2011. december 29.

Tüzed Uram Jézus

Jézus te velem vagy!

Jól tudjuk és mégsem teszünk semmit



János 10,10: A tolvaj nem egyebért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.

Korunk paradoxona:
Nagyok a házaink, de kicsi a toleranciánk.
Szélesek az útjaink, de szűkek a nézeteink.
Többet fogyasztunk, de kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, és kevesebb az örömünk.
Nagyobbak a házaink és kisebbek a családok.
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Több az oktatás, de kevesebb az értelem.
Több az ismeret, és kevesebb a megértés.
Tele vagyunk szakértőkkel, de tele vagyunk problémákkal is.
Több az orvosság, kevesebb az egészség.
Túl sokat dohányzunk, túl sokat iszunk, felelőtlenül költekezünk. Hamar felidegesítjük magunkat, este későn fekszünk le, és reggel fáradtan ébredünk. Túl keveset olvasunk, ritkán tekintünk a távolba, és ritkán imádkozunk.
Megsokszoroztuk az anyagi javainkat, de közben elfogytak az értékeink. Túl sokat fecsegünk, de túl keveset szeretünk, és túl sokszor gyűlölködünk.
Tudjuk azt, hogy hogyan teremtsük elő az élethez szükséges dolgokat, de nem tudjuk, hogy hogyan is éljünk valójában.
Könnyebben jutunk el a Holdra, mint a szomszéd ajtajáig.
Meghódítottuk a világűrt, és nem látjuk a bennünk rejlő űrt. Egyre nagyobb, de nem jobb dolgokat viszünk végbe.
Tisztítjuk a levegőt, és szennyezzük a lelkünket. Az atomokat szét tudjuk rombolni, az előítéleteinket nem.
Többet írunk, és kevesebbet tudunk. Többet tervezünk, és kevesebbet érünk el. Megtanultunk gyorsnak lenni, de nem tudunk várni.
Egyre újabb számítógépeket készítünk, amelyek egyre több információt tárolnak és számtalan másolatot küldenek szét a világba, de egyre kevesebbet beszélgetünk egymással.
A gyors étkezés és a rossz emésztés, a nagyranőtt emberek és a kisszerű lelkek, a könnyű profitszerzés és a nehéz emberi kapcsolatok korszakát éljük.
Nagyobb a családi jövedelem, de több a válás. Egyre szebbek a házaink, és egyre több a szétrombolt otthon.
Eljött a gyors utazások, a „használd és dobd el” árucikkek, az egy éjszakás kapcsolatok és a túlsúlyos emberek korszaka.
Ejött a mindentudó tabletták korszaka: stimulálnak, megnyugtatnak, megölnek bennünket.
Olyan korban élünk, amikor fontosabb, hogy valamit a kirakatba tegyünk, mintsem hogy használjuk, amikor a modern technika egy ilyen üzenetet szét tud vinni az egész világba, és csak rajtunk áll: megváltoztatjuk az életünket, vagy továbbra is a világ elvárásainak felelünk meg.
Emlékezzetek arra, hogy adjatok több időt a szeretteiteknek, mert ők nem lesznek mindig veletek.
Szóljatok egy jó szót azokhoz, akik most őszinte rajongással néznek fel rátok, mert ezek a csöppségek hamar felnőnek, és nem lesznek többé veletek.
Öleljétek meg a körülöttetek lévő embereket, mert ez az egyetlen olyan kincs, ami a szívből jön, és nem kerül semmibe.
Mondjátok el szeretteiteknek, hogy mennyire szeretitek őket.
Egy puszi, egy szívből jövő ölelés minden rosszat elfeledtet. 
Fogjátok meg egymás kezét és élvezzétek ki azokat a pillanatokat, amikor együtt vagytok, mert eljön az a nap, amikor ezek az emberek már nem lesznek mellettetek.
Találjatok időt arra, hogy szeressétek egymást, hogy beszélgessetek egymással, hogy elmondhassátok mindazt, amit el szeretnétek mondani.
Az életet nem a lélegzetvételek számával, hanem a lélegzetelállító pillanatok számával mérjük.
Ezeket a gondolatokat egy amerikai színész, George Carlin fogalmazta meg, felesége halálakor.

