Bővített Biblia

2016. július 7.

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

2016. július 4.

Dicséret, áldás!

Zsoltár 4 Szabadulásért való könyörgés. (héberrel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Zsolt 4,1 A karvezetőnek, az éneklőmesternek; végig éneklendő. Húros hangszerre, hegedűre, hárfára- Dávid zsoltára.

Zsolt 4,2 Mikor kiáltok, hallgass meg engem megigazulásomnak Istene. Könyörülj rajtam. A nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam, és halld meg az én imádságomat! [Más fordítás: Ha hozzád kiáltok, meghallgatsz, Istenem, te, aki igazságot szolgáltatsz nekem. Megsegítettél szorongattatásomban szorult helyzetemben, a nyomorúság, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás idején, tág tért adtál nékem]*

*Az Úr Jézus azt tanácsolja, hogy: „Kérjetek és adatik néktek… zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap… és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mát. 7,7-8).

Dávid nem szűnik meg kérni és zörgetni, mintegy példát adva nékünk: „Uram, figyelmezz szavaimra, figyelj beszédemre; vedd észre, és értsd meg az én sóhajtozásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és várlak” (Zsolt. 5,2-4).

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, vedd észre könyörgésemet, figyelj esedezésemre, imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. A Te orcádtól, a Te színed elől jöjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. (Más fordítás: Tőled jön felmentő ítéletem, hiszen látja szemed az igazságot)” (Zsolt. 17,1-2).

„Serkenj föl, kelj védelmemre, tégy igazságot peremben, oh Uram, Istenem, intézd te az ügyem. Ítélj meg engem, oh Uram, Istenem igazságod szerint, ne engedd, hogy kinevessenek, hogy ne örüljenek rajtam! (Más fordítás: Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam)” (Zsolt. 35,23-24).

A próféta pedig már örvendezve énekel az Úrnak: „Az Úr Isten az én erősségem, Ő ad nekem erőt, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel, a karmesternek: húros hangszerre” (Hab. 3,19).

Zsolt. 4,3 „Emberek fiai meddig marad kemény a szívetek? Meddig gyalázzátok az én dicsőségem? Meddig szerettek hiábavalóságot, és tartjátok többre az üres, tartalom nélküli beszédet, ami haszontalan? Miért elégedtek meg az ostobasággal, és kerestek hazugságot, és meddig törekedtek még hazugságra, álnokságra? Szela*

*Álnokság / hazugság: Valótlanság szándékos állítása, a valóság elferdítése, kitalálás, az IGAZSÁG (az Ige) ellentéte.

Zsolt. 4,4 „Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok, és csodákat tesz hűséges szentjével!*

*Mert: „Áldott az Úr, aki csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon. Aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban, és csodálatosan megmutatta nekem irgalmát! Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől, hogy eltaszítottál magadtól; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor segítségért kiáltottam hozzád” (Zsolt. 31,22-23).

Zsolt. 4,5 Haragudjatok, de ne vétkezzetek. Kerüljétek a bűnt, a céltévesztést. Beszéljetek szívetekkel, a bensőtökkel a ti ágyasházatokban, és csillapodjatok le, békéljetek meg! Szela. [Más fordítás: Nyugovóra térvén teremtsetek csendet és elmélkedjetek. Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, vegyétek ezt jól fontolóra és rejtsétek szívetekbe, bensőtökbe, és amit szívetekben, bensőtökben mondtok, nyughelyeiteken bánjátok meg]*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Mt. 5,22).

„Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát” (Jak. 1,19-20).

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek”: a nap ne menjen le a ti haragotokkal, És: … az ördögnek ne adjatok helyet, ne engedjetek teret”(Ef. 4,26-27).

Mert a hazugság ördögi tulajdonság: „…az ördög… nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.” (Jn. 8,44).

Zsolt. 4.6 Igazságnak áldozatával áldozzatok és bízzatok az Úrban.

[Más fordítás: Hozzatok méltó, igaz áldozatot, és bizalmatokat vessétek az Úrba, és reménységgel várjatok az Úrra]*

*Dávid imája, és próféciája: „Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait. Akkor kedvesek lesznek előtted az a megigazultak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal” (Zsolt. 51,20-21).

