Keresztény szépségportál

Hittel örülj a mának, míg hit által már a holnapot öleld. Joyce Meyer

www.keresztenyszepsegportal.hu

Irma Nyári

Csak a Tiéd vagyok! (Varga Szabolcs)

Zsoltár 8. A TEREMTŐ DICSÉRETE (szerkesztett)

Zsolt. 8,1 Az éneklőmesternek [a karvezetőnek; Gát (jelentése: borsajtó, prés, csöbör közhírré tétel) szerint] a gittithre [a Szőlőtaposók, Szőlőprések kezdetű ének dallamára]. Dávid zsoltára.

Zsolt. 8,2 [Uram] Mi Urunk [Jahve, = örökké létező, Örökkévaló] Istenünk, mily felséges [('addír): hatalmas, fenséges, csodálatos] a te neved az egész földön, [széles e világon, és szerte a világon] aki az egekre helyezted dicsőségedet [(hôḏ): ragyogásodat, pompádat, fenségedet, méltóságodat].

»Más fordítás: Ó, Urunk, Örökkévaló! Az egész Földön nincs nevednél felségesebb, az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet. Mert: A te dicsőséged fölmagasztaltatott az egek fölött, és méltóságodról az egeken túl is beszélnek].

Zsolt. 8,3 A csecsemők [a gyermekek, és kisdedek] és csecsszopók [kicsinyek, csecsemők] szájával [szája által hirdetteted dicséretedet, és mutattad meg erődet], erősítetted [és építetted] meg hatalmadat. [Védőbástyát, és erődöt emeltél] a te ellenségeid [az ellenfeleid, az ellened törők, a támadóid] miatt, hogy a gyűlölködőt [az ellenszegülőt, és ellenséget] és bosszúállót [a lázadót, bosszúra kelőt] elnémítsd. [elhallgattasd, megrontsad, tönkretedd, és megállítsad].

»U.F: Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér: hirdeti hatalmadat. Énekükkel némítod el bosszúszomjas ellenségeidet«.

Zsolt. 8,4 Mikor [nézem, és] látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; [a Te kezednek művét, alkotását] a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: [és amelyeket Te alkottál; elrendeztél, melyeket fölraktál] (akkor így gondolkodom).

Zsolt. 8,5 Micsoda az ember [a halandó] - mondom - hogy megemlékezel róla? [(záḵar): emlékezetedben tartod, nem feledkezel meg róla, számon tartod, gondolsz rá, figyelemre méltatod] és az embernek fia, hogy gondod van reá? [(páqaḏ): meglátogatod, számbaveszed, utánanézel, utánamégy, gondját viseled, törődsz vele].

Zsolt. 8,6 Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, [(məʿáṭ məʿaṭ): és kis híján isteni lénnyé tetted őt] és dicsőséggel és tisztességgel [(káḇóḏ káḇôḏ): fenséggel; méltósággal; tisztelettel; pompával] megkoronáztad őt!

Zsolt. 8,7 Úrrá [uralkodóvá] tetted őt kezeid munkáin, [kezed alkotásain, és kezed művei fölé állítottad] mindent lábai alá vetettél.

Zsolt. 8,8 Juhokat és mindenféle barmot [vagyis mindenféle jószágot], és még a mezőnek vadait [a mezei állatokat] is.

Zsolt. 8,9 Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár.

Zsolt. 8,10 [Uram] Mi Urunk Istenünk, mily felséges [mily nagy, és csodálatos, dicsőséges, fenséges] a te neved az egész földön! [széles e világon].

Lakatos Projekt - Szeretünk téged Jézus.flv

)

Irma Nyári

Pintér Béla - Felemelhetem újra

)

Keresztény szépségportál

“A bűnbánat szomorúsága édesebb, mint a bűn öröme.

”Charles Spurgeon - The Prince of Preachers 

www.keresztenyszepsegportal.hu

Lydia magazin

Irma Nyári

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten szeretete biztos alap. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Ige: Az Úr Jézus tanítványait egyenként szólította meg és hívta el, amikor testben itt járt, és azóta is.

 „Mikor pedig Galilea tengere mellett, vagyis a Galileai-tó partján járt, látá Simont és Andrást, annak testvérét, amint a tengerbe körhálót vetének, vagyis kerítőhálót dobtak; mert halászok valának.

És monda nékik, és így szólította meg őket Jézus: gyertek, kövessetek engem, és én azt művelem, azt cselekszem, hogy embereket halásszatok, mert én emberhalászokká teszlek benneteket.

És azonnal, rögtön, tüstént elhagyván az ő kerítőhálóikat, követék őt, csatlakoztak hozzá.

És onnan egy kevéssé elébb menve, és továbbhaladva, látá megpillantotta Jakabot, a Zebedeus fiát és annak testvérét, Jánost, amint a halászhajóban azok is a kerítőhálókat kötözgetik, és igazgatták, javították, rendezgették, foltozgatták, és szedték rendbe vala.

És azonnal hívá őket. És ők atyjukat, Zebedeust a napszámosokkal, vagyis a halászlegényekkel, és béresekkel a halászhajóban hagyva, utána menének, a nyomába szegődtek, és követék őt* (Márk. 1,16-20)

*A János írása szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik. Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42).

