Nagyon fontos, hogy tudd, hogy!!!
2018. március 14.
2018. március 7.
Jób. 12. fejezet: Csak Isten bölcs és hatalmas; (Héberrel és kapcsolódó igékkel)
Jób. 12,1 Felele erre Jób, [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] és
monda:
Jób. 12,2 Bizonyára [('ámənám):
csakugyan azt hiszitek] ti
magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcsesség!134
Jób. 12,3 Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok
alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?135
Jób. 12,4 Kikacagják a saját barátai azt, mint engem, aki
Istenhez kiált, [ki az Istent hívja, hogy
feleljen neki], és meghallgatja őt. Kikacagják [és gúnydallal csúfolják] az igazat, az ártatlant! [Héber szerint: (léḇáḇ): bensőm (náp̄al kəmô): elcsügged amikor (śəḥóq śəḥôq): gúny tárgya lettem (réʿa): barátaim előtt, amikor (qárá'):
segítségért kiáltok Istenhez, és (ʿún): válasz jön rá. (śəḥóq śəḥôq): nevetség, gúny tárgya az
(caddíq): igaz, tisztességes,
becsületes, akinek igaza, igaz ügye van. Az (támím): ártatlan, feddhetetlen becsületes ember].136
Jób. 12,5 A szerencsétlen megvetni való gondolja, [a
jómódban élő, a gondtalan] aki boldog; [rúgás vár azokra] akiknek lábuk roskadozó. [Héber szerint: (lappiḏ
lappíḏ): fáklyaként lángol, ég a (búz):
megvetés, lenézés, semmibevevés a (ša'ănán):
gondtalan, kevély elbizakodott (ʿašətúṯ):
gondolataiban, vélekedésében, Akinek
(reḡel): lába (máʿaḏ): megcsúszik, megbotlik, tántorog, imbolyog. De (kún): felállíttatik, megerősíttetik,
helyreállíttatik].137
Jób. 12,6 A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak,
akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét. [Héber szerint: Akik (šáḏaḏ):
erőszakosan cselekszenek, elnyomnak, pusztítanak, azoknak ('óhel): sátra (šálév šáláh):
nyugalomban, békességben, (baṭṭuḥôṯ):
biztonságban van. (ráḡaz): Haragra
ingerlik az ('él): erős, hatalmas
Istent, és (jáḏ bô'): kezükben
hordozzák ('ĕlóhah 'ĕlôhah):
istenüket].138
Jób. 12,7 Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, [az
állatokat azok is] majd megtanítanak, és az égnek
madarait, azok megmondják néked [azok is tudósítana; majd megjelentik neked].139
Jób. 12,8 Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a
tengernek halai is elbeszélik néked.
Jób. 12,9 Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze
alkotta őket?
Jób. 12,10 Az ő kezében van minden élőlénynek a léte és az
emberi (báśár): hústestnek a (rúaḥ): lehelete.140
Jób. 12,11 Nemde nem a fül próbálja-e meg a szót, [különbözteti
meg a szavakat], és az íny
kóstolja [ízleli] meg az ételt?141
Jób. 12,12 A vén, az (öreg)
emberekben van-e a bölcsesség, és az értelem, és [(tôḇunáh təḇúnáh): megértés] a hosszú életben-e, az [('óreḵ
jôm): évek hosszúságában-e]?142
Jób. 12,13 Ő nála van a bölcsesség és hatalom, és az [(gəḇúráh): erő] övé a tanács és az értelem [és
az (tôḇunáh təḇúnáh): értelmezés].143
Jób. 12,14 Ímé, amit leront, [(háras): ledönt, lerombol]
nem épül föl, nem [(bánáh):
áll helyre] az; ha valakire
rázárja az ajtót, nem nyílik föl az. [Más fordítás: Ha oltalma alá zárja az embert, senki
onnét ki nem veheti].144
Jób. 12,15 Ímé, ha a vizeket elfogja, [visszatartja] kiszáradnak; ha kibocsátja [elereszti] őket, felforgatják [elborítják
a földet; szétáradnak a földön, (háp̄aḵ):
átváltoztatják, átalakítják] a
földet.
