1 Kor. 12,1 A szellemi ajándékokra* a Szellem természetére nézve pedig nem akarom, és nem szeretném atyámfiai, testvéreim,
hogy tájékozatlanok legyetek, és tudatlanok maradjatok.
*Ajándékokra (pneumatikosz): szó szerinti
jelentése: a Szellem természetére, (a Szellem természetének megfelelőkre)
1 Kor. 12,2 Emlékeztek, és tudjátok, hogy amikor még pogányok
voltatok, azaz a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve mentetek* a néma
bálványokhoz. [Más fordítás: Úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz,
amint félrevezetőiteknek tetszett]**
*Mentetek a
néma bálványokhoz (agó): vezet; visz; űz; A mondat értelme szerint
jobb fordítás: hogyan sodródtatok a néma bálványokhoz, amelyek vonzottak
titeket;
**Az apostol
minden helyen és korban élő – a pogányokból, azaz a nemzetekből – kihívott
Krisztus népét így emlékezteti és figyelmezteti: „Hogy ti, mondom, abban az időben
Krisztus nélkül valók voltatok. Izráel társaságától elkülönítve, idegenek, és
az ígéret szövetségeitől távolvalók, mint az ígéret szövetségein kívül álló
idegenek. Reménységetek nem vala, és Isten nélkül éltetek e világon; Most pedig
a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a
Krisztus vére által” (Eféz. 2,12-13).
„Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, olyan
isteneknek szolgáltatok, amik természet szerint, lényegüket tekintve nem
istenek” (Gal. 4,8)
Hiszen: „A bálványok ezüstből és aranyból vannak,
emberi kéz csinálmányai. Szájuk van, de nem szólnak, nem beszélnek, nem jön ki
hang a torkukon; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak;
orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak,
de nem járnak” (Zsolt. 115,4-7).
És ez Izráelen kívül
minden nemzetre vonatkozik: „Mert a
népek, a nemzetek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják
azt; ács-mester kezei készítik bárddal, vagy baltával. Ezüsttel és arannyal
megékesíti, díszíti azt, szegekkel és pörölyökkel, azaz kalapáccsal megerősíti,
vagyis rögzíti, hogy le ne essék, és ne inogjon. Olyanok, mint az egyenes
pálmafa, mint madárijesztő az uborkaföldön, és nem beszélnek; viszik-hordják
őket, mert mozdulni, vagy menni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem
tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!” (Jer. 10,3-5).
Mert: „Mit használ a faragott kép, vagy a
bálványszobor, hogy a faragója kifaragta azt. Hiszen csak szobrász formálta! És
mit használ az öntött kép, vagy az istenszobor, amely hazugságot tanít, és
hamis útmutatást ad, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma
bálványokat? Mert bár bízott benne, aki megformálta, csak néma bálványt
készített. Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel, ébredj! Néma kőnek:
Ébredj, kelj fel! Taníthat-e ez, vagy adhat ez útmutatást? Ímé, borítva van
arannyal és ezüsttel, szellem pedig semmilyen nincs benne!” (Hab. 2,18-19).
1 Kor. 12,3 Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, aki
Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; És nem mond átkot
Jézusra; És senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által.
[Más fordítás: Aki Istennek Szelleme által szól,
az egy sem mondja: Átkozott legyen Jézus. De azt sem mondhatja senki: „Jézus az
Úr”, csak ha Szent Szellemben beszél].
1 Kor. 12,4 A kegyelmi ajándékokban* azaz a
Szellem megnyilvánulásában pedig különbség, és változatosság van, de ugyanaz a
Szellem**
*Kegyelmi
ajándékokban (kariszma):a kegyelem
megnyilvánulása. Győzelmi ajándék, jutalom a győztes hadvezértől. A Szellem
megnyilvánulásában.
