Az óceán szavadra vár.

Idézetek a szeretetről

"...A földi szeretet csak halvány visszfénye,árnyékos képe annak a szeretetnek,amely az Isten szívéből árad feléd a lélek ezer meg ezer láthatatlan hajszálcsövén..." /Ravasz László/

Idézetek

"Az öröm és a hitbuzgóság úgy tartozik össze, mint a virág gyökere és annak szirmai, egymástól elválaszthatatlan, mint a hit és az üdvbizonyosság."

Kinek az élete?

http://www.hiszed-e.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/kinek-az-elete_.html

Fiatal nő ül a hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?! – Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem? Markol szívébe a fájdalom.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

      A képen intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozuk. – Miért?- sikolt a társ? Miért teszed ezt velem?-

- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.

- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem !Azt csinálok , amit akarok.-

Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem, hogyan nevelem  nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!

Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

     Az asszony gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc év , gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-

Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?

       A ravatalnál halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!

S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e olyan dolgokat keresni az életben , amit nem  tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene?? Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?

                                     „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka

                                       Pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23 /TVE/  

Jézus benned van az ÉLET.

Idézet: a beszéd

Ismerjük fel, hogy szavainknak, és tetteinknek messze ható befolyásai lehetnek!

Morzsák az élet kenyeréből: Összegyűjtötte: Vida Sándor

Az emberi értelem azt gondolná, ha öt kenyeret elosztunk ötezernek és maradék marad, a maradék kisebb lesz, mintha hét kenyeret elosztunk négyezernek. Pedig az ellenkezője igaz. Nagy igazságot tár elénk az Úr: minél kisebb az ember műve Isten munkájában, annál nagyobb a végzett munka és annál hatalmasabb a nyert eredmény (Mk. 8; Jn. 6).

Csendes percek: ami az Istené

Csendes percek: ami az Istené

http://csendespercek.wordpress.com/2011/03/11/ami-az-istene/

Márk ev. 12: 13-17. Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: “Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük?”  Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: “Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem.”  Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: “Kié ez a kép és ez a felirat?” Ők pedig így feleltek: “A császáré.”  Ekkor Jézus ezt mondta nekik: “Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És igen elcsodálkoztak rajta.

Ebből a történetből megérthető mi a császáré. Amin a császár képmása van, az a császáré. Oda kell adni. Csak ennyi mondanivalója van Jézusnak erről?

Ami viszont az Istené, azt Istennek kell adni.

Mi az Istené? Mi mást tehetnék (vagy teszek) azzal, ami az Istené? Hát nem minden Istené?! Mit adjak én Istennek? Vagy: mit adhatok én Istennek?

1 Mózes 1: 27. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.

Isten képmása van az emberen. Rajtam is. …akkor amin Isten képmása van, az az Istené. Neki kell adnom… magamat. Mert csak úgy lesz jó… nekem. Saját terveim, kedvteléseim, az én időm, az én életem, az én jövőm, az én…, az én…, az én…

Félek, hogy lemaradok valami jóról, ha átengedem életem irányítását…  Kinek is? Annak Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minekünk… Ez az egyetlen ‘alternatíva’.

Üres

Mától minden más (Continental Singers) + szöveg

Kívánom Neked !

Karácsony 2011.

Ünnepeld a karácsonyt az év minden napján!

Ünnepeld a karácsonyt az év minden napján! 
http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=200429966715652&id=100002459490077

Pray Keresztény Ima Közösség

„…ezért küldettem.” (Lukács 4:43)

Egyszer egy édesanya el akarta csomagolni a kis betlehemet karácsony után, amikor észrevette, hogy a gyermek Jézus hiányzik. Megkérdezte négyéves gyerekét,tudja-e, hova lett a Kisjézus? „Igen, tudom, de Ő nem akarja, hogy bárkinek is elmondjam.” „Miért nem?” – kérdezte az édesanyja. „Azért, mert nem akarja, hogy őt is elpakolják a többi dísszel együtt.”
Mekkora bölcsesség egy gyerek szájából! Ha tudod, hogy miért jött Jézus, akkor minden nap karácsonyt fogsz ünnepelni!

Ő azt mondta:
1) „…azért jöttem, hogy a törvényt betöltsem” (Máté 5:17 NKJV). Az énekíró így fogalmazta: „A mindenség teremtője, az emberért átokká lett. A követelést, melyet Ő maga állított fel törvényében, teljes mértékben kifizette.” Teljes fedezet! Minden bűnödért, mulasztásodért, még a gondolatban elkövetettekért is, megfizetett a Golgotán. 

