Az ima

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

A naponkénti imádság áthidalja az időzónákat. 

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

Csak az örökkévaló

Keresztény szemmel

A tehetség

Keresztény szépségportál

A tehetséged Istentől kaptad ajándékba, és amit kezdesz vele az a te ajándékod Istennek. Jim Dornan

www.keresztenyszepsegportal.hu

Embert keresek

Török-Csingó Adorján

www.bpa.hu - Dics suli 2013 - Lelkem áld az Urat Gyafi version

Ige: A minden kegyelem Istenéről:

 Isten az: „Aki meg is erősít, és meg is szilárdít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek, kifogástalanok és nem vádolhatóak legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele napjára*(1Kor. 1,8)

*Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket…Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10;  Eféz. 1,4).

Aki: „… a békességnek Istene (Ő) szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind testetek, vagyis a ti egész valótok feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére” (1 Thess. 5,23).

Elhívtál Urunk

24-es ZSOLTÁR.

MEGVALLÁS

Köszönöm Istenem, hogy az én testemet a Te kezeid formálták (Jób 10,8.),

bőrrel és hússal Te ruháztál fel, csontokkal és inakkal Te fedeztél be engem. (Jób 10,11.) Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében, és magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél (Zsolt.139,13.14.)

Veled vagyok – mondja az Úr!

 „Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled” (Józs. 1,5)

Fabiny Tamás: A szeretet himnuszának mai tolmácsolása

A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.

A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.

A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.

A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.

A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.

A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival.

Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.

A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.

Joseph Prince: Hiszem és látni fogom

5,28 mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok."

5,29 És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. (Márk)

Biztosan sokszor hallottad már a következő frázist: „Hiszem, ha látom!” Általában így gondolkodik a világ. A világi gondolkodásmód azt mondja: „Ha nem érzem, és nem látom, akkor nem hiszek a csodában.” Isten viszont azt mondja: „Ha hiszed, mielőtt éreznéd és látnád, akkor a csoda meg fog történni.”

A hit a remélt dolgok felől való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés (Zsidók 11:1). A hit olyan, mint a szikra, Jézus pedig a dinamit. A vérfolyásos asszony történetében láthatjuk, hogy sokan megérintették Jézust, hiszen ott tolongtak körülötte (Márk 5:31), de mégsem történt velük semmi. Nem hittel érintették Őt meg. Azonban, amikor a tizenkét éve vérfolyástól szenvedő asszony érintette Őt meg, Jézus érezte, hogy erő távozik a testéből (Márk 5:30), és a szikra belobbant, gyógyulást hozva az asszony testében!

Az asszony hallotta, hogy Jézus milyen jóindulatú, kedves és szeretetteljes, és ez lángra lobbantotta a hitét. Hitte, hogy Jézus meg tudja, és meg is akarja őt gyógyítani. Olyannyira meg volt győződve efelől (annak ellenére, hogy a testében a betegség még tejesen nyilvánvaló volt), hogy így szólt: „Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.” Megtapasztalta a gyógyulást mielőtt hitt volna? Nem, először hitt Jézus jóságában és erejében, majd a hite alapján cselekedett, végül pedig megtapasztalta a gyógyulást a testében.

Ugyanígy, Isten azt akarja, hogy higgy az irántad való jóságában és szeretetében. Azt akarja, tudd, hogy Ő nagyon is hajlandó az érdekedben cselekedni, hogy megáldjon, és Krisztussal együtt hogyne ajándékozna neked mindent (Róma 8:32). Azt akarja, hogy hit által kijelentsd, hogy Ő helyreállít, és legyen várakozásod is efelől. Nem számít, milyen régóta áll fenn a probléma, vagy mit mondanak a szakértők, a szikra lángra lobban és megtörténik a gyógyulás, a helyreállás: meg fogod látni, amit hiszel!

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/217-hiszem-es-latni-fogom.html

Oswald Chambers: MINDENRE FRISS VAGY-E?

"Ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten királyságát" (Jn 3,3).

Néha frissek vagyunk az imaórára, de nem vagyunk frissek a cipőtisztításra. A Szent Szellemtől való újjászületés félreismerhetetlenül Isten műve; olyan titokzatos, mint a szél fúvása és olyan meglepő, mint Isten maga. Nem tudjuk, hol kezdődik, el van rejtve személyes életünk mélységeiben. A felülről születés örökké tartó, szakadatlan és folytonos kezdet: állandó frissesség a gondolkozásunkban, beszédünkben és életünkben: Isten életéből fakadó folytonos meglepetés.

