1 Tim. 6,1 Akik iga alatt járomba vannak fogva, mint iga alatt görnyedő rabszolgák,* az ő uraikat,** a saját gazdájukat
minden tisztességre,*** megbecsülésre méltóknak
tekintsék, hogy Isten neve és a tudomány,**** a tanítás, tudás,
ismeret ne káromoltassék,***** nehogy becsmérelve,
rágalmazva legyen.******
*Iga alatt vannak (dzügosz dúlosz): járomba vannak
fogva, mint iga alatt görnyedő rabszolgák.
**Uraikat (idiosz deszpotész): saját
gazdájukat.
*** Tisztesség (timé): megbecsülés.
****Tudomány (didaszkalia): tanítás, tudás, ismeret.
*****Káromol (mé blaszphémeó): becsmérel, rágalmaz.
******És így
folytatódik a kijelentés: „Kérlek,
és buzdítalak azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok,
éljetek, és viselkedjetek úgy, mint illik, méltóan az Istentől kapott
elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok, amelynek részesei lettetek” (Eféz. 4,1).
Mert: „Krisztusban… nincs
rabszolga, sem szabad,… ti mindnyájan egyek vagytok, eggyé lettetek a Krisztus
Jézusban” (Gal. 3,28).
„Hiszen
egy Szellemben egy személlyé meríttettünk be… akár rabszolgák, akár szabadok;
és mindnyájunkat egy Szellem öntöz” (1
Kor. 12,13).
És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe bemeríttettünk:
„Itt már nincs többé … rabszolga, és szabad, kötelékektől mentes, hanem minden
a Krisztus, és mindenekben
Krisztus van. [Más fordítás: Csak maga Krisztus a fontos, csak Ő a lényeges a hívőkben,
bárhonnan származnak is]” (Kol. 3,11).
Ezért: „Ti
rabszolgák, engedelmesek legyetek a ti hústest szerint való földi uraitoknak tiszteletteljes félelemmel szíveteknek egyenességében,
félő tisztelettel és egyszerű szívvel, mint a Krisztusnak; Nem a szemnek szolgálván,
ne látszatra szolgáljatok, és ne csak színből, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint
Krisztus rabszolgái, cselekedvén az Istennek akaratát teljes odaszánással,
lelkesen. [Más
fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok! Ne csak az
emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint
akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással], Jó akarattal, és örömteli szívvel dolgozzatok;
jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve
rabszolgálatotokat, mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván,
hogy kiki ami jót cselekszik, azt fogja kapni az Úrtól, akár szolga legyen,
akár szabados” (Eféz. 6,5-8).
A Kolossébeli hívőket ugyanerre figyelmezteti a Szent
Szellem: „Ti rabszolgák, szót
fogadjatok, engedelmeskedjetek minden tekintetben a ti hústest szerint való, földi uraitoknak,
nem a szemnek szolgálván - még
akkor is, mikor nem látnak benneteket, - ne látszatra szolgáljatok, mint akik
embereknek akarnak tetszeni, és hízelegni. Hanem szíveteknek egyenességében,
tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben, az Úr iránti tiszteletből. És valamit
tesztek, szívből cselekedjétek, teljes odaszánással, lelkesen végezzétek úgy,
mint az Úrnak és nem úgy, mint embereknek. [Más fordítás: Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha
az Úrnak és nem embereknek tennétek]; Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az
örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak rabszolgáltok. [Más fordítás: Tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az
örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]. Aki pedig igazságtalanságot
cselekszik, igazságtalanságával kárt tesz, jutalmát veszi igazságtalanságának. Mert azt kapja vissza, amit tett, és nincsen személyválogatás, vagy
részrehajlás” (Kol. 3,22-25).
És ha: „Szolgai
állapotban, rabszolgaként hívattattál el? Ne gondolj, és ne törődj vele, és ne
is bánkódj emiatt, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal, és használd ki
azt, és maradj meg abban. Mert az
Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadosa, felszabadítottja, hasonlóképen,
aki szabadságban, szabad emberként hivatott el, Krisztusnak rabszolgája” (1
Kor. 7,21-22).