2) „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon…” (Máté 20:28 NKJV). Jézustól egy anya ezt kérte: „Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban” (Máté 20:21). Jézus így válaszolt: „Szolgálat, nem pedig versengés!” 

3) „…hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát…” (Lukács 4:43). Minden alkalommal, amikor Isten akaratának engedelmeskedünk a magunké helyett, arról „prédikálunk” másoknak, hogy mit jelent Isten országa állampolgárainak lenni.
4) „…az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lukács 19:10).

Képzeld el, milyen lenne találkozni valakivel a mennyben, akivel együtt dolgoztál, vagy együtt éltél, és ő ezt kérdezné: „Hogy lehet, hogy te sohasem beszéltél nekem erről?” Tartsd szem előtt ezt a négy dolgot, és minden napod karácsony lesz! - Bob Gass: Mai ige

Új Forrás Áradj folyó

CSAK 2 PERC!! DE MEKKORA ÁLDÁS!!!

Új Forrás Soha semmi

Hit Gyülekezete - Let's Gospel - Van pásztor, van egy nyáj

Apostolok Cselekedete 2. fejezet: A Szent Szellem kiáradása (szerkesztett)

Csel. 2,1 És mikor a pünkösd napja eljött [betelt, elérkezett], mindnyájan egy [közös] akarattal [egyetértésben, egy indulattal] együtt valának [ugyanazon a helyen].

Csel. 2,2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek [(pnoé): lehelet, széllökés] zendülése, és eltelé [betöltötte] az egész házat, ahol ülnek vala

[Más fordítás: hirtelen (hatalmas szélrohamhoz hasonló) zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél (heves szélvész) jönne, és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek].

Csel. 2,3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek [a tűz az isteni hatalom és jelenlét jelképe] és üle [leereszkedtek] mindenikre azok közül.

[Más fordítás: Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre]

Csel. 2,4 És megtelnek [(pléthó): beteljesedtek] mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdenek szólni [(laleó): tagolt (artikulált), érthető hangokat bocsát ki; megszólal] más [(heterosz): másféle, másfajta, különböző] nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk [hogy kimondják; hogy megnyilatkozzanak]

Csel. 2,5 Lakoznak [tartózkodott] vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő [vallásos] férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak [akik a föld minden nemzete között éltek].

Csel. 2,6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn [támadt], egybegyűlt [összefutott] a sokaság [a tömeg] és megzavarodik [és nagy zavar keletkezett], mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni [beszélni].     

Csel. 2,7 Álmélkodnak [megdöbbentek, (exisztémi): magukon kívül, önkívületben voltak] pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak [nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették]: Nemde nem Galileabeliek-é (jelentése: csekély, alacsony, megvetett) ezek mindnyájan, akik szólnak [akik beszélnek]?

Csel. 2,8 Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját [anya]nyelvén, amelyben születtünk?

Csel. 2,9 Pártusok [jelentése: harcosok, kivándoroltak] és médek [jelentése: középső föld] és elámiták [jelentése: fennsík; ifjúság; elrejtve, beláthatatlanul sokáig], és kik lakozunk Mezopotámiában [jelentése: a két folyó felvidéke; két folyó közt], Júdeában [jelentése: dicsőítve lesz; képletesen: vallásos emberek] és Kappadóciában [jelentése: nádas vidék; jó lovak tartománya], Pontusban [jelentése: tenger, hullám] és Ázsiában [jelentése: mocsár],

Csel. 2,10 Frígiában [jelentése: száraz, terméketlen] és Pamfiliában [jelentése: minden nemzetségből való keverék], Egyiptomban [jelentése: kettős teher, dupla nehézség, szorongatás, fogság] és Líbiának [jelentése: szomjas, száraz föld] tartományiban, mely Ciréne [jelentése: kantár fennhatósága, felsőbbrendűsége] mellett van, és a római [jelentése: fenséges, hírnév, erő] jövevények [zarándokok], mind zsidók, mind prozeliták [(proszélütosz): zsidó vallásra áttért],

Csel. 2,11 Krétaiak [jelentése: hazugság, csalás, hús földje] és arabok [jelentése: vadon, pusztaság; terméketlen, meddő], halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos [csodálatos, felséges] dolgait [tetteit].

Csel. 2,12 Álmélkodnak [megdöbbentek; (exisztémi) magukon kívül, extázisban / önkívületben] vala pedig mindnyájan és zavarban [tanácstalanok; és kétségek között] valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lennie?

