A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Az ima segít tisztábban látni magunkat és szándékainkat. 


http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Hit Gyülekezete-Te vagy,aki éltet,Te vagy,aki élsz-Vidám Vasárnap

1 Timóteus levél 5. fejezet: A különböző korú hívők útbaigazításának módjáról; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Tim. 5,1 Az idősb embert [(preszbüterosz): elöljárókat, véneket, presbitereket; / a görög szöveg nem tartalmazza az ember szót] ne dorgáld meg [(mé epiplésszó) nehogy megfedd, vagy korhold, ne tégy szemrehányást neki], hanem intsed [(alla parakaleó): bátorítsd, buzdítsd] mint atyádat; az ifjabbakat [(neosz): újakat], mint atyádfiait [mint testvéreket]*

*És Titusznak (jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt; ápoló, dajka) arról ír az apostol, hogy a véneket / előljárókat mire kell buzdítani: „Hogy a vén emberek [(preszbütész): vének, presbiterek; / a görög szöveg nem tartalmazza az ember szót] józanok [higgadtak, megfontoltak, körültekintőek, óvatosak, őrködők, okosok] legyenek, tisztességesek, [(szemnosz): megfontoltak, becsületesek, tisztelhetők, és tiszteletreméltók, bölcsek, és úgy kövessék az egészséges tanítást]. Mértékletesek [(szóphrón): fegyelmezettek, épeszüek, egészségesek] a hitben, [(agapé): az Isten szerinti] szeretetben, tűrésben [(hüpomoné): türelemben, kitartásban, állhatatosságban] épek [(hügiainó): romlatlanok, a tanhoz hű, igaz tanításban]” (Tit. 2,2).

És hogy kiket nevez az Írás vénnek / presbiternek arról az apostolok így írnak: „A köztetek lévő presbitereket (preszbüterosz): vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró) kérem én, a presbitertárs (mint magam is vén / vagyis Krisztusban érettkorú / elöljáró), és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő (leleplezendő, jövőben föltáruló, és megnyilvánuló) dicsőségnek (is) részese; (1 Pét 5:1).

Ugyanígy János apostol is presbiternek nevezi magát a leveleiben: „A presbiter (preszbüterosz: vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró) a kiválasztott asszonynak (küria: úrnőnek) és az ő gyermekeinek (teknon: előhozottainak, születetett gyermekeinek) akiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot (a valóságot). Az igazságért (alétheia: valóság, Isten Igéje), amely megmarad (és maradandó, állandó) bennünk, és velünk (és mienk) lesz mindörökké. Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid (teknon: előhozottaid, születetett gyermekeid) között, akik igazságban (alétheia: valóságban, Isten Igéjében) járnak, amint parancsolatot vettünk az Atyától” (2 Ján. 1,1-4).

„Én, a presbiter (preszbüterosz: vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró), a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek” (3 Ján.1,1).

1 Tim. 5,2 Az idősebb asszonyokat [(preszbüterosz): a női elöljárókat, véneket, presbitereket], mint anyákat; az ifjabbakat, az [(neosz): újakat], mint nőtestvéreidet, teljes tisztasággal [teljes szentséggel]*

*És hogy kikről beszél az apostol azt az Úr jézus kijelentése világítja meg: „Jövének pedig hozzá az ő anyja és atyjafiai, vagyis testvérei, de nem tudtak hozzá, vagyis Jézushoz jutni a sokaság miatt. És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai, a te testvéreid künn állnak, téged akarván látni. Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai, az én testvéreim ezek, akik az Isten beszédét, az Isten igéjét hallgatják, és megtartják, és megcselekszik azt” (Luk. 8,19-21).

1 Tim. 5,3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, [akik valóban egyedül élnek] tiszteld.

1 Tim. 5,4 Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy első sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélők, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten előtt. [Más fordítás: De ha valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái, vagyis leszármazottai vannak (manthanó próton oikosz euszebeó): értsék meg, hogy először saját házukban legyenek Isten tisztelők, és tanítsák meg először a saját házukat az Isten tiszteletére, és arra, hogy szüleiknek viszontgondoskodással fizessenek].

1 Tim. 5,5 A valóban özvegy és magára hagyatott [(monoó): és egyedül maradt] asszony pedig reménységét az Istenben veti, és [bízzék az Istenben], és foglalatos [és kitart] a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal, vagyis [imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal].

