NE ELÉGEDJ MEG AKÁRMILYEN VÁLASZOKKAL... ÉS LÉGY BÁTOR!
2013. december 20.
2013. december 19.
Pál Apostolnak Titushoz írt levele. 1. Az egyházi rendről (göröggel és kapcsolódó igékkel)
Tit. 1,1 Pál* Istennek (rab)szolgája,
Jézus** Krisztusnak*** pedig apostola**** az
Isten választottainak hite és a kegyesség***** [vagyis
a hitben folyó, hívő, istenfélő- és tisztelő élet] szerint való
igazságnak******
megismerése******* [felismerése, megértése, és
ismerete] szerint.
[Más fordítás: Én Pál, Isten rabszolgája, a Krisztus Jézus
apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami
az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság
felismeréséből következik].
»Még egy másik
fordításban: Pál, Isten szolgája, és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten
választottjait hitre és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse«********
*Pál: jelentése:
kicsi, alacsony, csekély.
**Jézus: [jelentése:
(héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás, a megváltó)
Józsué neve görög formában].
***Krisztus: (Khrisztosz): felkent.
****Apostola: [(aposztolosz) meghatalmazott, teljhatalmú megbízott, aki a küldő
személy (Jézus Krisztus) hatalmával szól, és cselekszik.
*****Kegyesség? (euszebész): a hitben folyó, hívő,
istenfélő, és tisztelő élet.
******Igazság: (alétheia): valóság=Isten Igéje.
*******Megismerés: [(epignószisz): felismerés,
megértés, és ismeret.
********A Rómabelieknek
így ír elhívásáról, és megbízatásáról: „Pál,
Krisztus Jézus (rab)szolgája, meghívott [és elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [és
elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan,
szentségtelen dolgoktól] evangéliumának
[vagyis: Örömhírének; győzelmi
hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [és
prédikálására]” (Róm 1,1).
Tit. 1,2 Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró]
reménységére [ez biztos várása a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök időknek [vagyis ősidőknek] előtte. [Más fordítás: Ez
a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők
kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik]*
* „Melyet eleve [és
előre] megígért az ő prófétái által a
szentírásokban” (Róm. 1,2).
„[Mert úgy tetszett
neki, hogy] megismertetvén velünk az ő
akaratának titkát az ő jó
kedve [és jóságos tetszése] szerint,
melyet eleve [elhatározott], és elrendelt
magában, [és amelyet kijelentett
Őbenne]” (Eféz. 1,9).
„Nem az igazságnak
cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott
meg (vagyis üdvözített) minket
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által. Akit kitöltött reánk
bőséggel (vagyis gazdagon) a mi
megtartó (és a mi Üdvözítőnk) Jézus
Krisztusunk által; Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök
élet reménysége szerint” (Tit. 3,5-7).
Amelyet: „… az Isten,
kiválóbban (és még teljesebben) meg
akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát,
esküvéssel lépett közbe (és esküvel vállalt kezességet). Hogy két
változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon,
erős vigasztalásunk (és erős bátorításunk) legyen minékünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az
előttünk levő reménységet, (és belekapaszkodjunk). Ez a reménység lelkünknek (vagyis egész lényünknek) biztos és erős horgonya, amely behatol a
kárpit mögé” (Zsid. 6,17-18).
Erről tesznek bizonyságot az apostolok,
és: „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy
Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet
sincs meg abban. Ezeket (azért) írtam
néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök
életetek van, és hogy higgyetek az Isten Fiának nevében. (1 Ján. 5,11-13).
Maga az Úr Jézus kijelentette, hogy: „… Én vagyok… az élet” (Ján.
14,6).
És hogy: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz
Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Ján. 17,3).
És az apostol boldogan hirdeti, hogy: „De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk
arra, hogy megismerjük az igazat, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus
Krisztusban vagyunk. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20).
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer,
hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten,
elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek (vagyis a hitnek)
eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté
vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult)
szellemben, Megláttatott (és megjelent, megmutatkozott) az
angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (vagyis a népek, nemzetek) közt,
hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
„Azért szerelmes
[és szeretett] atyámfiai [testvéreim]
erősen álljatok, mozdíthatatlanul [és
legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók], buzgólkodván az Úrnak dolgában
[munkájában] mindenkor, tudván, hogy a ti
munkátok [és fáradozásotok] nem
hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58).
És így folytatódik a kijelentés: „Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan (és szilárdan) és erősen (és egyenesen), és el nem távoztok (el nem tántorodtok) az evangélium reménységétől, amelyet
hallottatok, amely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; amelynek
lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).
Hiszen: „… ezekben az
időkben nincs békessége (és biztonsága) sem
a kimenőnek (vagyis az eltávozónak), sem
a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak (mert sok gyötrelem
szakadt mindazokra), akik e földön
laknak. Annyira, hogy egy nemzetség (vagyis egyik nép) a másik nemzetséget (a másik népet megtámadja) és egyik város a másik várost elpusztítja (és szétzúzza); mert az isten (azaz: e világ istene) gyötri őket minden sanyarúsággal (és
nyomorúsággal). Ti azért bátorságosok
(és erősek) legyetek, kezeiteket le ne
eresszétek (és ne lankadjatok el), mert
a ti munkátoknak (és tetteiteknek) jutalma
van” (2 Krón. 15,5-7).