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy milyen áldozatokról prófétál Dávid: „… amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek]” (Róm. 15,16) .

Zsolt. 4,7 Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Ki fordul még jóval felénk? Bár jó napokat látnánk! Hozd fel, és ragyogtasd reánk arcodnak világosságát, oh Uram! [Más fordítás: Ránk van jegyezve, Uram, orcád világossága; Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét]*

*Az Úr orcájának világossága: „Fordítsd felénk orcád világosságát!” (Héber más magánhangzókkal: eltávozott tőlünk orcád világossága). Dávid folyamatosan imádkozik ezért, hogy: „Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Más fordítás: Ragyogjon rá orcád szolgádra, segíts rajtam hűségesen)” (Zsolt. 31,17).

„A te orcádat világosítsd meg a te szolgádon, ragyogó arccal nézz szolgádra, és taníts meg a te rendeléseidre!” (Zsolt. 119,135).

És mert az Úr meghallgatta, így énekel az Úrnak. „Mert én a te kegyelmedben, és hűségedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek, és szívből ujjongva hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!” (Zsolt. 13,6).

Bizony: „Világosság támad fel, és fényözön árad az igazra, és az egyenes, a tiszta szívűekre öröm” (Zsolt. 97,11).

És hogy miért kéri ezt Dávid: „Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az ő orcáját rajtunk. Szela. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat” (Zsolt. 67,2-3).

„Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk. Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk. Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk!” (Zsolt. 80,4.7-8.19-20).

„Isten, saját fülünkkel hallottuk, elbeszélték nekünk apáink, mit vittél véghez napjaikban, a régi időkben. Kezeddel népeket űztél el, őket pedig a helyükre plántáltad. Nemzeteket zúztál össze, őket pedig a helyükre küldted. Mert nem a maguk fegyverével vették birtokba az országot, és nem a saját karjuk segítette meg őket, hanem a te jobbod és a te karod, a te orcád világossága, mert kedvelted őket. Te vagy királyom, ó Isten! Parancsodra megszabadul Jákób.” (Zsolt. 44,2-5).

„Igazság és jog trónodnak támasza, szeretet és hűség jár előtted. Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunktól” (Zsolt. 89,15-19).

Pál apostolon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mit kért valójában Dávid Istentől: „Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben, a bensőnkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2 Kor. 4,6).

Mert: „… Krisztus, … az Isten képe” (2 Kor. 4,4).

Mert: „Ő a láthatatlan Isten képe … ” (Kol. 1,15).

„Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, az Ő - Isten - dicsőségének a kisugárzása, és az ő valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával hordozza, és fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban” (Zsid. 1,3).

Zsolt. 4,8 Nagyobb örömöt adsz így szívembe, mint amikor sok az ő búzájuk és boruk. [Más fordítás: Te örömmel töltöd el szívemet, sokkal inkább mintha bőven teremne bor és búza. Olajuk gyümölcsével lettek ők gazdagok]*

*És hogy mi adja ezt a nagy örömöt, arról így tesz megvallást Dávid az Úr előtt: „Úgy örülök beszédednek, kijelentésednek, kinyilatkoztatásodnak, mint aki nagy zsákmányra talál” (Zsolt. 119,162).

A kijelentés pedig így hangzik: „Te megsokasítod, megszaporítod e népet, nagy örömöt szerzel néki, és örvendeznek színed előtt az aratók örömével, és ahogyan vigadoznak, mint mikor zsákmányt osztanak” (Ésa. 9,3).

„Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Akkor így szóltak a pogányok, a népek: Hatalmasan cselekedet, hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmasan cselekedett, hatalmas dolgot tett velünk az Úr, azért örvendezünk” (Zsolt. 126,2-3)

Zsolt. 4,9 Békességben fekszem le és legott megnyugszom, és elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. hogy biztonságban élhessek*

*Dávid megvallása a nyugodt, békés alvás titkáról: „Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.” (Zsolt. 3,6).

„Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én.” (Zsolt. 27,3).

„Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?” (Zsolt. 118,6).

Minket is így bátorít Isten igéje: „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol. Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától. (Péld. 3,24-26).

„Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet, Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel, és nyugodtan lefekszel. Ha heversz, senki sem riaszt föl…” (Jób. 11,13.18-19).

Mert az Úr: „Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal” (Zsolt. 91,4-5)

És én látom....

Áldott vagyok

C LEWIS GONDOLATOK

A szeretet legveszélyesebb ellensége a közöny, és nem a gyűlölet.

Nem félek a viharoktól,

és mert Tiéd vagyok és szeretsz engem ezért igazzá tettél a Krisztus Jézusban való váltság által, (Róm.3,24) és megígérted, hogy: amit pedig kívánnak az igazak, meg lesz. (Péld.10,24) Ezért bátorsággal jövök eléd és kérlek, hogy vedd köntösödbe az esőt vagy havat, markaidba a szelet és villámot, és vidd vissza tárházaikba őket.

(Péld.30,4.)

BIBLIA

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A rövid böjt általában a legjobb böjt, mert jobb az engedelmesség, mint az áldozat. - Daniel Kolenda

https://www.facebook.com/azURazEnPASZTOROM

Anna Győző megosztotta Vendel Vendel videóját.

1 perce

0:00

4294 megtekintés

Vendel Vendel feltöltött egy új videót.

21 órája

ÍGY SZERET AZ ISTEN MIKÖZBEN MEG IS GYÓGYÍT

Soósné Hajnalka

Az imádság nem azt jelenti, hogy felemelt fejjel igazságot keressünk, hanem hogy lehajtott fejjel alázatot tanuljunk.
Jó reggelt! Áldott békés napot mindenkinek!

László Boda

2016. július 3.

Gyertek és öltözzük fel

48-as ZSOLTÁR.

Zsolt 3. AZ ÜLDÖZÖTT REGGELI IMÁJA. (héberrel és kapcsolódó igékkel / revideált)

Zsolt 3,1 Dávid zsoltára abból az időből, amikor menekült fia, Absolon elől*

*Dávid király ellen fia Absolon fellázadt, és fellázította Izráel népét is: „És követ, egy hírnök érkezett Dávidhoz üzenettel, és jelentette: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamiképp sietve utol ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk. Mert ő is siet és utolér bennünket, és veszedelmet zúdít ránk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével. Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, amint tetszik a királynak, a mi urunknak, ahogyan uram, a király dönt, ímé itt vannak a te szolgáid. Kiméne, és elindult azért a király és nyomában egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, a másodrangú feleségeit, hogy őrizzék a házat, a palotát. És így vonult ki a király és nyomában egész háznépe, és hadinépe, és megálltak a legszélső háznál” (2 Sám. 15,13-17)

„És monda Dávid Abisainak és minden szolgáinak: Íme az én fiam, ki az én ágyékomból származott, kergeti az én életemet, és az életemre tör…” (2 Sám. 16,11).

Zsolt. 3,2 Uram! Mennyire megsokasodtak, és milyen számosak]

ellenségeim, szorongatóim! Sokan vannak a reám támadók! [Más fordítás: Mennyien fordulnak ellenem, és szorongatnak, gyötörnek, zaklatnak]*

*Dávid így kiált az Úrhoz: „Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják életemet” (Zsolt. 31,14).

„…megsokasodtak hazug gyűlölőim” (Zsolt. 38,20).

„Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!” (Zsolt. 69,5).

„Sokan vannak az én háborgatóim és üldözőim, de nem térek el a te bizonyságaidtól” (Zsolt. 119,157).

„Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak. Nézd, mennyi ellenségem van, és gyilkos, kegyetlen gyűlölséggel gyűlölnek engem. Őrizd, és tartsd meg életemet, és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam, hogy hozzád menekültem” (Zsolt. 25,19-20).

És ez egyben Dávid próféciája is, amit az Evangélium jelent ki: Az Úr Jézus feltámasztja Lázárt, amiről a farizeusok is tudomást szereznek: „Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. Ama naptól azért azon tanakodnak, hogy őt megöljék” (Ján. 11,47-48.53).