1 Tim. 5,6 A bujálkodó pedig élvén megholt [(szpatalaó): felelőtlenül tékozló életet él, bár él, halott]*

*Ahogyan Anna, aki a templomban volt: „És vala ott egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből, - törzséből - való. Ez sok időt élt, és már igen öreg, előrehaladott, élemedett korú volt, miután az ő szüzességétől fogva hét esztendeig élt férjével, vagyis aki csak hét évig élt férjével hajadonkora után, És ez mintegy nyolcvannégy esztendős özvegy vala, aki nem távozék el a templomból, hanem böjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal” (Luk. 2,36-37).

1 Tim. 5,7 És ezeket hirdesd, [és ezeket kösd szívükre] hogy feddhetetlenek legyenek. [Más fordítás: És ezt az (paraggelló): üzenetet add át (hina): azért, hogy (anepiléptosz anepilémptosz): ne legyenek támadásnak kitéve, hogy támadhatatlanok legyenek].

1 Tim. 5,8 Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háza népéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél [a pogánynál]. [Más fordítás: Mert valaki a (idiosz): sajátjairól, (maliszta): elsősorban és különösen a (oikeiosz) házához tartozókról (ú úk úkh): nem (pronoeó): gondoskodik (pisztisz arneomai): hitet megtagadta, és a hitelességét elvesztette. (kai): Így aztán (kheirón): rosszabb, károsabb a (apisztosz): hitetlennél]*

*És az apostolon keresztül így szól az Úr minden kor hívőihez: „Annakokáért míg időnk, és alkalmunk van, cselekedjünk jót, és jó dolgokat mindenekkel, kiváltképpen, és leginkább pedig a mi hitünknek cselédeivel. [Más fordítás: Következőleg, amint alkalmunk adódik rá, munkáljuk mindenki irányában a jót, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak, vagyis hittestvéreinkkel]” (Gal. 6,10)^.

„Mert Istennek ugyanis az az akarata, hogy jót cselekedvén, feddhetetlen élettel, elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).

És mert: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): Vagyis arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy Isten szerinti szeretettel szeretitek és megbecsülitek egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna]” (Ján. 13,35).

1 Tim. 5,9 Özvegyasszonyul hatvan éven alul levő meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen [(khéra): özvegyként hatvan évesnél (elasszón elattón): fiatalabb  (katalegó) ki ne  jelöltessék ki ne választassék, egy  férfiévé (ginomai) váljon, / egy férfivé váljon],

1 Tim. 5,10 Akinek jó cselekedetekről bizonysága van [aki mellett nemes tettek tesznek tanúságot]; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt [idegeneket megvendégelt], ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített [szorongatottakat, bajba jutottakat megsegített], ha minden jó cselekedetben foglalatos vala [minden jó munkának nyomában volt; és minden jóban buzgólkodott]. »Más fordítás: Aki (kalosz): bátor, becsületes, hasznos, minden várakozást kielégítő, tökéletes, akinek (ergon en): teljesítménye, alkotása eredménye (martüreó): magán hordozza bizonyságtétele hitelességének jelét. (ei): Ha (teknotropheó): gyermeket nevelt / táplált, gondját viselte. (ei): Ha (xenodokheó): vendégszerető, és idegeneket vendégszeretően fogadó, vendégül látó volt. (ei): Ha (hagiosz): az Isten számára lefoglalt, a világ szennyétől elkülönült szentek (púsz) lábait (niptó) megtisztította. (ei): Ha a (thlibó) szorongatottaknak, zaklatottaknak (eparkeó): segítségére sietett, tehermentesítette őket. (ei): Ha (pasz pasza pan): minden (agathosz): hasznos, (ergon): tevékenység, feladat, cselekedet a (epakolútheó): nyomában jár, nyomon követi őt«*

*És erre buzdítja is a szenteket az apostol:  „A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. (Más fordítás: A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben. Legyetek a vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)” (Róm. 12,13).

 Cselekedjetek úgy, ahogyan Ábrahám is, aki a sátra bejáratánál ülve: „felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjük siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, amint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjük tevé: és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének” (1 Móz. 18,2-8).

