2017. augusztus 10.
Az Úr által adott úton:
„Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is téved
arra:
hanem a megváltottak járnak rajta!”
(Ésa. 35:9)
Vigyázzatok,
nehogy azt mondjátok a ti értelmetekben és
szívetekben, hogy az én hatalmam és az én erőm szerezte nekem ezt a
gazdagságot. Hanem szorgalmasan emlékezzetek meg az Úrról, a ti Istenetekről,
mert Ő az, aki erőt, és képességet ad nektek arra, hogy
meggazdagodjatok hogy megerősítse az Ő szövetségét, amelyet atyáitokkal kötött,
mint ahogy e mai napon is van.
(5Móz. 8,17–18;
Amplifild)
Isten azt mondja rólad:
„Isten szeretettje vagy; Isten az állandó
lakhelyed. Isten körülvesz egész nap téged, bneden Ő otthonra talált.” ((5
Mózes 33:12)
angolból fordítva, The Message)
Hálaadás.
„Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését.
Az angyalok színe előtt énekelek neked”
(Zsolt 138,1)
Imádság:
Úr Jézus!
A téged még nem ismerő családtagjaimért könyörgöm.
Vond magadhoz szívüket kegyelmeddel, hogy ők is üdvözülhessenek. Ámen
Joel Osteen: Békességben élni
Ha békességben élünk, akkor az nem a véletlen műve. Minden
nap adódik valami, ami miatt bosszankodhatunk, megsértődhetünk, vagy
aggódhatunk. Az élet mindig hoz dolgokat. Bizonyos emberek az idegeidre mennek.
Váratlan számlák jönnek. Egy családtag bekerül a kórházba.
Ha arra vársz, hogy minden körülményed megoldódjon, mielőtt
abbahagyod az aggódást, hogy végre békességed legyen, akkor életed végéig
várhatsz. Isten soha nem ígérte, hogy meg fog őrizni minket minden nehézségtől.
Nem mondta, hogy nem lesznek viharok az életünkben. Azt azonban megígérte, hogy
a viharok közepette békességet fog adni nekünk. Ő ezt „minden értelmet
meghaladó békesség”-nek hívja. Ez azt jelenti, hogy annak ellenére, ami
körülöttünk zajlik, nekünk mégis békességünk van. „Az orvos diagnózisa nem túl
kecsegtető, de nem aggódom. Tudom, hogy Isten a tenyerébe vésett.” „Nem kaptam
meg az előléptetést, amiért annyit dolgoztam, de nem vagyok ideges. Tudom, hogy
Isten valami jobbat tartogat a számomra.” A kollégám bántó dolgokat mondott
nekem, de nem fogok megsértődni. Isten az én szószólóm és védelmezőm. Ő vívja a
csatáimat.”
Meg kell védenünk a békességünket. Nem arra lettünk
teremtve, hogy folyamatos aggódásban, ingerültségben, állandó feszültségben
éljünk. Pont erre megy rá sokaknak az egészsége. Nem tudnak éjszaka aludni, nem
tudják megemészteni a táplálékot, gyomorfekélyt kapnak. Az elméjük soha nem tud
megpihenni. Mindent próbálnak megoldani, aggódnak az egészségük miatt, idegesek
a munkájuk miatt, vagy a forgalom miatt stresszelnek. Az elménknek szüksége van
arra, hogy néha kikapcsoljon és megpihenjen.
Azt mondja a Biblia, hogy „minden gondotokat Őreá vessétek”.
Meg kell tanulnod Istennek átadni minden problémát. Nem arra lettél tervezve,
hogy nehéz terhet cipelj.
