1 Ján. 4,1 Szeretteim, ne [(piszteuó): bízzatok], és ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok [(dokimadzó): vizsgáljátok]
meg a szellemeket, ha [(ei): vajon] Istenből vannak-e [származnak-e]; mert sok hamis [(pszeudoprophétész):
hazug] (ál)próféta jött ki [(exerkhomai):
származik, ered, és jár szerte] a világba
/ ból*
*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok, pedig a hamis
prófétáktól, és ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a
látszat, és hazug prófétákat, akik juhoknak ruhájában, vagyis báránybőrben,
bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről
ismeritek meg, és ismeritek fel őket. Vajon a tövisről, azaz a tövisbokorról
szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, vagy a tüskés
gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16).
„… Meglássátok, és vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, és
meg ne tévesszen titeket, mert sokan
jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, azaz a
felkent; és sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,4-5).
„Mert hamis
Krisztusok, azaz hamis felkentek és
hamis próféták támadnak, és állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek,
annyira, hogy elhitessék, és
megtévesszék, ha lehet, a
választottakat is” (Mát. 24,24-25).
Bizony: „Sok
hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,11).
Azért:
„Ezt mondja a Seregek Ura: Ne
hallgassátok azoknak a nektek
prófétáló prófétáknak szavait, beszédét, akik néktek prófétálnak. Elbolondítnak titeket, és hiábavalóságba vezetnek, haszontalan,
céltalan dologba visznek, és hiú reményt ébresztenek bennetek. Mert ők csak az ő szívüknek látását szólják,
és saját bensőjük látomását hirdetik, nem
az Úr szájából valót, és nem azt, amit az ÚR adott” (Jer. 23,16).
János
apostol elragadtatásban így látja ezeket a hamis prófétákat: „És láték a sárkány, vagyis a sátán szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három
tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel.
16,13-14).
Az
apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a hamis próféta: aki mást tanít, mint amit az apostolok,
az a hamis próféta: „Kérlek, buzdítlak, és intelek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és
tartsátok szemmel azokat, akik
szakadásokat, és egyenetlenséget,
széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai
volnának. Akik botránkozásokat
okoznak, vagyis kelepcéket
készítenek, és elégedetlenséget okoznak a
tudomány körül, és akik más
tudományra tanítanának azon kívül, vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el,
sőt kerüljétek, távoztassátok el őket,
és térjetek ki előlük” (Róm. 16,17)
„Mert
az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá
változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem
meglepő tehát, hogy szolgái is az
igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó
lesz” (2 Kor. 11,13-15).
Ezek más
Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal
hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok.
Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül,
amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).
Már
Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért
ontani, a lelkeket elveszteni, vagyis
az embereket elpusztítani, hogy
nyerekedhessenek nyereséggel, vagyis
nyereségvágyból. És prófétái mázolnak
nékik mázzal, és mázolják a habarcsot:
hiábavalóságot látnak, s jövendölnek és jósolgatnak hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem
beszélt, és nem szólt” (Ezék.
22,27-28)
„Mert sohasem
ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva, és Általa
sugalmazva szólottak az Istennek szent emberei, akik Istenből szóltak. Valának
pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis
tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és ezekkel az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való
veszedelmet, és gyors pusztulást hoznak. És sokan fogják követni azoknak
romlottságát, és romlását, és
pusztulását, akik miatt az igazság
útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt
űznek belőletek. És benneteket szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban;
kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem
szünetel, mert ellenük már régóta
készen van az ítélet, és romlásuk nem
szunnyad, nem kerülik el
pusztulásukat” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)
És
egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak, hogy hústest szerint élnek, és
járnak: „A hústestnek cselekedetei
pedig nyilvánvalók, és jól láthatók. Melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, fajtalanság, prostitúció,
tisztátalanság, bujálkodás. Szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás,
féktelenség, szemérmetlenség. Bálványimádás, varázslás, kuruzslás,
boszorkányság babonaság, mágia. Ellenségeskedések,
gyűlölet, gyűlölködés, versengések, viszály, veszekedés, vita.