1 Tim. 5,11 A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellőzd [utasítsd el]; mert ha gerjedeznek Krisztus ellenére [mert ha a Krisztus ellenére túlteng bennük az indulat], férjhez akarnak menni. [Más fordítás: Az (neosz): új, friss, fiatal, tapasztalatlan (khéra) özvegyeket, akiknek a férje meghalt (paraiteomai): mellőzd, (gar hotan): ugyanis valahányszor (katasztréniaó) Krisztus ellenére kívánságra gerjednek, (gameó theló etheló) házasodni akarnak]*

*És így folytatja az apostol: „Azt ugyanis, aki egyszer már részesült a világosságban, megízlelte a mennyei ajándékot, megkapta a Szent Szellemet,

felfogta az Isten tanítását, és megtapasztalta az eljövendő élet erőit, aztán mégis elpártol, lehetetlen újra megtérésre indítani. Hiszen ha rajta áll, újra megfeszíti az Isten Fiát, és csúfot űz belőle” (Zsid. 6,4-6).

1 Tim. 5,12 Ezeknek ítélete megvan, [(krima ekhó): döntésüket, választásukat viselik], mivelhogy az első [a (prótosz): kezdeti] hitet megvetették [(atheteó): megtagadták].

1 Tim. 5,13 Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, amiket nem kellene. [Más fordítás: (hama): Ugyanakkor (de): viszont (argosz): lusta, tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, eredménytelenek lévén (manthanó): megtanulják, és hozzászoknak arra, hogy (oikia): házról házra (perierkhomai): járjanak. (de): Mégpedig (monon): egyedül csak azért, hogy (argosz) hivalkodó, tétlen, kárba veszett, haszontalan (phlüarosz) pletykákat, ostoba, hiábavaló dolgokat (laleó) beszéljenek. (kai): Ugyanis ezek (periergosz): fontoskodó, tolakodó, minden lében kanál, kíváncsi, más dolgába avatkozók, kik azt beszélik, amit (mé): nem (dei): kellene]*

*Erről ír az apostol a tessalonikai gyülekezetnek is: „Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek. [Ez olyan emberre vonatkozik, aki nem rendezetten, céltudatosan él, hanem véletlenszerűen, rendetlenül, felelőtlenül, vagyis felelőtlen életmódot folytatnak] közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak [hanem kerülik a munkát; mások dolgába avatkoznak; haszontalan dolgokat művelnek]. Az ilyeneknek azonban rendeljük [és megparancsoljuk; meghagyjuk] és kérjük [figyelmeztetjük; és sürgetjük őket az Úr Jézus Krisztus nevében; és rimánkodunk is, (parakaleó): kérleljük az életmódjával, és viselkedésével kapcsolatban] őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, [hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton, dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek] hogy csendesen munkálkodva, a maguk kenyerét egyék” (2 Thess. 3,11-12).

1 Tim. 5,14 Akarom tehát, és azt [(búlomai) tanácsolom],

 hogy az [(neosz) újjak], a fiatalabbak férjhez menjenek, vagyis [(gameó): kössenek házasságot], gyermekeket szüljenek, háztartást vigyenek [(oikodeszpoteó): egy házat vezessenek], és semminemű [(médeisz) semmiféle] alkalmat [(aphormé): okot, ürügyet] se adjanak az ellenségnek, az [(antikeimai): ellenszegülőknek, ellenfeleinknek] a szidalmazásra [(loidoria): a gyalázkodásra, becsmérlésre, a rossz véleményre]*

*Pál apostol ezt tanácsolja Titusznak, akit egy város házainak – kihívott közösségeinek – elöljárójává kentek fel az apostolok: „Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet [(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön [(entrepó): magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon], semmi gonoszt [rosszat] sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok]” (Tit. 2,8).

 Péter apostol minden krisztusi embert így figyelmeztet, és buzdít: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között), hogy amiben rágalmaznak titeket, mint (ártalmas, kárt okozó) gonosztévőket, a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót cselekedvén (vagyis feddhetetlen élettel), elnémítsátok (és elhallgattassátok) a balgatag (esztelen, oktalan ostoba, értetlen) emberek tudatlanságát. Jó lelkiismeretetek (szellem-önismeretetek) lévén; hogy amiben rágalmaznak (és hamisan vádolnak, sértegetnek, és megrágalmaznak) titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket. (életviteleleteket, életvezetéseteket, és magatartásotokat)” (1Pét 2:12.15; 3,16).

