2 Thessalonikai levél 2. fejezet: A Bűn Emberének megjelenése és pusztulása.

2 Thess. 2,1 Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére* látogatására, és a mi Őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve. [Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat]**

*Eljövetelére (parúszia): szó szerint mellette lét, jelenlét, megérkezés, látogatás.

**Azért: „Hogy megítélhessétek, és hogy el tudjátok dönteni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, lényeges, fontos míg az eltérő dolgokat meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek napfénytiszták, a NAP fényében megvizsgált, minden hamisságtól mentesek, és botlás nélkül valók, kifogástalanok, feddhetetlenek, és megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

Ezért: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!” (1 Thess. 5,21-22).

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, romlatlanok, Istennek szeplőtlen, hibátlan gyermekei az elfordult és elvetemedett elfajult nemzetség közepette, és nemzedékben, kik között fényletek, ragyogtok, mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).

És: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,45.48).

„Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, teljes egészében; és a ti egész szellemetek, mind elmétek, mind testetek, sőt egész lényetek feddhetetlenül, teljes épségben, kifogástalanul, hibátlanul őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő, és megérkezik a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 5,23; 3,13).

Isten igéjének fényében kell mindent - önmagunkat is0-  megvizsgálni, hiszen a NAP-ról így vall Dávid: „Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).

És: „Menedékem és pajzsom vagy te; igédben van az én reménységem” (Zsolt. 119,114).

Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13).

Aki: „Amikor tűznek lángjában eljő, megérkezik majd, hogy megdicsőíttessék az ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek, mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk győzelmi koronája, és dicsőségünk? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor, az Ő megjelenésekor?” (1 Thess. 2,19).

Pál apostol a szentek egybegyűjtéséről így ír: „Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, az Úr igéjével, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával alászáll a mennyből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe, az Úr fogadására a levegőbe; és így mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vigasztaljátok egymást e beszédekkel, ezekkel az igékkel” (1 Thess. 4,15-18).

„Néktek pedig, akik szorongattattok, akiket gyötörtek, nyugodalommal művelünk együtt, hogy enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival, követeivel, tűznek lángjában, igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok ama napon” (2 Thess. 1,7-8.10).

Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél, hogy megfizesse búsulásában az Ő haragját, és megfeddését sebesen égő lánggal, és lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet. Kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-16).

A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29).

„Mert az Istennek beszéde, igéje élő és működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, a szellemi élet központjának indulatait, és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)” (Zsid. 4,12).

Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, Igéje” (Eféz. 6,17).

Ezért figyelmeztet az apostol, hogy: El nem hagyván a saját összegyülekezésünket, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,25).

2 Thess. 2,2 Hogy ne tántoríttassatok el* egyhamar a ti értelmetektől.** Se ne háboríttassatok meg, és ne riasszon*** meg titeket olyan hamar; és félre ne vezessen titeket valami szellem. Se beszéd - ige - által, se nékünk tulajdonított, vagy állítólag tőlünk érkező levél által. Mintha itt volna,**** mint hogyha beállt volna már a Krisztusnak ama napja, az Úr napja. [Más fordításban: Hogy a kelleténél hamarabb ne dúljon fel benneteket az a gondo­lat, és ne hagyjátok magatokat riadóztatni se szellem, se beszéd, se a mienkéhez hasonló levél által, amely szerint már elérkezett az Úr napja, a jelen világkorszak lezárása]*****

*Eltántorít (szaleuó): megráz; megingat; megtántorodik; megrenget; megzavar, felbujt; felkavar.

**Értelmetektől (núsz): szív, szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége.

***Megriaszt (throeó): megijeszt, megrettent; megriaszt, hirtelen félelemmel felizgat, felzaklat.

****Itt volna (enisztémi): küszöbön áll, itt van, sarkában van, fenyeget.

*****A gyülekezetekhez írott levekben a köszöntést saját kezűleg írja az apostol: „A köszöntést én Pál írom a saját kezemmel, ami ismertető jegye, hitelesítő jele minden levelemnek. Így írok” (2 Thess. 3,17).   

János apostol is figyelmezteti Krisztus népét: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istenből vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba” (1 Ján. 4,1).

Már Jeremiás prófétán keresztül is figyelmeztet az Úr: „Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok! Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok, és ne hallgassatok az álmodók álmaira. Mert ők hamisan hazugságot prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 29,8-9).

És az Úr Jézus kijelentése arról, hogy mikor jön el a vég: „… Meglássátok, vigyázzatok, figyeljetek, hogy valaki el ne hitessen, nehogy félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen titeket. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről. Vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, meg ne riadjatok; ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem; mert mindezeknek meg kell lenniük, be kell következniük. De ezzel még nem jön el a vég, a befejeződés” (Mát. 24,4.6).

2 Thess. 2,3 Ne csaljon* meg titeket senki semmiképpen. nehogy valaki megtévesszen, tévútra csaljon, senki semmiféle módszerrel félre ne vezessen benneteket. Mert nem jön az a nap el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás** és megjelenik*** a bűn, a törvénytelenség**** embere***** az ellenség, a veszedelemnek, a kárhozatnak fia****** [Más fordítás: Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, az Istentől való elfordulás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia, aki pusztulásra van ítélve]*******

*Csal: (exapataó): teljesen félrevezet, elcsábít, megcsal, megtéveszt, becsap, hazudik, rászed, szédít.

**Az elszakadás: az aposztaszia szó az Újszövetségben 1. a Törvénytől, 2. a hittől, 3. az egyháztól való elszakadást, valamint 4. a házassági elválást jelenti.

***Jelenik meg: vagy: lepleződik le. Az apokalüptó ige feltárulkozást, a lepel elvételét jelenti, amikor előlép a függöny mögül az ad­dig mögötte rejtőző személy, vagy feltárul a lepellel addig elfedett valóság.

****Törvénytelenség: (hamartia: céltévesztés), vagy: törvényszegés, a törvény tagadása, törvénynélküliség.

*****Ha előbb nem következik be az elszakadás, és jelenik meg a törvénytelenség embere: az egész mondat esetleg így is fordítható: mert csak ha előbb bekövetkezik a hittől való elszakadás, akkor lepleződik le a törvénytelenség (hamartia: a céltévesztés) embere.

