2011. december 22.

Valódi ajándék

Az örökkévalóság küszöbén (III.)



A hitet megtartottam. (2 Tim 4, 7)
A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erőt. Aki saját erejéből harcol és fut, az elbukik és kimerül. A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg.

Aki hisz, az legyőzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben. Aki feladja a hitet, elveszett. Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."

A gonosz ellenség mindent elkövet, hogy elvegye hitünket, mert akkor nyert ügye van. Jönnek súlyos, nehéz napok, amikor úgy látszik, mintha minden imádságunk hiábavaló lenne. Mintha bezárult volna az ég és a Magasságos nem törődne velünk. "Hol van most a te Istened?" - "Mit segít rajtad minden imádságod?" Ilyen és hasonló, kételyt támasztó kérdésekkel próbálja az ellenség tüzes nyilaival átütni a hit pajzsát. De elszántan álljunk ellene! Csak el ne dobjuk bizodalmunkat!

Isten sokszor eltakarja előttünk azt, ami szívében van. Elrejtőzik előlünk. Most kell hitünknek igazán valóságosnak bizonyulni. Amíg kézzelfoghatóan tapasztaljuk Isten szeretetét, érezzük, hogy felemel és hordoz, addig nem nehéz hinni. De ha visszavonul és hallgat, sőt látszólag ellenünk van, akkor jut érvényre az igazi hit, mely nem lát semmit, de mégis az Ő Igéjébe fogódzik, minden érzékelhető biztosíték nélkül.

Ilyen hite volt a Kananeus asszonynak. A Megváltó idegennek, sőt elutasítónak mutatta magát. Kemény szóval küldte el magától. De az asszony szaván fogta az Urat, s elfogadta, hogy az ebek közé tartozik: ezért kért a lehulló morzsákból. Ez legyőzte Jézust.

 - Aki kitart a hitben, csodálatos dolgokat él át. Nagy jutalma van, meglátja az Urat és az Ő dicsőségét. Tartsunk ki a hitben mindvégig!

Most még sötét homályon át Látom az Úr ábrázatát.
De nemsoká a mennybe fenn, Őt szemtől szembe nézhetem.
Most még megérteni nem tudom, Mért visz Atyám nehéz úton,
De látom majd, ha fönn leszek, Bizalmam Ő nem csalta meg.

Most még csak hitből élek én, De biztat a dicső remény,
Hogy fellegen, homályon át, Eléri lelkem otthonát.
Ott látom tiszta fénybe majd, Amit itt még homály takart,
S zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.
Napi áhitat: Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből

O Holy Night 7 éves kislány énekel, magyar nyelvű felirattal ellátva

Vallás?... Takáts Tamás

Te vagy a Fényem

Rock N' Roll - Yeshua Band (lyrics)

Sáron rózsája



"Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma." Énekek éneke 2:1
"Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerlicének szava hallatik a mi földünkön.
A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám! " Énekek éneke 2:12:13

C.H. Spurgeon: Biztosan számíthatsz rá



„Isten a mi oltalmunk és erősségünk,
mindig biztos segítség a nyomorúságban" (Zsolt 46,2).

Nem sokat ér az olyan segítség, amelyik éppen akkor hiányzik,
amikor szükség volna rá. Az otthon felejtett horgony nem segít a
tengerészen a vihar órájában. Hiába volt valamikor pénze az adósnak,
ha most követelnek rajta egy összeget. Nagyon kevés a „biztos
segítség"-nek nevezhető földi támogatónk. Az ilyenek rendszerint
messze vannak, amikor szükségünk van rájuk, és még messzebb, ha már
egyszer igénybe vettük segítségüket.

De az Úr, a mi Istenünk mindig jelen van, amikor keressük, jelen van, amikor szükségünk van rá és akkor is, ha már többször is igénybe vettük segítségét.
Sőt, Ő több, mint segítség! Biztos segítség! Biztosabb, mint a
legjobb barátunk, mert Ő velünk van minden szükségünkben, biztosabb,
mint mi magunk, mert mi néha elveszítjük a fejünket, Ő azonban mindig
tudja a megoldást. Rá mindig számíthatunk, érezzük támogatását,
együttérzését minden bajunkban. Rá most, ebben a sok bajjal küszködő
korban is biztosan számíthatunk. Bízzunk hát Benne! Oltalmunk Ő,
rejtőzzünk el Benne; erősségünk Ő, erősödjünk meg Benne. Segítségünk
Ő, támaszkodjunk rá, biztos segítségünk Ő, próbáljuk ki ezt most
mindjárt! Egy pillanatig sem kell aggodalmaskodnunk vagy félnünk.
„A Seregeknek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk" (46,12).

