Zsolt. 34,1 Dávidé, (jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő;
főember). [abból az időből] mikor elváltoztatta értelmét [amikor őrültséget színlelt] Abimélek [jelentése: király az apám, egy király apja; atya-király] előtt, és mikor ez elűzte [(grš): elkergette] őt és elment*
*Ez pedig így
történt: amikor Saul meg akarta öletni őt: „És felkele Dávid, és elfutott azon a napon
Saul (akit kértek, kívántak; a kikövetelt) elől, és elment Ákhishoz (haragudni, kígyó-varázsló), Gáthnak (borsajtó, csöbör) királyához. És mondának Ákhis szolgái néki:
Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem erről énekelték-é
a körtáncban, mondván: Saul megverte az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét? És
mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak
királyától. És megváltoztatá magaviseletét ő előttük, (eszelősként
viselkedett) és őrjönge kezeik között, és
irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá. És monda
Ákhis az ő szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember bolond, miért hoztátok őt
hozzám? Szűkölködöm-e őrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék
előttem? Ez jőjjön-e be házamba?” (1
Sám. 21,10-15).
Zsolt. 34,2 Áldom [(brḵ): térdet hajtva dicsőítem] az Urat [(jəhóváh):
Jahvet, az Örökkévalót] minden időben [(ʿéṯ): mindenkor], dicsérete mindig [(támíḏ): szüntelen] ajkamon van!*
*Az apostol is erre
buzdítja Isten népét: „Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden
időben a Szellem által, és ugyanezen dologban vigyázván, éberek lévén, minden
állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért” (Eféz. 6,18).
Bármi ér: „Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék.
Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,13).
Hogy mi az eredménye a
szüntelen való imának, és dicséretnek arról így vall Dávid: „Bizony elrejt és megóv engem az ő hajlékába, az Ő sátrában a veszedelem napján;
eltakar, és elrejt engem sátrának rejtekében, sátra mélyén, sziklára emel fel
engem, és magas kősziklára helyez engem. Most is felülemeli fejemet
ellenségeimen, akik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal
áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. (Más
fordítás: Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért
örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az Úrnak)” (Zsolt.
27,5-6).
Hát: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vigadozzunk, és ujjongjunk a mi szabadításunk kősziklájának!
Menjünk elébe hálaadással; vigadozzunk néki zengedezésekkel, és ujjongjunk
előtte énekszóval” (Zsolt. 95,1-2).
És így folytatja Dávid: „Megtelik szájam dicséreteddel, dicsőítlek
mindennap” (Zsolt. 71,8).
„Éneklek az Úrnak egész életemben; zsoltárt zengek az
én Istenemnek, amíg vagyok!” (Zsolt.
104,33)
Ezt a példát kövessétek: „Szüntelen imádkozzatok. Mindenben, és mindenért hálákat adjatok; mert ez az Isten
akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok, a ti javatokra” (1
Thess. 5,17-18).
Zsolt. 34,3 Dicsekedem én [(nep̄eš): magam] az Úrban; s
hallják ezt a szegények [(ʿánájv
ʿánáv): az elnyomottak, alázatosak, szelídek, nyomorultak] és örülnek [(śámaḥ): vígadnak, örvendeznek]*
*Mert: „felemelé a (szegény) nyomorultat
az ínségből (a nyomorúságból), és
hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. Látják az igazak és
(örülnek), és örvendeznek, és minden
gonoszság megtartóztatja az ő száját”
(Zsolt. 107,41-42).
És én: „Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. Látják
ezt majd a szenvedők (az alázatosak) és
örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!” (Zsolt. 69,31.33).
Hát: „Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela” (Zsolt. 44,9).
„A téged tisztelők látnak engem és örvendeznek, mivel
a te igédben van az én reménységem”
(Zsolt. 119,74).
És így dicsérjük: „Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg
a nap lesz; (terjedjen híre, amíg a nap ragyog)! Nevével áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. Áldott az
Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csodadolgokat cselekszik egyedül! Áldott legyen
az ő dicsőséges neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen!
Ámen!” (Zsolt. 72,17-19).
Tehát: „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős
se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; Hanem azzal
dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az
Úr, aki kegyelmet, igazságos döntést, és igazságot gyakorlok e földön; mert
ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr” (Jer.
9,23-24)
„Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (2
Kor. 10,17)
Pál apostol vallástétele: „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem,
hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, vagyis kínoszlopában, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és
én is a világnak” (Gal. 6,14).
Zsolt. 34,4 Dicsőítsétek [(gáḏal):
magasztaljátok] velem [(jaḥaḏ):
együtt az Urat, [(šém rúm): hirdessétek velem az Úr nagyságát] és magasztaljuk [dicsőítsük]
együtt az ő nevét!*
*Mert: „Hiszen a te
kegyelmed, és (szereteted) jobb az
életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged. Áldanálak ezért életem fogytáig;
nevedet imádva emelem fel kezeimet” (Zsolt. 63,4-5).
„Dicsérlek téged, és (magasztallak) Uram, Istenem, teljes szívemből, és dicsőítem a te nevedet örökké! Mert
nagy én rajtam a te kegyelmed, és annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből
is kimentettél” (Zsolt. 86,12-13).
Mózes is így dicsőíti az
Urat: „Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő…
Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; Ő az én Istenem, őt
dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom”
(2 Móz. 15,1-2).
Még Babilon királya is az
Urat dicsőíti: „Most azért én,
Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt: mert
minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik
kevélyen élnek és azokat, akik kevélységben járnak, megalázhatja” (Dán. 4,34).
És az apostol is erre
buzdítja Isten népét: „Hogy egy szívvel, egy szájjal
[egyetértésben, közös elhatározásból, és egyhangúan] dicsőítsétek [és magasztaljátok]
az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak
Atyját” (Róm. 15,6).
És újra: „Az Istennek pedig és a mi Atyánknak dicsőség mind örökkön örökké.
Ámen” (Fil. 4,20).
És: „Övé legyen a dicsőség mindörökkön örökké! Ámen” (Gal. 1,5).
Igen! Néki: „… légyen dicsőség az egyházban [a kihívott gyülekezetben, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan
nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!” (Eféz.
3,21).
Zsolt. 34,5 Megkerestem az Urat és meghallgatott
engem, [(ʿánáh):
válaszolt nekem] és minden félelmemből [(məḡúráh): bajomból, szorongásomból, rettegésemből]
kimentett [(nácal)
kiragadott] engem*
*És az Úr válasza: „Mivelhogy
ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én
nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok
háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt” (Zsolt. 91,14-15).
Ezért te csak: „...hívj segítségül engem a nyomorúság
idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15).
És Dávid válasza: „Azért te benned [(báṭaḥ): hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te nevedet, [akik igazán ismernek Téged], mert nem hagytad el [soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]”
(Zsolt. 9,11).