******A kárhozat fia: (apóleia): tönkretétel, romlás, pusztulás, romba döntés, teljes feloldódás. vagy: a pusztulás / pusztítás fia - Jézus ugyanezt a kifejezést használja Júdással kapcsolatban a János 17:12-ben: a romlás, és pusztulásnak fia.

*******Már a testté lett Ige, az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Meglássátok, vigyázzatok, figyeljetek, hogy valaki el ne hitessen, nehogy valaki félrevezessen, megtévesszen, tévútra vezessen, el ne tévelyítsen titeket. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, a Felkent; és sokakat elhitetnek, ezzel sok embert megtévesztenek majd. És akkor sokan megbotránkoznak, elvesztik a hitüket, eltántorodnak, elbotlanak, bűnbe esnek, s tőr fogja meg őket, és elárulják, kiszolgáltatják egymást, és meggyűlölik egymást. És sok hamis próféta lép fel, akik sokakat elhitetnek, félrevezetnek, megtévesztenek, eltévelyítnek, tévedésbe ejtenek. És mivelhogy a gonoszság, a törvényszegés, és a törvénytelenség megsokasodik, megnövekszik, elhatalmasodik, az Isten szerinti szeretet sokakban meghidegül. [Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben kihűl a szeretet]. Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, a Felkent, vagy amott; ne higgyétek. Mert hamis Krisztusok, hamis felkentek és hamis próféták fognak fellépni, és nagy, természetfeletti jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, és megtévesszék, hogy tévútra vezessék, eltévelyítsék, tévedésbe ejtsék, ha lehet, a választottakat, még az Isten választottait is” (Mát. 24,4-5.10-12.23-24).

Sokszor figyelmezteti az Úr Jézus az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok, és tartsátok szemmel, figyeljetek, pedig a hamis, a hazug prófétákra, akik juhoknak ruhájában, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon a tövisbokorról szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16).

Ezért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a nektek prófétáló prófétáknak beszédét, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak, és hiábavalóvá, bálványimádóvá tesznek titeket: az ő szívüknek látását szólják, a szívük látomását hirdetik, nem az Úr szájából valót, nem azt, amit az ÚR adott” (Jer. 23,16).

János apostol elragadtatásban így látja ezeket: „És láték a sárkány - a sátán - szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi, démoni szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára” (Jel. 16,13-14).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat, és elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok. És azokat kerüljétek, és térjetek ki előlük^” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Mert: „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be gyülekezetbe, amely a házatokban van, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Tehát: „Óvakodjatok az ebektől, óvakodjatok a gonosz munkásoktól, óvakodjatok a megmetéltektől! Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének, kínoszlopának ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Fil. 3,2.17-19).

Pál apostol figyelmeztetése: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett, az Isten eklézsiájának, a kihívottak gyülekezetének legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz és dühös farkasok, kik nem kedveznek, és nem kímélik a nyájat. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat maguk után vonják” (Csel. 20,28-30).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, az embereket elpusztítani nyereségvágyból. És prófétái mázolnak nékik mázzal, mázolják a habarcsot: hiábavalóságot látnak, s jövendölnek, jósolgatnak hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt, nem szólt” (Ezék. 22,27-28).

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istentől küldött az Istennek szent emberei. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és ezekkel az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, gyors pusztulást hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el pusztulásukat” (2 Pét. 1,21; 2,1-3).

Ezért: „Mindent megpróbáljatok, mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1 Thess. 5,21-22).

Lukácson keresztül kerül kijelentésre, hogy a hamis próféták mit hirdetnek: „Ő - az Úr Jézus - pedig monda: Meglássátok, és vigyázzatok, hogy el ne hitessenek, meg ne tévesszenek benneteket: mert sokan jőnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és hogy: Az idő elközelgett, ne menjetek azért utánuk. Ti ne kövessétek őket” (Luk. 21,8).

Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Senki titeket meg ne csaljon, ne vezessen félre, meg ne tévesszen, el ne ámítson üres, hiú beszédekkel, üres hazugságokkal. Akinek cselekedetei lehetnek látványosak, de igazi értékük nincs. Mert az ilyen dolgokért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek, ne vállaljatok velük közösséget, ne legyen tehát velük semmi dolgotok^” (Eféz. 5,6-7).

És minden hívőt újra-és újra így figyelmeztet az apostol: „Ne tévelyegjetek, és ne hagyjátok magatokat félrevezetni. Jó jellemet megrontanak, megfertőzik, csábítással romlásba viszik a gonosz, romlott, beszédek, tanítások, társalgások, együttlét, érintkezés, bizalmas kapcsolat” (1 Kor. 15,33)^.  

Tehát: „Meglássátok, és ügyeljetek rá, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vessen, hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú, és üres, félrevezető szavakon át. A bölcselkedés és üres, hiábavaló, semmit érő, haszontalan csalás által nehogy megtévesszen. Mely emberek rendelése szerint, emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés, a világ elemi tanításai, alapelvei szerint való, és nem a Krisztus szerint való, nem pedig Krisztushoz igazodik.  (Más fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen, meg ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson). Senki tőletek a pálmát, a versenydíjat el ne vegye, meg ne fosszon titeket a győzelmi díjtól), kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, olyakat tudakozván, amelyeket nem látott, nem tapasztalt, ok nélkül, és alaptalanul felfuvalkodván az ő hústestének bölcsességével. (Más fordításban: Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, látomásaival foglalkozik, látomások után indul, érzékies, hústesti gondolkodásában ostobán felfuvalkodva)” (Kol. 2,8.18).

 „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek, az Isten nélkül élők tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó, üdvözítő Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké, az örökkévalóságban. Ámen” (2 Pét. 3,17.18).

Jeremiáson keresztül már figyelmezteti népét az Úr: „… Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velük, nem is szóltam hozzájuk; hazug látomást, varázslást, hiábavaló varázsigéket, hiábavalóságot és maguk koholta csalárdságot jövendölnek, prófétálnak néktek. Nem küldöttem e prófétákat, de ők mégis úgy igyekeztek, és futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne hitessenek el titeket a ti prófétáitok, akik közöttetek vannak, se a ti jövendőmondóitok, és ne figyelmezzetek a ti álmaitokra, amelyeket álmodoztok. (Más fordítás: Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik köztetek vannak, és ne hallgassatok az álmodók álmaira). Mert ők hamisan, és hazugságot prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr” (Jer. 14,14;23,21; 29,8-9).