Michael W. Smith - You Are Holy (Prince of Peace)

2011. december 21.

A szellemi emberről


Mielőtt az Úr rálépett a szenvedés útjára, így búcsúzott tanítványaitól – egyben kijelentve azt is, hogy a szellemi emberen nincs hatalma a sátánnak: „Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma” (Jn. 14,30)

Máté így számol be az Úr Jézus megkísértéséről:


 „Akkor Jézus viteték a Szellemtől [vagyis elvezette a Szellem] a pusztába [a sivatagba, a magányos, elhagyatott helyre], hogy megkísértessék [vagyis ott megpróbálta rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre] az ördögtől [(diabolos: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló, hamis vádló, szanaszét dobáló; sátán]. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék.

És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [és parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével [(rémával:  kijelentéssel, Isten élőbeszédével], amely Istennek szájából származik.

Ekkor vivé Őt az ördög [a sátán, aki a félrevezető, és ellenség] a szent városba [vagyis Jeruzsálembe], és odahelyezé a templom tetejére [a templom párkányára, a templom ormára állította]. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [és a tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [és ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet.

 Ismét [és végül] vivé Őt az ördög [a félrevezető, az ellenség, vagyis a Sátán] egy igen [egy rendkívül és nagyon] magas hegyre, és megmutatá néki [és felvonultatta szeme előtt] a világ [illetve a világ(egyetem), a teremtett világ] minden országát [minden királyságait, és birodalmát] és azok dicsőségét [és gazdagságát]. És monda néki: Mindezeket [azaz: mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét] néked adom [mert nékem adatott, és annak adom, akinek akarom], ha leborulva imádsz engem [akkor mindez a tied lesz].

Ekkor [elutasította] Jézus, és monda néki: Eredj el [távozz tőlem; el innen! Hátam mögé, (vagyis: ne állj előttem, ne légy a társaságomban)] Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet]. Ekkor elhagyá [vagyis otthagyta] őt az ördög [a félrevezető, az ellenség, a sátán].

És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki” (Mát. 4,1-11).

A Márk írása szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És [kinn maradt, és] ott volt a pusztában [a sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos pusztaságban]. Negyven napig kísértetve [megkísérelve rávenni bűnre, vagyis céltévesztésre] a sátántól, és a vadállatokkal [a veszélyes dühös, vadállatokkal; a szörnyetegekkel, vagyis a gonosz angyalokkal] vala együtt. És az angyalok szolgálnak vala néki” (Márk. 1,13).

 A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni erődet a te saját szükségleteid kielégítésére.

Pedig Isten már korábban  így szólt: „És ímé [az égből szózat hallatszott], és egy égi hang, amely ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; kiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,17).

Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).

„Mert az Istennek beszéde (az Ő igéje) élő és ható (élő energia), és élesebb minden kétélű fegyvernél (minden kétélű kardnál)…. (Zsid. 4,12).

 Maga az Úr kijelentette, hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével lehet, ezért: „Öltözzétek föl (öltsétek magatokra) az Isten minden fegyver(ze)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.

Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk (harcunk), hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai), a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

 Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve) megállhassatok. Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde(Eféz. 6,11-13.17).

A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret teljesedésének feltételét, amely így hangzik: „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá

(Más fordítás: Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak).

Nem illet (és nem érhet) téged a veszedelem (a baj), és csapás nem közelget (nem férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt. 91,9-12).

A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való)  kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért (életéért)?” (Mát. 16,26).

A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz (testvéreihez), hogy könyörülő (irgalmas) legyen és hív (hű) főpap az Isten előtt való dolgokban (a szolgálatban), hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).

Az Úr Jézus megkísértetett, de nem bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (amartias: céltévesztést). Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16).

Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; (de) álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek” (Jak. 4,7)

Ige: A betegség okáról:


:„A názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, mert az Isten volt vele” (Csel. 10,38).

