2 Korintusi levél 11. fejezet: az apostol, és a hamis apostolok.(Göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 11,1 Bárcsak elviselnétek, eltűrnétek tőlem egy kevés balgatagságot, egy kis bolondságot, esztelenséget, ostobaságot, oktalanságot! Sőt kérlek, viseljetek el engem is.

 

2 Kor. 11,2 De hiszen meg is teszitek, el is tűrtök engem. Mert isteni buzgósággal* igyekezettel buzgok** lelkesen törekszem, fáradozok, értetek. Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet, szent, érintetlen, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. [Más fordítás: Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Jézus számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes menyasszonyát]***

*Buzgóság (dzélosz): igyekezet.

**Buzgok (dzéloó): lelkesen törekszik, fáradozik, igyekszik.

***És: „Akit mi prédikálunk, Ő az, akit ismertté teszünk, emlékeztetve, és figyelmeztetve minden embert, tanítván, és felvilágosítva minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek, bevégezetten, felnőtt, érett korúan állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).

Hogy amikor az Úr elé álltok, azt mondhassa, hogy: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned, semmi hibád sincsen!” (Én. 4,7).

És ezt úgy érhetitek el, hogy elfogadjátok azt a tényt, hogy: „Mert ha tízezer tanítómesteretek, nevelőtök, mint a gyermeket iskolába kísérő rabszolgátok lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem vagytok, én szültelek, és én hoztalak létre titeket a Krisztus Jézusban az Evangélium által” (1 Kor. 4,15).

És így lettetek hívőkké: „Bizony, hittel, a hit ajándékával jegyezlek el téged…, és megismered az Urat” (Hós. 2,19).

2 Kor. 11,3 Félek azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával, ravasz mesterkedésével megcsalta, rászedte, becsapta, elcsalta Évát, akként a ti gondolataitok* felfogásotok, gondolkodásmódotok is megrontatnak** tönkretétetnek, lerombolódnak, és eltávolodnak, eltántorodnak, és a ti gondolataitokat is el fogja fordítani, a ti elméteket is megzavarja,  és így a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránt való egyenességtől, az őszinte, tiszta és szent hűségtől. [Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak]***

*Gondolataitok (noéma): felfogás, gondolkodásmód.

**Megront (phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl.

***Az első embert is megcsalta a sátán az Édenben, és az így történt: „A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál,  melyet az Úr Isten teremtett, és alkotott vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg” (1 Móz. 3,1-4).

De Isten ígéretet tett a bűnbeesés után azonnal az embernek, és ítéletet hirdetet a sátánnak: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. (1 Móz. 3,15).

Így figyelmezteti Péter apostol a mindenkorban élő hívőket: „Józanok, óvatosak, megfontoltak legyetek, vigyázzatok, legyetek éberek. Mert a ti ellenségetek, az ördög, a vádló, rágalmazó, a sátán, mint ordító oroszlán kószál mindenütt, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, szilárd, stabil hittel, bizonyossággal, hitvallással, hűséggel…” (1Pét 5:8-9).

„A békességnek Istene megrontja, összezúzza, összetiporja, összemorzsolja a Sátánt …” (Róm. 16,20).

És mert: „hű az Úr, Ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól” (2 Thess. 3,3)

És: „Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait” (Zsolt. 7,14).

A tüzes nyíl pedig, amit Isten készített, és amely győzelmet szerez: „… Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt” (1 Ján. 2,14).

 „Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig” (Jel. 12,11).

2 Kor. 11,4 Mert hogyha az, aki jő, és aki odamegy hozzátok, és más Jézust prédikál, és hirdet, nem akit mi hirdettünk. Vagy más szellemet vesztek, és fogadtok be, amit nem vettetek,nem akit korábban kaptatok, és akit elnyertetek. Vagy más evangéliumot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek, és szívesen vennétek*

*Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom, és figyelmetekbe ajánlom, mert meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek az evangéliumot, melyet néktek vittem, és hirdettem. Melyet el is fogadtatok, be is vettetek, melyben állotok is, és szilárdan kitartotok benne, amelyben meg is maradtatok és melyet követtek. Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, és elhamarkodottan, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok még hozzá]” (1 Kor. 15,1-2).

És így folytatja az apostol, mert: „… nincs más Evangélium; de némelyek zavarnak, és megháborítanak, zavarba ejtenek, nyugtalanítanak titeket, és el akarják ferdíteni, és forgatni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek jó hírként, örömüzenetként valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok alatt!  Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valami más Evangéliumot azon kívül amit tőlünk hallottatok, amit elfogadtatok, átok alatt legyen” (Gal. 1,7-9).