**És: „Minthogy
a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellemnek különböző megnyilvánulásai
vannak, a nékünk adott, a nékünk juttatott kegyelem szerint, akár
írásmagyarázás, vagy prófétálás,
vagyis prófétai igehirdetés, a hitnek mértéke, a hitünk helyes aránya szerint
teljesítsük, és gyakoroljuk. Akár szolgálat, vagyis mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység,
a szolgálatban munkálkodjunk, fáradozzunk, forgolódjunk, és szenteljük magunkat
annak a szolgálatnak. A tanító szentelje magát a tanításnak. Akár segítségül
hívó - esedezés, buzdítás vagy vigasztalás által könyörög, kér, kérlel,
imádkozik segítségül hívásban. A buzdító jóra serkentő beszéddel buzdítson; a
bátorító bátorítson; a vigasztaló nyújtson vigaszt. Az adakozó, - aki ad
a másiknak egy részt abból, amije van - szelídségben, szerénységben, egyszerűségben, egyenességben, és jószívűséggel, tettetés vagy önzés
és hátsó gondolatok nélküli jósággal tegye. Az elöljáró - mint
követendő példa - vezessen, irányítson szorgalmatossággal, igyekezettel. A könyörülő - aki irgalmasságot gyakorol –
vidámsággal, jókedvvel, örömest,
vidáman művelje” (Róm.
12,6-8)
Mert: „Mindenikünknek pedig adatott a
kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint” (Eféz. 4,7).
1 Kor. 12,5 A szolgálatokban* - a mások
javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenységben - is különbség, és
változatosság van, a szolgálatok is különfélék, de ugyanaz az Úr**
*Szolgálatokban
(diakónia): mások javára végzett
szellemi, vagy anyagi tevékenység.
**Hiszen: „… Ő adott
némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul,
némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából,
azaz hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének
építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő
megismerésének egységére, érett férfiúságra, azaz a felnőttkorra, a Krisztus
teljességével ékeskedő kornak mértékére, vagyis a Krisztus teljességét elérő
nagykorúságra” (Eféz. 4,11-13)
1 Kor. 12,6 És különbség van a cselekedetekben, vagyis az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de
ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt,* vagyis aki aktívan, hatékonyan eredményesen
tevékenykedik, és érezteti hatását mindenkiben**
*Cselekszi
mindezt (energeó): - aktívan,
hatékonyan eredményesen tevékenykedik, érezteti hatását.
**Akik az Övéi: „Mely
az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel, és aki
teljessé tesz mindent mindenekben” (Eféz.
1,23).
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind
az akarást, mind a munkálást jó kedvéből, az ő tetszésének megfelelően” (Fil. 2,13)
Hiszen: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki
mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz. 4,6).
„Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak
mindenek. Mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy
és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség. Övé a dicsőség mindörökké. Ámen” (Róm.
11,36).
1 Kor. 12,7 A Szellem látható megnyilvánulásait mindenki azért
kapja, hogy használjon vele*
*Hát: „Ezért ti is,
minthogy a Szellem megnyilvánulását kívánjátok, a gyülekezet építésére
igyekezzetek, hogy gyarapodjatok” (1 Kor. 14,12)
„Hogy van hát atyámfiai? Mi
következik mindezekből, testvéreim? Mikor
egybegyűltök, mindeniteknek van
zsoltára, tanítása, nyelve, azaz nyelveken
szólása, kijelentése, vagyis kinyilatkoztatása, magyarázata. Mindenek épülésre
legyenek, és épüléseteket szolgálják” (1 Kor. 14,26).
1 Kor. 12,8 Némelyiknek ugyanis bölcsességnek* beszéde adatik a Szellemben.
Másiknak pedig tudománynak, azaz a kinyilatkoztatásból származó tudásnak
beszéde, igéje, ugyanazon Szellemben.
*Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és
tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége.
1 Kor. 12,9 Egynek hit* olyan hit,
amely hegyeket mozdít meg ugyanazon Szellemben; másnak pedig gyógyítások
megnyilvánulása azon egy Szellemben**
*Hit (pisztisz):
bizalom; hűség; meggyőző erő; Itt:
egy különleges hit, amely Istennek emberi ésszel fel nem érhető segítségében
(csodáiban) tud bizakodni; az a hit, amely hegyeket mozdít meg.
**Az Úr Jézus
ígérete az Őbenne hívőknek: „Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek
kísérik: az én nevemben ördögöket, azaz démonokat űznek; új nyelveken szólnak.
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik:
betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak” (Márk. 16,17-18).