Amikor eljött az a húsvét, amelyen Isten Bárányának be kellett mutatni az áldozatot, előtte két nappal ez történt: „Akkor egybegyűlnek a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak, és tanácsot tartanak, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék” (Mát. 26,3-4)

Zsolt 3,3 Hányan mondják rólam: „Nincs menedéke, nincs számára segítség, szabadulás, oltalom, védelem Istenénél!*

*Dávid bizalmas embere, tanácsadója is ellene fordul: „Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem, és megriasztom őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm. És visszavezetem, visszahozom te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, akit te üldözöl, és halálra keresel; és akkor az egész nép békességben lesz, és ez az egész népnek javára lesz. Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek” (2 Sám. 17,1-4).

Akhitófelnek beszéde egyben prófécia is, amely az Úr Jézus életében így teljesedett be: „És még mikor beszél vala az Úr Jézus, ímé Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép, nagy sokaság fegyverekkel és fustélyokkal, kardokkal és botokkal, a főpapoktól és a nép véneitől. Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt. És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! És megcsókolá őt. Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt. Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának” (Mát. 26,47-50.56).

Dávid az Úrhoz kiált, és Őt hívja segítségül: „Ítéld meg őket, és derítsd ki vétküket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által, bukjanak bele fondorlataikba; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. És majd örülnek mindnyájan, akik bíznak benned, akik hozzád menekülnek; mindörökké vigadjanak, és ujjongjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, akik szeretik a te nevedet. Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, a te kegyelmeddel, mint egy pajzzsal” (Zsolt. 5,11-13).

És az Úr válasza: „Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magamat ő benne. (Más fordítás: Én magam oltalmazom mindenfelől, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen)!” (Zak. 2,5).

Zsolt 3,4 De te, oh Uram, azért védőpajzsom, oltalmazóm vagy. Te vagy dicsőségem, csüggedt fejem fölemeled, és felmagasztalod*

*És Dávid - az életveszély közepette - így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékába, az ő sátrában a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, elrejt sátra mélyén. Sziklára emel fel engem, magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet ellenségeimen, így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6).

„Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon, és csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!” (Zsolt. 31,22).

„Békességben fekszem le, és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást, hogy biztonságban élhessek” (Zsolt. 4,9).

„Ha tábor fog körül, és ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél szívem; habár had támad reám, és háború tör is rám, mégis ő benne bízom én, és akkor is bizakodom” (Zsolt. 27,3).

Mert: „Megszégyenül majd, és igen megháborodik, és reszketni fog nagyon minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen, egy pillanat alatt” (Zsolt. 6,11).

Az Úr: „Az igazaknak, a megigazultaknak valóságos jót rejteget, és jutalmat tartogat. Pajzst a tökéletesen járóknak, a feddhetetlenül élőknek” (Péld. 2.7).

Zsolt 3,5 Hangos szóval kiáltottam, és rikoltottam, sikítottam, és esedeztem az Úrhoz, s ő meghallgatott szentsége hegyéről*

*És az Úr válasza: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! … szól az Úr…” (Ésa. 41,10-14).

Zsolt 3,6 Én lefekszem, nyugovóra térek és elalszom. Mély álomban merültem; de felébredek, és fölkelek ismét, mert az Úr támogat, oltalmaz, megtart, fölkarol engem, mert az Úr a gyámolom*

*Dávid megvallása. Mert: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem” (Zsolt. 23,4).

Mert: „… Isten engem kivált a holtak hazájából, és magához fog venni. (Szela)” (Zsolt. 49,16).

Én pedig: „Dicsérlek, és magasztallak téged Uram, Istenem, teljes szívemből, és tisztelem és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert nagy én rajtam a te kegyelmed, hiszen annyira szeretsz engem, hogy kiszabadítottad, kimentetted életemet a mélységes pokolból, a sír mélyéből” (Zsolt. 86,12-13).

Bizony: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban, szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, gyötrődésben, és szorongásban. Azért nem félünk, ha elváltoznék, vagy megindulna is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe: Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától, tombolásától. Szela” (Zsolt. 46,2-4).