1 Tim. 5,15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz (Jelentése: ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztató; szembenálló; vádoló; rátámadó; ’szembeszegülő’: ellenkező)  [Más fordítás: Némelyek ugyanis le is tértek már az útról, és visszaszegődtek a sátánhoz, követve őt].

1 Tim. 5,16 Ha valamely hívő férfinak vagy nőnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, akik valóban özvegyek. [Más fordítás: Ha egy (pisztosz): hívőnek (ekhó): hatalmában van, hogy (eparkeó): segítségére legyen, és támogasson egy (khéra): özvegyet, (autosz): ő, (eparkeó): segítse és támogassa azt, (kai): hogy (mé): ne (bareó): terhelje a (ekklészia): kihívottak közösségét (hina): azért, hogy (eparkeó) segítségére lehessen, támogathassa azokat, akik (ontósz) valóban, (khéra) özvegyek]*

*Az özvegyekről így tanít a Szent Szellem: „Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodnak [és nőtt a tanítványok száma], támada a görög zsidók közt panaszkodás [vagyis zúgolódás támadt] a héberek [vagyis az arám nyelvet beszélő, és az atyák hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó zsidók] ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek [és elhanyagolják őket] a mindennapi szolgálatban [a naponkénti ellátásukban]. Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén [vagyis magához hívta] a tanítványok sokaságát, és mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten [(logoszát)] igéjét elhagyjuk [és hogy Isten üzenetének tanítását, prédikálását, és üzenetének szolgálatát elhanyagoljuk] és az asztalok körül szolgáljunk. [Más fordítás: Nem Istennek tetsző dolog az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva felszolgáljunk az asztaloknál, a szegények élelmezésénél, és az adományok szétosztásának munkáját szervezzük].

 [Szemeljetek ki], és válasszatok azért, atyámfiai [testvéreink], ti közületek [vagyis magatok közül] hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és [Istentől kapott] bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra [vagyis erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására] beállítsunk. Mi pedig [to­vábbra is kitartóan, állhatatosan, folyamatosan és állandóan] foglalatosok maradunk a könyörgésben [az imádkozásban] és az igehirdetés [(logosz): tanításának, és hirdetésének] szolgálatában [Más fordítás: Mi pedig arra fordítjuk minden időnket, hogy imádkozzunk, és Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük]” (Csel. 6,1-4).

1 Tim. 5,17 A jól [(kalósz): helyesen, megfelelően] forgolódó [szolgálatukat jól betöltő, a vezetésben bevált, vagyis azok az (preszbüterosz): elöljárók, vének, presbiterek, akik (proisztémi): élenjárnak, mint követendő példakép] kettős tisztességre méltattassanak, [(diplúsz timé): kétszeres megbecsülésre legyenek méltók]. Főképpen, akik [kai): mind] a beszédben [(logosz): az igehirdetésben, kai): mind] a tanításban fáradoznak*

*Pál apostol Epafróditust (jelentése: kedves, bájos, szeretetreméltó; Afrodité kedveltje; Aphroditének szánt) hazaküldi, és arra buzdítja a gyülekezetet, hogy: „Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel, sőt ujjongással, és az ilyeneket megbecsüljétek, mert az ilyen ember megérdemli, hogy tiszteljétek” (Fil. 2,29).

Mert az Úr Jézus ilyen szolgáit pedig:  „És az ő munkájukért viseltessetek irántuk megkülönböztetett szeretettel, és nagyon becsüljétek őket…” (1 Thess. 5,13).

Pál apostol Derbében szolgál, bemutatva a presbiterek feladatát: „És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérnek Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába. Erősítve a tanítványokat, és bátorítva őket, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok nyomorúságon, és háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, vagyis elöljárókat imádkozván böjtölésekkel egybe, ajánlják őket az Úrnak, kiben hittek vala” (Csel. 14,21-23).

A véneket pedig arra buzdítja, hogy: „Az elöljáró [aki élen járó (mint követendő példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel; buzgóságban; serénységgel tegye]” (Róm. 12,8).

1 Tim. 5,18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató [(aloaó) cséplő] ökörnek ne kösd be a száját, [phimoó) ne hallgattatasd el]; és: Méltó a munkás a maga jutalmára, [(axiosz): megérdemli a maga bérét]*

*És a korintusbeli hívőknek is így ír az apostol: „Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Ne tégy szájkosarat a nyomtató ökör szájára. Avagy talán az ökrökre van-e az Istennek gondja? Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten?” (1 Kor. 9,9)

És ismét: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” (5 Móz. 25,4).