Frusztrálni fog. Itt a kulcs: amikor nyugszol, Isten
munkálkodik, de amikor te munkálkodsz, Isten nyugszik. Ha megpróbálsz Istent
játszani, akkor Isten félreáll és így szól: „Oké, akkor te oldod meg ezt a
problémát. Amíg te a kezedben tartod a dolgokat, én pihenek egyet.” De ha
visszatérsz a békesség helyére és ezt mondod: „Istenem, bízom Benned. Az életem
a Te kezedben van. Nem fogok aggodalmaskodni. Nem fogok stresszelni. Nálad már
készen van a megoldás. Elcsendesedek és elismerem, hogy Te vagy az Isten”
(Zsoltárok 46:11), akkor Isten elkezd munkálkodni, te pedig élvezheted a
békességet!
„Vesd
az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az
igaz.” (Zsoltárok 55:22)
„Add át
az Örökkévalónak, ami túl nehéz, majd ő gondodat viseli! Nem engedi, hogy az
igaz vereséget szenvedjen.” (Zsoltárok 55:22, EF)
Joel
Osteen
Magyar fordítás: ahitatok.hu
https://www.ahitatok.hu/joel-osteen/608-bekessegben-elni.html
2017. augusztus 7.
2 Thessalonikai levél 3. fejezet: Imádkozzatok értünk!
2 Thess. 3,1 Végezetre pedig arra kérünk, hogy
imádkozzatok értünk atyámfiai, testvéreim, hogy az Úrnak beszéde, Igéje, az Úr üzenete mindenhol gyorsan és
akadálytalanul, és gyors iramban terjedjen* és száguldva haladjon az útján, és dicsőíttessék, és győzzön,
amiként ti köztetek is, és ahogy nálatok is történt**
*Terjedjen (trekhó): és száguldva haladjon az útján.
**Az apostol minden
szolgálata előtt kéri a gyülekezeteket, hogy imádkozzanak érte is, egyben
példát adva a szolgálóknak, és a gyülekezet tagjainak: „Testvéreim, imádkozzatok értünk is” (1Thessz.
5,25).
„Velünk együtt
munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, imádságaitokban, hogy a Szent Szellem megnyilvánulása mellyel sokak javára bírunk, sokak által háláltassék meg, és sok Istenhez emelt arc tükrözze ezt a
hálát mi érettünk” (2 Kor. 1,11).
És: „Az imádságban állhatatosak,
kitartóak és éberek legyetek, vigyázván
és őrködve virrasszatok abban hálaadással.
Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg
előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát amelyért, és amely
miatt most fogoly is vagyok, és melyért bilincset is viselek. Hogy azt hirdethessem, és nyilvánvalóvá
és világossá tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
És: „Szüntelenül imádkozzatok” (1Thessz. 5,17).
Mégpedig a Szent Szellem által: „Minden
imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által.
Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes
szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat,
hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát” (Eféz.
6,18-19).
„amelyért még bilincseket is viselek, mint egy
gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve” (2Tim. 2,9).
Ezért is: „Imádkozzatok érettünk…
Főként pedig azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid.
13,18-19).
2
Thess. 3,2 És hogy
meneküljünk meg* és
megszabaduljunk, óvjon meg, és védelmezzen az Úr az alkalmatlan** káros, ártó, elvetemült és gonosz*** emberektől, a haszontalan,
semmirekellő, hitvány, bajt okozók közül kiragadjon bennünket az Úr. Mert nem
mindenkié a hit, nem mindenki nyer hitet****
[Más
fordítás: Imádkozzatok, hogy Isten szabadítson és védjen meg
bennünket minden rossz és gonosz embertől! Mert sajnos, nem mindenki hisz
Jézusban]!*****
*Meneküljünk meg [(rüomai): megszabaduljunk,
óvjon meg, és védelmezzen.
**Alkalmatlan (atoposz): káros,
ártó, és elvetemült.
***Gonosz (ponérosz): haszontalan,
semmirekellő, hitvány, bajt okozók.
****Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonzza azt, aki
elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a
prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától
hallott, és tanult, én hozzám jő” (Ján. 6,44-45).
*****Az apostol azt is elmondja, hogy miért kell,
hogy imádkozzanak érte: „A mi Urunk
Jézus Krisztusra és a Szellem szeretetére kérlek titeket, testvéreim,
tusakodjatok imádságaitokban velem együtt az Isten előtt énértem, hogy megszabaduljak azoktól, akik hitetlen vallásos emberektől Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szenteknek” (Róm.