És ez a figyelmeztetés a minden
korban élő hívőknek is szól: „A cselédek
és a szolgák tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek, és köteles tisztelettel rendeljék alá
magukat uraiknak, tulajdonosaiknak, parancsolóknak. Nem csak - és nem egyedül -
a jóknak, becsületeseknek, jóindulatúaknak és kíméleteseknek, elnézőeknek,
méltányosaknak, de a szívteleneknek, a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak
is” (1Pét 2,18).
Titusznak ezt parancsolja az apostol: „A
rabszolgákat intsed, hogy az ő saját uraiknak rendeljék alá magukat, és engedelmeskedjenek mindenben. Legyenek
készségesek, és kedvüket keressék, ne ellenkezzenek, és ne feleseljenek. Ne
tolvajkodjanak, ne lopjanak, semmit el ne csenjenek, és nehogy kárt okozzanak,
hanem mindenben teljes, jó hűséget és megbízhatóságot tanúsítsanak; hogy
életükkel a mi megtartó, megmentő,
üdvözítő Istenünk tudományának, és tanításának díszére, és dicséretére legyenek mindenben, hogy azt mások számára
is vonzóvá tegyék” (Tit. 2,9-10).
1 Tim. 6,2 Akiknek pedig hívő uraik, hívő gazdáik vannak,
azokat meg ne vessék, nehogy lenézzék, ne becsüljék le őket, ne hanyagolják el
kötelességüket azért, mert testvérek. Hanem annál inkább, annál szívesebben
szolgáljanak, mivelhogy hívők és szeretettek, kik a jótevésben buzgólkodnak,
akik a jó cselekvésére törekszenek; Ezekre taníts és buzdíts. [Más fordítás: Akiknek hívő uruk van, ne vegyék őket kevésbé
komolyan, azzal az ürüggyel, hogy azok testvérek, sőt éppen azért szolgáljanak
nekik jobban, mert hívők, a szeretet jótéteményének elnyerői].*
*Ne vessék meg (mé kataphroneó): nehogy lenézzék, ne becsüljék le őket, ne
hanyagolják el kötelességüket.
1 Tim. 6,3 Ha valaki
másképpen, és más tant tanít, és nem
követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit, romlatlan igéit, és a hitnek megfelelő tanítást.*
*És így
folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez,
(hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „Amiképpen Macedóniába menetelemkor kértelek, és bátorítottalak téged, hogy
maradj Efézusban azért, hogy figyelmeztess egyeseket, ne tanítsanak más
tudományt, hamis tanítást, és ne hirdessenek tévtanokat. Se mesékkel és mondákkal, mítoszokkal, vagy
hitregékkel, és vége-hossza
nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak. Se ne figyeljenek
mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra, amelyek inkább
versengéseket támasztanak, és vitákra
vezetnek, mint Istenben való épülést,
mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását a hit által” (1 Tim. 1,3-4).
„Mert van sok engedetlen, és rendetlenkedő, elégedetlenkedő, akaratos,
konok, dacos, hiábavaló beszédű, és üres fecsegést folytató megtévesztő,
tévútra vezető; kiváltképpen, és leginkább a körülmetéltek között. [Más fordítás: Ez azért is fontos, mert sok az engedetlen és
lázadó természetű ember, akik haszontalan dolgokról beszélnek, és másokat rossz
útra vezetnek. Főként azokra gondolok, akik a zsidók közül jöttek]. És ne figyeljenek, és ne hallgassanak
zsidó mesékre, és ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és zsidó hitregékkel és ne
hallgassanak zsidó mendemondákra, és az igazságot, a valóságot megvető, és az
igazságtól elfordult, és az igazságot elforgató emberek parancsolataira,
rendeleteire, és utasításaira” (Tit. 1,10.14).
