Gal. 3,1 Óh balgatag, nem gondolkodó, ostoba,
értetlen, esztelen, oktalan, értelmetlen Galáciabeliek, galaták, kicsoda igézett, és babonázott meg titeket, hogy ne
engedelmeskedjetek az igazságnak, vagyis a valóságnak, az Igének, kiknek szemei
előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna
meg? Amikor szinte a szemetek elé
állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?*
*És így folytatja
az apostol: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott,
ily hamar egy mássá tett, megváltoztatott, kicserélt
evangéliumra, vagyis mássá tett örömüzenethez, jó hírhez hajlotok” (Gal. 1,6)
„Most azonban, miután megismertétek
az Istent, vagy még inkább, hogy megismert titeket az Isten, miként és hogyan tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok, és hogyan lehet, hogy szolgájukká akartok lenni?
Megtartjátok, és aggódva figyeltek a napokra és hónapokra és időkre, évszakokra,
meg az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába
fáradoztam körültetek, és értetek.
Mondjátok meg nékem ti, akik
a törvény uralma alatt akartok lenni: nem halljátok-é a törvényt?
Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két
fia volt; egyik a szolgálótól, a
rabszolganőtől, és a másik a
szabadostól, azaz a szabadtól. De a szolgálótól, a rabszolganőtől való csak hústest
szerint született; a szabadostól, azaz a szabadtól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak, ezeket átvitt
értelemben kell venni: mert azok az
asszonyok a két szövetség, vagyis a két szövetséget jelentik. Az egyik a Sinai hegyről való, - a Sínai-hegyi szövetség - amely szolgaságra szülő, ez Hágár. Mert Hágár a
Sinai hegy Arábiában, hasonlatos, vagyis megfelel pedig a mostani
Jeruzsálemhez/nek, nevezetesen fiaival együtt szolgál, amely szolgaságban van fiaival együtt. De a magasságos, a mennyei / Szó szerint:a felső / Jeruzsálem szabad, ez
mindnyájunknak anyja, Mi pedig, atyámfiai, és ti, testvéreim, Izsák
szerint, és Izsák módjára, ígéretnek
gyermekei vagyunk. De valamint akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy van ez most is. De mit mond az Írás? Űzd el a szolgálót, a rabszolganőt és az ő fiát; mert a szolgáló, a rabszolganő fia nem örököl együtt a szabad nő, a asszony fiával. Annakokáért,
atyámfiai, testvéreim, mi nem
vagyunk a szolgáló, a rabszolganő
fiai, hanem a szabadoséi, vagyis a szabad asszony gyermekei vagyunk. Annakokáért a szabadságban, melyre minket
Krisztus megszabadított - mert
Krisztus szabadságra szabadított meg minket, - álljatok meg szilárdan, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat
szolgaságnak igájával, és ne
engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. Ímé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek
semmit sem használ. Bizonyságot
teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész
törvényt megtartani. Elszakadtatok
Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből pedig kiestetek. Mert mi ugyanis a Szellem által, hitből várjuk az igazság, azaz a megigazulás reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a
körülmetélkedés nem ér, és nem számít
semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem
csak a szeretet által munkálkodó hit. Eddig jól futottatok; kicsoda
gátolt, és akadályozott meg titeket abban, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, azaz a valóságnak, az Igének? Ez a
hitetés, és félrevezetés nem attól van, aki titeket hív. Kis, és kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Bizodalmam van az Úrban ti
hozzátok, hogy más értelemben nem lesztek, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki titeket megzavar, elveszi az ítéletet, bárki legyen is az. Én pedig atyámfiai testvéreim, ha még mindig a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Hiszen akkor eltöröltetett, és megszűnt
a kereszt, azaz kínoszlop botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik
titeket bujtogatnak, és lázítanak”
(Gal.
4,9-11.21-26.28-5,12
„Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére,
amiket a próféták szóltak!” (Luk.
24,25).
Pedig: „mi a megfeszített, azaz oszlopra feszített Krisztust hirdetjük, és
prédikáljuk, aki a zsidóknak ugyan
megütközés, tőr, kelepce, sértő, bántó dolog, botlás köve a pogányoknak, vagyis a nemzeteknek
pedig bolondság, balgaság, oktalanság, képtelenség”
(1Kor. 1,23)
Az apostol
félelmének ad hangot mindazok felé, akik - megmásítják, kicserélik, mássá
teszik az Evangéliumot annak ellenére, hogy - megkapták Istentől elhívásukat: „Félek azonban, hogy amint a kígyó
megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a
Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és
más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más szellemet fogadtok be, nem
akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen
eltűritek” (2 Kor. 11,3-4).