Jó Őt dicsérni.

Életcseppek







"A türelmetlenség gyökere az önzés." /Rick Warren/

Bölcs mondások: Szeretet


Akik a legérzékenyebben szorongatnak, azokhoz ragaszkodjál a leggyöngédebb szeretettel, mert sokkal többet használnak neked, mintha királysággal ajándékoznának meg.

Bob Gass: Napi elmélkedés: Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet!


„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

A Biblia azt mondja: „Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” Az élet egyik legnagyobb kihívása azt gondolni és azt tenni, ami végső soron számít, és sikert hoz. A „lesz, ahogy lesz” életben végül semmi sem lesz.

A bölcsesség azt jelenti, hogy fegyelmezetten felállítunk egy fontossági sorrendet, és képesek vagyunk egy kitűzött célért dolgozni. A kérdés nem az: „Tele lesz-e a naptáram?”, hanem az: „Ki fogja teleírni?” és „Mivel lesz tele?” Ahhoz, hogy felismerd a fontossági sorrendet életedben, gyakran meg kell állnod, és meg kell kérdezned:

1) „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ld. ApCsel 9:6).

2) Mi várnak el tőlem, amire más nem képes?

 3) Mi fogja adni a legnagyobb eredményt?

Isten nem jutalmazza a hiábavaló erőfeszítést, Ő a bölcsességet jutalmazza. Van egy történet egy sziklás partszakaszon álló világítótorony őréről, aki minden hónapban megkapta a világítótorony lámpáihoz szükséges olajat. Mivel közel volt a parthoz, sok látogatója volt. Egy asszonynak a faluból egy kis olajra volt szüksége, hogy családja ne fázzon; egy farmer a traktorához kért, egy szerelő pedig meg akart olajozni egy kereket. Mindegyik kérés jogosnak tűnt, így a világítótorony őre megpróbált mindegyiküknek a kedvében járni. Mielőtt a hónap véget ért volna, az olaj elfogyott, és a jelzőfény kialudt. Emiatt sok hajó szenvedett hajótörést, és sokan meghaltak. Amikor a hatóságok kivizsgálták az ügyet, a világítótorony őre nagy megbánást mutatott. De védekezésére és érveire a válaszuk ez volt: „Az olajat egyetlen célra kaptad – hogy a jelzőfényt tápláld!” Légy hát bölcs – és állíts fel fontossági sorrendet!

Zof 1,1-3,20   Jn 7,14-24  Zsolt 104,24-35  Péld 24,28-29

Ki ér fel Veled

"Alulnézetben"



Valaki árokba esett. Egymás után jöttek az emberek, és mindenkinek volt valami mondanivalója:
A realista ezt mondta: „Ez egy árok.”
Az optimista: „A dolgok jobbra fordulnak.”
A pesszimista: „Még ennél is rosszabb következik”.
A szcientológus: „Te csak azt gondolod,hogy az árokban vagy.”
Az újságíró riporter: „Fizetek neked egy különleges történetért: élet az árokban.”
Városi tisztségviselő: „Van engedélyed, hogy az árokban lakj?”
A matematikus:
„Kiszámítom az árok hosszúságát, mélységét és szélességét”
Prédikátor: „Három dolgot látok az árokkal kapcsolatban, ami megjegyzésre méltó.”
Adóhivatalnok:„Megfizetted-e az adót az árokért?”
Jézus: „Add a kezed!”
(forrás: vbm.hu)

Ütközés




Egy ember békésen ment hazafelé az utcán, amikor az egyik kapualjból kivágódott egy férfi. Alaposan összeütköztek.
A rohanó férfi magán kívül volt, tombolt és a másikat hibáztatta. Emberünk könnyedén meghajolva, szívélyesen rámosolygott a dühöngőre és így szólt.
- Barátom nem tudom ki okoztaakaratlan, de heves összeütközésünket. De semmi kedvem most ezt kinyomozni. Ha én mentem Önnek, kérem bocsásson meg. Ha Ön szaladt volna belém, felejtse el...!
Újból könnyedén meghajolva egy búcsúmosollyal folytatta útját.
"Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek. - mondja Jézus
Máté evangéliuma 5.9.

Aforizmák


Nem mi vagyunk kövérek! A többiek soványak! (Garfield)