Mert: „A Szellem pedig világosan mondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert hitető, megtévesztő szellemekre és gonosz, démoni szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok, és vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istenből vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust hústestben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van; És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy honnan ismerhető fel az általa küldött próféta: „Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a Pártfogó, akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak / a valóságnak Szelleme, aki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. …Ő … elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek” (Ján. 15,26; 16,13-14).

„Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt; a honnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,18-19).

„A törvénytipró eljövetele a Sátán ereje által van, a sátán munkájának eredménye lesz. Akinek az eljövetele a Sátánnak teljes erővel, je­lekkel és a hazugság csodáival való működése által lesz” (2 Thess. 2,9).

2 Thess. 2,4 Aki ellene támad, és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik. Annyira, hogy maga ül be mint Isten, az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát, kihirdetve, sőt: megparancsolva, bebizonyítva, és azt állítva magáról, hogy ő isten*

*Isten templomáról így hangzik a kijelentés: „… Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16).  

És hogy ki ő, erről János apostolon keresztül szól a Szent Szellem: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus támadt. (Más fordítás: és amint hallottátok, hogy antikrisztus jön, most meg is jelent; mégpedig sok antikrisztus jelent meg); ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók. Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan” (1 Ján. 2,18-20).

2 Thess. 2,5 Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok valék?

2 Thess. 2,6 És most tudjátok, mi tartja vissza. Mi az, ami most akadályoz­za, féken tartja, feltartóztatja, és késlelteti föllépésének idejét, amiért csak a maga rendelt idejében fog az megjelenni és nyilvánvalóvá válni, és lelepleződni.

2 Thess. 2,7 Működik* ugyan már a törvényszegés** titka: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia, el kell vétetnie, el kell tűnnie. [Más fordítás: A törvénytiprás, a törvénytelenség titokban már folyik, de csak addig titokban, amíg ki nem kerül az útjából az, ami jelenleg még akadályozza, aki azt most még visszatartja].  

*Működik (energeó): tevékenykedik, cselekszik, működik, munkálkodik, hat.

**Törvényszegés (anomia): törvénytelenség, törvénysértés, törvényszegés, törvénynélküli állapot, a jogtalanság. Törvényellenes, törvénytipró, istentelen.

2 Thess. 2,8 És akkor fog megjelenni, nyilvánvalóvá és szemlélhetővé válni a törvénytaposó istentelen, akit megemészt* az Úr az ő szájának leheletével, Szellemével. És megsemmisít** tétlenné tesz, megerőtlenít, megszüntet, semmivé tesz az ő megjelenésének*** az Ő jelenlétének feltűnésével**** ragyogásával. [Más fordítás: Akit megérkezésének láthatóvá válásával, eljövetelének fenségével, és megjelenésének ragyogó dicsőségével hatástalanná fog tenni]

*Megemészt (analiszkó): elfog, megemészt, felemészt.

**Megsemmisít (katargeó): tétlenné tesz; hatályon, érvényen kívül helyez, megerőtlenít, elveszi az erejét, megszüntet, eltöröl, félretesz; semmivé tesz.

***Megjelenés (parúszia): jelenlét, eljövetel, megérkezés, látogatás.

****Feltűnés (epiphaneia): megmutatkozás, nyilvánvalóvá létel, feltűnés, ragyogás, az elrejtett istenség láthatóvá létele.

2 Thess. 2,9 Akinek eljövetele a Sátán ereje által van a sátán munkájának, hatékony energiájának eredménye lesz, a hazugságnak*csalásnak, becsapásnak minden hatalmával, erejével, jeleivel és csodáival. [Más fordítás: Akinek az eljövetele a Sátánnak teljes erővel, je­lekkel és a hazugság csodáival való működése által lesz].

*Hazugság (pszeudosz): hazugság, hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás.

2 Thess. 2,10 És a gonoszságnak minden csalárdságával* megtévesztésével, becsapásával, csábításával azok között, akik elvesznek** megsemmisülnek. Mivelhogy nem fogadták be az igazságnak*** valóságnak, szeretetét az ő üdvösségükre**** megmentésükre. [Más fordítás: Akik nem szerették, hanem visszautasították az igazságot, a valóságot, Isten Igéjét, hogy általa üdvözüljenek, és ezért a pusztulás felé haladnak].

*Csalárdság (apaté): megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás; szórakozás, időtöltés; kéjelgés.

**Elvesznek (apollümi): elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz, elveszít.

***Igazság (alétheia): igazságot, valóságot, feltárulkozó realitást jelent.

****Üdvösség (szódzó): megtart, (biztonságban) megőriz, megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; éppé, egészségessé tesz, vagyis üdvözít.

2 Thess. 2,11 És azért bocsátja reájuk* és ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés** csalás, félrevezetés erejének*** a tévelygés hatalmának. Hogy higgyenek a hazugságnak. [Más fordítás: Mivel azonban nem az igazságot / valóságot / szerették, Isten megengedte, hogy a megtévesztés és hazugság ereje uralkodjon rajtuk, és hogy elhiggyék a hazugságot];

*Rájuk bocsát (pempó): kiszolgáltat.

**Tévelygés (plané): eltévedés; tévelygés, bizonytalanság, csalás, félrevezetés.

***Ereje (energeia): működő, tevékeny, hatékony energia.

2 Thess. 2,12 Hogy ez által elvegyék ítéletüket* mindazok, akik nem hittek az igazságnak, a valóságnak, hanem helyeselték, tetszéssel fogadták, gyönyörködtek** az igazságtalanságban, a hamisságban. [Más fordítás: Hogy ítélet alá kerüljön mindenki, aki nem hitt az iga­zi valóságnak, hanem az igazságtalanságot helyeselte, azt tartotta jónak, az tetszett neki, kedvét lelte, és gyönyörködött benne]***

*Ítélet (krinó): ítél, vélekedik, eldönt / egy tett következményeként beállt állapotra utal: az ítélet hatása, eredménye.

**Gyönyörködik (eudokeó): helyesel, tetszéssel fogad, meg van elégedve, örömét leli, előnyben részesít, nagyon tetszik, (nagy) örömet szerez, (nagyon) meg van elégedve, kedvét (örömét), nagy gyönyörűség, készséges.