És hogy kinek a nevét kell
segítségül hívni, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „Az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül
hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” ...Akik Őt segítségül
hívják, azoknak a gyermekeire is kiterjeszti Isten az Ő ígéretét: „Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek,
mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már
válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom....(Mert irgalmas Isten az Úr, a
te Istened), nem hagy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik a te
atyáidnak szövetségéről, amely felől megesküdt nékik. ... én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, ...Bizony, nem
hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked” (1 Kor. 1,2; Ézs. 65,23-24; 5 Móz. 4,31; 1Móz. 28,15).
Az Úr Jézus ígérete Az
övéinek: „...én ti veletek vagyok minden
napon a világ végezetéig” (Mát. 28,20)
Pál apostolon keresztül
jelenti ki Isten, hogy kiknek szólnak az ígéretek: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus...”
És: „Istennek valamennyi
ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi
általunk” (2 Kor. 1,19-20).
Zsolt. 34,6 Akik ő reá néznek, [és őhozzá futnak], azok felvidulnak, [(náhar):
örömtől ragyognak], és arcuk meg nem pirul. Azok [(ḥap̄ér): meg nem szégyenülnek,
reményükben meg nem csalatkoznak]*
*Az Úr: „Az
éhínségben megment [(páḏáh): megszabadít, megőriz] téged
a haláltól [(máveṯ):
romlástól, pusztulástól], és a háborúban [(miləḥámáh): küzdelemben, csatában] a fegyveres kezektől [s a hadban a (ḥereḇ jáḏ): kardnak
erejétől]. A nyelvek ostora [(lášón
lášôn): rágalmazás, átkozás] elől rejtve leszel [biztonságban vagy], és
nem kell félned [(járé'):
remegned, megijedned, megrémülnöd],
hogy a pusztulás rád következik, hogy a
[(šôḏ šóḏ bô'): pusztulás
rád tör, elér, rád szakad]. A pusztulást [(šôḏ šóḏ): rombolást] és drágaságot [és (káp̄án): éhínséget] neveted,
és a fenevadaktól sem félsz [(járé'):
nem ijedsz, nem rémülsz meg]. »Más fordítás: Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező vadjától nem kell
megijedned«” (Jób. 5,20-22).
Azt mondja az Úr: „Hanem bizonyára megszabadítlak téged, nem
esel el fegyver miatt, és az életed zsákmányul lesz néked, mert reménységed
volt (bíztál) bennem, azt mondja az
Úr” (Jer. 39,18).
Mert: „az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében)
bízókat, hogy kimentse őket a halálból,
és az éhségben is eltartsa őket” (Zsolt.
33,18-19).
„Nem szégyenülnek meg a (gonosz), veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban (is)”
(Zsolt. 37,19).
„Tollaival fedez be (takar be) téged,
és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és páncél az ő hűsége” (Zsolt. 91,4).
Ezért:
„Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól,
mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem. [Héber szerint: Még ha a (caləmáveṯ):
halál mélységes sötétségén (gaj gajə') megyek is át, nem félek, nem rettenek meg a (ráʿ):
veszélyes, rosszindulatú gonosztól, és semmi bajtól, mert te velem vagy,
és (šéḇeṭ): pásztorbotod (mišəʿeneṯ
mišəʿénáh) támogat, bátorít, és biztonságot ad]” (Zsolt. 23,4).
És így folytatja Dávid: „Velem van az Úr, nem félek; mit árthat
nékem ember?” (Zsolt. 118,6).
Hiszen: „Az Úr az én világosságom, és
(segítségem) és üdvösségem: kitől féljek?
Az Úr az én életemnek erőssége (életemnek ereje, kitől rettegnék): kitől remegjek? (Zsolt. 27,1).
Mert Uram, Te: „Tanácsoddal igazgatsz (és vezetsz) engem, és végül dicsőségedbe fogadsz” (Zsolt.
73,24).
„Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és
megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai előtt. Elrejted őket a te
orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől; sátorban őrzöd őket a
perpatvarkodó nyelvektől. (Más fordítás: Milyen
nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a
hozzád menekülőket minden ember szeme láttára. Jól elrejted őket magadnál az
emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől”
(Zsolt. 31,20-21).
És ha bizalmad nem rendül
meg: „Oroszlánon és áspiskígyón
(viperán) jársz, megtaposod az
oroszlánkölyköt és a sárkányt” (Zsolt.
91,13).
Mert: „Erő és méltóság árad rólad, és nevetve nézel a holnap elé”
(Péld. 31,25)
„Ha teljesítitek azért az én rendeléseimet, és
megtartjátok végzéseimet, és teljesítitek azokat, bátorságosan lakhattok a
földön” (3 Móz. 25,18).
És Dávid – az életveszély
közepette – így folytatja megvallását, példát adva a bajbajutottaknak: „Bizony elrejt (és megóv) engem az
ő hajlékába (sátrában) a veszedelem
napján; eltakar engem sátrának rejtekében (elrejt sátra mélyén), sziklára emel fel engem (magas kősziklára
helyez engem). Most is felülemeli fejemet
ellenségeimen (így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között), akik körültem vannak, és én az ő sátorában
örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak” (Zsolt. 27,5-6)
„Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette
kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon (és
csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban)!” (Zsolt. 31,22)
„Békességben fekszem le, és legott elaluszom;
mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást (hogy biztonságban
élhessek)” (Zsolt. 4,9)
„Ha tábor fog körül (és ha egy egész tábor jön is ellenem), nem fél szívem; habár had támad reám (és
háború tör is rám), mégis ő benne bízom
én (és akkor is bizakodom)” (Zsolt. 27,3)
Mert: „Megszégyenül majd, és igen megháborodik
(és reszketni fog nagyon) minden
ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen (egy pillanat alatt)” (Zsolt.
6,11)
Az Úr: „Az igazaknak (becsületeseknek) valóságos jót rejteget (jutalmat
tartogat), pajzst a tökéletesen járóknak
(a feddhetetlenül élőknek)” (Péld.
2.7).
Bizony: „Isten a
mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban
(szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatásban, gyötrődésben, és szorongásban). Azért nem félünk, ha elváltoznék
(megindulna) is a föld, ha hegyek
omlanának is a tenger közepébe (mélyébe): Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai (ha háborognak és tajtékoznak is
vizei); hegyek rendülhetnek meg
háborgásától (tombolásától). Szela” (Zsolt. 46,2-4).
És az Úr válasza a hitre: „Ne félj, mert
én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is
segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek, és gyalázatba
esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled
perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak.
Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened,
erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! … szól
az Úr…” (Ésa. 41,10-14).
