MEGVÁLTÁS A SZEGÉNYSÉG ÁTKÁTÓL

Készítette: Élő Víz

Jézus Krisztus a Golgotán megváltotta az embert a háromszoros átok alól: a szellemi halál, a betegség és a szegénység alól. Így az újjászületett keresztényeket az Ige szerint szent örökség, áldások illetik meg. Krisztus átokká lett érettünk, helyettünk és értünk vállalta a keresztet, hogy megváltást adjon az Őt elfogadóknak.

Gal. 3,13-14. 29. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ: Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.

A törvény átkát a törvényből ismerhetjük meg, amit Mózes öt könyve tartalmaz. E könyv 28. fejezetéből megtudhatjuk, hogy az Isten törvényének megtöréséért járó következmény háromszoros: szegénység, betegség és szellemi halál. Az Igékből világosan látszik, hogy a szegénység a törvény átka, a bővölködés a törvény áldása. De Krisztus a kereszthalálával megváltott bennünket a törvény átkától. Az üdvösséggel együtt – örökségként – minden áldást megkaptunk.

Az istenfélők már erre az életre nézve is áldás ígéretét kapták a mennyei Atyától. Bár vannak, akik az ellenkezőjét állítják, és szabad akaratuknál fogva szegénységet fogadnak. Egyes bibliafordítások váltakozva használják az istenfélelem és a kegyes szavakat a következő Igében. A kegyesség jelentése: helyes, félve tisztelő és engedelmes magatartás Istennel szemben.

1Tim. 4,8. Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de az istenfélelem mindenre hasznos, mert megvan benne a jelenvaló és a jövő élet ígérete.

Pál apostol az anyagi és fizikai dolgokról beszél a Filippiekhez írt levél 4. fejezetében. A következő Ige arról szól, hogy Isten betölti minden szükségünket – anyagi, fizikai és minden egyéb területen.

Fil. 4,19. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.

Maga Jézus mondja, hogy aki keresi az Atyát, annak minden szüksége betöltetik. A fizikai dolgok alatt értendő: hol lakjunk, mibe öltözködjünk, mit együnk, stb.

Mát. 6,33. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.

Vannak, akik az alázat jeleként szegénységben élnek és nincs semmijük. Nem arról szól Jézus, hogy ezek elvétetnek tőletek! Jézus azt mondja: „... és ezek mind megadatnak néktek”. Ahogy ’vetsz’, úgy fogsz ’aratni’ – ez egy szellemi törvényszerűség, ami a tudatunktól függetlenül is működik.

Luk. 6,38. Adjatok, néktek is adatik jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak az emberek a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.

Ez az igazság? Igazat beszélt Krisztus? Én hiszem, hogy ez az igazság! Most pedig vedd észre, hogy azt mondta a Mester: „... az emberek…”. Természetesen az Úr van e mögött: „... adnak az emberek a ti öletekbe”. Isten az engedelmes és alázatos szívű embereket tudja használni, hogy kinyúljon mások felé. Ahhoz, hogy kapjunk, először adnunk kell. Ne csak kapni szeressünk! A kályhának sem mondhatod, hogy először adj meleget, majd utána kapsz fát.

Egy vendégszolgáló az egyik alkalmon így szólt: Isten Szelleme arra indít, hogy adományt fogadjak el a gyülekezetetek részére egy légkondicionáló berendezéshez. Tudom, hogy adakoztatok ma már, de ez egy kihívás most a számotokra. Hiszem, hogy ma este összegyűlik a szükséges összeg – és ismét felolvasta a Lukács 6,38-at. Majd így folytatta: – Ne azt add, amit megengedhetsz, hanem azt, amit nem engedhetsz meg magadnak. Ha úgy érzed, tudsz adni ezret, de ötezret nem, akkor adj ötezret. Ebben van az áldás – és ez az igazság. A feleslegünkből könnyű adakozni! (Luk. 21,1-4.)

Két üzletember is jelen volt, akik K. Hagintól imatámogatást kértek, mert a csőd szélén álltak. Azt mondták, ha Isten nem tesz valami csodát, harminc napon belül be kell zárniuk. Még azon az alkalmon 500 illetve 250 dollár adományt adtak Istennek, kölcsönpénzből. Isten hatalmasan megáldotta őket, harminc nap múlva egyik vállalkozás sem volt veszteséges. Az Úr e szavakat szólja a népéhez: „Hozzátok be a tizedet mind az Én tárházamba...” (Mal. 3,10). Mindaddig nem adunk igazán Istennek, amíg be nem fizetjük a tizedet Neki, ami a jövedelmünk 10 %-át jelenti. Az Úr szolgálatára ne kényszerből adj, hanem szívből, hogy áldás legyen rajta. Légy áldás te is mások számára, engedd, hogy Isten kinyúljon rajtad keresztül. Fontos, hogy helyes legyen a hozzáállásod és maradj hitben, mert Isten nem késik. Hiába adsz az Úrnak 10 % helyett 11%-ot vagy 50%-ot, ha helytelen a hozzáállásod. És most azt kérdezed, ha helyes a hozzáállásod, akkor elég 5% is? – Nem elég!