A Lukács írása szerinti Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intének azért társaiknak, akik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsülyedének. Látván pedig ezt Simon Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj; mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyák mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)

Ezékiel már prófétált az „emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől (jelentése: vadkecskék forrása /pogányok/) Énegláimig (jelentése: a két borjú forrása /Izráel/): varsák kivető helye lészen; nemük szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10).

Kelj fel, mert végleg győzött az Úr!

)

Oswald Chambers: Ha Isten kijelenti magát…

"Gyönyörűség tudnom, hogy ami bennem van, annak meg kell semmisülnie Isten előtt, amikor Ő kijelenti magát - és ha valaha felkelhetek, ez csak Isten keze által történhet meg. Isten addig semmit sem tehet értem, amíg el nem jutok lehetőségeim végső határáig" 

M Luther King: Az emlékezés

Amikor mindennek vége, akkor nem az ellenfeleink szavára, hanem a barátaink némaságára fogunk emlékezni.

Luther Márton: A békéről

A béke fontosabb minden igazságnál; és a béke nem az igazságért van, hanem az igazság van a békéért.

Az ifjú prédikátor

ORAL ROBERTS Ö N É L E T R A J Z. 6. fejezet

Felgyógyulásom után két hónappal már elkezdtem prédikálni, de Isten gyógyító hatalma csak 12 évvel később lépett az életembe. Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért várakoztam olyan sokáig erre, hogy gyógyító szolgálataimat megindítsam. A válasz nagyon egyszerű. Isten kegyelme nélkül nem tudtam beteget gyógyítani. Elég őszinte vagyok, hogy megmondjam: nem volt meg hozzá a hatalmam. A 12 év alatt állandóan vágyakoztam az isteni erőre, de nem volt senki, aki megmutassa, hogy miként járjak el, én pedig nem mertem más prédikátorok útjáról letérni. Az ő szabványaik szerint prédikáltam, és szolgálataimat az egyházam által előírt szabályokhoz igazítottam.

Általánosságban beszéltem arról, hogy Isten meg tudja gyógyítani a betegeket, mint ahogy engem is kigyógyított tuberkolózisomból. Nem igen hallottunk gyógyulási bizonyítékokról, néhány idősebb hívőt kivéve, akik még ma is áldották az Urat azért, amit értük évekkel korábban cselekedett. Rendkívül boldogtalan voltam a 12 év alatt és szívemet rengeteg kérdés gyötörte. Az Úr felszólított, hogy vigyem át az Ő gyógyító erejét embertársaimra és bennem ebben az időben semmiféle energiaforrás nem támadt. Felekezetemben senkit sem izgatott az, hogy az Úr gyógyító hatalmát az emberi társadalom számára közvetíthessem. Tudták, hogy hogyan prédikálják vallási tantételeinket, de a szenvedésektől való megszabadítás látomásszerű szikrája hiányzott belőlük.

Egész lelkem kiáltott ezért a megszabadítási erőért. A hozzám közelálló emberekben is kerestem ezt, de nem találtam meg az ő szívükben, sem pedig a magaméban. Elmentem egyházunk néhány vezetőjéhez, és közöltem velük lelkiállapotomat. Elmondtam nekik, hogy hiszek egy nagy megújulásban, amelyet Isten még az idők befejezése előtt kibocsát a világra. Az egyház egy része szerint a megújulás napjai már lejártak, és szerintük senki se várjon többé nagyszabású megújulásra.

Egy napon Papa meglátogatott abban a templomban, ahol ekkor lelkipásztorkodtam. Kértem őt, hogy vigyünk ki székeket az épület háta mögé, üljünk le és beszélgessünk egy kicsit. Két széket odatámasztva leültünk egymás mellé. Megkérdeztem:

- Papa, a mi prédikátoraink miért nem gyógyítják meg a betegeket úgy, ahogy ezt a Biblia-korabeli elődeink tették?

- Ezt nem tudom, fiam.

- Nem gondolod Papa, hogy napjainkban ugyanaz a küldetésünk van a betegek gyógyítását illetően, mint amilyet akkoriban bízott a tanítványaira az Úr?

- De igen, hiszem, hogy ugyanúgy kellene cselekednünk, mint ahogyan egykor ők cselekedtek.

- Hiszed Papa, hogy eljövetele előtt az Úr Jézus ránk bocsát még egy olyan hatalmas megújulást, mint amilyenben a korai keresztény egyházak részesültek?

- Oral, én 30 éve hiszek egy Jézus eljövetele előtti nagy világmegújulásban. Most jobban hiszek benne, mint valaha. Hiszem, hogy Isten felemeli az emberiséget, ad neki hatalmat arra, hogy feltámassza a halottakat, látóvá tegye a vak szemeket, s hogy kiűzze a démonokat. És ha mindez megtörtént, hiszem, hogy akkor Jézus eljön közénk.

Ezután ha Papa meglátogatott engem, vagy én mentem el hozzá, mindig a nagy világ-megújulásról beszélgettünk, amelyben hittünk mind a ketten, hogy egy napon szétterjed a földön. Papa minden alkalommal megemlítette, hogy hite szerint én azért születtem, mert Isten arra hívott el, hogy én is részese legyek ennek a megújulásnak. Mondta, hogy még megérem azt a napot, melyen az én nemzedékemnek a legnagyobb összejöveteleit tartom, és hogy Isten engem még nagyon is felhasznál arra, hogy segítsek az embereknek megtérni az Úrhoz.

