1 Pét. 2. Növekedjetek az Ige tiszta tején; (szerkesztett)

1 Pét. 2,1 Levetvén [és kitakarítva magatokból] azért minden gonoszságot [(kakia): rosszaságot, romlottságot, becstelenséget, hitványságot, aljasságot, haszontalanságot, rosszindulatot], minden álnokságot, [minden (dolosz): ravaszságot, csalást, cselt, körmönfontságot] képmutatást, [(hüpokriszisz): tettetést, színlelést megtévesztést] irígykedést, [(phthonosz): féltékenységet, rosszindulatot, rosszakaratot, becsmérlést, gyűlöletet, féltékenységet] és minden rágalmazást [(katalalia): mindenféle megszólást, gonosz rosszindulatú beszédet, és ne mondjatok senkiről rosszat].

1 Pét. 2,2 Mint most született, vagyis [(artigennétosz): mint újszülött] csecsemők, a tiszta, [csalárdságtól mentes, szellemi] hamisítatlan [(adolosz logikosz): okos, ésszerű, és megtéveszthetetlen] tej [(gala): az alapvető, nélkülözhetetlen szellemi / Igei eledel] után vágyakozzatok, hogy azon [és általa] növekedjetek [az üdvösségre, amíg majd megmenekültök].

1 Pét. 2,3 Mivelhogy ízleltétek [és megtapasztaltátok], hogy jóságos [jó irgalmas, kedves] az Úr.

1 Pét. 2,4 Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, [(apodokimadzó): rossznak, alkalmatlannak nyilvánított, és elutasított], de Istennél választott, becses kőhöz [(eklektosz entimosz): kiválasztott, értékes, és drága, megbecsült, tiszteletre méltó].

»Más fordítás: Hozzá menjetek az élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan eldobtak, mint értéktelent, de Isten kiválasztotta és megbecsülte«.

1 Pét. 2,5 Ti magatok is mint élő [eleven] kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent [(hagiosz): Isten számára elkülönített, elhatárolt mindentől ami tisztátalan, közönséges] papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, [és olyan szellemi áldozatokat vihessetek fel] amelyek kedvesek [(euproszdektosz): jól / kedvesen, és szívesen fogadottak] Istennek a Jézus Krisztus által”

1 Pét. 2,6 Azért van meg az Írásban, és [ezért mondja az Írás]: Ímé szegletkövet [(akrogóniaiosz): sarokkövet] teszek Sionban, amely kiválasztott, becses [(entimosz): értékes, drága, megbecsült, tiszteletre méltó]; és aki hisz, és [bízik] abban, meg nem szégyenül [azt szégyen nem éri].

1 Pét. 2,7 Tisztesség, [megbecsülés, tisztelet] azért néktek, akik hisztek, és [bíztok benne]. Az engedetleneknek [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek] pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek [(apodokimadzó): a próbán elvetettek, rossznak, alkalmatlannak nyilvánítottak, megtagadtak, és elutasítottak], az lett a szegletnek fejévé [az vált sarokkövé, (kephalé): az vált kiindulóponttá]. És [egyben] megütközésnek [(proszkomma): botlásnak, megütközésnek, megbotránkozásnak, elbukásnak] kövévé s botránkozásnak [(szkandalon): a felháborodás okává, a botrány] sziklájává;

1 Pét. 2,8 Akik engedetlenek lévén [[(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és meggyőzhetetlenek], megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak] az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek.

 [Más fordítás: Az engedetlenek, és hitetlenek megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük].

1 Pét. 2,9 Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, [Isten tulajdon - megváltott, megvásárolt, megmentett -] megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait [nagy tetteit], aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára [az Ő fényébe] hívott el titeket.

1 Pét. 2,10 Akik hajdan [(pote): egykor] nem nép [nem az ő népe] voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik [(eleeó): könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat], nem kegyelmezettek voltatok, most pedig [könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok] kegyelmezettek vagytok.