Az Úr Jézus parancsa a minden korban élő tanítványaihoz: „Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot, vagy pálcát: mert méltó a munkás a kenyerére, a táplálékára” (Mt. 10,9-10)

És: „Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára, az ő bérére…” (Luk. 10,7).

 Aki cselekszi az Úr akaratát: „Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, megelégedik eledellel, de aki hiábavalóságokat hajszol, és követ, az esztelen, és bolond” (Péld. 12,10.)

Vagyis a rábízott életeket megfelelően táplálja: „Aki munkálja, és műveli az ő földjét, megelégedik étellel, és annak elég kenyér jut; aki pedig hiábavalóságok után futkos, és hiábavalóságokat hajhász, megelégedik szegénységgel” (Péld. 28,19).

1 Tim. 5,19 Presbiter [(preszbüterosz): elöljáró, vén] ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúvallomásra [két vagy három tanú szavára]*

*Már a törvény kimondta, hogy: „Nem lehet elég egy tanú senkinek a bűne vagy vétke dolgában sem, bármilyen vétket követett is el. Két vagy három tanú szavával lehet érvényes egy ügy” (5 Móz. 19,15).

De ha igaz a vád, akkor: „Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon” (5 Móz. 17,6).

1 Tim. 5,20 A vétkeseket akik [(hamartanó): hibáznak, és eltérnek a helyes iránytól] mindenek [(enópion) mindenki szeme] előtt fedd meg, [(elegkhó) kérdezd ki, és ha rábizonyul a hiba, utasítsd rendre] azért hogy a többiek is megfélemljenek [elrettenjenek, és hogy a többiekben is félelem támadjon]*

*Ennek megvalósítására maga Pál apostol mutat példát: „Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, és nyíltan szembeszálltam vele, mert okot adott rá, és méltó volt a feddésre, mivel panasz volt rá. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, mindig a pogányokkal, vagyis a nemzetekből valókkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult, visszahúzódott és elkülönítette magát, különvált tőlük, félvén a körülmetélkedésből valóktól. És vele képmutatóskodtak, kétszínűsködtek a többi zsidók is, úgyhogy Barnabás szintén elcsábíttatott az ő tettetésük által. De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához, vagyis valóságához képest, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mondék Péternek, azaz Kéfásnak mindnyájuk előtt. Ha te zsidó létedre pogány, vagyis nemzetbeli módra élsz és nem zsidó módra, nem zsidó szokás szerint, miként kényszeríted a pogányokat, a nemzetbelieket, hogy zsidó módra éljenek, és zsidó szokásokat kövessenek” (Gal. 2,11-14).

1 Tim. 5,21 Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet (kedvezés) nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból. [Más fordítás: (diamartüromai theosz enópion): esküvel kérlek, és nyomatékosan figyelmeztetlek Isten, azaz (iészúsz küriosz): Jézus (Jelentése: Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó; Józsué neve görög formában) az Úr színe előtt, (kai): és a (eklektosz aggelosz): kiválasztott hírnökök, követek előtt (hina): azért, hogy (tauta): ezeket (phülasszó): megőrizd, megtartsd (prokrima): előítélet, elfogultság (khórisz): nélkül (médeisz): semmit nem (poieó) téve (proszkliszisz kata): részrehajlás, és alaptalan kedvezés, vagy előnybe részesítésből].

1 Tim. 5,22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd [kézrátételt (médeisz takheósz): ne hamarkodd el senkinél], se ne légy részes a más bűneiben, és [(méde koinóneó allotriosz hamartia): ne vállalj közösséget az idegen céltévesztésével]; tenmagadat tisztán tartsd [(szeautú hagnosz): érintetlenül, szentül őrizd meg]*