Nem mondhatom azt, hogy ez alatt a 12 év alatt teljesen a hiányában voltam néhány csodálatos élménynek. Akadtak kivételes gyógyulási esetek. Mindezek rendszerint a részemről való előzetes készülődés, vagy meggondolás nélkül történtek, mintha csak hirtelen pattantak volna elő. Mialatt a Pentecostal Holiness Church - ben (Pünkösdi Szentség Egyház), a georgiai Toceo-ban lelkipásztorkodtam, egyik diakónusunkat, Clyde Lawsont, baleset érte. Bill Lee testvér éppen nálam volt, amikor a hívást kaptam. Ő is eljött velem. Mire odaértünk, Clyde a földön feküdt és kezével a jobb lábát szorongatta. Egy súlyos motor zuhant a lábára és összezúzta a lábujját, csak úgy ömlött belőle a vér. Clyde ordított a fájdalomtól. Szólni nem tudott, csak a lábára tekintve jelezte, hogy imádkozzunk érte. Látva, amint szorongatja a lábát, hirtelen igen mély részvét fogott el. Minden gondolkodás nélkül letérdeltem és kezemmel megérintettem a cipője hegyét. Néhány szavas komoly ima után felegyenesedtem. Abban a pillanatban Clyde fájdalmas kiáltozásai megszűntek. Megpróbálta mozgatni az ujjait a cipőben, és bírta. A fájdalmak elmúltak. Felugrott a lábával, dobbantott egyet és megkérdezte:

- Roberts testvér, mit tett velem?

- Clyde, én semmit sem tettem - válaszoltam.

- De igen, tett. Nincs többé fájdalmam, meggyógyult a lábam!

Elálmélkodtam, és amíg őt figyeltem, ő lehajolt, lehúzta a cipőjét és megmutatta a lábát. Teljesen ép volt. Tagadhatatlan, hogy csoda történt. Hazafelé Bill Lee ezt kérdezte:

- Roberts testvér, magában mindig megvan ez az adomány?

- Bár lenne, Bill - feleltem.

- Mert ha mindig meglenne, akkor megújulást hozhatna erre a világra.

Sokat gondolkoztam ezen, amit Bill mondott. Ha mindig megvolna ez a fajta hatalmam, megújulást hozhatnék a világnak. Bill Leenek igaza volt. Ha az Úr embereket megszabadító ereje rászáll egy bizonyos emberre, akkor ez az ember megújulást hozhat az egész emberiségnek.

Nem sokkal ezután elhagytam Toceo-t és visszatértem Oklahomába, ahol ismét a Shawnes-beli Baptista Egyetemre kerültem. Rákövetkező évben az oklahomai Enid-be neveztek ki lelkésznek, ahol viszont a Philips Egyetemet látogattam. Enidben történt, hogy Isten másodszor szólt hozzám.

A világ legjóságosabb embereiből toborzódtak össze az enidi gyülekezet tagjai. Úgy szerettek, mint a saját fiukat. Tizenegy hónapon keresztül csodálatos szolgálatot teljesíthettem közöttük. Ennek az időnek a leforgása alatt ötvenre tehető azoknak a száma, akik újonnan csatlakoztak a gyülekezethez, és úgy látszott, hogy ez a szolgálat életem legnagyobb szolgálata. Ezidőben érintett meg ismét az Úr hangja, ugyanúgy, ahogy 12 évvel korábban hallottam. Akkor éppen felálltam, hogy prédikáljak a templomban, amikor meghallottam az Ő hangját: "Fiam, meggyógyítalak és te közvetíted az én gyógyító hatalmamat embertársaidnak."

Most pedig ültem a tanteremben és ismét hallottam: "Fiam, meggyógyítalak és te közvetíted az én gyógyító hatalmamat embertásaidnak."

Amikor néhány egyházi emberrel kimentem "vadászni és halászni", ugyanezt hallottam. Bibliámat tanulmányoztam, hogy prédikációra készüljek, s ismét ez a szózat ütötte meg a fülemet. Most már egy pillanatra sem tudtam magamat kivonni az Ő hatása alól. 12 éve vártam az Isten kegyelmére, Enidben többet kaptam belőle, mint valaha azelőtt. Ennek eredményeként, ha bűnösök jöttek a templomba, közülük sokan kérték a megtérésüket, a tagok létszámában igen egészséges növekedés állt be. Mégis egy dolgot nem tudtam elérni. Nagyobb tömegeket vonzani. A vasárnapi iskolába 175-200 fő járt, vasárnap esténként 150-200 ember. Imaestéken 40-50-en voltak. Nem kaptam elég erőt Istentől és a tagok száma csak nem növekedett. Hét közben gyakran felhajtottam a templomhoz, elnéztem a szép épületeket és így fohászkodtam: Uram, vajon miért nem bírom szolgálatommal betölteni ezt a templomot. És mindig, amikor ezt mondtam, újra a fülembe csengett az Ő hangja: "Fiam, meggyógyítlak és te közvetíted az én gyógyító hatalmamat embertársaidnak."

