Thess. 5,1 Az időkről,* és időszakokról** pedig, atyámfiai, testvéreim, nem feladatom, és nem szükséges, hogy írjak
néktek***
*Idők (khronosz):
korszakok.
**Időszakok (kairosz):
alkalmas / megfelelő idő, kijelölt,
elrendelt időpont.
***Az Úr Jézust
így faggatják a tanítványok: „Mikor
pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban, körülfogták és kérték mondván: Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek? És micsoda jele lesz, mi jelzi majd a te eljöveteledet, megjelenésedet és a világkorszak bevégződését? És az Úr Jézus válasza a minden
korban élő tanítványainak: Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, még a
mennyei angyalok sem, hanem csak
az én Atyám egyedül” (Mát. 24,3.36).
És
a feltámadott Úr megismétli a figyelmeztetést: „… Nem a ti dolgotok tudni az
időket vagy az alkalmas / megfelelő, és elrendelt időket, melyeket az Atya a maga hatalmába, a hatáskörébe helyezett. [Más fordítás: Egyedül az
Atyának van hatalma ezeket
meghatározni, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg]”
(Csel. 1,6-7).
1 Thess. 5,2 Mert igen jól* és pontosan] tudjátok** és
tisztában vagytok vele ti magatok, hogy az Úrnak napja
úgy jő el,olyan váratlanul fog megérkezni, mint a tolvaj éjjel***
*Jól: (akribósz): pontosan.
**Tudjátok: (eidó oida): tisztában vagytok
vele.
***Az Úr Jézus
figyelmezteti a mindenkori tanítványait: „Vigyázzatok
azért, legyetek állandóan készen, virrasszatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok mely órában, vagy melyik nap jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, és emlékezzetek erre, és legyetek
tudatába, hogy ha tudná a ház
ura, hogy az éjszakának melyik szakában, melyik órájában, vagy melyik
őrváltáskor jő el a tolvaj:
akkor ébren maradna, virrasztana, és vigyázna, és nem engedné, hogy
házába törjön. Azért legyetek készen, álljatok mindig készenlétben, legyetek olyanok, mint a felkészítettség
állapotában lévők ti is, akiket előkészítettek erre az eseményre;
mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia” (Mát. 24,42-44).
És
újra hangzik a figyelmeztetés: „Vigyázzatok
azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia
eljő” (Mát. 25,13).
„Ti is azért legyetek készek: mert amely
órában nem gondolnátok, abban jő el az embernek Fia” (Luk. 12,40).
És:
„… vigyázzatok magatokra, hogy valamikor
meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, mámornak, részegségnek és ez élet - a megélhetés - gondjainak
miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön, és hirtelen meg ne lepjen titeket az a
nap: Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra,
hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek
Fia előtt (Más fordítás: Legyetek tehát
éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik
történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!” (Luk.
21,34-36).
Tehát:
„Figyeljetek, vigyázzatok, legyetek ébren és imádkozzatok; mert nem
tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk.
13,33).
És:
„Vigyázzatok legyetek éberek,
virrasszatok, maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg szilárdan,
mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben, legyetek férfiak,
viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan legyetek erősek, és
győzedelmeskedjetek!” (1 Kor. 16,13).
Mert
azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé
eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy
mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel.
16,15).
János
apostolnak azt mondja a megdicsőült Úr: „A
Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Emlékezzél tehát vissza, hogyan
kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel,
eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád” (Jel.
3,3).
Péter
apostol így ír az Úr napjáról: „Az Úr
napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva
elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok
is megégnek.” (Más fordítás: „De el fog
jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva
elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is
megégnek. // a föld és a rajta lévő alkotások
is megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg
értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az
értelemben, hogy sorra kerülnek //” (2
Pét. 3,10).
1 Thess. 5,3 Mert amikor ezt mondják:
„Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési
fájdalom a terhes asszonyra, és semmiképpen meg nem menekednek. [Más fordítás: Mert [(hotan): mialatt] ezt mondják, és [azt hangoztatják,
és azzal dicsekednek]: Békesség,
vagyis itt van [(eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség;
jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] és biztonság [(aszphaleia): rendíthetetlenség, szilárdság,
megingathatatlanság],
akkor [(tote): abban az időben] hirtelen [(aiphnidiosz): váratlanul,
rajtaütésszerűen, észrevétlenül] veszedelem jön rájuk, [(ephisztémi
olethrosz): váratlanul bekövetkezik a
pusztulás, romlás, végveszély, halál, megsemmisülés] úgy, mint [(autosz hószper): éppen úgy, ahogyan] a
szülési fájdalom [(ódin): vajúdáskor
az éles, tűrhetetlen kín] a terhes
asszonyra, és hatalmában [(ekhó): fogva
tartja], és semmiképpen meg nem menekednek (mé ekpheugó): nehogy
elkerüljék és megmeneküljenek]*
*Mert az
Isten nélkül élők: „… meg fognak lakolni örök veszedelemmel, pusztulással, romlással, és halállal az Úr ábrázatától az Úr
színétől, jelenlététől, és az ő hatalmának dicsőségétől, fényességétől,
ragyogásától. [Más fordítás: Örökre távol maradnak az Úrtól és
dicsőséges, és fönséges hatalmától; mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje
fogja őket igazságos ítéletképpen sújtani]” (2 Thess. 1,9).
A
próféta így szól a papok és próféták felől, akiket nem az Úr küldött: „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig
mindnyájan telhetetlenségnek adták magukat; a prófétától fogva a papig
mindnyájan csalárdságot űznek, mind
hamisságot művel. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását,
mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniük kellene, hogy
utálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem
tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésük idején
elhullnak, elbuknak a megtorlás idején, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr:
Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi, az ősi ösvények
felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok
magatoknak! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjük,
mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért
halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik
reájuk. Halld meg, oh föld! Ímé, én
veszedelmet hozok erre a népre: az ő
gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én
törvényemet, az én tanításomat megvetették”
(Jer. 6,13-19).
Ezékiel
próféta is arról szól, hogy hamis próféták jósolgatnak a népnek: „Avagy nem hiábavaló látást láttatok-é, és
nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? Midőn ezt mondjátok vala: Monda az Úr!
Holott én nem szólottam! Ennek okáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy hívságot
szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek leszek, ezt mondja
az Úr Isten. És lészen kezem a próféták ellen, és ránehezedik azokra a prófétákra kik hívságot, és hiábavalóságot
látnak és hazugságot jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek,
Izráel házának könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és
megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. Azért, mert eláltatták, és
félrevezették az én népemet, mondván: béke! Holott nincsen béke; és ha a nép
falat épít, ímé ők bemázolják azt mázzal. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy
leomlik; ömlő záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd!
És ímé leomlik a fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, amellyel
mázoltátok? Ezokáért így szól az Úr Isten: És meghasogatom szélviharral
búsulásomban, és ömlő zápor lészen haragomban, és lésznek jégeső kövei
búsulásomban annak elrontására. És ledöntöm a falat, melyet mázzal mázoltatok
és levetem a földre, és meztelen lesz fundamentuma; és leomlik, és ti vesszetek
el közepette, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr” (Ezék. 13,7-14).