Jób. 12,16 Ő nála [Tőle] van az erő és okosság; [és az előrelátás; és a siker] övé [hatalmában van] az eltévelyedett és a ki tévelygésre
visz [Héber
szerint: Övé az (ʿôz ʿóz): erő, hatalom, méltóság,
dicsőség, dicséret, (túšijjáh):
bölcsesség, maradandó siker. Övé a (šáḡaḡ):
tévelygő is].145
Jób. 12,17 A tanácsadókat fogságra viszi, és a bírákat
megbolondítja. [Héber szerint: A (jáʿac): tanácsadókat, tanácsosokat,
vezetőket (šôlál): mezítláb, és
meztelenül foglyul ejtve (jálaḵ):
vezeti. A (šáp̄aṭ): bírákat, kormányzókat
(hálal): megbolondítja, ostobává
teszi].146
Jób. 12,18 A királyok bilincseit feloldja, és övet köt
derekukra. [Héber szerint: (meleḵ):
királyokat, uralkodókat] (músár):
figyelmeztet, és útmutatást ad (páṯaḥ):
megnyitja füleiket a
kijelentésre, és (máṯənajim 'ézôr)
csípőjüket felövezi erővel].147
Jób. 12,19 A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat
megbuktatja. [Héber
szerint: A papokat (šôlál
jálaḵ): mezítláb járatja, és ('éṯán 'êṯán): folyamatosan (sálap̄): csúszóssá teszi útjukat].148
Jób. 12,20 Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a
vénektől elveszi a tanácsot. [Héber szerint: A ('áman):
hűséges megbízhatóktól (śúr súr):
elveszi a (śáp̄áh): beszédet. A (záqén): vénektől, presbiterektől (láqaḥ): elveszi az (ṭaʿam): ítélőképességet].
Jób. 12,21 Szégyent zúdít az előkelőkre, és a hatalmasok övét megtágítja. [Héber szerint: (búz):
megvetés, lenézés, semmibevevés, gyalázat, szégyen, (šáp̄aḵ): árad a (náḏíḇ):
fejedelmekre, mint ('áp̄íq):
hatalmas folyó. (mézaḥ məzíaḥ):
Meggyengíti, védtelenné teszi őket, hatalmukat (ráp̄áh): gyengíti, bátorságukat elveszítik].149
Jób. 12,22 Feltárja a sötétségből a mélységes titkokat, és a
halálnak árnyékát is világosságra hozza. [Héber szerint: (gálah):
leleplezi, felfedi, kijelenti a (ḥóšeḵ):
sötétség, homály (ʿámóq): rejtélyes,
kifürkészhetetlen, kikutathatatlan titkait, és a (caləmáveṯ): mélységes sötétségnek, a halál árnyékának
titokzatosságát is ('ôr):
világosságra hozza, és (jácá'):
ismertté teszi].150
Jób. 12,23 Nemzeteket növel fel, azután elveszíti, őket. Nemzeteket
terjeszt ki messzire, azután elűzi őket.
[Héber szerint: (gój gôj): Népeket (śáḡá'): tesz naggyá, majd ('áḇaḏ):
tévelyegve elpusztulnak; (šáṭaḥ):
népek határát terjeszti ki messzire, majd (náḥáh):
odavezeti őket].151
Jób. 12,24 Elveszi eszüket a föld népe vezetőinek, és úttalan
pusztában bujdostatja őket. [Héber szerint: De: (śúr súr): elhajol,
elfordul, eltávolodik, (léḇ):
szívük, bensőjük a (ró'š):
forrásuktól.(dereḵ): vallási
szokásaik, istentiszteleti módjuk, életútjuk, sorsuk (tóhú): üresség, hiábavalóság, és (táʿáh): félrevezetve bolyonganak, tévelyegve elpusztulnak].152
Jób. 12,25 És világtalan sötétben tapogatóznak, és tántorognak,
mint a részeg. [Héber szerint: ('ôr): fény, világosság nélkül (ḥóšeḵ):
sötétségben (mášaׁš): tapogatóznak,
és (táʿáh): félrevezetve
tévelyegnek, tántorogva bolyonganak , mint a (šikkór šikkôr): részegek].153
134
Vajon: „Te születtél-e az első embernek; előbb formáltattál-e, mint a halmok?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, (kihallgattad Isten titkát) és a bölcsességet magadhoz ragadtad-e?” (Jób. 15,7-8). És az apostol
kérdése: „Kicsoda ismerte meg az Úr értelmét, szándékát, elgondolását,
elhatározását? Vagy kicsoda volt néki tanácsosa, és tanácsot ki adott neki?
(Róm. 11,34).