És amit Isten megígért, azt Ő meg is cselekszi, mert: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem
embernek fia, hogy megváltozzék (vagy, hogy bármit megbánjon). Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é
valamit, hogy azt ne teljesítené? (4 Móz. 23,19)
Tit. 1,3 Megjelentette [és láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté tette, és kijelentette] pedig a maga idejében [vagyis az elrendelt alkalmas, és megfelelő
időben, amikor elérkezett a
meghatározott idő], az ő beszédét [az Ő (logoszát)
= Igéjét] az [igehirdetés], és a prédikálás által, amely reám
bízatott*
a mi megtartó [üdvözítő, vagyis: megváltó,
szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek
parancsolata [és határozata, és
felhatalmazása] szerint.
Titusnak [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], a
közös hit szerint való igaz [vagyis hamisság nélküli] fiamnak:
*És: „Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama ajándékából, mely
adatott nékem az Ő hatalmának [és csodatevő erejének] munkája [hatóereje,
energiája] szerint. [és amelyet
hathatós erejével juttatott nekem]” (Eféz. 3,7).
Timóteusnak is így tesz bizonyságot apostoli elhívásáról: „Én, Pál, azért lettem apostol, mert megmentő
Istenünk és Krisztus Jézus, aki a mi reménységünk, így parancsolta” (1
Tim. 1,1).
És az a feladata, hogy hirdesse: „A boldog [és boldogító] Isten
dicsőségének [fényességének, ragyogásának] Evangéliuma [vagyis dicsőségéről
szóló evangélium, örömüzenet] szerint, mely reám bízatott [amelyre én kaptam megbízást]” (1 Tim. 1,11)
Tit. 1,4 Kegyelem [azaz: Isten jóindulata, kedvezése,
jóindulatú gondoskodása], irgalmasság és békesség [vagyis: az az
állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a
veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] az Atya
Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól [vagyis a mi Üdvözítőnktől,azaz: megváltó,
szabadító, megtartó, segítő, gyámolító, gyógyító, megmentőnktől].
Tit. 1,5 Avégett [vagyis annak érdekében] hagytalak
téged Krétában [jelentése: hazugság,
csalás, hús földje, testiek], hogy a hátra maradt [vagyis
az elmaradt] dolgokat hozd rendbe [és az elintézetlenül maradt ügyeket eligazítsad, és pótold, ami hiányzik]. És
rendelj [jelölj
ki, és állíts szolgálatba] városonként presbitereket* [véneket, vagyis bölcs elöljárókat], amiképpen én
néked meghagytam [ahogy én azt neked elrendeltem]**
*A görög szöveg megjegyzése: Az apostolok korában a
pásztor (poimén): pásztor), a püspök (episzkoposz: felügyelő, felvigyázó,
püspök) és a presbiter (preszbüsz: vén) elnevezés még egy
volt, Pál ugyanazokra a személyekre vonatkozóan mindhárom szót alkalmazta a
következő Igében: Apcs. 20:17,28)
**És így folytatódik a kijelentés: „Te annakokáért, én fiam,
(légy erős, és) erősödjél meg (meríts
hatalmat) a Krisztus Jézusban való kegyelemben
(és kegyelem által). És amiket tőlem
hallottál sok bizonyság által (megerősítve), és (sok tanú jelenlétében), azokat bízzad (és add át) hű (és megbízható) emberekre, akik másoknak a tanítására is alkalmasak (képesek, és
megfelelőek) lesznek” (2 Tim. 2,1-2)
Tit. 1,6 Ha van feddhetetlen [aki kifogástalan, nem vádolható, és támadhatatlan, panaszra okot nem
adó], egy feleségű férfiú, [vagyis
monogám, úgy biológiai, mint szellemi értelemben]. Akinek hívő [és
megbízható, keresztény, és] nem kicsapongással vádolt [vagyis
nem vádolhatóak azzal, hogy a
megmentetlen állapotból fakadó, veszélyes életmódot folytatnak, és kicsapongó,
züllött, elvetemült, mértéktelen, orgiákon résztvevők]. Avagy engedetlen gyermekei vannak [akik
akaratos, konok, dacos, rakoncátlanok, akik nem helyezik alá magukat a szülői
tekintélynek].
Tit. 1,7 Mert szükséges, hogy a püspök [vagyis
a felügyelő, a felvigyázó] feddhetetlen [és kifogástalan] legyen
[és
ne legyen vádolható], mint Isten sáfára [mint Isten intézője]. Nem akaratos [ne legyen önelégült,
öntelt, önkényeskedő, a maga tetszését kereső, vagy kihívó, kemény, kegyetlen,
sem elbizakodott, önhitt, vagy
kevély].
Nem haragos, [nem indulatos, vagy hirtelen
haragú, ingerlékeny, dühkitörésre hajlamos, haragtartó, gyűlölködő, bosszúálló]. Nem részeges [nem borissza, vagy alkoholista],
nem verekedő [vagyis
nem erőszakos, arrogáns,
harcias, veszekedő, civakodó, támadó], nem
rút [és nem aljas] nyerészkedő [és nem anyagias haszonleső, vagy kapzsi].
»Más fordítás: Mert a felügyelő Isten népére visel gondot, ezért szükséges, hogy kifogástalan életet
éljen, és ne lehessen jogosan vádolni. Szükséges, hogy ne legyen önfejű, vagy
beképzelt, ne legyen hirtelen haragú, vagy részeges, se kötekedő, verekedő,
vagy olyan ember, aki mások kárára próbál meggazdagodni«.