A bágyadtság arra mutat, hogy kikapcsolódtunk az Istennel való közösségből. A bágyadtság első jele az ilyen beszéd: "Ezt a munkát most kell elvégeznem, különben sohasem lesz meg." Az újjászületés frissessége van-e bennünk ebben a pillanatban, vagy fáradtan törjük a fejünket azon, hogy mit is csináljunk? A frissesség nem az engedelmesség gyümölcse, hanem a Szent Szellemé; az engedelmesség csak megőriz a világosságban, mint ahogyan Isten is a világosságban van.

Féltve őrizd Istennel való közösségedet! Jézus Krisztus azért imádkozott, "...hogy egyek legyenek, mint mi egy vagyunk" (Jn 17,11) - semmi se legyen köztünk és közte. Életed legyen mindig nyitva Krisztus előtt; ne alakoskodj előtte! Nem táplálkozik-e az életed más forrásból is, nemcsak Istenből? Ha rajta kívül bármi mástól függsz, észre sem veszed, amikor Ő eltávolodik tőled.

A Szellemtől újjászületni sokkal többet jelent, mint amit mi általában értünk rajta. Új látást kapunk tőle, és mert szakadatlanul Isten élete táplál, minden eshetőségre felkészülten frissek maradunk.
________________________________________
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

fenn a mennyben

Egy történet ...a csillagokról

  Korán jött az őszi alkonyat. Mire nagyapa kifogta kocsija elől a lovakat és lecsutakolva az istállóba vezette őket, szinte teljesen sötét lett. Unokája, Ferkó, már ott türelmetlenkedett az istálló ajtajában. Szép csillagos este volt. Ilyenkor mindig csillaglesre indult nagyapa és unokája. Különös örömet jelentett számukra a csillagok nézése.

- Mondd csak, nagyapa, tényleg igaz, amit a múltkor mondtál: minden embernek van külön, saját csillaga?

- De még mennyire - válaszolt hamiskás mosollyal nagyapa -, ám csak annak a csillaga ragyog oly fényesen ott fenn az égen, aki itt a földön is sugárzó életet élt, és fényt árasztott maga körül.

- Fényt árasztani ? Úgy mint a szentjánosbogarak ? - csodálkozott az unoka.

- Nem egészen. Az ember tettei által válhat sugárzóvá, azzal, hogy másokat is hasonló cselekedetekre ösztönöz. Tudod, Ferkó, csillagnak lenni az Isten egén, ez a legnagyszerübb dolog ezen a teremtett világon. A csillagok nappal magukba szívják a nap fényét, melegét, hogy aztán éjszaka kicsiny mécsesekként mindet a földre szórják. Tulajdonképpen nekünk, embereknek is hasonló a dolgunk: Isten fényét felragyogtatni földi életünk során. Míg nagyapa beszélt, tekintete izzott, mint a parázs, mintha két fénylő csillag ült volna szemében. Aztán hirtelen elhallgatott - most egész másra gondolt-, megfogta unokája kezét és csendesen csak ennyit mondott:

- Gyere, induljunk, hideg már az este.

Már jó ideje egyre rövidebbek lettek ezek az esti séták. Valahányszor Ferkó ezt megjegyezte, a válasz mindig így hangzott:

- Hiába, egyre fáradtabbak a lovak, már nem úgy húzzák a kocsit, mint régen.

Egyszer aztán nagyapa szokatlanul korán jött haza. Még a lovak csutakolása is elmaradt, pedig erre Ferkó emlékezete óta nem volt példa. Az alkony nagyapát már az ágyban találta. Arca lázban égett, szemei fényesen ragyogtak. Hamarosan megérkezett az orvos is, őt követte a tisztelendő úr. Nagyanya gyertyát gyújtott, mindenki csendben suttogott.

Amikor a tisztelendő úr is elment, Ferkó észrevétlenül besurrant a szobába és az ágy szélére telepedett.

- Nagyapa, mi lesz a csillagokkal?

- Én már csak egy karnyújtásnyira vagyok tőlük. De hadd lám, tudod-e még, hogy mi a csillag dolga? - kérdezte suttogó hangon nagyapa.