Vetélkedés, harc, civakodás, féltékenység,
harag, indulat, düh, bosszúság, patvarkodások. Irigység, vetélkedés; hivatalért történő
versengés, visszavonások, meghasonlás,
széthúzás, elszakadás, lázadás, pártütések,
megosztottság. Pártoskodás, szakadások. Rosszindulat,
gyűlölet, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, vad mulatozások, lakmározás, dőzsölések és
ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek és figyelmeztetlek benneteket, amiképpen
már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek hogy akik így élnek, Isten országának, Isten Királyságának
örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-24).
1 Ján. 4,2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely [(pasz pasza pan): minden] szellem Jézust (hús)testben
megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van. [Más
fordítás: Istenből való minden
szellem, aki vallást tesz a Krisztus Jézusról, hogy húsban jött el]*
*És
azért hústestben jött el az Úr: „Mivel a gyermekek [a görög: szó szerinti
jelentése a megütött] (hús)testből és
vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által
megsemmisítse [(katargeó): hogy erejét veszítse, szószerint:
teljesen működésképtelenné, hatástalanná
tegye] azt, akinek hatalma van [aki erőt és hatalmat birtokol] a halálon, tudniillik az ördögöt [(diabolosz): a vádlót, rágalmazót, hibáztatót,
félrevezetőt, ellenséget, ellenállót, vagyis a sátánt]. »Más fordítás:
miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is
hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át
hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót«” (Zsid. 2,14).
És hogy ki a
Krisztus, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem: Izráel fiai a pusztában: „mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert ittak a szellemi
kősziklából, amely követi vala őket, és velük ment. E kőszikla pedig a Krisztus
volt” (1 Kor. 10,4).
Hogy ki volt a kőszikla, és ki ellen
lázongtak Izráel fiai, arról így beszél Isten Igéje: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete
a Szin pusztájából, az Úr azaz Jahve rendeléséhez képest, az ő útjuk rendje
szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
Verseng, és perbe szállt vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk
vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek, miért szálltok
perbe én velem? Miért kísértitek az Urat, azaz Jahvét? És szomjúhozik vala ott
a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket
Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
Mózes pedig az Úrhoz kiálta segítségért mondván: Mit cselekedjem ezzel a
néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr monda Mózesnek:
Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat, azaz
botodat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára, és
ott állok előtted a sziklán, a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő
ki abból, és víz fakad belőle, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel
vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak
versengéséért, Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat,
mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7).
1 Ján. 4,3 És valamely [(pasz pasza pan): minden] szellem amely nem vallja [(homologeó):nem ismeri el, és nem vallja meg] Jézust [(szarx): hús] testben megjelent Krisztusnak, az nincsen az Istenből: és az
az antikrisztus szelleme,
amelyről hallottátok, és [(akúó: megértettétek] hogy eljő, hogy [(erkhomai: megérkezik]; és most már [(nün: jelenleg] e világban is van*
*Ugyanis: „Fiacskáim [gyermekeim], itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a
jelenlegi létkor bevégződése]; és
amint hallottátok, hogy az antikrisztus [(antikhrisztosz): a hamis
felkent] eljő, így most sok
antikrisztus [(antikhrisztosz): hamis felkent] támadt, és [jelent meg];
ebből tudjuk, hogy itt az utolsó
óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése]. Mert: „Ki a hazug, a [(pszeusztész): csaló] ha nem az, aki
tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a
Fiút” (1 Ján. 2,18.22).
Ezért: „Szeretteim,
ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (és vizsgáljátok) meg
a szellemeket, ha Istenből vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba” Igen:
„sok [(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz):
csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető;
szemfényvesztő] jött e világra [és lépett porondra a világba], akik
nem vallják a Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető
[(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre
csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis
Krisztus, hamis felkent] (2 Ján.
1,7).
1 Ján. 4,4
Ti az Istenből vagytok fiacskáim [gyermekeim],
és legyőztétek azokat [(nikaó):
győzedelmeskedtetek azokon]; mert nagyobb [(meidzón):
hatalmasabb] Ő, aki bennetek van, mint az, aki e világban van*
*Ezért aki Istenből született:„Mert mindaz, aki az Istenből
született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a
mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az
Isten Fia?!” (1 Ján. 5,4-5).
És bár: „Mindenütt szorongatnak
minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek
vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát
mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk,
hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a
húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).
„De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél
is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk]
Őáltala, aki minket szeretett” (Róm.