Zsolt. 34,7 Ez a szegény [(ʿání
qárá'): elnyomott, szerencsétlen,
nyomorult, segítségért] kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden
bajából [(cáráh): gyötrelméből,
szorongatásból, háborúságából, nyomorúságából] kimentette [(jášaʿ): kiszabadította] őt*
*És így folytatja
Dávid: „Hangos szóval kiáltottam [(kradzó): rikoltottam, sikítottam] az Úrhoz, s ő meghallgatott szent(sége) hegyéről” (Zsolt 3,5).
Így
kiáltottam: „Tekints reám [(pánáh): fordulj felém] és könyörülj rajtam [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám], mert árva és szegény [(jáḥíḏ):
magányos
és (ʿání):
elnyomott, szerencsétlen, nyomorult] vagyok. Eláradtak [(ráḥaḇ):
igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai,
gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom,
és gyötrelmemből] szabadíts meg engem. [Más fordítás: Adj
enyhülést szívem gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess
ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből]. Lásd meg
szegénységemet [(ʿŏní): nyomorúságomat szenvedésemet, szorultságomat], és gyötrelmemet [(ʿámál): gyötrődésemet, bajomat, megalázottságomat]; bocsásd meg [(násá' náśá'): vedd el] minden bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): minden vétkemet]. Lásd [(rá'áh): tekintsd] meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, [mekkora elleneim száma] és gyilkos gyűlölséggel [és kegyetlen gyűlölettel] gyűlölnek engem. Őrizd [(šámar): óvd] meg életemet és
szabadíts
[(nácal): ragadj ki, ments] meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam. [Más fordítás: Tartsd meg életemet,
ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah): oltalmat / menedéket
Nálad kerestem]” (Zsolt. 25,16-20).
„Könyörülj rajtam [és kegyelmezz] Uram, mert ellankadtam [elcsüggedtem, és bágyadt, gyönge, és
erőtlen vagyok]: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak [remegnek, és kiszáradtak] csontjaim [és reszket minden tagom]. Lelkem (egész személyem) is
igen megháborodott [csupa reszketés, és
mélyen megrendült, teljesen összezavarodott], és te, oh Uram, míglen [meddig késlekedsz még]” (Zsolt. 6,3-4).
„Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak [(dikaioszüné): megigazulásomnak] Istene; könyörülj rajtam [a nyomorúságban vidámíts meg engemet; Szorult
helyzetemből adj nekem kiutat; a szorongásban tágíts rajtam] és halld meg az én imádságomat! ” (Zsolt.
32,2-4).
„Nézz ide (tekints rám,
hallgass meg, és) felelj nékem, Uram
Istenem; világosítsd meg szemeimet (és tartsd meg szemeim ragyogását) hogy el ne aludjam a halálra (és hogy ne
jöjjön rám halálos álom,)” (Zsolt.
13,4).
Én:
„Te benned bíztam (ezért Hozzád
menekülök), Uram! Ne szégyenüljek meg
soha; igazságoddal szabadíts (és ments) meg
engem (irgalmasan). Hajtsd hozzám
(és fordítsd felém) füledet, (siess,
és) hamar szabadíts (és ments) meg (engem); légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem (Más fordítás: Légy erős kősziklám, erős váram, segíts
rajtam)” (Zsolt. 31,2-3).
Hát:
„Hallgass meg engem, Uram, (jóságos
szeretettel) mert jó a te kegyelmességed!
A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám, és (nagy irgalmaddal fordulj hozzám); És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól;
mert szorongattatom nagyon (és nagy bajban vagyok): siess, hallgass meg engem” (Zsolt. 69,17-18).
És:
„A te igazságod szerint ments meg és
szabadíts meg engem (irgalmasan. Fordítsd felém, és); hajtsd hozzám füledet és tarts meg (és segíts meg) engem” (Zsolt. 71,2).
„Uram, szabadításomnak
Istene! Nappal kiáltok (hozzád), éjjelente előtted
vagyok: Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra (és
figyelj esedezésemre)! Mert betelt a
lelkem nyomorúságokkal (tele vagyok bajokkal), és életem a Seolig jutott (és közel került a holtak hazájához)” (Zsolt.
88,2-4).
„Uram, hallgasd meg az
én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orcádat tőlem;
mikor szorongatnak engem (mikor szorult helyzetben vagyok. Fordítsd felém és), hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok,
(siess, és) hamar hallgass meg engem”
(Zsolt.
102,2-3).
„(Fordulj felém, és) tekints reám és könyörülj rajtam, amiképpen szoktál a te nevednek
kedvelőin (akik szeretik nevedet)” (Zsolt. 119,132).
„Szabadítsd [mentsd] meg [oh Isten] életemet a kardtól, [a
kardnak élétől] s [ragadd ki] az én életemet a kutyák körmeiből [Más
fordítás: Ments meg engem a
fegyvertől, életemet a kutyák hatalmából]” (Zsolt. 22,21).
„Kelj fel, oh Uram! Szállj
vele szembe, [(qáḏam): előzd meg, Te
támad meg, ronts rá] terítsd le, és [(káraʿ): térdeltesd le, hódoltasd meg] őt, szabadítsd [mentsd] meg, és [ragadd ki]
életemet, [(pálaṭ): helyezz
biztonságba] a gonosztól, a [hitetlen
céltévesztettektől, az Isten nélkül élőktől] fegyvereddel [kardoddal]” (Zsolt. 17,13).
„Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék
belé a veszedelembe” (Zsolt. 35,8).
És az Úr válasza: „Ha megélesítem fényes (villogó) kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút
állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek” (5 Móz. 32,41).
Zsolt. 34,8 Az Úr angyala [(malə'áḵ):
küldöttje] tábort jár az őt félők, az Őt [(járé'): tisztelők] körül, [(ḥánáh): letáborozik, őrt áll, és az őt félőket körülsáncolja] és kiszabadítja [(ḥálac): kiragadja, és megmenti] őket. [Más fordítás: Az Úr angyala védőfalat emel, s körülveszi az
igazat, hogy oltalmazza]*
*Mikor Péter apostolt Heródes börtönbe
záratja, és ki akarja végeztetni, Isten angyalt küld a kiszabadítására: „És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr
elbocsátotta (elküldte) az ő
angyalát, és megszabadított (kimentett) engem
Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától” (Csel. 12,11).
Mert az Úr ígérete így
hangzik: „Nem illet téged a veszedelem,
(és nem érhet téged baj) és csapás nem
közelget (sőt, közel sem férhet) a
sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged
(és vigyázzanak rád) minden utadban.
Kézen hordoznak (és kézen fogva vezetnek) téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón
jársz, eltaposod az oroszlánt, és a viperát, és a sárkányt, (és eltiprod az
oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet)”
(Zsolt. 91,10-13).
Zsolt. 34,9 Érezzétek [(ṭáʿam): ízleljétek] és lássátok [(rá'áh): értsétek, ismerjétek] meg, hogy jó
[(ṭôḇ): kedves, jóságos] az Úr! Boldog az az ember, aki őbenne bízik [(ḥásah): aki hozzá menekül, nála keres menedéket]*
*És az
apostol így folytatja: „Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr” (1 Pét. 2,3).
