Róm. 12,1 Kérlek [buzdítalak,
bátorítalak] azért titeket atyámfiai [testvéreim] az Istennek irgalmasságára, [az Isten könyörülete által] hogy szánjátok oda [mutassátok be; adjátok, állítsátok oda]
a ti testeiteket [(szómata): teljes lényeteket,
személyiségeteket] élő, szent és Istennek kedves [Neki tetsző, és elfogadható] áldozatul.
Mint a ti okos [vagyis igei] tiszteleteteket. [Más fordítás: Ez
legyen a ti szellemi dicsőítésetek és hódolatotok, és ésszerű, vagyis igeszerű istentiszteletetek, s így a
ti szolgálatotok okos (vagyis igei) legyen]*
*Újra és újra figyelmeztet a Szent Szellem: „… ne szánjátok oda a ti tagjaitokat (a test egy-egy funkciót végző tagját) hamisságnak fegyvereiül a
bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre
keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek” (Róm.
6,13) „
Avagy nem
tudjátok, hogy akinek oda szánjátok
[oda adjátok, és alárendelitek] magatokat
szolgákul [vagyis rabszolga gyanánt] az
engedelmességre, annak vagytok szolgái, [azaz rabszolgái] akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek
halálra, [vagyis ami a halálba vezet] vagy
az engedelmességnek igazságra? [vagyis
ami megigazulásra vezet]” (Róm.
6,16)
„Emberi módon
szólok [és fejezem ki magam] a ti
(hús)testeteknek erőtlensége [gyarlósága]
miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti
tagjaitokat a
tisztátalanságnak és a hamisságnak [és a gonoszságnak, törvénytelenségnek] szolgáiul a hamisságra [a törvénytelenségre]: azonképpen szánjátok [és adjátok] oda most
a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre, [vagyis most
úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok
megszentelődéseteket munkálják]” (Róm. 6,19)
„Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten
akarata szerint éljétek a (hús)testben
hátralevő időt” (1 Pét. 4,2)
És megvallhassátok, hogy: „Krisztussal együtt
megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely
életet pedig most (hús)testben élek, az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal. 2,20).
Róm. 12,2 És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok, és ne legyetek
hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok, és idomuljatok] e világhoz, [ehhez a
világkorszakhoz, ehhez a létkorszakhoz]. Hanem változzatok el [és
alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek
[a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a
szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által. [És
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok,
[és felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok]
mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata [mi a helyes, mi a kedves
előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző]*
*És hogy ez
konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek
szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)
„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a
(hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)
„Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek,
hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben
és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (a maga emberi testét). Nem
kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1
Thess. 4,3-5)
„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem
értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17).
Mint engedelmes gyermekek [mint az engedelmesség fiai, akiknek ez a döntő jellemvonásuk] ne szabjátok magatokat [ne alkalmazkodjatok] a ti előbbi kívánságaitokhoz, [ne igazodjatok azokhoz a korábbi
vágyaitokhoz, kívánságaitokhoz,
szenvedélyeitekhez] amelyek
tudatlanságotok [tájékozatlanságotok, és elvakultságotok idején,
és] alatt voltak bennetek. Hanem
amiképpen szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült] az, aki elhívott titeket, [vagyis a titeket meghívó Szenthez méltóan] ti is szentek [a világtól, és annak
szennyétől elkülönültek] legyetek teljes
életetekben [viselkedésetekben,
életmódotokban, és minden forgolódásotokban] (1 Pét. 1,14-15).
„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van.
Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz,
ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való
kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak
kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján.