Gal. 3,2 Csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok-e a
Szellemet, avagy a hit hallásából?*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, a
saját tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által,
vagyis Jézus Krisztus hite által. Mi
is Krisztus Jézusban hittünk, és elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk, azaz igazzá váljunk a Krisztusban való hitből, a Krisztus hite által, és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a
törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, mert a törvény
szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá”
(Gal. 2,16)
Hiszen: „Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az
ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek, vagyis a Szent Szellem újjászülő és megújító
fürdője által, Akit kitöltött reánk
bőséggel, és gazdagon a mi megtartó Jézus Krisztusunk, a mi Üdvözítőnk által” (Tit. 3,5-6)
ű
„Mert kegyelembőltartattatok meg, és részesültetek a
megváltásban, és üdvözültetek hit
által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten ajándéka ez. Nem
cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne dicsekedhessék” (Eféz. 2,8-9)
„Hiszen azt tartjuk, valljuk, és állítjuk, hogy hit által igazul
meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)
„Hogyan lehetséges akkor,
és hol marad tehát az ember számára
a dicsekvés lehetősége, amivel
büszkélkedhet? Lehetetlenné vált, szétfoszlott,
kirekesztetett, semmivé lett, kizáratott.
Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem, hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember hústest
se dicsekedjék az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29)
„Mert ő szabadított meg
minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem
saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus
Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9).
Gal. 3,3 Ennyire esztelenek, értelmetlenek,
balgák, nem gondolkodó, ostobák,
oktalanok vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most hústestben fejeznétek be?
Gal. 3,4 Annyit szenvedtetek, és akkora
élményt éltetek át hiába? Ha csakugyan
hiába? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy
dolgokat? Ha így volna, valóban hiába*
*Tehát: „Vigyázzatok magatokra,
hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, és amit elértünk, hanem teljes
jutalmat nyerjünk” (2 Ján. 1,8).
Gal. 3,5 Annakokáért, aki a Szellemet szolgáltatja, aki a Szellemet nyújtja néktek,
és hatalmas dolgokat művel bennetek, és
hatalmas erőkkel - erő-megnyilvánulásokkal, csodatevő erővel - munkálkodik közöttetek, a törvény
cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-é?
Gal. 3,6 Miképpen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul,
azaz megigazulásul, mert Isten
őt a hite miatt fogadta el igaznak*
*Az Úr ígéretet
tesz Ábrámnak, aki erre így válaszol: „És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál
énnékem, holott én magzatok nélkül járok, gyermektelen vagyok, és az,
akire az én házam száll, aki az én házamat
örökli, az a Damaskusbeli Eliézer. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam
szolgaszülöttje vagyis a házamnál
született szolga lesz az én örökösöm.
És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ő lesz a te örökösöd: hanem aki a te ágyékodból, aki tőled származik, ő lesz a te örökösöd. És kivivé, kivezette őt az ÚR, és monda: Tekints fel az égre, és számláld
meg a csillagokat, ha azokat meg
tudod számlálni; - és monda néki: Így
lészen a te magod. És hitt Ábrám az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki
igazságul, és az Úr ezért igaznak
fogadta el őt” (1 Móz. 15,2-6)
Pál apostol idézi a
kijelentést: „Mit mondjunk tehát, mivel ez így van, kérdezzük csak mit ért el, és mit nyert volna hústest szerint Ábrahám,
a mi hústest szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekbőlvagyis a tettei eredményeként igazult meg, akkor van mivel dicsekednie,
akkor lenne alapja a dicsekvésre, de
nem Isten előtt. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben. De mit mond az Írás? Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be, ezt tulajdonította neki igazságul, és ez
megigazulására szolgált” (Róm. 4,1-3)
És miután Isten
megigazulttá tesz, ezután jönnek a hit cselekedetei: „Avagy Ábrahám,
a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-e meg, felvivén Izsákot, az ő
fiát az oltárra? Látod, hogy a hit
együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a
hit; És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az
Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett” (Jak. 2,21-23)
És hogy milyen cselekedetek által igazíttatunk meg,
arról Pál apostolon keresztül hangzik a kijelentés arról, hogy miért vitte
Ábrahám Izsákot – az ígéret fiát – feláldozni Isten szavára?: „...Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a
holtakat, és létre hívja a nem létezőket” (Róm. 4,17)
És
tovább folytatódik a kijelentés: „Hit
által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy induljon el, és menjen
ki arra a helyre, amelyet örökölendő
vala, amelyet örökségül fog kapni,
és elindult és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által telepedett
le, és lakott az ígéret földén, mint
idegenben - mint idegen országban,
- sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal,
ugyanannak az ígéretnek örökös
társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró, vagyis azt a szilárd alapokon nyugvó várost,
melynek tervezője, építője és alkotója az Isten. Hit által
áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte
áldozatul, ő, ki az ígéreteket kapta. Ábrahám
készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, ő, aki ígéretképpen kapta őt, akinek
meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, és ugyanis azt tartotta, és biztosra vette,
hogy az Isten a halálból is képes
feltámasztani, miért is őt példaképpen, mintegy
előképül visszanyerte aki így a feltámadás példájává lett” (Zsid. 11,8-10).
Gal. 3,7 Értsétek meg, és ismerjétek fel
tehát, hogy akik hitből vannak, akik hitből élnek, azok az Ábrahám fiai*
*Isten ugyanis így
szólt Ábrahámhoz: „…A te magodnak adom
ezt a földet” (1Móz. 12,7)
És az apostolon keresztül
megvilágítja a Szent Szellem a kijelentést: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának.
Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal.
3,16)
Ezért akik a Krisztuséi,
azokhoz így szól az apostol: „Ha pedig
Krisztuséi vagytok, akkor tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29)
„Mi pedig, atyámfiai,
Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk” (Gal.