Az Úr Jézus azoknak
adott - és ad - hatalmat és erőt, akik állandóan Ővele vannak: „És előszólítván, vagyis magához hívta
tizenkét tanítványát, és hatalmat ada nékik a tisztátalan szellemek, azaz a
démonok felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és
minden erőtlenséget” (Mát. 10,1)
„A tanítványok pedig elindultak és prédikálják,
hirdetik az embereknek, hogy térjenek meg. És sok ördögöt, azaz démont űznek
vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala” (Márk. 6,12-13)
Az apostol tanítása
szerint, ez nem változott, ezért így biztatja a hívőket: „Beteg-e valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és
imádkozzanak érte, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való
imádság megtartja a beteget, megszabadítja a szenvedőt, és az Úr felsegíti őt.
És ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer” (Jak. 5,14-15)
A
tanítványok keze által sok csoda és gyógyulás, szabadulás történt, de ezután
odavittek hozzájuk egy epilepsziás gyereket, és nem tudták a démont kiűzni
belőle: „Ekkor a tanítványok magukban
külön Jézushoz menvén, megkérdezték: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Jézus
pedig így válaszolt: A ti hitetlenségetek, a ti kishitűségetek miatt. Mert
bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, és azt
mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, odamenne; és semmi sem volna lehetetlen
néktek. Ez a fajzat, vagyis a
hitetlenség szelleme pedig ki nem megy, el nem távozik, hanemha könyörgés és
böjtölés által” (Mát. 17,19-21).
1 Kor. 12,10 Némelyiknek csodatévő erőknek munkái*
azaz Isten erejének
megnyilvánulása; Némelyiknek meg prófétálás** prófétai
igehirdetés. Némelyiknek pedig szellemeknek megkülönböztetése, vagyis a
szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül, másiknak nyelvek nemei*** vagyis különféle nyelvek, másnak pedig nyelvek magyarázása, - értelmezése,
tolmácsolása****
*Csodatévő erőknek munkái (dünamisz): isteni erővel tett csoda; Isten erejének
megnyilvánulása; a csodák cselekvéséhez szükséges erő.
**Prófétálás (prophéteia): szó szerinti jelentése: Előtte (előre) állítás; a
próféta megnyilatkozása: prófétai szó, prófétai igehirdetés.
***Nyelvek
nemei (gené glósszón): a nyelvek fajtái; (nemei); különféle
nyelvek.
****És a Szent
Szellem bizonyságtétele: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan
egy akarattal együtt valának ugyanazon a helyen. És lőn nagy hirtelenséggel az
égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, hatalmas szélrohamhoz hasonló
zúgás, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős
tüzes nyelvek, lángnyelvek, amelyek szétoszlottak és leszálltak leereszkedtek
mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének
szólni más, azaz különféle nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk” (Csel. 2,1-4)
„Minekutána pedig ez a zúgás támadt, összefutott a
sokaság és megzavarodik, és nagy zavar keletkezett, mivelhogy mindegyik a maga
nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak, és megdöbbennek pedig mindnyájan és
csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan,
akik szólnak? Mi módon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén,
amelyben születtünk? Pártusok és
médek, és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és
Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Líbiának tartományiban, mely Cziréne
mellett van. És a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok. Krétaiak és
arabok halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos, és felséges
dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt
mondván és egymástól kérdezgetve: Vajon mi akar ez lennie?” (Csel. 2,6-12)
Az Ige bizonyságtétele szerint mindenhol és mindenki,
aki megkapta a Szent Szellemet, különböző nyelveken szólt: „Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a
Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet, ez igét.
És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt
mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett, kiárasztatott a Szent Szellem. Mert hallják
ugyanis, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor megszólalt
Péter: Vajon eltilthatja-é, vagy megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy ezek be
ne meritkezzenek, kik vették a Szent Szellemet miképpen mi is? És úgy
rendelkezett, hogy meritkezzenek be az Úrnak, Jézus Krisztusnak nevében. Akkor
kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig” (Csel. 10,44-48).
És a pünkösdi csoda
folyamatosan történik: „Lőn pedig
azonközben, míg Apollós Korinthuszban volt, hogy Pál végigjárva a felsőbb
tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált, Monda nékik: Vajon vettetek-e Szent
Szellemet, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább
azt sem hallottuk, hogy eljött már a Szent Szellem. És ezután megkérdezte tőlük:
Mire meritkeztetek be tehát? Azok pedig mondának: A János bemerítésébe. Monda
pedig Pál: János megtérésnek bemerítésével merített be, és amikor bemerített,
megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban
higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban. Mikor pedig ezt hallák,
bemerikezének az Úr Jézusnak nevére. És mikor Pál reájuk vetette kezét, szálla
a Szent Szellem őreájuk; és szólnak vala különböző nyelveken, és prófétálnak
vala. Valának pedig a férfiak
összesen mintegy tizenketten” (Csel.