Az
Úr Jézus egy példázattal szemlélteti az Isten nélkül élő ember gondolkozását,
aki: „monda: Ezt cselekszem: Az én
csűrjeimet, magtáraimat lebontom, és
nagyobbakat építek; és oda takarítom be, és ott fogom tárolni minden gabonámat,
minden termésemet és az én javaimat. És azután majd elégedetten ezt mondom
magamnak: Én életem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve, mert annyi jó
dolgot halmoztál fel, ami több évre is elegendő lesz. Tedd magadat kényelembe,
pihenj, egyél- igyál, gyönyörködjél, és örvendezz, és vigadozzál, mulassál, s
élj jól, élvezd az életet! Monda pedig néki az Isten: Bolond, esztelen,
ostoba, öntelt, és meggondolatlan, ez éjjel visszakövetelik tőled a te
életedet; amiket pedig készítettél, a vagyon, amit összegyűjtöttél, amit
felhalmoztál, és mindaz, amit szereztél, kiéi lesznek?” (Luk. 12,18-20).
Így szól a prófécia felőlük: „Az istentelen, - aki Isten nélkül él, - kínozza önmagát, és minden nap gyötrődik egész
életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma. És
évei meg vannak számlálva. A félelem hangja cseng - rémítő hangok vannak - az ő
füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!” (Jób. 15,20-21).
Mert
jön az Úr napja, hát: „Jajgassatok, mert
közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért
megerőtlenülnek, és lehanyatlanak minden kezek, megdermed, és elolvad minden
embernek szíve; És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és gyötrődnek,
szenvednek, mint a szülőasszony; Riadtan néznek egymásra, egyik a másikon
csodálkozik, és arcuk lángba borul. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással
és felgerjedt, féktelen, izzó haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és
annak bűnöseit elveszesse arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem
ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem
tündökölteti. És meglátogatom a földön a bűnt, és a gonoszokon vétküket, és
megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak gőgjét
megalázom. Ritkábbá, és drágábbá teszem az embert, a halandót a színaranynál,
és az embert Ofir kincsaranyánál” (Ésa. 13,6-12).
1 Thess. 5,4 De ti, atyámfiai, testvéreim nem vagytok
sötétségben* és
tudatlanságban, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
*Sötétség (szkotosz): tudatlanság.
1 Thess. 5,5 Ti mindnyájan világosság, a fény fiai vagytok és nappal
fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!*
*Az Úr Jézus
így figyelmezteti az övéit: „De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék
a ti szívetek, - a szellemi életetek központja - tobzódásnak, mámornak,
részegségnek és ez élet gondjainak - a jelenlegi létezéshez kapcsolódó
gondoknak - miatta, a megélhetés gondjainak, aggodalmának, a megélhetésről való
gondoskodás, és törekvés miatt, és váratlanul, hirtelen, rajtaütésszerűen, és
készületlenül ne érjen benneteket az a nap.
Mert mintegy tőr, egy csapda, hurok, háló, - egy olyan trükk, fortély,
amellyel az embereket megtéveszti, vagy tőrbe csalja - úgy lep meg mindeneket,
és kikerülhetetlenül rátör mindenkire, akik az egész föld színén lakoznak, és
tartózkodnak” (Luk. 21,34-35).
Ezért
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás
igában. Ne húzzatok egy igát a
hitetlenekkel; mert mi szövetsége, és mi köze van egymáshoz a megigazultságnak
és a törvénytelenségnek, a gonoszságnak, a törvényrontásnak a törvénynélküli
állapotnak. Vagy mi közössége a
világosságnak, a fénynek, vagy hogyan fér össze a világosság a sötétséggel. (Más fordításban: Ti nem olyanok
vagytok, mint a hitetlenek, ezért ne kapcsolódjatok hozzájuk! Mi köze lehet
egymáshoz két embernek, ha az egyik Istennel összhangban akar élni, a másik meg
nem tiszteli Isten törvényeit? Milyen közös dolga lehet a világosságnak a
sötétséggel)” (2 Kor. 6,14).
De
mi: „Mint nappal, ékesen, tisztességesen,
becsületesen, őszintén járjunk. Nem tobzódásokban, tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban és részegségekben. Ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és
mulatozásban, dőzsölésben. Nem bujálkodásokban, együtthálásban, ágyrajárásban, és feslettségekben, kicsapongásban, gátlástalan, féktelen
viselkedésben, kéjsóvárgásban. Nem versengésben és irigységben: ne
civakodásban, féltékenységben, hivalkodásban, vetélkedésben. Hanem öltözzétek
fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a kívánságokra, és ne
dédelgessétek, és ne úgy gondozzátok, és ápoljátok hústesteteket, hogy bűnös
kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,13-14).
És így folytatódik a
kijelentés: „Annakokáért
ne legyetek részesei ezeknek, ne
vegyetek részt ezekben; Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az
Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok, úgy éljetek. Meggondolván, mi
legyen kedves az Úrnak. És ne
vegyetek részt a sötétség haszontalan, gyümölcstelen cselekedeteiben, hanem
inkább leplezzétek le, és feddjétek meg ezeket. Mert amiket titokban tesznek,
azokról még beszélni is szégyen” (Eféz. 5,7-8.10-12).
„Hálákat adván örömmel az Atyának, aki alkalmasakká, méltókká, és képessé tett minket a szentek
örökségében való részvételre a világosságban; (Más
fordítás: úgyhogy örömmel
fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a
világosságban - a fényben -
részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]. Aki kiragadott,
és megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt, áthelyezett az Ő szerelmes Fiának
országába, királyságába” (Kol. 1,12-13).
Az
apostol megvallása arról, hogy ezért küldte őt is az Úr: „Azért küldelek el,
hogy nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán
hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az
énbennem való hit által megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek
azok között, akik megszenteltettek” (Csel. 26,18).
1 Thess. 5,6 Ne is aludjunk azért, mint a többiek, hanem virrasszunk, és őrködjünk, és legyünk éberek és józanok* mérsékeltek,
higgadtak, körültekintőek, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és
vigyázók**
*Józanok (néphó): mértékletesek, nyugodtak, összeszedettek, mérsékeltek, higgadtak,
körültekintőek, vagyis az Ige szerint élők, megfontoltak, és vigyázók.
**Az Úr Jézus figyelmeztetése így hangzik: „Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok, ébren maradjatok; virrasszatok”
(Márk. 13,37).
És az apostol így folytatja. Mert: „A vége pedig mindennek közel, karnyújtásnyira van. Annakokáért
legyetek mértékletesek, egészséges gondolkodású, azaz józan, megfontolt,
mértékletes, szabad az Isten iránti beállítódásra, törekvésre, aki törekszik a
szabadulásra. És józanok, az Igét szemmel tartók, vigyázók, éberek, okosak,
hogy imádkozni tudjatok, és helyesen imádkozzatok” (1Pét 4,7).
1 Thess. 5,7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek
meg*
*És újra hangzik a
figyelmeztetés: „meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van, és amiben menthetetlen romlás van, hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel. [Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt. A Szent Szellem
töltsön be újra meg újra benneteket” (Eféz. 5,18).