Megvilágosodott előttem a tény: Én prédikálok, és Isten szavát nem tudom követő jelekkel bizonyítani. Rádöbbentem arra, hogy az ősi egyházakban az igehirdetők beszédét igenis "követő jelek" támogatták. Ezen jelek egyike a betegek gyógyítása volt. Az én szolgálatom alatt viszont nem gyógyultak meg a betegek, mert egyrészt nem fektettem rá elegendő hangsúlyt, másrészt nem kaptam meg hozzá a szükséges kegyelmet. Eszembe jutottak a Szentírásból Márk evangélista szavai: "Azok pedig elmentek és mindenütt hirdették az Igét, és az Úr együtt munkálkodott velük, és megerősítette az Igét azokkal a jelekkel, amelyek kisérték azt." (Mk 16:2)

Emlékeztem az ősi egyház apostolainak imádságára, miután a templom Ékes kapujánál kolduló sánta embert meggyógyították: "Most azért Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék a Te igédet, nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy jelek is és csodák is történjenek a Te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. És miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek és megteltek mindnyájan Szent Szellemmelés az Isten igéjét bátorsággal hirdették." (Csel. 4:29-30)

Arra is emlékeztem, amikor a Szentírás azt mondja: "István pedig, aki teljes volt kegyelemmel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekedett a nép között." (Csel. 6:8)

És amikor azt mondja: "Fülöp pedig lement Samária egyik városába és hirdette nekik a Krisztust. És a sokaság szívvel-lélekkel figyelt azokra, amiket Fülöp mondott, mikor hallotta és látta a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert sokakból, akikben tisztátalan lelkek voltak, azok nagy kiáltozással kimentek. Sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult és nagy öröm támadt abban a városban." (Csel. 8:7-8)

Megkaptam a választ kérdéseimre. Isten ereje hiányzott az életemből. Ha volt is valami bennem Isten erejéből és valami az Ő kegyelméből, de nem volt bennem meg a bibliai idők apostolainak nagy hite és nagy bátorsága.

Legyél folyamatos kapcsolatban Istennel

"Soha ne hagyjátok abba az imádkozást." (1. Thessz. 5:17, NLT fordítás)

Soha nem leszel igazán közeli kapcsolatban Istennel, ha hetente gyülekezetbe jársz, de még akkor sem, ha naponta csendességet tartasz. Az Istennel való kapcsolat alapja, ha megosztod Vele életed összes megtapasztalását.

Természetesen nagyon fontos kiépíteni a napi csendesség szokását Istennel, de Isten nem csak egy időpontot szeretne a naptáradban. Szeretne részt venni mindegyik tevékenységedben, minden beszélgetésedben, minden problémádban, sőt, minden gondolatodban.

Folytathatsz vele folyamatos, vég nélküli beszélgetést napközben, megbeszélhetsz vele mindent, amit csinálsz, amire gondolsz abban a pillanatban. A "szüntelen imádkozás" azt jelenti, hogy beszélgetsz Istennel miközben vásárolsz, vezetsz, dolgozol, vagy bármelyik napi feladatodat végzed (1. Thessz. 5:17).

Széleskörű félreértelmezés az, hogy az Istennel töltött idő azt jelenti, hogy egyedül vagy Istennel. Természetesen, ahogy Jézus bemutatta, erre is szükséged van, hogy Istennel egyedül legyél, ez azoban csak töredéke az ébren töltött idődnek. Bármit is teszel, az lehet "Istennel töltött idő", ha meghívod, hogy vegyen részt a munkádban és tudatában vagy jelenlétének.

Van egy klasszikus könyv, amiből meg lehet tanulni, hogyan fejlessz ki folyamatos beszélgetést Istennel, ennek címe: "Isten jelenlétének megtapasztalása"*. Ezt a könyvet a 17. században írta Lőrinc testvér, egy szerény, francia szakács egy francia kolostorban. Lőrinc testvér képes volt a leghétköznapibb feladatokat - mint például az ételkészítést, mosogatást - dicsőítéssé és Istennel való közösséggé alakítani.

Szerinte az Istennel való kapcsolat kulcsa nem az, hogy mást csinálsz, hanem hogy megváltoztatod a hozzáállásodat az iránt, amit csinálsz. Amit általában magad miatt teszel, elkezded Istenért tenni, akár eszel, fürdesz, dolgozol, pihensz, vagy kidobod a szemetet.

Manapság gyakran érezzük, hogy ki kell menekülnünk a napi rutinból, hogy dicsőíteni tudjuk Istent, de ez csak azért van, mert nem tanultunk meg folyamatosan tudatában lenni jelenlétének. Lőrinc testvér úgy gondolja, hogy könnyű Isten dicsőíteni az élet hétköznapi feladatai között; nem kellett neki ezért külön vonulnia különleges szellemi kikapcsolódásra.

Ez Isten eszményképe. Az Édenkertben a dicsőítés nem egy különleges alkalom volt, amin részt kellett venni, hanem egy folyamatos hozzállás; Ádám és Éva folyamatos kapcsolatban voltak Istennel. Mivel Isten mindig veled van, nincs olyan hely, ahol közelebb lennél Istenhez, mint az, ahol éppen most vagy. A Biblia azt mondja: "ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Ef. 4:6b)

(Daily Hope by Rick Warren, 2012.03.31.)

http://napiremeny.blog.hu/2012/04/07/legyel_folyamatos_kapcsolatban_istennel

Te vagy a szívem királya / Nem engedsz el

)

Pastor Chris magyar felirattal Tűz a jövődre 2

)

Reinhard Bonnke: A dicsőség Urának győzelme

A Golgotán az asszony magja az ősi kígyó fejére taposott. Hadész már tátotta fekete állkapcsait, hogy újabb áldozatát elnyelje, és csak késve eszmélt rá, hogy látogatója nem más, mint az Élet Fejedelme. Krisztus fényessége vakítóan villant be az alvilág barlangjának éjsötétjébe. Dicsősége darabokra zúzta a Halál uralmát. Majd a feltámadás erejével kitört ebből a rettenetes pokolból. Totális behatolását a Halál tartományának romjai jelzik. Jézus Krisztus szétzúzta a pokol kapuit! Ő AZ ÚR! 