8,37).
A
győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén
a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket
bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat
diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt
„mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte,
megszégyenítette], diadalt vévén
rajtuk abban [(thriambeuó): aki
diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek
nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben
felvonultatta]” (Kol. 2,15).
És aki ezt mondja: „Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak,
akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, (elpusztulnak) akik veled perlekednek. Keresed őket és meg
nem találod a veled versengőket, (akik téged támadnak); megsemmisülnek teljesen, akik téged
háborgatnak (akik ellened harcolnak). Mivel
én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne
félj, én megsegítelek!” (Ésa. 41,11-13).
1 Ján. 4,5 Azok [ők]
a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, [ezért a világból veszik a beszélni valójukat, és a világról
beszélnek] és a világ hallgat rájuk*
*De: „Aki felülről [Istenből] jött, feljebb való [hatalmasabb] mindenkinél [mindeneknek fölötte van]. Aki a földből való [a földből
származik], földi az [a földhöz
tartozik] és földieket szól; aki a
mennyből jött, feljebb való [az
felette van
mindeneknek; hatalmasabb] mindenkinél. És
arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot], amit látott
[ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [de amit mond] senki sem fogadja be” (Ján. 3,31-32).
Dávid
próféciája kijelenti azt is, hogy kijött el erre a földre. „Mert te vagy Uram (JHVH=Jehova), a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek”
(Zsolt.
97,9).
1 Ján. 4,6 Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent,
hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg
az igazságnak [(alétheia): a valóságnak]
Szellemét és a tévelygésnek [(plané): csalás, félrevezetés] szellemét*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mi
pedig nem a világ, vagyis nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk és
fogadtuk be, hanem az Istenből
eredő, az Istenből való Szellemet hogy
megismerjük, és megtudjuk azokat és tudatában legyünk annak, amit az Isten
a kegyelemben, vagyis amit Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12).
Vagyis
az igazság / valóság, azaz a Krisztus Szelleméről: „… Én vagyok az igazság [(alétheia):
vagyis a valóság]…” (Ján. 14,6).
„…Akiben pedig
nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm 8,9).
Mert:
„Aki Istenből való, hallgatja [(akúó):
felfogja, és megérti] az Isten beszédeit
[(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért
nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek
meg] ti, mert nem vagytok az Istenből
valók” (Ján. 8,47).
1 Ján. 4,7 Szeretteim, szeressük egymást: [(agapaó):
úgy, hogy magát teljesen átadja, és
teljesen összeköti, és eggyé válik az ő testvérével], mert a szeretet az Istenből van, [Istenből ered]; és mindaz, [(pasz pasza pan): mindenki] aki szeret, az Istenből született, és ismeri
az Istent*
*Azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek
akaratából, és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, vágyából, hanem
Istenből születtek” (Ján. 1,13).
1 Ján. 4,8 Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent;
mert az Isten szeretet*
*És: „Erről ismerhetők meg [(tútó en phanerosz): ennek alapján lesznek szemmel
láthatók, nyilvánvalók] az Isten
gyermekei és az ördög [(diabolosz):
vádló, rágalmazó, uszító,
hibáztató, félrevezető] gyermekei:
aki igazságot nem cselekszik, és nem [(dikaioszüné poieó): válik
megigazulttá], az egy sem az
Istenből való, és az sem, aki nem szereti [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadja, és teljesen összeköti,
és eggyé válik az ő testvérével]” (1
Ján. 3,10).
1 Ján. 4,9 Az által lett nyilvánvalóvá [(tútó
phaneroó): abban nyilvánult meg,
abban lett láthatóvá] az Isten [(hémin):
hozzánk való] szeretete [(en
eisz): velünk szemben], hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e
világba, hogy éljünk [(dzaó):
életre keljünk] általa*
*Pál apostol
bizonyságtétele: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét isteni természetét abban mutatta meg,
azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt” (Róm. 5,8).
És tette ezt Isten
azért: Mert
úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki
hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az
nem jut ítéletre;
aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten
egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).
„Mikor pedig eljött, elérkezett az
időnek teljessége, a beteljesedés
ideje, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki
asszonytól lett, aki asszonytól
született, aki törvény alatt lett,
vagyis a törvénynek alávetve, és a
törvény alá adatott. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, és
kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).
