarékoskodott: most az is szórja a pénzt, aki józanul élt, csak úgy dönti magába az italt…"

"Circumcisio Domini"

Bár Julius Caesar naptárreformja óta a január 1-i évkezdet véglegessé vált, és helye is szilárd maradt a téli napfordulóhoz viszonyítva, történtek kísérletek ennek megváltoztatására. A középkori egyház – a hónapok rendjének megtartása mellett – a karácsonyi évkezdet bevezetésére törekedett. Ez a keltezésekben úgy érvényesült, hogy a december 25. és 31. közötti napokat már a következő évre keltezték. (A közhiedelemmel ellentétben tehát Nagy Károlyt nem a 800. év karácsonyán koronázták királlyá, mert a mi évkezdésünk szerint az a nap 799-re esett.) Ezt az évjelzési módot csak a XIII. században hagyták el végleg. A január 1-i évkezdés egyházi "igazolását" megkönnyítette, hogy ez a Jézus állítólagos (ám nem valós) karácsonyi születése utáni 8. napra, vagyis Jézus körülmetélésének (circumcisio Domini) napjára esett. Ennek a latin kifejezésnek az elferdítéséből jött létre a naptár "csízió" elnevezése, majd ennek révén az "érti a csíziót" szólás, ami eredetileg anynyit jelentett: ért a naptárhoz (érti annak latin bejegyzéseit is), tehát művelt, értelmes ember.

A napjainkban általunk is használatos Gergely-naptár 1582-ben lépett életbe amikor a tridenti zsinatra összegyűlt püspökök felhatalmazták VII. Gergelyt, hogy korrigálja a Julianus-naptár tévedéseit. Erre azért volt szükség, mert a Julius Caesar naptárreformja (i. e. I. század) óta érvényben lévő kalendárium évente több mint tíz percet "késett". Bár a IV. században Dionüsziosz apát kiigazította ezt a tévedést, az utána eltelt ezer év alatt mégis tetemes csúszás halmozódott fel. A Gergely-naptárt – annak katolikus jellege miatt – a protestáns többség? Észak-Európában, valamint az ortodox dominanciájú Kelet-Európában csak későn fogadták el. A bizánci naptár a birodalom bukásáig (1453) a makedón naptár hagyományai alapján szeptember 1-én ünnepelte az évkezdetet, és ezt követte a Moszkvai Fejedelemség is. Csak Nagy Péter cár vette át az év január 1-i kezdőnapját, de még elzárkózott a gregoriánus naptártól.

A közös éra

A mai napig is világszerte használt érák közül a legkésőbb keletkezett, és a legkésőbbi kezdőpontú az, amelyet az iszlám honosított meg. Omár kalifa (634–644) Mohamed próféta életének egy jelentős epizódját: a Mekkából Medinába történő kivándorlását tette az iszlám naptár kezdetévé. (A hidzsra szót legtöbben "futás"-nak fordítják, pedig ez a kifejezés eredetileg a saját törzs elhagyását és egy másik törzshöz való csatlakozást jelentette.) Ez az esemény a keresztény időszámítás szerint 622. július 16-án történt, egy újhold napon. Ez lett az iszlám holdnaptár szerint Moharrem hó első napja, a hidzsra szerinti időszámítás kezdőnapja, az iszlám újév. 

A nyugati kultúrkörben hagyományossá vált egyházi eredet? polgári időszámítás kiküszöbölésére az elmúlt századokban csupán egyetlen jelentős kísérlet történt, mégpedig a francia forradalom idején. A konvent 1793. évi határozata alapján a forradalmi naptár szakított a keresztény időszámítással, és az új éra kezdetéül 1792. szeptember 22-ét, a köztársaság kikiáltásának időpontját vette, s az ezt követő évet nevezte a "köztársaság első évének". Mivel ez a nap csillagászatilag is jelentős dátum volt, az év napjait az őszi napéjegyenlőséggel, vagyis szeptember 22-ével kezdték számítani. A hónapok neveit is átkeresztelték: a latin nevek helyett az illető hónap természeti jelenségei alapján adtak nekik francia neveket (pl. Vendémiaire = "szüreti", szeptember 22. – október 21.; Brumaire = "ködös", október 22. – november 20., stb.). A forradalmi naptár 1806. január 1-ig volt használatban, amikor Napóleon óhajára a szenátus visszatért a hagyományossá vált naptári rendszerhez.