*A szolgálatra való felkenést ne hirtelenkedd el: „[Szemeljetek ki], és válasszatok azért, atyámfiai [testvéreink], ti közületek [vagyis magatok közül] hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és [Istentől kapott] bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra [vagyis erre a szolgálatra, ennek a szükségnek a pótlására] beállítsunk. És tetszék e beszéd [(ez a logosz): ez az Ige, és ez a javaslat] az egész sokaságnak [és az egész gyülekezetnek]: és kiválasztják Istvánt [Jelentése: koszorú, megkoronázott], ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú vala, Filepet [Jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli], Prokhórust [jelentése: kórus vezetője; körtáncvezető, előtáncos, karvezető; előkészített, a tánc előtt], Nikánórt [Jelentése: győző, győzedelmes" férfiakat legyőző, győztes, hódító], Timónt [jelentése: tiszteletre méltó, tisztelt. - értékes], Párménást [Jelentése: maradandó, kitartó, állandóság. – állandó, aki megmarad] és Nikolaust [jelentése: a nép legyőzője, kényszerítője, zsarnoka; a nép győzelme. - diadalmas a népe fölött, népét legyőző], ki Antiókhiából [jelentése: bosszúálló, üldöző] való prozelitus vala [vagyis: aki Antiókhiából jött, és felvette a zsidó vallást]; Kiket állatának az apostolok [vagyis a kiküldöttek, a követek] elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték [vagyis rájuk tették]” (Csel. 6,3-6).

És ezután, Samariában Filep hirdeti a Krisztust, és egész Szamária megtért, Ezután jött Péter és János apostol, és: „Akkor kezeiket reájuk veték (rájuk tették), és vőnek Szent Szellemet, (és részesültek a Szent Szellem ajándékában)” (Csel. 8,17).

 Így lett a szolgálatra felkenve Pál apostol, s Barnabás is: „Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Szellem: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Szellemtől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba” (Csel. 13,2-4).

1 Tim. 5,23 Ne légy tovább vízivó, (ezután ne csak vizet igyál) hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel. [Más fordítás:(méketi): ezután ne csak (hüdropoteó) vizet igyál (alla) hanem (khraomai): élj egy (oligosz) kevés, (oinosz): borral (szú sztomakhosz): a te gyomrod, és hasad, azaz a te bensőd (püknosz) gyakori (asztheneia) erőtlensége (fizikai vagy szellemi) (dia) miatt]*

*Hiszen azért adja az Úr a bort, mert: „a bor (felvidítja) megvidámítja az embernek szívét (bensőjét), fényesebbé (ragyogóbbá) teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandónak szívét” (Zsolt. 104,15).

1 Tim. 5,24 Némely embereknek a bűnei nyilvánvalók, előttük mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.[Más fordítás: Van, akinek céltévesztése (prodélosz): mindenki számára világos már a (kriszisz): döntés előtt is, és van, akinél csak azután derül ki, vagyis a döntést (epakolútheó): követően].

1 Tim. 5,25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és amelyek másképpen vannak, azok sem titkolhatók el. [Más fordítás: Éppen (hószautósz): így  (kalosz): megfelelő, hasznos (ergon): cselekedet is (prodélosz): mindenki számára világos, nyilvánvaló, de a (allósz): hiába, alaptalanul (ekhó) történik, azt sem lehet (krüptó): eltitkolni]*

*És az apostol így mutatja be a jó, és ami attól különbözik, mert egyiket sem lehet eltitkolni: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai [(eklektosz): kiválasztott, értékes, kedvencei]. Szentek [(hagiosz): Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített]. És szeretettek [(agapaó): Mert Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele]. könyörületes [a nyomorúságban, bajban lévőkkel együttérző] szívet [(szplankhnon): szív: bensőből fakadó érzések], jóságosságot [kedvességet, gyengédséget], alázatosságot [szerénységet], szelídséget [(praotész): jóindulat, barátságosság, higgadtság], hosszútűrést [türelmet]” (Kol. 3,12).

„… és biztatunk, bátorítunk, buzdítunk benneteket, hogy hiába ne vettétek légyen, hogy ne váljék hiábavalóvá, üressé, haszontalanná az, hogy elfogadtátok az Isten kegyelmét, Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását” (2 Kor. 6,1).

„Eszetekbe juttatom és figyelmetekbe ajánlom, és meg akarom ismertetni veletek atyámfiai, testvérek, az evangéliumot, melyet hirdettem néktek. …Amely által üdvözültök is, vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök, ha megtartjátok, és megőrzitek úgy, aminémű beszéddel (logosszal): IGÉvel hirdettem néktek, hacsak nem hiába, hacsak nem elhamarkodottan, feleslegesen, és nem csak látszatra lettetek hívőkké, és ha ragaszkodtok hozzá” (1 Kor. 15,1-2)

Dicsérd, dicsérd, Jézust dicsérd!

Figyelj az Úr szavára!