136 Igen:
„A
szerencsétlent [(más):
bajbajutott, reménytelen helyzetűt]
barátjától részvét [(ḥeseḏ): jóindulat] illeti meg…” (Jób. 6,14). „A ki igazán jár, és féli az Urat…” (Péld.
14,2). De: „Még mindig csúfot
űznek belőlem, és gúnyolódásban van részem! Gáncsoskodásaik miatt virraszt
szemem” (Jób. 17,1).
137Mert: „Aki megcsúfolja, kigúnyolja a szegényt, gyalázattal
illeti annak Teremtőjét; aki gyönyörködik másnak nyomorúságában, büntetlen nem
lészen!” (Péld. 17,5). Hát: „Ne nézz
kárörömmel testvéredre balsorsa napján! Ne nevess Júda fiain vesztüknek a
napján! Ne beszélj róluk nagy hangon nyomorúságuk napján! Mert közel van az
Úrnak napja minden népek ellen. Amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled; amit
te fizettél, visszaszáll fejedre” (Abd.
1,12.15).
138 Dávid
megvallása: „Irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó
szerencséjét, és jólétét. Mert halálukig nincsenek kínjaik, (kövér a testük) és
az ő erejük állandó. A halandók nyomorúságában (gyötrelmében) nincs részük, és nem érik őket csapások,
mint más embereket. Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak
borítja őket. A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjük gondolatai
csaponganak. (Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok
járnak). Gúnyolódnak és gonoszságot
szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással (elnyomással fenyegetőznek
dölyfösen). Az ég ellen is feltátják
szájukat, nyelvükkel megszólják a földet”
(Zsolt. 73,3-9). Jób is ezt kérdezi: „Ha rágondolok, mindjárt felháborodom, megzavarodom, és reszketés fogja
el testemet. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is
gyarapodnak (sőt meg is gazdagodnak)? Az
ő magvuk előttük nő fel ő velük, (jómódba jutnak) az ő sarjadékuk szemeik láttára. Házukban békesség van, rettegés
nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje”
(Jób. 21,6-9). Jeremiás Istent kérdezi: „Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek
veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek, az isten nélkül élők
útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is
teremnek; közel vagy te az ő szájukhoz, de távol vagy az ő szívüktől!” (Jer. 12,1-2).
139 Pál
apostol megvallása: „Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma, és
istensége, és az Ő ereje, ami képessé tesz bármi megtételére, a világ
teremtésétől fogva az ő alkotásaiból, az Ő műveiből, és munkái értelmes
vizsgálata révén megértetvén megláttatik. És világosan látszanak, mivel a teremtett dolgokból
érzékelhetők...” (Róm. 1,20).
140 És így folytatódik a kijelentés: „Isten, aki leheletet ad minden
hústestnek! (4 Móz. 16,22). Erről tesz bizonyságot Isten Igéje: „És formálta vala az Úr Isten az embert ('áḏám:
emberiséget, az ádámi fajt) a földnek
porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember
élőlénnyé” (1 Móz. 2,7). És az
embernek: „Ha kifújja leheletét,
visszatér földébe, és aznapon elvesznek, semmivé válnak az ő tervei, okoskodása,
számvetése” (Zsolt. 146,4). Pál
apostol bizonyságtétele az emberről: „Így is van megírva: Teremtetett az első
ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő, és éltető Szellemmé. Az
első ember földből való, földi és a porból alkották; a második ember, az Úr,
mennyből való, mennyei. (1 Kor.
15,45.47).
142 A bölcsesség forrásáról: „Megszólalt a Búztól (jelentése: megvetés, gúny, gúnyolódás) való Elihu, (jelentése: maga az Isten) Barakeél (jelentése: Isten megáld, ó, áldj meg Isten) fia, és monda: Napjaimra nézve én még
csekély (még fiatal) vagyok, ti pedig
élemedett (öreg) emberek, azért
tartózkodtam és féltem tudatni veletek amit tudok. Gondoltam: Hadd szóljanak a
napok, (a korosabbak); és hadd
hirdessen bölcsességet az évek sokasága! De csak a szellem az az emberben
(a halandóban) és a Mindenható lehelése,
ami értelmet ad néki (ami értelmessé teszi)! Nem a nagyok (nem az idősek) a
bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet”
(Jób. 32,6-9) „Ezért mondta az
Isten bölcsessége is: Küldök őhozzájuk prófétákat, Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyeket, és apostolokat…” (Luk. 11,49).