19,1-7).
Az apostol így folytatja, tanítva a korinthusi
hívőket: „Példa mutatja, oly sokféle
szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. (Más fordítás: Ki tudja, hányféle nyelv van ezen a
világon, és egyik sem értelmetlen)” (1 Kor. 14,10).
1 Kor. 12,11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi* érezteti hatását, fejt ki erőt, osztogatván mindenkinek külön,
tetszése szerint, amint elhatározza**
*Szellem
cselekszi (energeó): megmutatja magát,
működésben van; tevékenykedik, hat, érezteti hatását; erőt fejt ki.
**A Szent Szellem megnyilvánulása pedig a hit mértéke szerint
történik: „Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy
senki ne becsülje magát többre, és ne gondoljon magáról a kelleténél többet; ne
fölényeskedjen, ne legyen gőgös, hanem Isten Igéje szerint gondolkodjon, amint
az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét” (Róm.
12,3).
Ugyanis: „…a
bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk
adott kegyelem szerint.. „ (Róm. 12,6)
„A kegyelem pedig mindegyikünknek a
Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott” (Ef. 4,7).
1 Kor. 12,12 Mert amiképpen a test, azaz a személy egy és sok
tagja* vagyis
más -más funkciót végző része
van, az egy személynek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy személy, azonképpen a Krisztus is. [Más fordítás: Mert
úgy van a Krisztussal is, mint a személlyel, amely egy, azonban tagja sok van:
a személy valamennyi funkciót végző része is, noha sokféle, mégis egy személyt
alkot]**
*Tagja (melosz): egy- egy funkciót
végző része.
**Mert egy kenyér, és egy személy
vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1
Kor. 10,17).
Az Úr Jézus kijelentése a
kenyérről, amelyből részesedünk: „Én
vagyok az életnek ama kenyere. Aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és
aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha” (Ján.
6,35).
Úgy van ez, mint a természetes személynél: „Mert ahogyan az ember személyének többféle
szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete,
tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan
egy személy vagyunk. egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig
egymásnak tagjai, azaz egy-egy funkciót
végző részei vagyunk” (Róm.
12,4-5).
1 Kor. 12,13 Mert hiszen mi mindnyájan egy Szellemben egy
személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz pogányok; akár
rabszolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellem öntöz*
*Hiszen: „… akik
Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög;
nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok
a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,27-28).
„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).
Mert: „Egy a személy, és egy a Szellem, miképpen elhívatásotoknak egy reménységében
hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a bemerítés; Egy az Isten és
mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és
mindnyájatokban munkálkodik” (Eféz.
4,4-6).
Már Bemerítő János
erről prédikált: „Én vízbe merítettelek
titeket: Ő majd Szent Szellembe fog meríteni titeket” (Márk. 1,8).
Az Úr Jézus ígérete a
Benne hívőknek: „Az ünnep utolsó nagy
napján felállt Jézus, és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és
igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz
folyamai ömlenek! Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának
az Őbenne hívők: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem
dicsőítteték meg” (Ján. 7,37-39).
1 Kor. 12,14 Mert a test a személy sem egyetlen tagból áll, hanem
sokból, azaz nem csak egy- egy funkciót
végző része van, hanem sok.
1 Kor. 12,15 Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, tehát
nem tartozom a személyhez, avagy nem
a személyhez tartozik-e?
1 Kor. 12,16 És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem,
nem tehát nem vagyok a személy része. Avagy nem a személy része?
1 Kor. 12,17 Ha az egész személy csupa szem volna, hol maradna a
hallás? Ha meg az egész csupa hallás, hol volna a szaglás?
1 Kor. 12,18 Most pedig az Isten elhelyezte, és elrendezte a
tagokat, azaz az egy- egy funkciót
végző részeket a személyben,
és Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a tetszése szerint.
1 Kor. 12,19 Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna az egész
személy?
1 Kor. 12,20 Így azonban sok tag van ugyan, de egy a személy*
*Mert: „Azonképpen
sokan egy személy vagyunk, egy
személyt képezünk a Krisztusban,
egyenként pedig egymásnak tagjai, vagyis egy-egy funkciót végző részei vagyunk” (Róm. 12,5).