Tit. 1,8 Hanem vendégszerető [aki a vendégeit kedvesen fogadja,
és teljesen kiszolgálja], jónak kedvelője [és a jóra hajlandó, jóakaratú, irgalmas, kedves, és
jóságos]. Mértékletes [és józan gondolkodású, épeszű, fegyelmezett, meggondolt, és megfontolt, visszafogott, megbízható, vagyis
ép, egészséges elméjű, és önmagán uralkodni tudó], igaz [vagyis igazságos, méltányos, pártatlan, és megigazult, azaz Isten által igazzá
tett], tiszta [és tisztességes, szent, hívő, tehát Istennek tetsző],
magatűrtető [vagyis
önmegtartóztató, fegyelmezett,
mértékletes, mértéktartó, önuralmat tanúsító, vagyis önmagát legyőzni képes].
Tit.
1,9 Aki a tudomány [vagyis a megtanított ismeret, és tudásanyag]
szerint való, igaz [őszinte, szavahihető, becsületes, és a
hívőhöz illő] beszédhez [logoszhoz=Igéhez]
tartja magát [aki ragaszkodik
az Igéhez, és kitart az Ige mellett], hogy inthessen [és aki
képes bátorítani, buzdítani, vagy vigasztalni] az egészséges
tudománnyal [vagyis
a romlatlan tanítással, és
ismeretben részesíteni] és
meggyőzhesse az ellenkezőket [megcáfolva,
feltárva, és ismertté téve a tényeket
az ellentmondóknak].
»Más
fordítás: Aki ragaszkodik, amire
taníttatott, a megbízható (hiteles) Igéhez, hogy képes legyen bátorítani (buzdítani)
is az egészséges tanítással, de
meggyőzni, és megcáfolni is az ellentmondókat«*
*És mert rendkívül fontos a mondanivaló, újra-és újra ezt
tanítja az apostol: „Szükséges
annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan,
(és tisztességes) mértékletes,
illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos. Nem borozó, (és nem
részeges, nem kötekedő, a viszálykodást kerülő, és) nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, (és megértő) versengéstől ment, nem pénzsóvár. Ki a maga
házát jól igazgatja, (és a maga háza népét jól vezeti) gyermekeit engedelmességben (neveli, és) tartja, minden tisztességgel. Mert
ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni (és vezetni), mi módon visel gondot az Isten egyházára?
Ne legyen új (vagyis újonnan megtért)
ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög
kárhozatába (vagyis az ördöggel azonos ítélet alá) essék. Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól;
(és hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla) hogy gyalázatba és az ördög tőribe (vagy csapdájába) ne essék” (1 Tim. 3,2-7).
Az
alkoholfogyasztásról sok mondanivalója van az Úrnak: „És meg
ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van [és ami a megmentetlen
állapotból fakadó veszélyes életmódra utal (züllöttség, és elvetemültségre),
és amiben menthetetlen romlás van].
»Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a
borral léhaság jár együtt«: hanem
teljesedjetek be Szent Szellemmel [és a Szent Szellem töltsön be újra meg
újra benneteket]” (Eféz. 5,18).
Mert ti a nappal fiai vagytok, ezért: „Mint nappal,
ékesen [és tisztességesen, becsületesen, őszintén] járjunk. Nem tobzódásokban
[és tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban] és részegségekben. [és
ne evés-ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban; dőzsölésben]…”
(Róm. 13,13).
Mert:
„A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó,
és valaki abba beletéved, nem bölcs. (Más fordítás: A bor csúfolódóvá tesz,
a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog)” (Péld.
20,1).
A Szent Szellem már Izráel fiait is így figyelmeztette: „Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a
falánk húsevőkkel!” (Péld. 23,20).
Mert: „Jaj azoknak,
akik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor
hevíti őket: Citera és lant, dob, fuvola és bor mellett lakmároznak, de az ÚR
tetteit nem veszik észre, kezének munkáját nem látják meg” (Ésa. 5,11-12).
És: „Jaj azoknak, akik hősök borivásban és
híresek (és vitézek) részegítő ital
vegyítésében (és keverésében)” (Ésa. 5,22).
Ha a
gyülekezetbe mentek: „Bort és szeszes
(vagyis részegítő) italt ne igyatok te és
a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet (vagyis a kijelentés) sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló
rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben (nemzedékről nemzedékre). Hogy különbséget tehessetek a szent és
közönséges között, a tiszta és tisztátalan között” (3 Móz. 10,9-10).
A
tiszta, és hamisítatlan Igéhez való ragaszkodásról így ír az apostol: „Miért
is atyámfiai [testvéreim], legyetek
állhatatosak [álljatok meg
szilárdan, mozdíthatatlanul] és tartsátok meg a tudományt, [és ragaszkodjatok a rendelkezésekhez vagy: utasításokhoz, hagyományokhoz], amelyre
akár beszédünk [logoszaink,
vagyis Igéink], akár levelünk
által [írott üzenetünk útján, levelünk által] taníttattatok
[és ismertetek meg; és felvilágosítást kaptatok]!” (2
Thess. 2,15).
Mert:
„Ha valaki másképpen tanít (és
tévtanokat hirdet), és nem követi a mi
Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az Istenfélő, és tisztelő, hívő élet)
szerint való tudományt.
(Más
fordítás: és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez,
és a kegyességhez (az Istenfélő, és
tisztelő, hívő élethez) illő tanításhoz).
Az felfuvalkodott, aki semmit sem ért
(és nem tud semmit), hanem
vitatkozásokban és szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység,
viszálykodás, káromlások, rosszakaratú gyanúsítások. Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott embereknek hiábavaló
torzsalkodásai, akik az istenfélelmet a nyerészkedés eszközének tekintik.
