1 Pét. 1,1 Péter, Jézus Krisztusnak apostola [(aposztolosz): meghatalmazott,
teljhatalmú megbízott, aki a küldő személy hatalmával szól, cselekszik. Aki
kiküldött, Jézus Krisztus követe].
A Pontusban [jelentése: tenger,
hullám], Galáciában [jelentése: gallok] földje, Kappadóciában [jelentése:
nádas vidék; jó lovak tartománya]. Ázsiában [jelentése: mocsár] és Bithiniában (jelentése: korai
sietség; hatalmas
zúgás; heves rohanás) elszéledt [(diaszpora): szétszóródott,
szétszórtságban élő] jövevényeknek,
[Más fordítás: Isten kiválasztott
népének; zarándokoknak, akik átmenetileg
idegen helyen tartózkodnak, tehát olyanok, akiknek nem otthona a világ]*
*Jakab így ír
a diaszpórában élő hívőknek: „Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más
helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a
Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó
szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet: [örüljetek]” (Jak. 1,1).
És Péter
apostol így figyelmezteti a megváltottakat: Szeretteim,
kérlek titeket, mint jövevényeket és
idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat (vagyis tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az
érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek
a lélek (vagyis életetek) ellen
vitézkednek (és küzdenek) (hadat viselnek az életetek ellen)” (1Pét 2,11).
Pál apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Azért mivelhogy
mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben (szómati: ebben a
lényünkben, személyünkben) lakván, távol vagyunk [távol lakunk] az Úrtól.
[Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg
róla, hogy míg e testben (ebben a
valónkban) vándorként élünk (jövevényekként vagyunk),
távol járunk az Úrtól”
[Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és tudjuk, hogy amikor a
testben (személyiségünkben)
otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, idegenben vagyunk]” (2 Kor. 5,6).
„Mert a mi országunk [(politeuma): polgárjogunk
/modern szóval: állampolgárságunk/= magatartásunkat meghatározó eredetünk és
hovatartozásunk a] mennyekben van,
ahonnét a megtartó [(szótér):
szabadító, megmentő, üdvözítő; védő,
pártfogó; gyógyító] Úr Jézus Krisztust is
[mint üdvözítőt] várjuk [(apekdekhomai): türelmetlenül
/ nagyon / sóvárogva]” (Fil. 3,20).
És Péter apostolon keresztül
megerősítést nyer, az hogy kiknek szólnak a levelek: „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk
egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus
Krisztusnak igazságában” (2 Pét. 1,1).
Hiszen: „Nincs zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]…
mert ti mindnyájan egyek vagytok
[eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban”
(Gal.
3,28)
1 Pét. 1,2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [(prognószisz):
előzetes elhatározása] szerint, a
Szellem megszentelésében, [a Szellem megszentelő munkája (hagiaszmosz):
Isten céljaira való elkülönítése által] engedelmességre [figyelmes hallgatásra, vagyis
szolgálatkészségre] és Jézus Krisztus vérével való
meghintésre: kegyelem [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodása], és békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] adassék néktek bőségesen*
*Ugyanis, Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr
Jézusban – tesz megigazulttá mindenkit: „Mert akiket
eleve ismert, [öröktől fogva tudott; kiválasztott; felismert] eleve el is rendelte, [a többiektől
eleve különválasztotta] hogy azok az ő
Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek. [Fiának képmását öltsék magukra;
hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia] hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi [sok testvér] között.. Akiket pedig eleve elrendelt,
[előre elválasztott; különválasztott] azokat
el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította; [megigazulttá
nyilvánította] akiket pedig megigazított,
[megigazulttá tett] azokat meg is
dicsőítette” (Róm. 8,29-30).
Az idők kezdete előtt már úgy
döntött Isten, hogy Jézus Krisztusban újjászül mindeneket: „Eleve
elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő
akaratának jó kedve szerint, Őbenne, akiben vettük is az örökséget, eleve
elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának
tanácsából cselekszik” (Eféz. 1,5.11).
„Ez felel meg örök végzésének, amelyet megvalósított Krisztus Jézusban,
a mi Urunkban” (Ef. 3,11).
Azért: „… hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom
edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre… Akikül el is hívott minket
nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is” (Róm. 9,23-24).
És: „Mi pedig mindenkor [azaz minden időben, és mindig] hálaadással tartozunk az Istennek ti
érettetek atyámfiai [testvéreim], akiket
szeret [(agapaó): [(agapaó): Ez azt jelenti:
magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis
teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] az Úr, hogy kezdettől [(arkhé): az eredettől] fogva kiválasztott [kijelölt] titeket Isten az üdvösségre, a Szellem (meg)szentelésében [(hagiaszmosz): Istennek szentelt, Isten tulajdona; Isten
céljaira való elkülönítés a világtól; tökéletes, hibátlan, tiszta, Istenhez
méltó] és az igazság [(alétheia): a valóság, a hazugság ellentéte, ami nincs
elrejtve, elkendőzve; Isten Igéje] hitében. [Más fordítás: Mi pedig mindig
hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvéreink, akiket szeret az Úr,
mivel titeket az Isten zsengeáldozatul [a termés első részeként]
kiválasztott a maga számára, a Szellem megszentelése és az igazságba (Isten Igéjébe) vetett hit által a
megmenekülésre]” (2 Thess. 2,13)
1 Pét. 1,3 Áldott [imádni való] az Isten, azaz a mi Urunk Jézus Krisztusnak [Istene és] Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint [az ő nagy könyörületességéből, gyengéd,
szerető irgalmából] újonnan szült minket élő reménységre [vagyis
az Isten ígéreteire irányuló, ember
fölött álló, „földöntúli” reménységre] Jézus Krisztusnak a halálból [a
halottak közül] való feltámadása által
(feltámadásán keresztül)*
*És így folytatódik a
kijelentés: „Maga pedig a mi Urunk Jézus
Krisztus, vagyis az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket [és aki kifejezte a
szeretetét irántatok] és
kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg” (2 Thess. 2,16).
„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni,
átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni,
feloldódni a szeretetben] Isten e
világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a
lakóit is], hogy az Ő egyszülött [az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): és birtokoljon]” (Ján. 3,16).
„Az Ő akarata szült
minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami
megfelel a tényeknek, (logosza)]
igéje
által, hogy az ő teremtményeinek valami
[mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott
minket életre a valóság szavával, az Igével] (Jak. 1,18).
Azokat: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek
akaratából [ösztönéből], sem a
férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem
Istentől [Istenből] születtünk” (Ján.
1,13).
És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan
magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1Pt.
1,23).
Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt
mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).
„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész): működő, tevékeny, hatékony; élő energia), és élesebb (tomóterosz
tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (kardnál). És elhat (diikneomai: keresztül eljut,
áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek (harmosz:
ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz:
felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az
ízületek és a velők szétválásáig). és
megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: gondolat, nézet, vélemény,
gondolkodás) (szándékait)” (Zsid. 4,12).
Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság,
az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logoszában, igéjében),
mely az Evangélium” (Kol. 1,5).
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten
ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9).
És: „Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk
véghezvitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő
irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket az
újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és
megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött
reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (a mi Üdvözítőnk) Jézus
Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).
Az Úr Jézus kijelentése az
újjászületés szükségességéről: „… ha
valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. … Ha
valaki nem születik [nem származik] víztől
és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes
bemenni] az Isten országába [Isten
királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).
És mindazok újjászületve szentek
lesznek, akik az első zsengék beszédét – igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent
akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle
készült kenyér is] és ha a gyökér szent,
az ágak [a hajtás, a sarj] is
azok” (Róm. 11,16)
1 Pét. 1,4 [Arra az el nem múló]
romolhatatlan, szeplőtelen [mocsoktalan, makulátlan, be nem szennyezett] és hervadhatatlan [el
nem múló] örökségre,
amely a mennyekben van fenntartva [és megőrizve] számunkra.
[Más fordítás: Most tehát
reménységgel várjuk azokat az áldásokat, amiket Isten készített nekünk, a
gyermekeinek. Ezeket az áldásokat semmi sem teheti tönkre, soha meg nem
fakulnak, sem nem veszítenek az értékükből, mert a Mennyben őrzik őket a
számotokra]*
*És így folytatódik a kijelentés: „Mert reménységben tartattunk meg [megváltásunk még reménybeli,
ugyanis Megváltásunk
megtörtént, de a földi élet látható jelenségei ezt nem kinyilatkoztatják,
hanem elrejtik. Ez a remény a mi bensőnkben a Szellemmel együtt van elhelyezve,
és ez még nem látszik, mármint a mi „bensőnk”, vagy „belső emberünk] a reménység pedig, ha
láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? [Az a remény viszont,
amit már teljesedni látunk, többé nem remény]. Ha pedig, amit nem látunk,
azt reméljük, kitartással [állhatatosan, örömteli (vagy
reményteljes) tűréssel, és kitartással] békességes tűréssel [türelemmel] várjuk” (Róm. 8,24-25).
„Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet
reménysége szerint” (Tit. 3,7).
A türelmes
várakozás jutalma pedig: „tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól
az örökséget; az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát” (Kol. 3,24).