Mert:
„A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó,
és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás:
A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól
tántorog)” (Péld. 20,1).
1 Thess. 5,8 Mi azonban, akik nappaliak, a nappal
fiai vagyunk,
legyünk éberek, összeszedettek, körültekintőek, felöltözvén a hitnek* bizalomnak,
meggyőződésnek, bizonyosságnak, hűségnek, megbízhatóságnak és
az Isten
szerinti szeretetnek mellvasába** mellvértjébe, és sisak gyanánt az
üdvösségnek*** a bűnbocsánatnak,
megmenekülésnek, a szabadulásnak reménységébe****reményteli várakozásába*****
*Hit (pisztisz): bizalom, meggyőződés, bizonyosság; hűség, megbízhatóság.
**Mellvas (thórax): páncélj, mellvért.
***Üdvösség (szótéria): tartalmazza
a bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől,
balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás
(mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás;
biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét
(egészség); boldogság, megtartatás;
****Reménységben (elpisz): elvárás; az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött
álló (természetfölötti) reménység.
*****És
folytatódik a kijelentés: „Az éjszaka elmúlt, a nappal
pedig közel jött. Vessük el és tegyük hát félre a sötétségnek cselekedeteit, és
öltözzük fel a világosság, a fénynek fegyvereit. És: öltözzétek fel az Úr Jézus
Krisztust… ” (Róm. 13,12.14).
Követve
Őt, Aki: „felölté az igazságot, mint
páncélt, és a szabadítás, - az
üdvösség - sisakja van fején; felölté
az igazságszolgáltatás, és megvédelmezés ruháit, mint köpenyt, és féltő
szeretettel, vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,17).
„Mert egykor sötétség
voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a
világosság gyermekei” (Eféz. 5,8)
„tisztaságban,
ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli
szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől
való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7)
„Mert hústestben
élünk, de nem hústest szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem
hústestiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására” (2 Kor. 10,3-4).
Hogy
Jóbbal együtt megvallhassuk: „A
megigazulást magamra öltém és az is magára ölte engem; jogosság volt palást és
süveg gyanánt rajtam” (Jób.
29,14).
Hát ti is: „Öltsétek magatokra az Isten
fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem
vér és hústest ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a
hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban - az égitesteken - vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten
fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve
megállhassatok. Álljatok hát elő, körülövezvén derekatokat igazlelkűséggel, és
felöltözvén a megigazulásnak mellvasába, felsaruzva a lábatokat a békesség
evangéliuma hirdetésének a készségével. Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát,
amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját
is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde: Minden
imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem által, és
ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden
szentekért” (Eféz. 6,11-18).
„Mert reménységben
tartattunk meg, - megváltásunk még reménybeli,
ugyanis Megváltásunk megtörtént, de a földi élet
látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják, hanem elrejtik. Ez a remény a mi
bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve, és ez még nem látszik, mármint a
mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk. - a reménység pedig, ha
láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Hiszen: Az a remény, amit már teljesedni látunk, többé
nem remény]. Ha pedig, amit nem látunk,
azt reméljük, kitartással, állhatatosan, és örömteli, és reményteljes türelemmel,
de sóvárogva várjuk” (Róm.
8,24-25).
1 Thess. 5,9 Mert nem haragra, nem a harag martalékául rendelt
minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget, szabadulást, megmentést,
gyógyulást nyerjünk, a mi Urunk Jézus
Krisztus által*
*Mert Isten
az: „Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és
az igazság ismeretére, vagyis Isten
Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére eljusson”
(1 Tim. 2,4).
1 Thess. 5,10 Aki meghalt helyettünk, hogy akár ébren
vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Ővele*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem
hal önmagának: Mert ha élünk, az
Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak
halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk” (Róm.
14,7-8).
Az apostol vallástétele: „Úgy vélekedvén, és arra a meggyőződésre jutva,
hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak. És azért halt meg
mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki
érettük meghalt és feltámasztatott” (2Kor.
5,15).
És: „Hogy többé ne embereknek kívánságai, ne emberi vágyak, szenvedélyek, hanem Isten akarata szerint, - az Ő
tetszésétől, elhatározásától, szándékától ösztönözve - éljétek a hústestben
hátralevő időt” (1Pét 4,2).
1 Thess. 5,11 Vigasztaljátok, és bátorítsátok, buzdítsátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is*
*És így
folytatja az apostol: „Bízunk is az Úrban reátok
nézve, hogy megteszitek és meg is
fogjátok tenni azokat amiket
parancsolunk” (2 Thess. 3,4).
És én - mondja az apostol - ezáltal: „Szívből örülök, hogy minden tekintetben
bízhatom bennetek” (2 Kor. 7,16).
1 Thess. 5,12 Kérünk továbbá titeket atyámfiai, testvéreink, hogy becsüljétek
azokat, akik fáradoznak* és keményen dolgoznak közöttetek,
és előljáróitok**
akik vezetnek, irányítanak, élen járnak
az
Úrban, és intenek*** emlékeztetnek, buzdítanak titeket****
*Fáradoznak (kopiaó): keményen
dolgoznak.
**Elöljáró (proisztémi): vezet, irányít, élen
jár, mint követendő példa.
***Intenek (nútheteó): emlékeztet,
figyelmeztet, buzdít.
****És újra: „Bízzatok elöljáróitokban, fogadjatok szót nekik, és hallgassatok rájuk,
mert ők vigyáznak rátok úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt
örömmel és ne sóhajtozva, és bánkódva, mert ez nem válnék javatokra” (Zsid. 13,17).
1 Thess. 5,13 És az ő munkájukért megbecsüljétek őket, és viseltessetek irántuk
megkülönböztetett Isten szerinti szeretettel. Egymással békességben éljetek.
1 Thess. 5,14 Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, testvéreink, intsétek* a
rendetleneket a tétlenkedőket** bátorítsátok*** biztassátok,
vidítsátok fel a félelmes szívűeket**** a
bátortalanokat csüggedezőket, gyámolítsátok***** törődjetek
velük, és támogassátok az erőtleneket****** karoljátok fel, oltalmazzátok, nyújtsatok segítő kezet, gondozzátok a betegeket, türelmesek legyetek
mindenki iránt, és mindenkivel szemben*******
*Intsétek (nútheteó):
emlékeztessétek, és nyugtassátok meg.
**Rendetlenek (ataktosz):
fegyelmezetlenek: szó szerint: a csatarendet elhagyó katonák, olyan emberek,
akik nem rendezetten, céltudatosan élnek, hanem véletlenszerűen, rendetlenül,
felelőtlenül.
***Bátorítsátok
(paramütheomai):
biztassátok, vidítsátok fel.
****Félelmes
szívű (oligopszükhosz): bátortalan, csüggedező.
*****Gyámolít (antekhomai antekhó): törődik vele,
támogatja.
******Erőtlen (aszthenész): beteg.
*******És
folytatódik a kijelentés: „A hitben erőtlent, gyengét fogadjátok be, nem ítélgetvén vélekedéseit.