15,30-31).
És ezt azért kérte, mert minden helyen a zsidók üldözték őket: Pál
apostol, és Barnabás az Antiókhia Pisidia városában hirdetik az Igét, de: „Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot,
betelének irigységgel, és káromolva ellene mondának azoknak, miket Pál mond
vala, ellenkezve és káromlást szólva. Terjed pedig az Úrnak igéje az egész
tartományban. A zsidók azonban felindítják az istenfélő és tisztességbeli
asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztanak Pál és Barnabás ellen,
és kiűzik őket határukból” (Csel.
13,45.49-50).
Az apostolok Thessalonikába hirdetik a Krisztust: „Ez irigységgel töltötte el a zsidókat, akik nem hisznek, ezért
maguk mellé vettek a piaci csavargók közül néhány hitvány és gonosz embert,
csődületet támasztottak, és fellármázták a várost; felvonultak Jázon házához megostromolván azt, és ki
akarták hozni Pálékat a nép közé, a népgyűlés elé. Amikor nem találták ott
őket, Jázont néhány testvérrel együtt a város elöljárói elé hurcolták, és így
kiáltoztak: „Ezek, akik az egész világot felforgatták, ezek az országháborítók itt is
megjelentek. És mikor tudtukra esett a Tessalonikából való zsidóknak, hogy
Béreában is prédikálta Pál az Istennek igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is
felháborítják, ott is fellázították és felizgatták” (Csel. 17,5-6.13).
Ézsaiás már így prófétál a zsidókról: „Sokat
láttál, de nem vetted eszedbe, nem ügyeltél
rá; nyitva volt a füled, mégsem
hallottál. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és
dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, csapdába és verembe esett, bilincsbe verve börtönbe vannak zárva mindnyájan, és fogházakban rejtettek el,
prédává lettek, kirabolták őket és nincs szabadító; ragadománnyá lettek és
nincsen, aki mondaná: add vissza!” (Ésa. 42,20-22)
És azért lett kirabolva, mert: „Ha
valaki hallja, de nem fogja fel az igét a mennyeknek országáról, az Isten királyságáról és nem
érti meg, és
nem jut belátáshoz, és meg nem szívleli, eljő a gonosz és elkapja, elrabolja, elragadja tőle azt, ami annak szívébe, bensőjébe vettetett vala” (Mát. 13,19).
2 Thess. 3,3 De hű* hűséges, megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít** támogat,
táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket és megőriz, megvéd, megóv, vigyázással
és erővel megoltalmaz
a gonosztól*** a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, és gonosz
dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól****
*Hű (pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető.
**Megerősít (sztéridzó): támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná
tesz.
***Gonosz (ponérosz): a rosszakaratú, rosszindulatú ördögtől, és a
káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól, szerencsétlenségtől, és minden bajtól.
****Pál apostol megvallása, példaként minden korban élő
hívőknek: „A békességnek Istene megrontja, összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a
Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek.
Ámen” (Róm. 16,20).
És: „Halálos eszközöket fordít reá, és
megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).
A tüzes
nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok,
és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).
„Legyőzték őt a Bárány vérével és
bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).
És
én: „ … meg vagyok győződve, és biztos
vagyok benne hogy sem halál, azaz a természeti, - biológiai - fizikai halál,
vagyis a hústest halála, sem élet,
azaz a természeti - biológiai - vagyis a
hústestben való élet. Sem angyalok,
vagyis uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök,
követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek,
kormányzatok, amelyek részint földi, részint
mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem
csodatévő erők. Sem jelenvalók, vagyis jelen időben történő, és beálló, a
jelenlevő dolgok, sem következendők, az
eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül
meg fognak történni. Sem magasság, sem mélység, vagyis sem magasságban sem
mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, azaz sem a kozmosz időbeli, sem a
kozmosz, vagyis a világűr térbeli jelenségei, vagyis a csillagok világában
történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az
Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk
Jézus Krisztusban” (Róm.