Ezt az Evangélium jelenti ki: „A
mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság
[(alétheia):
valóság=Ige] beszédében
[(logosz):
Isten Igéje],
mely az evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír; győzelmi hír,
győztes hadvezér érkezésének híre]” (Kol. 1,5).
„Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök
időknek előtte” (Tit. 1,2).
Már Dávidon keresztül is azt tanácsolja
a Szent Szellem: „Légy csendben, és várj az
Úrra…” (Zsolt. 37,7).
És: „Hálákat adván [örömmel] az Atyának, ki alkalmasakká [feljogosított; méltókká; képessé] tett
minket a szentek örökségében való részvételre [részesedésben] a világosságban; [Más fordítás: úgyhogy örömmel fogtok hálát adni az
Atyának, aki elégségesnek ítélt titeket arra, hogy a világosságban (a fényben) részt nyerjetek a szenteknek szánt örökrészben]”
(Kol. 1,12).
1 Pét. 1,5 Akiket Isten hatalma [(dünamisz):és ereje] őriz [(phrúreó): védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el
nem jön az üdvösség beteljesülése] hit
[bizonyosság, meggyőződés, hitvallás, hűség] által az üdvösségre [a
megmenekülésre]. Amely készen van [(hetoimosz):
elő van készítve, és itt van, kéznél van], hogy az utolsó időben [(eszkhatosz):
a jelenlegi létkor befejeződésekor]
nyilvánvalóvá legyen [(apokalüptó): lelepleződjék].”
»Más fordítás: Mindez a tiétek,mert ez a teljes megmenekülés már el van készítve
akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét
teljesen megtapasztaljátok majd, mert csak az idők végén – az elrendelt
alkalmas időben – válik jól láthatóvá«*
*Addig is: „… az Istennek békessége [(eiréné): ez egy olyan állapotot jelent, amelyben minden a maga helyén van: épség;
jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás],
mely minden értelmet felülhalad [(hüperekhó): az értelem fölé
emelkedik, fölötte áll, felülmúl]. Meg
fogja őrizni [(phrúreó): őriz,
őrködik, őrséget áll] szíveiteket [(kardia): a szellemi élet központja] és gondolataitokat [(noéma): felfogás, gondolkodásmód,
gondolat; döntés, ötlet, terv, szándék; maga az intézkedés] a Krisztus Jézusban.” (Fil.
4,7).
„És én örök életet adok nékik; és
soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Ján. 10,28).
Ezért megvallhatjuk a Zsoltár szavaival, hogy: „Ha
szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen
kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Elvégzi értem az Úr. Uram, a te
kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!” (Zsolt.
138,7-8)
Mert Isten az: „Aki meg is erősít… mindvégig feddhetetlenségben, a mi
Urunk Jézus Krisztusnak napján” (1 Kor. 1,8)
Hiszen: „Ő megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő
szerelmes Fiának országába” (Kol. 1,13)
1 Pét. 1,6 Amelyben örvendeztek, [(agalliaó): túláradó örömmel
ujjongtok, és ugráltok az örömtől]. Noha most [(arti) jelenleg] kissé [(oligosz): egy kis időre], ha meg kell lenni [(dei): mert
szükségszerű, hogy meg legyen].
Szomorkodtok [(lüpeó): szomorúságot okoz, és elszomorodtok] a
különféle [(poikilosz): változatos, bonyolult, sokrétű, nehéz, és sokféle, támadó élű] kísértések [(peiraszmosz): bűnre
csábító próbálkozások, a gonoszság
megtapasztalása, ingerlés és provokáció] között*
*Az
apostolokon keresztül kerül kijelentésre, hogy a kísértés nem más, mint az
üldözések, és az ebből eredő szenvedések, hát: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne
idegenkedjetek, és ne ütközzetek) meg
attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely
próbáltatás (kísértés, ingerlés provokáció által, és) végett támadt köztetek. (amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen,
szokatlan) dolog történnék (és
fordulna elő) veletek. Sőt, (a
szerint) amennyiben részetek van (és
személyes közösséget vállaltok, részt vesztek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek,
hogy az ő dicsőségének megjelenésekor
(lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is
vigadozva (túláradóan boldogok lehessetek, és rendkívüli módon ujjongva
örülhessetek), és örvendezhessetek.
(A legteljesebb mértékben) boldogok
[vagytok], ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek
(az isteni Felség) Szelleme, [akit] amazok káromolnak (becsmérelnek, és
tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de
ti dicsőítitek azt”. (1Pét 4: 12-14).
„Mert a mi [mostani] pillanatnyi könnyű(súlyú) [könnyen elviselhető, jelentéktelen] szenvedésünk [nyomorúságunk, (szorongattatás, gyötrés, megpróbáltatás,
gyötrődés, szorongás)] igen-igen
nagy [minden mértéket meghaladó] örök
[súlyú] dicsőséget szerez
nékünk; [ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg
nekünk, és munkálja ki számunkra]” (2 Kor. 4,17).
„Mert azt
tartom, [és állítom] hogy amiket most [a jelenlegi
időszakban] szenvedünk
[megtapasztalunk, ami történik velünk] nem
hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. [véleményem
szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul
(láthatóvá lesz; ki fog nyilatkozni) rajtunk. Úgy számítom ugyanis, hogy a
mostani idő (ennek az életnek) szenvedései nem érdemlik meg, hogy
összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog
hullani]” (Róm. 8,18).
„A minden(fajta) kegyelemnek (jótétemény, kedvezés,
ajándék, öröm, nagylelkűség, bőkezűség szerzője, és) Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére (dicsőségébe) hívott el minket a Krisztus Jézusban.
Titeket, akik rövid ideig (és keveset) szenvedtetek
(rövid szenvedésetek után), ő maga tegyen
(és tesz) tökéletesekké. (és
alkalmassá), (Ő fog helyre fog igazítani) (teljesen befejez, tökéletessé tesz,
helyreállít), erősekké (rögzít,
erősít, megalapoz, rendíthetetlenül kitűz, megerősít), szilárdakká (megerősít, támogat, megszilárdít [szellemi
ismeretekben és hatalomban]), és
állhatatosakká (megalapozva).” (1Pét
5:10).
Ezért: „Teljes (nagy) örömnek
(jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek) tartsátok testvéreim, ha sokféle kísértésbe estek (a gonoszság
megtapasztalása által, provokáció által)” (Jak. 1,2).
Már az Úr Jézus kijelentette: „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak,
gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény / vagy bíróság / előtt vád alá
helyeznek] titeket és minden(féle)
gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat
rátok fognak énmiattam]. Örüljetek és örvendezzetek [sőt ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor],
mert a ti jutalmatok [a ti kárpótlásotok] bőséges [és nagy fizetség jár nektek] a
mennyekben: mert így háborgatták [így
üldözték, zaklatták, és vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni
akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [akik előttetek éltek] (Mát. 5,11-12).
Mert: „Ha e
világból (valók) volnátok, a világ
szeretné azt, ami az övé (azaz: a magáét); de mivelhogy nem vagytok e világból (valók), hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl
titeket a világ. Emlékezzetek meg ama beszédekről (azokról az igékről), amelyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a
szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én
beszédemet (az én igémet) megtartották,
a tiéteket is megtartják majd. De mindezt az én nevemért cselekszik (és
teszik) veletek, mivelhogy nem ismerik
azt, aki küldött engem” (Ján. 15,19-21).
Jakab apostol bátorítása: „Például
vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a
szenvedésben és béketűrésben (a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10).
És az apostol folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és az kegyelem), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző
lelkiismerettel) tűr keserűségeket,
(sérelmeket) méltatlanul (és
igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda
dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a
hibátok miatt kapott verést)? De ha jót
cselekedve és mégis szenvedve tűrtök (és ha kitartóan cselekszitek a jót és
tűritek érte a szenvedést), ez kedves
dolog Istennél (ez kedves az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).
És az apostol így folytatja: „Mert néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).
1 Pét. 1,7 Hogy a ti kipróbált [(dokimion): és a próba alapján igazinak,
valódinak bizonyuló] hitetek [(pisztisz): és
hűségetek, megbízhatóságotok, hiteles hitvallásotok]. Ami sokkal becsesebb [és sokkal értékesebb] a veszendő, de tűz
által kipróbált [(dokimadzó): megvizsgált,
jóváhagyott jónak / megfelelőnek /
alkalmasnak bizonyuló] (vert)aranynál.
Dicséretre [(epainosz): elismerésre], tisztességre [megbecsülésre,
tiszteletre] és
dicsőségre [dicsőséges ragyogásra] méltónak találtassék [és méltónak bizonyuljon] a Jézus
Krisztus megjelenésekor [(apokalüpszisz): lelepleződésekor,
kinyilatkoztatásakor, kijelentésekor]*
*Mert: Az a nap [az Úr napja] fogja világossá [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra)
hozza] mivel tűzben jelenik meg.
[érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni
(lepleződni); hull le róla a lepel] és
akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd
megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg]” (1Kor. 3,13).
Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé,
megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor
(nyomorúság, szenvedés, elnyomás) kemencéjében”
[olvasztókemencéjében] (Ésa. 48,10).
És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket
pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki
örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5
Móz. 4,20).
Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas
olvasztókemencéjéből – mert: „...magának
kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz.
1,4).