4,28).
És folytatódik a
kijelentés: „Azaz, nem a
hústestnek fiai az Istennek fiai; vagyis nem a testi származás szerinti
utódok Isten gyermekei, hanem az ígéret fiait az ígéret gyermekeit tekinti és nevezi magul” (Róm.
9,8).
„Mert nem a törvény által,
nem a törvény közvetítésével szólt, és adatott az ígéret Ábrahámnak, vagy az ő magvának hogy e világnak, ennek a világegyetemnek örököse, és birtokosa
lesz, hanem a hitnek igazsága által, azaz
a hit általi megigazulás alapján.
Mert ha a törvény alá rendeltek, a
törvény alapján állók az örökösök,
a birtokosok, akkor a hit hiábavaló, mert üressé,
hasztalanná, hatástalanná lett, az
ígéret pedig érdektelen, haszontalan,
semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné válik, csődöt mond,
kudarcba fullad, nincs dolga, megszűnt a funkciója, feladata. Mert
a törvény a valóságban haragot
nemz, haragot szül, munkál, és eredményez. Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény
ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen. Ott
nem lehet áthágni sem a törvényt. Azért adatott kizárólag csak hitből, hogy ugyanakkor minden kegyelemből
legyen; hogy erős, bizonyos, szilárd
legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak
a törvényből valónak, nemcsak
azoknak, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem az Ábrahám hitéből valónak, az Ábrahám hitét követőknek is, Ő mindnyájunknak atyánk” (Róm.
4,13-16).
Gal. 3,8 Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a
pogányokat, vagyis a nemzeteket,
eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek,azaz
az összes nemzetek.
Gal. 3,9 Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal*
*És így folytatódik
a kijelentés: „mert egy az Isten, aki megigazítja, azaz megigazulttá nyilvánítja a
körülmetéltet hitből, éppúgy, mint
aki a körülmetéletlent, vagyis a pogányt pedig hit által, azaz a hiten
keresztül” (Róm. 3,30)
Mert Ábrahám: „… a körülmetélkedés ismertetőjelét, - jegyét, jelképét - is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül, - a tulajdon vagy az eredetiség jeleként -
kapta, hogy atyja legyen minden
körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el. És hogy
atyja legyen a körülmetélteknek is, azoknak, akik nemcsak körülmetélkednek,
hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében
tanúsított hitének nyomdokait” (Róm. 4,11-12)
„Amire el is hívott minket, és ilyen edényekül
hívott el minket is nemcsak a zsidók,
hanem a pogányok, azaz a nemzetek
közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem, vagyis azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom
elhívni, és szeretettnek, kedveltnek azt, ami nem volt szeretett, vagyis
azt amelyet nem szeretek, szeretett népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez
mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak
hívatni.” (Róm. 9,24-26)
Így szólt Isten szava a prófétán
keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig
igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával,
és megismered az Urat. Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak
hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő
pedig ezt mondja: Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22)
Péter apostolon keresztül
pedig kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott
nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe,
hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem
volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10)
És így valósult meg Isten szava, amely kijelenti,
hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a homok a
tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy
ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai
vagytok!” (Hós. 1,10).
Gal. 3,10 Mert akik a törvény szerint élnek,
átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki nem tartja meg hűségesen, amik
megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje*
*És ez így lett
megírva: „Átkozott, aki meg nem tartja e törvénynek igéit, és nem a szerint
cselekszik! És mondja az egész nép:
Ámen!” (5 Móz. 27,26)
„… Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Átkozott az az ember,
aki meg nem hallja e szövetségnek igéit. Aki nem hallgat annak a szövetségnek
az igéire, amelyet akkor, vagyis azon a napon parancsoltam a ti atyáitoknak, a ti őseiteknek, amikor kihoztam
őket Egyiptom földéről, a vaskemencéből, a vaskohóból, mondván:
Halljátok meg az én szómat, és
hallgassatok szavamra, és
teljesítsétek mindazokat, amiket én
parancsolok néktek, és akkor népemmé lesztek, én pedig Istenetekké leszek
néktek” (Jer. 11,3-4)
„Mostan azért ha figyelmesen és engedelmesen
hallgattok szavamra és megtartjátok az én
szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim, az én tulajdonom; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el
kell mondanod Izráel fiainak” (2 Móz.
19,5-6)
Pál apostolon keresztül fejti
ki a Szent Szellem a fenti kijelentést: „Mi
azonban tudjuk, hogy amit a törvény
mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, vagyis azokra vonatkozik, akik a törvény hatálya alá vannak vetve, hogy bedugassék, betömessék, és elnémuljon
minden száj, és az egész világot, a
világegyetemet Isten ítélje meg”
(Róm.