8,38-39).
Nincs
semmi és senki, aki elszakíthatna Isten szeretetétől, amely az Úr Jézusban
jelent meg, hiszen: „Akár Pál, akár
Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár
következendők, minden a tiétek. Ti pedig Krisztusé, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,22-23).
„Hűséges az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus
Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe, az Ővele való eggyé
válásra” (1Kor 1,9).
És hogy ez
megtörténhessen, arról Isten maga gondoskodik: „Hű az, aki elhívott titeket és ő meg is cselekszi azt” (1 Thess. 5,24).
„Mert kegyelemből tartattatok meg, részesültetek
a megváltásban, és üdvözültetek hit által; és ez nem tőletek van, nem a magatok
érdeme: Isten ajándéka ez” (Eféz. 2,8)
2
Thess. 3,4 Bízunk
is az Úrban reátok nézve, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni azokat,
amiket parancsolunk. [Más fordítás: amiket meghagytunk, elrendeltünk, és tanácsoltunk néktek. de nemcsak most, hanem a jövőben is]*
*Az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „Szívből örülök, hogy mindenképpen és minden
tekintetben bízhatom bennetek” (2
Kor. 7,16).
És más levelei megvilágítják, hogy az ő bizodalma az Úrban van a hívőkkel
kapcsolatban is: „Én bizalommal vagyok
irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni, és más értelemben nem lesztek…” (Gal. 5,10).
2
Thess. 3,5 Az Úr
pedig igazgassa, vezérelje, vezesse, irányítsa, és egyengesse a ti szíveteket,
a ti bensőtöket, a szellemi életetek központját az Isten iránt való, és Isten
szerinti szeretetre,
Krisztus mellett való állhatatos kitartásra; és a
krisztusi türelemre, és Krisztus türelmes várására.
2 Thess. 3,6 A mi Urunk Jézus Krisztus nevében
pedig meghagyjuk néktek, atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, és húzódjatok
el, és kerüljetek minden olyan testvért, és maradjatok távol minden olyan hívő
embertől, aki rendetlenül szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák módján él.
Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem
véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül, és nem a szerint a rendelkezés
szerint, amelyet mi tőlünk kapott*
*Azokat, akik már megtanulták, és megismerték,
hogy mit jelent a kegyelem, így figyelmezteti az apostolon keresztül a Szent
Szellem: „Kérlek, buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és
tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat,
megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak okai volnának és botránkozásokat
okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül. Akik
más tudományra tanítanának azon kívül vagy az ellenkezőjét tanítják annak
melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket, és térjetek ki
előlük” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis apostolok,
álnok, ravasz, alattomos, csaló
munkások, akik a Krisztus apostolaivá-követeivé változtatják át, és adják ki
magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis,
álapostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban
Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a
külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel,
hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át.
Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái, követei, küldöncei is átváltoztatják magukat
az igazság szolgáivá követeivé, küldönceivé. Akiknek megérdemelt végük az ő
cselekedeteik szerint lészen. [Más fordítás: Nem
meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság
szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel
megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).
Tehát: akik szakadásokat okoznak: „A szakadást okozó ember elől egy
vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött
önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).
Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett,
annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az
Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást
viszi, ne fogadjátok be a házatokba, a
gyülekezetbe, amely a házatokban van, és ne köszöntsétek, mert aki
köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).
És a továbbiakban így figyelmeztet az apostol: „Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, és olyannal
ne keveredjetek többé egy társaságba, sőt ne is érintkezzetek, ha valaki atyafi
létére, vagyis akit bár testvérnek neveznek parázna, vagyis fajtalankodó,
parázna férfi, vagy férfi prostituált. Vagy csaló, félrevezető, vagy kapzsi,
mohó, telhetetlen, vagy bálványimádó, vagyis kép, vagy istenszobor szolgáló,
vagy imádó, vagy szidalmazó, átkozódó, rágalmazó, gyalázkodó, sértegető,
becsmérlő, káromkodó, vagy részeges, vagy ragadozó, rabló, zsaroló. Az ilyennel
még együtt se egyetek, és ne éljetek közösségben velük” (1 Kor. 5,11).
