„Akkor Jézus
viteték a Szellemtől [vagyis elvezette a Szellem] a pusztába [a sivatagba, a magányos, elhagyatott helyre], hogy
megkísértessék [vagyis ott megpróbálta
rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre] az ördögtől [(diabolos: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló,
hamis vádló, szanaszét dobáló; sátán].
És mikor negyven nap és negyven éjjel
böjtölt vala, végre megéhezék.
És hozzámenvén a
kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd [és parancsold meg], hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő
pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem
minden Igével [(rémával: kijelentéssel, Isten élőbeszédével], amely Istennek szájából származik.
Ekkor vivé Őt az ördög
[a sátán,
aki a félrevezető, és ellenség] a
szent városba [vagyis Jeruzsálembe],
és odahelyezé a templom tetejére [a
templom párkányára, a templom ormára állította]. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva:
Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen [és a tenyerükön] hordoznak [hogy megőrizzenek] téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda
néki Jézus: Viszont meg van írva [és megmondatott]: Ne kísértsd [és ne tedd próbára] az Urat, a te Istenedet.
Ismét [és végül] vivé Őt az ördög [a
félrevezető, az ellenség, vagyis a Sátán] egy igen [egy rendkívül és nagyon] magas hegyre, és megmutatá néki [és felvonultatta szeme előtt] a világ [illetve a világ(egyetem), a teremtett világ] minden országát [minden királyságait, és birodalmát] és azok dicsőségét [és gazdagságát]. És monda néki: Mindezeket [azaz: mindezt a hatalmat és ezeknek
dicsőségét] néked adom [mert
nékem adatott, és annak adom, akinek akarom], ha leborulva imádsz engem
[akkor mindez a tied lesz].
Ekkor [elutasította]
Jézus, és monda néki: Eredj el [távozz tőlem; el innen! Hátam mögé,
(vagyis: ne állj előttem, ne légy a társaságomban)] Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki
szolgálj [Neki adj Isten(nek járó) tiszteletet]. Ekkor elhagyá [vagyis otthagyta] őt az ördög [a félrevezető, az ellenség, a sátán].
És ímé angyalok
jövének hozzá és szolgálnak vala néki”
(Mát. 4,1-11).
A Márk írása
szerinti Evangélium röviden így számol be a kísértés történetről: „És [kinn maradt, és] ott volt a pusztában [a sivatagban, a sivár, elhagy(at)ott, magányos
pusztaságban]. Negyven napig kísértetve
[megkísérelve rávenni bűnre, vagyis céltévesztésre] a
sátántól, és a vadállatokkal [a veszélyes
dühös, vadállatokkal; a szörnyetegekkel, vagyis a gonosz angyalokkal] vala
együtt. És az angyalok szolgálnak vala
néki” (Márk. 1,13).
A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy
elbizonytalanítsa Jézust. Ha valóban Isten Fia vagy, fordítsd a te isteni
erődet a te saját szükségleteid kielégítésére.
Pedig Isten már korábban
így szólt: „És ímé [az égből
szózat hallatszott], és egy égi hang, amely ezt mondja vala: Ez amaz
én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; kiben én
megengeszteltettem]” (Mát. 3,17).
Ebben a történetben az Úr Jézus arra tanít, hogy az ördög
próbálkozásait – kísértését – csak Isten élő beszédével lehet visszaverni: „… az ember nemcsak kenyérrel él, hanem
mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5 Móz. 8,3).
„Mert az Istennek
beszéde (az Ő igéje) élő és ható (élő
energia), és élesebb minden kétélű
fegyvernél (minden kétélű kardnál)….”
(Zsid. 4,12).
Maga az Úr kijelentette,
hogy: „Nem olyan-e az én igém, mint a
tűz? Azt mondja az Úr, (vagy) mint a
sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).
Az apostol is arra tanít, hogy győzni csak Isten Igéjével
lehet, ezért: „Öltözzétek föl
(öltsétek magatokra) az Isten minden
fegyver(ze)ét, hogy megállhassatok az ördögnek minden
ravaszságával (mesterkedéseivel) szemben.
Mert nem vér és
(hús)test ellen van nékünk tusakodásunk
(harcunk), hanem a fejedelemségek ellen,
a hatalmasságok (erők és hatalmak) ellen,
ez élet sötétségének világbírói ellen (a sötétség világának urai), a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak.
Annakokáért (és éppen ezért) vegyétek föl az Istennek minden fegyverét,
hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén (leküzdve)
megállhassatok. Az üdvösség sisakját is
fölvegyétek, és a Szellemnek kardját,
amely az Isten beszéde” (Eféz.
6,11-13.17).
A kísértő Isten Igéjét idézi, de kihagyja az ígéret
teljesedésének feltételét, amely így hangzik: „Mert azt mondtad te:
Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá
(Más fordítás: Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest
hajlékodnak).
Nem illet (és nem
érhet) téged a veszedelem (a baj), és csapás nem közelget (nem férhet) a sátorodhoz. Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged (és
vigyázzanak rád) minden utadban. Kézen
hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged,
hogy meg ne üssed lábadat a kőbe” (Zsolt.
91,9-12).
A sátán nem tudta, hogy azt kísérti, és akarja
céltévesztésbe vinni, aki maga a CÉL, és aki így figyelmezteti az Övéit: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a
világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya
szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet(tel való) kérkedése
nem az Atyától van, hanem a világból. És (pedig) a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát
cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17).
„Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de az ő lelkében (az ő életében) kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért
(életéért)?” (Mát.
16,26).
A megkísértetés okáról így ír Isten Igéje: „Annakokáért mindenestől fogva hasonlatosnak
kellett lennie az atyafiakhoz (testvéreihez), hogy könyörülő (irgalmas) legyen
és hív (hű) főpap az Isten előtt való
dolgokban (a szolgálatban), hogy
engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett, ő maga is
megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek” (Zsid. 2,17-18).
Az Úr Jézus megkísértetett, de nem
bukott el, ezért bátorít így az apostol: „Mert
nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan,
aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt (amartias: céltévesztést). Járuljunk
tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid. 4,15-16).
Jakab apostol pedig gyakorlati útmutatást ad a győzelemhez: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek;
(de) álljatok ellene az ördögnek, és
elfut tőletek” (Jak. 4,7)