2,15-17)
„Parázna
(vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak
és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az
Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az
Istennek” (Jak. 4,4)
Róm. 12,3 Mert a nékem adott kegyelem által [és segítségével] mondom
mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell
bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát, és ne gondoljon magáról a
kelleténél többre; ne fölényeskedjen, ne legyen gőgös] hanem józanon bölcselkedjék
[vagyis Isten Igéje szerint gondolkodjon], amint az Isten adta
kinek-kinek a hit mértékét. [Más fordítás: hogy elméjét ne jártassa a magas dolgokon
azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan
kell viselkednetek, józanul, Isten igéje szerint, kinek-kinek úgy, ahogy Isten
a hit mértékét kiosztotta]*
*Nem a (hús)test
bölcsességére kell támaszkodni: „Ne
légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak
veszedelmet?” (Préd. 7,16)
Mert: „Aki a maga eszében
bízik, ostoba, de aki bölcsen (vagyis
az Ige szerint) él, az megmenekül” (Péld. 28,26)
„Jaj azoknak, akik
bölcseknek képzelik magukat, és magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)
Hanem:
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne
támaszkodjál. Minden te útjaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te
útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat, féljed az Urat, és kerüld a rosszat!
Gyógyulás lesz ez testednek (szóma=egész
valódnak), és felüdülés csontjaidnak” (Péld.
3,5-8)
Róm. 12,4 Mert miképpen egy testben sok tagunk van [vagyis
ahogyan az ember személyiségének többféle szerepe, helyzete, működése van],
minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete [tennivalója; feladata; szerepe; működése, rendeltetése] van:
Róm. 12,5 Azonképpen sokan egy test (egy személy) vagyunk [egy testet,
egy személyt képezünk] a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai [egy-egy
funkciót végző tagja] vagyunk*
*Az apostol az
emberi személy alapján magyarázza a kijelentést: „Mert amiképpen a test (vagyis a személy) egy és sok tagja (vagyis sok szerepe,
helyzete) van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind
egy test (vagyis egy személy), azonképpen a Krisztus
is. Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté (egy személlyé) meríttettünk be, akár zsidók, akár
görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy
Szellemmel itattattunk meg.
Mert a test (vagyis a személy) sem egy tag, hanem sok (vagyis a test
azaz a személy egy-egy funkciót végző tagja). Ha ezt mondaná a láb:
mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-e
azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből
való; avagy nem a testből való-e azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha
az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a
testben egyenként mindeniket, amint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol
volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a
szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek
nékem. Sőt sokkal inkább, amelyek a test legerőtlenebb tagjainak látszanak,
azok igen szükségesek: És amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak
tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és amelyek éktelenek bennünk,
azok nagyobb ékességben részesülnek; Amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak
nincs erre szükségük. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak
nagyobb tisztességet adván, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem
kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Kor. 12,12-25)
„Ti pedig Krisztus teste (teljes lénye) vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Kor.
12,27)
„Mert egy a kenyér, egy test [egy kenyér, és egy test] vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk” (1 Kor. 10,17)
„Mert az Ő
testének (az Ő személyének, teljes
lényének) tagjai vagyunk, az Ő testéből (az Ő húsából) és az Ő csontjaiból valók”
(Eféz. 5,30)
Ahogyan Éva is Ádámnak: „És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát,
amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. És monda az
ember: Ez már csontomból való csont, és testemből (húsomból) való test (hús): ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1 Móz. 2,22-23)
Mert: „…Ádám …ama következendőnek [Eljövendőnek, vagyis Krisztusnak] kiábrázolása [és előképe]” (Róm. 5,14).
Róm. 12,6 Minthogy azért külön-külön ajándékaink [vagyis
a gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai] vannak a nékünk adott [és
juttatott] kegyelem szerint, akár írásmagyarázás [vagyis prófétai igehirdetés]
a hitnek szabálya [a hitnek mértéke;
hitünk helyes aránya] szerint teljesítsük [és gyakoroljuk].
Róm. 12,7 Akár szolgálat
[mások javára végzett szellemi, vagy anyagi tevékenység] a szolgálatban [munkálkodjunk,
és maradjunk; fáradozzunk; forgolódjunk, és szenteljük magunkat annak a szolgálatnak] akár
tanító, a tanításban; [vagyis szentelje
magát a tanításnak].
Róm. 12,8 Akár intő [segítségül hív (esedezés, buzdítás vagy
vigasztalás által) könyörög, kér, kérlel, imádkozik] az intésben. [a buzdító, jóra serkentő beszéddel
buzdítson; a bátorító bátorítson; a vigasztaló vigasztaljon /nyújtson
vigaszt (enyhítést)/]. Az
adakozó [aki ad a másiknak egy
részt abból, amije van] szelídségben.