A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent
Szellem: „Mert az Istennek beszéde (logosza):
igéje) élő és ható (energész):
működő, tevékeny, hatékony; élő energia). és
élesebb (tomóterosz tomosz:
élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden
kétélű fegyvernél (kardnál). És elhat
(diikneomai:
keresztül eljut, áthatol) a
szívnek (pszükhé: élet) és léleknek (pneuma): szellem, az ízeknek (harmosz: ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz:
felosztás, megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a lélek, az
ízületek és a velők szétválásáig). És
megítéli (kritikosz: döntésre alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: gondolat, nézet,
vélemény, gondolkodás, és szándékait)” (Zsid. 4,12).
Már a prófétán keresztül kijelenti ezt az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29).
És a testté lett Igéről: „ ...
amikor megjelenik [(apokalüpszisz): lelepleződés;
kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel lerántása tényről, igazságról;
megnyilvánul] az Úr Jézus az égből [a
mennyből] ... Tűznek lángjában
[lángoló tűzben]…”(2
Thess. 1,7-8).
„Tudván,
hogy a ti hiteteknek [(pisztisz):
és hűségeteknek] megpróbáltatása
[(dokimion): próbatétele,
próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást
[(hüpomoné): kitartó,
állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez. [Más fordítás: hitetek
erőpróbája állhatatosságot eredményez]”
(Jak. 1,3).
Pál apostol bizonyságtétele: „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [és ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban;
Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a
nyomorúság] békességes tűrést nemz,
[és kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)]. Az
állhatatosság [és a kitartás,
örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a
kipróbáltságot [vagyis
megvizsgáltságot] a kipróbáltság a
reménységet [és biztos várását
jelenti annak, ami be is fog következni].
A reménység pedig nem szégyenít
[és nem csal] meg; [és nem engedi,
hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek
szerelme [agapéja, természete] kitöltetett
[és kiáradt] a mi szívünkbe [a mi bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,3-5).
Hát: „Ne dobjátok el hát
bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35).
De: „Az ezüsthöz tégely kell, az
aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR” (Péld. 17,3).
És már Mózesen keresztülhangzik a prófécia a
gyülekezetekről: „Csinálj gyertyatartót
is tiszta aranyból (színaranyból); vertaranyból készüljön a gyertyatartó; annak
szára, ága csészéi, gombjai és virágai ugyanabból legyenek” (2 Móz. 25,31).
János apostol látja a feltámadott Urat, és a „vertaranyból”
készült gyertyatartót: „Megfordultam,
hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany
gyertyatartót láttam. És a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú
palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve. Feje és haja fehér volt,
mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja. lába hasonló volt a kemencében
izzó aranyérchez (mintha kemencében tüzesedtek volna meg). Hangja olyan, mint a sok vizek zúgása.
Jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és az ő
arca, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik. Írd
meg tehát, amiket láttál… a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál,
és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét
gyertyatartó pedig a hét gyülekezet” (Jel. 1,12-16.19-20)
1 Pét. 1,8 Akit, noha nem láttatok, [mégis] szerettek [(agapaó): Vagyis
teljesen odaszántátok magatokat, Ez azt jelenti: elveszni, feloldódni a
szeretetben]; akiben,
noha most nem látjátok, de hisztek [és bíztok] benne, kibeszélhetetlen [kimondhatatlan] és (meg)dicsőült [túláradó] örömmel örvendeztek [ugráltok
az örömtől és ujjongtok]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Mert
hitben járunk [szó szerint: járunk-kelünk, forgolódunk, életmódot
folytatunk], nem látásban [nem szemlélésben, mert a szemlélet még nem
osztályrészünk (nem fizikai érzékelésben)]” (2 Kor. 5,7).
Azért: „Mert most (ma még ugyanis) tükör által [Itt: a teljes mondat: „tükörből
látunk… és a kép rejtélyes, vagy: tükörből kapunk sejtelmes (rejtélyes,
talányos, megfejtésre váró) képet] homályosan,
[Itt a mondat: tükörből nézünk (mindent) és a kép nem tiszta, vagy nem fejthető
meg jól, homályos marad] látunk.
[képes beszédben, talányokban]…” (1 Kor. 13,12) .
De már: „Szeretteim, Isten
gyermekei vagyunk,(csak) még nem lett
nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha (amikor ez) nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk
Őhozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van (olyannak fogjuk őt látni,
amilyen valójában)” (1 Ján. 3,2).
Az Úr Jézus kijelentése: „Mivelhogy láttál engem, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek”
(Ján. 20,29).
A prófécia így hangzik a megváltottakról: „Hisz az Úr megváltottai (akiket az ÚR
kiváltott) megtérnek (vagyis
visszatérnek), és ujjongás között Sionba
(Jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezetbe)
jönnek. És örök öröm fejükön, (boldog
örömben lesz részük) vígasságot és örömöt
találnak; és eltűnik (és szökik, és menekül előlük,) fájdalom (szomorúság, bánat, gyász) és sóhaj, (nyögés, jajgatás)”
(Ésa. 35,10)
1 Pét. 1,9 Elérvén hitetek (vég)célját,
a lélek [vagyis egész lényetek,és életetek] üdvösségét [megmenekülését];
»Más fordítás: Így éritek el a hitetek végcélját: egész lényetek, és életetek megmenekülését és teljes
átformálódását« A régi kéziratok egy része szerint: „a hit célját, az emberek
üdvösségét” (Bibliatanács megjegyzés)*
*Mert: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni;
(és senki sem lehet kedves Isten előtt) mert
aki Isten elé járul, (és Őt keresi) hinnie
kell, hogy Ő (van) és létezik, és
megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid. 11,6).
És: „…
minekutána felszabadultatok a bűn alól, (rab)szolgáivá lettetek pedig az
Istennek megvan a gyümölcsötök a
megszenteltetésre, a vége pedig örök élet [Gyümölcsötök a megszentelődés,
célotok az örök vagyis: A természetfeletti élet; az életnek egy más létezési
formája]” (Róm. 6,22).
Ezért most már: „… ne szabjátok magatokat
[ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,
ne alkalmazkodjatok (és ne idomuljatok)]
e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz].
Hanem változzatok el [alakítsátok,
formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek;
vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének]
megújulása által [hanem
gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok,
[felismerjétek; megítélhessétek;
megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és
tökéletes akarata. [mi a helyes,
mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).
1 Pét. 1,10 Amely üdvösség [megmenekülés] felől tudakozódtak és nyomozódtak [és keresték, kutatták és
vizsgálták] a próféták [(prophétész):
az Isten nevében szóló, isteni akaratot
közvetítő személyek], akik az irántatok való [és nektek szánt] kegyelem felől [(kharisz): kegyelem, vagyis Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való
megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben] jövendöltek [vagyis
prófétáltak]*
*Az Úr Jézus – Akiben Isten szeretete, és szeretetének konkrét cselekedetekben való
megnyilvánulása jelent meg az emberért, az emberen és az emberben - a tanítványaihoz így
szól: „És a tanítványokhoz fordulván,
monda ő maguknak (és nekik külön ezt mondta): Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mert mondom
néktek, hogy sok próféta és király
kívánta (és szerette volna) látni, amiket ti láttok, de nem látták; és hallani, amiket
hallotok, de nem hallották” (Luk.
10,23-24)
1 Pét. 1,11 Nyomozódván [vizsgálva, és kutatva], hogy mely
vagy milyen időre [(kairosz): korszakra] jelenté azt
ki [(déloó): mutatta meg, és jelezte] a
Krisztusnak őbennük levő [őbennük lakozó, és működő] Szelleme. Aki
eleve [vagyis előre hirdette, és] bizonyságot tett a
Krisztus szenvedéseiről [a Krisztusra
váró szenvedésekről] és az azok után való [és az ezeket követő] dicsőségről [megdicsőülésről]*
*Az Úr Jézus
így szól azokhoz, akik nem ismerik fel a megmenekülés útját, idézve a
próféciákat: „Monda
nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők
megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [és az lett a
sarokkő; a szegletkő] az Úrtól
lett [származott] ez [és az Úr munkája, mert az Úr tette azzá].
És csodálatos a mi szemeink előtt [és
csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért
mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [elveszítitek, mert elragadtatik] az Istennek országa [az
Istenkirálysága], és oly népnek [a
pogány népnek] adatik, amely megtermi
annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [mert összezúzza magát,
és darabokra törik]; akire pedig ez
[a kő] esik reá, szétmorzsolja azt” (Mát. 21,42-44).
Dávid így prófétál erről, és ezt idézi az Úr Jézus: „Az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett (vagyis az lett a sarokkő)! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! (Zsolt. 118,22-23).
Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a
botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért
van meg az Írásban (és ezért
mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek
Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban,
meg nem szégyenül (azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség)
(és számotokra, hívők számára tehát érték); az
engedetleneknek (vagyis aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek
(és a próbán elvetettek, elutasítottak), (és megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (az lett szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (és botlásnak) kövévé
s botránkozásnak (és botránynak) sziklájává;
Akik engedetlenek (akik nem hisznek, hanem szándékosan és önfejűen,
hitetlenek) lévén, megütköznek (és nekicsapódnak,
nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás:
Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1
Pét. 2,6-8).
Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az
igazság [a megigazulás] törvényét
követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra] nem jutott el az igazság [vagyis a
megigazulás] törvényére [vagyis
a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért?
Azért, mert nem hitből keresték [és
akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [és
a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést
tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés
[és megütközés; botlás] kövét és
megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy
felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely);
és aki hisz Őbenne, [és magát
rábízza] nem szégyenül meg [nem fog
csalódni]” (Róm. 9,31-33).
És Izráel azért nem ismerte fel, mert csak a
Szent Szellem által lehet megérteni a próféciákat: „… mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság Szelleme” (Jel.
19,10).
A próféták erről prófétáltak: „Ezért így szól az én Uram, az ÚR (Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem
le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem
fut!” (Ésa. 28,16).
És hogy ki lesz a botránkozás sziklája, arról Ézsaiás így prófétál: „A
seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek
szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két
házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s
elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak! Kösd be e
bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!” (Ésa. 8,13-16).
Dániel is próféciát kap a végidőkről, de azt
írja, hogy: „Én pedig hallottam ugyan, de
nem értettem, ezért megkérdeztem: Uram, mi lesz végül mindebből (Uram, mi
lesz ezeknek vége)? És monda: Menj el
Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek (ezek az igék) a vég idejéig (a végső időkig)” (Dán. 12,8-9).
Péter apostol figyelmezetése Krisztus népe
számára.„ Ezért egészen bizonyosnak
tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen
világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag
szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem
ered önkényes magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a
prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólottak az Istennek szent
emberei” (2 Pét. 1,19-21).
1 Pét. 1,12 Akiknek megjelentetett, [és
kinyilatkoztatást kaptak; akik előtt leleplezték] hogy nem
maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal [az
örvendetes közlésekkel]. Amelyeket most [és mostantól]
hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az Evangéliumot [vagyis amiket most az Evangélium, vagyis az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó
hír hirdetői prédikálnak] nektek
az egekből [vagyis a mennyből]
küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok [sóvárogva] vágyakoznak betekinteni”*
*A feltámadott Úr ezt a parancsot adta apostolainak: „Nékem
[és bennem] adatott minden
hatalom mennyen
és földön. Elmenvén azért [tehát], tegyetek
tanítványokká [és tanítsatok] minden
népeket [az összes
nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a
Szent Szellemnek nevében [hatalmába,
dicsőségébe, erejébe], Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt,
amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ
végezetéig [vagyis e
kor célba érkezéséig, beteljesedéséig]. Ámen!” (Mát. 28,18-20).
De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt
[hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim
[bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint
az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel.
1,8).
Lukács bizonyságtétele a kapott parancsról így hangzik: „És monda nékik: Így van
megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból [a halottak közül] harmadnapon. És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében a megtérésnek és a bűnök
bocsánatának [vagyis hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észre térést) az
Ő nevében a bűnök megbocsátása végett] minden
pogányok [minden nép; az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti
vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk]. És ímé én elküldöm ti reátok
az én Atyámnak ígéretét [én elküldöm nektek, akit Atyám ígért]; ti
pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig maradjatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei
erővel [Más fordítás: Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő
hatalomba bele nem öltöztetnek titeket]” (Luk. 24,46-49).
És ők hirdették az örömhírt:
„Velük együtt bizonyságot tevén arról az
Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek
közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4)
1 Pét. 1,13 Annakokáért felövezvén elmétek derekait [gondolkodásotok csípőjét, készüljetek fel], mint józanok, [mint megfontoltak,
józanul, végcél felé tartva, bevégzettekhez
illően]* Tökéletesen
[és teljes bizonyossággal, megingathatatlanul]
reménykedjetek**
[és bízzatok] abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz
néktek, mikor megjelen, [melyet a
Krisztus Jézus kinyilatkoztatása,
kijelentése, lelepleződése fog hozni nektek]
*Már az Úr Jézus arra buzdít,
hogy: „Legyenek a ti derekaitok [csípőtök] felövezve [körülövezve, vagyis ruhátok övvel leszorítva, hogy menni tudjatok], és
szövétnekeitek [lámpásotok, vagy mécsetek] meggyújtva. [Más fordítás: Legyetek
készen! Legyetek felöltözve teljesen, és lámpásotok mindig világítson]” (Luk. 12,35)
„Álljatok hát elő (szilárdan) körülövezvén, (vagyis ruhátokat övvel leszorítva, hogy
harcolni / menni tudjatok. Szellemi értelemben: álljatok készen a
harcra) derekatokat
[csípőtöket] igazlelkűséggel, és
felöltözvén az igazságnak [a megigazultság] mellvasába [s a hit páncéljába, mellvértjébe]” (Eféz. 6,14)
**Hiszen: „… az Isten, mivel még teljesebben akarta
megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel
vállalt kezességet. Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen,
hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy
belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek
biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement
értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké” (Zsid.
6,17-20).
1 Pét. 1,14 Mint engedelmes gyermekek [(hüpakoé): mint az engedelmesség fiai, akiknek ez a
döntő jellemvonásuk] ne szabjátok magatokat [ne alkalmazkodjatok]
a ti előbbi kívánságaitokhoz, [ne igazodjatok
azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, kívánságaitokhoz, szenvedélyeitekhez]
amelyek tudatlanságotok [(agnoia): tudatlanságotok, tájékozatlanságotok, és elvakultságotok idején,
és] alatt voltak bennetek*
* „És ne szabjátok magatokat [ne
igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz,
[ehhez a világkorszakhoz]. Hanem
változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének] megújulása által
[vagyis gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;
megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a
helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).
„Ezt
mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek
benneteket] és bizonyságot teszek az
Úrban, [és emellett tanúként lépek fel] hogy
ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy,
mint egyéb pogányok [nemzetek] is
járnak az ő elméjüknek [(núsz):
szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási
képessége] hiábavalóságában [hiábavaló
gondolkodásuk szerint, hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok
vezérelik]. Kik értelmükben
[gondolkozásmódjukban] meghomályosodtak
[akiknek sötétség borult az értelmükre], elidegenültek
az isteni élettől [Isten életétől; Istentől, aki az élet forrása
elszakadtak, mert megmaradtak tévelygésükben] a tudatlanság miatt, mely az ő szívük (bensőjük) keménysége [elkérgesedése,
érzéketlensége, vaksága] miatt van bennük.
(Eféz. 4,17-18).
Bizony: „…
elég(séges) nékünk, hogy életünk
elfolyt (már eltelt) idejében a
pogányok (nemzetek) akaratát
(vágy, tetszés, akarat) cselekedtük
(vittük véghez, követtük, valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás,
kéjsóvárgás), kívánságokban
(érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás,
zavargás, tivornya), ivásokban és undok
(bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban”
(1Pét 4,3).
Tehát: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek
szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23). „Intelek titeket: Szellem
szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal.
5,16).
„Mert ez az Isten akarata, a ti
szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy
mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság
gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess.
4,3-5).
„Éppen azért: ne legyetek
meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)
1 Pét. 1,15 Hanem amiképpen szent [vagyis a
világtól, és annak szennyétől elkülönült] az, aki elhívott titeket, [vagyis a titeket meghívó Szenthez méltóan] ti is szentek [a világtól, és annak szennyétől elkülönültek]
legyetek teljes életetekben [viselkedésetekben, életmódotokban, és minden
forgolódásotokban]*
*Azért hívott
el: „Hogy
megszabadulván [kiragadva] a mi
ellenségeink [gyűlölőink] kezéből,
félelem nélkül [félelmet nem ismerve, Istent tisztelve] szolgáljunk néki. Szentségben és
igazságban [igazságosságban élve / megigazulva /] ő előtte [és színe előtt járva] a mi életünknek minden napjaiban [minden
idejében]” (Luk. 1,74-75).
És az apostolon keresztül folytatja az Úr: „Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre (megszentelődésre) hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7).
És hogy hogyan szentelődhetünk meg, arról így szól a szent Szellem: „… Krisztus … szerette az egyházat, és
Önmagát adta azért; Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével,
az Ige által” (Eféz. 5,25-26).
„Mert egyetlenegy áldozatával örökre
tökéletesekké tette a megszentelteket” (Zsid.
10,14).
És ezután már szentek, és szerettek vagytok,
ahogyan a Rómaiaknak is írja az apostol: „Mindeneknek,
akik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, [akiket az Isten szeret] hivatalos szenteknek: [akiket ő
elhívott és megszentelt]. Kegyelem
néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7).
És miután megszenteltettek, és szentek lettetek:
„Annakokáért menjetek ki [távozzatok]
közülük, és szakadjatok el [és
váljatok külön, és különüljetek el tőlük], azt
mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek [ne érintsetek, tisztátalanhoz
(szennyeshez) ne nyúljatok]; és én
magamhoz fogadlak [befogadlak] titeket.
És leszek néktek Atyátok [édesapátok], és
ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr. [a
Teljhatalmú, mindent-uraló, mindeneken uralkodó]. Mivelhogy azért ilyen
ígéreteink vannak [ezeknek az ígéreteknek birtokában vagyunk], szeretteim [kedveseim], tisztítsuk meg magunkat [tartsuk távol
magunktól] minden (hús)testi és szellemi tisztátalanságtól [őrizkedjünk
a (hús)test és a szellem minden szennyétől; tisztítsuk meg magunkat
minden szennyezéstől melyet hús vagy szellem okoz], Isten félelmében vivén véghez [tegyük teljessé; hajtsuk végre] a mi megszentelésünket. [Isten
félelmében jussatok tökéletességre a szentségben].