Azt add Istennek, amit Ő kér. És ez néha lehet 100% is, de 10%-nál kevesebb soha! Hányan szeretnétek azt hallani Istentől, hogy 50%-ot kér tőletek? Néhányan rábólintottatok, mert tudjátok, hogy ez a helyes. De mi van, ha a szíved közben azt kiáltozza: Mit teszel most!? Bajban vagy, ha a szíved nemet mondott, de közben bólintottál. Mert Isten ígéretnek veszi a bólintásodat és jobb, ha teljesíted. Ha mégsem bólintottál, de a szíved helyesli, látja azt is Isten. Elvárja, hogy engedelmes légy és az Igéjében kifejezett akarata szerint cselekedj. Emlékeztetlek, hogy a tizeddel az Urat tiszteled meg, míg a tized feletti adományoddal segíthetsz Isten egyik teremtményének. Ha gondod van valamilyen területen, szolgálj ugyanolyanok felé, akiknek ugyanaz a problémájuk, mint neked, hogy közben te is szabaddá válj. Ha összezavarodtál, taníts az Igére valakit; ha beteg vagy, imádkozz más gyógyulásáért; ha szegény vagy, akkor ... adakozz! Nyitott, elfogadó szívvel, helyes hozzáállással. Isten meg tud áldani

Ábrahám már 500 évvel, Jákob 250 évvel a mózesi törvény előtt tizedet fizetett. Az új szövetségben is van Ige a tizedfizetéssel kapcsolatban, de most nem törvényként szerepel (Zsid. 7,8.). Számodra csak akkor működik áldásként, ha belső meggyőződésből, jókedvűen adakozol. A lényeg az, hogy a szívedre hallgatva támogasd az Úr szolgálatát. Ábrahám áldása nemcsak a fizikai leszármazottaihoz tartozik. Ábrahám áldása a miénk is – Jézus Krisztuson keresztül. (Gal. 3,14. 29.) És senki – kétkedők, hitetlenek, örömrontók – nem veheti el ezt tőlünk. Ábrahám áldása háromszoros: először is azt ígérte Isten, hogy gazdaggá teszi. Isten mindannyiunkat gazdaggá akar tenni? – Igen! Mindegyikünket milliomossá fog tenni? – Nem, gazdaggá szeretne tenni! A gazdag azt jelenti: teljesen ellátott, bőségesen biztosított. A jólétünkhöz tartozik az egészségen túlmenően a bővölködés. Dicsőség Istennek, Krisztusban teljes ellátásunk van! Isten nem azt ígérte, hogy szűkös ellátásunk lesz, hanem gazdag, bőséges. Ahogy egy autó karburátoránál is be lehet állítani az dús vagy szegény keveréket, ugyanúgy mi magunk szabjuk meg, hogyan fogadjuk el az áldásokat. Isten mindig többet ad, mint amennyire szükségünk van.

Egy Swift nevű szolgáló története az itt következő: 1908-ban keresztelkedett meg Szent Szellemmel, majd 1911-ben feleségével misszionáriusként Kínába ment. Egy angol misszió támogatta a munkájukat, évi 1236 dollárral. Isten azt mutatta neki, adja be a lemondását, hogy máshol a teljes Evangéliumot hirdethesse. Akkor még nem léteztek teljes evangéliumi körök. A támogatók nem ismerték el a nyelveken szólást a Szellemmel való betöltekezés jeleként. Így nem hirdethette a teljes Evangéliumot, és nem tölthette be Isten teljes akaratát. Eleinte tartott attól, hogy a támogatókról leválva az új szolgálata nem fog megállni. Isten szólt hozzá: – Nem tudtad, hogy megígértem, gazdaggá teszlek? – Nem tudtam! – válaszolta ő. A Galata 3,13-14. Igéjét kapta az Úrtól, s megértette belőle, hogy Ábrahám áldása a miénk! Beadta a lemondását, új szolgálatba kezdett, ahol az első hat hónapjuk nagyon nehéz volt. Ha megpróbáltatásaid támadnak, és úgy tűnik, hogy nem működik valami, ez nem azt jelenti, hogy Isten Igéje nem igaz. Isten nem mindig elsején fizet, de előbb vagy utóbb eljön a fizetés napja. Kezdetben úgy tűnt, hogy távol a hazájuktól, két kisgyermekükkel együtt éhen fognak halni. De megőrizte nyugalmát, békességét és emlékeztette Istent arra, amit az Igéjében mond. És tudta, hogy Isten cselekedni fog, nem hagyja őket cserben. Az év végén összeszámolta a befolyt adományokat, ami háromszorosa lett a korábbinak (3750 dollár). Isten megígérte, hogy gazdaggá teszi őt, és új támogatókat adott mellé. Az emberek többsége nem azért szegény, mert megtisztelték Istent, hanem pontosan azért, mert nem tették ezt.

Gyermekként azt hittem, hogy az 1-2 Ft-os perselypénzzel minden rendben van. Később megértettem az igazságot: 1.) Isten az adományokból kívánja működtetni az egyházakat; 2.) csak úgy lehetek anyagilag áldott, ha támogatom Isten munkáját. Vannak, akik félnek a pénztől, ezt mondván: a pénz a gyökere minden rossznak (1Tim. 6,10.). A Biblia viszont azt mondja: „Mert minden rossznak a gyökere a pénz szerelme…”. A pénz túlzott imádatából származnak a problémák. Nem az a baj, ha van pénz a birtokodban; az a baj, ha a pénz birtokol téged. Ha a pénz válik az ember urává, az a helytelen!

A Biblia az mondja: az ezüst és az arany Istené (Agg. 2,8.); a barmok az ezernyi hegyeken Istené (Zsolt. 50.10). Isten mindezt a gyermekeinek készítette, mert gondoskodni akar rólunk. Ő az El Shaddai, Aki többet ad, mint ami elegendő. Amikor Isten megjelent Ábrahámnak, valójában azt mondta a héber szöveg szerint: ’én vagyok El Shaddai’ (1Móz. 17,1.). El Shaddai a hét szövetségi név egyike, ami annyit jelent: ’mindenben elegendő’, illetve ’Isten, aki több mint elegendő’. Az El Shaddai nevet több helyen ’Mindenható Isten’ –nek fordítják.