143 Azt mondja az Úr: „Enyém [az én tulajdonom] a
tanács és a valóság, a [(tušijjáh túšijjáh): hatékony, praktikus
bölcsesség, és a maradandó siker],
én vagyok az eszesség [(bínáh): az értelem, ítélőképesség,
megkülönböztető képesség, felismerés, megértés], enyém az erő, a [(gəḇúráh): hatalom, a hősiesség, vitézség,
bátorság]. (Péld. 8,14). Dániel megvallása: „Isten neve legyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és a
hatalom….Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja
fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a
világosság.” (Dán. 2,20-22). Pál
apostol is azt kéri az Úrtól a mindenkori szentek számára: „Hogy szívük felbátorodjék, … és eljussanak a teljes bizonyossághoz
vezető ismeret egész gazdagságára: az
Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3). Mert: „Tőle [Belőle] vagytok [származtok] pedig
ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől,
[Isten rendeléséből]…” (1 Kor. 1,30). Akit Isten népe
vezetőjéül jelölt ki, annak ad mintát és példát, hogy mit kell kérnie, és mit
ad az ilyen imára Isten: „Adj azért nekem
bölcsességet és tudományt, hogy tudjam ennek a népnek az ügyeit intézni” (2 Krón. 1,10). Jakab apostolon
keresztül erre biztat a Szent Szellem: „Ha
pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek
készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jak. 1,5). „Mert [csak] az
Úr, Jahve az Örökkévaló, jelenléte ad
bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem
[és megértés, ismeret, okosság,
és tisztánlátás] származik”
(Péld. 2,6).
144 A feltámadott Úr kijelentése: „…Ezt mondja a Szent, az Igaz, a
Valóság, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, aki szellemi meglátásban részesít, és
azt senki el nem zárja. És bezárja és senki meg nem nyitja” (Jel. 3,7). A
feltámadott Úr kijelentése tanítványainak: „És
hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: ”nálam vannak, a kezembe vannak letéve, birtokomban, és hatalmamban vannak, és
nekem vannak alárendelve a pokolnak, a
holtak hazájának és a halálnak kulcsai, nálam van a nyitás és zárás hatalma” ((Mát.
28,18); Jel. 1,18). Ezt a hatalmat adja át a feltámadott Úr az Övéinek:
„És néked adom a mennyek országának, az
Isten Királyságának kulcsait” (Mát. 16,19). És ez a hatalom a teljes eklézsiáé: „Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, és ha bármit
kijelentetek, hogy meg van kötve ezen a földön, a mennyben is kötve lészen. És
amit megoldotok, szabaddá tesztek, eltöröltök, érvénytelenítetek a földön - ha bármit kijelentetek,
hogy fel van oldva itt a földön, - a mennyben is oldva lészen” (Mát. 18,18). Ézsaiás így prófétál
arról, aki amit bezár, azt senki ki nem nyitja: „És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, (jelentése:
Isten által feltámasztott) a Hilkiás (jelentése:
az Úr tulajdona vagy öröksége) fiát, S felöltöztetem őt öltözetedbe, és
öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjuk Jeruzsálem
lakosainak és a Júda házának. (Más fordítás: palástodat
rá adom, övedet rá erősítem, és neki adom hatalmadat. Ő viseli gondját
Jeruzsálem lakóinak és Júda házának); S
az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és amit megnyit, senki be nem zárja,
és amit bezár, nem nyitja meg senki. S beverem őt, mint szeget erős helyre, és
lészen dicsőséges székül az ő atyja házának. S reá függesztik atyja házának
minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a
csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig. Ama napon, azt mondja a
seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és
leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá” (Ésa.
22,20-25). És: „Ha megtapos,
elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg? [Héber
szerint: Ha: (ḥálap̄): áthatol, áthalad ezen a világon, ismét feltámad
megváltozva, kicserélve, erőben megújulva,
(sáḡar): körülzár, (qáhal):
összegyűjt, és (šúḇ): visszafordít Istenhez, helyreállít, megújít]”
(Jób. 11,10)
145 És így folytatódik a kijelentés: „Bölcs szívű [(léḇáḇ):
bensőjű], [('ammic 'ammíc), szilárd] és hatalmas
erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? [Héber: bensője bölcs, ereje szilárd, és hatalmas,
kinek van (kôaḥ kóaḥ qášáh): képessége, és ereje nehezet kérdezni]?