Kétségbevonhatatlan tény, hogy sem a zsidó, sem az iszlám időszámítás – nem is beszélve a franciák hamvába holt kísérletéről –, nem tudta megakadályozni a keresztény időszámítás világméretű elterjedését. A "bábelizálódó", vagyis totális kommunikációs egység felé haladó emberiség számára ma már nem kérdés, hogy a "világfalu" lakói mindannyian egy közös kor: a common era gyermekei. Annak minden következményével együtt.

Írta: Grüll Tibor

Kubinyi Károly: Megint szektás lettem!

Hit gyülekezete Mahesh Chavda Vetés és Aratás 1-2 rész

Rád bízom a sorsom.

Bizd Újra Életed Krisztusra

Humor: MIÉRT HAZUDNAK A NŐK???

A varrónő egy nap a folyó mellett üldögélt és varrogatott, s hirtelen

a gyűszűje beleesett a folyóba.

Sírni kezdett, mire megjelent az Úr és megkérdezte: "Miért sírsz? "

A varrónő elmondta, hogy a gyűszűje beleesett a vízbe, pedig szüksége
lenne rá a megélhetéshez.

Az Úr lebukott a víz alá, majd megjelent egy aranygyűszűvel.

"Ez a te gyűszűd?", kérdezte. A varrónő azt válaszolta: "Nem. "

Az Úr ismét lebukott és felhozott egy ezüstből készült gyűszűt.

"Ez a te gyűszűd?", kérdezte újra.

A varrónő ismét azt válaszolta: "Nem."

Aztán újra lebukott és felhozott egy fagyűszűt. "Ez te gyűszűd?",
kérdezte az Úr.

A varrónő azt válaszolta, "Igen."

Az Úr nagyon megörült a varrónő őszinteségének és odaadta neki
mindhárom gyűszűt és a varrónő nagyon boldogan tért haza.

Nem sokkal később a varrónő a férjével sétálgatott a folyóparton, mire
az hirtelen megbotlott és beleesett a vízbe.

A nő ismét sírni kezdett, az Úr újra megjelent és megkérdezte: "Miért sírsz?"

"Ó, Atyám, a férjem beleesett a vízbe!"

Az Úr lement a víz alá és felhozta Mel Gibsont. "Ő a férjed?", kérdezte.

"Igen", mondta a varrónő.

Az Úr dühös lett. "Hazudtál! Ez nem igaz!"

A varrónő ezt válaszolta: "Ó, kérlek, bocsáss meg nekem, Uram! Ez egy
félreértés. Tudod, ha nemet mondtam volna Mel Gibsonra, Te felhoztad
volna Tom Cruise-t. Aztán ha őrá is nemet mondtam volna, felhoztad
volna végül a férjemet. Aztán mikor igent mondtam volna rá végül,
nekem adtad volna mindhármukat. Uram, én egy szegény asszony vagyok,
nem tudok három férjről gondoskodni, mindössze ezért mondtam igent Mel
Gibsonra."

A történet tanulsága: ha egy nő hazudik, annak mindig jó és
tisztességes oka van, és mások javára szolgál!

Isten azért teremtett téged, hogy másoknak segíts

http://napiremeny.blog.hu/2011/06/12/isten_azert_teremtett_teged_hogy_masoknak_segits

Amikor Istentől kapott képességeidet arra használod, hogy másoknak segíts, akkor töltöd be elhívásodat.

„Most már ti is Hozzá tartoztok… azért, hogy hasznosak legyetek Isten szolgálatában.” (Róm.7:4, angol fordítás).

Függetlenül attól, hogy mi a munkád, mi a szakmád, teljes munkaidős keresztény szolgálatra van elhívásod. Egy „nem-szolgáló” keresztény önmagában véve ellentmondás.

A Biblia ezt mondja: „Ő megszabadított és elhívott minket, hogy gyermekei legyünk, nem azért, amit tettünk, hanem az Ő saját célja miatt.” (2Tim 1:9, angol fordítás).