[szerénységben; egyszerűségben,
egyenességben; becsületességgel; és jószívűséggel; tettetés vagy önzés és hátsó gondolatok nélküli jósággal]. Az
elöljáró [aki élen járó (mint követendő
példa); vezet, irányít; gondoskodik valakiről] szorgalmatossággal [igyekezettel;
buzgóságban; serénységgel]. a könyörülő [aki irgalmasságot gyakorol] vidámsággal [jókedvvel; derűben;
örömest; vidáman] művelje. [tegye].
Róm. 12,9 Az [Isten szerinti]
szeretet képmutatás [tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül való legyen.
Iszonyodjatok [teljes lényetekkel irtózzatok;
gyűlölettel; utálattal forduljatok el]
a gonosztól [mindentől, ami káros,
ártalmas; rossz; minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől, és]
ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok, társuljatok] a jóhoz*
*A próféták
állandóan figyelmeztetik Isten népét: „Keressétek
a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek
Istene, amint mondjátok. Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok
vissza a kapuban az igazságot (a
vezetésben az igét); talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József
maradékinak” (Ámós. 5,14-15)
„Akik szeretitek az Urat,
gyűlöljétek a gonoszt! Megőrzi ő az ő kegyeltjeinek életét; a gonoszok kezéből
megszabadítja őket. Világosság támad fel az igazra, és öröm a tiszta szívűekre.
Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsolt.
97,10-12)
„Kerüld a rosszat és
cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt” (Zsolt. 34,15)
Az apostolok pedig kifejtik,
hogy mi a gonosz, és mi a jó: „Senkinek
gonoszért gonosszal [rosszért rosszat] ne
fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt [jóra
törekedjetek, úgy hogy azt minden ember lássa]” (Róm. 12,17)
És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és
valósággal” (1 Ján. 3,18)
Róm. 12,10 Atyafiúi [vagyis testvéri] szeretettel egymás
iránt gyöngédek [egymást odaadóan
szeretők] a tiszteletadásban egymást
megelőzők [a tisztelet dolgában egymással
versengők] legyetek*
*Az apostolok újra
és újra figyelmeztetik a hívőket: „A
testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek,
mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid.
13,1-2)
„Tisztítsátok meg egész
valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli
testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból
születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23)
„A testvéri szeretetről
pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás
iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész
Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben”
(1 Thess. 4,9-10).
Már
Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „…
Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan
ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron (jelentése:
megvilágosított)
szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (jelentése: szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a
Sion hegyére (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely). Csak oda küld az ÚR áldást és
életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2)
Az apostoli
figyelmeztetés minden gyülekezetben felhangzik: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van
szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom
és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok:
ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit
ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek
tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki
a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt” (Fil.
2,1-5)
„Mindenkinek adjátok meg a
tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt (vagyis a legfőbb hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17)
Róm. 12,11 Az igyekezetben
[és fáradozásban,
erőfeszítésben, buzgóságban, szorgalomban, odaadásban] ne legyetek restek.
Szellemben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. [Más fordítás: A buzgóságban ne lankadjatok; a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok; az igyekezetben nem lusták; a
serénykedésben nem késlekedők; ne legyetek tunyák tennivalótokban. Legyetek tüzes szelleműek, izzatok a
Szellemtől. Krisztus tulajdonaként
végezzétek munkátokat, azaz: rabszolgálkodjatok]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Tudván, hogy ti az Úrtól
veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak szolgáltok.
[Más fordítás: tudván, hogy ti viszonzásul
megkapjátok az Úrtól az örökséget. az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]”
(Kol. 3,24)
Róm. 12,12 A reménységben [az
Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló (természetfölötti) elváró
reménységben] örvendezők. [derűsek;
örülők]* a háborúságban [a
nyomorúságban, szorongattatásban, elnyomásban; szorult helyzetben; /lelki-szellemi
értelemben is/; nyomorgatásban, nyomorúságban, baj, és üldözésben] tűrők. [és
kitartóak; állhatatosak, állhatatosak.