„Ne téveszd ezt szem elől soha, vigyázz arra, akkor okos és megfontolt leszel!

Akkor bátorsággal, biztonságban, biztos léptekkel járod a te útadat, és nem botlik meg soha a lábad.  Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, s ha lefekszel, jót pihensz, úgy alszol” (Péld. 3,23-24). 

Dávidon keresztül hangzik az ígéret, amely gyermekeinkre is kiterjed:

 „Boldog az ember, aki féli az Urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik. Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad” (Zsolt. 112,1-3) 

Krisztusról.

Krisztus a gyülekezet egyetlen védelmezője minden démoni támadás ellen, a földi vándorlás veszedelmei között. Krisztus segítsége azonban hathatósabb minden amulettnél./Jubileum /

Pierson: A hitről.

Attól, hogy a hitet elveszítsük, csak az óv meg, hogy a hitet gyakoroljuk.

lakatos Béla Project - Utánad szomjazik lelkem

Isten igéjéről

Isten nem fegyvertelen! Az Ő Igéje élesebb minden kétélű kardnál. A kard veszélyes támadó és védekező fegyver. És ez a veszélyes fegyver adatott minden Isten gyermekének.

 Hát használd!!!

 /Jubileum /

Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

Az én egyházam nem üdvözíthet engem, és a tiéd sem üdvözíthet téged. Egyetlen egyház sincs, amelyik meghalt értünk. Se pápa, se püspök, se lelkész, se evangélista nem tud üdvözíteni senkit, mert közülük egyik sem halt meg értünk. Csak egyetlen van, aki meghalt értünk, akinek a neve: JÉZUS! JÉZUS! JÉZUS! Csak Ő tud üdvözíteni! REINHARD BONNKE

https://www.facebook.com/167788570054522/photos/a.170196299813749.1073741830.167788570054522/390009584499085/?type=1&permPage=1

dr. Tihanyi László

dr. Tihanyi László

Itt az új bor...

Every Praise--Minden dicséret

Ige: Az Úr Jézus feltámadt..

 És az Úr: „Vele együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott, akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok, eleséseitek és bűneitek, azaz céltévesztésetek következtében_* (Eféz. 2,1)

*És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20)

„És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára, azaz a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14)

„Hogy miképpen uralomra jutott, és uralkodott a bűn, azaz a céltévesztés a halálra, vagyis halált hozva, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság, azaz megigazulás által az örök életre, a természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus Krisztus által (Róm. 5,21)

 „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

Mert mikor a hústestben voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, a törvény által fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek, hatottak, dolgoztak tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig felszabadultunk, és megszabadultunk a törvénytől, a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek újságában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6)  

Dávid így imádkozik és prófétál az Úr Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen a te kezed a te jobbodnak férfián, és az embernek fián, akit megerősítettél magadnak. Hogy el ne térjünk tőled. Eleveníts meg minket és imádjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk”

(Más fordítás: Legyen kezed azzal a férfival, és jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél, és mi nem pártolunk el tőled. Többé nem hagyunk el téged. Tarts életben bennünket, és áldjuk, és segítségül hívjuk a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Újíts meg bennünket ragyogtasd ránk jelenlétedet és megmenekülünk, üdvösséget nyerünk)” (Zsolt. 80,18-20)

(szódzó) üdvösség: bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből. Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot; állandóságot; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyerünk)!

Hiszen: „Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat, a Te csodáidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat, és hatalmadat e nemzetségnek, és nemzedéknek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, fölér, és felhat a magas égig, mert nagyságos, hatalmas, dolgokat vittél véghez; kicsoda hasonló te hozzád? ki olyan, mint te, oh Isten?! Aki sok bajt, rosszat, szerencsétlenségeket, viszontagságokat, és nyomorúságot, nyomást, szorítást, szorongattatást, megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást értettél meg velünk, de ismét megelevenítesz, újra virágzó, sikeres életet adsz; és a feneketlen mélységből ismét felhozol, felemelsz minket” (Zsolt. 71,17-20).

Csak Te vagy az ÉLET.