3,19)
„Mert az Isten mindeneket, vagyis minden embert
engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös és
lázadó makacsság alá rekesztett, és mindnyájukat
a hitetlenségbe hagyta merülni. összezárta = közös helyzetbe hozta
annak érdekében, hogy mindeneken,
vagyis mindenkin, és mindnyájukon
könyörüljön. Hogy Irgalmazzon, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Mert: „… az Írás mindenkit bűn alá
rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék a hívőknek, azoknak, akik hisznek” (Gal. 3,22)
Ugyanis: „… a törvény vége, bevégzése,
végcélja, beteljesedése, megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, azaz megigazulására annak, aki
hisz” (Róm. 10,4)
A
pogányokhoz, vagyis a nemzetekből valókhoz pedig így szól az Úr. „Tisztesség, megbecsülés, tisztelet azért
néktek, akik hisztek, és tiétek, a
hívőké a tisztesség. Számotokra,
hívők számára érték. Az
engedetleneknek, akik nem hisznek,
szándékosan és önfejűen hitetleneknek pedig:
A kő, amelyet az építők megvetettek, amit a próbán elvetettek, és
megtagadtak, elutasítottak, az lett a
szegeletnek fejévé, az lett
szegletkővé és egyben megütközésnek, és botlásnak
kövévé, s botránkozásnak, és botránynak sziklájává. Akik engedetlenek, és nem hisznek, mégpedig szándékosan és önfejűen, hitetlenek megütköznek, az igében, amire rendeltettek
is. Mivel nem hisznek az igének,
elbotlanak, és ez már meg is történt velük” (1Pét
2:7-8).
Gal. 3,11 Hogy pedig a törvény által, vagy a törvény útján senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, világos, egyértelmű, mert az igaz ember hitből él*
*Így folytatódik a
kijelentés: „Hiszen azt tartjuk, és állítjuk,
hogy hit által igazul meg az ember, a
törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28)
„Az igaz, azaz a megigazult pedig hitből
él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködöm” (Zsid. 10,38)
Így vallja meg
Pál apostol a hitét: „Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény
cselekedeteiből, a tettei alapján, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, azaz Jézus Krisztus hite által. Mi
is Krisztus Jézusban hittünk, azaz elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből,
vagyis a Krisztus hite által és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a
törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem, azaz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek
igazzá” (Gal. 2,16)
„Bizonyságot
teszek pedig ismét minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész
törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok
megigazulni, a kegyelemből pedig kiestetek.
Mert mi ugyanis a
Szellem által, hitből várjuk az
igazság, azaz a megigazulás reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a
körülmetélkedés nem számít, és nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak a szeretet által munkálkodó hit” (Gal. 5,3-6)
Mert: „Aki pedig nem fáradozik, és nem visz végbe tetteket, nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki megigazítja, azaz igazzá, azaz megigazulttá
nyilvánítja az istentelent, azt akiben nincs Isten, aki Isten nélkül él,
annak a hite számít, a hite tulajdoníttatik igazságnak, azaz megigazulásul az Isten kegyelmének végzése szerint. Azért hitből, hogy kegyelemből legyen; hogy erős
legyen az ígéret az egész magnak; nemcsak a törvényből valónak, hanem az
Ábrahám hitéből valónak is, aki mindnyájunknak atyánk”„Istennek igazsága pedig
a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert
nincs különbség” (Róm. 4,5-6; 3,22)
Így hangzik a prófécia: „Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke személye. Az elbizakodott ember nem őszinte; az
igaz, vagyis a megigazult ember pedig az ő hite által él” (Hab. 2,4)
És az apostol folytatja: „Mert ugyanis az előbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy
erőtelen, és haszontalan, és használhatatlan”
(Zsid.
7,18)
„Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mert erőtlen
vala a hústest miatt, mert a hústest gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát
elbocsátván, és elküldve bűn, azaz a
céltévesztés hústestének hasonlatosságában, vagyis hasonmásában, és a
bűnért, azaz a céltévesztés
miatt, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, azaz céltévesztést” (Róm. 8,3).
Gal. 3,12 A törvény pedig nincs hitből, nem a hitből származik, és nem a hit alapján követelőzik, hanem
amely ember cselekszi, betölti,
megteszi azokat, élni fog azok által*
*Mert Az Úr
parancsa így hangzott: „Tartsátok, és őrizzétek meg azért az én rendeleteimet, döntéseimet és az én
végzéseimet, amelyeket ha megcselekszik az ember, él azok által. Én vagyok az
Úr” (3 Móz. 18,5)
És az apostol idézi a
törvényt: „Mert Mózes a törvényből való
a törvényből eredő igazságról, vagyis megigazulásról azt írja, hogy aki azokat cselekszi,
megtartja, betölti, teljesíti él azok
által” (Róm. 10,5).
Gal. 3,13 Krisztus váltott meg minket* váltságdíj ellenében
felszabadított, kivásárolt
bennünket a törvény átka alól,
átokká, és az átok hordozójává
levén, vagyis átok alá került érettünk; mert
meg van írva: Átkozott minden, aki szárazfán
függ**
*Mert Isten: „… azt,
aki bűnt, azaz
céltévesztést nem ismert, bűnné,
azaz céltévesztéssé tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk
Őbenne” (2 Kor. 5,21)
„Akiben
van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének
gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)
„hogy
a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal.
4,5)
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez
nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne
kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)
„Az Ő - Isten - munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt
tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá” (1Kor.