Csel. 2,13 Mások pedig csúfolódva [gúnyolódva] mondának: Édes bortól részegedtek meg. [teleitták magukat édes borral]

Csel. 2,14 Péter azonban előállván [felállt] a tizeneggyel, felemelé szavát [és hangosan így szólt], és szóla nékik [az összegyűlt emberekhez]: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet. »(réma): kijelentés, ige« [vegyétek ezt tudomásul és figyeljetek szavaimra]!

Csel. 2,15 Mert nem [úgy] részegek ezek, amint ti állítjátok [ahogy ti gondoljátok]; hiszen a napnak harmadik órája van [még csak reggel kilenc óra van];

Csel. 2,16 Hanem ez az, ami megmondatott Jóel [jelentése: akinek Jahve az Istene] prófétától [(prophétész): Aki Isten előtt áll, Isten jelenlétében él, Tőle vesz Igéket.]:

Csel. 2,17 És lészen az utolsó [a végső] napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Szellememből minden (hús)testre [minden halandóra; kiárasztom Szellememet minden emberre]. És prófétálnak [(prophéteuó): isteni akaratot közvetít] a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok lát(om)ásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak [(enüpnion): látomás álom közben].

Csel. 2,18 És épen az én (rab)szolgáimra és az én (rab)szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Szellememből [kiárasztom Szellememet], és [ők is] prófétálnak.

Csel. 2,19 És teszek csodákat [adok csodajeleket] az égben odafenn, és [természetfölötti] jeleket [(szémeion): tett vagy körülmény, aminek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] a földön [(gé): föld, mint látható világ] idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését [tüzet és füstfelleget; gomolygó füstöt].

Csel. 2,20 A nap sötétséggé változik [elsötétedik], és a hold vérré [vérvörös lesz; vérbe borul], minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes [fenséges; hatalmas és dicsőséges; tündöklő; és ragyogó; nyilvánvaló, emlékezetes] napja.

Csel. 2,21 És lészen, hogy mindaz [bárki], aki az Úrnak nevét [(onoma): hatalom, tekintély] segítségül hívja, megtartatik [(szódzó) : üdvözül: megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül]

Csel. 2,22 Izraelita férfiak, halljátok meg e beszédeket [ezeket az igéket (logosz)]: A názáreti Jézust [(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában], azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert [akit az Isten igazolt] előttetek erők [(dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő)], csodatételek [(terasz): csoda, természetfölötti dolog] és  jelek [(szémeion) jel; ismertetőjel; jelzés; intő jel; figyelmeztető jel. Olyan tett, amelynek önmagán túlmutató jelentősége, vagy mondanivalója van] által, melyeket Őáltala cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok.

Csel. 2,23 Őt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből [aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint] adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára [kínoszlopra] feszítve megölétek.

[Más fordítás: Azért, aki az Isten elvégzett tanácsából és rendeléséből hatalmatokba adatott, ti az istentelenek által kínoszlopra szegeztétek és megöltétek]:

Csel. 2,24 Kit az Isten feltámasztott, a halál [a pokol] fájdalmait [bilincseit] megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogva tartatnia [mert nem volt lehetséges, hogy a halál hatalmában tartsa (legyőzze, visszafogja, akadályozza) őt]

Csel. 2,25 Mert Dávid [már eleve] ezt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor [(pasz): állandóan], mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam [hogy meg ne inogjak; Meg ne rendüljek, hogy biztonságban legyek].

Csel. 2,26 Annakokáért örvendezett az én szívem [(kardia): szellemi élet központja; bensőm], és vígadott az én nyelvem [Örül hát szívem és nyelvem énekel]; annak felette az én (hús)testem is reménységben nyugszik [még a húsom is  reménységgel lakik (sátorozik) itt].

Csel. 2,27 Mert nem hagyod az én lelkemet [az én életemet] a sírban [a pokolban; a halottak birodalmában (országában); a koporsóban; az alvilágban (a Hádesben)] és nem engeded, hogy a te Szented rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet elmúlást] lásson.

Csel. 2,28 Megjelentetted nékem [megismertetted velem] az életnek útjait [megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket]; betöltesz engem örömmel [örvendezéssel] a Te orcád előtt

[Más fordítás: közel jössz hozzám, és nagy örömmel töltesz be; Életre vivő utakat ismertettél meg velem. Orcáddal (proszópon: jelenléteddel) együtt lakva meg fogsz majd tölteni jókedvvel]

Csel. 2,29 Atyámfiai [testvéreim] férfiak, szabad nyilván [nyíltan] szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja [koporsója] mind e mai napig minálunk van [hogy ő életének végére jutott, el is temették].