E azt jelenti, hogy: alatta maradás a tehernek, nem teszi le, viszi; „vállalja” ezeket]** a könyörgésben [imádságban] állhatatosak [szorgalmasok;
kitartók; ragaszkodók]***
*Az apostol újra és
újra arra buzdítja a hívőket, hogy örüljenek, s a Szent Szellem ennek az okát
is kijelenti: „Továbbá testvéreim,
örüljetek az Úrban. Ugyanazokat írni néktek én nem restellem, tinéktek pedig bátorságos (és titeket megerősít).” (Fil. 3.1)
„Örüljetek az Úrban
mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil. 4,4)„
…és ne bánkódjatok, mert
az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehem. 8,10)
**Az
üldöztetésekben és szorongattatásokban való állhatatosságra, a „teher alatt
maradásra” buzdítanak az apostolok: „De
emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok
szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és
gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek
azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és
vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek
értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat,
amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten
akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsid.
10,32-36)
„Akiket Isten hatalma őriz
hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá
legyen. Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok
különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal
értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus
megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre” (1
Pét. 1,5-7)
„Legyetek tehát
türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a földművelő várja a föld
drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap.
Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr
eljövetele közel van. Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne
ítéltessetek! Íme, a bíró az ajtó előtt áll. Vegyetek példát, testvéreim, a
szenvedésben és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak” (Jak. 5,7-10)
***Az imádságban
való kitartásról az Úr Jézus mondott egy példázatot is: „Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor
imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. Ezt mondta: „Az egyik városban
volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. Élt
abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte
tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Az egy ideig nem volt
rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az
embereket sem becsülöm, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony,
igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég
nélkül.” Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró! Vajon az
Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak
hozzá? És várakoztatja-e őket?” (Luk. 18,1-7)
És az apostol is így buzdítja
a hívőket: „Mindenkor örüljetek,
szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata
Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz. 5,16-18)
Róm. 12,13 A szentek szükségeire adakozók legyetek; a
vendégszeretetet gyakoroljátok. [Más
forítás: A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben. Legyetek a
vendégszeretetre alkalmat keresők, vagyis
nem csak ismerőseiteket vendégeljétek meg, hanem az ismeretlen, idegen
embereket, jövevényeket is fogadjátok be közösségetekbe)]*
*És ismét hangzik a
figyelmeztetetés: „A testvéri szeretet (legyen maradandó, és) maradjon
meg. A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon
kívül, angyalokat vendégeltek meg”
(Zsid. 13,1-2).
Cselekedjetek úgy, ahogyan
Ábrahám is, aki a sátra bejáratánál ülve: „felemelé
az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjük
siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. És monda: Jó Uram, ha kedves
vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. Hadd hozzanak, kérlek,
egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. Én
pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután
menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának:
Cselekedjél, amint szólál. És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda:
Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. A baromhoz is
elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig
siete azt elkészíteni. És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített
vala, és eléjük tevé: és ő mellettük áll vala a fa alatt, azok pedig evének” (1 Móz. 18,2-8).
Róm. 12,14 Áldjátok [vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe]
azokat, akik titeket kergetnek [vagyis
üldözőiteket]; áldjátok [jót
kívánjatok azoknak], és ne átkozzátok [és ne mondjatok rosszat]*
*Már az
Ószövetségben így szól a parancs: „Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét
vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged
gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ővele
együtt” (2 Móz. 23,4-5).
És az Úr Jézus így
figyelmezteti az övéit: „Én pedig azt
mondom néktek: Szeressétek (agapé
= Isten szeretetével) ellenségeiteket,
áldjátok (vagyis ajánljátok Isten kegyelmébe) azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket
gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket” (Mát.
5,44-48)
Erre Ő maga ad gyakorlati
útmutatást, amely által az is kijelentést nyer, hogy mit is jelent az ellenség
„áldása”: „Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik,
ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobb kéz felől, a másikat balkéz
felől. Jézus pedig monda: Atyám! Bocsásd
meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek” (Luk. 23,33-34)
És az Övéi követik Őt: „Amikor
megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz szellememet!”
Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék” (Csel. 7,59-60).
Róm. 12,15 Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal*
*A testté lett Ige
– az Úr Jézus – ezt tanítja: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt. 5,4)
És a Szent
Szellem megmagyarázza: „Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van,
legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő
szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,17)
Dávid így
imádkozik: Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul,
mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” (Zsolt. 126,6).
Róm. 12,16 Egymás iránt ugyanazon indulattal [és érzéssel] legyetek. [Más fordítás: Éljetek egymással egyetértésben; egy célra, egymás javára törekedjetek;
ugyanolyan legyen a gondolkodásotok mások iránt, mint önmagatok iránt]. Ne
kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok
magatokat. [Más fordítás: Ne legyetek fennhéjázók, nagyra törők. Ne a magas vagy fellengzős
dolgokon jártassátok eszeteket, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű
emberekhez; Ne legyetek nagyravágyók,
hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel]* Ne legyetek bölcsek [okosak; eszesek;
értelmesek] timagatokban [vagyis a
magatok értelme szerint. Ne legyetek olyanok, akik csak a saját emberi
értelmükben bíznak, és erre építenek]**
*És az apostol
részletesen kifejti az előző kijelentés értelmét, azaz: Isten akaratát: „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van
szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Szellemben, ha van irgalom
és könyörület. Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal
legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon
indulattal lévén. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem
alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (Fil. 2,1-3)
„A békességes tűrésnek és
vigasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek
egymás iránt Krisztus Jézus szerint: hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek
a mi Urunk Jézus Krisztus Istenét és Atyját. Fogadjátok be tehát egymást,
ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” (Róm. 15,5-7)
„Végezetre, atyámfiai,
legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek,
békességben éljetek; és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek” (2 Kor. 13,11)
„Csakhogy a Krisztus evangéliumához
méltóan viseljétek magatokat, hogy
akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megállotok egy Szellemben, egy érzéssel (vagyis egy személyként) viaskodván az evangélium hitéért” (Fil. 1,27)
„És akik e szabály szerint élnek, békesség
és irgalmasság azokon, és az Istennek Izráelén” (Gal. 6,16).
**Hanem: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes
elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útjaidban
megismered őt; akkor ő igazgatja a te útjaidat. Ne tartsd bölcsnek önmagadat,
féljed az Urat, és kerüld a rosszat! Egészség lesz ez a te testednek (szóma = egész lényednek), és megújulás a te csontjaidnak” (Péld. 3,5-8)
Dávid megvallása:
„…Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, Nem
törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. Inkább csitítottam,
csendesítettem magamat, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a
lényem” (Zsolt. 131,1-2)
A prófétán keresztül
is int a Szent Szellem: „Jaj azoknak, akik bölcseknek képzelik magukat, és
magukat tartják okosnak” (Ésa. 5,21)
„Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne
bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?” (Préd. 7,16).
És Pál apostol is
ere figyelmezteti a Krisztus népét: „Mert
a nékem adott kegyelem által [és segítségével] mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell
bölcselkedni; [Senki ne becsülje magát. és ne gondoljon magáról a
kelleténél többre] hanem józanon (vagyis
Isten Igéje szerint) bölcselkedjék,
amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. [és hogy elméjét ne
jártassa a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon
az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy
Isten a hit mértékét kiosztotta neki]” (Róm. 12,3)
„Akik tehát tökéletesek vagyunk, így
gondolkozzunk, és ha valamit másképpen gondoltok, azt is kijelenti majd Isten
nektek; Csakhogy amire eljutottunk, ugyanabban egy szabály szerint járjunk,
ugyanazon értelemben legyünk”(Fil.
3,15-16).