Dr-Kováts György: ÖVEZD FEL ELMÉD DEREKÁT!-3.

1Pét 1,13.

"Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelenik."

„Övezd fel elméd derekát!” Ez egy tudatos tevékenység. De mit jelent?

A felövezés azt jelentette az ókorban, hogy munkára, harcra, vagy útra késszé tetted magad. Készenlétbe helyezted magad, hogy tudj dolgozni (követ emelni, hajózni, ásni, kaszálni), és hogy tudj harcolni (ha harcos vagy) – fegyverzeted ott legyen kezed ügyében, tudj lépni, s ha kell, mászni, előre törni. Ha útra készültél, akkor is derekad felövezésével kellett teljessé tenned készségedet. Enélkül hosszabb útra nem indultál volna el.

Ma is ezt teszed: „elméd derekát felövezed”. Elmédet, gondolkodásodat, érzésvilágodat, személyiségedet, egész lényedet – hozzáállásodat, gondolkodásmódodat, beszédedet, mindent, aki vagy – harcra, munkára, útra késszé teszed. Alkalmassá arra, hogy elvégezze, ami a feladata, hogy megharcolja a hit harcait, és hogy bejárja azokat az utakat, amiket az Úr elé(d) ad.

HIT AZ ANYAGIAKBAN

Ragaszkodjunk a reménység hitvallásához tántoríthatatlanul, mert hű az, aki az ígéretet tette.

- Zsidó 10,23.

Valahányszor szükségem volt valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam), amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni. Mindig csak kimondtam és nem imádkoztam felőle. (Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)

Én már évek óta nem imádkozom az anyagi dolgaim felől, és mégsem voltam soha pénz nélkül. Mindig csak annyit mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön. Amikor meghatározott összegre van szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az összeget, amire szükségem van.

Egyszer 1500 dollárra volt szükségem a következő elsejére, tehát ezt mondtam ki. És folyamatosan ezt mondtam ki. Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt mondtam: „Elsejére nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500 dollár, dicsőség az Úrnak.

Megvallás: Én megmaradok a hitem megvallásában rendíthetetlenül. Mert hű az, Aki az ígéretet tette. És én megkapom, amit mondok.

/Kenneth Hagin Hitünk tápláléka napi adagokban/

Keresztény szemmel

Keresztény szépségportál

A hit nem teszi könnyűvé a dolgokat, viszont lehetségessé teszi azokat. Ismeretlen

www.keresztenyszepsegportal.hu

Agapé dicsi Állj rá hittel.avi

)

http://www.scribd.com/doc/210447329/Janos-Evangelium-goroggel-es-kapcsolodo-igekkel

János Evangélium göröggel és kapcsolódó igékkel

hu.scribd.com

Biblia – a görög eredetivel és a kapcsolódó igék csatolásával –. Amikor olvasod, meglátod, hogy a Bibliánál, Isten szavánál nincs izgalmasabb! János apostolon keresztül elsősorban azt jelenti ki a Szent Szellem,...

Hozsiána maranata

Uram!

„Uram!

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké Te vagy Isten” (Zsolt. 90,1-2)

Mennyei Atyám!

 „Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed őrizte az én egész lényemet” (Jób. 10,12)

A feltámadott Úr a nők szerepéről.

Az Úr Jézus feltámadásának első tanúja és hírnöke - hírvivő követe – asszony, akit a Feltámadott bíz meg ezzel a feladattal.

A KEZDET

„KEZDETBEN - KRISZTUSBAN - teremté Isten az eget és a földet” (I Móz. 1,1)

Ő mondja: „Én vagyok… A KEZDET…” (Jel 1,8).

„Mert Ő BENNE TEREMTETETT MINDEN, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, … és minden Ő benne áll fenn.” (Kol 1,14-17)

Harmincöt cent megváltoztatja az életemet

ORAL ROBERTS: Ö N É L E T R A J Z. 5. fejezet

Megtérésem nagy változásokat hozott számomra. Életem azonnal jóra fordult, dolgaim kedvező irányt vettek. Néhány hét múlva Adában egy evangélista állította fel a sátrát, Stratfordtól 19 mérföldnyire, ahol laktunk is ebben az időben. Legidősebb bátyám, Elmer, Adában élt és kiment meghallgatni ezt a prédikátort. Elámult azon, amit ott látott, mert ennek az embernek a hite sok gyógyítási csodát vitt véghez. Egész Ada megmozdult. Szerte Oklahomából hozták hozzá a betegeket, hogy imádkozzanak értük. Elmer bűnös lélek volt, de egész életében hitt a hit gyógyító erejében, mert Papa és Mama megtanították rá. Gyermekkorából tudott is ilyen esetekről, de mióta felnőtt, már nem. Egyik este a sátorból hazamenet így szólt a feleségéhez:

- Orie, mennyi pénzed van még a fizetésig?