***De erre már a Szent Szellem is figyelmeztetett: „A Szellem pedig világosan mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető, megtévesztő szellemekre és gonosz démoni szellemek tanításaira hallgatva, és olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba lévő gyülekezetbe, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

János apostolon keresztül további figyelmeztetést ad a Szent Szellem: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust hústestben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van; És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istenből: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már. Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,1-3.5-6).

Az igazság Szelleme arról tesz bizonyságot, hogy: „… nem azért küldte az Isten az Ő Fiát erre a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megtartassék, megmeneküljön, üdvözüljön a világ általa. Aki hiszen, aki hitre jut Őbenne, el nem esik ítélet alá, vagyis nem marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt. Aki pedig nem hisz nem jut hitre, vagyis végleg elutasította Őt, már ítélet alatt van, mert marad a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt, mivelhogy nem hitt, az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,17-18).

És ismét: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged, és nem hisz, nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36). 

„Mert megnyilvánul, lelepleződik az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége, istentelensége, azaz Isten nélkülisége, gonoszsága és hamissága ellen. Kik az isteni igazságot, a valóságot, vagyis Isten Igéjét hamissággal, gonoszsággal, igazságtalansággal, az IGE hiányával feltartóztatják, elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, nem engedik érvényesülni, gátolják, akadályozzák” (Róm. 1,18).

Ennek következményéről beszél az apostol: „Ha mégis leplezett, el van takarva, homályos, mégsem érthető világosan a mi evangéliumunk amit hirdetünk, azoknak és azokban leplezett, homályos, azok előtt van eltakarva, csak azoknak nem érthető, akik elvesznek, akik elpusztulnak. Akikben e világ istene megvakította a hitetlenek elméit, gondolkozását, értelmét, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. (Más fordítás: Hogy a Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága, fénye ne ragyogjon fel nekik)” (2 Kor. 4,3-4).

A Júdabeliekhez így szól az Úr: „Ti az ördög atyából valók vagytok, az ördögből származtok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő, embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem” (Ján. 8,44-45).

Az utolsó idők így változtatják meg az embereket, akik nem hisznek, de vallásosak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be, nehéz idők jönnek. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, önzők, pénzsóvárgók, kérkedők, dicsekvők, kevélyek, gőgösek, istenkáromlók, szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői, jóra nem hajlandók. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői. Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. Fordulj el tehát ezektől, és ezeket kerüld. Mert ezek közül valók azok, akik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bűnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól, sokféle vágytól űzött asszonykákat, kik mindenkor tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem juthatnak, az igazságot sohasem ismerik meg. Miképpen pedig Jánnes, és Jámbres ellene állottak Mózesnek, akképpen ezek is ellene állnak az igazságnak; Ezek megromlott elméjű, és értelmű, a hitre nézve nem becsületes, a hit szempontjából megbízhatatlan emberek. De többre nem mennek: mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, amiképpen amazoké is az lett” (2 Tim. 3,1-9).

És János apostol az ő koráról így ír: „Fiacskáim, itt az utolsó óra; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus eljő, így most sok antikrisztus jelent meg; ahonnan tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk indultak el, és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna, megmaradtak volna közöttünk. De nyilvánvalóvá kellett lennie, hogy nem mind közülünk valók. Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek az igazságot, a valóságot, és azt, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút, és azé nem lehet az atya sem. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan, azé az Atya is. (1 Ján. 2,18-23).

„Mert sok hitető jött e világra, akik nem vallják a Jézust testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, és amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat nyerjünk. Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. A ki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. (Más fordítás: Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is). Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, az közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,7-11).

Mert ez a hamis Krisztus: „… nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek szeme láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt. Azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. (Más fordítás: És megtéveszti a föld lakóit azokkal a jelekkel, amelyeket képes megtenni a fenevad nevében. És azt mondja a föld lakóinak, hogy készítsenek bálványképet a fenevad tiszteletére, akin a kard által ejtett seb van, de életre kelt)” (Jel. 13,13-14).

2 Thess. 2,13 Mi pedig mindenkor, minden időben, és mindig hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, testvéreim, akiket szeret* úgy, hogy magát teljesen átadta, teljesen összekötötte és eggyé vált veletek az Úr, hogy kezdettől, az eredettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem megszentelésében**  a világtól Isten céljaira való elkülönítésben, és az igazság a valóság, Isten Igéje hitében. [Más fordítás: Mi pedig mindig hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreink, akiket szeret az Úr, mivel titeket az Isten zsengeáldozatul -  a ter­més első részeként - kiválasztott a maga számára, a Szellem megszentelése és az igazságba, Isten Igéjébe vetett hit által a megmenekülésre]***

*Szeret (agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadta, és teljesen összekötötte velem, és eggyé vált vele.

**Megszentelésében (hagiaszmosz): Istennek szentelt, Isten tulajdona; Isten céljaira való elkülönítés a világtól; tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez méltó.

***Isten Krisztusban választott ki bennünket: „Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világ teremtetése, és a világalap levetése Isten színe elől való elvetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek, hibátlanok, kifogástalanok, szeplő nélküliek, teljesen épek, fogyatékosság nélküliek - akárcsak az áldozati állat a Törvény előírásai szerint - Őelőtte szeretet által. Eleve elhatározván eldöntötte, hogy minket a maga fiaivá fogad, és egy fiú helyére helyez Jézus Krisztus által az Ő akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése szerint. (Más fordítás: Szeretetéből indítva azonban már eleve kiszemelt, és különválasztott minket a maga számára a Krisztus Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata, és jóságos tetszése is helyeselte)” (Eféz. 1,4-5).

Ezért Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18).

Ezért: „… legyetek azért szentek, mert én szent vagyok – mondja az Úr” (3 Móz. 11,43-45).

A megszentelés gyakorlati megvalósításáról így szól az Úr: „Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek azokat! Én, az ÚR, szentellek meg titeket” (3 Móz. 20,7-8).

Az apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés gyakorlati megvalósítását: „Bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok, adjátok, állítsátok oda a ti testeiteket, teljes lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek kedves, neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek, hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos legyen. És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által, hogy megvizsgáljátok, felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és hogy azt próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,1-2).

És hogy ki az az Úr, aki kiválasztott, erről így beszél az Úr Jézus „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és én rendeltelek titeket arra, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).

És hogy ki az az Úr, aki megszentel és hogyan teszi ezt meg, arról így tesz bizonyságot  a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz. 5,25-27).

És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Tit. 2,14).