Zsolt 3,7 Nem félek, és nem ijedek, rémülök, riadok meg sok ezernyi néptől sem, amely köröskörül felállott ellenem, ha ellenségesen körülvesznek, rám törnek, mindenfelől megkörnyékeznek*

*És így folytatja Dávid, bemutatva Jézus hitét, és azok megvallását, akik a Jézus hitéből valók (Róm. 3,26): „Ha gonoszok jőnek ellenem, és ha rám támadnak is, hogy testemet egyék, hogy marcangoljanak engem: szorongatóim és elleneim, az én szorongató ellenségeim - ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, és ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél szívem; habár had támad reám, és háború tör is rám, mégis Őbenne bízom én, és akkor is bizakodom” (Zsolt. 27,2-3).

Zsolt 3,8 Kelj fel Uram, tarts meg engem. Állj mellém, adj szabadulást Istenem, mert te verted, és te csaptad arcul minden ellenségemet; a gonoszok, a leselkedők, istentelenek, kik ok nélkül ellenkeztek velem fogait összetörted*

*És az Úr segítségül hívása és dicsérete így folytatódik: „Én Uram Istenem, benned bízom, hozzád menekülök; oltalmazz, és ments meg engem minden üldözőmtől, és szabadíts meg engem. Hogy szét ne tépjen, mint az oroszlán engemet, szét ne szaggasson menthetetlenül, ha nincsen szabadító” (Zsolt. 7,2-3).

„Isten, rontsd meg, törd össze az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, állkapcsát zúzd össze, Uram! Olvadjanak el, tűnjenek el, folyjanak széjjel, mint a víz; ha felteszik nyilaikat és lőni akarnak, nyilaik legyenek tompultak. Legyenek mint a csiga, amely szétfolyván, elmúlik, széjjelmállik; mint az asszonynak idétlen szülötte, mint az elvetélt magzat, amely nem látta a napot” (Zsolt. 58,7-9).

„Szabadítsd meg életemet a kardtól, ments meg engem a fegyvertől, s az én egyetlenemet, az életemet a kutyák körmeiből, és hatalmából. Ments, és szabadíts meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem, nyomorultat. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, testvéreimnek, és dicsérjelek téged a gyülekezetben” (Zsolt. 22,21-23).

Hogy: „Az Úr az én kősziklám, az én kőszálam, váram és szabadítóm, megmentőm; az én Istenem, Őbenne bízom, és nála keresek oltalmat: az én pajzsom, üdvösségem szarva, hatalmas szabadítóm, menedékem, és fellegváram. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség pusztító árjai rettentettek engem. A Seol a sír kötelei vettek körül, és fonódtak rám; a halál tőrei fogtak meg engem, a halál csapdái meredtek rám. Szükségemben és nyomorúságomban az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam segítségért; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe” (Zsolt. 18,3-7).

Pedig bizony: „Körülvettek, körülfontak engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem. A sírtól való rettegés fogott el engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam, és bánatban vagyok. És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd, és mentsd meg életemet! Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. Az Úr megőrzi az alázatosokat, az együgyűeket; én ügyefogyott, és elesett voltam és megsegített, és megszabadított engem” (Zsolt. 116,3-6).

Az Újszövetségi Írások jelentik ki, hogy kiről szólnak a próféciák: „… Jézus… egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált. Mert illendő vala, hogy akiért a mindenség, és aki által a mindenség, sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek egytől valók mindnyájan, mert mind egytől származnak, amely és ezért nem szégyelli őket atyjafiainak, testvéreinek nevezni, Mondván és így szólva: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, a testvéreimnek, a kihívott gyülekezet körében, és dicséretet mondok néked, dicsérlek téged. És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nékem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, a hústest és vér részesei, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halála által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,9-15).

Zsolt 3,9 Az Úrtól jön, mert az Úré a szabadítás, a megmentés, oltalom, védelem, az üdvösség; legyen a te népeden a te áldásod* Szela**

*Áldás, áld Kimondott szóval üdvhozó erőt közvetíteni; (H. bárok piél igetörzsben, g. eulogeó. Főnévként: börákáh g. eulogía), maga az üdvhozó erő.

**Az Úr Önkijelentése, szabadítása és áldása: „Én, én vagyok az Úr - Jehova, - és rajtam kívül nincsen szabadító!” (Ésa. 43,11).