Az apostol
az ember személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a személy egy, és sok tagja, vagyis szerepe, helyzete van, az egy személynek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy személy, azonképpen a Krisztus is.
Mert hiszen egy Szellemben mi mindnyájan egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár
görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel
itattattunk meg. Mert a személy
sem egy tag, hanem sok” (1Kor. 12,12-14).
„Ti pedig Krisztus teljes lénye vagytok, és egyenként annak tagjai, azaz egy - egy
funkciót végző részei” (1Kor. 12,27).
„Mert az Ő testének, azaz az Ő
személyének, teljes lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből, húsából és az Ő csontjaiból valók” (Eféz. 5,30).
1 Kor. 12,21 Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád
szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
1 Kor. 12,22 Sőt sokkal inkább, amelyek a személy legerőtlenebb,
leggyöngébb, legtehetetlenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
1 Kor. 12,23 És amelyeket a személy tisztességtelenebb* kevéssé
becses tagjainak részeinek tartunk, és gondolunk, azoknak nagyobb tisztességet
tulajdonítunk. És amelyeket a személy kevésbé értékes részeinek gondolunk,
azokat nagyobb megbecsüléssel vesszük körül, és amelyek éktelenek** illetlenek,
szemérmetlenek, bennünk, azok
nagyobb megbecsülésben, tisztességben részesülnek;
*Tisztességtelenebb
(atimosz): - 1) nem megbecsült / tisztelt, megvetett, megvetéssel sújtott, lenézett; 2) tiszteletet nem érdemlő, nem tekintélyes; kevéssé
becses; becstelen.
**Éktelenek (aszkhémón): -
illetlen, szemérmetlen, hitvány, tisztességtelen.
1 Kor. 12,24 Amelyek pedig jól-formázott, tisztességes,
tiszteletre méltó tagok bennünk, azoknak nincs erre szükségük. De az Isten úgy
szerkeszti egybe, úgy alkotta, állította, és kapcsolta össze a teljes személyt,
hogy az alábbvalónak, az alacsonyabb rendűnek, ami hiányosabb, nagyobb, és több
tisztességet, megbecsülést ad,
1 Kor. 12,25 Hogy ne legyen, ne támadjon hasonlás* szétválás,
összekülönbözés, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt a teljes
személyben, hanem ugyanarról kölcsönösen gondoskodjanak, és törődjenek
egymásról a tagok, azaz a személy különböző funkciót végző részei.
*Hasonlás (szkhiszma):
szétválás; összekülönbözés; meghasonlás; amely egy tett következményeként
beállt állapotra utal, „hitszakadás” tanbeli vagy hatalmi kérdések miatt.
1 Kor. 12,26 És akár szenved* - vagyis olyan helyzetbe kerül, amely
kellemetlen, vagy fájdalmas - az
egyik tag, vele együtt szenvednek** a tagok mind. Akár tisztességgel*** illettetik,
vagyis tiszteletben van része az egyik tagnak, vele együtt örülnek**** és
örvendeznek a tagok mind*****
*Szenved (paszkhó):
kibír (= történik vele valami); megtapasztal; valamilyen helyzetbe kerül;
elszenved, eltűr, elvisel; ÉRZELEM vagy érzések töltik el, amelyek ha
kellemetlenek, fájdalmasak vagy rosszak: szenved.
**Együtt
szenvednek (szümpaszkhó):
részvéttel van valaki iránt; együtt
ÉREZ valakivel; együtt szenved; közös vagy ugyanolyan jellegű fájdalmat él át
(speciális értelemben, üldöztetést.
***Tisztesség
(doxadzó: megbecsülésben részesül.
****Örülnek (szünkhairó): - részt
vesz a boldogságban, együtt örülnek
*****Az apostol
egyszerűen így fejezi ezt ki: „Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a
sírókkal” (Róm. 12,15).
1 Kor. 12,27 Ti pedig a Krisztus teste, azaz teljes lénye
vagytok, és tagjai rész szerint, vagyis egy-egy
funkciót végző tagja vagyunk egyenként*
*Az apostol az
ember teste, azaz teljes személye alapján magyarázza a kijelentést: „Mert
miképpen egy testben sok tagunk van,
vagyis ahogyan az ember személyének többféle
szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete,
tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan
egy test egy személy vagyunk, azaz egy személyt képezünk a Krisztusban,
egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk” (Róm. 12,4-5).