1,30)
Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított
engem a bűn, azaz a céltévesztés és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)
Pál apostol búcsúzik az efézusi vénektől, s egyben kijelentést nyer, hogy
ki a Szabadító, aki népet szerzett magának: „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent
Szellem titeket vigyázókká, őrizőkké tett, az Isten
anyaszentegyházának, azaz a kihívottak közösségének)
legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)
Ézsaiás prófétán keresztül ezt már kijelentette Isten: „Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR - Jahve -, és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem nem lett, nem alkottatott
Isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok
az ÚR - Jahve, - rajtam kívül nincs szabadító” (Ésa. 43,10-11).
**A törvény ugyanis kimondja: „Ha valakiben halálos
ítéletre való bűn van, vagyis főbenjáró vétket követ el, és megölikvagyis kivégzik, és felakasztatod
azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste az ő holtteste, teteme a fán, hanem
okvetlenül temesd el azt még azon a napon. Mert átkozott Isten előtt, aki fán
függ, és meg ne fertéztessed és ne tedd tisztátalanná, ne szennyezd, és ne
mocskold be azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül” (5 Móz. 21,22-23).
Gal. 3,14 Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, vagyis szálljon a nemzetekre, hogy a Szellem
ígéretét elnyerjük, és befogadjuk hit által, és a hiten keresztül*
*A tanítványok –
minden korban - ugyanolyan hatalommal kerülnek felruházásra, mint az Úr Jézus: „…
monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle,
és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján.
20,21)
És az ige
bizonyságtétele az Úr Jézusról: „A
názáreti Jézust felkente az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, és ő szertejárt,
jót tett, és meggyógyított mindenkit, akik az ördög igájában vergődtek, akik az ördög
hatalma alatt voltak, mert az Isten
volt vele” (Csel. 10,38)
Így valósult meg
az előképben kijelentett prófécia: „És
megkeményíté az Úr a Fáraónak, az égyiptomi királynak szívét, hogy űzőbe vegye
az Izráel fiait; Izráel fiai pedig hatalmas kéz segítségével vonultak ki, és mennek vala nagy hatalommal” (2 Móz. 14,8).
Gal. 3,15 Atyámfiai, testvéreim! Ember szerint szólok, emberi szokásra hivatkozom. Lám az embernek megerősített, jogerős, hitelesített testámentomát, vagyis végrendeletét, szövetségkötését senki erőtlenné nem teheti, senki sem hatálytalaníthatja,
érvénytelenítheti, nem másíthatja meg, sem ahhoz hozzá nem adhat, nem toldhatja meg, vagy záradékkal nem
láthatja el*
*Mert még az emberi
szokás szerint is: „… ahol végrendelet van, szükséges, hogy a
végrendelkező halála bekövetkezzék. Mivel a végrendelet holtak után jogerős,
vagyis csak halál esetén érvényes, különben
pedig, ha él a végrendelkező, épen nem érvényes” (Zsid. 9,16-17)
Ezért kellett az Úr Jézusnak meghalni: „És ezért újszövetségnek a közbenjárója ő - Krisztus - hogy meghalván az
első szövetségbeli, az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, a
hivatottak, vagyis az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét” (Zsid. 9,15).
Gal. 3,16 Az ígéretek pedig Ábrahámnak szóltak, és adattak, és az ő magvának. Nem
mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a
Krisztus*
*Az Ábrahámnak tett
ígéret így hangzott: „És nagy néppé teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom, és
naggyá teszem a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, átkozott lesz:
és megáldatnak te benned, és általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” „És megállapítom
az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök
szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad” (1 Móz. 12,2-3; 17,7)
És az Újszövetségben nyer kijelentést, hogy ki az
Ábrahám magja: „Az ígéretek pedig
Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról;
hanem mint egyről. És a te magodnak,
aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És a pogányokból,
a nemzetekből megtérteknek is így szól az Úr: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29).
Gal. 3,17 Ezt mondom, illetve ezzel azt
akarom mondani pedig, hogy a kötést, a szövetséget, végrendeletet, melyet Isten először,
vagyis előzőleg megerősített a
Krisztusra nézve, azaz hogy az
Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc
esztendő multán keletkezett, és adott
törvény nem teszi erőtlenné, és érvénytelenné,
hogy megsemmisítse, vagy megszüntesse az
ígéretet. Az ígéret tehát nem
vesztheti el hatályát*
*Ez a törvény pedig
a Hóreben adott Tóra volt, ahogy erről bizonyságot tesz az Ige: „Az
Izráel fiainak lakása pedig, amíg Égyiptomban laknak, négyszáz harminc esztendő
vala. És lőn a négyszáz harminc esztendő végén, lőn pedig ugyanazon napon, hogy
az Úrnak minden serege kijöve Egyiptomnak földéről” (2 Móz. 12,40-41)
„És monda az Úr
Ábrámnak: „Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, egy
olyan országban, mely nem övé, és
szolgálatra szorítják, és rabszolgává
teszik, és nyomorgatják őket négyszáz
esztendeig” (1 Móz. 15,13)
István is erről
tesz bizonyságot a zsidók nagytanácsa, a szanhedrin előtt: „Akkor kimenvén a Káldeusok földéből,
lakozék Háránban. És onnét, minekutána
megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: És nem adott
néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt
birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke. Szólt pedig
az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér, és jövevény lészen idegen
földön, és szolgálat alá vetik, és
rabszolgává teszik azt, és
nyomorgatják, négyszáz esztendeig” (Csel.