Ezért tehát atyámfiai, testvéreim legyetek
állhatatosak, álljatok szilárdan, ragaszkodjatok, és tartsátok meg a tudományt,
amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).
„Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne
szedjen, hogy senki félre ne vezessen,
meg ne tévesszen, meg ne csaljon hitető, tetszetős, meggyőzőnek / valószínűnek / tűnő
beszéddel, és hamis
következtetésekkel. Ügyeljetek
rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú,
és üres félrevezető szavakon át. A bölcselkedés és üres, hiábavaló,
semmit érő, alaptalan csalás által megtévesszen,
mely emberek rendelése, továbbadott
hagyománya, előírása, tanítása szerint,
a világ alapelvei szerint, és
nem a Krisztus szerint való, nem pedig
Krisztushoz igazodó. (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon benneteket evilági bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi
elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson)” (Kol. 2,4.8).
2
Thess. 3,7 Magatok
is láttátok, és tudjátok, hogyan és mi módon kell minket utánozni, és követni. Hogy milyen példát
mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk; mert nem viseltük magunkat közöttetek
rendetlenül, nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk munkakerülők.
2
Thess. 3,8 Sem
ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal,
éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére. [Más fordítás: éjjel-nappal
keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen gondoskodnotok rólunk].
2 Thess. 3,9 Nem azért, mintha nem volna rá
jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek,
minket utánozzatok*
*Az apostol így buzdítja a Krisztusban
hívőket: „Legyetek én követőim - velem együtt követők, együtt utánzók, - atyámfiai, és figyeljetek azokra, akik úgy
járnak, és a szerint élnek, amiképpen mi néktek példátok vagyunk” (Fil. 3,17).
És minden kor keresztényeinek tanácsolja: „Kérlek,
buzdítlak és bátorítlak azért titeket, legyetek az én követőim, az én
utánzóim, akik igyekeznek mindenben lemásolni és megpróbálni ugyanúgy tenni,
mint én” (1
Kor. 4,16).
Vagyis: „Legyetek az én követőim, mint én
is a Krisztusé” (1 Kor. 11,1).
És hogy hogyan kell őt követni, arról így
beszél az Ige: „Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik
úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek”. Amiképpen tudjátok, hogy milyenek
voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).
És emlékezteti a Korinthusiakat arra, hogy nem engedte, hogy a
gyülekezetek gondoskodjanak róla, hanem: „Fáradozunk
is, tulajdon kezünkkel munkálkodván keressük
kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal illettetünk, ha átkoznak,
gyaláznak, jót kívánunk, áldást mondunk. Ha háborúságot szenvedünk, és
üldöznek, békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk, és helytállunk” (1 Kor. 4,12).
Pál apostol Korintusba menve, két keze munkájával tartotta el magát: „És mikor egy Akvila nevű, pontuszi
származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére,
Priszcillára, mivelhogy Klaudius
megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából: hozzájuk
csatlakozék. És mivelhogy ugyanaz volt a mestersége, náluk maradt, és náluk
lakva együtt is dolgozott velük. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók
valának” (Csel. 18,2-3).
Ugyanígy a Thesszalonikában élő hívőknek is így ír: „Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlódásunkra,
kemény munkánkra: mert éjjel-nappal
munkálkodva dolgoztunk, és úgy hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy
senkit meg ne terheljünk közületek. [Más fordítás: Emlékezzetek
csak vissza, testvéreim, milyen keményen dolgoztunk, amikor nálatok voltunk!