>Más fordítás: Kedveseim,
micsoda ígéretek ezek – és éppen nekünk szólnak! Ezért hát tisztítsuk meg magunkat
minden olyan dologtól, ami akár a testünket, akár a szellemünket beszennyezi.
Kitartóan és teljesen szánjuk (szenteljük) oda magunkat és egész életünket Istennek, hiszen mi tiszteljük Istent!>
]” (2 Kor. 6,17-18; 7,1).
Mert ez:
„… által igen nagy és becses
ígéretekkel ajándékozott meg bennünket [amely által a megígért igen nagy és
becses áldásokkal ajándékozott meg bennünket]. Hogy azok által [az ismeret által] isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely
a kívánságban van e világon.
[Más fordítás: Ezek által kaptuk meg azokat az
ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak. Hogy általuk isteni
természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet
a kívánság okoz a világban; továbbá, hogy ezeken át értékes és igen nagy
ígéreteket kaptunk ajándékul, hogy rajtuk keresztül, miután attól a romlástól
elmenekültetek, melyet a világban a kívánság okoz, isteni természetet
közölhessen veletek; és kimenekülünk a romlottságból, amely a bűnös vágy által
uralkodik a világon]” (2 Pét. 1,4).
És így folytatódik a kijelentés: A szentség konkrét
cselekedetekben nyilvánuljon meg: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne
legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)]
e világhoz, [ehhez a
világkorszakhoz]. Hanem változzatok el
[alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek,
gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes
felfogóképességének] megújulása által
[hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek;
megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a
helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]”
(Róm. 12,2).
Ezért: „Ne legyünk hiú dicsőség
kívánók [(kenodoxosz):
hiábavaló dicsőség után sóvárgó, hiú dicsőségre törők], egymást
ingerlők, egymásra irigykedők. [Ne
legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők;
Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után]” (Gal. 5,26).
Mert ha a Szent Szellem vezet, az meglátszik életünk
minden területén. Ezért így figyelmeztet az apostol: „Atyafiúi [testvéri] szeretettel
egymás iránt gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a tisztelet dolgában
egymással versengők]” (Róm. 12,10).
„Teljes alázatossággal és
szelídséggel, hosszútűréssel [türelemmel], elszenvedvén
egymást szeretetben [Legyetek mindig alázatosak, szelídek és türelmesek, és
isteni szeretettel viseljétek el egymást]” (Eféz. 4,2).
Hát ezért ti is: „Legyetek pedig
egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén (bocsássatok meg) egymásnak, miképpen az Isten is a
Krisztusban megengedett (megbocsátott) néktek”
(Eféz. 4,32).
Továbbá: „Semmit nem cselekedvén
versengésből [vetélkedésből;
önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú
dicsőségvágyból], hanem alázatosan
egymást különbeknek [kiválóbbnak]
tartván [többre becsülvén] ti
magatoknál. [Más fordításban: Ne
irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg,
alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit
magatoknak kívántok!]” (Fil. 2,3).
És: „Egymás terhét [(barosz):
súlyos, nyomasztó teher, nehézség /olyan
teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell /] hordozzátok. [(basztadzó):
elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, teljessé tesz] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«. Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a
Krisztus törvényének]” (Gal.
6,2).
Ezért: „Most pedig vessétek el magatoktól [tegyétek le, hagyjátok el] ti is
mindazokat. haragot [ne haragudjatok
többé senkire], fölgerjedést [az
indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot; ne dühöngjetek]. Gonoszságot [a rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és
szátokból a káromkodást [az
istenkáromlást; rágalmazást; az ocsmány beszédet; az átkozódást] és
gyalázatos [(aiszkhrologia) mocskos,
ocsmány, trágár] beszédet [szájatokból] (Kol. 3,8).
Hanem: „Öltözzetek föl azért, mint az Istennek
választottai [(eklektosz): kiválasztott,
értékes, kedvencei]. Szentek [(hagiosz):
Istennek szentelt, a világtól Isten számára elkülönített]. És
szeretettek [(agapaó): Mert
Isten teljesen összekötötte magát veletek, hogy eggyé legyetek vele].
könyörületes [a nyomorúságban, bajban
lévőkkel együttérző] szívet [(szplankhnon):
szív: bensőből fakadó érzések], jóságosságot [kedvességet, gyengédséget],
alázatosságot [szerénységet],
szelídséget [(praotész): jóindulat,
barátságosság, higgadtság], hosszútűrést [türelmet]” (Kol. 3,12).
És mi ezért: „… kérve kértünk [bátorítottunk,
buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot tettünk], hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat [éljetek az Istenhez
méltó módon; hogy méltóan kell járnotok (viselkednetek és, életmódot
folytatnotok) ahhoz az Istenhez], aki az
ő országába [az ő királyságába] és
dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12).
És minden hívőnek szól az üzenet: „Hogy
járjatok [éljetek] méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden
jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében”
(Kol.
1,10).
És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan [a Krisztus evangéliumának megfelelően éljetek és] viseljétek magatokat. [Más fordítás: „Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti
mennyei polgárságban való forgolódásotok a Krisztus
örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy
akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok
felől, hogy megálltok [erősen] egy
Szellemben, egy érzéssel [egy akarattal; egy szívvel; egyetértően] viaskodván [bajtársian együtt küzdötök] az evangélium [örömüzenet] hitéért” (Fil. 1,27).
„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségének elvételére [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14).
„Mert a mi országunk mennyekben
van (nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk vagyis: „nekünk a
polgárjogunk” (=magatartásunkat meghatározó eredetünk és hovatartozásunk) a
mennyekben van). Honnét a megtartó (üdvözítő)
Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil.
3.20).
Már a prófétákon keresztül így figyelmezteti az Úr az
Ő népét: „Menjetek ki Bábelből. >>jelentése: meglátogatás [ítélettel]>> (Babilóniából. fussatok el Káldeából >>fővárosa Babilon>> (a káldeusok közül) ujjongásnak szavával! Jelentsétek meg,
tudassátok ezt, (ujjongó hangon mondjátok el, hirdessétek és), terjesszétek a föld végső határáig.
Mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákóbot (jelentése: aki a más helyére lép)” (Ésa.
48,20-22)
Bizony: „Feltűrte (kinyújtotta)
az Úr szent karját minden népeknek szemei
előtt (szeme láttára), hogy lássák a
föld minden határai Istenünk szabadítását! Távozzatok, távozzatok, jertek
(vonuljatok) ki, onnan, tisztátalant
(tisztátalan dolgot) ne illessetek
(ne érintsetek), jertek ki közülük
(vonuljatok ki belőle), tisztítsátok meg
magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki
(nem kell sietve vonulnotok), és ne
futással menjetek (nem kell futva mennetek); mert előttetek megy (jár) az
Úr, és követni fog Izráel Istene (mögöttetek is Izráel Istene lesz)” (Ésa.
52,10-12)
És hogy honnan kell kimenekülni mindazoknak, akik az Úréi – vagyis mivel
és kikkel nem szabad közösséget vállalni – arról így szól Isten Igéje: „Fussatok (meneküljetek) ki Babilonból, (e világból, hiszen e
világ a bálványimádás és az Isten elleni lázadás színhelye). És kiki mentse meg az ő lelkét (az
életét). Ne vesszetek el az ő
gonoszságáért (az ő bűne miatt), mert
az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint (tetteiért)” (Jer.
51,6)
Mert: „Megfenyítem
(megbüntetem) Bélt is Babilonban (Bél jelentése: úr, gazda, parancsoló,
összezavaró, birodalma a föld), és
kivonom (és kiveszem) szájából, amit
be/elnyelt, és többé nem futnak (nem özönlenek) hozzá a nemzetek (a népek), Babilonnak kőfala is ledől (várfala is
leomlik). Jöjjetek ki belőle, oh én
népem, és kiki szabadítsa meg lelkét (mentse mindenki az életét) az Úr haragjának tüzétől (hogy el ne
érje az ÚR haragja). És el ne olvadjon
(ne lágyuljon meg) a ti szívetek és ne féljetek
a hírtől, amely hallatszik e földön, mikor egyik esztendőben hír jő (ez a
hír járja), és a másik esztendőben is a
hír (az a hír), hogy erőszakosság van
a földön, uralkodó tör uralkodóra!” (Jer.
51,44-46)
Hát: „Fussatok ki (bujdossatok
el) Babilonból és jöjjetek ki Káldea
földéből (távozzatok a káldeusok országából), és olyanok legyetek, mint a kecskebakok (mint a kosok) a nyáj előtt” (Jer. 50,8)
János apostolon keresztül megerősíti a Szent Szellem a prófétai szót: „És hallék más szózatot a mennyből (egy
másik hang szól az égből), amely ezt
mondja vala: Fussatok ki (menjetek ki) belőle
én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő
csapásaiból (és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket)” (Jel.