1 Pét. 2,11 Szeretteim, [(agapétosz): drágáim] kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, [(paroikosz parepidémosz): mint zarándokokat, vándorokat és hontalanokat] Tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól [(apekhomai apekhó epithümia): tartózkodjatok a testi vágyaktól, szenvedélyektől, ne engedjetek a régi emberi természet gonosz kívánságainak], amelyek a lélek [életetek] ellen vitézkednek [(sztrateuomai): küzdenek, harcolnak, hadjáratot indítanak,  és hadat viselnek az életetek ellen].

1 Pét. 2,12 Magatokat a pogányok [a nemzetek] közt jól [(kalosz):

tisztességesen, becsületesen] viselvén, [(hina): annak érdekében] hogy amiben rágalmaznak titeket [(katalaleó): és ellenetek beszélve rosszat mondanak rólatok, mint (kakopoiosz): ártalmas, kárt okozó személyeket], mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, [(epopteuó anasztrophé): ha életmódotokat, magatartásotokat, viselkedéseteket megfigyelik, vizsgálják, szemlélik] dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

1 Pét. 2,13 Engedelmeskedjetek [(hüpotasszó): alkalmazkodjatok, és vessétek magatokat alá] azért minden emberi [minden társadalmi, emberek között megszokott] rendelésnek [(ktiszisz): intézménynek, emberi rendnek, emberi felettes hatóságnak, vagyis a törvényhozóknak, törvényadóknak] az Úrért [az Úr által]. Akár királynak, mint felebbvalónak [mint a legfőbb hatalomnak, vagyis: uralkodóknak, kormányzóknak, elnököknek, vagy másféle vezetőknek].

1 Pét. 2,14 Akár helytartóknak, [(hégemón): kormányzati pozícióban levőknek, a tényleges hatalom birtokosainak, vezetőknek, elöljáróknak] mint akiket ő küld a gonosztévők [(kakopoiosz): az ártalmas, kárt okozók] megbüntetésére [(ekdikészisz): megfenyítésére, hogy számon kérjen, igazságot szolgáltasson], a jól [(agathopoiosz): becsületes, és jót] cselekvőknek pedig dicséretére [(epainosz): elismerésére].

1 Pét. 2,15 Mert úgy van [és az] az Isten akarata, hogy jót [(agathopoieó): másnak a hasznára levők, akik hasznosat] cselekedvén, elnémítsátok [(phimoó): elhallgattassátok] a balgatag [(aphrón): értetlen, esztelen, oktalan, ostoba] emberek tudatlanságát.

1 Pét. 2,16 Mint szabadok [akik kényszertől mentesek], és nem mint akiknél a szabadság [a kényszer hiánya] a gonoszság [(kakia): rosszaság, romlottság, becstelenség, hitványság] palástja, [(epikalümma): és nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául /ürügyként/ használják], hanem mint Istennek (rab)szolgái.

1 Pét. 2,17 Mindenkit tiszteljetek, [becsüljetek meg] Az atyafiúságot [testvériséget, testvéri közösséget odaadóan] szeressétek Az Istent féljétek [és tiszteljétek]. A királyt [vagyis a legfőbb hatalmat] tiszteljétek [és becsüljétek].

1 Pét. 2,18 A cselédek [(oiketész): a szolgák] tiszteletteljes félelemmel engedelmeskedjenek [(hüpotasszó): és köteles tisztelettel rendeljék alá magukat] az uraknak [(deszpotész): uraiknak, tulajdonosaiknak, parancsolóknak]. Nem csak [és nem egyedül] a jóknak [(agathosz): becsületeseknek, és jóindulatúaknak] és kíméleteseknek [(epieikész): elnézőeknek, méltányosaknak], de a szívteleneknek [a kíméletleneknek, durváknak, szigorúaknak] is.

1 Pét. 2,19 Mert az kedves, sőt [(kharisz): az kegyelem], és [értékes] dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért [és az Istentől felébresztett lelkiismeretéért, Istenhez tartozása tudatában] tűr [és türelmesen elviseli, eltűri, elszenvedi] a keserűségeket [(lüpé): sérelmeket; fájdalmat, bántalmakat, a viszontagságokat], méltatlanul [(adikósz): igazságtalanul] szenvedvén.