„És az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk,
szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes
vala kegyelemmel és igazsággal, akit kegyelem és igazság
tölt be” (Ján. 1.14).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És
minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és
valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki
láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott hústestben,
megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott,
megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a
pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon,
felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr, vagyis
Jahve dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája
szólt, mert az ÚR, // Jahve
// maga mondja ezt” (Ésa. 40,5).
Ő az, akiről így
hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek
születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják
nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6).
1 Ján. 4,10 Nem abban van [nem abban jelentkezik] a szeretet, hogy mi szerettük az Istent,
hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi
bűneinkért [(hamartia): a mi céltévesztésünkért]*
*Ugyanis:
„Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette
a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, híjával van az Isten
dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más
fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus
kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó
munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt eleve
elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő
a frigyláda fedele a
Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő
vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét
megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyan
ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte,
elengedte, és megbocsátotta” (Róm. 3,23-25).
És
így folytatódik a kijelentés: „Minthogy
az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot [Más fordítás: Isten
volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, nem
számította fel nekik az eleséseket, a
hibás lépéseket, botlásokat,
baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket,
és reánk bízta, sőt belénk helyezte a
békéltetésnek, a kibékítés, a
kiengesztelődés igéjét” (2 Kor. 5,19)
„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a
bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
Ő: „Krisztus váltott
meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)
„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten
fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)
„Mert
kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka
ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban
való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál
törvényétől” (Róm. 8,2).
1 Ján. 4,11 Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten,
nekünk is szeretnünk kell egymást. [akkor
mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást]*
*Az Úr Jézus parancsa az Övéihez: „Ez
az én parancsolatom, hogy [úgy] szeressétek
egymást [(agapaó): teljesen adjátok át, szánjátok oda magatokat
egymásnak], amiképpen én
szerettelek titeket [(agapaó): és teljesen átadtam, oda szántam
magamat nektek]. Nincsen senkiben
nagyobb [(agapé): Isten szerinti] szeretet annál, mintha valaki életét adja [(tithémi): életét leteszi]
az ő barátaiért” (Ján. 15,12-13).
Mert: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk,
Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8).
„Mert ez az üzenet,
amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Arról ismertük meg
a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni
életünket a mi atyánkfiaiért (testvéreinkért)” (1 Ján. 3,11.16).
És
arra buzdít az apostol, hogy: „Legyetek
annakokáért követői [utánzói]
az Istennek, mint szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon
szeretett] gyermekek: És járjatok [(peripateó):
éljetek (agapé): isteni] szeretetben,
miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta
Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul
[Más fordítás: S odaadta magát értünk,
hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]”
(Eféz. 5,1-2).
És ismét: „legyetek
pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek, jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek,
megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok
meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett
[megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).
És újra: „Mindenekelőtt
pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás
nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert
a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és
vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).
És: „Tisztítsátok meg
egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta szellemből)
szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek
újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).
1 Ján. 4,12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük
egymást, az Isten bennünk [lakik, bennünk
él] és marad, és az ő szeretete teljessé lett [(teleioó): bevégezetté vált, végcélba jutott, teljessé / tökéletessé lesz] bennünk*
*És így folytatódik a kijelentés: „Az
Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg
félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt” (Ján. 1,18).
Mózes
kéri az Urat: „Kérlek, mutasd meg nékem a
te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád
előtt menjen el, és elvonultatom
előtted egész fenségemet, és kiáltom, és kimondom előtted az Úr, azaz Jahve, az
Örökkévaló nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek
kegyelmezek. Orcámat azonban mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember
úgy, hogy életben maradjon. És monda az Úr: Ímé van itt hely énnálam; állj a
kősziklára. És mikor átmegy, elvonul előtted az én dicsőségem, a kőszikla
hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután
kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod,
mert ember nem láthatja meg” (2 Móz. 33,18-23).
Éppen ezért a Hóreben megjelenő Istent sem láthatta
a nép sem: „Akkor ti közelebb jöttetek,
és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség,
felhő és homály borította. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak
hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala”
(5 Móz. 4,11-12).
A
testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: Mert: „Nem mintha az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta
az Atyát” (Ján. 6,46).