Vannak, akik újkori Jóbnak érzik magukat a sok szenvedés és nyomorúság miatt. Úgy gondolják, hogy Jób betegen és szegényen élte le az életét. Nem veszik figyelembe, hogy Jób könyve életének mindössze kilenc hónapját öleli fel. A végén Isten adott neki egy új feleséget, tíz gyermeket és még 140 évet élt. Isten meggyógyította őt, és megláthatta unokáit a negyedik generációig. Isten kétszer annyit adott neki, mint amennyije volt: tevét, ökröt, juhot, szamarat. Ha te tényleg egy Jób vagy, akkor te is meg fogsz gyógyulni, és gyarapodni fogsz. Jézus nem elvenni akarja a pénzedet, hanem megsokszorozni a ’mennyei bankban’, de előbb el kell helyezned a betétet.

A mennyei Atyánk megáldott minket minden szellemi áldással és bővölködővé tett bennünket. Nem szeretné, ha fösvények lennénk, Ő azt akarja, hogy segítsünk másokon. Ha az Úr kérne tőled 1000 Ft-ot, adnál Neki? – Én örömmel! Kölcsön ad az Úrnak, aki megsegíti a rászorulót – ezt állítja a Biblia (Péld. 19,17.). Isten válaszlépése erre: És Én visszafizetem neki! Az Úr velünk és értünk van! Én hiszem, hogy Isten ezt megteszi! És te hiszed-e ezt a szívedben? Krisztus, amikor kölcsönkérte Simon Péter hajóját, úgy fizette vissza a segítséget, hogy kéthajónyi halat adott neki (Luk. 5,3-7.). Egy biztos, az Úr egy cseppet sem fukar! Ő bőkezű! Hallelúja! Én Isten oldalán állok, én az áldás oldalán vagyok. Isten elénk hoz lehetőségeket, nekünk csak észre kell venni ezeket, és élnünk kell vele. Ki fogom használni, élni fogok azzal, ami megillet engem a Krisztusban.

Egy hívő egy nyári napon az Úrhoz fohászkodott: – Uram, Te tudod, hogy én mennyire szeretem a savanyú uborkát, de látod, a szárazság miatt idén nem lesz termés. Ezzel meg is feledkezett a dologról. Nagy meglepetésére néhány napon belül egy távoli helyről postán uborkát kapott. Csodálkozott, mivel senkinek nem szólt erről a kívánságáról. A keresztényeknek elég, ha Istenhez szólnak, mert Ő azt mondja: Kiálts hozzám, és én megfelelek (Jer. 33,3.). Isten útjai magasabbak a mi útjainknál, és szerencsésebb, ha azon járunk, és Őrá bízzuk magunkat. Isten engedelmes, alázatos szívű embereken keresztül tud kinyúlni a gyermekei felé. Lehet, hogy a csomagot küldő nem is az első ember volt, akihez Isten szólt. Vannak, akik nem hallják az Urat, mert saját gondjaikkal foglalkoznak, mások meg nem engedelmesek. De az Úr nem adja fel, amíg meg nem találja a megfelelő embert, akit használhat, akit meg fog áldani. Isten az Ő akarata szerint áldjon meg, ezért ne kösd ki, hogy kinek a személyén keresztül várod azt.

Azokban a gyülekezetekben, ahol megértik Isten akaratát, a szolgálókat esetenként megajándékozzák. Igazából nem is a pásztornak adnak ilyenkor, hanem Istent tisztelik meg a gyülekezet tagjai. Ha mi Istent megtiszteljük, Ő is meg fog tisztelni bennünket. Isten csak azt tudja megáldani, megsokszorozni, amit ’elvetnek’ a gyermekei. Emlékszem, gyerekkoromban a pincénkben három halomban állt a burgonya. Egy épekből étkezésre, egy hibásakból az állatok etetésére. A harmadik volt a legféltettebb kincs, mert az volt a jövő évi vetőgumó, amihez semmilyen körülmények között nem volt szabad hozzányúlni. Ha megettük volna a ’magot’, nem lett volna a következő évben termésünk. A tizedünk is egy ’mag’, és ha nem ’vetésre’ fordítjuk, elmarad az ’aratás’. forrás: békevár.hu

Mikor vagy szép és....

Készítette: Rózsaszál

DOBNER ILLÉS - PIRKADAT

Ö – az Úr Jézus –az, aki:

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket" (Zsolt. 147:3).

Joyce Meyer: Kegyelmes hozzáállás

Imádunk Urunk.

Kezd el a mai napot

Készítette: Keresztény szépségportál

Senki sem mehet vissza és nem kezdheti elölről az egészet, de elkezdheti a mai napot és más véget hozhat ki belőle!

Maria Robinson

www.keresztenyszepsegportal.hu

Hogyan fordítsd javadra az Isten által adott lehetőségeket? - Joel Osteen pasztor batorito uzenete Neked, Lakewood Gyulekezet, Texas

Készítette: Lisa Szanyel

Isten mindannyiunkat sikeresnek teremtett. A Világegyetem megalapítása előtt pontos tervet készített mindannyiunk életére. Ebben a tervben vannak bizonyos jeles pillanatok, amik be fognak következni. Ezek nem hagyományos pillanatok, hanem végzetünket előidéző pillanatok. Arra teremttettek, hogy évekkel előrerepítsenek bennünket. A Szentírás azt mondja: Mindenkinél összejön az idő és a lehetőség. Ez azt jelenti, hogy megvan rá a lehetőséged, hogy a megfelelő emberekkel találkozz, hogy előrelépj karrieredben, hogy valóra váltsd álmaidat. Isten már előre elrendezte a növekedés, áldás időszakait. Talán nem látsz pozitívan, talán egy helyben topogsz, de hadd bátorítsalak, hogy jövődben kiváltságos korszakok, a növekedés korszakai vannak. Sokan elszalasztják ezeket a pillanatokat. Próbálkoztak és belebuktak, ezért már nem hisznek. A Szentírás beszél arról, hogyan árasztott el Jézus egy várost, mert elszalasztották a vizitálásuk óráját. Mindenki életében vannak vizitek. Talán 5 éven át nem történik semmi, de egyszer csak eljön az Istennek szentelt pillanat. Találkozunk egy személlyel, vagy a ház, amit nem érdemeltünk meg, egy állás egy új cégnél és ez egy másodperc alatt évekkel visz előre. Vissza tudok tekinteni a saját életemre és látom a pillanatokat, melyek egy magasabb szintre készítettek fel.