- Hogy magába szívja a nap fényét és éjszaka a földre szórja.

- És az emberé?

- Hogy Isten szeretetét szívja magába, és mint égen a csillag, itt a földön mások felé sugározza.

- Úgy van. Látom, jól megtanultad. Ne feledd sohasem! Minden ember Isten csillaga. Úgy élj itt a földön, hogy egyszer majd az örökkévalóság egén ragyoghass - hangzott nagyapa utolsó tanítása a csillagokról.

Azzal lehunyta szemét és elaludt.

Hajnalban már nem kelt fel, hogy friss abrakot tegyen lovai elé, s közben megbámulja a csillagokat. Csak aludt, aludt...végtelen álomba merülten; csendben, békén, csillagmosollyal az arcán.

Ferkó szívén átsuhant a keserű fájdalom. Hosszú hetekig nem találta helyét. De aztán újra eszébe jutottak a csillagok és nagyapa szavai. Most már az ő csillaga is ott fenn ragyog, a földről égi pályára lépve. Felnézett a csillagos égboltra. Néhány pillanatig kétségbeesetten keresgélt, már-már sírásra görbülő szájjal. Egyszer csak meglelte, amit keresett.

Rátalált nagyapa csillagára, közvetlenül a Göncölszekér felett: ott ült a bakon, ostorral kezében...

http://velunkazisten.hu/content/blog/sk/Egy_t%C3%B6rt%C3%A9net_a_csillagokr%C3%B3l

Kenneth Copeland: Fordulj a reménységedhez

A reménységed Istene töltsön be titeket minden örömmel és békességgel - a hited gyakorlásán keresztül – hogy a Szent Szellem ereje által bővölködj és légy túlcsorduló a reménységgel. (Róm15,13 Amplified Bible)

Tudod, ilyen akarok lenni... Túlcsordulásig tele reménységgel, készen lenni arra, hogy.az egész életemet és mindent, amim csak van, egy olyan álom építésének szenteljem, amely Isten szívéből jön. Szeretnék annyira részese lenni ennek az álomnak, hogy Isten segítsége nélkül ne is tudjam abbahagyni.

Nagyon sokan nem így gondolkoznak. Félnek a kudarctól. Pedig ez félelem veszélyes, ha megengeded, hogy uralkodjon rajtad. Mert akkor pontosan azt fogod tenni, ami vitathatatlanná teszi a kudarcot, és bele sem vágsz végül. Hogyan tudod legyőzni a kudarctól való félelmet?

Fordulj a reménységedhez! Légy egyedül Istennel és hallgass Őrá. Gondolkozz az ígéretein, egészen addig, amíg a bensődben kristálytisztán látod az álmodat, amit már semmi nem tud kitörölni a bensődből.

Ha a betegágyadon fekszel éppen, és az orvosod azt mondja, hogy soha nem fogsz már járni, ahelyett, hogy belesüppednél a reménytelenségbe – kezdj el álmodozni. Álmodj arról, hogy hegyeket fogsz megmászni, és közben embereknek teszel bizonyságot Jézusról. Menj az Igéhez, amely azt ígéri, hogy mindazok, akik várnak az Úrra, futnak és nem lankadnak, járnak és nem fáradnak el. Nézz erre az ígéretre egészen addig, míg már semmi mást nem vagy képes látni. Képzeld el magad, ahogy kilométereket sétálsz, és egyik helyről a másikra futsz, és mindenütt elújságolod, hogy Jézus gyógyított meg, és tett egészségessé.

Ez az igazi reménység, amiről beszéltem. Egy isteni álom. Egy belső kép, amely nagyobb, mint te. Mert Isten ígéreteire épült.

Ha keresztény vagy, akkor neked egy álmodozónak kell lenned! Ragadd meg a Bibliádat, és kezdj el már ma álmokat építeni!

Fordította: Orbán Tibor

Kenneth Copeland Ministry engedélyével

Zsolt 33,18-22.

Zsolt 33:18 Ámde az Úr szemmel tartja az őt félőket, az ő kegyelmében bízókat,

Zsolt 33:19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa őket.

Zsolt 33:20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk ő.

Zsolt 33:21 Csak ő benne vigad a mi szívünk, csak az ő szent nevében bízunk!