„Övé egyedül a
halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, és megközelíthetetlen világosságban
lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek
tisztesség, tisztelet
és örökkévaló hatalom. ámen” (1 tim. 6,16).
És
folytatódik a kijelentés, de: „Aki
megtartja az ő beszédét, (az ő igéjét) abban
valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne
vagyunk” (1 Ján. 2,5).
„Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az
ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint
megparancsolta nékünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és
Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk (van, és) marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk
adott (vagyis hogy a saját Szelleméből adott nekünk)” (1 Ján. 3,23-24).
„Mert az
az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai
pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).
És
az Úr Jézus így folytatja: „Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát
neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja] az én parancsolataimat és
megtartja [(téreó): ügyel
rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem].
Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem],
azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen
átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is
szeretem őt [(agapaó): és teljesen
átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó
emautú): megismertetem,
kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem,
megmagyarázom] (ön)magamat annak. Ha
valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem],
megtartja [(téreó): ügyel
rá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti
őt, [(agapaó):
vagyis teljesen átadja, oda szánja magát
neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és
annál lakozunk” (Ján. 14,21.23).
És
az engedelmesség eredményéről így hangzik a kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és
teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és
irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged,
és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a
te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és
juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon
a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb
lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem
barmaid között meddő. És távol tart
az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te
tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí):
vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes,
rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak
minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi
bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ):
tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem
veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5
Móz. 7,12-15).
1 Ján. 4,13 Erről [(tútó en): abból] ismerjük meg, hogy
Őbenne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk*
*Pontosítja a Szent Szellem, hogy ki Ő és hol lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek
(szóma): azaz személyetek, legbelső
énetek a bennetek lakozó Szent
Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati) a ti egész valótokban” (1 Kor.
6,19-20).
Pál
apostol megvallása: „...Mert mi az élő
Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és
járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)
Mert:
„ti nem vagytok testben, (szarki) vagyis húsban, hanem
szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme
lakik bennetek. Akiben pedig
nincs a Krisztus Szelleme, az nem az
övé. Hogyha pedig Krisztus bennetek van,
jóllehet a test (szóma) személy, azaz az
egó / az én holt, illetve halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés
következtében. A szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti élet az
igazságért. Vagyis a
szellem örökéletet, természetfeletti életet ad megigazultság által” (Róm. 8,9-10).
Így
teljesült be a prófécia: „És adok néktek
új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet testetekből, és adok néktek
hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én
parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ezék. 36,26-27).
És
még gyermekeinkre is vonatkozik az ígéret: „Mert
vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a
te magodra, és áldásomat a te csemetéidre”
(Ésa. 44,3).
1 Ján. 4,14 És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az
Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül [a
világ Megmentőjéül]*
*János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ami kezdettől fogva vala, amit
hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, megfigyeltünk,
és kezeinkkel is illettünk, megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az
élet megjelent és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek
is az örök életet, amely azelőtt az Atyában vala és most megjelent nékünk. Amit tehát hallottunk és láttunk, azt
hirdetjük néktek is, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi
közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).
„És az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk,
szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes
vala kegyelemmel és igazsággal, akit
kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1.14).
Péter apostol így tesz
bizonyságot a dicsőség Uráról: „Mert nem
mesterkélt [és nem kitalált, (szophidzó): ravaszul
kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket
[(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő elbeszéléseket, vagy
kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus
Krisztus hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését,
jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem
mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk
az ő [megdicsőülésének], nagyságának
[(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és
ragyogásának]” (2 Pét. 1,16).
És János apostol
megerősíti a bizonyságtételt: „És aki
látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő
igazat mond, hogy ti is higgyetek” (Ján.
19,35).
Beteljesült a prófécia: „És megjelenik az Úr, Jahve, az
Örökkévaló dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr
szája szólt. Az ÚR, Jahve, az Örökkévaló maga mondja ezt” (Ésa. 40,5).
1 Ján. 4,15
Aki vallja [(homologeó):
elismeri, és megvallja], hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten
megmarad abban, és ő is az Istenben [Más fordítás: Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia,
abban Isten marad, ő pedig Istenben]*
*És: „ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered, ugyanazt mondva] az Úr
Jézusról [vagyis: Úrnak vallod
Jézust] és szívedben
hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [vagyis életre keltette] Őt a
halálból, [a halottak közül] üdvözülsz ”
(Róm. 10,9).
