2011. december 28.
Kenneth E. Hagin: Az Atya szerepe
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk?
vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok
kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind
MEGADATNAK néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap
majd gondoskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.(MÁTÉ
6,31–34.)
Megadatnak néktek! Nem pedig elvétetnek! Ez
bizonyítja, hogy az Atya gondoskodik övéiről. Egy másik fordítás szerint: „Ne
nyugtalankodjatok a holnap miatt.” Tudod, Isten nem akarja, hogy a gyermekei
nyugtalankodjanak és aggodalmaskodjanak. Isten itt azt mondja: „Ne
aggodalmaskodjatok, ne féljetek, ne nyugtalankodjatok. Mivel én vagyok a ti
mennyei Atyátok, és én tudom, hogy mindezekre szükségetek van.”
Hanem keressétek először Isten országát és az Ő igazságát,
és mindezeket meg fogjátok kapni. Ezt mondja Isten, a mi Atyánk! Ha Isten a te
Atyád, biztos lehetsz abban, hogy Ő elfoglalja az atya helyét és betölti a
szerető atya szerepét.
Biztos lehetsz abban, ha Isten a te Atyád, Ő szeret téged és
gondoskodni fog rólad. Dicsőség Istennek, én örülök, hogy Ő az én Atyám! Neked
is Ő az Atyád?
Megvallás: Én nem aggodalmaskodom amiatt, hogy
mit egyek vagy mit igyak vagy, hogy mivel ruházkodjam. Az én mennyei Atyám
tudja, hogy szükségem van mindezekre. Én először Isten országát kerestem és az
Ő igazságát; és mindezek megadatnak nekem!
Kenneth E. Hagin - Hitünk tápláléka napi adagokban Tél
2011. december 27.
Ige: A Szent Szellem küldetése
„Ama Vigasztaló
(Pártfogó) pedig, a Szent Szellem, akit
az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre
megtanít majd titeket, és eszetekbe
juttatja mindazokat, amiket
mondottam néktek. (Ján. 14,26).
„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a
Pártfogó), akit én küldök néktek az
Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd énrólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert
kezdettől fogva én velem vagytok” (Ján. 15,26-27).
„De én az igazat (alétheia: a valóságot) mondom néktek:
Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a
Vigasztaló (a Pártfogó): ha pedig
elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok. És Ő,
mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság (vagyis megigazulás) és ítélet tekintetében (vagyis leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi
az igazság (a megigazulás) és mi az ítélet).
Bűn (azaz:
céltévesztés) tekintetében (hogy a
bűn vagyis a céltévesztés az), hogy nem
hisznek énbennem. És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és
többé nem láttok engem;
Ítélet tekintetében
pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Mert) mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden (vagyis
a teljes) igazságra (és a teljes
igazság útján vezet titeket). »és utat mutat, vezet, irányít,
kísér titeket «. Mert nem
Önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket (az eljövendő dolgokat is) megjelenti (és kijelenti) néktek. Ő engem dicsőít majd, mert
az enyémből (merít, és) vesz, és
megjelenti (és azt jelenti ki) néktek”
(Ján.
16,7-11.13-14).
Ő – a Szent Szellem – ad bátorságot az igehirdetéshez: „Amint könyörögtek, megrendült az a hely,
ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szent Szellemmel, és bátran hirdették
az Isten igéjét” (Csel. 4,31).
Ő eleveníti meg az Igét, hogy az örökélet birtokába jussunk:
„Ő szólni fog hozzád (hirdet neked) olyan igéket, melyek által megtartatol
(üdvözülsz) te és a te egész házad népe.
Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Szellem Őreájuk, miképpen mireánk
is kezdetben. (Ekkor eszembe jutott, és) megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan
vízbe merített, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni. Ha tehát az
Isten hasonló (és ugyanazt az) ajándékát
adta nékik (is), mint nékünk is, kik
hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam
(és akadályozhattam) volna? Ezeknek
hallatára aztán megnyugovának, és dicsőítik az Istent, mondván: Eszerint hát a
pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!” (Csel. 11,14-18).
Az Ő vételének jele a nyelveken szólás: „Monda nékik: Vajon vettetek-e (kaptatok-e) Szent Szellemet, minekutána (és amikor) hívőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem
hallottuk, hogy ha vagyon-e (hogy eljött volna már a) Szent Szellem. És monda nékik: Mire (és hogyan) meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának:
A János bemerítésével. Monda pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével
merített alá (és János, amikor bemerített, megtérést követelt), azt mondván a népnek, hogy aki őutána
jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt
hallák, bemeritkezének az Úr Jézusnak nevébe. És mikor Pál reájuk vetette (és
rájuk tette) kezét, szálla a Szent
Szellem őreájuk; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel.
19,2-6)
Ige: A Szent Szellem lakása
Kijelenti az Úr Jézus, hogy ki a Szent Szellem, és hol
lakik: „Ha szerettek engem, megtartjátok
az én parancsolataimat, És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót (más Pártfogót)
ád néktek, hogy veletek maradjon
mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (és nem
kaphat meg), mert nem látja őt és nem
ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok
lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem
többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon
megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti énbennem, és én ti
bennetek. (Ján. 14,16-20).
Ige: Az úr Jézus hívása
Mielőtt a Golgotára megy az Úr: „Az ünnep utolsó nagy
napján pedig feláll Jézus és (így) kiálta,
mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem,
amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig
mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még nem
vala (mert még nem adatott a) Szent
Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőült meg” (Ján. 7,37-39).