És: „A
balgatag, és ostoba vitatkozásokat azonban, és a nemzetségekről való
tudakozásokat, és a civakodást és a törvény felől való harcokat kerüld. Mert
haszontalanok és hiábavalók. [Görög szöveg: Az ostoba kérdezgetéseket,
és kutatásokat, a nemzetség táblázatokkal kapcsolatosan; és a törvénnyel
kapcsolatos, a törvénykörüli veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást, mellőzd, és térj
ki előlük. Mert nem segítenek, sőt ártalmasak, károsak, sikertelenek, és eredménytelenek]”
(Tit.
3,9).
„A szentségtelen, közönséges, tisztátalan, és vénasszonyos meséket, és
hitregéket pedig eltávoztasd, kerüld, és utasítsd el. Ellenben gyakorold
magadat a hitben, és az Isten gyermeki tiszteletében” (1 Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az
egészséges és romlatlan tudományhoz illenek, ami egyezik az egészséges
tanítással. [Más fordítás: Te
azonban Titusz, tanítsd meg az embereknek, mit kell tenniük, hogy az egészséges tanítást kövessék]” (Tit.
2,1).
1 Tim. 6,4 Az felfuvalkodott,* öntelt,
dölyfös, elvakult, értelmetlen,
önhitt, aki nem tud semmit, és nem ért semmit.
Hanem vitatkozásokban és szóharcokban,** vitatkozásnak
és a szavakkal való csatározásnak betegségében szenved.*** Az ilyen kedveli a vitatkozásokat és a szőrszálhasogatást, fölösleges
kérdéseken és szavakon nyargal, amelyekből származik irigység, féltékenység, rosszindulat, gyűlölet, viszálykodás, veszekedés,
vita, vetélkedés, harc, káromlások, rágalmazás,
gyalázkodás, becsmérlődés, szitkozódás, rosszakaratú káros,
gonosz, rosszindulatú gyanúsítások.
*Felfuvalkodott
(tüphoó tüphoomai): öntelt, dölyfös, elvakult,
értelmetlen, önhitt.
**Szóharc
(dzétészisz noszeó): vitatkozás,
szavakkal való csatározás betegsége.
***(logomakhia):
kedveli a vitatkozásokat és a
szőrszálhasogatást, fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal.
1 Tim. 6,5 Megbomlott elméjű, és az igazságtól megfosztott, a valóságot
elvető,
a valóság iránt vak, az igazságot elferdítő embereknek hiábavaló, és haszontalan időtöltése / elfoglaltsága,
és torzsalkodásai, szüntelen súrlódásai. Akik az Isten tiszteletét pénzszerzésnek,
kereseti lehetőségnek, jövedelmi forrásnak tekintik. Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál.*
*És így
folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent tisztelő emberhez,
(hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő). Ezeket: „emlékeztesd,
kérvén kérve őket, Istent tanúul híva,
és az Úr színe
előtt, az Ő jelenlétében, hogy
ne vitatkozzanak ne vívjanak
szócsatát, és ne szavakon lovagoljanak haszontalanul a hallgatóknak romlására, felforgatására, rombolására, aminek
eredménye: aposztázia, hitehagyás” (2
Tim. 2,14).
„A szentségtelen és szentségtörő vénasszonyos
meséket pedig utasítsd el, és eltávoztasd. Hanem inkább gyakorold magadat az
Istenfélő, hívő életben” (1 Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek, és ami egyezik
az egészséges tanítással” (Tit. 2,1).
Némelyek elfordultak
ezektől, és üres fecsegésre adták magukat, törvénytanítók akarnak lenni; de nem
értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit bizonygatnak” (1 Tim. 1,6).
Mert:
„Az ilyenek a hit látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.
Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).
Ezek azok, akik
szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két
megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából,
bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).
Az apostol is szinte
minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok
azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget,
széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, akik háborúságnak okai
volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget
támasztanak a tudomány körül. Akik más tudományra tanítanának azon kívül, és az
ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.
Kerüljétek őket; Térjetek ki előlük” (Róm. 16,17).