Dávid megvallása: „Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és
akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná
lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és
nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben
nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik” (Jer. 17,7-8).
Mert: „Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion
hegye, amely meg nem inog, örökké megáll” (Zsolt. 125,1).
És: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és
nem fáradnak el!” (Ésa. 40,31).
„Mert
nap és pajzs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót
azoktól, akik ártatlanul (feddhetetlenül) élnek. Seregeknek Ura! Boldog ember az, aki bízik benned” (Zsolt. 84,12-13).
Zsolt. 34,10 Féljétek [(járé'): tiszteljétek] az Urat, ti szentjei, ti [(qáḏóš
qáḏôš) Istennek odaszenteltek]! Mert akik őt
félik, [(járé'): tisztelik] nincs fogyatkozásuk [(maḥəsór
maḥəsôr): nem látnak szükséget, nem szűkölködnek, nem szenvednek hiányt]*
*Mert: „Az Úrnak
félelme (tisztelete) életre visz (életet jelent); és az ilyen megelégedve tölti az éjt,
gonosszal nem illettetik (nem éri veszedelem)” (Péld. 19,23).
„Az igaz
eszik az ő kívánságának megelégedéséig
(jóllakásig ehet)…” (Péld. 13,25)
„Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség
napjaiban” (Zsolt. 37,19).
Dávid megvallása: „Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] az én pásztorom. Ő [(ráʿáh):
legeltet, pásztorol, táplál, ellát,vezet, kormányoz, igazgat, dédelget engem]; nem szűkölködöm [(ḥásér): nem szenvedek
hiányt, semmiben meg nem fogyatkozom, és semmi híjával nem leszek]”
(Zsolt. 23,1).
János
apostolon keresztül kerül kijelentésre, hogy kiről szóltak a próféták: „Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak
többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség: Mert a Bárány, aki a
királyiszéknek közepette (a trón közepén) van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és
eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).
És ezért: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden
szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban” (Fil. 4,19).
Zsolt. 34,11 A [(kəp̄ír): fiatal] oroszlánok szűkölködnek, [(rúš):
sínylődnek, és nyomorognak] éheznek [(ráʿéḇ): éhségtől szenvednek, koplalnak]; de akik az Urat keresik, semmi jót sem
nélkülöznek [(ḥásér): nem szűkölködnek]*
*Mert: „az Úr szemmel
tartja az őt félőket, az ő kegyelmében (szeretetében) bízókat, Hogy kimentse őket a halálból, és az éhségben is eltartsa
őket” (Zsolt. 33,18-19).
„ „Nem szégyenülnek meg a (gonosz), veszedelmes időben, és jóllaknak az éhség napjaiban (is)”
(Zsolt. 37,19).
„Az Úr nem hagyja éhezni a megigazultat…” (Péld. 10,3).
„Az éhínségben
megment [(páḏáh):
megszabadít, megőriz] téged a haláltól [(máveṯ): romlástól, pusztulástól], és a háborúban [(miləḥámáh): küzdelemben, csatában] a
fegyveres kezektől [s a
hadban a (ḥereḇ jáḏ): kardnak erejétől]” (Jób. 5,20).
„A pusztulást [(šôḏ
šóḏ): rombolást] és drágaságot [és (káp̄án): éhínséget] neveted, és a
fenevadaktól sem félsz [(járé'):
nem ijedsz, nem rémülsz meg]. [Más fordítás: Mosolyogva nézhetsz fagyra, szárazságra, a mező
vadjától nem kell megijedned]. Majd megtudod [(jḏʿ): megismered, megtapasztalod], hogy békességben lesz a
te sátorod, hogy [(šálóm
šálôm) épség, egészség, teljesség, jólét, a veszély érzetétől való
mentesség, boldogság, boldogulás, biztonság, siker van a te sátorodban] s
ha megvizsgálod a te hajlékodat [('óhel):
otthonodat], nem találsz benne hiányt [(ḥṭ'): céltévesztést].
Majd megtudod [(jḏʿ):
megtapasztalod], hogy a te magod [(zeraʿ): utódod] megszaporodik [(raḇ): gyarapszik],
és a te sarjadékod, [(ce'ĕcá'): leszármazottaid] mint
a mezőn a fű. Érett korban térsz a koporsóba [(qiḇəráh qeḇer): a sírba],
amint a maga idején takaríttatik be a
learatott gabona” (Jób. 5,22.24-26).
Hát:
„Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért,
szeretetéért, és az emberek fiai iránt
való csodadolgaiért, és az emberekkel tett csodáiért. Hogy megelégíté, és
megitatta a szomjúhozókat, és az éhezőket betölté jóval!” (Zsolt. 107,8-9).
„Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad
az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsolt. 84,12).
Zsolt. 34,12 Jőjjetek [(bén): erős] fiaim, hallgassatok rám [(šámaʿ):
figyeljetek, és értsétek meg], megtanítlak
titeket az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] félelmére [(jirə'áh): tiszteletére]!*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Az Úrnak félelme [(jirə'áh): tisztelete] tiszta, [(ṭáhór ṭáhôr): szent, nem
kevert], megáll [(ʿámaḏ): megmarad] mindörökké. Az Úrnak ítéletei [(mišəpáṭ): döntései] változhatatlanok [('ĕmeṯ): szilárdak,
stabilak, állandóak] s mindenestől fogva [mindenben] igazságosak [(jaḥaḏ cáḏaq): teljesen igazzá
tesznek, megigazítanak, felmentenek]. Kívánatosabbak [(ḥmḏ): értékesebbek, becsesebbek] az
aranynál, még a sok színaranynál is [és megannyi drágakőnél]; és [szavai] édesebbek a méznél, még a színméznél is [a lépből kicsordult méznél is]”
(Zsolt. 19,10-11).
Isten Szelleme így hív: Mert:
„A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme
(az Úrnak tisztelete); jó belátása van mindenkinek, aki ezt
gyakorolja; annak dicsérete megmarad mindvégig” „Az Úrnak félelme az ismeret
kezdete, a bölcsességet és intést csak a bolondok vetik meg” (Zsolt. 111,10; Péld. 1,7)
És akit a Szent Szellem
megtanított, az bölccsé válik, és: „A
bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le
vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.
Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a
sok gondolkodás elfárasztja a testet. Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld
Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” „És
békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr
félelme lesz kincsed”(Préd. 12,13-15;
Ésa. 33,6).
Zsolt. 34,13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet, [(ḥáp̄éc ḥaj): aki kívánja a virágzó, sikeres, prosperáló életet, és azt, hogy örömét lelje benne] és szeret napokat [(jôm ṭôḇ): és boldog, sikeres, áldott
éveket], hogy jót láthasson [hogy élvezze
a boldogságot]?*
*És a válasz: „Az
alázatosságnak bére az Úr félelme (tisztelete), gazdagság és tisztesség és élet”
(Péld. 22,4).