18,4)
És a Szent Szellem megvilágítja, hogy mi a prófétákon keresztül
kijelentett Isteni akarat, és annak oka: „Ne
szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot
szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az
Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de
aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)
1 Pét. 1,16 Mert meg van írva: Szentek [vagyis
a világtól, és annak szennyétől elkülönültek, odaszenteltek, és Isten céljaira
elválasztottak] legyetek, mert én szent [vagyis a világtól, és annak szennyétől elkülönült, tökéletes, hibátlan, tiszta, bűn és tisztátalanság nélküli] vagyok*
*És ez így
lett megírva: „Mert
én, az Úr (JHVH=Jahve), vagyok a ti
Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és mutassátok meg, hogy szentek
vagytok, mert én szent vagyok…” (3 Móz. 11,44).
Nem csak egyénenként, hanem közösségenként,
vagyis gyülekezetenként is: „Szólj Izráel
fiainak (egész közösségéhez) egész
gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr (JHVH=Jahve), a ti Istenetek szent vagyok” (3 Móz.
19,2).
Hát: „Szenteljétek
meg (és szenteljétek oda) azért
magatokat, és szentek legyetek, mert én, az Úr (JHVH=Jahve), vagyok a ti Istenetek. És legyetek
(előttem), és nékem szentek, mert én, az
Úr (JHVH=Jahve), szent vagyok, aki
kiválasztottalak titeket a népek közül (és elkülönítettelek benneteket a
népektől), hogy enyéim legyetek” (3
Móz. 20,7.26).
Régen az ótermészet nem tudott Istennek
engedelmeskedni, de: „Isten megmosott;
[megtisztultatok] de megszentelődtetek,
[szentek lettetek; megszenteltettetek] de
megigazíttattatok [megigazított benneteket; megigazultatok] az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk
Szelleme által” (1 Kor. 6,11).
Ekkor mondja az Úr: „Mindenestől szép vagy, én mátkám, és semmi szeplő nincs benned!
(Más fordítás: Mindened oly szép, kedvesem,
semmi hibád sincsen)” (Én. 4,7).
És az Úr Jézus azért áldozta fel az életét: „Hogy azt megszentelje [(hagiadzó):
Istennek elkülönítse, szentté tegye], megtisztítván a víznek feredőjével [a bemerítés fürdőjében] az ige [rema; az élet igéje] által.
[Más fordítás: hogy felkészítse, és
megtisztítsa az övéit az Isten élő beszéde által].
»Még más fordítás: Hogy a bemerítésben az élet
igéje által tisztára mosva megszentelje«.
Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben
az egyházat [hogy megdicsőülve állítsa maga mellé a (kihívott)
gyülekezetet, az eklézsiát], úgy hogy azon
ne legyen szeplő [folt, sem szennyfolt], vagy sömörgözés [vagy ránc], vagy
valami afféle [vagy bármi hasonló]. Hanem
hogy legyen szent [(anómosz):
kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan, hibátlan] és feddhetetlen. [Más fordítás: Krisztus azért halt meg, hogy a Gyülekezetet
felkészítse a maga számára, mint dicsőséges, szent és tökéletes szépségű
menyasszonyát, hogy szent legyen és
kifogástalan; Ragyogó tisztává akarta
tenni, amelyen sem szeplő, sem ránc,
sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen]” (Eféz. 5,26-27).
Az Úr Jézus szenvedése előtt
így kéri az Atyát, kijelentve, hogy mi a víz, amely megszentel: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A
te igéd igazság. És én ő érettük oda szentelem magamat, hogy ők is
megszenteltekké legyenek az igazságban (hogy ők is megszentelődjenek az
igazsággal)” (Ján. 17,17.19).
A megtisztulás eszközéről így beszél az Úr
Jézus: „Ti már tiszták vagytok az ige
(logosz) által, amelyet szóltam nektek” (Ján. 15,3).
„Mert az
az Isten akarata, a ti szentté lételetek, (hogy megszentelődjetek) hogy magatokat a paráznaságtól
megtartóztassátok. Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a
maga edényét,
(Más fordítás: Hogy mindenki szentségben és
tisztaságban tudjon élni feleségével).
Nem
kívánság gerjedelmével, (és szenvedélyével) mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Hogy senki túl ne lépjen
és (senki túlkapásra ne vetemedjék) meg
ne károsítsa valamely dologban az ő atyjafiát (és ne csalja meg testvérét
semmiféle ügyben): mert bosszút áll az Úr
mindezekért, a mint elébb is mondottuk néktek és bizonyságot tettünk. Mert nem
tisztátalanságra, hanem (megszentelődésre), és szentségre hívott el minket az Isten. Aki azért megveti ezeket, nem
embert vet meg, hanem az Istent, aki Szent Szellemét is közli velünk (és
aki Szent Szellemét is reátok árasztja)” (1
Thess. 4,3-8).
És ezután: „…
hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak…” (Ésa. 62,12)
1 Pét. 1,17 És ha Atyának [vagyis mint
atyátokat] hívjátok [segítségül]
őt, aki személyválogatás [(aproszópolémptósz): elfogulatlanul,
pártatlanul, és részrehajlás] nélkül ítél [(krinó): szétválaszt,
megkülönböztet, kiválogat], kinek-kinek cselekedete [vagyis tevékenysége, munkássága] szerint* [szent] félelemmel
töltsétek a ti jövevénységetek [vándorlásotok, zsellérségetek, és (paroikia): idegenben
való lakásotok /
tartózkodásotok] idejét. [Más fordítás: Ezért Isten iránti tisztelettel, és istenfélelemmel éljetek, és forgolódjatok vándorlásotok ideje
alatt, mint akik csak átutazóban vannak a földön]**
*Az apostol is megvallja, hogy Isten az: „Aki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei [tettei] szerint. Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [és
részlehajlás; protekció nincs nála]” (Róm. 2,6.11).
És hogy milyen cselekedetek alapján fizet az Úr, arról
így szól a Szent Szellem: „Szabadítsd meg azokat, akik a
halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt
mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki
őrzi a te életedet, ő tudja? És kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet” (Péld. 24,11)
„Mert nékünk
mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki
megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szóma=személy) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt” (2 Kor. 5,10)
Elihu így szól Istenről Jóbnak: „… Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az ő útja
szerint találja meg, amit keres. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot,
a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!” (Jób.
34,10-12)
Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer az
ítélet, vagyis a megfizetés: „Ne
tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert
amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő (hús)testének, a (hús)testből arat veszedelmet; aki pedig vet a szellemnek, a szellemből arat
örök életet” (Gal. 6,7-8)
A Szellem gondolata élet: „Ha pedig az őrálló látja a fegyvert jőni, s nem fújja meg a trombitát,
és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valakit, ez a maga
vétke miatt éretett utol, de vérét az őrálló kezéből kérem elő. És te, embernek
fia, őrállóul adtalak téged Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból,
megintsed őket az én nevemben. Ha ezt mondom a hitetlennek: Hitetlen, halálnak
halálával halsz meg; és te nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő
útjáról: az a hitetlen vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg.
De ha te megintetted a hitetlent az ő útja felől, hogy térjen meg róla, de nem
tért meg útjáról, ő vétke miatt meghal, de te megmentetted a te életedet” (Ezék. 33,6-9).
Mert: „Aki pedig igazságtalanságot [igazságtalanul] cselekszik
[és igazságtalanságával kárt
tesz], jutalmát veszi igazságtalanságának. [mert azt kapja vissza, amit tett]; és nincsen
személyválogatás [részrehajlás]” (Kol. 3,25).
„Mert az Úr, a ti
Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, (erős), hatalmas és rettenetes (félelmes) Isten, aki nem személyválogató, sem
ajándékot el nem fogad (és akit nem lehet megvesztegetni)” (5
Móz. 10,17)
**Pál apostol megvallása: „Azért
mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben (szómati: lényünkben,
személyben) lakván, távol vagyunk [távol lakunk] az Úrtól. [Más fordítások: „Ezért tölt el a bizalom minket, s nem
feledkezünk meg róla, hogy míg e testben (ebben a valónkban) vándorként élünk (és jövevényekként vagyunk),
távol járva az Úrtól” [Más: „Mivel tehát mindenkor bizakodunk és
tudjuk, hogy amikor a testben
(személyiségünkben) otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva, hazánktól távol,
idegenben élünk]” (2 Kor. 5,6).
Dávid megvallása: „Mert mi csak
jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, amint a mi atyáink is egyenként
(és mint minden ősünk); a mi életünk
napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen” (1 Krón. 29,15)
De kérlek: „Halld meg Uram az én könyörgésemet (imádságomat), figyelmezzél (segély)kiáltásomra, könnyhullatásomra (könnyeim láttán) ne vesztegelj (ne légy néma); mert
én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm” (Zsolt. 39,13).
Péter apostol is arról tesz megvallást, hogy
Krisztus népe idegen ebben a világban: „Szeretteim,
kérlek (és kérlellek) titeket, mint
jövevényeket és idegeneket (mint zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek, és hadat
viselnek az életetek ellen).” (1Pét
2,11).
