Az Úr Jézus Isten: „…dicsőségének
visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó
fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének
alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső
megjelenése, lényegének látható
kifejeződése. Aki hatalmas
szavának, igéjének
erejével,
hatalmával, energiájával fenntartja
és hordozza, összetartja és
irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől megtisztítva, vagyis
céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva, üle a Felségnek, a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára, a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe* (Zsid. 1,3)
*Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született. És Ő
előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő
mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).
„Aki, mikor
Istennek formájában [(morphé):
alakjában, látható megjelenési formájában] vala [(hüparkhó): létezik,
jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak]
azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem
tekintette olyan dolognak, amelyhez
föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).
Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (a logosz). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala
lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s
egyetlen létező sem lett Őnélküle).
És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő
dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz:
Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: VALÓSÁGGAL, azaz: az IGÉVEL); akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő
volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem
fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva).
Az Istent soha senki nem látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg,
vált láthatóvá); az egyszülött
Fiú, aki az Atya kebelében van, az
jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt.
(Más fordítás: Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá)
(Ján. 1,1-3.14.16.18).
A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról:
„Én és az Atya egy [és
ugyanaz] vagyunk” (Ján. 10,30).
A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi
ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (Jelentése: aki a
lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik). Aki
engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a
beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig
bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában
vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a
cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).
Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy
most az Ő gyermekeiben: „Mert
tetszett az Atyának [az egész
Teljességnek], hogy Őbenne
lakozzék az egész teljesség.
[Más
fordítás: minthogy az Atya úgy látta
helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti].
„Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége
testileg (szóma: énjében),
[Más fordítás: Mert
őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol.
1,19. 2,9.
Kol. 1,15).
„Pál
apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten,
elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten
(aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált;
megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma). Megláttatott
(megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok
(népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).
Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a
halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden
fejedelemségen és hatalmasságon és
(ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet
segítségül hívnak] nemcsak e
világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami
még KÖRÜL fog venni; az eljövendő
(világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt
tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott
gyülekezetnek)] fejévé. Mely az Ő teste (szóma
= lénye), teljessége Őnéki
[amely telítve van azzal], aki mindeneket
betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).
A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott) gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz
bizonyság (a hű és igaz tanú), az Isten teremtésének kezdete (arkhé: eredete)” (Jel. 3,14).
János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld
alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken
ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom
örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és
imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).
És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy
halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az
utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak
a halál és a pokol kulcsai” (Jel.
1,17-18).
Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet
és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te
adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)
A jubileumi kommentár magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten
„személyének képmása” (charaktér tés hypostaseós autou). A
„charaktér”
szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely más tárgyra bevágott, bemetszett
írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti továbbá azokat a testi vagy
szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy vagy személy magán visel, s
amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten lényege a földi-emberi valóságba bemetszve.
Isten önmaga lényegének ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében
metszette ki oly világosan és élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy
meg ne lássa az Atyát” (Zsid. 1,1–4)
A Szent István Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya
Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy kisugárzik.
Robinson így fogalmazza meg az Úr Jézus személyét: Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában (Robinson).