Húszas éveim elején betértem egy ékszerüzletbe, hogy elemet vegyek az órámba és ekkor találkoztam Victoriával. Egy jeles pillanat. 100 ékszerbolt van itt Hustonban, az órámban tönkre kellett mennie az elemnek, Victoriának aznap dolgoznia kellett. Ez nem véletlen egybeesés. Isten hozta össze az időpontot a lehetőséggel. Isten már a Világegyetem megalapítása előtt elrendelte ezt a pillanatot. Ezért nem kell aggódnunk, ne legyünk csalódottak, ha a dolgok nem olyan gyorsan történnek meg, mint szeretnénk. Csak annyit kell tennünk, hogy hiszünk, tudván, hogy Isten irányítja lépteinket. Amíg csak hiszünk, a jeles pillanataink úton vannak. Szeretem, amit Dávid mondott Zsoltárok 31:15-ben: Istenem, az időm a Te kezedben van.

Ezzel azt mondta, hogy Istenem, tudom, hogy természetfölötti dolgokat tartogatsz számomra, a megfelelő embereket, a megfelelő lehetőségeket. Ezért nem aggódom, békés maradok, tudom, hogy elviszel engem végcélomhoz. Fel kell ismernünk életünk különböző korszakait. Könnyű csalódni, ha céljaink nem a mi ütemtervünk szerint valósulnak meg, de nem minden évszak az aratás időszaka. Vannak szántás, magvetés, öntözés korszakai. Biztos, hogy mindenki szeretne folyamatosan gyarapodni, innen is, onnan is csak jót kapni, de a többi korszak nélkül nem lennénk felkészülve. A szántás időszakában, amikor Isten olyan eseményeket hoz létre, amiket nekünk kezelni kell, ez az, ami az előlepésre készít fel bennünket. Ha nem haladsz úgy előre, mint szeretnéd, ne menj visszafelé, kapaszkodj a pozíciódba, legyen jó hozzáállásod, még ha nehéz is. Ha ezt megteszed, letetted a próbát és Isten ígéri, jeles pillanataid úton vannak.

Néhány évvel az után, hogy Victoria és én összeházasodtunk, egy szép városi lakásban éltünk nagy boldogságban. Egy napon Victoria hirtelen kijelentette, hogy el kell adnunk ezt a házat. Amikor ezt mondta, lelkem mélyén nyugalmat éreztem, tudtam, hogy igaza van. Gondolhattuk volna azt, hogy itt kényelmes, de mi figyeltünk erre a pici hangra, mely azt mondta, valami jobb van kialakulóban. A jeles pillanat közeledik, a gyarapodás időszaka. Ismertünk 10-mérföldes körzetben minden eladó házat. Hónapokig kerestünk és egyik vasárnap délután ráleltünk erre az öreg romos házra, ami egy gyönyörű birtokon állt. Az ablakok kitörve, a mennyezetről víz csöpögött, de valami belül azt súgta, ez az, ez az Isten adta lehetőség. Mi hittel cselekedtünk és 3 év sem telt el, és 2-szeres áron adtuk el ezt a házat. A jeles pillanat, az Isten által elrendelt lehetőség új szintre emelt bennünket. Összejött az időpont és a lehetőség és mi a javunkra fordítottuk.

Azt mondod: Joel, nekem nincsenek ilyen forrásaim. Én nem olyan családban nőttem fel, mint te. Ez nem számít. Isten nem mondja, hogy neked nem jön össze az időpont a lehetőséggel, mert nem megfelelő a neved, vagy, mert túl sok hibát követtél el. Szeretném, ha ezt mélyen bevésnéd lelkedbe: Isten mindenki számára elrendelt jeles pillanatokat. Felsorakoztatta a megfelelő embereket a megfelelő helyeket, a megfelelő lehetőségeket a jövődben.

Olvastam egy fiatal hölgyről, aki egy kis étteremben dolgozott Los Angelesben. Összeszedte a tányérokat, főzött, mosogatott, takarított. Egy napon azt mondta neki a tulajdonos, hogy a vendégek desszertet is szeretnének, ezért korábban kell kezdenie a munkát, hogy desszertet tudjon készíteni. Az első reakciója az volt, hogy panaszkodjon, hiszen már így is keményen dolgozik, ez nem igazságos. De úgy döntött, kihívásnak tekinti a feladatot és olyan finom desszerteket készített, amilyet csak tudott. Gyümölcstortákat sütött, amik nagyon fogytak. A vendégek imádták és mások is eljöttek, csak hogy ehessenek a süteményből. Annyira népszerű lett a pite, hogy egy nap elhatározta, saját üzletet nyit. Tett egy lépést hittel és a dolgok a helyükre kerültek. Talált megfelelő helyet, berendezéseket. Ez egy jeles pillanat volt, a gyarapodás időszaka. Nem tartott sokáig és az üzlet, fejlődésnek indult. Annyi vendégük volt, hogy másik üzletet is nyitniuk kellett. És újabbat és újabbat…. 1964-ben 114 üzlete volt 50 különböző államban.