1 Pét. 1,18 Tudván, hogy nem veszendő holmin [hogy
nem romlandó, és mulandó
dolgokon], ezüstön vagy aranyon váltattatok meg [(lütroó): vásároltattatok vissza] a ti atyáitoktól
örökölt [rátok hagyományozott]
hiábavaló életetekből [(mataiosz): haszontalan, istentelen, értéktelen, üres életmódotokból];
»Más fordítás: Tudjátok, hogy régen számotokra sem volt
az életnek igazi értelme. Ezt az életet őseitektől örököltétek. Isten
kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből, de ez neki is sokba került.
Nem pénzzel, arannyal, vagy ezüsttel fizetett értetek, ami elveszti az értékét«*
*És Pál apostol is ezt hirdeti: „Mert
[drága; nagy] áron vétettetek [vásároltattok]
meg;
[Nagy volt a váltságdíjatok] dicsőítsétek
[meg tehát, és hordozzátok] azért az
Istent a ti testetekben [(szóma):
személyiségetekben] (és szellemetekben, amelyek az Istenéi)” (1
Kor. 6,20).
És így folytatódik a kijelentés: Azért: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt
mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol. 1,10).
Bizony: „[Nagy] áron vétettetek meg, [nagy váltságdíjat fizetett értetek] ne legyetek [ezért] embereknek (rab)szolgái” (1 Kor. 7,23).
Ők az első zsengék, ők a száznegyvennégyezer, akik: „És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék (a trónus) előtt, és a négy lelkes állat (a négy
élőlény) előtt és a Vének előtt; és senki
meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száznegyvennégyezer, akik áron
vétettek meg a földről. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg
magukat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek
áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéikül” (Jel. 14,3-4.)
És az új, szokatlan ének így szólt: „És
énekének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd
annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál (és véreddel vásároltál
meg) minket Istennek a te véred által,
minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből” (Jel. 5,9)
1 Pét. 1,19 Hanem drága [(timiosz): értékes, és becses] véren, mint hibátlan [(amómosz): kifogástalan, feddhetetlen, támadhatatlan]
és szeplőtlen [(aszpilosz): folt
nélküli, makulátlan, be nem szennyezett, mocsoktalan]
bárányén, a Krisztusén*
*És így folytatja a Szent Szellem Pál apostolon
keresztül: „Akiben van a mi váltságunk
[ebben a Szerelmesben lett ugyanis mienk a váltság, a megváltásunk] az Ő vére által [az Ő vére árán, az ő
vérén keresztül], a bűnöknek
[félre-csúszások, botlások vagy elhajlások] bocsánata
[eltörlése, és az elesések elengedése] az
Ő kegyelmének gazdagsága szerint. [kegyelmének gazdag voltához mérten]”
(Eféz. 1,7).
„Aki önmagát adta mi érettünk,
hogy megváltson [és megszabadítson] minket minden hamisságtól, [minden gonoszságtól;
hogy a törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket; hogy megváltson
minket minden törvénytelenségtől] és
tisztítson önmagának kiváltképpen való [saját] népet, jó
cselekedetekre igyekezőt. [Más fordítás: és megtisztítson minket a maga
népévé, amely jó cselekedetre törekszik; hogy egyedül az ő népe legyünk: olyan
nép, amely mindig arra igyekszik, hogy helyesen cselekedjen; és jótettekben
buzgolkodó, választott népévé tegyen]” (Tit. 2,14).
„Mert az Isten őt [eleve] (el)rendelte [oda adta] engesztelő
[véres] áldozatul [fedélnek, a Láda
fedele (a Templomban), mint előkép, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés]. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy
igazságát [igazságosságát] megmutassa
[nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként]…” (Róm. 3,25).
És hogy ki az, aki önmagát adta mi érettünk, arról így tesz bizonyságot
a Szent Szellem: „Viseljetek gondot azért
magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká
(őrizőkké) tett, az Isten
anyaszentegyházának (ekklészia): szó szerint: kihívottak
közösségének) legeltetésére, melyet
tulajdon vérével szerzett” (Csel. 20,28)
1 Pét. 1,20 Aki eleve el volt ugyan rendelve [kiválasztatott;
már kiszemeltek], a világ
megalapítása [(koszmosz):
világegyetem, teremtett világ, a látható
világ, evilág, az univerzum, beleértve a lakóit is, a világ (alapjának) levetése] előtt, megjelent [(phaneroó): láthatóvá,
nyilvánvalóvá, ismertté lett, kijelentetett] pedig az idők végén ti
érettetek [de csak az idők utolján tettek
láthatóvá értetek]. »Más fordítás: Őt –Isten – ugyan a világ teremtése előtt
kijelölte, de előttetek csak a végső időben nyilvánította ki, de csak az idők végén tette láthatóvá értetek«*
*És így
folytatódik a kijelentés: „Annak
pedig, aki titeket megerősíthet [megszilárdíthat] az én evangéliumom [örömüzenetem; a jó hír] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása;
leleplezése, felfedése szerint], mely
örök időktől fogva el volt hallgatva, [elrejtetett volt; amelyre ősidők (/aioni/ idők) óta csend borult; amelyről most lehullt a lepel]. Most pedig megjelentetett [nyilvánvalóvá
lett; kijelentetett (tudtul adatott)] a
prófétai írások által [kinyilatkoztattak láthatóvá és közismertté lettek] az örök Isten parancsolata [rendelkezése] szerint. A hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak
tudomására adatván (megmagyaráztatott).
[és minden nemzet, és nép előtt ismertté tettek, és kihirdettetett, hogy így a
hit befogadására és engedelmességére eljussanak]” (Róm. 16,25-26).
És a Szent Szellem így fejti ki a titkot: „mégpedig
azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most
kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen
gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy
Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Kol.
1,26-27).
„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának
titkát, amelyet kijelentett Őbenne az idők teljességének arról a rendjéről,
hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is,
ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk
erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és
elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint
akik előre reménykedünk a Krisztusban” (Eféz. 1,9-12).
„amely más nemzedékek idején nem
vált ismertté az emberek fiai előtt úgy, ahogyan most kijelentette szent
apostolainak és prófétáinak a Szellem által: hogy tudniillik a pogányok
örököstársaink, velünk egy test, és velünk együtt részesek az ígéretben is
Krisztus Jézusért az evangélium által. Ennek lettem szolgájává az Isten
kegyelmének ajándékából, amelyben hatalmának ereje által részesített engem.
Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a
pogányoknak hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát, és hogy világossá
tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt
rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében” (Eféz. 3,5-9).
„Amaz örök eleve-elvégezés [az örök korokban előzetesen tett elhatározása, szándéka] szerint, amelyet megcselekedett [megvalósított] a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”
(Eféz. 3,11).
Ezért: „Mikor
pedig eljött [elérkezett] az
időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki
törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott]. Hogy
a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [visszanyerjük] a
fiúságot [és Isten fiaivá
legyünk]” (Gal. 4,4-5).
És így folytatja az apostol: „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi
cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az
idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a
mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét,
és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. Ennek az
evangéliumnak a szolgálatára rendeltettem én hírnökül, apostolul és tanítóul” (2 Tim. 1,9-11)
1 Pét. 1,21 Akik ő általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halálból [a halottak közül] és dicsőséget [(doxa): méltóságot,
dicséretet, imádást] adott néki; hogy a ti hitetek reménység [örömteli
várakozás, elvárás, és bizalom] is legyen Istenben [Más fordítás: hogy a ti hiteteket és reménységeteket
Istenbe vethessétek]*
*Mert az Úr Jézus az: „Aki
halálra adatott [halált szenvedett; ki lett szolgáltatva] bűneinkért
[vétkeinkért, azaz: félrecsúszásainkért (botlásainkért és elhajlásainkért] és
feltámasztatott [feltámadt] megigazulásunkért [felmentésünkért,
vagyis: igazzá nyilvánításunkért]” (Róm. 4,25.
És azért kellett Neki szenvedni és
meghalni, mert: „mindenki vétkezett, és
híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket
kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által” (Róm. 3,23-24).
„Mivel tehát megigazultunk hit
által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm. 5,1).
„Mert azt, aki nem ismert bűnt,
bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21).
„és azért halt meg mindenkiért, hogy akik
élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és
feltámadt” (2Kor. 5,15).
Mert Ő nemcsak meghalt, hanem: „...Krisztus
feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, kik elaludtak” (1Kor. 15,20)
1 Pét. 1,22 Lelketeket [(pszükhé):
életeteket] az igazság [(alétheia): a valóság, vagyis isten Igéje]
iránt való engedelmességben [(hüpakoé): szófogadásban, szolgálatkészségben
és alárendelésben] képmutatás nélkül való [(anüpokritosz): őszinte,
nem tettetett, nem színlelt]
atyafiúi [vagyis testvéri] szeretetre tisztítván meg a Szellem által, egymást
tiszta [(katharosz): mocsoktalan,
érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, őszinte, romlatlan, becsületes]
szívből [(kardia): a szellemi életetek központjából]
buzgón [(ektenósz): elszántan, odaadóan, kitartóan,
állhatatosan, forrón, hevesen] szeressétek [(agapaó): Vagyis
teljesen szánjátok oda magatokat, és feloldódni a szeretetben]*
*És így
folytatódik a kijelentés: „A
szeretet [(agapé): isteni tulajdonság
nyilvánuljon meg a másik ember iránt, ami] képmutatás
[tettetés; színlelés; kétszínűség] nélkül
való legyen. Iszonyodjatok [teljes
lényetekkel irtózzatok; gyűlölettel; utálattal forduljatok el] a gonosztól [ami káros, ártalmas; rossz;
minden gonosz dologtól, ügytől, cselekedettől] ragaszkodjatok [tapadjatok, ragadjatok, csatlakozzatok,
társuljatok] a jóhoz. Atyafiúi
[testvéri] szeretettel egymás iránt
gyöngédek [egymást odaadóan szeretők] a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. [a
tisztelet dolgában egymással versengők]”
(Róm. 12,9).