Azért: „Hogy mindenki úgy tisztelje [(timaó): értékelje,
és becsülje] a Fiút, miként tisztelik
[(timaó): értékelik, és becsülik] az Atyát. Aki nem
tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] a Fiút, nem
tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] az Atyát, aki
elküldte őt” (Ján. 5,23).
De: „Aki félrelép [(parabainó): eltér,
eltávolodik, továbbmegy, vagy
aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a
Krisztusról szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs
benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás]
mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne van az Atya
is, meg a Fiú is]” (2 Ján. 1,9).
Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy
mi a Krisztusról szóló tanítás: „És minden versengés nélkül
(közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme
titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben
(pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent,
megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok
(népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1
Tim. 3,16).
1 Ján. 4,16 És mi megismertük és elhittük az Istennek
irántunk való szeretetét Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az
Istenben marad, és az Isten is ő benne. [Más fordítás:
Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a
szeretet, melyet Isten bennünk tart].
1 Ján. 4,17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk,
hogy bizodalmunk van az ítélet napjához mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e
világban [Görög szöveg: (tútó en): abban lett [(teleioó): bevégzetté, ebben jutott végcélba Isten
szeretete (hémón meta): mibennünk (hina parrészia kriszisz): hogy a megkülönböztetés, különbségtétel, a
döntés napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban].
1 Ján. 4,18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes
szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem
lett teljessé a szeretetben. [Görög szöveg: Az Isten szerinti [(agapé): szeretetben nincsen
félelem, (phobosz): rémület,
ijedtség, (alla): hanem a (teleiosz):
beteljesült, felnőtt, érett korú, a végcélba ért (agapé):Isten szerinti
szeretet kiűzi (balló
exó): kidobja, kiveti, kihajtja a
(phobosz): félelmet, rémületet,
ijedtséget, mert a (phobosz):
félelem rémület, ijedtség (kolaszisz):
büntetéstől, fenyítéstől tart: akit pedig
(ekhó phobosz): megragadott, és
hatalmában tart a félelem, rémület, ijedtség, az nem lett (teleioó):
teljessé, tökéletessé, bevégzetté, felnőtté, érett korúvá, nem jutott végcélba]
az (agapé): Isten szerinti
szeretetben]*
*És: „erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból [valóságból] vagyunk, és így tesszük bátorságosakká [és így nyugtatjuk meg] ő előtte a mi szíveinket. [Görög szöveg: (kai): így
aztán (tútó): ebből (ginószkó): megismerjük, és megértjük (hoti): hogy mi a (alétheia): valóságból (eszmen):
vagyunk, és így (peithó): bizalommal
lesz az Ő (emproszthen): színe előtt a (kardia):
szívünk]” (1 Ján. 3,19).
Mert
akik újjászülettetek: „nem kaptatok
rabszolgaság szellemét ismét a félelemre,
hogy félelemben éljetek,
vagy újra féljetek, és rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok és nyertétek el, aki által kiáltjuk: Abbá, az-az szerelmes Atyám, vagyis:
Édesapám! Apu:
aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család
tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család
szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok
birtokosai lettetek” (Róm. 8,15).
Mert
Isten: „Előre el is határozta, hogy
fiaivá fogad minket Jézus Krisztusban, akarata és tetszése szerint” (Eféz.
1,5).
És:
„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki
asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket
megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).
Akik ezt hittel
befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok
a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).
Így kaptuk meg a
fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten,
hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).
Kaptuk pedig a Krisztus
Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten
hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok,
mint csillagok a világban” (Fil. 2,15).
És: „Hogy
megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás
nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).
És: „Hogy erősekké
tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk
előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).
És
így folytatódik a kijelentés: „És most,
fiacskáim [gyermekeim] maradjatok
Őbenne; hogy mikor, és [bármikor] megjelenik [(phaneroó): nyilvánvalóvá lesz, megmutatkozik, és láthatóvá lesz], bizodalmunk
legyen, és meg ne szégyenüljünk [(mé aiszkhünó): nehogy szégyent valljunk] előtte az Ő
eljövetelekor
[(parúszia): megérkezésekor, jelenlétében]. Ha [(eidó oida): megismertétek], és tudjátok,
hogy ő igaz,
[(ginószkó) megértettétek], és tudjátok, hogy
aki az igazságot
[(dikaiosz): a megigazultságot] cselekszi, [(poieó): megvalósítja] az [is] mind belőle született, Belőle [vette eredetét]” (1 Ján. 2,28-29).