És
a kijelentés fontossága miatt újra-és újra megismétli: „Mert amiképpen a
test, azaz a teljes személy egy és sok tagja, szerepe, helyzete van, az egy
testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azaz egy személy,
azonképpen a Krisztus is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan
egy testté, azaz személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák,
akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert
a test, azaz a teljes személy
sem egy tag, hanem sok” (1Kor. 12,12-14)
És:
„Mert az Ő testének, azaz az Ő
személyének, teljes lényének tagjai vagyunk, az Ő testéből húsából),és
az Ő csontjaiból valók” (Eféz.
5,30).
Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát,
amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az
ember: Ez már csontomból való csont, és testemből, azaz húsomból való hús: ez asszonyembernek neveztessék,
mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23)
Mert: „… Ádám… ama következendőnek, vagyis Eljövendőnek - Krisztusnak - kiábrázolása, előképe” (Róm. 5,14).
1 Kor. 12,28 És pedig némelyeket rendelt, vagyis a különböző
tagokat elhelyezte az Isten a kihívottak közösségeiben, az eklézsiában először
apostolokul*
Másodszor prófétákul. Harmadszor
tanítókul** azután
csodatévő erőket***
azaz erő-megnyilvánulásokat, aztán gyógyításoknak ajándékait, azaz gyógyító
erőt****.
Gyámolokat***** segítő
szolgálatot, pártfogolást végzőket. kormányokat****** azaz vezetőket; nyelvek******* -
azaz idegen,
titokzatos, érthetetlen beszéd - nemeit azaz különféle nyelveken való szólást********
*Apostolokul (aposztolosz): Meghatalmazott,
teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik.
**Tanítókul (didaszkalosz): másokat oktat, átadja
a tudást, mester.
***Csodatévő
erők (dünamisz): - erő - speciális
értelemben: csodatevő erő (általában közvetve: maga a csoda); - képesség, ami
képessé tesz bármi megtételére. Erő-megnyilvánulás.
****Gyógyító
erő (iama):- gyógyulás (a hatás); a megromlott egészség helyreállítása.
*****Gyámolok (antilé(m)pszisz): támogatás;
segítség; segítségnyújtás; segítő szolgálat, pártfogolás.
******Kormányokat,
azaz vezetőket (kübernészisz): irányító;
egy hajó útjának ellenőrzése, irányítása, átvitt értelemben is.
*******Nyelvek
nemei (glóssza): beszéd; nyelv (amit
beszélnek); idegen, titokzatos, érthetetlen beszéd nemei: (genosz): - fajta, különféle; itt: különféle nyelveken
való szólás.
********Mindez pedig Isten ajándéka: „És Ő adott némelyeket
apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig
pásztorokul és tanítókul. A szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat
munkájára, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a
Krisztus testének építésére. Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való
hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a felnőttkorra, a
Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére, azaz a Krisztus teljességét
elérő nagykorúságra” (Eféz. 4,11-13)
És: „Azért, hogy megismertettessék most a mennybeli
fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az eklézsia által az Istennek sokféle
bölcsessége” (Eféz. 3,10).
1 Kor. 12,29 Avagy mindnyájan apostolok, kiküldött követek-e? Vagy
mindnyájan próféták-e? Avagy mindnyájan tanítók-e? [Vagy mindnyájan csodatévő
erők-e? Vagyis valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal? Mindenkiben van
csodatevő erő?
1 Kor. 12,30 Avagy mindnyájuknak vannak-e gyógyításra való
ajándékai? Valamennyien rendelkeznek gyógyító erővel? Vagy mindnyájan szólnak-e
nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-e? Mindnyájan értelmezik, és meg tudják
magyarázni a beszédeket?*
*És az apostol
válaszol is a kérdésre, nem, mert: „Van, aki az isteni erők munkáit vagy a
prófétálást kapta; van, aki szellemek megkülönböztetését, vagy a nyelveken való
szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta” (1Kor. 12,10)
1 Kor. 12,31 Igyekezzetek, és törekedjetek pedig a hasznosabb, a
jobb, fontosabb, a nagyobb kegyelmi megnyilvánulásokra. És ezen felül, vagyis
mindezek felett, még egy kiváltképpen való, mindennél magasabb rendű utat
mutatok néktek.