Azoktól, akik ilyenek, eltávozzál. Óh
Timótheus, őrizd meg, ami rád van bízva (a rád bízott kincset), elfordulván a (a hazug módon ismeretnek
nevezett) szentségtelen üres beszédektől
és a hamis nevű ismeretnek ellenvetéseitől; Amellyel némelyek kevélykedvén, a hit mellől eltévelyedtek
(Más
fordítás: amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől). Kegyelem veled!
Ámen” (1 Tim. 6,3-6.20-21).
„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és
csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen
a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és
az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).
De
te: „A balgatag (és az ostoba) vitatkozásokat azonban és a nemzetségekről
való tudakozásokat (a nemzetségtáblázatokkal kapcsolatos kérdéseket,), és a civakodást (és a viszálykodásokat) és a törvény felől való (és a
törvényeskedő) harcokat kerüld; mert
haszontalanok és hiábavalók” (Tit. 3,9).
„A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd
(és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis
az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad (és azt hirdesd), amik az egészséges tudományhoz illenek
(és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit. 2,1).
„Megtartván [és birtokolván] a hitet és jó lelkiismeretet [vagyis a szellemi együttészlelést], melyet némelyek [és amelyet néhányan] elvetvén, [és elutasítván] a hit dolgában hajótörést szenvedtek [és a hitet elvesztették,
megfeneklettek, zátonyra futottak, és csak roncs maradt belőlük]” (1 Tim. 1,19)
És: „Az
egészséges [romlatlan, az
Igéhez hű] beszédeknek [(logoszoknak): igéknek] példáját
[formáját, mintáját] megtartsd
[ragadd meg, és birtokold], amiket éntőlem hallottál, a Krisztus
Jézusban való hitben és szeretetben.
[Más fordítás: És soha ne téveszd szem
elől azt az egészséges tanítást (azokat a logoszokat: igéket), amit tőlem hallottál! Ragaszkodj
hozzá, ezt tanítsd, és ezt kövesd, azzal a hittel (és meggyőződéssel,
bizonyossággal) és (Isten szerinti) szeretettel, amelynek a
Krisztus Jézus a forrása]” (2
Tim. 1,13).
És hogy hogyan kell szolgálni azoknak, akik
Isten népének vezetői, arról így szól Péter apostol: „Legeltessétek (vagyis pásztorként felügyelve, és felvigyázva) az Istennek köztetek lévő (és rátok
bízott) nyáját, gondot viselvén (és
szorgalmasan figyelve, felügyeletet gyakorolva, és vigyázva) arra nem kényszerítésből (és nem is
kényszerűségből), hanem örömest
(vagyis buzgóságból, és önként, szabad akaratból, és készségesen). Sem nem rút nyerészkedésből (vagyis nem
nyereségszerzés, és haszonlesésből), hanem
jóindulattal (és odaadással, készségesen). Sem nem úgy, hogy (letiporva, és zsarnokoskodva) uralkodjatok (vagyis nem hatalmaskodva,
kontrollálva, és leigázva) a
gyülekezeteken (vagyis a választottak fölött) (mely sorsrészül jutott
nektek), hanem mint példányképei (jó
szívvel), a nyájnak (vagyis a nyáj
példaképévé, mintájává válva)” (1Pét
5:2-3).
És
ugyanezt mondja Pál apostol: „Viseljetek
gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket
vigyázókká (és őrizőivé) tett, az
Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)
Tit. 1,10 Mert van sok engedetlen [és rendetlenkedő, elégedetlenkedő, akaratos,
konok, dacos], hiábavaló beszédű [és hiábavaló üres fecsegést folytató] és csaló [vagyis megtévesztő, tévútra vezető], kiváltképpen [és leginkább] a körülmetélkedésből
valók [a
körülmetéltek között].
»Más fordítás: Ez azért is fontos, mert
sok az engedetlen és lázadó természetű ember, akik haszontalan dolgokról
beszélnek, és másokat rossz útra vezetnek. Főként azokra gondolok, akik a
zsidók közül jöttek«.
Tit. 1,11 Akiknek be kell dugni [és be kell fogni]
a szájukat [és le kell inteni őket]. Akik egész házakat [és egész családokat] feldúlnak, [felzaklatnak, és tönkre tesznek] tanítván
[oly
dolgokat] rút [szégyenletes, hitvány] nyereség [és haszon, előny] okáért, amiket nem kellene.
[Más fordítás: Ezek piszkos nyerészkedés kedvéért, és rút nyereségért hamis tanításokat
hirdetnek, és aljas
haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak];
»Új fordítás: A gyülekezeti vezetőnek képesnek kell lennie arra,
hogy az ilyeneket meg tudja győzni, és el tudja hallgattatni. Ezek az
engedetlenek egész családokat tönkretesznek azzal, hogy hamis dolgokat
tanítanak, amiket nem lenne szabad. Mindezt azért teszik, hogy ilyen aljas
módon szerezzenek pénzt«*
*Az apostol félelmének ad hangot
mindazok felé, akik – megmásítják az Evangéliumot annak ellenére, hogy –
megkapták Istentől elhívásukat: „Félek
azonban, hogy amiként a kígyó a maga álnokságával [ravaszságával, és ravasz mesterkedésével] megcsalta [rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja]. Akként a ti gondolataitok [a ti felfogásotok, és gondolkodásmódotok] is megrontatnak. >(a ti gondolataitokat is elpusztítják, tönkreteszik, lerombolják
és, feldúlják<, és ezért eltávolodnak [és eltántorodnak, és a ti gondolataitokat
is el fogja fordítani, és elméteket is meg fogja zavarni] a Krisztus iránt való
egyenességtől [az őszinte,
tiszta és szent hűségtől].
»Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte
ragaszkodásotoknak, a Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak«.
Mert hogyha az, aki jő
[és odamegy hozzátok, és] más
Jézust prédikál [és hirdet], akit
nem prédikáltunk [és akit mi
nem hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [és más szellemet fogadtok be], amit
nem vettetek [és nem akit
korábban kaptatok, és amit elnyertetek],
vagy más evangéliumot [azaz: örömüzenetet hallotok], amit be nem fogadtatok [és nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselnétek,
sőt szívesen vennétek]”
(2 Kor. 11,3-4).
Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy
Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe
juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá,
atyámfiai [testvérek], az
evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt
az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is
vettetek [és el is fogadtatok],
melyben állotok is, [és szilárdan
kitartotok benne; (amelyben meg is
maradtatok); melyet be is vettetek és
követtek]. Amely
által üdvözültök is [vagyis elnyeritek az üdvösséget, amelyen
át meg is menekültök], ha megtartjátok [és megőrzitek] (úgy),
aminémű beszéddel [(logosszal:
IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen]
lettetek hívőkké. [és ha ugyan
ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1
Kor. 15,1-2).
Ezért: „...úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus
Krisztusról, Róla is mint a megfeszítettről” (1Kor. 2,2).
És így folytatja az
apostol, mert: „… nincs más
[örömüzenet]; de némelyek zavarnak
[megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [és el akarják forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét;
a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó
hírként; örömüzenetként] valamit azon
kívül, amit néktek hirdettünk legyen
átok. [vagyis átkozott (átok
alatt) legyen!]. Amint előbb mondottuk [és
kijelentettük], most is ismét mondom
[és megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet
valamit [vagyis más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok, és
kaptatok], és amit elfogadtatok [és
átvettetek], átok [alatt, és
átkozott, vagyis a sátán hatalma alatt] legyen” (Gal. 1,7-9)
És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is
az” (Gal. 5,10).
Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak
egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle),
az a sátán szolgája: Kérlek [buzdítlak,
intelek] pedig titeket atyámfiai
[testvérek], vigyázzatok azokra, [és
tartsátok szemmel azokat] akik
szakadásokat [és egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást,
meghasonlásokat támasztanak; akik háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [és
kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [és akik más tudományra tanítanának azon kívül;
vagyis az ellenkezőjét tanítják annak] melyet
tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket;
Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)
„Mert az ilyenek hamis
apostolok [álapostolok], álnok
[csaló; cselszövő; csalárd] munkások,
akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteivé] változtatják
át [és adják ki; tettetik;
és hazudják] magukat [Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket,
és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus
apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik
annak, hogy Krisztus apostolai].
Nem is csoda; hisz maga a Sátán is
átváltoztatja magát világosság
angyalává [és a világosság
angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem nagy dolog azért [és nem csodálkozom], ha
az ő szolgái [az ő kiszolgálói] is
átváltoztatják [és tettetik] magukat
az igazság szolgáivá; akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [és
az ő munkájuk] szerint lészen
[Más fordítás: Nem
meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság
szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).
Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek
[óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: elkülönült, elzárkózó;
elválasztó kiemelkedően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] és
sadduceusok [jelentése: (igaz,
egyenes, őszinte); olyan vallási felekezet, de elsősorban politikai
párt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja, szekta] kovászától [erjesztő,
tovaterjedő emberi magatartásától, vagy tanításától]” azaz: „ ... a farizeusok
és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt.
16,6.12)
Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól
népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne
hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, akik néktek prófétálnak,
elbolondítnak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából
valót. És az Úrnak terhét (vagyis szavát, igéjét) ne emlegessétek többé, mert mindenkinek terhes lesz az ő szava, ha
elforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek, beszédét (vagyis
igéjét)” (Jer. 23,16).
De a galaták hallgattak ezekre a tanítókra, ezért így ír
nekik Pál apostol: „Csodálkozom, hogy
Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra
[örömüzenethez; jó hírhez] hajlotok [vagyis
olyanokra hallgattok, akik az evangéliumot mássá
teszik, megváltoztatják; és elfordultak, elpártoltak az Úrtól; átálltak, és
eltántorodtak]. Holott nincs más
[örömüzenet]; de némelyek zavarnak
[megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [és forgatni] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal
hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [legyen
átkozott, vagyis átok alatt, azaz: a sátán hatalma alatt legyen]”
(Gal. 1,6-8).
Mert a zsidók el akarják téríteni a Krisztusban szabadságot
nyert hívőket: „Némelyek pedig, kik
Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek
Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).
De a jeruzsálemi apostolok és vének megírják a Galáciában
élő hívőknek, hogy ezeket az embereket nem ők küldték: „...meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és
szavaikkal feldúltak benneteket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást” (Csel. 15,24).
A szövegösszefüggésekből megtudhatjuk, hogy mit is jelent az
„átok”: Az a beszéd, amely nem az Úr Jézust hirdeti, csak üres fecsegés, az
pedig szentségtörés: „A szentségtörő,
üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az
istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély...” (2Tim. 2,16-17)
Ezek a sátán szolgái, és nem az Úr Jézusé, és azért kell
kerülni őket, mert: „Ha valaki nem
szereti az Urat, legyen átkozott! Marana tha! (a mi Urunk jön)” (1Kor.