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet, vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle, az a sátán szolgája: „Kérlek, és buzdítlak pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak. Akik háborúságnak okai volnának és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, és akik az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át, adják ki magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai]. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé. Nem nagy dolog azért, és nem csodálkozom, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazság szolgáivá; akiknek megérdemelt végük az ő munkájuk szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok - az elkülönülő, elzárkózó - és sadduceusok szektáitól, azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok,  vagyis: a vallásos emberek tudományától” (Mt. 16,6.12).

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. És az Úrnak terhét, az Úrnak szavát, igéjét ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét, igéjét” (Jer. 23,16).

2 Kor. 11,5 Mert én azt gondolom, és számítom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló, kisebb, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál*

*És így folytatja az apostol: „De Isten kegyelme által vagyok az, ami vagyok. És az ő hozzám való, és rám árasztott kegyelme nem lőn hiábavaló, nem maradt bennem hatástalan, nem volt sikertelen, nem lett eredménytelen, nem lett tartalom nélküli, üres, semmit érő, céltalan, sőt többet munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, és fáradoztam, mint azok mindnyájan. De nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,10).

Dicsekedvén, balgataggá, esztelenné lettem. Ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok. Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak, mert megnyilvánultak közöttetek sok tűrésben, a teljes állhatatosságban, jelekben, csodákban és isteni erőkben is” (2 Kor. 12,11-12).

2 Kor. 11,6 Ha pedig avatatlan* járatlan, egyszerű vagyok is a beszédben, az ékesszólásban, de nem az Istenismeretben. Sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká** lettünk előttetek, és nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben. [Más fordítás: Lehet, hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint ők, de tudás dolgában nem maradok el tőlük - ezt már megmutattam nektek sokszor]***

*Avatatlan (idiótész): hozzá nem értő, képzetlen, járatlan, egyszerű.

**Nyilvánvalókká (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá ismertté.

***Pál apostol megvallása küldetésének céljáról: „Én is, amikor megérkeztem hozzátok testvéreim, nem úgy érkeztem, és nem azért mentem, mint aki ékesszólás keresett szavaival, magasröptű fellengző beszéddel, vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten, a Krisztus bizonyságtételét, szent titkát. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, és nem akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is mint a megfeszítettről. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek megnyilvánulásában, és csodatevő erőnek megmutatásában, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten csodatevő erején nyugodjék” (1Kor. 2,1-2.4-5).

„Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, nem az emberi tudomány bölcs beszédeivel, hanem a Szent Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13).

„Mert … azért küldött engem Krisztus… hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel hogy a Krisztus keresztje, azaz kínoszlopa  el ne veszítse erejét, és tartalom nélkülivé, hasztalanná, üressé ne legyen” (1Kor. 1,17).

„Mert nem beszédben áll, és nem szavakon alapszik, nem szóban nyilatkozik meg az Istennek országa, Isten királysága, uralma, hanem csodatevő erőben” (1 Kor. 4,20).

2 Kor. 11,7 Avagy vétkeztem-é, vagy talán hibát követtem el, mikor önmagamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy felemelkedjetek, hogy ingyen, ajándékképpen hirdettem néktek az Isten Evangéliumát. [Más fordítás: Ingyen hirdettem nektek Isten örömhírét; örömüzenetét. Megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem]?

2 Kor. 11,8 Más kihívott gyülekezeteket, eklézsiákat fosztottam ki, zsoldot vévén, amikor támogatást, és ellátást fogadtam el tőlük, a nálatok végzendő szolgálatra, hogy titeket ingyen szolgálhassalak. És mikor nálatok voltam és szűkölködtem, hiányt szenvedtem, nélkülöztem, nem terheltem meg senkit.

2 Kor. 11,9 Mert az én szükségemet, hiányomat kipótolták a Macedóniából jött atyafiak, testvérek, ők támogattak az adományaikkal; és minden tekintetben őrizkedtem, ügyeltem rá, és tartózkodni is fogok, s a jövőben is ügyelek rá, hogy semmiben se legyek terhetekre.

2 Kor. 11,10 Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el, nem fogják elhallgattatni, nem rekesztik belém Akhája vidékén. [Más fordítás: A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani; hogy ezt a dicsőséget nem lehet megtagadni tőlem Akhája vidékein].

2 Kor. 11,11 Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten [Más fordítás: Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket].

2 Kor. 11,12 De amit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől, hogy amivel dicsekednek, olyanoknak találtassanak, és olyannak bizonyuljanak abban, mint mi is vagyunk. [Más fordítások: De továbbra is ezt fogom tenni, hogy kivegyem a talajt lábuk alól, hogy azok az „apostolok” ne dicsekedhessenek. Mert azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk; Akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel]*

*És így folytatja az apostol: „Mert micsoda az, amiben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!” (2 Kor. 12,13).

„Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak” (Csel. 20,33-34).

Ugyanis csatlakozott Akvillához és Priscillához: „…mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott, együtt is dolgozott velük; ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak” (Csel. 18,2).