Nem számít ki vagy most, Isten mindenki számára tartogat jeles pillanatokat. Talán nem tudod kitalálni, de rendben van, ez nem a te feladatod. A te feladatod, hogy higgyél. Azt mondod, Joel, én nem vagyok ilyen tehetséges. Tudsz pitét sütni? Nézd meg mi történt a fiatal hölggyel. Legyen nagyobb víziód. Izgalmas dolgok vannak a jövődben. A megfelelő emberek ott vannak felsorakozva. Ki állíthatja meg őket? Sem az ellenség, sem mások. Senki nem tarthat vissza végzetedtől, csak te tarthatod vissza saját magad. Sokan balszerencsések voltak. Próbálkoztak és elbuktak és most semmi jót nem várnak. Rázd le magadról ezt a sebzett mentalitást, kelj fel és mondd: Ez egy új nap. Talán nem történt meg a múltban, de tudom, hogy meg fog történni a jövőben. Tudom, hogy Istennek jeles pillanatai vannak számomra.

Alig több mint 5 éve kerestünk egy ingatlant, hogy új központot építsünk rajta. 2-szer is másnak adták el a telket, amit találtunk. Igazságtalan volt és nagyon csalódottak voltunk, de rájöttem, hogy Isten néha azért zár be egy ajtót, mert a hitünk túl kicsi. Ha minden nap megválaszolná az imánkat és mindent megadna, amit kérünk tőle, nem ismernénk meg mire képes. Ne légy bátortalan a bezárt ajtók miatt. Egy jó ember lépteit és állomásait Isten rendelte el. Ha egy ajtó bezárul, az azt jelenti, hogy az Úr valami jobbat, nagyobbat tartogat számodra. Néhány hónappal az után, hogy az ajtó bezárult előttünk, ezt a helyet tudtuk megszerezni. És ennek a helynek a megszerzése sokkal több annál, mint amire számítottunk. Hadd áruljam el neked, hogy Isten életeddel kapcsolatos álma sokkal nagyobb, mint a sajátod. Nagyszerű események sorakoznak a jövődben, de ha már most tudnál róla, csak zavarná a gondolkodásod. Emberek kerülnek majd utadba, lehetőségek, melyeket majd használni fogsz, és amikor visszatekintesz, azt mondod: ez egy jeles pillanat volt. Én nem tudtam volna egymagam mindezt így összehangolni. Ilyen Istenünk.

A Szentírás azt mondja 1 Korintusiaknak 2:9-ben: Senki nem látta, hallotta, senki nem tudta még elképzelni sem a csodálatos dolgokat, melyeket tartogat számunkra.

Azt mondod, Joel, én sok hibát követtem el. Biztos vagyok benne, hogy elpuskáztam a lehetőségeimet. Nem. Isten kegyelete teljes. Tud minden elkövetett hibádról és megvannak a megjelölt pillanatai, hogy kihozzon ebből. Isten nem lepődik meg azon, ahol vagy, már előre tudta, hol leszel. Már megjelölte a kegyelem, a helyre állítás pillanatait. Valójában azokra a problémákra is megvan a megoldása, amelyekkel még nem is találkoztál.

Hallottam egy emberről, aki évekkel ezelőtt egy nagy templom pásztora volt itt, Amerikában. Nagyon sikeres volt, de néhány rossz döntést hozott és rövidre fogva a történetet, elvesztette állását és családját. Nagyon szomorú helyzet. Évek teltek el és még mindig próbált talpra állni. Egy nap elhatározta, hogy meglátogatja a barátait Dél-Amerikában. A helyi templom pásztora megkérte, mondjon beszédet. Amikor föllépett az emelvényre, leült a brazil pásztor mellé. Ez az atya még angolul is alig tudott, de szinte önkívületben tekintett rá. El kezdett hintázni és megragadta a kezét. Az amerikai pásztor nem értette miről van szó, össze volt zavarodva, de hamarosan kezdte érezni, hogy melegség járja át. Olyan volt, mintha megszabadítaná minden fajdalmától. Elmondta, hogy ez a pillanat fordulópont volt életében. Először volt képes megbocsátani önmagának. Teljesen szabadnak érezte magát. Néhány perc múlva megkérdezte az egyik tolmács segítségével, hogy miért tette ezt, miért így imádkozott érte. A brazil azt válaszolta: 20 évvel ezelőtt, mikor imádkoztam, a te arcod jelent meg előttem. Isten megszólalt szívemben és azt mondta, egy napon találkozol ezzel az emberrel és meggyógyítod és talpra állítod. Ami érdekes, hogy 20 évvel korábban ez az ember nem volt házas, még megterve sem volt.

Miről beszélek?

Isten kezdettől fogva ismeri a befejezést. Van megoldása olyan problémákra is, amelyek még fel sem merültek. Nem tudhatod, talán valakivel beszéltél 20 évvel ezelőtt erről a helyzetről, amiben most vagy. Isten már megjelölte a kegyelem, helyre állítás pillanatait. Tudja, hogyan térítsen vissza a helyes útra.

Miért nem kezdesz hinni benne, hogy nem számít mit tettél vagy nem tettél, a legjobb napjaid még előtted vannak?

Ezt kellett apámnak is tennie 1959-ben. Egy nagyon sikeres templom pásztora volt, de testvérem, Lisa, rendellenességgel született. Apám más módon kezdte kutatni a Bibliát. Új lelkesedéssel kezdett arról tanítani, hogyan tud Isten gyógyítani, hogyan képes csodákra. De sajnos ez a gyülekezet nem értette meg üzenetét. Apám tudta, hogy el kell hagynia ezt a templomot. Össze volt törve és úgy érezte, a sok év munkája mind kárba veszett. Nem igazán tudta, mihez fog kezdeni. De tudod, ez a csalódás nem lepte meg Istent. Volt egy hölgy a szomszédságunkban, akinek egy kicsi élelmiszerboltja volt, ami pár hónappal korábban bezárt. Amikor hallott apám helyzetéről, megkérdezte, miért nem használja a boltját templomként átmenetileg. Így alakult meg Lakewood. Isten már kijelölte jeles pillanataidat. Hagyd abba az aggódást, az álmatlan éjszakákat. Isten a tenyerén tart. Nincs olyan a múltadban és a jövődben, amiről Isten ne tudna.