Péter hozzáteszi: „Azért választott ki Benneteket, hogy hirdessétek Isten nagyszerű tulajdonságait, aki benneteket is elhívott. ” (1Pét. 2:9)

Gyermekkorodban lehet, hogy azt gondoltad, Isten elhívása valami olyasmit jelent, amit csak misszionáriusok, lelkipásztorok, apácák, vagy a gyülekezetben teljes munkaidőben szolgáló testvérek tapasztalnak meg, de a Biblia azt mondja, hogy minden keresztényt  elhívott Isten a szolgálatra. (Ef. 4:4-14; lásd még Róm. 1:6-7; 8:28-30; 1 Kor. 1:2,9,26; 7:17; Fil. 3:14; 1 Pét. 2:9; 2 Pét. 1:3).

Amikor Istentől kapott képességeidet arra használod, hogy másoknak segíts, akkor töltöd be az elhívásodat.

A Biblia ezt mondja: „Most már ti is Hozzá tartoztok… azért, hogy hasznosak legyetek Isten szolgálatában.” (Róm. 7:4, angol fordítás).

 (Daily Hope, Rick Warren, 2011.06.05.)

Bölcs mondások: Szeretet

A szeretet az egyetlen zsebkendő, mellyel a szomorú ember könnyei felszáríthatók. (Spurgeon) 

Életcseppek

"Amikor a hit által szeretsz, a cselekedeteiddel jutsz el az érzésig. Könnyebb a cselekedeteimmel eljutni egy érzésig, mint az érzéseimmel eljutni a cselekedetekig." /Rick Warren/

Wonderful Savior-Come Home-Indiana Bible College

Bibliai jelképek

Gyöngyszemek

Egy darázs repült be a konyhába.

Nem akartam megölni, de azt sem, hogy benn maradjon.
Neki sem volt jó benn, hiszen elvesztette szabadságát.
Azt találtam ki, hogy egy nagy gyufásdobozzal elkapom,
visszaviszem az ajtóhoz, s ott kiengedem a szabadba.
Vajon a darázs érezte-e a gyufásdobozban a szabadulás eszközét?

Fodorné Ablonczy Margit

NAPI ÁHÍTAT: Minden nap szabadítás

Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem" (Jób 5,19).

Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból. De eljön számunkra a vasárnap. amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás is, amely megerősít és megvidámít minket.

Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? A hetedikben sem ér veszedelem". Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.

Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Karácsonyi történet jöjj közelebb

Karácsony volt. Egy küzdelmes, nyomorúságos év állt mögöttem a vak kisfiammal együtt. Féltem az ünnepektől, nagy családban éltem, mégis egyedül éreztem magam. Mindenki arra figyelt leginkább, hogy én boldog legyek. A legfárasztóbb az volt, hogy ezt elhitessem velük. Össze voltunk zárva a „nagy boldogságban”, de senki sem érezte magához közel. Nem gondoltam, hogy ebben bárki is hibás lenne.

Bennem nagy feszültség lett úrrá. Mikor lesz vége, mikor bújhatunk újra össze a bánatunkban a kisfiammal, elrejtőzve a világ elől, hibáinkkal és korlátainkkal? Az emberek inkább csak sajnálnak és kerülnek, mert segíteni nem tudnak. Én is tehetetlen voltam.

Karácsony volt. A kisfiam már egy éve nem látott semmit. Se fényt, se árnyékot, se engem. Az én életem eddig a látványra volt felépítve, ceruzával a kezemben éltem. Mit adjak át ennek a csöppségnek a világból és hogyan? Még ha nem is tudja majd, hogy mit veszít, hogy jelenjen meg neki az én  világom? Rajtam keresztül kellett volna fölfedeznie mindent.

Késő este volt. Magamra maradtam a gondolataimmal, a kétségbeesésemmel. Úgy éreztem hatalmas erőre van szükségem, mert néha még a beszéd is belém szorult, és a dal, amit a kisfiam annyira szeretett.