„Hiszen emlékeztek, testvéreink, a mi fáradozásunkra és vesződségünkre: éjjel és nappal dolgoztunk, hogy senkit meg ne terheljünk nálatok, és úgy hirdettük nektek az Isten evangéliumát” (1 Thess. 2,9).

„Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, Sem ingyen kenyeret nem ettünk. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2 Thess. 3,7-9).

„és tulajdon kezünkkel dolgozva fáradozunk. Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk” (1Kor. 4,12).

„Nemhogy az én szűkölködésemre nézve szólnék. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem; mert én megtanultam, hogy azokban a körülményekben, amelyekben vagyok megelégedett legyek. Tudok megaláztatni, tudok szűkölködni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok. Be vagyok avatva mindenbe egészen, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is” (Fil. 4,11-12).

Mert az apostol ismeri, és követi Urát, aki azt mondta: „És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti rabszolgátok. Éppen úgy, mint ahogy az embernek Fia nem azért jött a földre, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért, és ezáltal sok embert megmentsen” (Mát. 20,27-28)

2 Kor. 11,13 Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok, ravasz, alattomos, csaló munkások, akik a Krisztus apostolaivá, követeivé változtatják át, és adják ki, hazudják magukat. [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

2 Kor. 11,14 Nem is csoda; hisz maga a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává, a fény követévé, és elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala, mert a világosság angyalának képére változik át.

2 Kor. 11,15 Nem csodálkozom tehát ha az ő szolgái, követei, küldöncei is átváltoztatják, és adják ki magukat az igazság szolgáivá, követeivé, küldönceivé; akiknek megérdemelt végük az ő cselekedeteik, az ő munkájuk szerint lészen. [Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Nem szépen, és nem jó szándékkal buzgólkodnak érettetek, sőt minket ki akarnak rekeszteni, el akarnak titeket szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok. [Más fordítás: Azok az emberek nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy elszakítsanak titeket tőlem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok]” (Gal. 4,17).

Ezért: „Őrizkedjetek az ebektől, óvakodjatok a kutyáktól, őrizkedjetek, és óvakodjatok a gonosz munkásoktól, őrizkedjetek a megmetéltektől” (Fil. 3,2).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű, fecsegők és csaló, különösen a körülmetéltek között” (Tit. 1,10).

Már az Úr Jézus így figyelmezteti mindenkori hívőket: „Őrizkedjetek, és óvakodjatok, és tartsátok szemmel, a hamis prófétákra, akik juhoknak ruhájában, báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, a tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16).

„… Meglássátok, és vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, meg ne tévesszen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a felkent; és sokakat elhitetnek, megtévesztenek” (Mát. 24,4-5).

„Mert hamis felkentek és hamis próféták állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, és hogy megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25).

Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,11).

Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a nektek prófétáló prófétáknak szavait, akik néktek prófétálnak, elbolondítnak, és hiábavalóvá tesznek benneteket: az ő szívüknek látását, látomását hirdetik, nem az Úr szájából valót, nem azt, amit az ÚR adott” (Jer. 23,16).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét, hogy aki mást tanít, mint amit az apostolok, az hamis próféta: „Kérlek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának, és botránkozásokat okoznak, kelepcéket készítenek, elégedetlenséget szítanak a tudomány körül. Akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el. Kerüljétek őket, és térjetek ki előlük^” (Róm. 16,17)

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).

„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a hithez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a hitet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5).

Mert: „Az ilyenek a hit látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokban lévő gyülekezetbe, és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

János apostolon keresztül is hangzik a figyelmeztetés, ezek: „Közülünk indultak el és váltak ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradtak volna; de hogy nyilvánvalóvá legyen felőlük, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1 Ján. 2,19).

Ezért: „Mindent megvizsgáljatok; ami jó, azt megtartsátok!  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek, és a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1 Thess. 5,21-22).

A prófétán keresztül pedig így szól az Úr: „… Miként ők így választották újaikat, és ők a maguk utálatosságaikban gyönyörködtek: Akképpen választom én is az ő megcsúfolásukat, és rájuk hozom, amitől félnek…” (Ésa. 66,3-4).

2 Kor. 11,16 Ismét mondom: ne tartson,* ne gondoljon engem senki esztelennek, bolondnak, ostobának, de ha mégis annak gondoltok, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

*Tart (dokeó): gondol, vél, hisz.

2 Kor. 11,17 Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, és elszántságával. [Más fordítás: Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban ostoba lennék; mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban].

2 Kor. 11,18 Mivelhogy sokan dicsekednek hústest szerint, emberi módon, dicsekszem én is. [Más fordítás: Miután sokan dicsekednek olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is].

2 Kor. 11,19 Hisz okosak, és bölcsek lévén, örömest* és készségesen eltűritek az eszteleneket, a „bolondokat, ostobákat. [Más fordítás: Hiszen, miután a ti eszetek helyén van, öröm nektek az eszteleneket elviselni; és engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket].