2 Thess. 2,14 Amire elhívott titeket az általunk hirdetett Evangélium által, a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének elvételére, hogy elnyerjétek, és részesei legyetek az Ő dicsőségének*

*Az apostol megvallása arról, hogy milyen Evangéliumot hirdetett, példaként minden kor igehirdetői számára: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk, az örömüzenet nemcsak szavakban jutott el hozzátok. Nem csak üres beszéd, üres ige volt, hanem isteni erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is. A Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság. Amiképpen tudjátok, és láttátok, hogy milyenek voltunk, hogy hogyan léptünk fel közöttetek ti érettetek, a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk” (1 Thess. 1,5).

Az apostolok mindenhol Isten Igéjét hirdették tisztán, vegyítetlenül: „„Mert az Istennek beszéde, Istennek igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő energia. És élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a szellemi élet központjának - indulatait és szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12).

2 Thess. 2,15 Miért is atyámfiai, testvéreim, legyetek állhatatosak, álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul és tartsátok meg a tudományt* ragaszkodjatok a ren­delkezésekhez, utasításokhoz, amelyre akár beszédünk, igéink akár levelünk által** taníttattatok!***

*Tudományt (krateó): ragaszkodjatok a ren­delkezésekhez vagy: utasításokhoz.

**Levelünk által (episztolé dia): írott üzenetünk útján.

***És minden kihívott gyülekezetet így bátorít a Szent Szellem az apostolon keresztül: „Vigyázzatok, legyetek éberek, maradjatok ébren, és figyeljetek. Álljatok meg szilárdan, mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben, legyetek férfiak, viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan, legyetek erősek, győzedelmeskedjetek” (1 Kor. 16,13).

És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben…” (1 Pét. 5,8)

„Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra, a teljes állhatatosságra és hosszútűrésre örömmel” (Kol. 1,11)

„Mert szinte megelevenedünk, ha ti erősek vagytok, és szilárdan álltok az Úrban” (1 Thess. 3,8).

Hiszen meg van írva: „Minden istentelen, aki Isten nélkül él fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig biztosnak érzik magukat, mint az ifjú oroszlán, és bátrak” (Péld. 28,1).

De ti: „Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megálltok egy Szellemben, egy szívvel, együtt küzdve az evangélium hitéért. És meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt, és semmiképpen meg nem rémültök az ellenfelektől. Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele, néktek pedig az üdvösségé, és ez az Istentől van” (Fil. 1,27-28)

„Mert nem félelemnek Szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak Szellemét” (2 Tim. 1,7)

„Végezetre, atyámfiai, testvérek, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében” (Eféz. 6,10).

Megvallva, hogy: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

2 Thess. 2,16 Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket és aki kife­jezte a szeretetét irántatok, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mert úgy szerette  Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen, örök életet birtokoljon” (Ján. 3,16).

 És Ő az: „Aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele] napján” (1Kor. 1,8).

Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy… A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká. Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4).

Aki: „… a békességnek Istene, Ő szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek, teljes lényetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

„Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint” (Tit. 3,7)

2 Thess. 2,17 Vigasztalja meg, és bátorítsa fel a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden tudományban, minden igében, és minden jó munkában és beszédben. [Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy Urunk, Jézus Krisztus és mennyei Édesapánk, az Isten bátorítsa szíveteket, és erősítsen meg benneteket minden jóra, amit csak mondotok, vagy tesztek. Hiszen Isten megmutatta, hogy szeret bennünket, és irántunk való jóindulatából örökké tartó vigasztalást, bátorítást és biztos reményt adott nekünk]*

*És: „Hogy erősekké tegye, és szilárdítsa meg a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben .Tegyen benneteket tökéletesen tisztává és szentté. Szívetek szilárd alapra találva feddhetetlenné váljon a megszentelődés során, a mi Istenünk és Atyánk, a mi Édesapánk előtt, az Ő eljövetelekor, és az Ő jelenlétében. Amikor a mi Urunk Jézus Krisztus összes angyalaival, szentjeivel együtt megjelenik” (1 Thess. 3,13).

„De hű az Úr, a ki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Az Úr pedig igazgassa, irányítsa a ti szíveteket az Isten, a Krisztus iránt való szeretetre, és állhatatosságra” (2 Thess. 3,3.5).

Úr Jézus!

„Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké!” 

(Dán 3,24)

Okos légy!

A kegyelem

A pogány életformát is megszünteti az ember életét újjáteremtő erő, Isten kegyelme.

Nem kell aggódnod gyermekeid miatt,

mert azt mondja az Úr:

NE FÉLJ!

„mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek”

(Ésa. 43:5)

A Biblia

Isten beszéde, az egyetlen alap, amelyre a hívő házát építheti.

(Spurgeon)

A megváltottaknak

A megváltottaknak

„Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr, Jahve az Örökkévaló népe járhat rajta, hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el” (Ésa. 35:9)

krisztus.eu

 A probléma nem akadály, hanem lehetőség.

László Boda

Uram és Istenem!!!

Neked hódolnak a hegyek

Pál Apostolnak a Thessalonikabeliekhez írott II. levele 1. Fejezet: a hit dicsérete, és ima a szentekért.

2 Thess. 1,1 Pál és Silvánus és Timótheus írják e levelet a Thessalonikabeli gyülekezetnek* azaz kihívottak közösségeinek, eklézsiájának amely Istenben, a mi Atyánkban, azaz az Úr Jézus Krisztusban áll fenn, és él**

*Gyülekezet: (ekklészia): kihívottak közössége.

**Silvánusról Péter apostol is megemlékezik: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt, és szétszóródott jövevényeknek, azoknak, akik csak rövid ideig, átmenetileg idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanoknak, akiknek nem otthona a világ. Silvánus által, aki amint gondolom, hű atyátokfia, akit ti is hűséges testvéreteknek tarttok, röviden írtam, bátorítva, buzdítva és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igazi kegyelme, amelyben benne álltok. Ebben tartsatok ki” (1Pét 1,1; 5:12).

Timóteusról pedig így tesz bizonyságot Isten igéje. Pál apostol: „Juta pedig Derbébe és Listrába És ímé vala ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidóasszonynak, de görög atyának fia; Kiről jó bizonyságot tesznek, és dicsérőleg szóltak vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak, testvérek. Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának, vagyis az ott lakókért: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt” (Csel. 16,1-3).