Zsolt. 34,14 Tartóztasd meg [(nácar): őrizd, és tiltsd el] nyelvedet a
gonosztól [(ráʿ): rossztól], és ajkadat a csalárd [(mirəmáh):
álnok, megtévesztő, rosszindulatú] beszédtől. [Más fordítás: Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad
ne beszéljen csalárdságot]*
*Dávid
megvallása: „Ezt határoztam: vigyázok szavaimra, hogy ne vétkezzem
nyelvemmel, megzabolázom számat, ha gonosz ember kerül elém” (Zsolt. 39,2).
De ezt csak a Te
segítségeddel tudom megtenni, ezért kérem:
„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).
„Segíts [(jášaʿ): szabadíts, és őrizz meg, támogass, és győzelmet adj] Uram [Jahve], mert elfogyott a kegyes, az [(ḥásíḏ):
istenfélő], az igazak / megigazultak eltűntek az emberek [('áḏám): az
ádámi / emberi faj] fiai közül. [Más fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek
közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és
őszinteség]. Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot,
valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér): beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és
felebarátjával, hízelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh):
mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]” (Zsolt. 12,2-3).
Mert: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem
jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat;
hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az
ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre
hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).
„Szája telve átkozódással,
csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt.
10,7).
„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge
van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)
„Kígyóméreg az ő boruk,
viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)
„Lábuk gonosz cél után
fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és
romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk
nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a
békességhez” (Ésa. 59,7-8)
„Mert ők rossz úton
futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)
Mert nem ismerték meg azt,
aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az
út…” (Ján. 14,6)
Akiről már a próféták is így
szóltak „… és hívják nevét: … békesség
fejedelmének!” (Ésa. 9,6)
Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én
békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)
És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)
Akik Őt nem ismerik, arról
így szól a Szent Szellem: „Nincs
békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a
hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).
Ezért a hitetlenek csak: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak;
elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük
eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve
alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13)
Pál apostolon keresztül
jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de az ember nem
változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt
sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak,
csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal,
átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a
vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és
nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az
ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem
észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).
Mert:
„A bűnös (vagyis céltévesztett) ember szíve mélyén (az ő bensőjében) ott suttog a bűn. Nem számít neki az
istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel
ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).
Hát: „Ne
irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt
szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2).
Ezek rombolják a mások hitét:
Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus
Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg
hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18)
„Ezek... érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem” és: „az ő végük
kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert
földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19;
Fil. 3,19).
Zsolt. 34,15 Kerüld a rosszat [hagyd el, távozz a gonosztól; hagyj fel a rosszal; hagyd el a rosszat és válaszd a jót] és cselekedjél jót; keresd a békességet és [törekedj békességre] kövesd azt. [és járj a nyomában]*
*És folytatódik a figyelmeztetés: „Vesd el tőled a száj hamisságát, és a [rágalmazó] ajkak álnokságát [alattomosságát]
távoztasd el magadtól. [Más
fordítás: šּׂúr súr)): menekülj, és
távolítsd el, (peh): a hírnök, szószóló
szájának (ʿiqqəšúṯ): fonák,
csalárd, eltorzított (śep̄eṯ śáp̄áh): beszédének, szavainak (ləzúṯ): ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét,
gonoszságát (ráḥaq):
messzire távolítsd el magadtól. [Héber
szavak nélkül: Menekülj, és messzire
távolítsd el magadtól, a hírnök, a szószóló szájának fonák, csalárd,
eltorzított beszédének, szavainak ferdeségét, fonákságát, elvetemültségét,
gonoszságát]”
(Péld. 4,24).
Péter
apostol így figyelmezteti Isten népét: „Mert
aki akarja az életet szeretni, [(theló
etheló): aki
szeretne örülni az életnek], és jó [(agathosz): szerencsés,
boldog] napokat látni, tiltsa meg [(pauó): fékezze meg, és tartsa vissza] nyelvét a gonosztól, a [(kakosz):
rossz, káros, ártalmas beszédtől] és ajkait,
hogy ne szóljanak álnokságot [(dolosz):
ravaszságot, csalárdságot, az óvja ajkát a hamis szótól]. Forduljon el [(ekklinó): kerülje el, tartózkodjon tőle,
térjen ki az útjából, hajoljon el] a
gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros,
ártalmas] és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz): hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse [(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon
utána, törekedjen rá, kutassa] a
békességet, vagyis [(eiréné) azt az
állapotot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az
egyén, mind a közösség vonatkozásában], és kövesse
[(diókó): törekedjen rá, és gyakorolja] azt. Mert
az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon [megigazultakon] vannak,
és az ő fülei azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön” (1 Pét. 3,10-11).
Jakab
apostol is figyelmezteti a hívőket: „Ha
valaki istentisztelőnek [(thrészkosz)
igaz hívőnek] látszik köztetek [és
aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi] meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét
[és még önmagát is becsapja], annak az
istentisztelete hiábavaló [(mataiosz):
haszontalan, üres]” (Jak. 1,26).
Az
Úr Jézus kijelentése a beszédről, és annak következményéről: „De mondom néktek: Minden hivalkodó
[haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért,
és Igéért], amit beszélnek [és amit
valaha kimondanak] az emberek, számot
adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból):
ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés,
tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján
nyilvánítanak] igaznak [vagyis
igazulsz meg]. És a te beszédedből
ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján
marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).
Ezért
figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi
rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz:
szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás,
prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor
szóljatok, ha az jó, és) szükséges az
építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra,
akik hallják)” (Eféz. 4,29).
Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „…Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az
egész testét (egész valóját)
is megzabolázni (és meg tudja
fékezni)” (Jak. 3,1-2).
Hát:
„… vessétek el magatoktól ti is… a
haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).
„Mert
(ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a
bűn tanítja erre) a te szádat, és a
csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét
választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és
vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).
Hiszen:
„A férfi szájának hasznával elégedik meg
az ő belseje, az ő beszédének
jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog
jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv
hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.
(Más fordítás: Élet és halál van a nyelv
hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).
„Aki vigyáz a szájára, és megőrzi száját és
nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól” (Péld. 21,23)
Mert:
„Amit mond az ember, annak a gyümölcsével
lakik jól... Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra
romlás vár” (Péld. 13,2-3).
Ezért
így imádkozik: „Tégy Uram závárt az én
szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3).
Zsolt. 34,16 Az Úr szemei az igazakon, a [(caddíq):
megigazultakon] vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán. [Más fordítás: Az Úr szemmel tartja az igazakat, és
imádságukat meghallgatja]*
*Dávid kiáltása az
Úrhoz, és az elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak buzdítása: „Oh könyörgést
meghallgató, hozzád folyamodik minden hústest” „Zengjetek
az Úrnak, aki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit.