(Jób. 9,4). Salamon
megvallása: „Mert [csak] az Úr, Jahve az Örökkévaló, az Ő jelenléte ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret,
okosság, és tisztánlátás] származik” (Péld.
2,6). Dánielen keresztül megismételtetik a kijelentés: „Ezt mondta Dániel: Isten neve legyen áldott
örökkön örökké, övé a bölcsesség és a hatalom….Ő ad bölcsességet a bölcseknek
és tudományt a nagy tudósoknak. Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja,
mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán. 2,20-22).
146 Hiszen azok: „Magukat bölcseknek vallván, és bölcseknek
tartván kérkedtek, és közben balgatagokká,
és oktalanná, bolonddá, és esztelenné
lettek” (Róm. 1,22). Már Ézsaiás így prófétál evilág bölcseiről „Ugyan hol vannak bölcseid? Mondják meg
neked, ha tudják, hogy mit végzett, mit
határozott a seregeknek Ura Égyiptom
felől?” (Ésa. 19,12). Ezt mondja az Úr: „Így szól az Úr, megváltód és alkotód, anyád méhétől fogva: Én vagyok
az Úr, aki mindent cselekszem, …Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat
megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi” (Ésa. 44,24-25). E világról ezt
mondja az Úr: „Semmivé teszi az ÚR a
nemzetek tervét, meghiúsítja a népek szándékait” (Zsolt. 33,10). És e világ vezetőiről így szól az Úr: „Milyen ostobák Coán (jelentése: szilárd hely /a föld)
vezérei, a fáraó legbölcsebb tanácsosai! Esztelen tanácsot adnak. Hogy meritek mondani a
fáraónak, hogy bölcsek vagytok, régi királyok sarjai?! Hol vannak bölcseid?
Mondják meg neked, ha tudják, mit határozott a Seregek Ura Egyiptom (jelentése:
lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) ( (Aigüptosz): = " kettős teher,
dupla nehézség") "Ptah szellemének háza" (Ptah az
ókori egyiptomi vallás egyik istene) felől!
Bolondok lettek Coán vezérei, Nóf (jelentése: felemelkedés, magaslat) vezérei becsapódtak. Tévútra vezették
Egyiptomot, a tartományok, és a
nemzetek vezetői. Mert beléjük öntötte az ÚR az ámítás szellemét, hogy tévútra
vezessék Egyiptomot, azaz: e világot
minden vállalkozásában, ahogyan a részeg
beletéved okádékába” (Ézs. 19,11-14).
Mert
meg van írva: „Elvesztem, eltörlöm,
megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek,
okosok, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem,
elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm. Hol az emberi értelemben bölcs? Hol az írástudó, a
törvénymagyarázó? Hol e világ, e létkor vitázója? Nem tette-e bolondsággá, nem minősítette-e balgasággá,
oktalansággá, ostobasággá Isten evilág bölcsességét, a világi tudományt?”
(1Kor.
1,19-20). Azért, mert: „...
e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig
távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük betanított emberi parancsolat
lőn: Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és
bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik” (Ésa. 29,13-14) Az írástudóknak és a farizeusoknak mondja az Úr Jézus, azt is
kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán
prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és
ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek
engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát.
15,7-9).
147 És: „Ő változtatja meg az időket és az időknek részeit;
dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt
az értelmeseknek” (Dán. 2,21). „Hadd tudják meg az élők, hogy a Felséges
uralkodik az emberek királysága fölött: annak adja, akinek akarja, és a
legalacsonyabb sorsú embert is trónra emelheti” (Dán. 4,14).
148 És folytatódik a kijelentés: „… mert akik engem tisztelnek, és (dicsőítenek) azoknak
tisztességet és (dicsőséget) szerzek, akik azonban engem megutálnak, és
(megvetnek) megutáltatnak, és
(gyalázatra jutnak)” (1 Sám. 2,30).
149 Dávid próféciája: „Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és
bujdostatta őket út nélkül való kietlenben (és úttalan pusztaságban kellett
bolyonganiuk)” (Zsolt. 107,40).
150 Az Úr
Jézus kijelentése: „Azért ne féljetek, ne rettenjetek, és ne ijedjetek, ne rémüljetek, és ne riadjatok meg tőlük.