16,22)
Önmagára is átkot mond az apostol: „Mert azt kívánom, hogy inkább én magam legyek átok alatt, Krisztustól
elszakítva, testvéreim, az én (hús)test szerinti rokonaim helyett”(Róm. 9,3).
Mert sokan vannak, akik: „…
eltévelyedvén [és elfordulva], hiábavaló
beszédre [és üres fecsegésre] hajlottak
[és üres fecsegésre adták magukat]. »Más fordítás:
Ezeket azonban némelyek elhibázták és letértek az útról, hogy hiábavalóságokat
fecsegjenek«. Kik törvénytanítók akarván
lenni [és akik abban tetszelegnek, hogy ők a törvén magyarázói, holott] nem
értik, sem amiket beszélnek [vagyis
amiket fecsegnek], sem amiket [csökönyösen] erősítgetnek [sem amit bizonygatnak; vagy
amikről vitatkoznak; és amit olyan csökönyösen állítanak]” (1 Tim. 1,6-7).
És ezt: „A Szellem pedig nyilván (és világosan) mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi) szellemek tanításaira figyelmezvén (és
azokat hallgatva). Hazug beszédűeknek
képmutatása által (vagyis olyanokra, akik képmutató módon hazugságot
hirdetnek), kik meg vannak bélyegezve a
saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1).
Mert: „Ha valaki
másképpen tanít (és tévtanokat hirdet), és
nem követi a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédeit és a kegyesség (az istenfélő, vagyis Istent tisztelő
hit) szerint való tudományt. Az
felfuvalkodott, aki semmit (nem tud) sem
(nem) ért, hanem vitatkozásokban és
szóharcokban szenved, amelyekből származik irigység, viszálykodás,
istenkáromlás, rosszakaratú (gonosz) gyanúsítások.
Megbomlott elméjű és az igazságtól megfosztott (és az igazságot elvető) embereknek hiábavaló torzsalkodásai, akik az
istenfélelmet nyerészkedés eszközének tekintik. Azoktól, akik ilyenek,
eltávozzál” (1 Tim. 6,3-5).
Mert: „… aki eszi
(vagyis befogadja) azt, viselje az ő
álnokságának terhét; mivelhogy megfertőztette az Úrnak szentségét, irtassék ki
az ilyen ember az ő népe közül” (3 Móz.
19,8)
Tit.
1,12 Azt mondta valaki közülük, az ő saját prófétájuk: A krétaiak mindig
hazugok [folyton és rendszeresen hazudnak, és csalnak]. Gonosz [romlott, züllött, ártalmas, értéktelen, hitvány, és káros] vadak* [gonosz
vadállatok; gonosz bestiák, vagyis a vadállathoz
hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személyek]. Rest hasak [lusta,
tétlen, henyélő, hasznavehetetlen, haszontalan, és falánk népség];
»Más fordítás: Saját prófétáik közül az egyik már megállapította: „A krétaiak örök
hazugok, gonosz fenevadak és falánk naplopók; lusta haspókok; mindig csak a hasukkal törődnek«.
*Vadak: (thérion): vadállat, fenevad
Újgörög-magyar szótár /Mohai András) szerint a thério szó jelentései:
vadállat, fenevad, bestia; sárkány, ördög gonosz szellem. Balázs Károly
Újszövetségi Szómutató Szótár 2342. szócikk szerint: átvitt értelemben: a
vadállathoz hasonló természetű, kegyetlen, vérengző személy.
Tit. 1,13 E bizonyság [ez a vélemény, tanúságtétel, és
tanúvallomás] igaz [ez valóságos]:
annakokáért fedd* őket [és vond felelősségre őket, bizonyítsd rájuk, cáfold meg őket] kímélés
nélkül [intsd őket határozottan, keményen, szigorúan], hogy a hitben épek [hogy egészséges, romlatlan legyen a hitük,
és hogy a hitben erősek] legyenek.
*Fedd (elenkhó): megcáfol, megdorgál,
elítél, elmondja a hibát, megszid, megró, napvilágra hoz, rábizonyít, hibáztat,
vádol, rendreutasít, fegyelmez, szégyenbe hoz.
Tit.
1,14 Nem ügyelvén [és ne figyeljenek, és
ne hallgassanak] zsidó mesékre [ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és zsidó
hitregékkel és ne hallgassanak zsidó
mendemondákra], és az igazságot [a valóságot] megvető
[és az
igazságtól elfordult, és az igazságot elforgató] emberek
parancsolataira [és rendeleteire, és
utasításaira]*
*És Timóteust (vagyis minden Istent szeretőt) is arra figyelmezteti
az apostol: „Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy
hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi
táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan,
végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek
inkább versengéseket támasztanak [és
vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való
épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által.
[Más fordítás: Ne
foglalkozzanak emberek által kitalált történetekkel és a családjuk bizonytalan
eredetével. Ezek a dolgok csak arra jók, hogy vitatkozzanak rajtuk, és nem
Isten munkáját viszik előre. Isten tervei ugyanis hit által valósulnak meg]” (1 Tim. 1,4).
Mert: „Némelyek pedig,
kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat (a testvéreket): Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása
szerint, nem üdvözülhettek” (Csel. 15,1).
És sokan: „… az
igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez (a mondákhoz, a
mítoszokhoz) oda fordulnak” (2
Tim. 4,4).
De Te: „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd
(és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis
az Istenfélő, hívő életben)” (1
Tim. 4,7).
És: „… azokat szóljad
(és azt hirdesd), amik az egészséges
tudományhoz illenek (és ami egyezik az egészséges tanítással)” (Tit.