- Csak 35 centünk van, Elmer.

- Add ide, kölcsönzök egy kocsit, holnap Stratfordba megyek vele és elhozom Oralt. Ha ide tudom őt hozni a sátorba, George Mencey testvér imádkozhat érte és hiszem, hogy akkor az Úr meggyógyítja őt.

Másnap magához vette az utolsó harmincöt centet, benzint vett a kölcsön autóba, és eljött értem. Este hallottuk, hogy egy autó ért a ház elé és a következő percben Elmer már a házban is volt. Egyenesen az ágyamhoz jött és így szólt:

- Kelj fel, Oral! Isten meggyógyít!

- Igazán, meggyógyít engem?

- Igen, kelj fel abból az ágyból. Elviszlek Adába a nagy sátorba és ott Mencey testvér imádkozik majd érted.

- De Elmer, én nem tudok felkelni!

- Akkor majd viszlek - felelte.

Mama és Papa ekkor léptek a szobába.

- Mit csinálsz itt, Elmer? - kérdezte Papa.

- Papa, nagy összejövetel van Adában, s a prédikátornak ajándéka van a gyógyításra. Saját szememmel láttam, amikor embereket gyógyított meg. Oralért jöttem. Segítsetek felöltöztetni.

Mama üdvrivalgásban tört ki:

- Mindig tudtam, hogy Isten meggyógyítja, és nagyra neveli!

Egyetlen öltözet ruhám volt és az sem illett rám. Legjobb tudásuk szerint felöltöztettek. Papa és Elmer felkapták a matracot, levitték a kocsi hátsó ülésére, engem pedig ráfektettek. Elmer, Papa és Mama előre ültek, majd elindultunk.

Menetközben hallottam, amint Elmer Papának és Mamának beszél azokról a gyógyulásokról, amelyeket Adában látott a sátorban. Eszembe sem jutott, hogy kételkedjem abban, amit mond. Mindem szavát elhittem. Szinte magam előtt láttam mindem egyes esetet. Azután Istenre gondoltam, és arra, hogyan gyógyít majd meg. Találgattam, hogy mi lesz belőlem, hova megyek, mihez kezdek további életemben? Öt hónapig ágyban feküdtem, az élet visszavonta tőlem ígéreteit, és én már lemondtam arról, hogy valaha is egészséges leszek. Mialatt a kölcsönzött kocsi hátsó ülésén a matracon feküdtem, Mama, Papa és Elmer pedig előttem ültek, egyszer csak egy hangot hallottam. Nem tudtam, hogy kinek a hangja, de a nevemen szólított! "Oral Roberts, Oral Roberts!" Megriadtam, mert ilyen hangot még sohasem hallottam, de egy perc és már tudtam, hogy ez az Isten hangja.

Sohasem hallottam még az Ő hangját. Amit Istenről tudtam, azt Papától és Mamától tudtam. Ők többször említették, hogy az Úr rajtam tartja a kezét és hogy különleges munkája van számomra. Azután tisztán, mint ahogy Elmer szavát hallottam, éppen úgy hallottam Istent, amint hozzám szólt: "Meggyógyítlak fiam és te az én gyógyító hatalmamat embertársaidnak adod!"

Egész testemben megremegtem, Istennek hozzám intézett szavait hallva. Majd semmit sem hallottam többé, de végig az Adáig vezető úton csakis arra gondoltam, amit Isten mondott. Már mielőtt hozzám szólt, hittem a gyógyulásomban. De most már tudtam, hogy miért gyógyít meg. Nekem kell az Ő gyógyító hatalmát tovább vinnem embertársaimnak.

Megérkezésünkkor nagy tömeg volt a sátorban. Engem tolószékre helyeztek, párnákat raktak a hátam mögé és kétoldalt is. Mencey testvér hamarosan prédikálni kezdett. Súlyos termetű ember volt. Egy órán keresztül beszélt. Azóta sem láttam. Igen barátságos volt. Oltár elé szólító felhívást intézett a hallgatósághoz, majd sok embert megérintett. Azután betegekért imádkozott. Mielőtt értem imádkozott volna, odajött hozzám. Mondták neki, hogy egy pap fia van itt, aki tbc-ből szeretne meggyógyulni. Hallott apámról és ezért akart velem beszélni.

- Fiam, az elmúlt estén egy te korodbeli tuberkolózisos fiúért imádkoztam, indián fiú volt, és az Úr azonnal meggyógyította. Nézz fel és higgy! Meggyógyít téged az Úr ma éjjel.

Azt mondtam neki, hogy én hiszem ezt. Tizenegy óra tájban került rám az imádkozás sora. Mama és Papa odatámogattak, valósággal odavittek Mencey testvérhez, mivel annyira gyenge voltam. Mencey testvér rám nézett és azt mondta, hogy ne csüggedjek, hanem higgyek, mialatt ő imádkozik. Én már előzőleg eldöntöttem magamban, hogy miként is történik majd minden. Mikor láttam őt imádkozni a betegekért, ahogy rájuk teszi a kezét, akkor azt mondtam magamban: Hogyha majd rád teszi a kezét és imádkozik, akkor az Úr meggyógyít.