Zsolt 33:22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amiképpen bíztunk te benned.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevfordulj_a_remenysegedhez

Reinhard Bonnke: Az evangélium üzenete

Az evangélium üzenetét számos kritika éri. Sokan azért nem fogadják el, mert túlságosan „vérfagyasztónak” találják. De az igazságot nem változtathatjuk meg, csak azért, hogy elfogadhatóbb legyen. Ha Krisztust hirdetjük, akkor az csak egyetlen van, a megfeszített Krisztus. Az életét adta értünk! - erről szól az egész. Csak annyit érünk, amennyit Isten fizetett értünk; és ő micsoda árat fizetett! Az emberek az igazságot keresik, íme, itt van: Isten Fia szeretett minket, és az életét adta értünk. Ez a szeretet nem egy elmélet, hanem történelmi tény. Ok nélküli szeretet, amely „minden értelmet felülhalad”. Isten a szívével hozta meg a döntését velünk kapcsolatosan. 

A hit

Keresztény szemmel

Szeretni és szeretve lenni

Keresztény szépségportál

Szeretni Istent, és általa szeretve lenni: ez a legnagyobb érték, amely mindörökre megmarad. Alister McGrath

WWW.KERESZTENYSZEPSEGPORTAL.HU

Élet egy fejlövés után - Brian Bolt

Találkozni jöttem Veled, Istenem

Ige: A vallási tanításokról

 „Nem jó, és nem helyes a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny, egy parányi kovász^* az egész tésztát megposhasztja, és erjedésbe hozza^**(1 Kor. 5,6)

*Kovász jelentése: magatartás, vagy tanítás, tanítási mód, amely „keleszt”, tovább hat és erjeszt; tehát a meglévőt valamilyen irányban megváltoztatja, akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban. A mindent átjáró, megerjesztő tan, eszme, amely lehet vallásos vagy politikai.

**Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok, - vagyis az elkülönülő, elzárkózó, és kiemelkedően vallásos csoportoktól, és a sadduceusoktól, vagyis azoktól a vallási felekezeteketől, akik a vallási és politikai hatalmat összekapcsolják - kovászától. Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal. De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: „Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától! Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és sadduceusok tanításától” (Mát. 16,6-12).

És az apostol is erre hívja fel a hívők figyelmét: „Egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti, megposhasztja; megerjeszti” (Gal. 5,9).

„Testvéreim, legyetek állhatatosak, álljatok szilárdan, és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok” (2 Thess. 2,15).  

Hogy: „A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj, vagyis a kenet a te fejedről el ne fogyatkozzék, és nehogy hiányozzék” (Préd. 9,10)

Minden völgy, hegység, rétek.

A remény

Keresztény szépségportál

Egyszer egy falu lakói elhatározták, hogy esőért imádkoznak. Az ima napján mindenki kivonult a mezőre, de csak egy kisfiú volt, aki hozott esernyőt is. EZ A HIT.

Amikor egy kisgyermeket a levegőbe dobnak, nevet, mert tudja hogy apa el fogja kapni őt. EZ A BIZALOM.

Amikor éjjel aludni térünk, nincs rá biztosíték, hogy reggel felébredünk. Mégis beállítjuk az ébresztőórát. EZ A REMÉNY.

www.keresztenyszepsegportal.hu

A szomj.

Keresztény szemmel

Az imádkozás

A Tiszáninneni Református Egyházkerület Portálja - www.tirek.hu

Imádkozni nem annyi, mint koldulni, hanem annyi, mint Istenben élni és Benne lélegezni.

http://www.tirek.hu/tartalom/mutat/napiige/lista/

 

Összetartozunk

Szentek legyetek!

 Jorsits Attila,

Közeledik az újévi fogadalmak ideje. Nézzünk tehát egy igazán komoly célkitűzést a jövő évre, Péter apostol tollából.

“Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pét 1,14-16)

Rengeteg cél lebeg a szemünk előtt. Az év utolsó napjaiban ezeknek a céloknak az átgondolására a szokásosnál nagyobb hangsúlyt fektetünk. Az új év kezdete mindannyiunkat önkéntelenül is amúlt értékelésére és annak fényében a jövő átgondolására indít.Új terveket, új célokat tűzünk ki magunk elé, amelyeket a jövőben szeretnénk megvalósítani. Sajnos sokszor csalódás követi ezeket az elhatározásokat; mindannyiunkkal megtörtént már, hogy a lelkes fogadkozások csupán megvalósítatlan álmok maradtak. Néhány ilyen csalódás után az ember már óvatosan fogadkozik. Megpróbál a grandiózus tervek helyett kisebb, egyszerűbb célokat kitűzni – talán azokat sikerül megvalósítani.