1 Pét. 2,20 Mert micsoda dicsőség az, [de milyen dicsőség van abban] ha vétkezve és arcul veretve [a hibátokért] tűrtök [és vagytok állhatatosak]? De ha jót cselekedve és mégis [türelmesen] szenvedve tűrtök [és tanúsítotok állhatatosságot], ez kedves dolog Istennél [ez értékes Isten előtt, (kharisz): ezt kegyelemképpen adja az Isten].

1 Pét. 2,21 Mert [hiszen] arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek [nyomdokaiban járjatok].

1 Pét. 2,22 Aki bűnt nem cselekedett [bűnt nem követett el], sem a szájában álnokság [csalárdság, hamis szó] nem találtatott.

1 Pét. 2,23 Aki szidalmaztatván [(loidoreó): becsmérelve, ócsárolva, gyalázva], viszont nem szidalmazott, [(antiloidoreó): a szidalmat nem viszonozta, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást] szenvedvén nem fenyegetőzött [(paszkhó): elviselte, eltűrte]. Ellenben hagyta az igazságosan ítélőre: [(paradidómi dikaiósz): hanem mindent az igazságos bíróra hagyott, átadta ügyét az igazságosan ítélőnek].

1 Pét. 2,24 Aki a mi bűneinket [(hamartia): céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat, vétkeinket] maga vitte fel testében [(szóma): teljes lényében] a fára, hogy a bűnöknek meghalván, [a vétkekre ne legyünk kaphatók], és az igazságnak éljünk [(dikaioszüné dzaó): és megigazultan folytassuk életünket]. Akinek [(mólópsz): sajgó, véres] sebeivel szógyultatok meg [(iaomai): gyógyítottak meg titeket, a betegségekből megszabadultatok, teljessé, éppé tettek véres zúzódásai].

1 Pét. 2,25 Mert olyanok valátok, mint [(planaó): elkóborolt], és tévelygő juhok, [akiket megtévesztettek], de most megtértetek [visszafordultatok] lelketek, vagyis [(pszükhé): életetek] pásztorához és felvigyázójához [és gondviselőjéhez, oltalmazójához].

Kegyelmed jobb az életnél

Az emberiségről

A történelem arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből. (ismeretlen)

Segítsetek egymásnak!

 „Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének.

Mert ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, csupán magát csapja be” (Gal. 6,2-3)

A Szent Szellem

„Nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek” (Ján. 16,13).

Uram!

 „A te kegyelmed az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem” (Zsolt. 63,4-5)

Velem vándorol

Reinhard Bonnke: Fiú vagy, vagy béres?

Az egyetlen kérés, amelyet az apa kénytelen volt visszautasítani a tékozló fiú történetében (Lukács 15) a fiának, az volt, hogy „tégy engem olyanná, minta béreseid közül egy”. Az apának épp elég bérese volt, de fia csak kettő, és ő a fiát akarta visszakapni. A béres és a fiú közti különbség, hogy bár mindketten keményen és hosszú órákon át dolgoznak, a végén a béres sorba áll a béréért, a fiú viszont nem. Miért nem? Mert a fiú tudja, amit a béres nem: egy napon mindent örökölni fog, ami most az apjáé. „Mindenem a tiéd...” (31. vers) Milyen státuszban szolgáljuk az Urat, szolgaként vagy fiúként? Azonnali fizetségért, elismertségért, vállveregetésért? Vagy olyan fiakként, akik tudják, hogy a mennyben „el nem múló, szeplőtlen és hervadhatatlan örökség” van fenntartva számukra? (1Péter 1:3-5). Igyekezzünk, hogy ne embereknek akarjunk tetszeni, hanem Istennek. 