..nem feledkezik el a szegények kiáltásáról” (Zsolt. 9,12-13; 65,3).
Hiszen: „Közel
van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (és igazán) hívja őt. Beteljesíti az őt félőknek
kívánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti őket” (Zsolt. 145,18-19).
Mert: „A
szegények [(ʿánájv ʿánáv):
elnyomottak, szerencsétlen nyomorultak] kívánságát
meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, [a bensőjüket] füleiddel figyelmezel [feléjük fordítod
füledet, és kegyelmed által szívüket megváltoztattad, és imádságra hangoltad]”
(Zsolt. 10,17).
Igen: „az Úr
szemmel tartja az őt félőket, az [(járé') Isten tisztelőket], az ő kegyelmében, és [(ḥeseḏ
jáḥal): szeretetében reménykedőket], és bízókat. Hogy kimentse
[(nácal):
kiragadja, és megszabadítsa] őket a
halálból [(máveṯ): csapásokból, pusztulásból], és az éhségben is [éhínség idején is] eltartsa [(ḥájah): életben tartsa, megőrizze,
táplálja] őket” (Zsolt. 33,18-19).
Mert azt mondj az Úr: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan
imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha
kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jer. 29,12-13).
Bizony az Úr: „… az igazaknak … könyörgését (és
imádságát) meghallgatja” (Péld. 15,29).
Hát: „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg
közel van” (Ésa. 55,6).
Az Úr Jézus így bátorít: „Kérjetek és (meg)adatik
néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek
[folyamatosan kopogtassatok] és
megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind
kap [és megnyeri azt, amit kér]; és
aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]”
(Mát. 7,7-8).
Péter apostol is erről tesz
bizonyságot: „Mert az Úr szemei [(proszópon): jelenléte] az igazakon
[megigazultakon] vannak, és az ő fülei
azoknak könyörgésein; [és füle az ő könyörgésükre figyel] az Úr orcája pedig a gonoszt [(kakosz): rossz, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány] cselekvőkön” (1 Pét. 3,12).
Zsolt. 34,17 Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, azokon, akik [(ráʿ ʿáśáh): sikertelenséget, boldogtalanságot, szerencsétlenséget, szomorúságot
munkálnak] hogy kiirtsa [kigyomlálja] emlékezetüket a földről*
*És így folytatja
Dávid: „Mert nem olyan Isten vagy te, aki hamisságban [álnokságban,
hitetlenségben, gonoszságban] gyönyörködnél;
nem lakhatik tenálad [nem marad meg melletted a] gonosz. (Más fordítás: Istenem,
te nem leled örömöd [nem kedveled, nem tetszik, nem gyönyörködsz] a bűnben nem talál otthonra nálad a gonosz
/ a rossz /)” Nem állhatnak meg szemeid [színed] előtt a kevélyek [dicsekvők, elvakultak, hamisak], gyűlölsz [(miszeó): irtózik tőle; semmibe sem vesz; megvet] te
minden bűnt [(anomia): törvénytelenség, törvénysértés,
törvényszegést] cselekedőt.
„Elveszted [elpusztítod, megsemmisíted], akik hazugságot szólnak [a képmutatókat, a hazudozókat]; a vérszopó [a vérszomjas, véres kezű, vérontó] és álnok [ravasz, alattomos, csalárd, csaló] embert utálja [(bdelüsszó): undorodik, borzad, iszonyodik, irtózatos] az Úr [szemében]” (Zsolt. 5,5-7).
Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a
bűnösök (a bűnösök=a célt eltévesztők) az
igazak (a megigazultak) gyülekezetében” (Zsolt. 1,5).
Ugyanis: „A gonoszok [az istentelenek, vagyis akik
Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig
a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a
törvényen kívüliek] kiszaggattatnak
abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon
cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és
kipusztulnak. Elűzetnek a földről]” (Péld. 2,22).
Így mutatja be Isten igéje
azoknak az embereknek sorsát, akik azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de a
sátán uralma alatt maradnak: „… a
gonoszok (a törvényen kívüliek, vagyis az Ige, a Logosz nélküliek) világa (és világossága) kialszik, és nem fénylik az ő tüzüknek
szikrája (és tüzük lángja). A
világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke (vagy mécsese) kialszik mellette. Erős léptei aprókká
lesznek (és erőteljes léptei megrövidülnek), saját tanácsa rontja meg (és buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár, (és
kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad (és
csapda ragadja meg), és kelepce fogja meg
őt (és hurok feszül rá). Hurok
rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és (kergetik,
és) üldözik őt lépten-nyomon. Éhség
emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. (Más fordítás: Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a
veszedelem, hogy elbuktassa). Megemészti
testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. (Más fordítás: Darabonként rágja le a bőrét,
darabonként rágja a halál kezdete).
Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához (sátánhoz, az
ellenséghez) folyamodik ő. (Más fordítás: Mert el kell szakadnia biztonságos
sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, (az idegen) és hajlékára (és lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak
gyökerei, és felülről (lefonnyad, és)
levágatik az ága. Emlékezete (eltűnik, és) elvész a földről, (és nem emlegetik nevét az utcán, sőt) még az utcákon sem marad fel a neve. A
világosságból a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem
fia, sem unokája (vagyis sem utódja és annak sarjadéka) nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján (mert
senkije sem marad lakóhelyén). A
(végnapján, az) ő pusztulásától
megborzadnak, (és elszörnyednek az utódok, és az utókor) akik következnek és rettegés (és
rémület és iszonyat) fogja el (és
ragadja meg) a most élő embereket.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli
Istent (Más fordítás: Bizony, így jár az
álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni). (Jób.
18,5-21).
És ez azért történik, mert: „Van olyan út (életút, életvitel, vagy
vallási szokás, és istentiszteleti mód),
mely helyesnek (és egyenesnek) látszik
az ember előtt, és vége a halálra menő út (de végül halálos betegség,
csapás pusztulás, romlás, mely a halálba vezet)” (Péld. 14,12)
„Ezért: „Ne
bosszankodjál az elvetemültekre, ne irigykedjél a gonosztevőkre” (Zsolt. 37,1) Mert: „
...ifjúságukban hal meg az ő lelkük (egész lényük), és életük a paráznákéhoz hasonló” (Jób 36,14)
Azt mondja az Úr: „Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a
paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és akik
nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 3.5)
„És felölté az igazságot, mint páncélt, és a
szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és
búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal. A cselekedetek szerint fog
megfizetni: haraggal ellenségeinek, büntetéssel szorongatóinak, büntetéssel
fizet a szigeteknek” (Ésa. 59.17).