7,4-6)
Pedig az
Ábrahámnak tett ígéret így szólt: „És a
te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre,
északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden
nemzetségei” (1 Móz. 28,14)
Ez az ígéret
pedig Krisztus és az Ő testére vonatkozott, ahogy erről bizonyságot is tesz az
Írás: „… És a te magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16)
És Őróla – aki az
övéi közzé jött el,– így hangzik a prófécia: „Izráel reménysége, megszabadítója a nyomorúság idején! Miért vagy e
földön úgy, mint valami jövevény, és mint valami utas, Miért vagy vándorként, aki
éjjeli szállásra tér be? Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a
vitéz, aki nem tud segíteni? Hiszen te közöttünk vagy, Uram - Jahve - és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!” (Jer. 14,8-9).
Gal. 3,18 Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak
pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten kegyelme*
*És megerősíti a
Szent Szellem a kijelentést: „Mert nem a törvény által, és nem a törvény közvetítésével adatott, és szólt az ígéret
Ábrahámnak, vagy az ő magvának, hogy e világnak, e világegyetemnek örököse, és
birtokosa lesz, hanem a hitnek igazsága által, vagyis a hit általi
megigazulás alapján. Mert ha a törvény alá rendeltek, a törvény alapján
állók az örökösök, a birtokosok, akkor a hit hiábavalóvá, üressé, hasztalanná,
hatástalanná lett, az ígéret pedig érdektelen, haszontalan, semmis, eltöröltetett, hatálytalan, eredménytelenné
vált, csődöt mondott, kudarcba fulladt, nincs dolga, megszűnt a funkciója,
feladata” (Róm. 4,13-14).
Gal. 3,19 Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, a törvényszegések, a törvény áthágásai miatt toldották meg vele az ígéretet, amíg eljő a Mag,
akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében. Angyalok által lett érvényes, adták parancsba, közvetítő révén, vagyis
közbenjáró kezén át*
*És a kijelentés
folytatódik: „A törvény pedig bejött, és azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy a bűn, vagyis a félre-csúszás, botlás és elhajlás
megnövekedjék, és fokozódjék, bőséges legyen, hogy vele szaporodjék a bukás, és
hogy megsokasítsa az elesést. De ahol megnövekedik, megsokasodik,
elhatalmasodik, a bűn, azaz: a hibás lépés, botlás, baklövés,
melléfogás, ott azt messze felülmúlva a kegyelem, vagyis Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása sokkal inkább bővölködik, és túláradóan
kiárad” (Róm. 5,20)
Hogy ki volt a
közbenjáró, és miért, azt Mózes kijelentése tartalmazza: „Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben,
vagyis akkor, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét, az
Úr igéit; mert ti a tűztől féltek
vala, és nem menétek fel a hegyre)…” ( 5
Móz. 5,5)
„Ez
pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő
halála előtt. Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik, és ragyogott rájuk. Párán hegyéről ragyogott
elő, és tündökölt. Tízezer szent közül jelent meg, és érkezett meg szent
seregével és jobbján lángoló tűzzel. Jobbja felől tüzes törvény vala számukra”
(5
Móz. 33,1-2)
„Az egész nép pedig látja a
mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És
látja, és szemtanúja vala a nép, és megrémüle, és reszketni kezdett, és
hátrább, távolabbra álla. És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi
hallgatunk rád; de az Isten ne
beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk” (2
Móz. 20,18-19)
István vértanú bizonyságtétele a szanhedrin előtt: „Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti
Istentek, a ti atyátokfiai, a testvéreitek közül, mint engem, hozzám hasonlót:
azt hallgassátok. Ez az, aki ott volt a gyülekezetben, a pusztában a Sinai
hegyen a vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal. Atyáink és az angyal között
volt, aki szólt hozzá a Sínai-hegyen. Ki élő igéket vőn, hogy nékünk átadja” (Csel. 7,37-38)
De: „A próféták közül kit nem üldöztek a ti
atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették, akik megjövendölték amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és
gyilkosaivá lettetek; Akik bár a törvényt angyalok rendelésére, és
közvetítésével vettétek, és kaptátok, mégsem tartottátok meg” (Csel. 7,52-53)
Figyelmeztetés a
minden korban élő hívőknek: „Annakokáért
annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, és még jobban kell figyelnünk, hogy valaha és
valamiképpen el ne sodortassunk. Mert ha az angyaloktól, angyalok által
hirdetett beszéd - ige - erős volt és minden bűn, és törvényszegés, és
engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mimódon, és hogyan menekedünk meg
mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben, vagyis
először az Úr hirdetett, azok pedig akik hallották, biztosítottak, és
megerősítették számunkra” (Zsid.
2,1-3).
Gal. 3,20 A közbenjáró pedig nem egyé, Isten ellenben egy.