1 Tim. 6,6 Ámde valóban nagy, sőt a legnagyobb nyereség
az Isten gyermeki tisztelete megelégedéssel.*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert ugyanis az Isten iránti
gyermeki tisztelet mindenre hasznos, meglévén benne, tartalmazza, és magába foglalja a jelenvaló, és a jövő életnek
ígéretét. (1 Tim. 4,8).
Hát: „Tiszteljétek az Urat, ti szentjei! Mert akik őt tisztelik, nincs
fogyatkozásuk, nem szűkölködnek. Az
oroszlánok szűkölködnek, és éheznek; de akik az Urat keresik, akik az Úrhoz
folyamodnak semmi jót sem nélkülöznek”
(Zsolt. 34,10-11).
Az apostol pedig így
folytatja: Mert: „Aki az ő tulajdon, az Ő
saját Fiának nem kedvezett, és nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, és áldozatul kiszolgáltatta, mi módon ne ajándékozna vele együtt, miért ne adna ingyen, kegyelemből az
Ő Fiával együtt mindent minékünk? (Róm. 8,32).
1 Tim. 6,7 Mert semmit sem hoztunk be a
világba, világos, és nyilvánvaló, hogy ki sem vihetünk semmit, nem lehetséges,
mert nem vagyunk képesek, nincs hatalmunk magunkkal vinni.*
*Jób megvallása:
„Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek
oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!” (Jób. 1,21).
Dávid így bátorít: „Ne törődj azzal, ha valaki meggazdagszik, ha
sok kincs lesz is házában. Úgysem vihet magával semmit, ha meghal, nem követi
kincse” (Zsolt. 49,17-18).
A prédikátor megerősíti a
kijelentést: „Ahogyan világra jött anyja méhéből mezítelenül, úgy
megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne” (Préd. 5,15).
*Az Úr már
így figyelmezteti az övéit: Vigyázz
magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az
ő parancsolatait, végzéseit, döntéseit, rendeléseit, amelyeket én parancsolok néked e mai napon.
Hogy mikor eszel, és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban. És
mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is
megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te
szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged
Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából” (5Móz.
8,11-14).
Agur – ismerve az igét –így imádkozik: „A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet
vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel, és annyi eledelt adj, amennyi szükséges. Hogy
jóllakva, és megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr?
Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem
nevével!” (Péld. 30,8-9).
1 Tim. 6,9 Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, az ördög kelepcéjébe,
meg tőrbe, csapdába, és sok esztelen, értelmetlen és káros, ártalmas] kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe sodorják, romlásba és pusztulásba döntik.*
*Az Úr Jézus
így figyelmezteti az övéit: „Ne
gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel magatoknak kincseket a földön, hol azokat a
rozsda megeszi, és tönkreteszi, és a moly megemészti, megrágja, és ahol a
tolvajok betörnek, és átásva a falat kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek
magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda nem marja, és nem teszi
tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem emészti, és ahol a tolvajok nem törnek
be, nem ássák át a falat, és el nem lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott
van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).
Tehát: „Ne fáraszd
magadat ebben, hogy meggazdagodj; ez ilyen hústesti eszességedtől
szűnjél meg, és a magad belátásából
hagyd abba” (Péld. 23,4)
Mert: „Siet a
marhakeresésre, a vagyonszerzésre a gonosz szemű ember és vagyont akar szerezni a kapzsi ember; De nem veszi észre, hogy szükség jő reá, hogy ínségbe jut” (Péld. 28,22)
Hát: „Nosza immár
ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti
bekövetkező nyomorúságaitok miatt,
amelyek elkövetkeznek reátok.
Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és
ezüstötöket rozsda fogta meg, és
megrozsdásodott, és azok rozsdája
bizonyság, és tanúskodik ellenetek, és megemészti a ti hústesteteket,
mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek még az
utolsó napokban is!” (Jak.
5,1-3).
Pedig: „Aki bízik az
ő gazdagságában, elbukik…” (Péld.
11,28).
És: „Kárt okoz saját
házának a nyerészkedő, aki követi a telhetetlenséget…” (Péld. 15,27).