Igen Uram: „Megdorgáltad a pogányokat (a népeket), elvesztetted (semmivé tetted) a gonoszt (istentelen, szentségtörőt): nevüket mindörökre kitörölted” (Zsolt. 9,6)
De: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen…” (A maga gonoszsága
miatt bukik el a bűnös…)” (Péld. 14,32)
Mert: „Hamisságot szól egyik a másiknak; hízelkedő ajakkal kettős szívből
szólnak (Más fordítás: Hazug módon beszélnek
egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek)” (Zsolt. 12,3)
„Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak
meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. (Más fordítás: Ejtse
őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és
hazugság, amit beszélnek)” (Zsolt. 59,13).
Ezért: „Forduljon el [(ekklinó): kerülje el,
tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából, hajoljon el] a gonosztól, attól, ami [(kakosz): rossz, káros, ártalmas]
és cselekedjék jót, azt ami [(agathosz):
hasznos, kedvező, szerencsés]. Keresse
[(dzéteó): sőt fusson utána, és járjon utána, törekedjen
rá, kutassa] a békességet, és kövesse [(diókó): törekedjen rá,
és gyakorolja] azt” (1 Pét. 3,11).
És hogy kit kövessen, arról
így szól a Szent Szellem: „Mert Ő (az
Úr Jézus) a mi békességünk…” (Eféz.
2,14).
Zsolt. 34,18 Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti [(cáráh nácal): és minden nyomorúságokból, szorongatásukból, gyötrelmükből kiragadja,
megszabadítja] őket*
*Dávid megvallása: „A szegények
kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel.
...Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”(szarx = hústest)”
(Zsolt. 10,17) (Zsolt. 65,3).
„Mert …megemlékezik róluk (az Úr),
nem feledkezik el a szegények [a
szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]” (Zsolt. 9,13).
„És lesz az Úr nyomorultak [elnyomottak,
szegények, összetörtek] kővára, [biztos menedéke], kővár a szükség [a nyomorúság,
szorongatás, és veszedelem]
idején, és [az alkalmas időben
segítője]. Azért te benned [(báṭaḥ):
hisznek, és] bíznak, akik ismerik a te
nevedet, [akik igazán ismernek
Téged], mert nem hagytad el
[soha] Uram, akik keresnek téged, [akik hozzád fordultak segítségért]”
(Zsolt. 9,10-11).
Mert azt mondja az Úr: „Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom
őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért
meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt” (Zsolt. 91,14-15)
Ezért te csak: „...hívj segítségül engem a nyomorúság
idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem” (Zsolt. 50,15)
És hogy kinek a nevét kell
segítségül hívni, azt Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr: „Az Isten gyülekezetének, ...a Krisztus
Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül
hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” ...Akik Őt segítségül
hívják, azoknak a gyermekeire is kiterjeszti Isten az Ő ígéretét: „Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre
szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én
már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom....(Mert irgalmas Isten az
Úr, a te Istened), nem hagy el téged, sem el nem veszít, sem el nem felejtkezik
a te atyáidnak szövetségéről, amely felől megesküdt nékik. ... én veled vagyok, megőrizlek téged,
akárhova mégy, ...Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem
neked” (1 Kor. 1,2; Ézs. 65,23-24; 5
Móz. 4,31; 1Móz. 28,15)
Az Úr Jézus ígérete Az
övéinek: „...én ti veletek vagyok minden
napon a világ végezetéig” (Mát. 28,20)
Pál apostolon keresztül
jelenti ki Isten, hogy kiknek szólnak az ígéretek: „Mert az Isten Fia Jézus Krisztus... És: „Istennek valamennyi ígérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné
az Isten dicsőségére mi általunk” (2
Kor. 1,19-20).
Az apostol
megvallása: „Mert mindenki, aki
segítségül hívja az Úr nevét, hatalmát, tekintélyét, megtartatik, azaz
üdvözül” (Róm. 10,13).
Már a próféták is azt
hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül,
azaz üdvözül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás,
amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az
Úr!” (Jóel. 2,32).
Ezt a próféciát idézi Péter
apostol a Szent Szellem kitöltése után: „És
lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel. 2,21).
Zsolt. 34,19 Közel van az Úr a megtört [(šáḇar):
a megsebzett, töredelmes] szívekhez [(léḇ): bensőkhöz], és megsegíti a sebhedt lelkeket [(jášaʿ
dakká'
rúaḥ):
és meggyógyítja és megmenti a töredelmes szelleműeket]*
*Dávid megvallása: „Közel van az
Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, aki hűséggel (igazán) hívja
őt” (Zsolt. 145,18).
„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örök
hajlékában lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de
a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok
szellemét, és megelevenítsem a megtörtek szívét” (Ésa. 57,15).
„Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes szellem; a töredelmes és
megtört szívet, oh Isten nem veted te meg!”
(Zsolt. 51,19). És Ő: „Meggyógyítja
a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket”
(Zsolt. 147,3).
És az Úr Jézus így jelenti ki
küldetését: „Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy
felkent engem, hogy a koldusszegényeknek, a koldusoknak örömhírt vigyek, az Evangéliumot hirdessem. Elküldött,
hogy a töredelmes, az összetört szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak, a
raboknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy a vakok
újra lássanak. Hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, az elnyomottakat, a
megkínzottakat, a szétzúzott szívűeket, és hogy békességben elbocsássam a
megtörteket” (Luk. 4,18).
Ez pedig így lett megírva: „Az Úr Isten, Uramnak, az Úrnak Szelleme van, és nyugszik én rajtam azért, mert
fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek, az alázatosaknak örömhírt vigyek, és
mondjak. Elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a
foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást, és szabadon bocsátást”
(Ésa.
61,1).
Zsolt. 34,20 Sok baja van az igaznak, vagyis a megigazult embernek, mert sok
szorongattatásban, gyötrésben, megpróbáltatásban, és gyötrődésben van része, de
valamennyiből kimenti az Úr*
*És az Újszövetségben kerül kijelentésre, hogy mi az a sok baj: „De mindazok is, [vagyis mindenki] akik kegyesen [(euszebósz): istenfélő módon] akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak [(diókó):
üldözni, zaklatni, fogják]” (2 Tim. 3,12).
Az apostolok így erősítették a tanítványokat: „intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és
hogy sok nyomorúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk” (Csel. 14,22).
És így folytatódik a kijelentés: „Hogy senki meg
ne tántorodjék [és meg ne inogjon, és ne ingadozzék] ama
szorongattatások között [vagyis a mostani megpróbáltatásokban,
nyomorúságokban, ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek
benneteket]. Mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk, [és
hogy ezeket nem kerülhetjük el, mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne
van a rendeltetésünkben, a minket érintő isteni tervben]. Mert mikor
közöttetek valánk is, előre [figyelmeztettünk titeket], és megmondtuk
néktek, hogy szorongattatásnak [és zaklatásnak] leszünk kitéve [hogy
üldözni fognak minket, és számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy
nyomorúság, és megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog
történni]. Amint meg is történt [és amint az be is következett], és
tudjátok [és amint tapasztaltátok, és látjátok, pontosan úgy is történt]”
(1 Thess. 3,3-4).