Imádkozásával kapcsolatosan egy dologra pontosan visszaemlékezem. Imádsága igen rövid volt. Értem való imája nem tartott tovább 10 másodpercnél. Ahhoz voltam szokva, hogy az emberek így imádkozzanak: "Ó, Uram, tedd meg ezt, vagy amazt..." Ő nem így imádkozott. Kezét fejemre téve, mintha valami gonosz hatalommal vitázott volna. Mert azt parancsolta az Úr nevében, hogy a tbc hagyja el a testemet. Szavait majdnem szóról-szóra ismételni tudom: "Te átkozott betegség, parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy szállj ki ennek a fiúnak a tüdejéből, engedd el őt, és ereszd útjára!"

Rövid ima volt, de hatalmas erő rejlett benne. Hirtelen ütést éreztem a tüdőmben, majd egész testemben bizseregni kezdtem. Ragyogó fényáradat borított el, és a következő amire emlékszem, az, hogy le és fel rohantam az emelvényen és a kezeimet az égnek emelve, torkom-szakadtából kiabáltam: "Meggyógyultam! Meggyógyultam!

Sokáig laktunk Adában és így a jelenlevők legnagyobb része jól ismerte szüleimet és rólam is tudták jól, hogy tbc-ben szenvedek. Általában igen rokonszenvesen viselkedtek és nagyon kívánták a ma esti gyógyulásomat. Az Úr hatalma ugyanakkor csapott le a szívükre, mikor az én tüdőmre. Mikor az emelvényen a boldogságtól magamon kívül kezdtem fel és alá szaladgálni, az óriási tömeg talpra ugrott, megindult az oltárhoz vezető utakon, zsebkendőkkel integetve. Némelyek térdre esve, hangosan imádkoztak. Papa később elmondta nekem, hogy gyógyulásom percében ezernél több ember mozdult meg velem együtt, hogy ujjongások közben dicsérje Istent. Gyógyulásom az egész összejövetelt megszakította.

Egyik testvér hozzám lépett és elvezetett a mikrofonhoz, melyet kezembe nyomva így szólt: Fiam, mondd el a népnek, hogy mit tett érted az Úr! Egész életemben dadogtam, s ezért irtóztam a sok embertől. Valósággal megmerevedett a nyelvem közöttük. De most kezemben a mikrofonnal, egyszeriben úgy beszéltem a tömeghez, mintha fél életemet nyilvános emelvényen töltöttem volna. Nyelvem felszabadult, folyékonyan tudtam beszélni. A szavak csak úgy ömlöttek belőlem, amikor elmondtam, hogy a Názáreti Jézus Krisztus meggyógyította a tüdőmet, hogy már tudok szabadon lélegezni, kínlódás nélkül, köhögés és vérömlés nélkül.

A kölcsönzött kocsi hátsó ülésére tett matracon fekve hoztak ide, és hazafelé már felülve tettem meg az utat, vidáman, az út minden egyes mérföldjénél újra meg újra felülve. Elmer bátyám harmincöt centet fektetett be az én nyomorúságos életembe és egyetlen éjszaka meghozta a kamatot: teljes gyógyulásomat.

A következő napokban elég gyenge voltam, de mindig hálás leszek Mamának az akkor adott tanácsaiért. Tbc-m azonnal eltűnt, s később, mikor az adai Sugg Klinikán megröntgenezték a tüdőmet, dr. Mores tökéletesen hibátlannak találta. "Fiam, felejtsd el, hogy valaha is tbc-s voltál. Olyan egészséges a tüdőd, mint a makk." - mondta.

Mégsem értettem, hogy miért vagyok még olyan gyenge, miért nem kapok erőt azonnal? Mama azt mondta: "Sokáig nyomtad az ágyat, fiam. Az Úr meggyógyított, de azért egy kis időbe telik, amíg teljes erőre kapsz. Kezdj egy kicsit dolgozni és tornássz minden nap. Minden nap többet és többet, s meglátod, hamarosan visszanyered az erődet.

Két hónapon belül már eléggé erősnek éreztem magamat ahhoz, hogy elkezdjem a Szentírást prédikálni és hogy segédkezzem az evangélizációs összejöveteleken. A greenwilli Holiness Bible College Oklahomába látogatott ezen a nyáron, hogy néhány összejövetelt tartson. Közülük az egyik, Razmond Corvin, apám egyik evangélizációs összejövetelén, az Oklahoma Centerben tért meg, de azután innen elkerült, hogy máshol tanuljon. Most visszajött és magával hozta két barátját. Simpson Meritet és Albert Bartfieldet. Mikor hallottak a megtérésemről és felgyógyulásomról, hívtak, hogy prédikáljak velük a nyáron. Két részre oszlottunk, s engem Simpson Merit testvérhez helyeztek.

Adától keletre négymérföldnyire van a Kozer Iskola. Odamentünk, hogy ott tartsuk meg első összejövetelünket. Egyik este Simpson meg én kimentünk az erdőbe. Ott imádkoztunk, és Istennek Szentlelke megszállt engem. Simpson felnézett rám, mert éppen térdelt és így szólt: "Oral, te ma este tartod első beszédedet!" Én túlságosan boldog voltam ahhoz, hogy zavarni hagyjam magam és gyorsan igennel válaszoltam. Bibliánk velünk volt és elkezdtem benne lapozni, olyan gyorsan, ahogyan csak bírtam. Igeszöveget kerestem estére. A Márk ev. 4. fejezetében találtam egyet: Jézus történetét, amint a bárkában alszik a vihar alatt, amíg a tanítványok ijedeznek. Jézus felkel és azt mondja: "Hallgass, némulj el!" (39) És a tenger elcsendesült.