Ültem az éjszakába nyúló ünnepi műsor előtt, mert valaminek történnie kellett körülöttem, hogy vigyázzon rám, lefoglaljon, ha tud, visszarántson, ha kell. Tudatosan törekedtem egy idő után, hogy a figyelmem másra terelődjön: Jézus életére. Úgy sem ismerem igazán- tűnődtem. Hagytam hatni, nyitott szívvel figyeltem, benne éltem a kétezer évvel ezelőtti eseményekben. Tudva, hogy mindenki alszik, átadtam magam az élményeknek... nem kérhetik számon a könnyeimet, és így nem is szomoríthatom meg vele őket.

Belső szemeim előtt Jézus a templom lépcsőjén járt, és ott ült a vak koldus, akiről beszélgettek az emberek, hogy kinek a vétkeiért is bűnhődik... És Ő meggyógyította.

Belőlem kitört a zokogás. „Miért nem gyógyítod meg az enyémet is?! Tessék, itt az alkalom, bebizonyíthatod, mit tudsz! Csak tedd meg! És én is hiszek neked, mindent elhiszek!” - kiabáltam bele hangtalanul az éjszakába. Sírva aludtam el és hatalmas fájdalommal. Még most is alig bírok a szívdobogásommal, ha erre visszagondolok.

Másnap a kisfiam megfogta a kezemet, ahogy a fény előtt elhúztam előtte. Kétszer is. Egy darabig földbe gyökerezett a lábam, aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert csodák ugye, nincsenek. De a szívemben legbelül megőriztem az éjszakát és a talányt. És márciusra, ha pár centiként haladt is, de a kisfiam már kezdte felfedezni az asztalon elé rakott tárgyakat. Ki meri nekem azt mondani, hogy ez nem maga a csoda!

Ma már látom, hogy a hitemhez hasonló ez a gyógyulás. Ahogy én fejlődöm lélekben, vagy ahogy toporgok néha egy helyben, úgy áll meg vagy fejlődik az én kisfiam egészsége is. Sokáig nem mertem ezt elmondani senkinek, mert féltem, hogy kinevetnek. Még most is sokszor csak elnéző mosolygást kapok. Ezért, ha az emberektől félek is, a sok-sok gondtól, bajtól, betegségtől már nem, mert tudom, mindennek célja van az életünkben. És Ő, ha egyedül maradunk is, velünk van. Segít a lelkünkön és a testünkön is, ha szükséges.

A kisfiam már 12 éves. Azt tapasztalom, hogy mindent megnézhet, amit csak akar, csupán közelebb kell mennie hozzá... mint nekem az Úr Jézushoz.. és követte Őt az úton (Mk.10, 51-52)

Can't Stop Praising - Hillsong

Magvetők: Az élet nem játék!

Győzelemre születtünk

http://www.facebook.com/notes/krisztus-szeretete-egyh%C3%A1z/gy%C5%91zelemre-sz%C3%BClett%C3%BCnk/316735915015190

Azért beszéltem ezeket néktek, hogy tökéletes békességetek és bizodalmatok legyen énbennem. E világon nyomorúságotok, megpróbáltatásotok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot. (János 16,33)

Jézus azt mondta, hogy amíg a világban élsz, lesznek problémáid. (Biztosíthatlak felőle, valóban így van!) De te nem csupán a világban élsz. JÉZUSBAN vagy a világban, és ez adja a különbséget. Őbenne vagy, és Ő már legyőzött minden létező problémát.

Isten gyermekeként nem egy legyőzött ember vagy, aki próbál győzedelmeskedni. Te győztes vagy, és a sátán próbál kirabolni téged abból a győzelemből, ami már a tiéd.

Amikor Jézust életed Urává tetted, beleszülettél a győzelembe, mert a Győztes a bensődbe költözött. Gondolkozz el ezen. A győztes Jézus. A Felkent. A megdicsőült és feltámadt Úr. A Világegyetem Ura.

Fel a fejjel, barátom! Legyen "tökéletes békességed és bizodalmad". Maga Jézus él benned!

Igei olvasmány: (János 16,15-33)

Kenneth Copeland 

Magyar Continental Singers: Tudd van egy gyertya / Hordozd a gyertyát