Jakab 4,4-5: …Aki azért e világ barátja akar lenni [a világ elvárásainak akar megfelelni], az Isten ellenségévé lesz.

Egyre jobban Krisztusra hasonlítani


december 29., csütörtök
 
„… egyre inkább hasonlóvá válunk Hozzá.” (2Korinthus 3:18 TLB)

Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted személyiségedet, és lélektelen, értelem nélküli klónná válsz. Isten teremtette azokat a személyiségjegyeket, melyek egyedivé tesznek, így hát biztosan nem akarja lerombolni azokat. A Krisztushoz hasonlóvá válás a jellemedet formálja, nem a személyiségedet. Pál azt írja: „…öltsétek fel az új embert – egy egészen új életmódot, amit Isten tervezett, egy belülről megújult életet, Isten tetszése szerinti magatartásformát, amely híven tükrözi az Ő jellemét bennetek” (Efezus 4:22-24 TM).

Valahányszor elfeledkezel arról, hogy a jellem és nem a kényelem az, ami Istennek elsőrendű fontosságú az életedben, csalódott és keserű leszel, és azon kezdesz tűnődni: „Miért történik ez velem? Miért nem tesz Isten valamit?” A bővölködő élet nem a nehézségek hiányát jelenti, hanem azt, hogy növekedni tudunk a nehézségek közepette is. Ahogy az Úr Lelke munkálkodik bennünk, egyre inkább Hozzá hasonlóvá válunk.

Jól van – mondod – de hogyan történik ez meg a való életben? Döntéseink által – úgy, hogy a helyes dolgot választjuk, és bízunk abban, hogy Isten Lelke megadja nekünk az erőt, szeretetet, hitet és bölcsességet ahhoz, hogy meg is tudjuk tenni. Mivel Lelke bennünk él, ezek a dolgok mind elérhetőek annak, aki kéri. De ha kéred Isten vezetését, és Ő megmondja, hogy mit tegyél, akkor engedelmeskedned kell neki.

Amikor Józsué a Jordán folyónál állt, a folyó vize csak akkor húzódott vissza, mikor az első ember belelépett. Az engedelmesség felszabadítja Isten erejét! Isten arra vár, hogy az Ő útmutatásai szerint cselekedj. Nem várhatsz addig, amíg képesnek érzed rá magad, vagy magabiztosnak, lépned kell, amikor még gyenge vagy, meg kell tenned a helyes dolgot félelmeid ellenére is.

Így tudsz együttműködni a Szentlélekkel abban, hogy Krisztus jelleme kifejlődjék benned.

Meghaltál értem...

2011. december 28.

Az Evangélium hirdetése


A pusztai kísértés után az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván (és így hirdette) az Isten országának evangéliumát.  És mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa [az Istennek királysága, uralma]; térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé], és higgyetek az evangéliumban” (Márk. 1,14-15).

A tanítványoknak adott parancsból kerül kijelentésre, hogy mit jelent az Evangélium hirdetése: „Elmenvén pedig prédikáljatok (és hirdessétek), mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat (leprásokat) tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek (Ingyen kaptátok), ingyen adjátok” (Mát. 10,7-8)

Ige: Hívjátok segítségül…


 „Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!” (Zsolt. 105,1).

Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az az Úr, akit segítségül kell hívni zsidónak úgy, mint pogánynak: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.

Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm. 10,9-13)

Ige: Akié a Fiú...


Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az Ő Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban (1 Ján. 5,10-12).

Nyaralni küldjük a lelkünket

Kim Walker & JCB válogatás - A kijelentés dala

Vida Mézcseppek:


Mi emberek ismételgetünk, mert munkánk tökéletlen. Isten - Jézus - csak egyszer tesz, mert nála minden tökéletes.(Kiss F. prof.)

Spurgeontól gondolatok


Ha a malacnak annyiszor adsz enni, ahányszor röfög, a gyermekednek pedig engedsz mindig, ha sír, akkor végtére lesz egy kövér malacod és egy elkényeztetett gyermeked

"Elnézést" - vagy "Bocsáss meg"?