Ezért: „… keressétek
először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek” (Mát. 6,33).
1 Tim. 6,10 Mert
minden rossznak, és minden gonosz bajnak,
szerencsétlenségnek, viszontagságnak gyökere a pénz
szerelme, a pénzvágy, a kapzsiság: mely után sóvárogván törekszenek, és ez után futnak, némelyek eltévelyedtek a hittől, és magukat általszegezték sok
fájdalommal, szomorúsággal, bánattal.*
*Ezért adta el Júdás egy
rabszolga áráért az Urat, és a főpapokhoz menve: „Monda: Mit szándékoztok, és akartok nékem adni, és én
kezetekbe adom Őt. Azok pedig felajánlottak,
és letettek néki harminc
ezüstpénzt, harminc sékelt, ami
egy rabszolga ára. És ettől fogva a
megfelelő, a kedvező alkalmat
keresi vala, hogy átadhassa, és kiszolgáltassa, hogy elárulja és eladja Őt, a mesterét” (Mát. 26,14-16).
Ezért azt tanácsolja az apostol: „Öldököljétek meg, adjátok halálra azért a ti földi, testi tagjaitokat. [Más fordítás: Öljétek meg magatokban a régi emberi természetet
és annak minden megnyilvánulását].
..a fösvénységet, a kapzsiságot,
mohóságot, a telhetetlenséget, meg a gazdagság után való vágyakozást, ami
bálványimádás, hiszen az a bálványimádás egyik fajtája” (Kol. 3,5).
Mert:
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert
vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és
a másikat megveti…” (Mát. 6,24).
Ezt tudva imádkozik
így Dávid: „Hajtsd szívemet a te
bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre, ne a haszonlesésre” (Zsolt
119,36).
1 Tim. 6,11 De te, óh
Istennek embere, ezeket kerüld, ezektől
menekülj. Hanem törekedj a megigazulásra, és
kövessed az igazságot, az Isten gyermeki
tiszteletét, a hitet, az Isten szerinti szeretetet, a békességes tűrést, a kitartást, állhatatosságot, a szelídséget, jóindulatot, higgadtságot.*
*És újra- és újra figyelmeztet az apostol: „Az ifjúkori
kívánságokat, vágyakat, szenvedélyt pedig kerüld, menekülj el,
tartsd távol magadtól. Hanem törekedj, és igyekezz elérni a megigazulást, a hitet, az Isten szerinti szeretetet, a békességet. Azokkal
egyetértésben, akik segítségül hívják az Urat tiszta mocsoktalan, érintetlen,
vegyítetlen, - amiben nincs idegen
anyag - hamisítatlan, valódi, tiszta,
őszinte, romlatlan, becsületes szívből, bensőből” (2 Tim. 2,22).
Erre figyelmeztet Péter
apostol is: „Forduljon el, kerülje, tartózkodjon tőle, térjen ki az
útjából, hajoljon el a gonosztól, attól, ami rossz, káros, ártalmas, és cselekedjék jót, azt ami hasznos, kedvező, szerencsés. Keresse
sőt járjon utána, törekedjen rá, kutassa a békességet, és törekedjen
rá, és gyakorolja azt” (1 Pét. 3,11).
És Dávid is így
figyelmeztet: „Kerüld a rosszat, hagyd el, távozz a
gonosztól. Hagyj fel
a rosszal, és válaszd és cselekedd jót. Keresd a békességet és törekedj rá, és járj a nyomában, és kövesd azt” (Zsolt.
34,15).
1 Tim. 6,12 Harcold
meg a hitnek szép, és nemes harcát. nyerd el és ragadd
meg e harc jutalmát, az örök életet, amelyre hívattattál, és szép, és bátor
vallástétellel megvallottál sok tanú előtt.*
*És így bátorítja Pál apostol is Timóteust, vagyis
minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt:
„Ezt a tanítást adom néked, és kötöm a lelkedre,
fiam Timóteus a rólad való korábbi jövendölések, próféciák szerint: hogy vitézkedjél azokban ama jó
vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és
e próféciákon állva és azokkal
megerősödve harcold végig ezt a
küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1
Tim. 1,18).