Mert nincs oly rejtett, vagy leplezett, és eltitkolt
dolog, ami egyszer napfényre ne jönne, és le ne lepleződnék; és oly titok, vagy
olyan rejtett, titkos, vagy színlelt dolog, ami ki ne tudódnék” (Mát. 10,26). Lukács is idézi az Úr Jézus szavait: „Mert nincs oly
rejtett dolog, mely napfényre ne jönne, és amely le ne lepleződne; és oly titok,
mely ki ne tudódnék” (Luk. 12,2)
És meg is ismétli: „Mert nincs oly titok,
mely nyilvánvalóvá ne lenne, és olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne
kerülne; és nincs oly elrejtett dolog, olyan titok, mely ki ne tudódnék, és
világosságra ne jönne, és ismertté ne válna” (Luk. 8,17) Márk is ír
erről: „Mert nincs semmi rejtett dolog,
ami meg ne jelentetnék, és ami ki ne
derülne; és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. És
semmi titok nincs, ami napfényre ne jutna” (Márk. 4,22). Az
apostol is megerősíti a kijelentést: „az
Úr az, aki világosságra hozza, és megvilágítja, fénybe borítja a sötétségnek
titkait, rejtekeit, rejtelmeit, titkos dolgait…” (1 Kor. 4,5). Dániel is erről tesz megvallást: „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben,
és nála lakik a világosság” (Dán. 2,22).
151 És így folytatódik a kijelentés, bemutatva, hogy miért pusztulnak
el: „Megáldotta
őket, és nagyon elszaporodtak, állatokban sem láttak hiányt. De azután
megfogyatkoztak, és görnyedeztek az elnyomás, a baj és gond miatt” (Zsolt. 107,38-39).
152 És csak: „Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, úttalan utakon; lakó-város
felé utat nem találtak vala. Éhesek és szomjasok valának, és elerőtlenedtek” (Zsolt. 107.4-5).
153 És folytatódik a kijelentés, az okot is kijelentve: „Nappal
sötétségre bukkannak [(ḥóšeḵ): sötétben botorkálnak], és
délben is [(cóhar): fényben is tapogatóznak] tapogatva járnak, mint
éjszaka” (Jób. 5,14). A sötétség okáról így szólnak a próféták: „A tanításra és bizonyságtételre
hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, akiknek nincs hajnaluk, (hiszen
ők olyan dolgokról beszélnek, amelyeknek nincs jövője). Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve. És lészen, hogyha
megéhezik, felgerjed (és fölháborodik) és
megátkozza (és gyalázza) királyát és
Istenét, s néz fölfelé, És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és
sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!” (Ésa. 8,20-22). „Hallgassatok és figyelmezzetek; ne
fuvalkodjatok fel, (és ne legyetek kevélyek) mert az Úr szólott! Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt
sötétséget szerezne, (és sötétséget támasztana) és mielőtt (botladoznátok) és
megütnétek lábaitokat a (homályba borult), sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává
változtatja azt, és sűrű homállyá (és sűrű sötétséggé) fordítja! Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a
rejtekhelyeken a ti kevélységetek miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig
könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik (bizony fogságba kerül
az ÚR nyája)” (Jer. 13,15-17). „És
tapogatni fogsz délben, amint tapogat a vak a sötétségben; és szerencsétlen
leszel a te újaidban, sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem
lesz, aki megszabadítson” (5 Móz.
28,29). Mert: „A békesség útját
nem ismerik, és nincsen jogosság kerékvágásukban, (eljárásuk nem törvényes)
ösvényeiket elgörbítik, aki azon jár, nem
ismeri a békességet. Ezért van távol tőlünk az igazságosság, (a törvény) és nem ér el minket az igazság, várunk
világosságra, és ímé, sötétség, (napfényre) és fényességre, és ímé, homályban járunk! Tapogatjuk, mint vakok a
falat, és tapogatunk, mint akiknek szemük nincs, megütközünk (botladozunk
fényes) délben, mint alkonyatkor, és
olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek közt” (Ésa. 59,8-10). Emiatt: „Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok és
nyomorúság, nyomorgatás, szerencsétlenség, csapás, és sanyarúság jár a
nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem
ismerik: nincsenek tudatában, nem
érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” Róm. 3,16-17). Mert
nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6) Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét:… békesség fejedelmének!”