A Szentírás azt mondja Jeremiás 29:11-ben: Ezek a terveim számodra, mondja az Úr. Sikered, áldásod tervei. Tervek, melyek reményt és fényes jövőt adnak neked. Az egyik szakasz azt mondja, Isten mindent elrendezett ahhoz, hogy jól élj (Efezusiaknak 2:10) ez azt jelenti, hogy minden visszaeséshez megtervezte a visszatérést. Minden hibához elrendezte a kegyelmet. Minden csalódáshoz elrendezte a talpra állást, minden igazságtalansághoz a jóvátételt. Barátaim, a jövőtök Isten szemében ragyogóan fényes.

A Szentírás beszél arról, hogy mindennek van oka, korszaka és ideje. Az okot Isten határozza meg, ezem tudunk változtatni, de a korszak egy ablak a megvalósítás lehetőségére. Nem fog örökké nyitva maradni. Fontos megtanulni, hogy a megfelelő időben lépjünk.

Olvastam egy kis rovarról. Nem tud repülni, de magasságának 200-szorosáig képes felugrani. Úgy tanul meg repülni, hogy amikor meghallja a szélfújást, amikor látja, hogy a fák csúcsai lengedeznek, akkor tudja, hogy most kell ugrania. Felismerte, hogy ha a megfelelő időben ugrik és elkapja a megfelelő szelet, akkor tud repülni. Az időzítés számít. Ehhez a kis rovarhoz hasonlóan nekünk is tudnunk kell, mikor kell ugrani. Érzékenynek kell lenni. Figyelnünk kell arra, amit itt benn hallunk. Van egy lehetőség-ablak, hogy hittel lépjünk. Gyakran elszalasztjuk a lehetőségeket, mert nem vesszük észre, hogy ez a mi időnk. Istentiszteleten ültem és az emberek tapsoltak éneklés közben, de nem ütemre, hanem az ütemek között. Helyesen tesznek, de az a baj, hogy rossz időpontban. Figyelned kell a szelekre életedben. Néhányan változás előtt álltok. Eddig nem sok jót kaptatok, de a változás szele közeleg. Túl vagy a szántáson, vetésen, az öntözésen, most az aratás időszaka jön. Lesznek olyan időszakok, mikor úgy érzed, Isten hátszelet ad neked. Olyan dolgokat fogsz véghezvinni, hogy visszanézel és azt mondod, Isten keze volt a dologban, mert én nem vagyok ennyire okos és tehetséges.

Mi történt?

Beléptél egy új korszakba. Isten hátszelet ad neked. Talán ma viharban vagy, de értsd meg, Isten kezében tartja azokat a szeleket. Csak egy egyszerű váltás nagy változásokra képes. Azokat a szeleket, amelyek le akarnak küzdeni, Isten meg tudja fordítani, hogy fölkészítsenek téged egy magasabb szintre. Amikor hallod a szelek fújását, nem dőlhetsz hátra, hogy: Joel, ez velem nem történik meg, én sosem kapok jót. Ezzel elmulasztod a lehetőséged. Ha hallod a szél fúvását, úgy kell tenned, mint ennek a kis rovarnak. Mondd: ez az én időm, hallom Isten kegyének szeleit. Túl vagyok szántáson, vetésen, öntözésen, most jön az aratás, túljutok mindenen. Vedd észre, hogy ahhoz, hogy utolsóból első legyél, csak a szélirány megváltozására van szükség. Ha az egyik irányba fúj, úgy érzed vesztettél, de ha megfordul, hirtelen első leszel. Ha nehéz időket élsz át, ne törj össze, ne panaszkodj, hanem kelj fel minden reggel és mondd hittel: Köszönöm Atyám, hogy a változás szelei segítenek. Ne beszélj a viharról, beszélj a viharhoz. Nézd a helyzeted és jelentsd ki hittel: Nem fogsz legyőzni, semmilyen fegyver nem tud engem legyőzni. Jeles pillanatok tartanak felém. Nem csak kikerülök ebből, hanem jobban kerülök ki belőle, mint valaha is voltam.

Szeretem, amit Dávid tett, mikor elment, hogy szembenézzen az oroszlánnal. Hallotta az ágak ropogását, tudta, hogy ez az ő ideje. Évekig élt a vadonban hittel, most látta a változás szeleit. Bár az oroszlán nála 2-3-szor nagyobb volt és az emberek próbálták lebeszélni, hogy nincs esélye, meg fog sebesülni. A többiek nem hallották a szeleket. Nem értették, amit ő megértett. Ha tudod, hogy ez a te időd, ne hagyd magad lebeszélni. Láttam olyanokat, akik 20 évig csak hátradőltek, hagyták, hogy mások elbátortalanítsák, lebeszéljék álmaikról. Mások nem tudják, hogy mi rejtőzik benned. Nem tudják mire vagy képes, mert Isten nem bennük, hanem benned ültette el az álmot. Ha hallod a szélfúvást, a kis rovarokhoz hasonlóan azt kell mondanod: Ez az én időm. Ha bekerülsz Isten áramlatába, csodálkozni fogsz, milyen messzire tudsz eljutni. Azt mondták: Dávid, ne menj, az oroszlán túl nagy. Nem tudod legyőzni. Dávid azt mondta: Én nem így gondolom. Túl nagy ahhoz, hogy elszalasszam. Azt mondod, Joel, én nem látom, hogyan történhetne ez meg velem: nincs meg a pénzem, tehetségem, végzettségem hozzá. A

Szentírás azt mondja, nem erővel, hatalommal, hanem a Mindenható Isten által fog megtörténni.