A hittel kapcsolatban sincs másképp. A probléma akkor kezdődik, amikor a csalódástól való félelem miatt annyit engedünk, hogy céljaink végül jelentőségüket vesztik. A lelki célok ilyen lejjebb adásának az egyik oka sok esetben nem is a gyengeség, hanem az, hogy egyszerűen félreértjük Isten akaratát. Vegyük mindjárt a fenti igében olvasottakat. Ki ne ijedne meg egy ilyen célkitűzéstől? Ki gondolná, hogy ez teljesíthető?

Mielőtt túlságosan reménytelennek gondolnánk a helyzetet, nézzük meg, hogy pontosan mit is ért a Biblia „szent” alatt. A szent szó jelentése a Bibliában nem ugyanaz, mint a hétköznapi használatban. Nem jelent tisztát, bűntelent, hibátlant vagy tökéletest. Jelentése: félretett, elkülönített. Bibliai értelemben ezIsten számára, Isten szolgálatára való elkülönítést jelent. Leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy a szent Istené (ez az egyszerűsítés azonban nem minden esetben helytálló). A szent alkalmak, tárgyak, emberek Isten számára, az Ő szolgálatára félretettek, elkülönítettek. Tehát amikor Isten azt kéri, hogy legyünk szentek, elsősorban azt akarja, hogy legyünk az övéi. Ilyen értelemben a felszentelés, megszentelés sem megtisztítást, hanem az Úr számára való elkülönítést jelent. Az ember oldaláról nézve tehát szent mindaz, amit Istennek ajánlunk fel, legyen szó az ünnepnap megszenteléséről, szent adományokról vagy egyszerűen önmagunkról. Igen, mert az önmagát Istennek átadó, felajánló ember szent. Mindegy, hogy mennyire esendő, mennyire méltatlan, mennyire gyenge, ha az élete Istené, akkor szent.

Mit jelent akkor, hogy Isten szent? Isten önmagáé? Ez persze értelmetlen. Ezért írtam fentebb, hogy ez a bizonyos „Istené” megfogalmazás – bár segít megértetni a lényeget – nem minden esetben helytálló. Nézzük ismét az eredeti jelentést. A világ és Isten viszonyában a világtól való elkülönítettségre utal Isten szentsége, ami kifejezi számunkra, hogy Ő teljesen más. A bűneset óta azonban ennek nem csak pozitív jelentése van (Isten a legfőbb jó), hanem negatív is: korábban Isten egészen közvetlen módon volt jelen a világban és az emberek életében, a bűneset viszont elválasztotta, elkülönítette Isten és az emberek világát.

Ezért volt szükség Jézusra, aki valóságos emberként és valóságos Istenként áldozatával újra összekötötte a két világot. Lehetővé tette, hogy egyikünk számára se legyen elérhetetlen a fenti cél, hiszen Jézus óta bármelyikünk szent, azaz valóban Istené lehet.

Szeretlek Uram!

Igeversek és gondolatok

Szent vagy Uram!

Bölcsesség Biblia

Az én Királyom

Mai Ige

Ő az én királyom. Ismered Őt? Az én királyom az ismeret királya. Ő a bölcsesség forrása. Ő a szabadulás kapuja. Ő a békesség ösvénye. Ő az igazságosság útja. Ő a szentség kövezete. Ő a dicsőség folyosója. Ő az erősek mestere. Ő a hódítók kapitánya. Ő a hősök vezére. Ő a törvényhozók parancsnoka. Ő a győztesek őre. Ő a kormányzók kormányzója. Ő a fejedelmek fejedelme. Ő a királyok Királya és az uraknak Ura.

www.maiige.hu

A törvény tanítása eltörli Isten kegyelmét - Kubinyi Károly

Új forrás - Nem úgy lesz holnaptól... 2006 - Full album

János Evangélium 19. fejezet: az ár kifizettetett. (szerkesztett)

Ján. 19,1 Akkor azért előfogá [és elővezettette] Pilátus Jézust, és megostoroztatá, vagyis [megkorbácsoltatta].