(Ésa. 9,6). És akinek neve: Úr
Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14) Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az
istenteleneknek, akik Isten nélkül
élnek! Nincs békesség, szól Istenem,
a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Morzsák az élet kenyeréből
Összegyűjtötte: Vida Sándor
Isten papírra tette szívét és előállt a Biblia. Hallod-e,
amikor olvasod, hogy Isten szíve dobog benne érted?
Joyce Meyer: A legjobb stressz űző
A stressz egy modernkori járvány. Mindenkinek
szembe kell néznie egy bizonyos fokú stresszel, azonban soha nem az volt Isten
célja, hogy agyon stresszelve éljük le az életünket.
A Példabeszédek 12:25 ezt mondja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz”
A stressz és az aggódás életünk minden egyes területére hatással van –
befolyásolnak minket mentálisan, érzelmileg és még fizikálisan is.
Isten, azonban, megadta nekünk a stressz
ellenszerét az Ő Igéjében. A Példabeszédek 3:5 az egyik kedvenc
igeversem: „Bízzál az Úrban
teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”
Az
Istenben való teljes bizalom a legjobb stressz oldó a világon. De a döntés rajtunk áll: a saját belátásunkra,
megértésünkre támaszkodunk, állandóan a probléma körül forog az agyunk, és
mindent magunk akarunk kitalálni, vagy a bizakodó hozzáállást választjuk. A
bizalom ezt mondja: „Istenem, nem vagyok biztos benne, hogy mit kellene tennem
ezzel a helyzettel kapcsolatban, de azt tudom, hogy egyedül nem tudom
megoldani. Ha van valami konkrét dolog, amit meg kell tennem, kérlek, mutasd
meg. Mindeközben Te munkálkodsz a problémáimon, én bízni fogok Benned, és
örömmel fogom élni az életem.”
Az aggódás a hit és a bizalom ellentéte.
Elrabolja a békességünket, az örömünket és még meg is betegít. Amikor aggódunk,
akkor tulajdonképpen magunkat gyötörjük – mi magunk végezzük el az ellenség
munkáját! Az aggodalmat az okozza, hogy nem bízunk Istenben, hogy gondoskodik
rólunk az élet különböző helyzeteiben. Túl gyakran a saját képességeinkben
bízunk, és azt hisszük, majd mi megoldjuk a problémákat. Azonban, előbb vagy
utóbb be kell látnunk, hogy túl nagy feladat számunkra mindenről egyedül
gondoskodni, mindent egyedül megoldani.
Én egy profi aggódó voltam – tényleg kiváló
voltam az aggódásban. Évekkel ezelőtt, amikor a gyermekeim még kicsik voltak,
képes voltam órákon át a konyhaasztalnál ülni és a számlák fölött sóhajtozni.
Ezzel szemben a férjem, Dave, a nappaliban üldögélt a szőnyegen, miközben a
gyerekek csavarókat raktak a hajába. Én így csattantam fel: „Dave, hogy tudod
magad ilyen jól érezni?” Ő pedig így válaszolt: „Joyce, imádkoztunk érte, és
mindent megteszünk, amit csak tudunk. Nem vagyok hajlandó veled együtt
siránkozni, és nyomorultul érezni magam.” Nahát, ezzel az őrületbe kergetett!
De igaza volt. Hagytam, hogy elárasszon az aggodalom, és idegeskedésre
fecséreltem az időmet, ahelyett, hogy játszottam volna a gyerekekkel.
A János 14:27-ben Jézus ezt mondja: „Békességet hagyok nektek: az én tökéletes
békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is féljen.
Az én tökéletes békességem nyugtasson meg
titeket minden körülmények között, és adjon bátorságot és erőt minden
kihíváshoz” (angolból fordítva). Ez nagyon tetszik nekem: „Én az én
békességemet adom neked, de a döntés rajtad áll”.
Nem mindig tudjuk, hogy Isten mit és mikor fog
cselekedni. Csak azt tudjuk, hogy Istennek van egy terve, és az Ő kezében van
az irányítás. Megnyugodhatunk abban az igazságban, hogy a megfelelő időben
Isten véghez fogja vinni a tervét. Az az igazság, hogy Isten már azelőtt tudott
a problémádról, még mielőtt az felütötte volna a fejét, és már kész megoldása
van számodra. Miközben várakozol, dönthetsz úgy, hogy élvezni fogod az életet.
Az Ő segítségével több bizalom és kevesebb stressz költözik az életedbe.
Joyce
Meyer
Magyar fordítás: ahitatok.hu
2018. február 28.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)