*Örömest (hédeósz): szívesen, készségesen.

2 Kor. 11,20 Mert elviselitek, eltűritek, ha valaki leigáz, rabszolgává alacsonyít titeket, ha valaki kihasznál, élősködik rajtatok, ha kifoszt, ha valaki zsákmányul ejt, tőrbe ejt titeket, ha valaki felfuvalkodik, és hatalmaskodik rajtatok. Ha valaki a fejetekre ül, ha valaki arcul ver titeket.

2 Kor. 11,21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtlenek voltunk - hát ehhez mi csakugyan gyengék voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek, és ilyesmire mi nem vállalkoztunk, - de amiben merész valaki, - esztelenül szólok, - merész vagyok én is. [Más fordítás: De ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok].*

*És az apostol megvallja, hogy ő is zsidó származású, és ezzel dicsekedhetne is: „Jóllehet énnékem van bizakodásom hústest szerint is. Ha bárki más mer hústestben bizakodni, én sokkal inkább; Körülmetéltettem nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó, héber a héberek közül, törvény tekintetében farizeus, Buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam. De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annak felette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem” (Fil. 3,3-8).

2 Kor. 11,22 Héberek ők? Én is. Izrael népéhez tartoznak? Én is. Ábrahám magva-é? Én is*

*Pál apostol újra-és újra bizonyságot tesz megtérése előtti énjéről a nemzetekből megtértek, és a zsidók előtt: „Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, itt kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, miként ti mindnyájan vagytok ma: És ezt a tudományt üldöztem mind halálig. Ez út követőit halálra üldöztem, megkötözvén és tömlöcbe juttatva mind férfiakat, mind asszonyokat” (Csel. 22,3-4).

Hiszen: „Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják, és ismerik a zsidók mindnyájan. Kik tudják rólam eleitől fogva, ha bizonyságot akarnak tenni, hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. (Más fordítás: Mivel ők kezdettől fogva ismernek, tanúsíthatják, ha akarják, hogy kegyességünk legszigorúbb irányzata szerint éltem, mint farizeus)” (Csel. 26,4-5).

A Galatáknak: „Mert hallottátok, mint forgolódtam, és mint viseltem magamat én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam, és könyörtelenül üldöztem az Isten anyaszentegyházát, a kihívott gyülekezetet, eklézsiát, és pusztítottam azt, romlására, és pusztulására törve. És felülmúltam a zsidóságban, a zsidó vallásosságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért, és fölöttébb vakbuzgó követője voltam  őseim hagyományainak” (Gal. 1,13-14).

2 Kor. 11,23 Krisztus szolgái-é? Balgatagul, esztelenül, mint oktalan szólok, én még inkább; több fáradság,* vesződség, több vereség, több verés, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

*Fáradság (koposz): vesződés, kimerültség.

2 Kor. 11,24 A zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján*

*Mert a törvény kimondja, hogy: „… ha a bűnös ütleget, verést érdemel, vonassa le azt a bíró, és üttessen arra a jelenlétében rá annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel. De csak negyvenet üttessen rá, ne többet, hogy netalán, ha ennél több ütést üttet reá, alávalóvá legyen előtted a te atyádfia” (5 Móz. 25,2-3).

2 Kor. 11,25 Háromszor  megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor  hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

2 Kor. 11,26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak, hamis testvérek közt;

2 Kor. 11,27 Fáradságban és nyomorúságban, vesződségben gyötrődve, kínlódva, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való böjtölésben-koplalásban. Hidegben sokszor fagyoskodva és mezítelenségben. [Más fordítás: Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran ébren töltöttem az éjszakát, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, mert gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam, fagyoskodtam, vagy nem volt ruhám, és nem volt mit fölvennem].

2 Kor. 11,28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes kihívott gyülekezetek gondja. [Más fordítás: Ezek mellett a külső bajok és nehézségek mellett, - nem számítva mindennapi megtámadtatásomat - állandóan hordozom az összes gyülekezetek, az eklézsia gondját-baját]*

*És megismétli az apostol, hogy az Úr nevéért, és azért, hogy üdvösségre vezessen embereket, mit kell elviselnie: „…úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben, kitartásban, sok állhatatossággal; Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, nyomorúságban, szükségben, kényszerhelyzetben, szorongattatásban. Türelmesen elviseljük a nehéz körülményeket, a szorult helyzeteket, a bajokat, és amikor hiányt szenvedünk valamiben. Verést szenvedve, mert sokszor megvernek, megostoroznak bennünket, tömlöcben, mert börtönbe zárnak, háborúságban, amikor a tömeg ellenünk támad. Lázadások, zendülés, és csődület támasztása közepette, nyugtalanságban, és olyan körülmények között, ami munkámban zavar. Küszködésben, fáradozásban, mert van, amikor keményen kell dolgoznunk, virrasztásban, mert nem alhatunk éjjel. Kényszerű böjtölésben, mert néha nincs mit ennünk” (2 Kor. 6,4-5).