„Mert
igaz ugyan, hogy hústestben élünk, de nem a hús szerint
harcolunk, hadakozunk. Mert a mi
hadakozásunk fegyverei, a mi harci fegyvereink nem földiek, nem a húsból valók, hanem Isten ereje által
hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy
Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden
önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk, - és
hatalmunkba ejtünk - minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra” (2 Kor. 10,3-5).
Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy
milyen fegyvert kell használni: Mert: „az Istennek
beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony élő energia. És élesebb,
metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, minden kétélű
kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az
ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre
alkalmassá teszi a gondolatokat, és a szívnek, a szellemi élet központjának
indulatait, és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és
gondolkodását)” (Zsid. 4,12-13).
Az apostol így folytatja: „Mert nem vér és test ellen van nékünk
tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet
sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak” (Eféz. 6,12)
Ez a harc a hit harca: „Boldog ember az, aki a kísértésben megáll, aki
kísértés idején kitart. Mert miután a kísértés alapján igazinak,
valódinak bizonyult, elnyeri az életnek koronáját, az élet győzelmi koszorúját.
Amit az Úr, az Isten ígért az őt
szeretőknek. Azoknak, akik teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik
magukat Istennel, eggyé válnak vele” (Jak.
1,12)
Tehát ha az én nevemért
szenvedsz, mondja a Feltámadott Úr: „Semmit
ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé a Sátán egynéhányat ti közületek a
tömlöcbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való
nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját” (Jel. 2,10).
Mert én: „Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad
van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” (Jel. 3,11)
Az apostol is így bátorítja
a Krisztus népét: „És mikor megjelenik a
főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját, koszorúját” (1 Pét. 5,4).
És: „Ama napon a seregek Ura lesz ékes koronája, dicsőséges és díszes
koszorúja népe maradékának” (Ésa. 28,5).
És amit tennünk kell: „Egy harcos sem elegyedik bele a
mindennapi élet gondjaiba, és dolgaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki
harcosává fogadta, aki harcosává avatta. Ha pedig versenyez, és küzd is valaki,
nem koronáztatik meg, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez, és
küzd ” (2 Tim. 2,4-5).
Júdás is a hit harcára bátorít, és
buzdít: „Szeretteim, mivelhogy minden
igyekezettel azon vagyok, és azon fáradozom, hogy írjak néktek a közös üdvösség: a bűnbocsánat,
megmenekülés, megszabadulás, jólét, egészség, megtartatás felől; kénytelen voltam, és szükségesnek láttam hogy bátorítsalak,
buzdítsalak titeket, hogy tusakodjatok, küzdjetek, és elszántan harcoljatok a hitért, amely
egyszer s mindenkorra a szenteknek
adatott” (Júd. 1,3).
1 Tim. 6,13 Meghagyom
néked Isten színe előtt,
aki megelevenít mindeneket, aki életet ad, életre hív, aki
élteti a mindenséget, Krisztus Jézus előtt, aki bizonyságot
tett Poncius Pilátus alatt ama szép, és bátor vallástétellel.*
*És így folytatódik a kijelentés: „És, a Jézus Krisztustól, aki a hű, megbízható, és szavahihető tanúbizonyság, a halottak közül az
elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, aki magát teljesen
átadta, és teljesen összekötötte és eggyé vált velünk, és
megmosott, feloldott, megszabadított, megváltott bennünket a mi bűneinkből, céltévesztésünkből
az ő vére, értünk adott élete által” (Jel. 1,5).
És Ő az, aki így tett
bizonyságot: „Jézus pedig ott álla a római] helytartó Pilátus előtt; és kérdezé Őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók
királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod” (Mát. 27,11).