És: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és
valósággal” (1 Ján. 3,18).
Az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „A testvéri
szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert
ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsid.
13,1-2).
Már Dávid így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet
eredményét: „… Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek
egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a
szakállra, Áron (jelentése: megvilágosított)
szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon (jelentése: szent; hozzáférhetetlen; felszentelt) harmatja, amely leszáll a
Sion (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely) hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt.
133,1-2).
És az apostolok újra-és újra megismétlik:
„Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent
féljétek, a királyt (a legfőbb
hatalmat) tiszteljétek” (1Pét. 2,17).
És: „Öltözzetek föl
azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes
szívet [belsőt;
irgalmasságot], jóságosságot [kedvességet], alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést
[türelmet]. Elszenvedvén [Viseljétek el; hordozzátok el] egymást
és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki [a másik] ellen panasza volna; miképpen a Krisztus [az Úr] is megbocsátott néktek, akképpen [úgy tegyetek] ti is. Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele [mert az tökéletesen összefog mindent mindezek fölé
pedig a szeretetet, amely a tökéletesség (célbajutottság) köteléke; amely a tökéletesség összefogó
ereje]” (Kol. 3,12-14).
Mert: „A parancsolatnak vége [célja, csúcspontja, végcélja, megvalósulása, beteljesedése, és eredménye]
pedig a tiszta [őszinte, romlatlan,
becsületes] szívből [vagyis a
szellemi élet központjából, a bensőből, és], jó lelkiismeretből [szellemi-önismeretből, szellemi együttészlelésből] és igaz [képmutatás, kétszínűség és tettetés nélküli;
őszinte] hitből való [hitből fakadó, hitből származó, Isten szerinti] szeretet. »Más
fordítás: Azért parancsolom ezt, hogy a
hívőkben felébredjen Isten szeretete, amelyhez tiszta szív, jó lelkiismeret és
őszinte hit szükséges«” (1 Tim.
1,5).
„Mert
Krisztus Jézusban… semmi sem használ, csak az [Isten szerinti] szeretet
által munkálkodó hit” (Gal. 5,6).
Mert: „A gyűlölet viszályt teremt, de
minden vétket elfedez (kalüptó: befed,
betakar, elrejt, eltitkol) a szeretet” (Péld. 10,12).
És hogy milyen az Isten szerinti szeretet, arról így beszél Isten Igéje:
„Az (Isten szerinti) szeretet hosszútűrő [nagyon türelmes;
Szó szerint: haragos indulatot megfékez], kegyes
[jóságos; kedves; szeretetre méltó]; a
szeretet nem irigykedik; [nem féltékeny, vetélkedik, verseng; nem lép fel
vetélytársként], a szeretet nem kérkedik
[nem dicsekszik; (henceg)], nem
fuvalkodik fel. [nem is kevély; nem pöffeszkedik; nem gőgös, nem fújja fel
magát]” (Kor. 13,4).
„Mindenek
előtt legyetek
hajlandók (és tartsatok ki) az egymás
iránti (elszánt, megállás nélküli, heves, forró) szeretetben mert a szeretet
sok vétket elfedez (befed, betakar)” (1Pét
4,8).
Az Úr Jézus parancsa az Övéinek: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást
szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről
ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni
fogjátok” (Ján. 13,34-35).
„Ez az én
parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő
barátaiért” (Ján. 15,12-13).
Az apostolon keresztül így szól az Úr: A
szeretet a királyi törvény: „Ha ellenben
megtartjátok (és betöltitek) a
királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól
cselekesztek” (Jak. 2,8).
Mert: „Aki
pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg,
hogy őbenne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy)
régi parancsolatot, amely előttetek volt
(és megvan nálatok) kezdettől fogva; a
régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Viszont új
parancsolatot írok néktek, (azt) ami
igaz őbenne és ti bennetek; hogy a sötétség szűnni kezd, és az igaz világosság
már fénylik. Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli az ő
atyjafiát (a testvérét) az még mindig
a sötétségben van. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne
botránkozásra való” (1 Ján. 2,5.7-10).
„Mert ez
az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást” (1
Ján. 3,11). Hát: „Bosszúálló
ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed
felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az
Úr” (3 Móz. 19,18).
„És mi
megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten
szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is
őbenne. Az a parancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse
a maga atyjafiát (a testvérét) is” (1 Ján. 4,16.21)
1 Pét. 1,23 Mint akik újonnan születtetek nem romlandó [(phthartosz): és
veszendő, múlékony, pusztulásra ítélt]
magból [nemzésből], de
romolhatatlanból [(aphthartosz): és halhatatlanból],
Istennek [élő és megmaradó] igéje [(logosza)] által, amely
él [(dzaó): és éltet] és megmarad örökké [időtlen időkig, az örökkévalóságon át]*
*Mert: „Az ő (vagyis Isten) akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által,
hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk.
[Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre,
akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével]” (Jak. 1,18).
Azokat: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából],
hanem Istentől [Istenből] születtünk” (Ján. 1,13).
Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az
Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint
újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a
halottak közül) való feltámadása által” (1
Pét. 1,3).
„Mert az Istennek beszéde (logosza): igéje) élő és ható (energész):
működő, tevékeny, hatékony; élő
energia), és élesebb (tomóterosz
tomosz: élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű
fegyvernél (kardnál), és elhat (diikneomai: keresztül eljut,
áthatol) a szívnek (pszükhé: élet) és
szellemnek, az ízeknek (harmosz:
ízület) és a velőknek megoszlásáig (meriszmosz: felosztás,
megosztás, szétválasztás) (és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a
velők szétválásáig), és megítéli (kritikosz: döntésre
alkalmassá teszi); a gondolatokat és a szívnek indulatait (ennoia: nézeteit, véleményét,
gondolkodását, és szándékait)” (Zsid. 4,12).
Mert azt mondja az Úr: „Nem
olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó
pöröly” (Jer. 23,29).
Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logosza, igéje),
mely az Evangélium” (Kol. 1,5).
És: „Nem az
igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz
cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából
tartott meg (vagyis üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a
Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent
Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon)
a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).
Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem
származik fentről], nem láthatja [nem
képes meglátni, felfogni] az Isten
országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. … Ha
valaki nem születik [nem származik] víztől
és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes
bemenni] az Isten országába [Isten
királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).
És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét
– igéjét – hallják, és befogadják: „Ha
pedig a zsenge [minden termés
első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a
búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is azok”
(Róm. 11,16).
Ezért: „Mint
most született csecsemők (gyanánt), a
tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan
(megtéveszthetetlen) tej (Isten
igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek, (amíg majd
megmenekültök)” (1Pét 2,2).
„Mert nem hiábavaló ige ez néktek (nem üres
beszéd az számotokra); hanem életet
jelent nektek, és ez ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat (általa
éltek hosszú ideig) azon a földön,
amelyre általmentek a Jordánon (jelentése: halálfolyó), hogy birtokba vegyétek azt” (5 Móz. 32,47)
1 Pét. 1,24 Mert minden (hús)test olyan,
mint a fű, és az embernek minden dicsősége [(doxa): hírneve,
tekintélye, tisztessége, méltósága,
megbecsülése, dicsérete] olyan, mint a fű [mint a mező] virága.
Megszárad [elhervad] a fű, és virága elhull:
1 Pét. 1,25 De az Úr beszéde [(réma): kijelentése, élőbeszéde. Isten
aktuális, frissen megelevenedett szava, Igéje] megmarad örökké. Ez pedig az
a beszéd [(réma): az az
Ige, kijelentés], amely néktek [örömüzenetként győzelmet]
hirdettetett*
*Az Úr így
szólt a prófétákhoz, a hústesti emberről: „Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit
kiáltsak? Minden test fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a
fű, (elhervadt, és) elhullt a virág,
ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fű a nép. Megszáradt a fű, (elhervadt, és) elhullt a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre (időtlen időkig) megmarad!” (Ésa. 40,6-8).
„Az
asszonytól született ember rövid életű
(tele nyugtalansággal) és háborúságokkal
bővelkedő. Mint a virág, (kihajt, és) kinyílik,
(majd elfonnyad), és elhervad, és
eltűnik, mint az árnyék és nem állandó (és nem marad meg)” (Jób. 14,1-2).
„Reggel
virágzik és sarjad (és növekszik), és estvére (megfonnyad), és
elhervad és megszárad” (Zsolt. 90,6).
„Az
embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Ha
végigsöpör (általmegy) rajta a szél,
vége van, (nincsen többé) még a
helyét sem lehet felismerni” (Zsolt. 103,15-16).
De: „Uram!
Örökké megmarad a te igéd
(szilárdan) akár az ég, (a mennyben)” (Zsolt. 119,89)