És bemutatja Isten Igéje, hogy mindenütt üldözést, és bántalmazást szenvedett az apostol. Amikor Filippiben kiűzte a jövendőmondás szellemét az őket követő lányból: „Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, hogy odalett az, amiből hasznot reméltek, megragadva Pált és Silást, a főtérre hurcolták őket a hatóságok elé. És odavezetvén őket az elöljárók elé, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják, és felforgatták a mi városunkat, És olyan szokásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk, sem átvennünk, sem követnünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük, és rájuk támadt. Az elöljárók  pedig letépetvén ruháikat, megbotoztatták őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a börtönőrnek, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá” (Csel. 16,19-24).

Listrában az apostol szolgálata eredményeként meggyógyul egy béna, de: „Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezék Pált, és kivonszolták a városból, a városon kívülre, azt gondolván, hogy meghalt” (Csel. 14,19).

Timóteust így bátorítja Pál apostol: „Te pedig követted az én tanításomat, életmódomat, szándékomat, életcélomat, életutamat, hitemet, meggyőződésemet, hosszútűrésemet, kitartásomat, állhatatosságomat. Üldöztetéseimet, szenvedéseimet, amelyek értek Antiókhiába, Ikóniumban, Listrában: milyen üldöztetéseket szenvedtem és viseltem el, bírtam ki, hogy milyen nehézségen mentem keresztül, de mindegyikből, mindig megszabadított, kimentett, kiragadott engem az Úr” (2 Tim. 3,10-11).

2 Kor. 11,29 Ki beteg, hogy én is beteg, és szenvedő ne volnék? Ki botránkozik, és tántorodik meg, hogy én is ne égnék a szégyentől? [Más fordítás: Ha valaki vétkezik, én is szenvedek vele együtt; Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék]?

2 Kor. 11,30 Ha már dicsekednem kell, az én gyengeségeimmel, erőtlenségeimmel dicsekszem.

2 Kor. 11,31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom, hogy igazat mondok.

2 Kor. 11,32 Damaskusban Aretás király helytartója őriztette a damaskusiak városát, hogy engem elfoghasson;

2 Kor. 11,33 És az ablakon át, a várablakból kosárban  bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül*

*Pál apostol megtér, és bemeríttetik Szent Szellembe, és azonnal hirdeti Damaszkuszban, hogy Jézus a Krisztus: „Több nap elteltével azonban a zsidók tanácsot tartának, mert elhatározták, hogy őt megöljék: De tudtára esék Saulusnak az ő leselkedésük, a merénylet terve. És őrizék még a kapukat is mind nappal, mind éjjel, hogy őt megöljék. A tanítványok azért vévén őt éjjel, és a kőfalon bocsátják alá, leeresztve egy kosárban” (Csel. 9,23-25).

Előképként bemutatja a Szent Szellem az apostol megmenekülését. Józsué kémeket küld Jerikóba, és Jerikó királya el akarja fogatni őket, de egy Ráháb nevű parázna asszony: „Alábocsátá azért őket kötélen az ablakon - mert az ő háza a kőkerítés falán vala, és ő a kőkerítésen lakik vala” (Józs. 2,15)

Az Ige hallgatásáról

A Szent Szellemről

Ima

Ima

Áldalak Úr Jézus, mert Te hordoztad az én betegségeimet (Mát 8,17) hogy én jó egészségben legyek. (2Kor 13,11)  

Bob Gass: Az eltöltött idő.

Az Istennel töltött idő legyen az elsődleges mindennapjaidban, így minden más a helyére fog kerülni.

Bízz az Úrban, Ővele minden lehetséges,

 Mert: „Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg” 

(Dán. 7,14)

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Ha az országodban választások lesznek, vajon a miniszterelnök-jelöltek személyesen kopogtatnak be hozzád, és kérik a szavazatodat? Biztosan nem. Jézus viszont eljön egészen a bejárati ajtódig, és bekopogtat hozzád! (Jel 3,20) Ő már leadta a szavazatát rád a Golgotán, és most személyesen kéri, hogy te is szavazz rá. Gondolkoztál már ezen?

REINHARD BONNKE

Lisa E. Szanyel

 

 

"Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai."
Énekek éneke 8:6.

Istvan Nyari

„ÉLET ÉS HALÁL VAN A NYELV HATALMÁBAN, AMELYIKET SZERETI AZ EMBER, ANNAK A GYÜMÖLCSÉT ESZI.” (Péld. 18.21)

http://www.borsonline.hu/aktualis/orban-gaspar-istent-hivjuk-hogy-segitsen-megvaltoztatni-ezt-az-orszagot/111948

Anna Győző megosztott egy hivatkozást.