Az Úr Jézus maga
jelenti ki, hogy: „Én vagyok… az igazság
[(alétheia): vagyis a valóság]…” (Ján. 14,6).
„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban
van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek
[az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak
[a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új
állt elő]” (2 Kor. 5,17).
1 Ján. 4,19 Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett
minket. [Más fordítás: Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket]!
1 Ján. 4,20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az
Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát [a
testvérét], hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát [a testvérét], akit lát, hogyan [(dünamai):
képes] szeretni az Istent, akit nem lát?*
*És az apostolok mind erre buzdítják Krisztus népét: „Minden dolgotok [(agapé): Isten szerinti] szeretetben menjen végbe! [Más fordítás: Minden,
amit tesztek, szeretetben történjék]” (1 Kor. 16,14).
És: „Senkinek semmivel ne
tartozzatok [ne legyetek adósok], hanem
csak azzal, hogy egymást [az
ugyanabból a (Krisztusi) fajtából egy másikat] szeressétek. [kölcsönös
szeretettel; (agapaó): SZERET
önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát;
különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében
jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít;
tartalmat adott neki]. A
[felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság
nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a
másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a
másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem
illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz
bántalmazást (nem tesz rosszat)]
Annakokáért a törvénynek betöltése a
szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt] (Róm.
13,8.10)
A törvény betöltését –
beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A
parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli
hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)
Az igazi (Isten szerinti) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik,
a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül
(Nem viselkedik bántóan), nem
keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak,
de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél,
mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7)
„A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12).
Mert:
„Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia): szoros, bizalmas, bensőséges, személyes
kapcsolatunk] van vele, [azaz:
Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó):
és továbbra is a sötétségben élünk], hazudunk
[(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis az
Igét] cselekesszük [és
követjük]” (1 Ján. 1,6).
És
így folytatódik a kijelentés: „Aki ezt
mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs
meg abban az igazság. (alétheia: a valóság, vagyis Krisztus)” (1
Ján. 2,4).
Pedig
ha nem él bennem a szeretet, azaz Isten, akkor: „ha [egész] vagyonomat mind
felétetem [szétosztom] is [a
nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És
ha testemet [szóma = a földi élet
megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye] tűzre adom
[hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy égjek)] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom
abból. [mit sem használ nekem] (1 Kor. 13,3).
Az
Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet
részesei vagytok: „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom:
szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket;
áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak
titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi
felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj,
és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy
az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31).
„Ha
pedig az atyafiak, férfiak vagy nők [azaz testvérnő], mezítelenek, és szűkölködnek
mindennapi eledel nélkül [vagyis hiányzik a
létfenntartásukhoz szükséges táplálék], És azt mondja nékik valaki ti közületek:
Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg
nékik, amikre szüksége van [ami nélkülözhetetlen] a testnek [(szóma): az egész lényük számára]; mi annak a haszna [és mi hasznát látnák ők annak]” (Jak. 2,15-16).
Mert: „…
az igaz irgalmas (könyörületes) és
adakozó” (Zsolt. 37,21).
Hiszen: „Önmagával
tesz jól a hívő férfiú.... Mert: A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki
mást felüdít, maga is üdül” (Péld.
11,17.25)
„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17).
Tégy jót a hitben testvéreiddel: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót
mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal. 6,10)
És testszerinti rokonaiddal is: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő
háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8).
Hát: „Ne
fogd meg [(mánaʿ):
ne tartsd vissza] a jótéteményt (ṭôḇ) (baʿal): jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel]
azoktól, akiket illet [akik
szűkölködnek], ha hatalmadban van [('él): és lehetőséged van] annak
megcselekedése. [Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval,
ha módodban van, hogy megtedd]. Ne mondd a te felebarátodnak [embertársadnak, barátodnak]: menj
el, azután térj meg, [gyere máskor, jöjj vissza holnap és majd] holnap adok; holott nálad van, [ha
mindjárt, tüstént adhatnád] amit kér,
[ha tehetségedben van adnod]” (Péld. 3,27-28).