Ján. 19,2 És a vitézek [a katonák] tövisből koronát, vagyis [egy koszorút] fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst [bíborruhát] adának reá,

Ján. 19,3 [És hozzálépve, és így gúnyolták], és mondának: Üdvöz légy [és örvendj] zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] királya! És arcul csapdossák [arcul ütötték] vala őt.

Ján. 19,4 Majd ismét kiméne Pilátus [az épület elé], és monda nékik: Ímé kihozom [és elétek vezetem] őt néktek, hogy [nézzétek, és tudjátok], és értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt [a vádra semmi okot nem találok benne].

Ján. 19,5 Kiméne azért Jézus [az épület elé] a töviskoronát [a töviskoszorút] és a bíbor köntöst [bíborruhát, bíborpalástot] viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol [Íme] az ember [nézzétek]!

Ján. 19,6 Mikor azért látják vala őt [a zsidók] a papifejedelmek [a főpapok] és a [parancsvégrehajtó] szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg [kínoszlopra vele]! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, [feszítsétek kínoszlopra] mert én nem találok bűnt ő benne [én nem találom bűnösnek, én a vádra semmi okot nem találok benne].

Ján. 19,7 Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.

Ján. 19,8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala [még nagyobb félelem szállta meg];

Ján. 19,9 És ismét beméne a törvényházba [a helytartóságra; a pretóriumba], és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.

Ján. 19,10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é [(eidó oida): nem vagy tisztában vele] hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, [vagyis kínkaróra feszíttetni] és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak [(apolüó): elengedjelek]?

Ján. 19,11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott [aki kiszolgáltatott] engem.

Ján. 19,12 Ettől fogva igyekszik [ésmódot keresett] vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] kiáltozának [(kradzó): ordítottak és fenyegetőztek], mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond [az ellene szegül, és ellensége] a császárnak!

Ján. 19,13 Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozá [elővezettette] Jézust [az épület elé], és űle a törvénytevő [(béma): a bírói] székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak [(lithosztrótosz): kövekkel borított, mozaikkal fedett helység, amelyet Kövezett-udvarnak] hívtak. Zsidóul [(ebraiszti): héberül, illetve arámiul] pedig Gabbathának [(Gabbatha): magaslatnak].

Ján. 19,14 Vala pedig a husvét péntekje [(paszkha): Peszach,

a pászka előkészület napja]; és mintegy hat [(hektosz): hatodik]

óra [vagyis délfelé járt az idő]. És monda a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak]: Ímhol [(eidó oida): Íme, nézzétek] a ti királyotok!

Ján. 19,15 Azok pedig kiáltoznak [(kraugadzó): ordítoznak] vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! [Halál rá! Halál rá, kínoszlopra vele] Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg [feszítsem kínoszlopra]? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!

Ján. 19,16 Akkor azért [kiszolgáltatta] nékik [és kezükbe] adá őt, hogy megfeszíttessék [kínoszlopra feszítsék]. Átvevék azért Jézust és elvivék.

Ján. 19,17 És felemelvén [(basztadzó): cipelvén] az ő keresztfáját, [sztauroó: vagyis kínoszlopát] méne [és kiért] az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának [(Golgotha): koponya] hívnak:

Ján. 19,18 Ahol megfeszíték [(sztauroó): kínoszlopra feszítették] őt, és ővele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.

Ján. 19,19 Pilátus pedig címet is íra [(titlosz): feliratot készíttetett], és feltevé a keresztfára [(sztaurosz): kínoszlopra]. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK [(iúdaiosz): a júdeaiak] KIRÁLYA.

Ján. 19,20 Sokan olvassák azért e címet [(titlosz): feliratot] a zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett [kínoszlopra szegeztetett] vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.

Ján. 19,21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei [főpapjai]: Ne írd: A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] királya vagyok.

Ján. 19,22 Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.

Ján. 19,23 A vitézek [a katonák] azért, mikor megfeszítették [kínkaróra húzták] Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig [egybe] szövött.

Ján. 19,24 Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek [a katonák] tehát ezeket művelék.