„Az Úr - Jehova - ad erőt népének, az Úr - Jehova - megáldja népét békességgel” (Zsolt. 29,11).

Pál apostolon keresztül jön a kijelentés az Úrról, aki erőt ad: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil. 4,13).

„Az Úr - Jehova - megszalasztja előtted és vereséggel sújtja a te ellenségeidet, akik reád támadnak; egy úton jőnek ki reád, vonulnak föl ellened, és hét úton futnak, és menekülnek előled. Áldást parancsol melléd az Úr - Jehova - a te csűrjeidben és mindenben, minden vállalkozásodban, amire ráteszed kezedet; és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked. És fejjé, elsővé tesz téged az Úr és nem farkká, nem utolsóvá, és mindinkább feljebbvaló leszel és nem alábbvaló, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az Úrnak - Jehovának, - a te Istenednek parancsolataira, amelyeket parancsolok ma néked, hogy tartsd meg és teljesítsd azokat” (5 Móz. 28,7-8.13).

A mindenség magasztalj Krisztust.

A gondoskodó Istenről.

Ezt mondom az Úrnak:

„Hálát adok néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy, mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted”

(Jel. 11,17)

Megvallás.

Krisztusban vagyok, ezért jövevény és idegen vagyok ebben a világban, és tudom, hogy Istenből vagyok, az egész világ pedig a gonoszságban vesztegel

(1 Pét. 2.11; 1 Ján. 5.19)

Hudson Taylor: Az Úrban bízókról.

„Mi mindent meg nem cselekszik Isten azoknak az életében, akik maradéktalanul bíznak benne”

Úr Jézus!

„Nálad van az életnek forrása, az életnek kútfeje; a te világosságod, fényességed, ragyogásod által látunk világosságot”

(Zsolt. 36,10)

Kozma Emese‎
Motiváció Minden Napra

BIBLIA

2016. június 30.

Uram, Téged áldalak!

Ige: Isten döntése.

Isten úgy döntött: „hogy Ő - az Úr Jézus - által engeszteljen ki, békéltessen meg mindent, a mindenséget Magával, és visszamenően helyreállítsa a harmónia korábbi állapotát, békességet szerezvén az Ő keresztjének,* kínkarójának vére, a kínoszlopon kiontott vére által; Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a az egekben** (Kol. 1,20)

*Kereszt (sztaurosz): egy cölöp vagy oszlop (függőlegesen felállítva), azaz: egy pózna (mint egy kivégzőeszköz halálbüntetésnél); képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás;

**Azt az örömhírt hirdetik az apostolok, hogy Isten: „Miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, megbékéltette mindkettőt egy testben (szómati): egy személyben az Istennel, miután a kereszt, a kínoszlop által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához” (Eféz. 2,15-17)

„Mert Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, a mi céltévesztésünkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1 Ján. 2,2)

„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,18-21)

„Ezért Isten ingyen igazítja meg őket miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul - fedélnek - azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa nekünk. Isten ugyanis a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta” (Róm. 3,24-25)

„Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel, mert Ő megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. [Más fordítás: Akkor mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén]” (Róm. 5,10)

„Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (1 Ján. 4,10).

A győztes jutalma

Nem saját magunkat hirdetjük

Ha látni akarsz:

„Engedd el az aggodalmaidat! Akkor meg fogod látni, hogy én vagyok az Isten. Én uralkodom a nemzetek fölött. Én uralom a Földet”

(Zsoltárok 46:10 GW fordítás)

Nem félek

a villámlástól, esőtől, széltől, hótól, mert tudom Uram, hogy Te parancsolsz ezeknek is, és Te hozod fel egy szavaddal a felhőket a föld határairól; Te készítsz villámokat az esőhöz, és Te hozod ki a szelet az ő tárházából. (Jer.51,16) Te mondod a hónak: Essél le földre! És a zuhogó zápornak: Szakadjatok! (Jób 37,5) De azt is Te mondtad, hogy Te vagy az én oltalmam és rejtekem szélvész és eső elől. (Ésa.4,5)