Ha te is úgy gondolod, hogy a sofőrök hihetetlen kifogásokkal képesek előrukkolni, csakhogy megússzák a büntetést, meg kellene nézned, milyen történetek kerülnek a biztosítótársaságok baleseti bejelentő papírjaira. Nemrég a Toronto Sun nevű újság megjelentetett párat ezek közül a tényleges bejelentések közül:

„Egy gyalogos nekem jött, és a kocsim alá került".
„Megpróbáltam leütni egy legyet, és így a telefonpóznának hajtottam."
„Már negyven éve vezettem, amikor elaludtam a kormánynál, és karamboloztam."
„Egész nap növényeket vásároltam, és hazafelé tartottam. Ahogy egy kereszteződéshez értem, kinőtt egy sövény, és zavart a kilátásban. Nem láttam a másik autót."
„A gyalogosnak fogalma sem volt róla, merre menjen, így elütöttem."
„A telefonpózna gyorsan közeledett. Megpróbáltam kitérni az útjából, de beleütközött a kocsi elejébe."
„Hazaérve nem a megfelelő házhoz hajtottam be, és nekimentem egy fának, ami nekem nincs."
„A fickóval tele volt az út. Többször is kikerültem, mielőtt elütöttem."
„Az autómmal törvényesen leparkoltam, amikor az beletolatott a másik járműbe.
„Előtűnt a semmiből egy láthatatlan autó, nekiment az enyémnek, aztán eltűnt."
„A baleset közvetett okozója egy kis autóban ülő kis fickó volt, akinek nagy volt a szája."

A legtöbben elszúrunk dolgokat az életünkben, és mi is elég béna kifogásokkal állunk elő. A Biblia azonban azt mondja az 1Ján 1,9-ben: „Ha megvalljuk bűneinket, [Isten] hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól..." Ez egy elképesztő ígéret.

De van feltétele: „Ha megvalljuk bűneinket..." A megvallás egy olyan szóból származik, ami azt jelenti, hogy „ugyanannak nevezni". Vagyis amikor vétkezünk, nem kell kifogásokat keresnünk, vagy másokat vádolnunk, vagy megpróbálni kibújni alóla. Csak annyit kell mondanunk: „Istenem, ez bűn volt. Te bűnnek nevezed, én is bűnnek nevezem, és ennyi. Kérlek, bocsáss meg nekem!"

Azt mondják, az egyetlen bűn, amit Isten nem bocsát meg, az a bűn, amit soha nem vallunk meg. Ahányszor rossz irányba fordulunk, vagy lesodródunk az útról, döntenünk kell. Megvalljuk a bűnünket, vagy azt kérjük Istentől, hogy nézze el? Végül is két imádság valamelyikéről van szó: „Istenem, kérlek, nézd el!" vagy „Istenem, kérlek, bocsáss meg!".

Ha a férfi hitben él

Ravasz László: Gondolatok


Akik tudnak egymásnak örülni, azok nem lehetnek terhére egymásnak.

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor


Az imádság nagyhatalom. Mindenre képes, amire Isten képes (Jer. 33,3).

Carl Eichhorn: Jézus küzdelmes imája



És halálos gyötrõdésben mind buzgóbban imádkozott. (Lukács 22, 44)

Jézus az imádkozás dolgában is dicsõséges példáképünk. Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott. Minél erõsebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erõsebben kapaszkodott az Atyába. A legnagyobb gyengeség órája volt ez. Az Õ testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. Hiszen a test erõtelen és fogékony a bûn minden támadására.

A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erõtlenség mélypontjára. A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30). Szenvedése a "sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben gyõzze le Õt. A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az elõtte álló nehéz utat megjárnia. Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Õt elszakítani az Atyától.

Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét. Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: "Erõs kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erõtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek. Egy pillanatra sem gyõzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belõle, de nem hátrált meg. Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes gyõzelemre nem jutott.

Jézus legyen a példaképünk! Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz. Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz, Õ hozzád hasonlóan megkísértetett, gyõzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Õ szeret és nem ejt el téged, mert az Õ drágán megvásárolt tulajdona vagy.

Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: "Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat; megerõsítette lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4).

Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

Uram adj erőt.wmv

Az élőknek földjén

AJTÓD ELŐTT ÁLLOK,ÉS ZÖRGETEK.WMV