Mai Ige

Amit ma élvezel, az közvetlen eredménye annak,
amit tegnap befektettél.

www.maiige.hu

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten a mi erőforrásunk életünk minden területén. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Pinter Bela - Isten jo

Ige: Az Úr Jézus ma is így cselekszik, és akik meghallják hívó szavát, követik.

 „Mikor pedig a galileai tenger mellett, vagyis a galileai tó partján jár-kel vala Jézus, láta két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a tengerbe körhálót vetnek, körhálót dobnak vala; mert halászok valának.

És monda nékik: Gyertek, kövessetek engem, jöjjetek utánam, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Én emberek halászává teszlek benneteket.

Azok pedig azonnal, azon nyomban, tüstént otthagyván a hálókat, követék őt, és csatlakoztak hozzá.

Útját folytatva és onnan tovább menve, láta, megpillantott, és észrevett más két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a hajóban, a bárkában atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik, és javították, foltozták, szedték rendbe vala; és hívá őket.

Azok pedig azonnal, rögtön, mindjárt, tüstént otthagyván a hajót, vagyis a bárkát és atyjukat, követék őt, és a nyomába szegődtek; és csatlakoztak Hozzá*(Mát. 4,18-22)

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

 Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett, azaz a Galileai-tó partján járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe, a vízbe körhálót vetének, azaz kerítőhálót dobtak; mert halászok valának. És így szólította meg őket, és monda nékik Jézus: Gyertek, kövessetek engem, és én azt művelem, azt cselekszem, hogy embereket halásszatok. emberhalászokká teszlek benneteket. És azonnal, rögtön, tüstént elhagyván az ő kerítőhálóikat, követék őt, és csatlakoztak hozzá” (Márk. 1,16-18)

A próféciák beteljesülése ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász után küldök, és sok halászt hivatok, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én erősségem, én erőm, én bástyám, és mentsváram, és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, a föld legszéléről is, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. Egyik sem ér semmit” (Jer. 16,16.19)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10).

Atyám aki vagy a mennyben

Akik emberekbe bíznak, azokról azt mondja az Úr:

„És adok nékik gyerkőcöket fejedelmekül, és gyermekek uralkodnak rajtuk. És nyomorgatja a nép egymást, és ki-ki a felebarátját; és ki-ki az ő társa ellen támad. Arcátlankodik a gyerkőc az öreggel, és a hitvány (a becstelen) a tiszteletre méltóval” (Ésaiás 3:5-6)

Az országunk, és állampolgárságunk:

 „A mi országunk [(politeuma): polgárjogunk /modern szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk a] mennyekben van, ahonnét a megtartó [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő; védő, pártfogó; gyógyító] Úr Jézus Krisztust is várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül, és nagyon sóvárogva]” (Fil. 3,20). 

Ravasz László: Az akarat

Az akarat mindig szolga, de olyan szolga, aki szabadon választja meg a maga urát.

Egy szellem Jézussal

Aki pedig az Úrral egyesül, egy Szellem Ővele. 

(1 Kor 6, 17)

Hogyan lesz úrrá bennünk Jézus gondolkozása? Ha eggyé leszünk vele, ragaszkodunk hozzá, akkor mindjobban kiformálódik bennünk az Ő lénye. Már az emberekkel való érintkezés is formál minket. Akikkel sokat vagyunk együtt, azoknak önkéntelenül átvesszük a vonásait, modorukat, viselkedésüket. Ugyanígy vagyunk azokkal a könyvekkel, folyóiratokkal és iratokkal is, amiket olvasunk. Az istentelen írások vagy izgató és sikamlós regények olvasása veszélyes dolog. Az a lélek, akit még nem hatott át az Úr dicsősége és beszédének igazsága, mérget szív magába az ilyen irodalomból. Elveszti a Biblia iránti szeretetét, vagy megzavarja bibliaolvasását. Keressük ehelyett a Jézussal való kapcsolatot! Az Úr Jézus egybeforr azokkal, akiknek a számára Ő az első; ezek elnyerik az Ő gondolkozásmódját. Mivel JÉZUSSAL AZ IGE SZAVÁN ÁT TALÁLKOZUNK, így az Igében való kutatás arra szolgál, hogy gondolkozásunk, akaratunk egyre jobban egybeolvadjon vele. Így egy szellem leszünk Jézussal.