Éjjel-nappal saját kezünkkel dolgoztunk, hogy ne legyünk terhetekre, és ne
nektek kelljen gondoskodnotok rólunk. Így adtuk át nektek az Istentől származó
örömhírt]. Ti vagytok bizonyságok
és az Isten, milyen szentül, igazán, istenfélő, szent módon, jóindulatúan, és
feddhetetlenül, kifogástalanul éltünk előttetek, és viseltük magunkat
irántatok, akik hisztek, akik hívőkké lettetek” (1 Thess. 2,9-10).
Az apostol az efézusi vénektől búcsúzva, így beszél: „Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam: Sőt
magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek
gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam néktek, hogy ily módon
munkálkodva, kemény munkával kell az erőtlenekről gondot viselni, és
megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint kapni” (Csel. 20,33-35).
Pedig joga lenne rá, mert az Úr Jézus parancsa így hangzott „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az
evangéliumot, az örömüzenet, a jó
hírt hirdetik, és prédikálják, az evangéliumból, örömüzenetből, jó hírből éljenek.
De én ezek közül eggyel sem éltem, és egyet sem vettem igénybe. Nem azért írtam
azonban ezeket, hogy velem is így történjék ezután, mert jobb, és hasznosabb
volna meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye és félremagyarázza az én
dicsekedésemet, vagy valaki üres dicsekvéssel vádoljon” (1 Kor. 9,14-15).
Amikor az Úr Jézus kiküldi a tizenkét apostolt, ezt a parancsot adva
nékik: „Ne vigyetek az útra tarisznyát,
se két felsőruhát, se sarut, se pálcát. Mert méltó a munkás az ő táplálékára,
az ő kenyerére, mert a munkás ugyanis megérdemli, hogy gondoskodjanak róla” (Mát. 10,10).
2
Thess. 3,10 Mert
amikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar
dolgozni, ne is egyék*
*Így figyelmeztet az Úr az apostolon keresztül
minden hívőt: „Aki lopott, többé ne lopjon; hanem inkább dolgozzon, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával
szerezze meg a javakat, hogy legyen
mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28).
És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok,
saját dolgaitoknak utána lássatok és tegyétek a
magatok dolgát, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, dolgozzatok, amiként rendeltük néktek” (1 Thess. 4,11).
2
Thess. 3,11 Mert
halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, és felelőtlen
életmódot folytatnak közületek, akik semmit nem
dolgoznak, hanem kerülik a munkát, mások dolgába avatkoznak, haszontalan
dolgokat művelnek*
*Nyughatatlankodnak vagy: hiábavalóságokkal
foglalkoznak, beleavatkoznak dolgokba, „minden lében kanál" módjára
viselkednek, kíváncsiskodnak, tolakodóak. A szó nem pusztán munkakerülést
jelent, hanem olyan tevékenységet, amely ugyan nagyon sok energiáját emészti
fel az illetőnek, mégsem jár semmiféle gyakorlati haszonnal, sőt még
másokat is hátráltat ügybuzgóságával.
2
Thess. 3,12 Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük, és
sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy ne másokkal foglalkozzanak,
hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek, hogy
csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék*
*Mert: „Az istentelen az Isten
nélkül élő, hitetlen munkál és szerez álnok, hamis keresményt; az
igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos, mert igaz bérhez jut az, aki
igazságot vet. Aki őszinte az igazságban, és ragaszkodik az igazsághoz, az
életére, aki pedig a gonoszt követi, a rosszat hajhássza, az vesztére - a
halálra - műveli azt” (Péld. 11,18-19).
És az apostol minden gyülekezetet így buzdít: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan
viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak
éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való forgolódásotok a
Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy
akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megálltok erősen, egy
Szellemben, egy akarattal viaskodván - bajtársian együtt küzdve - az evangélium
hitéért” (Fil. 1,27).
Hogy
járjatok, éljetek
méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt
teremvén és növekedvén az Isten megismerésében. Úgy ahogy tanultátok is
Epafrástól, a mi Isten szerinti szeretettel szeretett rabszolgatársunktól, aki hűséges,
megbízható rabszolgája tiérettetek a Krisztusnak” (Kol.