Ezért:
„Teljes (nagy) örömnek (jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok
testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (ha különféle megpróbáltatás ér) (a
gonoszság megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).
Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit:
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon
nyomorúságtok lészen; de bízzatok: a világ legyőzve áll alattam” (Ján.
16,33).
Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik
ennek a világkorszaknak a lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír
Márk: „Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és
magzatok (gyermekek) támadnak szülők ellen, és megöletik őket (és vesztüket
okozzák). És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki
mindvégig megmarad (kitart), az megtartatik” (Márk. 13,12-13).
János még további részletekkel egészíti ki az
elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből (zsinagógákból) kirekesztenek
(kizárnak) titeket; sőt jön idő (eljön az óra), hogy aki öldököl titeket, mind
azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (hogy Istennek tetsző szolgálatot
végez). És ezeket azért cselekszik (teszik) veletek, mert nem ismerték meg
(sem) az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3).
Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben
elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem,
hogy békességet adjak e földön (hogy békességet hozzak a földre)? Nem, mondom
néktek; sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban
(egy családban), akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen.
Meghasonlik az atya (az apa) a fiú ellen, és a fiú az atya (az apja) ellen; és
az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa (az anyós) a menye ellen,
és a menye a napa (az anyósa) ellen” (Luk. 12,51-53).
A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent
Szellem: „Ne higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban (a jó
ismerősben); az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját (még asszonyod
előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz). Mert a fiú
bolondnak tartja atyját (gyalázatosan bánik apjával), a leány anyja ellen
támad, a meny az ő napára (az anyósa ellen); az embernek saját háznépe az
ellensége” (Mik. 7,5-6).
És: „Akkor
nyomorúságra adnak majd benneteket (átadnak titeket kínvallatásra), és megölnek
titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor
sokan megbotránkoznak (eltántorodnak), és elárulják egymást, és (meg)gyűlölik egymást.
És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki
mindvégig állhatatos marad (kitart), az üdvözül” (Mát. 24,9-10.12-13).
És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind
ezeknek előtte kezeiket reátok vetik (kezet emelnek rátok), és üldöznek
titeket, adván a gyülekezetek elé (átadnak benneteket a zsinagógáknak), és
tömlöcökbe (börtönbe vetnek), és királyok és helytartók elé visznek (vezetnek
titeket) az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok (de ez alkalom
lesz nektek a tanúságtételre). Tökéljétek (határozzátok) el azért a ti
szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre
(hogy nem gondoltok előre a védekezésre): Mert én adok néktek szájat és
bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind
azok, akik magukat ellenetekbe vetik (amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene
mondani egyetlen ellenfeletek sem). Elárulnak (kiszolgáltatnak) pedig titeket
(még a) szülők és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek némelyeket
(egyeseket) ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én
nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által
(állhatatosságotokkal) nyeritek meg lelketeket (az életet)” (Luk. 21,12-19).
De így bátorít az Úr: „Hat bajodból [(cáráh):
nyomorúságból, gyötrelemből] megszabadít [(nácal): kiragad, megment, megszabadít, megvéd], és
a hetedikben sem illet, nem [(nḡʿ):
érint] a veszedelem, a (ráʿ): veszélyes,
rosszindulatú gonosz] téged” (Jób. 5,19).
Zsolt. 34,21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.
Zsolt. 34,22 A [(ráʿ): veszélyes,
rosszindulatú] gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak [(mámôṯ): elpusztulnak], akik gyűlölik az
igazat [(caddíq): a megigazultat]*
*És a kijelentés
folytatódik: „Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg. Meghal
az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította” (Péld. 5,22-23).
És: „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen (az Isten nélkül élő)…” (és a maga gonoszsága miatt bukik
el…)” (Péld. 14,32).
Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugságot), arat
nyomorúságot (bajt, /g: plégé:
csapást, katasztrófát); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg,
kevélység, arroganciájának) vesszeje
megtöretik (megsemmisül)” (Péld.
22,8). És bár: „Gödröt ás [vermet nyit, és
(ḥáp̄ar):
csapdát készít] és mélyre vájja azt,
de beleesik a verembe, amit csinált. Visszafordul
fejére a nyomorúság, (ponosz: minden baj,
gyötrelem, kín, és fájdalom), erőszakossága (ḥámás: minden
erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás és minden jogtalanság,
igazságtalanság, istentelenség, gaztett)
visszaszáll önnön fejére]” (Zsolt. 7,16-17).
És ha: „Fegyvert vonnak (kardot rántanak) a gonoszok; felvonják ívüket, (kifeszítik íjukat) hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, és
leöljék az igazán élőket (és levágják az egyenes úton járókat); De fegyverük saját szívükbe hat, (és
kardjuk saját szívüket járja át) és ívük
eltörik (és íjaik összetörnek)” (Zsolt. 37,14-15).
Zsolt. 34,23 Az Úr kimenti [(páḏáh):
váltságdíjat fizet, megváltja, megszabadítja, megőrzi] az ő szolgái [a hűségeseknek] életét, és senki meg nem
lakol [('ášém 'ášam): nem esik
ítélet alá, és nem pusztul el], aki ő benne bízik
[(ḥásah): aki Hozzá menekül, oltalmat /
menedéket keresve]*
*Dávid így
imádkozik: „Kezedre bízom [(páqaḏ):
kezedbe ajánlom, helyezem] (rúaḥ): szellemem, te váltasz [(páḏáh): mentesz] meg engemet, oh Uram, hűséges [('ĕmeṯ):
igazságnak Istene, igaz] Isten [('él):
erős, hatalmas Isten]” (Zsolt. 31,6).
Mert: „Aki megérti az igét, annak jó dolga lesz,
és boldog az, aki bízik az Úrban” (Péld.
16,20).
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek
bizodalma az Úr; (Jer. 17,7-8).
Mert az Úr az: „Aki megváltja életedet a koporsótól (a
sírtól); kegyelemmel (szeretettel) és
irgalmassággal koronáz meg téged”
(Zsolt. 103.4).
És Dávid megvallása, és
próféciája: „Mert nagy én rajtam
(annyira szeretsz engem) a te kegyelmed,
és kiszabadítottál (kimentettél) a
mélységes pokolból (a sír mélyéből is)” (Zsolt. 86,13).
És az Evangélium számol be a
prófécia beteljesüléséről: „Áldott legyen
az Úr, Izráel Istene, hogy rátekintett népére, meglátogatta és megváltást
szerzett neki, és megváltotta az ő
népét” (Luk. 1,68)