2 Thess. 1,2 Kegyelem* néktek és békesség** Istentől, a mi Atyánktól, a mi Édesapánktól, Urunktól az Úr Jézus Krisztustól***

*Kegyelem (kharisz): Szószerinti jelentése: öröm. Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása.

**Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.

***És így folytatódik a kijelentés: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, prédikáltunk, én és Silvánus és Timóteus nem volt igen és nem, vagyis nem volt Igen is, meg Nem is, hanem az igen valósult meg Őbenne^” (2 Kor. 1,19)

„Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben most állunk, és dicsekedve ujjongunk az Isten fiai dicsőségének reménységében. [Más fordítás: És dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2).

2 Thess. 1,3 Mindenkor folytonos hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, testvéreim, ti érettetek, amiképpen méltó is ezt tennünk, mivelhogy felettébb megnövekedék, és nőttön nő a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik, gazdagodik, gyarapszik az egymáshoz való kölcsönös Isten szerinti szeretet*

*Az apostolon keresztül a Szent Szellem már korábban is így buzdította a hívőket, és ma is ezt teszi: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, emlékezvén rólatok a mi imádságainkban; Szüntelenül megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti Isten szerinti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való elváró reménységeteknek állhatatosságát, és kitartását, az Isten előtt, a mi Atyánk színe előtt: [Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]. Tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla, Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki vagytok választva, azaz választottak vagytok. Mivelhogy a mi Evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, vagyis nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd volt, hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben is. A Szent Szellemben, azaz a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is. És teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság. Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy milyenek voltunk, és hogyan éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti érdeketekben, és hogy mindent értetek tettünk” (1 Thess. 1,2-5).

 És minden gyülekezetért való imában a hit és szeretetért ad hálát az apostol, így a Rómaiakért is: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van. Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelenül, szakadatlanul, megszakítás, megállás nélkül említést teszek rólatok” (Róm. 1,8-9).

A Kolossébeliekért: „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor, valahányszor tiértetek könyörögvén, imádkozunk. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4).

Az Efézusbeliekért: „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17).

„Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk” (1 Thess. 2,19-20).

2 Thess. 1,4 Annyira, hogy mi magunk dicsekszünk veletek az Isten kihívott közösségeiben, eklézsiáiban a ti kitartásotok, állhatatosságotok, és a ti béketűrésetek, reményteljes tűrésetek, és hitetek felől, amellyel minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, zaklatásotok, viszontagságotok* között, amelyeket szenvedtek és kibírtok. [Más fordítás: Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz benneteket]**

*Viszontagságotok (thlipszisz): megpróbáltatás, gyötrődés.

**És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14).

„Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban, megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban és felbátorodásban is” (2 Kor. 1,7).

„De mindazok is, akik hitben akarnak élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12).

De nem kell félnetek: „Mert a mi mostani pillanatnyi könnyű szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, megpróbáltatásunk, gyötrődésünk, szorongásunk igen-igen nagy, minden mértéket meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).

„Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [Más fordítás: Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog hullani]” (Róm. 8,18).

Ezért: „… meg nem félemlvén, meg nem rettenve az ellenállóktól. Semmiféle módon ne féljetek, ne ijedezzetek, ne riadjatok meg ellenségeitektől, és a szembeszegülőktől. Ami azoknak a veszedelem, a romlás, pusztulás jele és bizonyítéka, néktek az üdvösségé, vagyis a megmenekülésé, megmentésé, és megszabadításé, és ez az Istentől van. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is Őérette” (Fil. 1,28-29).

„Mert nem félelemnek, és nem csüggedtségnek, kishitűségnek, vagy gyávaságnak szellemét ajándékozott nékünk az Isten; hanem erőnek és Isten szerinti szeretetnek és józanságnak szellemét [Más fordítás: Hiszen a Szent Szellem, akit Isten adott nekünk, nem a gyávaság szelleme, hanem az erőnek, isteni szeretnek, kiegyensúlyozottságnak és fegyelmezettségnek Szelleme]” (2 Tim. 1,7).

És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt, mert csak így maradhatnak meg hitben és szeretetben még az üldözések idején is. „És az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1 Kor. 2,4-5).

Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; a győzelmi hírt, mert Istennek hatalma, és Istennek képessége, szabadító, üdvösséget hozó ereje az minden hívőnek üdvösségére, aki hisz. Zsidónak, azaz júdeaiaknak kezdetben, vagyis először s azután görögnek, azaz: hellénnek, vagyis pogánynak” (Róm. 1,16)

2 Thess. 1,5 Bizonyságául az Isten igazságos, és helyes döntésének előjeleként; hogy méltóknak nyilváníttassatok az Isten országára, az Isten Királyságára; hiszen azt akarja, hogy bemehessetek Királyságába, amelyért szenvedtek is.

2 Thess. 1,6 Mert hiszen igazságos dolog az az Isten előtt, hogy szorongattatással, zaklatással fizessen azoknak, akik titeket szorongatnak, vagyis üldözőiteknek, zaklatóitoknak, akik nektek most szenvedést okoznak.  

2 Thess. 1,7 Néktek üldözötteknek, zaklatottaknak pedig, akik szorongattattok* akiket most zaklatnak és akik most szenvedtek enyhülést, megpihenést és nyugalmat fog adni, amikor megjelenik** megnyilvánul az Úr Jézus a mennyből az Ő hatalmának***  angyalaival**** hírnökeivel, követeivel. [Más fordítás: Mikor? Amikor az Úr Jézus tüzes lángok között megjelenik, lelepleződik a Mennyből, hatalmas angyalaival együtt].

*Szorongattattok (thlibó): szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak.

**Megjelenik (apokalüpszisz): lelepleződés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról; megnyilvánul.

***Hatalmának (dünamisz): erő-megnyilvánulás, csoda(tevő erő); képesség, lehetőség, hatalom.

****Angyalaival (aggelosz): hírnök, követ; küldött.

2 Thess. 1,8 Tűznek lángjában [lángoló tűzben], ki bosszút* áll, azaz igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus Evangéliumának**győzelmi hírének. [Más fordítás: Akik nem akarnak engedelmeskedni az örömhírnek, amely Urunkról, Jézus Krisztusról szól].

*Bosszú (ekdikészisz): igazságszolgáltatás, büntetés, megtorlás.