Bármerre jársz, jusson eszedbe, a Világegyetem leghatalmasabb ereje fúj irányodba.

Mi történik, ha Isten irányodba fúj?

Minden ellenséget legyőzöl, akadályokat legyőzöl, álmaid valóra válnak.

Mi történt?

Isten irányodba fújt. Felemelkedsz, és azt mondod, ez az én időm. Hallom a szelek fújását, ezért most be kell lépnem az áramlatba. Barátaim, a dolgok átváltanak a javatokra. A jövőd tele jeles pillanatokkal, áldással, gyarapodással, előlépéssel. Isten már a Világ megalkotása előtt elrendezte a megfelelő embereket, lehetőségeket. Arra kérlek, reménykedj. Még ha nehéz is, emlékezz rá, azok a szelek, amelyek megpróbálnak legyőzni, ugyanazok a szelek, melyekkel Isten egy új szintre fog repíteni. Ha minden nap elvárással vagy, tudod hogy Isten irányodba fúj, egyre magasabbra fogsz emelkedni és a győztesek életét fogod élni.

 —

Kenneth E. Hagin: A magasztalas ereje1. rész

Sok ember hisz az ima erejében, de nem mindig az ima egyedül az, ami végzi a munkát. A dicsérettel és hálával „fémjelzett” ima hozhat csak eredményt. Erő van a magasztalásban! Az imádság témájához kapcsolódva a Biblia nagyon fontos tanítást ad arról, hogy hogyan kaphatunk Istentől: a hálaadás és a dicsőítés közvetlenül kapcsolódik az imádsághoz. 

Az Apcsel 16-ban olvashatunk arról, hogy Pált és Silást bebörtönözték Filippiben az evangélium hirdetése miatt. A 25. vers mutatja meg nekünk a kapcsolatot az imádság és a dicsőítés között:

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják őket. (Apcsel. 16. 25.)

Láthatjuk ebből a versből, hogy Pál és Silás nem csöndben dicsőítették az Urat, mivel azt mondja a vers, hogy a foglyok hallották őket. Néhányan azt mondják – „Nos, én hiszek a dicséretben, elfogadom, de csak csendben, magamban dicsérem Istent.” Itt viszont épp azt olvassuk az Apcsel. 16. 25-ben, hogy Pál és Silás dicséretet énekeltek Istennek és nem voltak csöndben. Nemcsak a többi fogolytárs hallotta őket, hanem maga Isten! És mikor Isten meghallotta, hogy Őt dicsőítik, lenyúlt és megrázta az öreg börtönt úgy, hogy az ajtók kinyíltak!

Észrevetted, hogy nincs arról beszámoló, hogy bármilyen más épület is megrázkódott volna – csak a börtön? És azt is észrevetted, hogy Isten nem rombolta le a börtönt, csak megrázta, amíg minden ajtó kinyílt és a bilincsek feloldódtak? Miért? Mert Pál és Silás imádkoztak és énekkel dicsőítették az Urat! Most nézzünk meg egy másik igét, ami ehhez a témához kapcsolódik:

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. (Fil. 4.6.)

Pál akkor ezt a Filippibeli gyülekezetnek írta, de az egész egyháznak szól ma. Amikor azt írta „… ne aggódjatok …”, lehet, hogy épp a börtönben átélt tapasztalataira gondolt. Tudtad, hogy Pált és Silást nemcsak bebörtönözték, hanem meg is verték? Azért tudjuk, mert miután kiszabadultak, azt mondja az Ige a börtönőrről, hogy … magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől. (Apcsel. 16.33.)

Szóval, tudjuk, hogy Pált és Silást megverték, a hátuk megsérült és a lábukat is lebilincselték. Láttál mát megbilincselt embert? Nos, Pál és Silás lebilincselt állapota azt jelentette, hogy egy helyre voltak zárva és nem tudtak mozogni! Hátuk vérzett, lábuk bilincsben és a legbelső börtönbe voltak zárva.

Ilyen körülmények között, amiben Pál és Silás akkor volt, látszólag minden joguk meg lett volna a világon, hogy bosszankodjanak és aggodalmaskodjanak. De Pál ezt írta: „Ne bosszankodj és ne aggodalmaskodj semmi felől.” (angol fordítás) SEMMI FELŐL! Ez azt jelenti: sem kicsi, sem nagy, sem közepes dolog felől – semmi felől!

Nos mit szándékozol tenni, ha nem bosszankodhatsz, aggódhatsz, vagy aggodalmaskodhatsz? Azt szándékozod tenni, amit a Biblia mond: .. imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat Isten előtt. (Fil. 4.6.)
- Még a börtönben is, megbilincselt lábakkal? – kérdezhetné valaki. – A válasz: igen.
- Még vérző háttal, ütésekkel telve ? – A válasz ismét: igen. MINDEN ALKALOMMAL!

Elmondok néktek egy történetet egy fiatal szolgálóról, aki megtapasztalta a magasztalás erejét gyógyulást nyervén. Ő maga mondta el ezt a történetet. A Nagy Gazdasági Válság első idejében ez a szolgáló – egy utazó evangélista – még nagyon fiatal volt. Megházasodott, született egy kisbabája, amikor a feleségével felfedezték, hogy a férfinek tuberkulózisa lett. (A Nagy Gazdasági Válság idején az Egyesült Államokban a tuberkulózis ölte meg akkor a legtöbb embert.)