1,10.7).
És hogy mit tanultak Epafrástól, azt így jelenti ki
a Szent Szellem: „Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak
tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek,
amik csak jó hírűek; ha valami nemes, ha valami dicséretes, ezekről
gondolkodjatok. Amiket tanultatok is, el is fogadtatok, hallottatok is,
láttatok is én tőlem, azokat cselekedjétek; és a békességnek Istene veletek
lesz” (Fil. 4,8-9).
Mert: „Ti
vagytok bizonyságok és az Isten,
milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, és viseltük
magunkat irántatok, akik hisztek. Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő
gyermekeit, úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat. És kérve
kértünk, bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot
tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat ahhoz az Istenhez, aki az ő
országába, az ő királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess.
2,10-12).
És tovább folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok
az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1).
És: „Mindenki
abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott” (1Kor. 7,24).
És ismét: „Mindenki
amely hivatásban, állapotban, vagy kapcsolatban hívatott el, maradjon meg abban
a társadalmi, emberi helyzetben, amelyre Isten rendelte, amelybe Ő helyezte
bele” (1 Kor. 7,20).
És minden hívőnek szól az üzenet: „Hogy
járjatok, és éljetek méltóan az
Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és
növekedvén az Isten megismerésében” (Kol. 1,10).
És: „… a
Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti
mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez
méltó legyen]. „Amire elhívott titeket a
mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére.
[Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess.
2,14).
„Mert a mi
országunk, és polgárjogunk
/ modern szóval: állampolgárságunk / magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben
van, ahonnét a megtartó, szabadító,
megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító Úr Jézus Krisztust is, mint üdvözítőt várjuk türelmetlenül,
sóvárogva” (Fil. 3.20).
2
Thess. 3,13 Ti
pedig, atyámfiai, testvérek, meg ne restüljetek, ne fáradjatok bele, és ne
legyetek hanyagok, és nehogy elcsüggedjetek a jó cselekvésben, és
tisztességesen dolgozzatok*
*Minden gyülekezetet így buzdít az apostol: „A
jótétemény becsületes, tisztességes cselekvésében
pedig meg ne restüljünk, bele ne fáradjunk, meg ne lankadjunk, mert a maga
idejében aratunk,
ha el nem lankadunk, el nem fáradunk, és ki nem dőlünk” (Gal. 6,9).
„Tudván, hogy ti az
Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr
Krisztusnak szolgáltok” (Kol.
3,24).
2
Thess. 3,14 Ha
pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, igénknek,
azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok, és ne legyetek közösségben vele, ne
tartsatok kapcsolatot, ne keveredjetek össze, ne is érintkezzetek vele, hogy hogy elgondolkozzon, és elszégyellje magát.
2
Thess. 3,15 De ne
tartsátok ellenségnek, hanem figyelmeztessétek, térítsétek észre, „tegyétek helyre", és okos érvekkel győzzétek meg, ahogyan testvéreinket szoktuk*
*Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és
megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg, és fordít vissza az
ő tévelygő útjáról életet ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).
És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és
én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.
Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai,
amelyeket cselekedett; de életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és
gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem
figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz
tetteinek, amelyeket véghezvitt, de az életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat,
hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert akkor
életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék.
3,20-21).
Így töltöd be Isten akaratát, hiszen az Úr már az Ószövetségben
kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne
gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét, és hogy ne légy részes
a vétkében” (3 Móz. 19,17).
2
Thess. 3,16 Maga
pedig a békességnek Ura adjon néktek mindenkor, és minden körülmények között,
minden időben, és minden módon békességet* hogy az az
állapot jöjjön létre, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind
az egyén, mind a közösség vonatkozásában. Az Úr legyen mindnyájatokkal!**
*Békesség (eiréné): vagyis az az állapot
jöjjön létre, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában
**Mert: „Atyámfiai, testvéreim, hogyha
valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja
meg, hogy aki bűnöst térít meg, és fordít vissza az ő tévelygő útjáról életet
ment meg a haláltól és sok tévedést, hibát elfedez” (Jak. 5,19-20).