**Evangélium (euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír, győztes hadvezér érkezésének híre.

2 Thess. 1,9 Akik meg fognak lakolni* örök veszedelemmel,** örök halállal az Úr ábrázatától vagyis az Úr színétől, jelenlététől, és az ő hatalmának*** dicsőségétől**** ragyogásától. [Más fordítás: Ezek majd Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani].

*Meglakol (tinó): megfizet(i az árát), kiteszi magát valaminek / a sátánnak.

**Veszedelem (olethrosz): pusztulás, végveszély, romlás, halál.

***Hatalma (iszkhüsz): A szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt, küzdőképességet jelent.

****Dicsőség (doxa): fényesség, ragyogás.

2 Thess. 1,10 Amikor* és valahányszor eljő** valahányszor megjelenik majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon. [Más fordítás: Azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát megmutassa bennetek, hívőkben]***

*Amikor (hotan): amikor csak, valahányszor.

**Eljő (erkhomai): eljön, megérkezik, megjelenik.

***És így folytatódik a kijelentés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok, és ahogyan mi is szeretünk titeket. Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a a szent életben, a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13).

Hát: „Szeretteim, ne rémüljetek, és ne ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amely kísértés, ingerlés, provokáció végett támadt köztetek, - amelyen kell átjutnotok, - mintha valami rémületes, szokatlan dolog fordulna elő veletek. Sőt, amennyiben részt vehettek a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor, lelepleződésekor, kinyilvánulásakor is vigadozva rendkívüli módon örvendezhessetek” (1Pét 4:12-13)

Mert: „Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő,  a Mindenható” (Jel. 1,7-8)

Énok is prófétált erről, ahogy ez meg van írva: „Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól  fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével. Hogy ítéletet tartson  mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, azaz Isten nélkül élők, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök, azaz a célt eltévesztők szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15).

Ézsaiás is prófétál az Úr eljöveteléről, és arról, hogy megöli az Úr az óembert, hogy feltámadjon az újember: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél gyorsak az ő szekerei, az Ő harci kocsijai, hogy megfizesse, és rájuk zúdítja búsulásában megfeddését sebesen égő lánggal. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden hústestet, és kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,13-16)

És az Úr kardjáról így hangzik a bizonyságtétel: „Mert az Istennek beszéde élő energia, és élesebb minden kétélű fegyvernél, kardnál, és áthatol az elmének és szellemnek, az ízeknek, vagyis az ízületeknek és a velőknek szétválásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait, és szándékait. És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell majd számot adnunk” (Zsid. 4,12-13).

És ennek a „fegyvernek” az erejéről prófétál Dávid: „Az Úr szava tűzlángokat szór, Az ÚR hangjára lángok törnek elő. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját. Az Úr szava megborjaztatja a nőstény szarvasokat. lehántja, letarolja az erdőket, és az ő templomában mindenki őt dicsőíti!” (Zsolt. 29,7-9).

Ézsaiás bizonyságtétele a prófétai szóról, amely szintén Isten kardja: „Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek, és nemzetek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem” (Ésa. 49,1-2).

És „Igazságban ítéli a gyöngéket, igazságosan ítél a nincstelenek ügyében, és méltányosan dönt az ország szegényeinek dolgában; megveri a földet szájának vesszejével, az Igével, és ajkai lehével, azaz Szellemével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és csípőjének öve a hűség” (Ésa. 11,4-5).

Már Bemerítő János így hirdeti az Úr Jézus Krisztust: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket megtérésre, azaz a gondolkozásmód megváltoztatása végett, hogy más felismerésre térjetek, de aki utánam jő, aki a nyomomba lép, erősebb, hatalmasabb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó, alkalmas, és megfelelő; Ő Szent Szellembe és tűzbe merít be majd titeket” (Mát. 3,11).

És Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy ez mit jelent:  „Avagy nem tudjátok-é, és nem értitek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, azaz szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége fényessége, ragyogása, ereje által, azonképpen mi is új, azaz újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, vagyis egybenőttünk, és egyesültünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk, vagyis feltámadásával is összenőttekké leszünk, egyesülünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, azaz oszlopra feszíttetett, hogy megerőtelenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, azaz a céltévesztett én. És megsemmisüljön, vagyis elpusztuljon, tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló, a céltévesztett test vagyis az egó, azaz az én, hogy ezután ne legyünk  rabszolgája, és ne szolgáljunk a bűnnek, vagyis ne legyünk  a céltévesztés rabszolgái. Mert aki így meghalt, felszabadult a bűn alól, és megigazult; vagyis igazságossá lett, felmentést nyert a bűntől, azaz a cél ELVÉTÉSÉTŐL. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy együtt élünk is Ővele” (Róm. 6,3-8).

2 Thess. 1,11 Mivégből imádkozunk, könyörgünk is mindenkor* és minden időben ti érettetek. Hogy a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, hogy ezt el is érjétek, hiszen erre hívott el benneteket. És töltsön be titeket teljesen hatalmával a jóban való teljes gyönyörűséggel,** örömmel, és a hitnek hathatós*** munkálásával****és eredményével, az Ő ereje által, és a hit minden erejével. És adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájának. [Más fordítás: Azt kérem, hogy Isten hatalma által teljesen véghez tudjátok vinni mindazt, amit jósága meg akar tenni rajtatok keresztül. Igen, mindazt, amire a hitetek indít benneteket; és hathatósan befejezze a hitből fakadó törekvéseteket].

*Mindenkor (pantote): azaz minden időben.

**Gyönyörűség (eudokia): öröm, szándék.

***Hathatós (dünamisz): képesség, lehetőség, hatalom; csoda(tevő erő).

****Munkálásával (ergon): cselekvés, eredmény, teljesítmény.

2 Thess. 1,12 Hogy dicsőíttessék meg a mi Urunk Jézus Krisztusnak neve ti bennetek, és ti is Őbenne, a mi Istenünknek, az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.* [Más fordítás: Azért imádkozom, hogy Urunk, Jézus legyen még dicsőségesebb bennetek és általatok. Ti pedig szintén dicsőséget kapjatok Jézusban és általa. Mindez pedig Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által valósul meg].

*Kegyelem (kharisz): Szószerinti jelentése:öröm.  Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.

Imádság:

Köszönöm Uram véghetetlen szeretetedet. És köszönöm, hogy én is szerethetlek, és szolgálhatlak Téged!