„Felele pedig Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papi
fejedelmek, a főpapok adtak téged az én kezembe:
mit cselekedtél? Felele Jézus: Az én országom, az én
királyságom nem e világból való. Ha e világból való volna
az én országom, az én
királyságom, az én szolgáim vitézkednének, és harcolnának, hogy át ne adassam, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Ámde
az én országom, az én
királyságom nem innen való. Monda azért néki Pilátus:
Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok.
Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az
igazságról,
valóságról. Mindaz, aki az igazságból, a valóságból való, hallgat az én szómra, és az én hangomra” (Ján. 18,35-37).
1 Tim. 6,14 Hogy őrizd, és tartsd meg a
parancsolatot, és teljesítsd megbízatásodat
mocsoktalanul, szeplőtlenül, feddhetetlenül, támadhatatlanul a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig, megmutatkozásáig.
1 Tim. 6,15 Amit a
maga idejében, a kijelölt, elrendelt
időben megmutat ama
boldog és egyedül hatalmas Isten, a
Hatalom egyetlen Birtokosa, a királyoknak Királya és az uraknak
Ura.
1 Tim. 6,16 Kié
egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, megközelíthetetlen
világosságban, fényben lakozik. Akit az emberek közül senki nem látott, sem nem
láthat: akinek tisztesség, dicsőség, és örökké való hatalom, erő, uralom, győzelem. Ámen. *
*Pál apostol mindig, és
minden gyülekezetben dicsőíti a mi Istenünket: „Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. Mert Belőle jött
elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a
mindenség. Övé a dicsőség mindörökké, a dicsőség Neki jár az örökkévalóságban
is. Ámen” (Róm. 11,36).
„Az örökkévaló
királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek, - Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet –
tisztesség, és tisztelet és
dicsőség, és fényesség, ragyogás]örökkön
örökké! [Más
fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan,
láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen” (1
Tim. 1,17).
„Az egyedül bölcs Istennek szóljon a dicséret, imádás a Jézus
Krisztusban, és legyen tisztelet és dicsőség mindörökké! Ámen” (Róm. 16,27).
„az egyedül üdvözítő
Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban: dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől
fogva, most és mindörökké. Ámen” (Júd. 1,25).
„Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és
igen dicséretes, és méltó, hogy dicsérjék, és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri
műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat, és hirdetik hatalmas
tetteidet. A te méltóságod dicső
fényéről, és Fenséged, ragyogó dicsőségéről, és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen
félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek
igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6).
„Uram én
Istenem, nagy vagy te igen, ékességet, fenséget és méltóságot öltöztél magadra! Aki körülvette magát világossággal, mint
egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot” (Zsolt. 104,1-2).
És hogy ki Ő, arról maga az Úr Jézus tesz
bizonyságot, amikor búcsúzik az Úr Jézus tanítványaitól, s így jelenti ki magát
nekik: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta
veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta
az Atyát; mi módon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én
mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő
cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én
bennem van; ha pedig másért
nem, magukért a cselekedetekért higgyetek
nékem” (Ján. 14,9-11).
Ugyanis: „Én és az Atya egy és ugyanaz vagyunk” (Ján. 10,30).
És az Úr Jézus újra-és újra kijelenti, hogy ki Ő:
„Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz én
bennem, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem. És aki engem lát,
azt látja, aki küldött engem” (Ján.
12,44-45).
Mert Isten maga volt az Ige, amely testté lett: „Kezdetben már vala az Ige, és az
Ige vala az Istenben, és Isten maga vala az Ige. Kezdetben, eredetileg Ő az
Isten” (Ján. 1,1-2).
Pál apostol vallástétele: „És minden
versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, valóban nagy a
hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált, megmutatkozott hústestben. Igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott,
megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a
népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1
Tim. 3,16).
1 Tim. 6,17 Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne
fuvalkodjanak fel, ne legyenek gőgösek / fennhéjázók, nagyképűek, se
ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki
bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra, a mi megélhetésünkre.*
*És
Isten igéje újra –és úja figyelmeztet: Ne bízzatok
zsarolt javakban, és rablott jószággal ne
kevélykedjetek, ne kérkedjetek; a
vagyonban, ha nő, ha gyarapszik is, ne bizakodjatok; Egyszer szólott az Isten,
kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. (Más fordítás: Szólott egyszer az Isten, és ezt a két
dolgot értettem meg: Istennél van az erő)” (Zsolt. 62,11-12).