És azért kell figyelmeztetni, mert azt mondja az Úr: „És ha elfordul az igaz az ő igazságától, és cselekszik álnokságot, és
én vetek eléje botránkozást: ő meg fog halni.
Ha meg nem intetted őt, vétke miatt hal meg és elfelejtetnek igazságai,
amelyeket cselekedett; de életét a te kezedből kívánom meg. (Más fordítás: Ha az igaz letér az igaz útról, és
gonoszságot követ el, akkor én bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha nem
figyelmezteted őt, akkor meghal ugyan vétke miatt, és emléke sem marad meg igaz
tetteinek, amelyeket véghezvitt, de az életét tőled kérem számon). Ha pedig te figyelmeztetted azt az igazat,
hogy az igaz ne vétkezzék többé, és ő nem vétkezik többé: élvén él, mert akkor
életben marad, mert engedett a figyelmeztetésnek, és te is a te életedet megmentetted” (Ezék.
3,20-21).
Így töltöd be Isten akaratát,
hiszen az Úr már az Ószövetségben kijelentette, hogy mit kell tenni: „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd
meg a te felebarátodat nyilván, és bátran, hogy ne viseljed az ő bűnének
terhét, és hogy ne légy részes a vétkében” (3 Móz. 19,17).
2
Thess. 3,17 A
köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek,
és hitelesítő jel minden levelemen. Így írok*
*A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját
kezűleg írja az apostol: „A köszöntést
a saját kezemmel, írtam. Pál” (1 Kor. 16,21).
„A
köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva…” (Kol. 4,18).
„Látjátok, mekkora betűkkel írok néktek a saját
kezemmel!” (Gal. 6,11)
És teszi ezt a hamis tanítók miatt, ahogyan erről több gyülekezetnek is
ír: „Mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk. Vagy más
szellemet vesztek, és fogadtok be,
amit nem vettetek, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, amit be nem
fogadtatok, szépen eltűrnétek” (2 Kor. 11,4).
„Mindentől,
ami gonosznak látszik, őrizkedjetek. (Más
fordítás: a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok)! Maga pedig a békességnek Istene szenteljen
meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind egész
lényetek feddhetetlenül őriztessék
meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,22-23).
2
Thess. 3,18 A mi
Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme
mindnyájatokkal! Ámen.
[Ez II. Levél a Thessalónikabeliekhez
küldetett Athénból].
Istenem!
„Ha kedvet találtál bennem, tanítsd meg nekem a Te útjaidat,
hogy megismerjelek és folyamatosan kegyelmet találjak a szemeid előtt”
(2Mózes 33,13./ N I V)
Spurgeon: A saját érdemről.
Senki sem léphet be a mennybe, aki saját cselekedetei alapján
tart rá igényt, vagy azzal dicsekszik, hogy saját erejéből nyerte el”
Mi a fontos?
„… a felebaráttal való kapcsolat legalább olyan fontos, vagy
még fontosabb, mint az, hogy a vallásos kötelességeidet teljesítsd”
(Farkas József)
REINHARD BONNKE
A Szent Szellem és
Krisztus üdvözítő szeretetének evangéliuma különválaszthatatlan egymástól. Ha
Isten erejét akarod látni, felejtsd el a különböző technikákat, lelki
ráhatásokat és manipulálásokat - és csak hirdesd az Igét! Ebben van elrejtve az
Isten ereje - pontosan az evangélium üzenetében! Válaszd el az erőt az Igétől,
és egy hamis felvillanyozottságot fogsz kapni, semmi mást. A jelek és csodák az
IGE prédikálását követik, és ezek mindig ISTEN JELEI ÉS CSODÁI, soha nem a
miénkek. Legyetek áldottak!
REINHARD BONNKE
2017. augusztus 3.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)