2,1). „
Mert nem mesterkélt
(és nem kitalált) meséket (és
mítoszokat) követve ismertettük meg
veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és (megjelenését, és) eljövetelét; hanem (úgy) mint akik (szemtanúi, és) szemlélői voltunk az ő nagyságának (az Ő
isteni fenségének)” (2 Pét. 1,16)
Tit. 1,15 Minden tiszta [mocsoktalan, érintetlen,
vegyítetlen, hamisítatlan, valódi, tiszta eredetű, romlatlan, amiben nincs
idegen anyag] a tisztáknak [vagyis
annak, aki hibátlan, bűntelen,
ártatlan, őszinte, becsületes]:
de a megfertőztetetteknek [akik beszennyezettek, bemocskoltak] és hitetleneknek [a
kételkedőknek, megbízhatatlanoknak, akik nem hisznek] semmi sem tiszta [semmi
sem mocsoktalan, hamisítatlan,
és valódi]. Hanem
megfertőztetett [sőt szennyes, bemocskolt] azoknak mind elméjük [vagyis a szívük értelme, azaz a szellemi felfogóképessége, ezért romlott az értelmük, és a gondolatviláguk] mind lelkiismeretük [vagyis szellemi-együttészlelésük].
»Más fordítás: Annak
azonban, aki hitetlen, és bűnök nyomják a lelkét, semmi sem tiszta, mivel a
gondolkodásmódja megromlott, és már nem tudja megkülönböztetni a jót a rossztól«
Tit. 1,16 Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis
tudják, és tisztában vannak
vele], de cselekedeteikkel
tagadják [de a
tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és
engedetlenek, meggyőzhetetlenek,
makacsok, és csökönyösek] és minden jó
cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki
a próbát].
»Más fordítás: Hangoztatják,
hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók,
konokok, semmi jóra nem képesek«*
*Az Úr Jézus kijelenti, hogy az
embert a beszéde teszi tisztátalanná, mert: „… ami kijön a szájból, az fertőzteti meg [az szennyezi be, és teszi
tisztátalanná] az embert. Mert: Amik
a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg [azok
szennyezik be igazán, és azok teszik tisztátalanná] az embert. Mert a szívből (a bensőből) származnak [és törnek elő, és erednek] a gonosz, és rossz gondolatok [a gonosz fontolgatások, és
szándékok; gonosz tervek]. A
gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok [szexuális bűnök.
tisztátalanságok, cédaságok, a kicsapongás és az erkölcstelenségek], lopások, hamis tanúbizonyságok [hamis
tanúskodás], káromlások [az istenkáromlások;
és a gonosz beszédek mások ellen, a rágalmazások, gyalázkodás, becsmérlődés,
szitkozódás]. Ezek fertőztetik meg
[szennyezik be, és teszik tisztátalanná] az embert…” (Mát. 15,11.18-20).
Ezek azok a
vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a
szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai
[ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok
képesek jót beszélni], holott gonoszak
[rossz, káros, semmirekellő,
hitvány] vagytok? Mert a
szívnek teljességéből [bőségéből] szól
a száj
[Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a
szív, azt szólja a száj].
De mondom néktek:
Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért
[rémáért: kijelentésért, ami lehet:
mondás, megnyilatkozás, Ige], amit
beszélnek [amit valaha kimondanak] az
emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás,
kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel
[szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak
[és igazulsz meg]. És a te beszédidből
ismertetel hamisnak [mert szavaid
alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra
ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).
Ezekről – a csak vallásos – emberekről azt mondja a Szenet
Szellem: „Mert lesznek az emberek
(önzők) magukat szeretők, pénzsóvárgók,
kérkedők, (dicsekvők) kevélyek,
(gőgösek) káromkodók, (istenkáromlók)
szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok,
tisztátalanok, (szentségtelenek). Szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek,
rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, (féktelenek) a jónak nem kedvelői, (és jóra nem hajlandók). Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek
szeretői (akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent). Kiknél megvan a kegyességnek (vagyis a
hitnek) látszata, (mert a kegyesség,
vagyis a hívő, és istenfélő, Istent
tisztelő élet látszatát
megőrzik ugyan) de megtagadják annak
erejét. És ezeket kerüld (és fordulj el ezektől)” (2 Tim. 3,2-5).
És: „Miképpen pedig
Jánnes (jelentése: előnyben részesítő, csaló, megtévesztő), és Jámbres (jelentése: ellenszegülő,
gőgös, önfejű) ellene állottak
(és ellenszegültek) Mózesnek, akképpen
ezek is ellene állanak az igazságnak; megromlott elméjű, a hitre nézve (és
a hit szempontjából) nem becsületes
(és megbízhatatlan) emberek (is)” (2
Tim. 3,8).
Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az
igazság” (1 Ján. 2,4).
Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1
Ján. 5,6).
„Még ha azt mondják
is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!”
(Jer. 5,2).
Pál apostol vallástétele: „Tudom és meg vagyok győződve az Úr
Jézusban, hogy semmi [vagyis egyetlen
egy férfi, nő vagy dolog)] sem tisztátalan [és beszennyezett;
közönséges, bemocskolt, szentségtelen] önmagában:
hanem bármi [csak] annak [a személynek] tisztátalan, aki
tisztátalannak tartja. [csak ha valaki valamit beszennyezettnek
gondol, annak az, beszennyezetté lesz]” (Róm. 14,14).
Az ember szívéről (bensőjéről)
Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és
mennyire elhatalmasodott) az ember
gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve
gondolatának minden (szándéka és) alkotása
szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).