[Más fordítás: Karoljátok fel szeretettel
anélkül, hogy felfogását, elgondolását, aggályait és kételyeit elítélnétek,
megkülönböztetés, és vitatkozás nélkül]” (Róm. 14,1).
És
hogy hogyan kell bátorítani, buzdítani, arról így hangzik a kijelentés: „… mit kell hát tenni; mi hát a helyes,
testvéreim? Mikor összejöttök,
mindeniteknek van zsoltára, dicsőítő
éneke, tanítása, az Úrról szóló ismerete, tudásanyaga, nyelve, kijelentése,
kinyilatkoztatása, leleplezése, magyarázata. Mindenek épülésre szolgáljanak” (1
Kor. 14,15.26).
És
nem a napi híreket megbeszélve, hanem: „Beszélgetvén
egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben
a bensőtökből
az Úrnak. [Más fordítás: a Szent Szellemtől
kapott énekekkel bátorítsátok egymást; Énekeljetek az Úrnak teljes szívvel!
Énekeljetek neki új éneket]. Hálákat
adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és
Atyának” (Eféz. 5,19-20).
Hogy
ezt jól tudjátok tenni: „A Krisztusnak
beszéde, Igéje lakozzék, és éljen ti
bennetek gazdagon, és elevenen, minden bölcsességben. Tanítván és emlékeztetve
egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel. Hálával zengedezvén énekeljetek a ti
szívetekből, a bensőtökből az
Úrnak” (Kol. 3,16).
1 Thess. 5,15 Vigyázzatok, figyeljetek, és ügyeljetek rá, hogy
senki senkinek rosszért * gonosz, káros, ártalmas dologért, vagy
cselekedetért rosszal, gonosz, káros, ártalmas dologgal, vagy cselekedettel ne
fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki
iránt, és szolgáljátok szüntelen odaadással egymás
javát és a többiekét**
*Rossz (kakosz): gonosz, káros,
ártalmas dolog, vagy cselekedet.
**Minden
gyülekezetnek szól a figyelmeztetés: „Senkinek
gonoszért gonosszal, rosszért rosszal, sérelmet, igazságtalanságot,
méltatlanságot ne viszonozzatok sérelemmel, igazságtalansággal, káros, ártalmas
dologgal. A tisztességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően gondotok legyen minden
ember előtt, és jóra
törekedjetek úgy, hogy azt minden ember lássa. Magatokért bosszút ne álljatok, és ne szolgáltassatok a magatok
ügyében igazságot szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak, mert meg van írva: Enyém a
bosszúállás, az igazságszolgáltatás, és a megvédelmezés én megfizetek, és igazságot szolgáltatok ezt mondja az Úr” (Róm.
12,17.19).
És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is
úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)
„Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít
téged” (Péld. 20,22).
Erre
figyelmeztet Péter apostol is: „Nem
fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt
ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hívattatok el, hogy áldást
örököljetek” (1 Pét. 3,9).
„Mert Isten akarata
az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
És azt
valljátok: „Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
Már
a törvényben így tanít az Úr: „Bosszúálló, és igazságszolgáltató ne légy, és haragot ne tarts a te néped
fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3
Móz. 19,18).
Ezért:
„Minden mérgesség, keserűség és fölgerjedés, indulat, düh, bosszúság, harag, és
haragtartás, és lárma, kiabálás, szóváltás és káromkodás, szitkozódás,
rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés kivettessék közületek, és legyen távol
tőletek minden gonoszsággal együtt.
[Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a
másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]. Ellenkezőleg legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok, könyörületesek, megindulni képesek,
együttérzők egymás iránt, megengedvén bocsássatok meg mindig egymásnak,
miképpen az Isten is Krisztusban megengedett, megbocsátott néktek” (Eféz. 4,31-32).
1 Thess. 5,16 Mindenkor, és minden időben örüljetek, és
örvendezzetek*
*És hogy mikor, és miért örüljetek?
Örüljetek, ha üldöznek benneteket: „Örüljetek
és örvendezzetek, sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti
jutalmatok, a ti kárpótlásotok bőséges, és nagy fizetség jár nektek a
mennyekben…” (Mát. 5,12).
Ha szidalmaznak, gyaláznak, és hazugságokat mondanak ellenetek:„Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek
gyűlölnek, és kirekesztenek, kiközösítenek,
és szidalmaznak, gyaláznak, és kivetik, kitörlik a ti neveteket, mint gonosz nevet, az embernek Fiáért. Örüljetek
azon a napon és örvendezzetek, sőt
ujjongjatok; mert ímé a ti jutalmatok
bőséges és nagy a mennyben… ” (Luk. 6,22-23).
De ne azért örüljetek, mert hatalmat kaptatok: „De azon ne örüljetek, hogy a gonosz szellemek engedelmeskednek; és hogy
a szellemek alátok vannak rendelve; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben” (Luk. 10,20).
Örüljetek Isten ígéreteinek beteljesülésének reménye miatt: „A reménységben - az Isten ígéreteire
irányuló, elváró reménységben - örvendezők, derűsek, örülők…”
(Róm. 12,12).
Az apostol újra és újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a
Szent Szellem ennek az okát is kijelenti: „Továbbá testvéreim, örüljetek az
Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos és titeket megerősít” (Fil. 3.1)
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4)
„…és ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek” (Nehem. 8,10).
1 Thess. 5,17 Szüntelen* megszakítás, megállás és szünet nélkül szakadatlanul, állandóan, és
folyamatosan imádkozzatok**
*Szüntelen (adialeiptósz): megszakítás,
megállás és szünet nélkül szakadatlanul, állandóan, és
folyamatosan].
**Miért, és hogyan imádkozzunk? Isten ígéretének
beteljesedéséért, erre példa Anna, aki szüntelen a templomban imádkozik: „…aki
nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal, könyörgésekkel
szolgál vala éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az
Úrnak, és dicsőítette, magasztalta az Istent, vallást tett az Isten mellett, és
szóla ő felőle mindeneknek, akik Jeruzsálemben a váltságot várták”
(Luk. 2,36-38).
Az Úr is
így rendelkezett: „A valóban özvegy és
magára maradt asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos, és
kitart a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal” (1 Tim. 5,5).
Hogy felismerjük Isten akaratát: Az Úr Jézus példát ad arra, hogy az
Istennel való ima után, felismerve az Ő akaratát, hozza meg döntéseit. Erről
így ír Lukács: „És lőn azokban a napokban, hogy kiméne a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át
az éjszakát. És mikor megvirrada, előszólítá, és odahívta az ő tanítványait és
kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze” (Luk.
6,12-13).
Hogy ne
essünk kísértésbe: „Vigyázzatok, virrasszatok, maradjatok ébren és imádkozzatok,
hogy kísértetbe ne jussatok; a szellem ugyan
kész, de a hústest erőtlen, és tehetetlen” (Márk. 14,32).
Ha
segítségre van szükségünk: „Járuljunk
azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, a kegyelem trónusához, hogy
irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk”
(Zsid. 4,14-16).
És
elsősorban miért imádkozzunk?A Szent Szellemért: Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak, a ti gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet
azoknak, akik tőle kérik” (Luk.