Ha hallgatsz az Úr szavára:

 „Olyan leszel, mint a folyóvíz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsét meghozza és levelei el nem hullnak. Siker koronázza minden tettedet, és boldogulsz minden munkádban, és mindenben, amit teszel, jó szerencsés leszel” (Zsolt 1,3)

Az élet felkínálása

„Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek dicsőségére, mind az üdvözülők

mind az elkárhozók, azaz az elpusztulók, megsemmisülők között. Ezeknek halál

- a szellemi halál állapotának illatja - halálra. Amazoknak pedig élet illatja, vagyis az életből fakadó illat az életre” (2Kor 2,15-16)

P. Tillich gondolata:

Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető.

Oswald Chambers: A KEZDEMÉNYEZÉS, MINT A ROBOT ELLENSZERE

"Kelj fel, világosodjál!" (Ézs 60,1)

Az első lépést úgy kell megtennünk, mintha nem is volna ott Isten. Hiába várjuk, hogy Isten segítsen, nem teszi meg. De mihelyt elindulunk, meglátjuk, hogy Ő jelen van. Ha Isten indít, az első lépés, a kezdeményezés, erkölcsi jellegű: meg kell tenned, nem szabad lustán heverned, mint egy darab fa. Ha igazán akarunk "felkelni és megvilágosodni", akkor a robotnak tűnő munkát isteni fényben kezdjük látni.

Az ilyen robotmunka a jellem egyik legfinomabb próbaköve. A hétköznapi piszkos munka nagyon távol áll eszményeinktől, és amint felvesszük ezt a munkát, kiderül azonnal, hogy valódi-e szellemi életünk. Olvasd el János 13. fejezetét. Itt a testté lett Isten mossa meg a halászok piszkos lábait és azt mondja: "Ha én, az Úr és Mester megmostam a ti lábaitokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábait." A robotmunkát csak isteni ihletéssel és Isten világosságában tudjuk elvégezni.

Vannak emberek, akik úgy végeznek el bizonyos munkát, hogy a mód, ahogyan végzik, örökre megszenteltté teszi azt. Lehet az a legközönségesebb munka; mégis, ahogyan elvégezték, az azt egészen mássá tette.

Amikor az Úr tesz valamit rajtunk keresztül, akkor azt mindig át is alakítja. Emberi testünket is magára vette, átalakította és ezáltal minden szentje számára a Szent Szellem templomává tette.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/

VARGA SZABOLCS - Életmentő Jézus

Spurgeon: Megszentelődés.

A megszentelődés nem tud elrejtőzni. Szeretne csendben meghúzódni, mint az ibolya, de illata elárulja. Halványan pislog, mint egy csillag, de fényéről ráismernek.

Vérrel pecsételt szerződés

„És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.”

(Mózes első könyve 17. fejezet. 7.vers)

Az Ábrahámmal történt szerződéskötés felidézése feleslegesnek tűnhet manapság, amikor sok ember nemhogy a szóbeli, de az írásos megállapodásokat is semmibe veszi, egyoldalúan kedve szerint módosítgatja gazdasági és személyes életben egyaránt.

Pedig mennyivel jobb lenne, ha mindenki megtartaná a kimondott, vagy leírt vállalásait. Így ez, mármint a körülmetélés, bár a XXI. században olyan idegennek tűnő intézkedése a Mindenhatónak, mégis komoly tanulságokkal szolgál.

Egyrészt, hogy a régi világban a szövetséget nem kötötték, hanem, amint azt a héber nyelv pontosan ki is fejezi, vágták. Ezzel is jelezve, hogy az adott szóért saját vérével, saját életével felel az ember. Anonymos Gesta Hungaroruma szerint, magyar eleink is így pecsételték meg Etelközben a törzsi szövetséget.

Másrészt, hogy a Teremtő és teremténye közötti megromlott kapcsolatot csupán vérrel lehet helyreállítani. Ezt jelképezte az áldozati rendszer, előképként, hogy Jézus a helyreállítás szerződését saját vérével pecsételi meg.

S a körülmetélés szövetségének igazi jelentősége nem a külső, hanem a belső körülmetéltségben kellett, hogy megnyilvánuljon, ahogy olvassuk is: „Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak.” (5Móz.10:16)

„Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (Róm.2:28-29)

Így mikor ma Isten vérrel megpecsételt szerződésére gondolsz, ne ellenkezz, engedd, hogy kezébe vegyen és formáljon.

„És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.” (5Móz.30:6)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/09/verrel-pecsetelt-szerzodes.html

Irma Nyári

Egy lelkész lánya

Trónodnál - Golgota - Reménység Fesztivál 2012