4 perce · 

Orbán Gáspár: Istent hívjuk, hogy segítsen megváltoztatni ezt az országot

Teljesen megtelt a Körcsarnok, sőt többen az épületen kívül rekedtek az Orbán Gáspár és barátai által életre hívott Isten-dicsőítésen.

BORSONLINE.HU|FORRÁS: LAPCOM ZRT.

Örökké szeretlek.

Ige: A pereskedésről.

 „Aki törvénykezni, pereskedni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is* (Mát. 5,40)

*Az apostol így inti a hívőket: „Egyáltalán már az is gyarlóság ti bennetek, és már az is hiba közöttetek, és veszteség nálatok, és bizony teljességgel vereséget, teljes kudarcot jelent nektek hogy törvénykeztek, és pereskedtek egymással. Miért nem szenveditek, és miért nem viselitek el, és miért nem hagyjátok inkább a bántalmazást, az igazságtalanságot, sérelmet, méltatlanságot, és hogy vétsenek ellenetek? Miért nem tűritek inkább a kárt, hogy kifosszanak, hogy csalást kövessenek el veletek szemben”

(1 Kor. 6,7)

A gyarapodásról

Az Úr szeretetéről

Nem félek: A gyermekeim sorsa miatt!

bármilyen távol kerültek Tőled, mert Te megszabadítod őket, hiszen kijelentetted, hogy az igazak magva megszabadul. (Péld.11,21). Mert Te Uram a pusztát vizek tavává teszed és az aszú földet vizeknek forrásivá (Ésa.41,18), és megitatod őket gyönyörűséged folyóvizéből (Zsolt. 36,9). Igen, Te megitatod a szomjú szellemet, és minden éhező szellemet megelégítesz. (Jerem.31,25)

Az Úr Jézus

„tett minket országa népévé, és királyokká és papokká, az ő Istenének és Atyjának országában: övé legyen a dicsőség, méltóság, dicséret, imádás, a fény, a ragyogás és hatalom, az erő, uralom, és győzelem mind örökkön örökké! Ámen” 

(Jel. 1,6)

A szeretet nem gyűlöl:

„Ne táplálj gyűlöletet szívedben, a bensődben testvéred iránt. Mert: „Aki gyűlöli az ő testvérét, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne” 

(3 Móz. 19,17; 1Ján 3,15)

C Lewis: Az Öröm

Az öröm a menny legdrágább és legjobb "árucikke".

Az öröm teszi az életet élni érdemessé.

Az örömben mutatja meg Isten a másik ember szépségét. 

Isten igéje az emberről:

 „Árnyékként jár-kel itt az ember…” 

(Zsolt. 39,7).

Énekeljetek!

 „Dicsérjétek az Urat, JÉZUST! Énekeljetek az Úrnak új éneket; dicsérje őt a hívők gyülekezete!”

 (Zsolt. 149,1)

BIBLIA

Krisztus Gyülekezete

 

 

Szent a seregek Ura

2 Korintusi levél 10. fejezet: ne a láthatókra nézzetek! (göröggel és kapcsolódó igékkel / revideált)

2 Kor. 10,1 Magam pedig, én Pál, kérlek és emlékeztetlek titeket a Krisztus szelídségére, jóindulatúságára és engedelmességére, aki némelyek szerint szemtől szemben ugyan alázatos, és szerény vagyok, félénken viselkedek közöttetek, de távol bátor, szigorú, erélyes, és határozott vagyok irántatok;

2 Kor. 10,2 Arra kérlek pedig, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen bátornak, szigorúnak, erélyesnek lennem, és ne kelljen szigorúan föllépnem azzal a határozottsággal, és annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel úgy gondolom bátor, szigorú, vakmerő, merész is lehetek  némelyekkel szemben, akik úgy gondolkodnak, és vélekednek felőlünk, mintha mi hústest szerint élnénk, vagyis hogy mi is a hústól vezetve járunk. [Más fordítás: Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk]*

És így folytatja az apostol: „Gondolja meg azt, aki ilyen, és így beszél, és számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor cselekedetben is” (2 Kor. 10,11).

 Mert: „Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, minden tekintetben nyilvánvalókká lettünk, és nyíltan álltunk előttetek” (2 Kor. 11,6).

 Hát: „Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, avagy Isteni szeretettel és szelídségnek szellemével?” (1 Kor. 4,21).

 „Mert félek azon, hogy ha odamegyek, és amikor megérkezem nem talállak majd olyanoknak, amilyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, amilyennek nem szeretnétek; hogy valamiképpen versengések, viszálykodások, irigységek, indulatoskodások, harag, visszavonások, önzés, rágalmazások, fondorkodások, vádaskodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek” (2 Kor. 12,20).

2 Kor. 10,3 Mert noha igaz ugyan, hogy hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk, vagyis nem a hús szerint harcolunk, és hadakozunk.