11,5-13)
És hangzik a kijelentés, hogy miért kell először is a Szent Szellemet
kérni: „… Mert azt, amit kérnünk kell,
amint kellene, nem tudjuk. És hogy
mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell helyesen tennünk, nem tudjuk, de
maga a Szellem esedezik, és jár
közben miérettünk kimondhatatlan, és
összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel, szavakba nem önthető, emberileg
megfoghatatlan sóhajtozásokkal. S Ő,
Aki pedig a szíveket vizsgálja, és fürkészi, kutatja, tudja
mit kíván, és mire irányul a Szellem
gondolata, a Szellem elgondolása, törekvése, mert Isten tetszése, és
akarata szerint, és Istenhez igazodva esedezik és jár közben, és könyörög, és emel szót a szentekért” (Róm. 8,26-27).
Ezért:
„Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem
által” (Eféz. 6,18).
És hogy
miért és hogyan kell Őt kérni az Úrtól: „Ha
pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek
készségesen és szemrehányás nélkül adja. És megadatik néki, és meg is kapja. De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik,
hasonlatos a tenger habjához, mert az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a
szél hajt, és sodor és ide s tova-hány. Mert ne vélje, és ne
gondolja tehát az ilyen ember, hogy
kaphat valamit, vagy bármit az Úrtól;
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember” (Jak. 1,5-8).
Aki
bölcsességet kér, az a Szent Szellemet kéri, Aki: „…
bölcsességnek, szakértelemnek és ügyességnek, értelemnek, ítélőképességnek,
megkülönböztető képességnek, felismerésnek, megértésnek Szelleme,
tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak
Szelleme. Erőnek, vitézségnek, bátorságnak Szelleme, az Úr ismeretének és tiszteletének
Szelleme” (Ésa. 11,2).
Mert a
Szent Szellem nélkül: „Kéritek, de nem
kapjátok meg, mert nem jól, hanem rosszul kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek
azt, mert csupán élvezeteitekre
akarjátok eltékozolni” (Jak. 4,3).
Ezért
imádkozzatok mindenkor a Szellem által, mert Ő a hit Szelleme is: „És amit könyörgésetekben hittel kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. [Más
fordítás: Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel
imádságban kértek]”
(Mát. 21,22).
És az
imameghallgatásnak vannak feltételei is:
1.
A hit: „Azért mondom néktek: Amit
könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy amiért imádkoztok már megkaptátok, és
meglészen néktek. És mikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki
ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a
ti vétkeiteket” (Márk. 11,12-14.19-25).
2.
Az Úr Jézusban való hit, és az Ő nevében való kérés: A tanítványok kérdésére
így válaszol az Úr: „Bizony, bizony
mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a
cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál;
mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, én megcselekszem
azt” (Ján. 14,12-14).
3.
Az Úrban, vagyis a Szent Szellemben való megmaradás: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig
ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit
csak akartok, és megadatik nektek”
(Ján.
15,-5.7). Hiszen meg van írva: „Az
Úr pedig a Szellem” (2Kor 3,17).
4.
A szeretet parancsának megcselekvése: „És
akármit kérjünk, megnyerjük tőle,
mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, amik kedvesek
előtte. Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk” (1
Ján. 3,22-23).
5.
Ige ismeret, mert abból ismerjük meg az Ő akaratát: „És az iránta való bizalmunk
pedig azt jelenti, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat
minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy
megvannak a kéréseink, és már
megkaptuk, amelyeket kértünk Őtőle” (1 Ján. 5,14-15).
6. Gyümölcstermő élet: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én
rendeltelek titeket, hogy ti
elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy
akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek” (Ján. 15,16).
7.
Az eltévelyedések megvallása egymásnak:
„Valljátok meg bűneiteket, hibás lépéseiteket, botlásaitokat, baklövéseiteket,
és melléfogásaitokat egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy Isten
helyreállítson, és meggyógyuljatok: mert igen hasznos, és nagy az ereje a
megigazultnak buzgóságos könyörgése. Hiszen: Illés ember volt, hozzánk hasonló
természetű; és amikor buzgó imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt
eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég
esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét” (Jak. 5,16-18).
Ha
pedig nem teljesül a kérésünk, az: … A ti
hitetlenségetek miatt van. Mert kevés, gyenge a hitetek. Mert bizony
mondom néktek: Ha csak akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok
ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen
néktek” (Mát. 17,20).
Hiszen
már Dávid így prófétál: „A szegények, elnyomottak,
és nyomorultak kívánságát meghallgatod,
oh Uram! Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, és figyelmezel”
(Zsolt. 10,17).
Mert:
„Az Úr szemei az igazakon vannak, azokon, akiket Ő megigazultnak
nyilvánított, és az ő fülei azoknak kiáltásán. (Más
fordítás: Az ÚR szeme látja a megigazultakat, füle meghallja
kiáltásukat)” (Zsolt. 34,16).
És: „Közel
van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel, és őszintén hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).
Bizony:
„…a megigazultaknak … könyörgését,
imádságát meghallgatja” (Péld. 15,29).
Jeremiás
is erről prófétál: „Ha segítségül hívtok,
és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. És kerestek engem
és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem. És megtaláltok engem,
azt mondja az Úr, jóra fordítom sorsotokat és visszahozlak a fogságból, és összegyűjtlek titeket minden nemzet
közül és mindama helyekről, ahová kiűztelek
titeket, azt mondja az Úr, és visszahozlak e helyre, a honnan számkivetettelek titeket” (Jer.
29,12-14).
És
visszaviszi az Úr az embert az Édenbe, ahonnan kiűzte: „És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala
felől a Kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának
útját” (1 Móz. 3,24).
Mert azt mondja az Úr: „Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek,
megtalálnak” (Péld. 8,17).
Bármi
ér: „Semmi felől ne aggódjatok, semmi
gondot ne hordozzatok, semmi felől ne tépelődjetek, és ne nyugtalankodjatok,
hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok
fel kívánságaitokat, kéréseiteket az Isten előtt. [Más fordítás: Bármilyen helyzetben
vagytok is, imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor
imádkoztok, mindig adjatok hálát Istennek]” (Fil. 4,6).
Hát
bízzunk az Úrban: „Az iránta való
bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk,
meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket,
akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15).
A
szent Szellem kitöltésére várva - amit meg is kaptak - a hívők: „… mindnyájan egy szívvel-lélekkel, egy indulattal s állandóan, kitartóan,
állhatatosan vettek részt az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és
Máriával, Jézusnak anyjával, és az Ő atyjafiaival, a testvéreivel együtt” (Csel. 1,14).
Ezért
így buzdítja a mindenkori hívőket az apostolon keresztül a Szent Szellem: „… legyetek az imádságban állhatatosak,
szorgalmasok, kitartók, ragaszkodók” (Róm. 12,12).
És:
„Minden imádsággal és könyörgéssel
imádkozván minden időben Szellemben, és ugyanezen dologban vigyázván legyetek
éberek, és evégett virrasszatok minden kitartással, és teljes állhatatossággal
és könyörgéssel minden szentekért. [Más fordítás:
Minden helyzetben imádkozzatok a Szent Szellem által. Gyakoroljátok az
imádkozás és kérés minden fajtáját! Erre mindig legyetek készen, maradjatok
éberek, és tartsatok ki az imádkozásban]” (Eféz. 6,18).