[Más fordítások szerint:
Közbenjáróra nincs szükség, ahol nincs két fél. Isten pedig egy. A közvetítő azonban nem egy személy közvetítője,
Isten pedig egy]*
*A közbenjáróról
így hangzik a prófécia: „És amikor
látá, hogy nincsen ott senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért
saját karja segít néki, és saját igazsága gyámolítja, és támogatja őt. És
felölté az igazságot, mint páncélt, és a szabadítás védelmező sisakja van
fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással, és
felindulással vevé magát körül, mint egy palásttal” (Ésa. 59,16-17)
„Mert bosszúállás napja volt szívemben, és
megváltottaim, - és a megtorlás - esztendeje eljött.
Föltekintettem, és körültekinték de nem vala segítő, s álmélkodám, és
csodálkoztam, és nem vala gyámolító, és nem volt támogatóm. De segített nékem
saját karom, és haragom, felindulásom gyámolított
engem!” (Ésa. 63,4-5)
És az Úr karjáról így beszél Pál apostol: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is
Isten és emberek között, az ember
Krisztus Jézus” (1 Tim. 2,5).
Gal. 3,21 A törvény tehát az Isten ígéretei ellen van-e? Ellentétben áll az Isten ígéreteivel?
Távol legyen. Egyáltalán nem!
Mert ha olyan törvény adatott volna, amely képes megeleveníteni, és életet adni, vagyis ha a törvénynek lett
volna éltető ereje, valóban a törvényből volna, és a törvény megtartásából származnék,
és fakadna az igazság, azaz a megigazulás*
*De az Úr adott egy
új lehetőséget minden embernek, aki ezt elfogadja: „Mert a Jézus Krisztusban való
élet, a természetfeletti élet
szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett
engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivel
a törvény a maga részéről tehetetlenséget mutatott, mivelhogy erőtlen vala a hústest miatt, mert a hústest
gyengévé tette. Az Isten azt megtette az ő saját Fiát elbocsátván, és elküldve
bűn, azaz a céltévesztés hústestének
hasonlatosságában, hasonmásában, és a bűnért, azaz a céltévesztés miatt, hogy elítélje a hústestben levő bűnt, azaz céltévesztést. Hogy a törvénynek
igazsága, az igazzá-tétel
eredménye beteljesüljön bennünk, és rajtunk, kik nem hústest szerint
járunk, és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús
vezérli, hanem a Szellem” (Róm. 8,2-4).
Gal. 3,22 De az Írás mindent bűn, azaz céltévesztés
alá rekesztett mindenkit összezárt,
hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből, Jézus Krisztus hite által adassék a hívőknek*
*És folytatják az
apostolok: „Mert az Isten mindeneket, minden embert engedetlenség, és hitetlenség, csökönyös és lázadó, makacsság
alá rekesztett, mindnyájukat a
hitetlenségbe hagyta merülni; mindnyájukat összezárta = közös helyzetbe hozta annak érdekében, hogy mindeneken, vagyis
mindenkin, és mindnyájukon könyörüljön, irgalmasságot gyakoroljon” (Róm. 11,32)
Az engedetlenség
alá rekesztés oka: „Mi tehát az igazság? Mentegetőzünk? Egyáltalában nem!
Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók és görögök mindnyájan
engedetlenségben vannak” (Róm. 3,9)
Isten azonban –
aki maga a Szeretet – megoldást adott erre a problémára: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen
Őbenne, az nem jut ítéletre, / nem marad a sátán hatalma latt / aki
pedig nem hisz, már ítélet alatt van, /
/ / mert továbbra is a sátán hatalma
latt marad / mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött
Fiának nevében” (Ján. 3,16.18)
„az ítélet pedig az, hogy e világ
fejedelme, a sátán megítéltetett” (Ján. 16,11) „Most megy végbe az ítélet e világ felett; most vettetik ki e világ fejedelme” (Ján. 12,31).
Gal. 3,23 Mielőtt pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, a törvény fogott össze és őrzött meg minket
a hitnek, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig, míg a hit le nem lepleződik.
Gal. 3,24 Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké, és Krisztushoz vezető nevelőnkké lett,
hogy hitből, vagyis a hit alapján
igazuljunk meg*
*És így folytatódik
a kijelentés: „Mert a törvény vége, bevégzése, végcélja, beteljesedése,
megszűnése, befejeződése Krisztus minden hívőnek igazságára, vagyis megigazulására annak, aki hisz” (Róm. 10,4)
„Minthogy a törvény semmiben sem szerzett
tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez” (Zsid. 7,19)
„Mert a törvény a
valóságban haragot nemz, haragot szül, munkál, és eredményez. Ahol
pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet, vagyis törvényszegés sincsen, és nem lehet
áthágni sem a törvényt” (Róm. 4,15)
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak, az eljövendő
javaknak csak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, vagyis a törvény nem a
mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ennél fogva azokkal az
áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, és rendszeresen bemutatnak, sohasem képes tökéletességre juttatni az
odajárulókat” (Zsid. 10,1)
„Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak,
aki a valóság” (Kol. 2,17).
Gal. 3,25 De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő, a nevelő mester alatt. Kikerültünk a nevelő keze alól.
Gal. 3,26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. A Krisztus Jézusba vetett hiten keresztül*
*Mert: „Valakik pedig
befogadák őt, az Úr Jézust, hatalmat,
lehetőséget, jogot, jogosultságot ada
azoknak, vagyis azokat felhatalmazta arra, hogy Isten fiaivá legyenek, hogy
Isten fiaivá váljanak. Azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem
a hústestnek akaratából, vágyából, ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából,
akaratából, hanem Istenből születtek” (Ján.