2 Kor. 10,4 Mert a mi vitézkedésünk, a mi harci fegyvereink nem földiek, nem hústestiek, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására; [Más fordítás: A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezek Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le; Így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul].

2 Kor. 10,5 Ezekkel rombolunk le okoskodásokat és minden magaslatot, vitatkozást, önteltséget, amely Isten megismerése ellen emeltetett. És foglyul ejtvén, és meghódítva minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak [Más fordításban: Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk - és hatalmunkba ejtünk - minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra; és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk];

2 Kor. 10,6 És készek vagyunk tisztázni, és számon kérni minden engedetlenséget, figyelmetlenséget, szófogadatlanságot, - ha valaki elengedi a füle mellett a neki címzett szavakat, - mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességetek. [Más fordítás: Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a fegyverekkel minden engedetlenséget számon kérjünk, de csak akkor, ha a ti engedelmességetek már tökéletes lesz]*

*Mert így szólt az Úr a prófétán keresztül: „Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!” (Jer. 1,10).

 És így szól a kijelentés arról, hogy mit kell pusztítani és irtani: „Mert meg van írva: „Elvesztem, eltörlöm a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, az okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, félretolom, eltörlöm” (1Kor. 1,19)

 „Mert hiszen e világ bölcsessége bolondság, ostobaság az Isten előtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, álokoskodásukban” (1 Kor. 3,19)

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde - igéje - élő és ható. Élő energia, és élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, azaz kardnál.  És áthatol a szívnek, azaz a személy egész lényének, és szellemének, és az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig szétválásáig. És megkülönbözteti a szívnek, azaz a bensőnek gondolatait, nézetét, véleményét, gondolkodását és szándékait. És nincsen oly teremtmény, amely láthatatlan, rejtett, ismeretlen volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek  annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. Neki kell majd számot adnunk. (Zsid. 4,12-13)

Az Úr szolgájának pedig olyannak kell lennie: „Aki szelíden neveli az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére. (Más fordítás: hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot), És felocsúdnának az ördög tőréből, csapdájából, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára, arra hogy Isten akaratát teljesítsék” (2 Tim. 2,25-26).

132 Hát: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján. 7,24).

Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van” (1 Ján. 5,19).

Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

2 Kor. 10,7 A szem előtt valókra, a látszatra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában és számoljon azzal, hogy amint ő maga a Krisztusé, azonképpen mi is a Krisztuséi vagyunk*

*Hát: „Ne ítéljetek látszat szerint, hanem hozzatok igazságos ítéletet” (Ján. 7,24).

Mert mi: „Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van” (1 Ján. 5,19).

Igen: „Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak Szellemét és a tévelygésnek szellemét” (1 Ján. 4,6).

2 Kor. 10,8 Mert ha még egy kissé túlzottan, és a kelleténél többet dicsekedem is a mi hatalmunkkal, azzal a felhatalmazással, amelyet az Úr a ti építésetekre és nem megrontásotokra, nem rombolásotokra adott, amit nem arra adott, hogy ártsak vele; én nem vallok szégyent;

2 Kor. 10,9 Hogy ne láttassam, nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak ijesztgetnélek, vagy fenyegetnélek a leveleim által.

2 Kor. 10,10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak, tekintélyesek és kemények, szigorúak; de a maga jelenvolta, a személyes megjelenése erőtlen, és beszéde silány, jelentéktelen, szánalmas; mert ő maga gyenge, és szava megvetendő, beszéde gyatra, és fellépésében nincs erő.

2 Kor. 10,11 Gondolja meg azt az ilyen bíráló, és számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, ottlétünkkor tetteinkben is*

*Az apostol elmondja, hogy miért vannak ilyen vélekedések róla: „Mert úgy határoztam, és úgy döntöttem, hogy nem tudok közöttetek másról, vagyis nem akarok semmiről sem tudni, csak Jézus Krisztusról, még pedig róla is, mint a megfeszítettről, mint az oszlopra feszítettről. És én erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy rettegés, reszketés, és remegés között félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok. És az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában. Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1Kor. 2,2-5).

 „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért” (2 Kor. 4,5).  

„Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17).

És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13).

„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20).

És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12).

„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7).

 „Ha pedig avatatlan, iskolázatlan vagyok is a beszédben, az ékesszólásban, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk, és nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben” (2 Kor. 11,6).

„Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem, mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit hall tőlem” (2 Kor. 12,6).

És: „Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben, vagyis ottlétemkor ne kelljen keményen viselkednem, ne kelljen keményen bánnom veletek ama hatalom szerint, amelyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra, nem rombolásra” (2 Kor. 13,10)

2 Kor. 10,12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, akik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek. [Más fordítás: Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, - mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azokkal vessük össze magunkat, - akik ajánlgatják magukat, és akik magukat nagyra tartják. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik az összehasonlítást, és nem veszik észre, hogy milyen ostobák, és értelmetlenek]*

*És azt kérdezi az apostol: „Elkezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, - vagy rászorulunk, - mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?” (2 Kor. 3,1).