És
ismét: „Az imádságban állhatatosak,
kitartóak és éberek legyetek, vigyázván és őrködve virrasszatok abban hálaadással” (Kol. 4,2).
Dávid
így imádkozik például minden kor hívőinek: „Én
az Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít
és megszabadít engem. Bár reggel, délben,
este gondban vagyok, és panaszkodom és sóhajtozom, ő meghallja az én szómat.
Megszabadít engem békességre a rám támadó
hadtól, bár sokan vannak ellenem”
(Zsolt. 55,17-19).
„Uram, szabadító Istenem, hozzád kiáltok éjjel-nappal.
Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad
füled az én kiáltozásomra, figyelj
esedezésemre!” (Zsolt. 88,2-3).
A
világot ért csapások idején a megmenekülésért: „Vigyázzatok, és éberen virrasszatok minden időben, imádkozván, és
kérvén hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, és hogy
kimenekedjetek mindazokból, amik bekövetkeznek, ami elkerülhetetlenül meg fog
történni, és ami még körül fog venni. És odaállhassatok az Emberfia színe elé!
»Más fordítás: Virrasszatok tehát szüntelenül,
és imádkozzatok; így lesztek méltók arra, hogy megmeneküljetek mindattól, ami
bekövetkezik, és hogy megálljatok az Emberfia előtt«” (Luk. 21,36).
Arató
munkásokért: „Kérjétek azért az aratásnak
Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Mát. 9,38).
Hogy
alkalmassá tett minket: „Hálákat adván örömmel az Atyának, ki alkalmasakká
és képessé tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban.
(Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az Atyának, aki elégségesnek ítélt
titeket arra, hogy a világosságban (fényben) részt
nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben)” (Kol. 1,12).
Jézus
nevében: „És mindent, amit csak
cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és
Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).
És
Ismét: „Hálákat adván mindenkor
mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz.
5,20).
Az
Úr Jézus ígérete az Övéinek: „És akármit
kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a
Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Ján.
14,13-14).
1 Thess. 5,18 Mindenben, és minden körülmények között hálákat adjatok; mert
ez az Isten akarata a Krisztus Jézusban ti hozzátok, a ti javatokra*
*Pál apostol mutat
példát arra, hogy miért, és hogyan kell hálát adnunk szüntelen: „Hálát adok
szüntelenül értetek Istennek mindenkor,
azért a kegyelemért, az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor.
1,4).
„Istenem,
hálásan köszönöm ajándékodat, amely kimondhatatlanul csodálatos”
(2 Kor. 9,15).
„Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi
Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának” (Eféz.
5,20).
És
így folytatja az apostol: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Szellem
által, és ugyanezen dologban vigyázván minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18).
Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme
van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).
Hogy mi az eredménye a
szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt, és megóv engem az ő hajlékába, az Ő sátrában a veszedelem napján; eltakar,
és elrejt engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem, és magas
kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, akik
körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és
zengedezek az Úrnak. (Más fordítás: Így hát
fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot
az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk, és ujjongjunk a mi szabadításunk kősziklájának!
Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, ujjongjunk előtte
énekszóval” (Zsolt. 95,1-2).
És: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt.
34,2).
És:
„Meggyökerezvén, és szilárddá,
stabillá válva és tovább épülvén Őbenne, - Krisztusban - és megerősödvén
a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban hálaadással” (Kol.
2,7).
„És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr
Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és
Atyának Őáltala” (Kol. 3,17).
És továbbiakban így buzdít
Dávid: „Örvendezzetek és vigadjatok ti megigazultak, az Úrban; a
hívőkhöz, a megigazult emberekhez illik a dicséret. Dicsérjétek az Urat, és
adjatok hálát az Úrnak citerával; tízhúrú hárfával zengjetek néki. Énekeljetek
néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. Szépen zengjenek hangszereitek”
(Zsolt.
33,1-3).
„Énekeljetek,
zengjetek Istennek, énekeljetek
zengjetek; énekeljetek, zengjetek királyunknak, énekeljetek, zengjetek! Mert az
egész föld királya az Isten: zengjetek neki éneket, énekeljetek bölcsességgel” (Zsolt. 47,7-8).
És:
„Semmi felől ne aggódjatok, semmi gondot ne hordozzatok; semmi felől ne
tépelődjetek; ne nyugtalankodjatok, hanem
imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel
kívánságaitokat az Isten előtt. [Más fordítás: Bármilyen helyzetben vagytok is,
imádkozzatok! Kérjétek Istentől, amire szükségetek van. De amikor imádkoztok,
mindig adjatok hálát Istennek]” (Fil.
4,6).
1 Thess. 5,19 A Szellemet meg ne oltsátok* el ne
fojtsátok, ne nyomjátok
el, ne
gátoljátok a Szellem lobogását**
*Megolt (szbennümi): kiolt; elfojt, elnyom, gátolja a Szellem lobogását.
**És így
folytatódik a kijelentés: „És meg ne szomorítsátok, meg
ne bántsátok, meg ne sértsétek az
Istennek ama Szent Szellemét,
aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. [Más fordítás: Hiszen
Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor
elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez
tartoztok, és az övéi vagytok” (Eféz.
4,30).
„Akiben ti is, minekutána
hallottátok, és megértettétek az igazságnak, vagyis a VALÓSÁG-nak Igéjét, üdvösségetek Evangéliumát,
örömhírét, jó hírét, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek a
tulajdon vagy az eredetiség jeleként az ígéretnek ama Szent Szellemével, isteni
garanciaként. Aki záloga foglalója,
biztosítéka a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, - vagyis
arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk, - az Ő dicsőségének
magasztalására” [Más
fordítás: „S feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az
Isten dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztethetünk az Ő
dicsőségének dicséretére”
(Eféz. 1,13-14).
Mert Isten az: „Aki el is pecsételt minket,
és pecsétjével megjelölt, és a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és
felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe. [Más fordítás: A Szellemet, mint foglalót -
vagyis olyan valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még
csak része az egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az
egészet, amelynek ez a valóság a része - árasztotta a szellemi lényünk középpontjába” (2 Kor. 1,22).
Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek:
„Maga a Szellem tesz bizonyságot a mi
szellemünkkel együtt arról, hogy valóban
Isten gyermekei vagyunk” (Róm.
8,16).
Ő bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az
örökségünk pedig mindaz, amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1. Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen
bőséges”
2. Istennek
minden áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az
ígéret megvalósulásában: „Ábrahám pedig
vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1).
Azért hangzik a figyelmeztetés: A védelemre
vigyázzatok és előképként bemutatja Isten
Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És monda az Úr néki - az angyalnak: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a
férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért,
amelyeket cselekedtek annak közepében”. És
amazoknak - a pusztító angyaloknak - mondá
az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok. Ne kedvezzen a ti
szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat
öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne
közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén
férfiakon, akik a ház előtt valának” (Ezék.