Ján. 19,25 A Jézus keresztje [kínoszlopa] alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [jelentése: híres] felesége, és Mária Magdaléna.

Ján. 19,26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret [(agapaó): kedvelt, többre tartott] vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Ján. 19,27 Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához [a házába, az otthonába] fogadá azt az a tanítvány.

Ján. 19,28 Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett [és beteljesedett, és kifizettetett], hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Ján. 19,29 Vala pedig ott egy ecettel [(oxosz): vagyis savanyú borral] teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel [(oxosz): vagyis savanyú borral], és izsópra tévén azt, oda vivék [odanyújtották, odatartották] az ő szájához.

Ján. 19,30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet [(oxosz): vagyis savanyú bort], monda: Elvégeztetett [beteljesedett és kifizettetett]! És lehajtván fejét, kibocsátá [kilehelte, visszaadta Atyjának] szellemét.

Ján. 19,31 A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] pedig, hogy a holttestek szombaton [(szabbaton): a nyugalom napján] át a keresztfán [vagyis a kínoszlopon] ne maradjanak. Miután péntek [(paraszkeué): vagyis az előkészület napja] vala, (mert annak a szombatnak napja nagy [(megasz): és fontos] nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait [a lábszárcsontjukat] és vegyék le őket.

Ján. 19,32 Eljövének azért a vitézek [a katonák], és megtörék az elsőnek lábszárait [lábszárcsontját] és a másikét is, aki ővele együtt feszíttetett meg [aki vele együtt volt kínszlopra szegezve];

Ján. 19,33 Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait [az ő lábszárcsontját];

Ján. 19,34 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát [vagyis lándzsával átszúrta az oldalát], és azonnal vér és víz jöve ki abból.

Ján. 19,35 És aki [(eidó oida): végignézte, és] látta, [(martüreó): tanúsítja, és] bizonyságot tett, és igaz [(aléthinosz): valóságos, és szavahihető] az ő tanúbizonysága [(martüria): az ő tanúskodása]; és az tudja, hogy ő igazat [(aléthész): valóságot] mond, hogy ti is higyjetek.

Ján. 19,36 Mert azért lettek [(ginomai): történtek] ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.

Ján. 19,37 Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek [akit (ekkenteó): átdöftek].

Ján. 19,38 Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól [(iúdaiosz): júdeaiaktól] való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét [(szóma): holttestét].

Ján. 19,39 Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.

Ján. 19,40 Vevék azért a Jézus testét [(szóma): holttestét], és begöngyölgeték azt lepedőkbe, és illatos szerekkel együtt [és a fűszerekkel együtt (deó): körülkötötték (othonion): gyolcsszalagokkal], amint a zsidóknál [(iúdaiosz): júdeaiaknál] szokás temetni [(entaphiadzó): vagyis temetésre előkészíteni].

Ján. 19,41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték [(sztauroó): kínoszlopra feszítették], vala egy kert, és a kertben egy új sír, [egy új sírbolt] amelybe még senki sem helyheztetett vala.

Ján. 19,42 A zsidók péntekje [a [(iúdaiosz): júdeaiak ünnepi előkészülete] miatt azért, mivelhogy az a sír [az a sírbolt] közel vala, abba helyhezteték Jézust.

Erős váram vagy Uram!

A szeretetről

Amint a parázsra rakott fa éleszti és megsokszorozza a tüzet, úgy sokszorozódik meg benned a szeretet, ha tekintetedet állandóan Krisztusra és az Ő tökéletességére emeled.

Az Úr Igéje!

„Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs. 55,10-11)

magdanya: Mi a baj?

- Nem az a baj, ha csinálsz valamit, de hibázol, hanem az, ha nem hibázol, mert nem csinálsz semmit!

Carl Eichhorn: A boldog ember

Boldog ember az, aki szabad önmagától, mert énjét elvesztette már Jézus Krisztusban!

Kis István: A szeretetről

A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Prazsák László-Nincsen Hozzád hasonló

A bölcs beszéd

 „A bölcs szívű értelmesen beszél, és ajkával is gyarapítja a tudást. Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Péld. 16,23-24)

Az emberről

Az ember Isten megbízottjaként uralkodhat a földön. Isten megkoronázta, királyi méltóságra emelte őt. Az uralkodással együtt jár a gyengék védelme is. (ismeretlen)

Békesség néktek!

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)