Róm. 12,17 Senkinek gonoszért gonosszal [vagyis rosszért rosszal, sérelemért; igazságtalanságért,
méltatlanságért] ne fizessetek [vagyis ne viszonozzátok sérelemmel,
igazságtalansággal, káros, ártalmas dologgal] A tisztességre [és becsületességre a Krisztusi magatartásnak
megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt [és jóra
törekedjetek úgy, hogy azt minden ember lássa]*
*És: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele,
megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!” (Péld. 24,29)
„Ne mondd: Megfizetek a
rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged” (Péld.
20,22)
Tehát: „Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért
rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint
mindenki iránt” (1 Thess. 5,15)
„Nem fizetvén gonosszal a gonoszért, avagy
szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra
hivattatok el, hogy áldást örököljetek” (1
Pét. 3,9)
„Mert Isten akarata az, hogy jót
cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát” (1 Pét. 2,15).
És azt valljátok: „Mert
gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is” (2 Kor. 8,21).
Róm. 12,18 Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, [és amennyire tőletek függ] minden
emberrel békességben éljetek*
*Az Úr Jézus azt
tanítja, hogy: „Boldogok a békességre
igyekezők (akik békét teremtenek): mert ők az Isten fiainak
mondatnak” (Mát. 5,9)
Ezért az apostol is erre
hívja fel a hívők figyelmét: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a
szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14);
Azaz: „Azokra a dolgokra
törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás
építését szolgálják” (Róm. 14,19).
Róm. 12,19 Magatokért bosszút ne álljatok [és ne szolgáltassatok a
magatok ügyében igazságot] szerelmeseim, hanem adjatok
helyet ama haragnak [amely nem egy érzelmi kitörés, hanem a bűn (vagyis
a gonosz = a sátán) ellen irányuló,
cselekvésben megnyilvánuló magatartás], mert meg van írva: Enyém a bosszúállás [vagyis az igazságszolgáltatás,
és a megvédelmezés] én
megfizetek [vagyis igazságot
szolgáltatok, vagy megigazítok] ezt mondja az Úr*
*Te pedig: „Bosszúálló (vagyis igazságszolgáltató)
ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed
felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18)
„Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az
Urat, és megszabadít téged!” (Péld. 20,22)
„Ne mondd ezt: amiképpen
cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek mindenkinek az ő
cselekedete szerint” (Péld. 24,29)
Mert:
„Enyém a bosszúállás (az igazságszolgáltatás) és megfizetés, amikor
lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami rájuk
vár! Bizony, ítél az ÚR népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy
ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja” (5 Móz. 32,35-36)
„Mert igazságot szolgáltat
népének az ÚR, és megkönyörül szolgáin” (Zsolt. 135,14).
Róm. 12,20 Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie [etesd meg őt]; ha szomjúhozik, adj innia [és
ittasd meg], mert ha ezt
műveled, [és ezt teszed] eleven
szenet [tüzes, izzó parazsat] gyűjtesz [és halmozol]
az ő fejére*
*A Szent Szellem
arra tanít, hogy mit kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek és üldöznek minket: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha
szomjazik, adj neki vizet, Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr
megfizeti néked” (Péld. 25,21-22)
Az Úr Jézus kijelentése az
Övéi részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek
azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket,
tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak,
és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd
oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se
tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne
követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is
úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31)
Hogy legyetek a ti mennyei
Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és
esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Legyetek azért ti tökéletesek,
miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mát. 5,44-45.48).
Az eleven szénről
pedig Ézsaiáson keresztül szól a kijelentés: Ézsaiás próféta az Úr jelenlétébe kerülve megrémül és így szól: „…
Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép
között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim! És hozzám repült
egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, amelyet fogóval vett
volt az oltárról; És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és
hamisságod eltávozott, és bűnöd elfedeztetett” (Ésa. 6,5-7)
Tehát azért kell eleven
szenet – vagyis élő Igét – gyűjteni az ellenség fejére, hogy ellenségből
testvérré, gyűlölő és üldözőből szerető – Krisztusi – emberré váljon!!
Róm. 12,21 Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg. [Más fordítás: Ne hagyd, hogy legyőzzön, és leigázzon a rossz téged, és hogy győzedelmeskedjen
rajtad. Inkább te győzd le a rosszat
jóval]