Csel. 2,30 Próféta [(prophétész): Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személy] lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött [(omnüó): esküvel fogadta], hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust (hús)test szerint, hogy helyeztesse az ő királyi székibe [trónjára],

Csel. 2,31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke [(pszükhé): élete] nem hagyatott a sírban [(hadész) az eltávozott lelkek helye, állapota, pokolban; halottak birodalmában; nem marad az alvilágban], sem az Ő (hús)teste rothadást [(diaphthora): bomlás, pusztulás, enyészet] nem látott

Csel. 2,32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai [tanúi] vagyunk.

Csel. 2,33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván [felemeltetett], és a megígért Szent Szellemet megnyervén az Atyától, kitöltötte [kiárasztotta] ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Csel. 2,34 Mert nem Dávid ment [(anabainó): emelkedett] fel a mennybe; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől,

Csel. 2,35 Míglen vetem a te ellenségeidet [(ekhthrosz): ellenfél (ellenség) (különösen a Sátán)] lábaid alá zsámolyul [amíg ellenségeidet hatalmad alá vetem].

Csel. 2,36 Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek [akit ti (sztauroó): kínoszlopra feszítettetek]

Csel. 2,37 Ezeket pedig mikor hallották [mintha szíven találták volna őket], szívükben [(kardia): bensőjükben, a fizikai, lelki és a szellemi élet központja] megkeseredének [a szó átszúrta a szívüket], és mondának, Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai [testvérek], férfiak?

Csel. 2,38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg [változtassátok meg gondolkozásotokat] és merítkezzetek be mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek [(hamartia): céltévesztés] bocsánatára [eltörlésére]; és veszitek [megkapjátok] a Szent Szellem ajándékát.

Csel. 2,39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze [távol] vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.

Csel. 2,40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri [(diamartüromai): hirdet, bizonyságot tesz, bizonyít, tanúsít] és inti [(parakaleó): bátorít, buzdít] vala őket, mondván: Szakasszátok el magatokat [meneküljetek el, szabaduljatok meg] e gonosz [(szkoliosz): romlott, konok, makacs, önfejű] nemzetségtől. [(genea): generáció, nemzedék, nemzetség]!

Csel. 2,41 Akik azért örömest vevék az ő beszédét [hittek a (logosz): Igének], még azon a napon bemerítkeztek; és hozzájuk [az eklézsiához] csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek [(pszükhé) személy; (Mohay András: Újgörög - Magyar kéziszótár 705. oldal)]

Csel. 2,42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában [kitartóan, folyamatosan részt vettek az apostolok  tanaiban (didakhé: tan)] és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben [és az imádkozásban].

Csel. 2,43 Támada pedig minden lélekben [(pszükhé): mindenkiben] félelem [tisztelet], és az apostolok sok csodát és jelt tesznek vala

[Más fordítás: Mindenkiben félelem és tisztelet keletkezett, mert az apostolok sok csodát és jelet tettek].

Csel. 2,44 Mindnyájan pedig, akik hisznek, együtt [egy akaraton] valának

[Más fordítás: A hívők mind ugyanazon a helyen, ugyanabból a célból tartózkodtak], és mindenük köz vala [mindent közösnek tekintettek];

Csel. 2,45 És jószágukat és marháikat [vagyonukat, birtokaikat és javaikat] eladogatták, és [árát] szétosztogatták azokat [egymás között] mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala.

Csel. 2,46 És minden nap egy akarattal [(homothümadon): teljes egyetértésben; közös elhatározásból, és közös akarattal] kitartva [folyamatosan] a templomban [állandóan a szent helyen tartózkodtak], és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben [táplálékban] örömmel [ujjongással] és tiszta szívvel [egyszerűséggel].

Csel. 2,47 Dicsérve [dicsőítették] az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva [az egész nép szerette őket]. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala [gyarapította] a gyülekezetet [a kihívottak közösségét] az üdvözülőkkel [megváltottakkal, megmentettekkel, megszabadítottakkal]

Jó vagy, jó Nálad

Idézetek a szeretetről

"...A földi szeretet csak halvány visszfénye,árnyékos képe annak a szeretetnek,amely az Isten szívéből árad feléd a lélek ezer meg ezer láthatatlan hajszálcsövén..." /Ravasz László/