Mert:
„Aki bízik az ő gazdagságában, elesik;
de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak”
(Péld.
11,28).
„Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden
kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja
meg”
(Luk.
12,15).
1 Tim. 6,18 Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó
cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, vagyonukat másokkal közlők, másokkal közösséget vállalók.*
*Minden
gyülekezetben ezt tanítja az apostol: „A szentek szükségeire adakozók legyetek…” [Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget
szükségeikben]” (Róm. 12,13).
Mégpedig úgy, ahogy: „előre eldöntötte szívében,
nem szomorúságból, ne kedvetlenül, kelletlenül, vagy kénytelenségből, és ne is
kényszer alatt tegye; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig
hatalmas és képes arra, hogy
rátok árassza minden kegyelmét, és mindenféle kegyelmet bőségesen ontson rátok;
hogy mindenben, minden tekintetben, és mindenkor teljes elégségetek lévén,
minden jótéteményre bőségben legyetek” (2 Kor. 9,7-8).
1 Tim. 6,19 Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy
elnyerjék, és megragadják az örök életet, az igazi életet.*
*Ne földi kincsekre vágyjatok: „Ne gyűjtsetek, és ne halmozzatok fel
magatoknak kincseket a földön, hol azokat a rozsda megeszi, és tönkreteszi, és
a moly megemészti, megrágja, és ahol a tolvajok betörnek, és átásva a falat
kiássák és ellopják. Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem
a rozsda nem marja, és nem teszi tönkre, sem a moly nem rágja, és meg nem
emészti, és ahol a tolvajok nem törnek be, nem ássák át falat, és el nem
lopják. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Mát. 6,19-21).
És
az Úr Jézus így folytatja: „… szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak,
elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a
moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is” (Luk. 12,33-34).
Ezért:
„… keressétek először Istennek országát,
és az ő igazságát…” (Mát. 6,33).
Hogy tiétek lehessen a: „Romolhatatlan, szeplőtelen és
be nem szennyezett, hervadhatatlan,
és el nem múló örökség, amely a mennyekben van
fenntartva, és erősen őrizve számunkra” (1Pét 1,4).
1 Tim. 6,20 Óh Timótheus, őrizd meg ami rád van bízva.
Elfordulván a szentségtelen, tisztátalan, közönséges üres
beszédektől, a világias, üres, újdonsághajhászó
fecsegéstől, és a hamis nevű ismeretnek, a hamisan tudománynak
nevezett álismeret ellenvetéseitől.*
*És így folytatódik a figyelmeztetés minden Istent szerető és Istent
tisztelő emberhez, (hiszen Timóteus jelentése: Isten szerető és tisztelő): „A
szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre
növekednek (Más fordítás: A szentségtörő,
üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az
istentelenségben). És az ő beszédük és szavuk mint a rákos fekély, úgy terjed”
(2
Tim. 2,16-17).
„És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a
mesékhez, a mondákhoz, mítoszokhoz oda
fordulnak” (2 Tim. 4,4).
„Mert van sok
engedetlen, hiába való beszédű és csaló,
akik fecsegők és ámítók, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók. Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és
az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).
„A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig
távoztasd, és utasítsd el. Hanem
gyakorold magadat az Istenfélő, hívő életben” (1 Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad, és azt hirdesd, amik az egészséges tudományhoz illenek. Ami egyezik az
egészséges tanítással” (Tit. 2,1).
1 Tim. 6,21 Amellyet némelyek elismerve, és elfogadva, a hit
mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen.*
*Ezek: „Akik
az igazság mellől eltévelyedtek, a valóságtól elhajoltak, és
feldúlják, megzavarják, és tönkreteszik
némelyeknek a hitét” (2
Tim. 2,18)