„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).
Mert: „Csalárdabb a
szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek
vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és
a lelkek megítélője), hogy megfizessek
kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer.
17,9-10).
Dávid megvallása az Úrról: „A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz” (Zsolt. 18,27).
Ezért
így figyelmezteti a hívőket a Szent Szellem: „Semmi rothadt (bomlasztó) beszéd, (logosz: szó,
beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció,
prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki
ne jöjjön). Hanem csak, amely hasznos,
(és csak akkor szóljatok, ha az jó) a
szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást
hozzon azokra, akik hallják)”. (Eféz.
4,29).
Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot,
fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot
és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos beszédet, trágárságot)” (Kol. 3,8).
Jakab
apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Mert
mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk.
Ha valaki beszédben (logoszban) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (szómáját:
valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,2)
A nehéz idők
Nehéz időkben emlékezzünk, Isten valami jó felé vezet.
http://www.tirek.hu/
Múlt és jövő
Isten nem szégyelli a múltadat, ha jelened és jövőd az övé.
http://www.tirek.hu/
A földi élet
Keresztény szépségportál
A világ egy híd, haladj át rajta, de ne építs házat. Az élet csak egy óráig tart, töltsd azt áhítatban. G. Hajnóczy Rózsa
www.keresztenyszepsegporta
2013. december 17.
Megtérő ima.
Uram Jézus!
Szükségem van Rád!
Köszönöm, hogy meghaltál
értem a kereszten.
Kinyitom életem kapuját, és
befogadlak Téged,
Mint Uramat és Megváltómat.
Te irányítsd az életemet!
Tégy olyanná, amilyen te
akarod, hogy legyek.
Ámen!
Még álmodra is vigyázok, mondja az Úr!
„Ha lefekszel, nem rettensz
fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Péld. 3,24)
Becses vagy, mondja az Úr!
„én, az Úr vagyok a te
Istened…drágának tartalak és becsesnek…” (Ésa. 43,4)
A hústestről.
„Mert minden hústest olyan,
minta fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: Megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad
örökké” (1 Pt. 1,24)
Az Úr ad biztonságot!
„Békében fekszem le, és el is
alszom, mert csak Te adod meg Uram, hogy biztonságban élhessek! (Zsolt. 4,9)
Joseph Prince: Te kinek mondod Jézust?
8,29 Jézus tovább kérdezte
őket: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így válaszolt neki:
"Te vagy a Krisztus." (Márk)
Tudtad, hogy az határozza
meg, mit tudsz elfogadni Jézustól, hogy hogyan látod Őt? Ha Jézust, mit
gyógyítódat látod, gyógyulást fogsz kapni. Ha Jézusra úgy nézel, mint Aki a
menedéked, erős várad, akkor élvezni fogod a védelmét.
Názáretben, Jézus
szülővárosában, az emberek természeti szinten látták Őt. Azt mondták Róla: „Hát
nem az ács fia ez?
Nem Máriának hívják-e az
anyját, testvéreit meg Jakabnak, Józsefnek, Simonnak és Júdásnak? Nem közöttünk
élnek-e nővérei is mind?” (Máté 13:55-56) Jézust természet szerint látták, nem
mint a testet öltött Istent. Emiatt nem is tudott közöttük sok csodát tenni
(Máté 13:58).
Manapság sokan, köztük
filozófusok, Jézust egy jó embernek tekintik, aki példamutató életet élt. Úgy
gondolják, ha mindenki olyan életet élne, mint Ő, akkor a világ egy jobb hely
lenne.
Nem úgy tekintenek Jézusra,
mint Isten kenyerére, mely a mennyből szállt alá, hogy életet adjon a világnak
(János 6:33). Nem úgy néznek Rá, mint Aki élő vizet ad nekik, hogy soha meg ne
szomjazzanak (János 6:33). Nem úgy látják Őt, mint Isten Bárányát, aki elvette
a világ bűneit (János 1:29). Nem kapják meg Tőle, azt amire szükségük van, mert
nem becsülik meg Őt.
Jézus nem csak azért jött,
hogy követendő példát mutasson. Azért jött, hogy a Megváltónk legyen (Galata
3:13). Azért jött, hogy a mi megigazulásunk legyen (1 Korinthus 1:30). Azért
jött, hogy a pásztorunk legyen, és ne szenvedjünk hiányt semmiben (Zsoltárok
23:1).
Jézus egy alkalommal
megkérdezte a tanítványaitól: „Ti kinek mondotok engem?”. Az erre a kérdésre
adott válaszod megmutatja, hogyan látod Őt. Az pedig, ahogyan látod Őt,
meghatározza, hogy mit tudsz Tőle elfogadni. Lásd Őt Istenednek, és mindannak,
aminek kijelenti magát Igéjében, és sok csodát fog tenni az életedben.
Joseph Prince
Magyar fordítás: ahitatok.hu
http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/120-te-kinek-mondod-jezust.html
Útban hazafelé
Van remény
Minden egyes nappal közelebb kerülünk az otthonunkhoz, ahol már várnak ránk.
Ámen
Ámen
A szeretet
A szeretet csak akkor szeretet, ha nem változik meg attól sem, hogy a másik megváltozott. Gyökössy Endre
www.keresztenyszepsegporta
www.keresztenyszepsegporta
A békesség titka
Ha a félelmetes időkben Isten szeretetére hagyatkozunk, pánik helyett békességet nyerünk.
http://www.tirek.hu/
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)