Azt mondtam Simpsonnak, hogy ha ő visszamegy a házba, én megpróbálok előkészülni a prédikációhoz. Elkezdtem beszélni a fákhoz. Amikor a fákat néztem, azok sorban eltűntek előlem és embereket láttam. Egy órát álltam az erdőben, közben ide-oda jártam, kezemet felemelve szóltam az emberekhez, mondván, hogy ha Jézust hívják, Ő lecsendesíti majd életük viharait, ekként szólva: "Hallgass, némulj el!"

Miután a fákon begyakoroltam magam, úgy éreztem, hogy az embereknek is tudok majd prédikálni ma este.

Így is történt. Húsz percig prédikáltam, és két személy lépett elém, hogy átadja szívét Jézus Krisztusnak. Ők voltak ennek az összejövetelnek az első megtértjei. Két héten keresztül vezettük Simpsonnal az összejöveteleket az iskola épületében. Néha a padlón aludtunk, de megtettünk mindent, amit csak tudtunk és úgy éreztük, hogy az Úr akaratát cselekedtük. A második hét végén egyik idős testvérünk felállt és azt mondta: "Úgy gondolom, hogy némi adományt kellene juttatnunk a fiatal prédikátorok részére."

Felkérte a jelenlevőket, hogy ha van egy kevés nélkülözhető aprópénzük, tegyék bele a körbenyújtott gyűjtőtálba. Mikor ez megtörtént, az öreg testvér a gyűjtés egész eredményét nekünk adta. Simpson megszámolta a pénzt, és elfelezte velem. Pontosan 83 cent volt.

Fölül a földön

Lydia magazin

Irma Nyári

Igeversek és gondolatok

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Isten minden napra új erőt kínál. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Keresztény szemmel

Soha nem leszek többé ugyanaz

Ige: Az útkészítő után jön az Úr Jézus!

 „Minekutána pedig János elfogatott és tömlöcbe, azaz fogságba vettetett* elméne Jézus Galileába, prédikálván, s ott így hirdette az Isten országának, Isten királyságának evangéliumát, örömhírét.

*Ez pedig így történt: „Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vettette, testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás kedvéért. János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad együtt élned vele!” Heródes szerette volna megöletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották” (Mt. 14,3-12).

És mondván: Betölt, beteljesedett, mert letelt a kijelölt idő, és elközelített, és már közel van az Istennek országa, Isten királysága, Isten királyi uralma; térjetek meg, térjetek más felismerésre, változtassátok meg gondolkodásmódotokat, és higgyetek az evangéliumban, az üdvösség jó hírében, az örömhírben* (Márk. 1,14-15)

*Az eseményt így jegyzi fel a többi Evangéliumíró. Máté: „Mikor pedig meghallotta Jézus, hogy János börtönbe vettetett, visszatére Galileába. És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa” (Mát. 4,12-17)

A Lukács írása szerinti Evangélium kijelentése, a kísértő feletti győzelem jutalmáról: „Jézus pedig megtére a Szellemnek erejével Galileába: és híre méne néki az egész környéken. És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől” (Luk. 4,14-15)

És hogy mi az Evangélium, vagyis az örömhír, amiben hinni kell, azt a Pál apostol bizonyságtétele magyarázza: „Mert amikor még erőtlenek, gyengék voltunk a hústest miatt, - ami engedett a kísértésnek - a rendelt, és alkalmatos, meghatározott, és kijelölt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért, gonoszokért” (Róm. 5,6)

Tehát az Evangéliumban való hit: „… az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit…” (Csel. 20,21).

Az Ő szeretete olyan nagy

61-ES ZSOLTÁR

Az Úr Jézus a Megváltó, az Isten, azAtya, a Teremtő

Tamás a Feltámadottban meglátta Urát és Istenét: a Fiúban az Atyát, a megváltóban a teremtőt. /Jubileumi kommentár/

Az Úr Jézus!

 „… egyetlen áldozat által tökéletesen és mindörökre megtisztította és tökéletessé tette azokat, akik megszenteltettek, szentté tétettek. (Zsidó 10,14; Amplified fordítás)

Erich Fromm: Az emberi létről

A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi lét kérdésére. 

Jézus szava üdvözít

...hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. (Mt 8,8)

Régebben a szóbeli megegyezésnek nagyobb súlya volt, mint napjainkban. Sok szerződést szavakban kötöttek meg, legfeljebb néhány tanú volt jelen, és ezeket a megállapodásokat betartották. Manapság már az írásban foglalt határozatokat is sokszor megsértik. Jézus korában is komolyan vették az adott szót. A Jézus ajkáról elhangzott szavak egyenesen gyógyítottak. Így tisztult meg egy leprás, és így állt lábra a pogány százados beteg szolgája is. Az alázatosan, hittel kimondott szavaknak ma is nagy jelentőségük van. Jézus arra buzdít, hogy legyen hitele a szavuknak, mert csak azok jutnak be a mennyek országába, akik hittel fogadják Jézus megtartó szavát. (Horváth Csaba)