Az Igével való foglalkozás semmiképpen se legyen csak az értelem dolga. Az írástudók Jézus korában minden írásismeretük ellenére is idegenek maradtak az Úrral szemben. Csak értelmi tudásuk volt. Hiányzott belőlük a felülről való világosság. A zsoltáríró könyörgésével kell olvasnunk a Bibliát: „Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát" (Zsolt 119, 18). Éhséggel kell azt olvasnunk; Jézus után, szabadítás, erő és vigasztalás után sóvárogva. Az egész írás róla tesz bizonyságot. De aki nem szomjazik a kegyelem után, az nem találja meg Jézust az Ószövetségben, bármennyit tanulmányozza is, de nem talál rá az Újszövetségben sem Isten egyszülött Fiára, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. Aki az Igét nem kíváncsiságból, nem kritikusan, nem megszokott kötelességteljesítésből, hanem éhséggel olvassa, azzal találkozik az Úr Jézus. Az ilyen ember áldást nyer és közelebb jut hozzá, Ő pedig elárasztja és átjárja azt Szent Szellemével. Az Ige tükrében az Úr dicsőségét szemléljük és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről-dicsőségre (2 Kor 3, 18).

Akkor mi is mindent úgy ítélünk meg, ahogyan Jézus. Az embereket, az eseményeket és a dolgokat úgy látjuk és értékeljük, mint Ő. Most már mindenünk, amink van, az övé. Így, ebben a teljes függőségben és hozzá kötve vagyunk igazán szabadok.

---

Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/

Britt Nicole - Don't worry now (magyarul)

Reinhard Bonnke: Jézus csodálatos!

A kereszt vagy a legkolosszálisabb baklövés volt, az emberi jóságba vetett hit haszontalanságának tragikus bizonyítéka, vagy pedig a világ legkolosszálisabb diadala, a világ megváltásának mindent eldöntő győzelme. Az a római dárda, amit Jézus szívébe döftek, valójában Isten szívét tárta fel: aki szeretetből az életét is képes feláldozni értünk. Isten szeretete egyetlen mondatba sűrűsödött ott a kereszten: JÉZUS MEGVÁLT. Megvált mindentől, ami addig vereséget mért ránk. A megváltás magába foglal minden gyengeséget és bűnt, befedi a múltat és jövőt, megújítja testet, lelket és értelmet, kihat a Földre és a Mennyre. Jézus megvált minket bűneinktől, ostobaságainktól, kudarcainktól, bukásainktól, félelmeinktől, büszkeségünktől és az ábrándjainktól, az ördög becsapásaitól és minden fenyegető körülménytől. Krisztus a mestere a szabadításnak! Poklot megrázó munkája felfakasztotta a menny erőforrásait minden bűnnel küzdő lélek számára. „Aki énbennem hisz, annak örök élete van”, mondta Jézus. Megváltottnak lenni azt jelenti, hogy „újjászületni”. „Akik befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek” (János 1,12). Most is, ahogy írom ezeket a szavakat, a szívem örvendezik, és megerősít minden egyes szót. Igen! Igen! Igen! Jézus csodálatos!

Kenneth E. Hagin: Hinned kell!

Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. (Márk 9:23)

Emlékszem, 1956-ban egy nagy, teljes evangéliumi gyülekezetben prédikáltam Oklahomában. Láttam egy hölgyet, aki minden összejövetelen ott volt. Nem tudtam, hogy a gyülekezetnek tagja-e. Azt láttam, hogy mankókra támaszkodik. A testét előre tudta lendíteni a mankók között, úgy hogy elég súlyt helyezett a lábaira, hogy előre mozgassa a mankókat. Jó 10 percbe telt, amíg 8-10 métert meg tudott tenni.