Mert azt mondja az Úr, hogy ez az: „… amit én kedvelek: hogy megnyisd a
gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az
elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek. Nem az-é, hogy az éhezőnek
megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent
látsz, felruházzad, és testvéred előtt el ne rejtsd magadat (és ne zárkózz
el testvéred elől)? Akkor felhasad, mint
hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod
előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat,
(és ha segítségül hívod az URat, ő válaszol) jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az
igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó
falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben
világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr
szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti,
és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el
nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod,
és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak”
(Ésa. 58,6-12).
1 Ján. 4,21 Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki
szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát, [a testvérét] is*
*Az Úr Jézus kijelentése: „Hallottátok,
hogy megmondatott, és ki lett jelentve: Szeresd önzetlenül, érdemeitől függetlenül felebarátodat, a közeledben lévő embertársadat, a különböző; „másféle” más
fajtából való, vagyis Ádámi idegent / vagyis a
testi embert / és gyűlöld és utáld ellenségedet” (Mát. 5,43).
Az Isten népével kapcsolatosan már így szólt az Úr: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a
te néped fiai ellen, a népedhez
tartozókkal, hanem szeressed
felebarátodat,
a közeledben lévő embertársadat, mint
magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).
És az Úr Jézus parancsa: „Új [(kainosz): újszerű,
ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt
érvényben]
hogy
egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen
szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek
titeket [(agapaó): vagyis odaszántam
magam érettetek], úgy szeressétek
ti is egymást. Erről ismeri meg
mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és
megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte
volna]” (Ján. 13,34-35).
Mert példát [hüpodeigma): mintát,
útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen
én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,15).
Kijelenti
a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet:
„Az Isten pedig a mi hozzánk való
szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk,
Krisztus [már akkor] érettünk
meghalt” (Róm. 5,8).
Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a
Szent Szellem: Hát:
„Legyetek annakokáért követői az
Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).
És hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról
sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Egymás
terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség / olyan teherről van szó, amelynek
hordozásához testvéri segítség kell /
] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz,
cipel; elvisel, felvesz, elhordoz],
és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása,
tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«. [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok
és bajok vesznek körül. Így
engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).
„És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé):
isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus
is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk
ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S
odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az
Istennek]” (Eféz. 5,2
És: „Az
atyafiúi szeretetről [(philadelphia): testvéri szeretetről,
és ragaszkodásról] pedig nem is szükség
írnom néktek [(khreia): nincs is szükség rá, hogy írjak]. mert titeket Isten maga tanított meg arra,
hogy egymást szeressétek [(theodidaktosz): Isten által
tanítottak vagytok, aki megtanított arra, hogy (allélón): egymást
kölcsönösen (agapaó): szeressétek, és teljesen odaszánjátok
egymásnak magatokat]” (1 Thess. 4,9).
És
az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Mindenek előtt pedig
legyetek hajlandók az egymás iránti
elszánt, megállás nélküli, heves, forró
szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).
„Tisztítsátok
meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek,
mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő
és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).
Mert:
„Az az én parancsolatom, hogy úgy
szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).
„Aki
pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg,
hogy ő benne vagyunk; Atyámfiai, nem
új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az ige,
amelyet hallottatok kezdettől fogva. Aki
szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a
világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. (1
Ján. 2.7-8.10).
Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük
egymást; Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi
atyánkfiait (testvéreinket). Aki nem szereti az ő atyjafiát (a testvérét), a halálban (van, és) marad.
Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is
kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből
élnie e világon, (és világi javakkal rendelkezik) és elnézi, hogy az ő atyjafia (a testvére) szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg
(és hogyan lehetne) abban az Isten
szeretete? Fiacskáim, (gyermekeim) ne
szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. (Ebből
tudható) és erről ismerjük meg, hogy mi
az igazságból vagyunk, és így tesszük
bátorságosakká ő előtte (az ő színe előtt) a mi szíveinket” (1 Ján.
3,11.14.16-19).
„Ez
pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak
nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk” (1 Ján. 3,23).