9,4-6).
János apostol látomásában
ugyanezt a védelmet látja: „És láték más
angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek pecséte. És
nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a földnek és a
tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak
addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A
füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint
hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne
bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket,
akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecsétje” (Jel. 7,2-3; 9,3-4).
Ezért inti az apostol Timóteust, és bármely korban élő Krisztusban
hívőket: „Meg ne vesd, és el ne hanyagold a kegyelemnek benned való
ajándékát, amely adatott néked prófétálás által, a presbitérium, vagyis a vének
kezeinek reád tevésével” (1 Tim. 4,14).
Minekokáért
emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel, lobbantsd
újra lángra, hát szítsd fel magas lángra
az Isten kegyelmi ajándékát, a Szellem
megnyilvánulását, amely benned van az én kezeimnek rád tétele által. [Más fordítás: Éppen ezért,
emlékeztetlek arra az ajándékra - a Szent Szellemre, - amit Isten neked adott.
Tudom, hogy ez benned él, mert én tettem rád a kezemet, így kaptad meg. Tehát,
azt akarom, hogy használd is ezt az ajándékot: eközben fog megerősödni, és
egyre jobban működni benned, mint ahogy a kis lángocskából nagy tűz lesz]” (2 Tim. 1,6).
Samariában Filep hirdeti a Krisztust, és egész Szamária megtér, ezután
jött Péter és János apostol, és: „Akkor
kezeiket reájuk tették, és vőnek Szent Szellemet, és részesültek a Szent
Szellem ajándékában” (Csel. 8,17).
Pál apostol Efézusban élő hívőket talált: „És mikor Pál reájuk vetette kezét,
szálla a Szent Szellem ő reájuk; és
szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala” (Csel. 19,6).
És ez így történt már Mózes korában is: „Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút,
akiben Szellem van, és tedd őreá a te kezedet” (4 Móz. 27,18).
És ennek eredményeképpen: „Józsué,
a Nún fia pedig beteljesedék, megtelt
bölcsességnek Szellemével; mert Mózes tette vala ő reá kezeit; és hallgatnak
reá Izráel fiai, és úgy cselekedének, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek” (5
Móz. 34,9).
1 Thess. 5,20 A prófétálást, a prófétai beszédet meg
ne vessétek* nehogy semmibe
vegyétek, vagy lenézzétek, nehogy ne vegyetek tudomást róla**
*Megvet (exútheneó): semmibe vesz, megvet, lenéz, nem vesz tudomást róla.
**És így
folytatódik a kijelentés: „…. kívánjátok, és keressétek buzgón a Szellem megnyilvánulásait, leginkább
pedig hogy prófétáljatok, vagyis mindennél inkább hogy Isten kijelentését
meghirdessétek, és Írást tudjatok magyarázni. Aki pedig prófétál, vagy Írást
magyaráz azért, hogy Isten kijelentését meghirdesse, az embereknek beszél
épülésre, bátorításra, buzdításra és vigasztalásra. Ezért ti is, minthogy
rajongtok a Szellem megnyilvánulásáért, a kihívott gyülekezet, az eklézsia
építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok” (1 Kor. 14,1.3.12).
Mert:
„…ha mindnyájan prófétálnak, Írást
magyaráznak, az Isten kijelentését hirdetik meg és bemegy egy hitetlen, vagy
avatatlan, egy Szent Szellembe még be nem merített, az mindenektől meggyőzetik,
elmondják a hibáit. Annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megvizsgálja.
És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek, rejtett gondolatai,
dolgai felszínre kerülnek, és láthatókká lesznek; és így arcra borulva imádja
az Istent, megvallva, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek” (1 Kor. 14,24-25).
És
a kijelentés folytatása: „Azért
atyámfiai, testvérek törekedjetek prófétálásra, tegyetek erőfeszítést arra, hogy prófétáljatok, hogy Isten kijelentése meghirdetésének
birtokába jussatok…” (1 Kor. 14,39).
És
hogy hogyan kell ezt gyakorolni, arról így hangzik a kijelentés: „A próféták,
az Írás magyarázók, az Isten kijelentését meghirdetők közül is ketten vagy
hárman szóljanak; és a többiek pedig bírálják felül. De ha egy másik ott
jelenlevő kap kijelentést, kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. Mert
egymás után mindnyájan prófétálhattok, és magyarázhatjátok az Írást,
meghirdethetitek Isten kijelentését, hogy mindenki tanuljon, és mindenki
vigasztalást vegyen, felbuzduljon, bátorítást
kapjon”
(1
Kor. 14,29-31).
1 Thess. 5,21 Mindent megpróbáljatok,* mindent gondosan vizsgáljatok meg,
és tegyetek próbára, hogy valóban Istentől
származik-e;
ami jó, és ami hasznos, azt megtartsátok, és ahhoz ragaszkodjatok!**
*Megpróbál (dokimadzó): mindent gondosan megvizsgál, próbára tesz, hogy valóban Istentől származik-e.
**Az Úr Jézus
így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok,
pedig a hamis prófétáktól, és ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel
az ál- a látszat, és hazug prófétákat, akik juhoknak ruhájában, vagyis
báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
Gyümölcseikről ismeritek meg, és ismeritek fel őket. Vajon a tövisről, azaz a
tövisbokorról szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról,
vagy a tüskés gyomnövényről fügét?”
(Mát. 7,15-16).
Dávidon keresztül
folytatódik a kijelentés: „Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő
kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad
fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és
tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12).
„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd
azt” (Zsolt. 34,15).
Az
apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért
rosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,17)
És:
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).
Azért:
„Hogy megítélhessétek, és el tudjátok
dönteni és bírálni, hogy mi a rossz és mi a jó, mi a helyes, a lényeges, a
fontos. És az eltérő dolgokat
meg tudjátok vizsgálni. Hogy legyetek napfény tiszták, egyértelműek, kifogástalanok, feddhetetlenek, minden
hamisságtól mentesek és botlás nélkül valók. Megütközést nem keltők, meg nem botránkoztatók, vagyis: nem
tévútra vezetők, nem eltévelyítők, olyanok, akikben senki meg nem
botolhat, a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
Hát:
„Szeretteim, ne bízzatok, és ne higgyetek minden szellemnek,
hanem vizsgáljátok meg a szellemeket, vajon Istenből
származnak-e; mert sok hamis hazug próféta
származik, ered a világból és jár szerte a
világba. Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely szellem Jézust hústestben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből
van. [Más
fordítás: Istenből való minden szellem, aki vallást tesz a Krisztus
Jézusról, hogy húsban jött el]. És minden szellem,
amely nem ismeri el, és nem vallja meg Jézust hústestben megjelent Krisztusnak,
az nincsen az Istenből: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok
hogy eljő, és most már e világban is van” (1 Ján. 4,1-3).