Bár minden összejövetelen ott volt, mégsem állt be soha a gyógyulásért imát kérők közé. Egy este, ahogy igyekeztem elhagyni a gyülekezeti termet az összejövetel után, megállított. Úgy állt meg, hogy az ajtón nem tudtam tőle kimenni.

- Hagin testvér, kinek van szüksége hitre a gyógyulásomhoz: neked, vagy nekem?” – kérdezte.

- Legtöbbször az emberek közös hit által gyógyulnak meg. Más szavakkal: a te és az én hitem kombinációja által – válaszoltam. – nekem elég hitem lesz arra, hogy imádkozzam a gyógyulásodért, neked pedig elég hitednek kell lenned, hogy elfogadd ezt – folytattam.

- Nos – válaszolta – ha nekem is hinnem kell, akkor felejtsük el az egészet.

Soha többé nem jött vissza ezután egyetlen prédikációra sem. Még két hétig voltam ott a beszélgetésünk után, de soha nem vett részt más összejövetelen.

Megvallás: minden lehetséges annak, aki hisz. S én hiszem Isten szavát. Én egy hívő vagyok, és nem egy kételkedő.

Fordította: O.T

„Health food” (Egészséges étel) c. könyvből

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_e__hagin:_hinned_kell_ckP

Lydia magazin

Irma Nyári

Lázár feltámadása - Kubinyi Károly

Találkozás-Horváth Tibor

Ige: Ha félsz, kövesd Pál apostol példáját!

 „És én erőtlenség, és gyöngeség, félelem, és a félelem miatt elerőtlenedve, és nagy rettegés, reszketés, és remegés között félve és nagyon elfogódottan jelentem meg nálatok, és érkeztem meg hozzátok*(1Kor. 2,3)

*Az apostol betöltötte ezt az Igét is: „Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek, és vigadjatok reszketéssel” (Zsolt. 2,11).

 De az Úr így bátorítja Pált: „Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass; Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban” (Csel. 18,9.10).

 „És az én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben, nem a bölcsesség meggyőző és rábeszélő szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és erőnek, hatalomnak, és csodatevő erőnek megmutatásában, és megnyilvánulásában* (1 Kor. 2,4)

*Feladatáról így tesz megvallást Pál apostol: „Mert… azért küldött engem Krisztus, ...hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus kínoszlopa el ne veszítse erejét” (1Kor. 1,17)

És mi: „Ezeket hirdetjük…, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Szellemtől jött tanítással, a szellemi dolgokat a szellemi embereknek magyarázva” (1Kor. 2,13)

„Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1 Kor. 4,20)

És: „… ez a mi dicsekvésünk, amelyről lelkiismeretünk bizonyságot tesz, hogy az Isten szentségével és tisztaságával, nem emberi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével jártunk a világban, kiváltképpen pedig közöttetek” (2Kor. 1,12)

„az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2Kor. 6,7)

„Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen” (Kol. 2,4)

„Mert a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, hanem isteni erőkben is, Szent Szellemben is, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek” (1 Thess. 1,5).

 „hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék*(1Kor. 2,5)

*És ezt azért mondjuk, hogy: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik” (Kol. 2,8).

Uram dícsérlek a szívem újjong.

Tanácsok az élethez

Nemes Pál: A mi Urunkról

Olyan Istenünk van, Aki mindenek fölött való, Örökkévaló, Övé minden hatalom, Övé minden dicsőség, Övé minden arany és ezüst - Övé az egész Föld és minden, ami a Földön van.

Zsolt.22,29-31 "Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. Esznek és leborulnak a föld gazdagjai mind. Őelőtte hajtanak térdet, akik a porba hullnak, és aki életben nem tarthatja lelkét. Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak."

Vagyis ez a mi dolgunk, hogy az Úrról beszéljünk!

A bizonyságtétel.

János apostol bizonyságot tett; és hogy miről, arról így beszél Isten igéje: „…bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételérõl, mindenrõl, amit látott” (Jel. 1.2)

Ki Jézus Krisztus?

Ő Isten dicsősége: „...atyámfiai, testvéreim, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2)