1,12-13).
Gal. 3,27 Mert mindannyian, akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek
fel, Krisztust öltöttétek magatokra*
*És így folytatja
az apostol: „Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté
legye a bűnnek teste, a céltévesztett én. Hogy tétlenné, tehetetlenné
váljon a bűn hatalmában álló, azaz a céltévesztett test, a céltévesztett én.
Hogy ezután ne szolgáljunk, és ne legyünk rabszolgája a bűnnek, azaz a céltévesztésnek” (Róm. 6,6)
„Avagy nem tudjátok-é, hát nem
értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus
Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk,
azaz
szellemben hasonlóvá váltunk azért Ővele együtt a bemerítés által a
halálba: hogy miképpen feltámasztatott, és életre kelt Krisztus a halálból, a
halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége,
ragyogása által, azonképpen mi is új
életben, és állapotban járjunk” (Róm.
6,3-4)
Ugyanis: A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is
támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a halottak
közül. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben, a melléesésekben, melléfogások, hibák és hibás
lépések miatt, és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében,
megelevenített együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket” (Kol. 2,12-13)
„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó
embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig
a ti elméteknek szelleme szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten
szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben...” (Eféz. 4,22-24)
„hogy
többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le hústesti
életetek hátralevő idejét” (1Pt. 4,2)
Tehát: „Ne engedjétek, hogy
uralkodjék a bűn a ti halandó, mulandó
testetekben, / vagyis
személyetekben, ami ki van téve a halálnak / hogy engedjetek néki az ő
kívánságaiban, az ő vágyainak” (Róm. 6,12)
Hanem: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi
kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, azaz elkülönültek
legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)
„És ne szabjátok magatokat,
és ne igazodjatok, ne legyetek hasonlóvá, ne
alkalmazkodjatok és ne idomuljatok
e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem változzatok el, és alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti elméteknek, a ti értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének megújulása által, vagyis gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, és felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, mi az Istennek jó,
kedves és tökéletes akarata. Mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a
tökéletes, ami neki tetsző” (Róm. 12,2)
És hogy ez
konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme
szerint” (Eféz. 4,23)
És: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki
szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a
világban van, a hústest kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17)
Hiszen már: „… felöltöztétek amaz új embert, melynek
újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt. Aki Teremtőjének képmására állandóan
megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt, ahol nincs többé görög és zsidó:
körülmetéltség és körülmetéletlenség, idegen, barbár, szkíta, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,10-11).
Gal. 3,28 Nincs többé zsidó, sem görög, vagyis hellén, azaz: pogány; nincs
rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok,
eggyé lettetek a Krisztus Jézusban*
*Azért: „Mert hiszen
egy Szellem által, egy Szellemben mi
mindnyájan egy testté, egy személlyé
meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, azaz: pogányok, akár rabszolgák,
akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg, és valamennyiünket
egy Szellem itatott át. Ezért: „… nincs különbség, és nincs
megkülönböztetés zsidó meg görög, azaz: pogány között; mert ugyanaz az Ura
mindeneknek, és mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és
bőkezű mindazokhoz, akik Őt
segítségül hívják”(1 Kor. 12,13; Róm.
10,12).
És hogy kinek a Nevét kell
segítségül hívni, arról így tesz bizonyságot az apostol: „… akik a mi Urunk Jézus
Krisztus nevét, az ő Uruk és a
mi Urunk nevét, hatalmát, tekintélyét
bárhol, mind az ő helyükön mind a miénken, és mind az ő helyzetükben, és körülményeikben
segítségül hívják” (I Kor. 1,2).
Gal. 3,29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok,
és ígéret szerint örökösök*
*Mert: „Ti… Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené” (1
Kor. 3,23)
És Pál apostol
így folytatja: „Ha pedig
Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök”
(Gal. 3,29)
Ábrahámnak pedig azt ígérte
Isten, hogy: „...e világnak örököse
lesz...” (Róm. 4,13)
És ti vagytok: „...örökösei Istennek,
örököstársai pedig Krisztusnak...” (Róm.
8,17)
Krisztus örökségéről pedig – melynek örököstársai vagyunk – ezt jelentette ki az Úr Jézus: „...Nékem adatott minden hatalom mennyen
és földön” (Mát. 28,18)
És Ő: „Felül van
minden fejedelemségen és hatalmasságon és erőn és uraságon és minden néven,
mely neveztetik nemcsak e világon, hanem a következendőben is: Mert Isten: az Ő
lábai alá vetett mindeneket, és Őt tette mindeneknek fölötte az
anyaszentegyháznak fejévé, Mely az Ő teste az Ő személye), teljessége Őnéki,
aki mindeneket betölt mindenekkel” (Eféz.
1,21-23)
„Mert Őbenne
lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő személyében, És ti
Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak”
(Kol. 2,9-10)
És: „Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta, elküldötte az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt
kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú,
Istennek akaratából örököse is
Krisztus által” (Gal. 4,6-7)
.jpg)
.jpg)