1 Thess. 5,22 Mindentől, ami gonosznak* haszontalannak, károsnak, gonosz dolognak -
hatásában vagy befolyásában – rosszindulatúnak, rossznak, romlást
hozónak látszik,
sőt ezeknek még látszatától
is őrizkedjetek. [Más
fordítás: a gonosz minden
fajtájától, formájától, válfajától, megjelenésétől, láthatóvá válásától,
megmutatkozásától tartózkodjatok, és tartsátok
magatokat távol]!**
*Gonosz (ponérosz): haszontalan, káros, gonosz dolog - hatásában vagy befolyásában –
rosszindulatúnak, rossznak, romlást
hozónak látszik.
**És
folytatódik a figyelmeztetés: „Iszonyodjatok, teljes
lényetekkel irtózzatok, és gyűlölettel,
utálattal forduljatok el mindentől, ami káros, ártalmas, rossz, minden gonosz
dologtól, ügytől, cselekedettől, és ragaszkodjatok - tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok - a jóhoz” (Róm. 12,9).
A
próféták állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek a jót és ne a
gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint
mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a
kapuban az igazságot, - a
vezetésben az igét - talán megkegyelmez
az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak” (Ámós. 5,14-15).
„Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő
kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből megszabadítja őket. Világosság támad
fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre. Örüljetek igazak az Úrban, és
tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt. 97,10-12).
„Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd
azt” (Zsolt. 34,15).
Az
apostolok pedig kifejtik, hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek gonoszért gonosszal, rosszért
rosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt, jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa” (Róm. 12,17).
És:
„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se
nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1 Ján. 3,18).
1 Thess. 5,23 Őmaga pedig, a
békességnek*
a jólétnek, a veszély érzetétől való
mentességnek, boldogságnak, és boldogulásnak Istene szenteljen meg,és tegyen szentté titeket teljes egészében, tökéletesen. És a ti egész
valótok a minden részében ép / teljes / egészséges, hibátlan,
sértetlen szellemetek, és testetek, vagyis egész személyetek teljes épségben, feddhetetlenül, kifogástalanul,
hibátlanul őriztessék
meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére, megérkezésére, és jelenlétére**
*Békesség (eiréné):
a héber salom (A héb. szótő ’tökéletes, sértetlen’ jelentésű)
megfelelőjeként, az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség;
boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak
szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél.
**Azt kéri is Urunktól az apostol: „És
azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök
dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen
tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint
magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi
szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz.
1,4).
„Hogy legyetek
feddhetetlenek,
kifogástalanok és tiszták, romlatlanok, épek, vegyítetlenek,
érintetlenek, Istennek szeplőtlen,
hibátlan, tökéletes,
ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan gyermekei az
elfordult, fonák, hamis, ravasz, álnok és elvetemedett,
elfajult, kificamodott, eltorzult nemzetség közepette, ebben a gonosz és romlott nemzedékben. Kik
között fényletek, ragyogtok,
világítotok, mint csillagok, mint fénypontok
e világon. (Más fordítás: „Akkor Isten
ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem talál hibát. A gonosz
és romlott emberek között úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek)”
(Fil. 2,15).
És azt kéri az apostol az Úrtól: „Hogy erősekké tegye, és szilárdítsa meg a ti szíveteket, és a ti bensőtök szilárd alapra találva,
feddhetetlenekké, kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és
megtámadhatatlanná váljon
a megszentelődés során a
szent életben. A mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor megjelenik a mi
Urunk Jézus Krisztus összes szentjeivel együtt” (1 Thess. 3,13).
1 Thess. 5,24 Hű*
megbízható, szavahihető az, aki elhívott titeket és ő meg is
cselekszi, véghez is viszi azt**
*Hű (pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető.
**És folytatódik a kijelentés:
„Hűséges
az Isten, aki által meghívást kaptatok Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak
közösségébe, vagyis az Ővele való eggyé válásra. És: „Aki meg is erősít, és meg is szilárdít
titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok és vádolhatatlanak legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele
napjára” (1Kor. 1,8-9).
Mert bizony: „hű és,
megbízható, szavahihető az Úr, aki megerősít, sőt
támogat, táplál, szilárddá és elmozdíthatatlanná tesz titeket
és megőriz, megvéd, megóv,
vigyázással és erővel megoltalmaz a
gonosztól, a rosszakaratú,
rosszindulatú ördögtől, és a káros, ártalmas, azaz gonosz dologtól,
szerencsétlenségtől, és minden bajtól” (2 Thess. 3,3).
Hiszen: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem
embernek fia, hogy megváltozzék, vagy
hogy bármit megbánjon. Mond-é ő
valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).
1 Thess. 5,25 Atyámfiai, testvéreim imádkozzatok érettünk*
*Imádkozzatok a
hitetlen engedetlenektől való szabadulásért:
„Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek a mi Urunk Jézus Krisztusra és a
Szent Szellem szerelmére, tusakodjatok velem együtt az imádkozásokban énérettem
Isten előtt, [Más fordítás: Urunkon, a
Krisztus Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak és buzdítalak
titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem
együtt, értem]. Hogy szabaduljak meg azoktól, akik
engedetlenek és hitetlenek szándékosan és önfejűen Júdeában, és hogy az én
Jeruzsálemben való szolgálatom legyen kedves, és jól fogadott a
jeruzsálemi szentek előtt” (Róm. 15,30-31).
„Velünk együtt
munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk
adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk” (2 Kor. 1,11).
„Az imádkozásban legyetek
kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek meg hálát adni. Imádkozzatok
egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy
szólhassuk a Krisztus titkát, amely miatt most fogoly is vagyok, hogy nyilvánvalóvá
tegyem azt úgy, amint nékem szólnom kell” (Kol. 4,2-4).
„Minden imádságotokban és
könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Szellem által. Éppen azért legyetek
éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is,
hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem
meg az evangélium titkát” (Eféz.
6,18-19).
És azért: „…. hogy
terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, és hogy
megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit” (2
Thess. 3,1-2).
És újra: „Imádkozzatok értünk! Mert meg vagyunk győződve arról, hogy
lelkiismeretünk tiszta, hiszen mindenben helyesen akarunk eljárni. Főként pedig
azért imádkozzatok, kérlek, hogy mielőbb visszajussak hozzátok” (Zsid. 13,18-19).
1 Thess. 5,26 Köszöntsétek az összes atyafiakat, minden
testvért szent csókkal*
*Az apostolok újra arra hívják
fel a gyülekezet figyelmét, hogy a testvéri szeretet külsőleg is nyilvánuljon
meg közöttük: „Köszöntsétek
egymást szent csókkal - a
szeretet csókjával, - a testvéri
szeretet kifejezésével, a hitbeli vonzalom, vagy ragaszkodás külső jelével” (Róm. 16,16.
”… Köszöntsétek egymást szent csókkal” (1 Kor.
16,20)
„Köszöntsétek
egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok”
(1 Pét. 5,14).
„Köszöntsétek
egymást szent csókkal. Köszöntenek titeket a szentek mindnyájan” (2 Kor.
13,12).
1 Thess. 5,27 Nyomatékosan, és ünnepélyesen
kérlek, titeket az Úrra, hogy olvastassék fel e levél
minden szent atyafi előtt, hogy mindenhol minden testvér alaposan megismerje.
1 Thess. 5,28 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! [Más fordítás: A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása a tiétek]! Ámen.