Ámen

Az Úr ígérete

Amikor az Úr Jézus megérint:

„Akkor a vak szemek megnyílnak, és a süket fülek megnyittatnak” 

(Ésa. 35:5)

Joyce Meyer: Biztonságod forrása

 „Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik.” (5 Mózes 33:12)

Az egyik módja annak, hogy kiderítsük, vajon helyesen szeretjük-e önmagunkat az, ha megvizsgáljuk, hogy biztonságban érezzük magunkat vagy bizonytalansággal küzdünk.

Egyszerűbben fogalmazva, a bizonytalanság azt sugallja, hogy „nem vagyunk elég jók”, mások megerősítésére, elismerésére van szükségünk ahhoz, hogy magabiztosak legyünk. Ez azzal hozható kapcsolatba, hogy az életünk Isten szeretetének rendíthetetlen alapján áll-e, vagy mások rólunk alkotott téves véleményének a rázós talaján.

A biztonságod nem függ a bankszámládtól, a munkádtól, a külsődtől, mások rólad alkotott véleményétől, vagy éppen attól, hogy hogyan bánnak veled. Tudom, a mai világban ez furán hangzik, de nem is az egyetemi diplomád, az iskolai vagy szakmai sikereid, a ruhád, az autód márkája, vagy a házad határozzák meg a biztonságodat. És nem is az, hogy házas vagy-e vagy egyedülálló, hogy vannak-e gyermekeid, vagy nincsenek. Semmi másban ne keresd a biztonságodat, mint Jézus Krisztusban, és csak Őbenne. Ő az egyetlen, akinek számít a véleménye, Ő az egyetlen, aki mindig szeret, és akinek a veled kapcsolatos gondolatai nem változnak.

Olvasd el újra és újra a mai igét és bátorodj. Te az Úr szeretettje vagy és biztonságban nyugodhatsz Őbenne.

Szeresd magad helyesen: Kezdj el együtt munkálkodni Istennel, hogy sziklaszilárd biztonságot találj Benne. Ő szeret téged, és Vele együtt mindent meg tudsz tenni, amit meg kell tenned ebben az életben.

„… akit az Örökkévaló kedvel! Biztonságban lakhatsz az ő közelében, Körülvesz oltalmával szüntelen, s hátán hordoz, mint anya a kicsinyét.” (EF)

„Isten szeretettje ő; Isten állandó lakhelye. Isten körülveszi egész nap azt, akiben Ő otthonra talált.” (angolból fordítva, The Message)

Joyce Meyer

                                                                           Magyar fordítás: ahitatok.hu

https://www.ahitatok.hu/joyce-meyer/607-biztonsagod-forrasa.html

Mi a gyülekezet?

A gyülekezet nem egy épület. A gyülekezet olyan emberekből áll, akik összegyűlnek imádni és dicsőíteni Istent énekekben, imádságban, a Biblia olvasásában és tanulmányozásában, és igyekeznek a tanultak szerint élni.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Ha Krisztusban hiszünk, tudunk önmagunkban is hinni. A Krisztusban való bizalom önbizalmat ad. Nem abban bízunk, amik vagyunk, hanem abban, amivé Krisztus tesz minket. Helyes önértékelésünk van, mert tudjuk, hogy Krisztus munkája vagyunk. Pállal együtt vallhatjuk: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fil 4,13).

Persze tudta azt is, hogy „nem lakik én bennem, azaz a testemben jó” (Róma 7,18), de bizalma volt abban, akivé Isten formálta őt. Helyes önértékelése a benne kiformálódó Jézus Krisztus képének visszatükröződése volt. Úgy gondolom, minden hívőnek így kellene önmagára tekintenie. Legyetek áldottak! REINHARD BONNKE

Ibolya Nemes

 

Ámennnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnnn –

Szeretlek Jèzus

Uram szent vagy!

Pál apostolnak a Tessalonikabelikhez írt 1. levele.

1 Tessalonikai levél

https://www.slideshare.net/bovitettbiblia/pl-apostol-thessalonikiabelieknek-rott-1s-levele-grgbl-fordtotta-dr-gyenis-jnosn

Az Úr velünk van!

NE FÉLJ!

Így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód:

Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!

(Ésa. 43:1)

Az Úr jó!

 „Áldjátok, az Úrnak angyalai, az Urat, dicsőítsétek és magasztaljátok mindörökké”

(Dán. 3,58)

Spurgeon: A beszédről

Mindenekelőtt kérjétek a kegyelem Istenét:

Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkam nyílását!

(Zsolt 141,3)

Ne féljetek!

„Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, aki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!” (Ésa. 35:4)

Az Úr Jézus megfizette az árat, és szabaddá tesz,

ha befogadod Őt szívedbe.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Isten szemszögéből nézve az emberek két csoportra oszthatók: akik a sötétségben vannak, és akik a világosságban (János 3,19; Róma 1,21). A világosságban azok vannak, akik befogadták Jézust a szívükbe. Mindenki más, aki még Krisztuson kívül van, a sötétségben van. Az evangélium fénye nem csak egy ERŐSEBB fény, hanem az EGYETLEN fény a világban.

Az erkölcsös élet és a kegyes cselekedetek nem hozzák el a hajnalhasadást. Az csak akkor jön el, ha Isten Napja támad fel a szívünkben!

A fény és a sötétség nem keveredik egymással. „Mi közössége van a világosságnak a sötétséggel?” - teszi fel a kérdést a Biblia.

Ha szellemi dolgokról van szó, a különbségek egyértelműek és világosak: vagy elveszettek vagyunk, vagy megtaláltattunk; vagy Krisztusban vagyunk, vagy Krisztuson kívül; vagy üdvözültünk, vagy elveszettek vagyunk; vagy Istennek élünk, vagy Isten számára halottak vagyunk; vagy megbocsáttattak a bűneink, vagy még bennük élünk.

Istennél a kontúrok nem maszatolódnak el, nála nincsenek félig-meddig megváltott, félig-meddig élő, félig-meddig megtalált, félig-meddig Krisztusban élő, vagy félig-meddig megbocsátott emberek.

Kövessük hát teljes szívvel Jézust, aki a „világ világossága”, és akkor mi is a világosságban leszünk!

Legyetek áldottak! 

REINHARD BONNKE

krisztus.eu

  

 

Nem mindegy!

BIBLIA

Jézus az Úr a szívemben