Az Ézsaiáson keresztül mondott próféciának beteljesedését
jelenti ki az Úr: „És vezérel téged az Úr szüntelen,
megelégíti lelkedet nagy szárazságban is (kopár földön is jól tart téged), és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel,
mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11).
Ravasz László: Gondolatok
Aki nem tudja betölteni azt a helyet, ahol ül, s mégis be
akarja tölteni, nem tehet mást, mint hogy a fennmaradó ürességet önmagába
helyezi el.
Joel Osteen: Énekelj tovább!
5,19 …énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben
az Úrnak. (Efezusi)
Egy ötéves kisfiú fantasztikus történetét szeretném
elmesélni. Amikor az anyukája elmondta neki, hogy kisbabát vár, és Michael-nek
kishúga lesz, a kisfiú majd kiugrott a bőréből az izgalomtól. Alig várta, hogy
megpillanthassa kishúgát. Naponta többször odarohant anyukájához és énekelt
pocaklakó kistestvérének: „Te vagy a napsugár, az én kis napsugaram!” Ez így
ment napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Több százszor elénekelte
Michael a dalt a kishúgának.
A kisbaba születése közben komplikációk léptek fel. Miután
átvitték a babát az intenzív osztályra az orvosok azt mondták, hogy nem sok
esélye van a túlélésre. Michael mindeközben egyfolytában azt kérdezgette, mikor
láthatja már végre a kishúgát. Amikor összetört szívű szülők megtudták, hogy a
baba valószínűleg nem fogja megérni a másnapot, és a kis Michal-nek mekkora
csalódás lenne, ha nem láthatná a kishúgát, az anyuka óvatosan becsempészte a
kisfiút az intenzív osztályra, ahova gyerekek egyáltalán nem tehetik be a
lábukat. Amikor az ügyeletes nővér meglátta Michaelt, rájuk szólt, hogy mit
keres itt egy gyerek, a tilalom ellenére, és felszólította az anyukát, hogy
azonnal vigye ki.
Erre a kis Michael csak úgy rákezdett szokásos dalára: „Te
vagy a napsugár, az én kis napsugaram. Ha borús az ég, te hozol nekem derűt.”
Amikor a nővér észrevette, hogy a baba szívverése lelassult és beállt a
normális értékre, elkezdte biztatni Michael-t, hogy énekeljen tovább. Ő
folytatta: „Te vagy a napsugaram, az én kis napsugaram! Kérlek, ne vegyétek el
tőlem a napsugaramat!” Michael még néhány percig énekelt. A nővérke csak állt
és szólni sem tudott ámulatában. A baba megnyugodott, állapota normalizálódott.
Olyan volt, mintha az ötéves testvére a gyógyulás szavait szólta volna felé.
Néhány nap múlva haza is adták a kisbabát.
Kedves barátom, Isten hatalmas erővel ruházta fel a
szavainkat. Szóljuk az élet szavait sajátmagunkra, és mindazokra, akiket Isten
helyezett az életünkbe. Ha nehéz időkön mész keresztül, tudd, hogy Isten ma is
csodatévő Isten. Amikor a körülmények lehetetlennek tűnnek, amikor úgy tűnik,
minden ellened fordult, te csak menj tovább előre, szóld az élet szavait és
énekelj!
Idézetek a szeretetről
"...A földi szeretet csak halvány visszfénye,árnyékos
képe annak a szeretetnek,amely az Isten szívéből árad feléd a lélek ezer meg
ezer láthatatlan hajszálcsövén..." /Ravasz László/
Idézetek
"Az öröm és a hitbuzgóság úgy tartozik össze, mint a
virág gyökere és annak szirmai, egymástól elválaszthatatlan, mint a hit és az
üdvbizonyosság."
Kinek az élete?
Fiatal nő ül a hatalmas
fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni,
de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud
felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél
mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?!
– Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az
én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a
gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd
mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a
mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem?
Markol szívébe a fájdalom.
Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?
A képen intelligens
fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők
boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és
mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozuk. – Miért?- sikolt a társ?
Miért teszed ezt velem?-
- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a
gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól
a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az
asszony kétségbeesve.
- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem
!Azt csinálok , amit akarok.-
Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem,
hogyan nevelem nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért:
-Te is azt csinálsz, amit akarsz!
Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s
a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.
Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?
Az asszony gondterhelt, félti
férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi
mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc
év , gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia,
hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok
költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb
lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család,
amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből
patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt velünk?- kérdezi
csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-
Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?
A ravatalnál halk
zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak
a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében
a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az
én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!
S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e
olyan dolgokat keresni az életben , amit nem tarthatsz meg? S közben
hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene??
Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?
„Mert
a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka
Pedig
örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23 /TVE/
Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor
Az emberi értelem azt gondolná, ha öt kenyeret elosztunk
ötezernek és maradék marad, a maradék kisebb lesz, mintha hét kenyeret
elosztunk négyezernek. Pedig az ellenkezője igaz. Nagy igazságot tár elénk az
Úr: minél kisebb az ember műve Isten munkájában, annál nagyobb a végzett munka
és annál hatalmasabb a nyert eredmény (Mk. 8; Jn. 6).
Csendes percek: ami az Istené
Csendes percek: ami az Istené
Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és
a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát,
és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől,
mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz
ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy
nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?” Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt
mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”
Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez a felirat?”
Ők pedig így feleltek: “A császáré.” Ekkor Jézus ezt mondta nekik:
“Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És
igen elcsodálkoztak rajta.
Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár
képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van
Jézusnak erről?
Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.
Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az
Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én
Istennek?
1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga
képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.
Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten
képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó…
nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az
én…, az én…, az én…
Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem
irányítását… Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem
mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az
egyetlen ‘alternatíva’.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)