Hát nem: Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat, és lehetőséget adunk tinéktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek. Hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. Akik külső megjelenéssel dicsekednek és nem szívvel, akik dicsőségüket a látszatban keresik és nem a szívük igazságában” (2Kor. 5,12).

Pedig már a Szent Szellem kijelentette, hogy ahogyan: „Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség?” (Péld. 25,27).

2 Kor. 10,13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, és nem kérkedünk, hanem ama  mérőzsinór mértéke szerint, amelyet Isten adott nékünk mértékül. [A görög szerint: az Isten normatívája szerinti mérték szerint, hogy hozzátok is elérjünk, eljussunk]; »Más fordítás: Mi azonban nem fogunk túlságosan dicsekedni. Csak azzal a munkával, amit Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk«

2 Kor. 10,14 Mert nem feszítjük túl magunkat, nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus Evangéliumával, örömüzenetével; [Más fordítás: Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét elvitték nektek; Nekünk tehát nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával hozzátok is eljutottunk].

2 Kor. 10,15 Akik nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, a mások fáradságának gyümölcsével, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint, a mi munkaterületünkön.

2 Kor. 10,16 Hogy rajtatok túl, vagyis a rajtatok túl eső területeken is hirdessük az Evangéliumot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a késszel, azaz anélkül hogy idegen területen azzal dicsekednénk, amit más végzett el*

*Mert: „…tisztességbeli dolog, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol neveztetett Krisztus, hogy ne más alapra építsek: [Más fordítás: hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne a mások rakta idegen alapra építsek, hanem ott, ahol a Krisztus nevét még nem említették]” (Róm. 15,20)

2 Kor. 10,17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

2 Kor. 10,18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl [Más fordítás: Mert nem az a megbízható, aki önmagát annak tartja, és nem az érdemel hitelt, hanem az, akit az Úr tart megbízhatónak]*

*Meg van írva, hogy: „Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid” (Péld. 27,2).

És a prófétán keresztül így szól a Szent Szellem: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával. Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem. Hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, szeretetet, és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer. 9,23-24).

Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, azaz kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal. 6,14).

„Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék” (1 Kor. 1,31).

Dávid megvallása is így hangzik: „Dicsekedik lelkem az Úrban; s hallják ezt a szegények és örülnek” (Zsolt. 34,3).

Akik önmagukat ajánlva dicsekednek, azok: „Nem jó szándékkal buzgólkodnak érettetek, hanem el akarnak titeket tőlem szakítani, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok, hogy mellettük, és értük buzgólkodjatok” (Gal. 4,17)

Az Úr ígérete

Ha megtérsz Istenedhez:

Az Úr Jézus ígérete

KI VAGYOK KRISZTUSBAN?

A mennyország polgára vagyok. Az én hazám a mennyekben van, mert Isten a Krisztussal együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban. Ezért az odafelvalókkal törődöm, nem a földiekkel. 

(Fil. 3.20; Ef. 2,6; Kol. 3,2)

Az Úr figyelmeztetése:

Ne adj teret életedben a sátánnak!

 „Saját testvéredet is elítéled, megrágalmazod anyád fiát! Ezt tetted, és én csak hallgattam. Azt hitted, olyan vagyok, mint te?! De most szemedre vetem, és figyelmeztetlek!” 

(Zsolt 50,20-21)

Hogy: „Ne járj rágalmazóként, hanem hagyd abba a barátod rágalmazását, és ne terjessz pletykákat a te néped között; ne törj felebarátod életére. Én vagyok az Úr” 

(3 Móz. 19,16)

Az ember élete csak árnyék

 „Az asszonytól született ember rövid életű, tele nyugtalansággal. Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad, árnyékként tűnik el, nem marad meg”

(Jób. 14,1.2).

Tolsztoj: Istenről.

Azért, hogy az ember nem ismeri fel és nem érti meg Istent még nincs joga arra következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem képes Istent megismerni és felfogni.

Borisz L. Pasternak: A hitelesség jele.

Csak annyira vagyunk hiteles emberek, amennyire szerettünk.

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A Biblia Istenét hidegen hagyják a vallások. Őt az EMBEREK érdeklik. Jézus az emberekért jött, az emberekért élt, és az emberekért halt meg, és most az emberek szívének ajtaja előtt áll és kopogtat (Jelenések 3,20). Miért? Mert be akar menni hozzájuk, és része akar lenni az életüknek. És ha már egyszer bent van, alaposan rendet is rak odabenn. Jézuson kívül valójában senki sincs, aki teljesen önzetlen szándékkal akarná megnyerni a szívedet. Kérlek, engedd be Őt! REINHARD BONNKE

BIBLIA

Krisztus Gyülekezete Marosvásárhely

A Te szereteted

24-es ZSOLTÁR.