Bárhova ment az evangélista, elmondta a gyülekezetnek, hogy tuberkulózisa van és kérte az embereket, hogy imádkozzanak érte. Azt mondta: „Imádkozzatok értem minden alkalommal amikor gondoljátok. Ha nincs a gondolatodban, ne érezd kényszernek, de azért próbáljatok meg rám gondolni. Hányan fogjátok megtenni?” Az emberek felemelték a kezüket jelezvén, hogy imádkozni fognak a férfi gyógyulásáért.

Nos, ez a férfi rosszabb állapotba került, ahelyett, hogy javult volna. Végül már prédikálni sem tudott. Eladták otthonukat és apósához költöztek, akinek egy farmja volt Texasban. Ágyhoz kötött lett, és vérzett is. Az igazat megvallva, a halál szélén volt. Annyira gyenge volt ez a férfi, hogy egyedül még felkelni sem tudott az ágyból.

Azt mesélte nekem: „egy napon, mialatt az apósom szántott és az anyósom a ház mögött mosott, kinéztem az ablakon és láttam néhány fát és egy csomó bokrot úgy negyed mérföldre a háztól. Nem tudtam megfordítani a testemet, csak a fejemet, úgy láttam meg a bokrokat. Nem tudom miért, hisz oly gyenge voltam, de azt mondtam az Úrnak: Uram, adj erőt, hogy ki tudjak kelni az ágyból és el tudjak jutni azokhoz a bokrokhoz . Odamegyek és addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy meghalok. Vagy egyik, vagy másik.”

Aztán így folytatta: „Tettem egy kísérletet, hogy ki tudjak kelni az ágyból, és addig próbálkoztam, míg valahogy, nagy nehezen sikerült kikecmeregnem a házból és eljutottam a bokrokig. Kimerülve lehuppantam, mire az ördög megszólalt: ’Na fiú, most aztán tényleg bolondot csináltál magadból, még nem is kiabálhatsz segítségért. Nem tudsz olyan hangosan kiabálni, hogy azt bárki is meghallaná. Senki nem tudja, hol vagy és nem is fogják megtudni, mígnem az egerészölyvek oda nem vezetik őket hozzád.’

„Nem tudok ugyan hangosan beszélni - mondta erre a férfi – , csak suttogni tudok, de suttogom, hogy: Uram, tudod, hogy miért jöttem ide, imádkozni addig, míg meggyógyulok, vagy ameddig meghalok. Amint egy kis erőt veszek, elkezdek imádkozni.”

A férfi így folytatta: ”Egy kicsit feküdtem és gondolkodtam azokról az emberekről, akik az elmúlt hónapokban és években ígérték, hogy imádkoznak értem.” Azt gondoltam: „Hogyha csak a fele is imádkozott azok közül az emberek közül, akik mondták, hogy imádkoznak az egészségemért, akkor is emberek ezreinek imája szállt fel.” Aztán azt gondoltam: ”Nos, ha az ima megtette a maga részét, akkor már megtörtént. Meg kell, hogy gyógyuljak.”

Láthatod, az imának megvan a maga helye. Menjünk vissza az Apcsel. 16.25-höz: Éjféltájban pedig Pál és Silás IMÁDKOZTAK és énekkel dicsőítették az Istent …
Mielőtt folytatnám a gondolatsort, nézzük meg ezt a szót: „éjféltájban”. Hiszem, hogy ez a vers szó szerint éjféltájt jelent. Másrészt viszont átvitt értelemben is használhatjuk ezt a szót, mint: sötétségben. Ilyen értelemben, a „sötétség” szó jelentheti életünk legsötétebb óráját, olyan helyzetet, amikor mindennek vége.

Nos, az Apcsel. 16-nak ez a verse elmondja nekünk, mit tegyünk a sötétségben. Nem kell sötétségben lenned! Nem kell azt mondanod senkinek, hogy :”Nem tudom, mit tegyek!” A Biblia elmondja, mit tegyél! Az ördög azt mondja, hogy tárd ki a kezed és add fel. De az Apcsel. 16.25 azt mondja, hogy Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték Istent….

Igen az imának megvan a maga része, a probléma viszont az, hogy mi csak ezt a részt akarjuk megtenni. Mindkettő szükséges – ima és dicsőítés – csak a kettő együtt végzi el a munkát. Pál és Silás imádkozott és énekkel dicsőítették Istent! És a Biblia azt mondja, hogy megszabadultak. Ez volt az eredmény. Lehet, hogy te is imádkoztál már a „sötétségben”, de vajon mennyi időt töltöttél el dicsőítéssel? Láthatjuk a Bibliából, hogy erő származik a magasztalásból.

Adok még egy példát az Igéből, mert meg van írva: ….. két vagy három tanú vallomásával erősítessék minden szó. (V. Móz. 19.15.; Mt. 18.16.; 2 Kor. 13.1) Timóteusnak írván , aki fiatal misszionárius és pásztor volt, Pál mondott valami mást is az imáról és magasztalásról:

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, HÁLAADÁSOK minden emberekért” (1Tim. 2.1)

Vedd észre, hogy a vers imával kezd, és hálaadással végzi. Be akarom ültetni az elmétekbe, hogy a dicséret és a hálaadás szorosan kapcsolódik az imádsághoz. Nem az ima egyedül az, ami a munkát elvégzi.

Például ez a szolgálótestvér, akinek tuberkulózisa volt, rájött, hogyha az ima egyedül az, ami őt meggyógyítja, már rég kijött volna a betegágyból. Belátta, hogy van egy hiányzó alkotórész, és ez a dicséret. Azt mondta: „Megváltoztattam a szavakat, amiket addig mondtam az Úrnak. Ahelyett, hogy azt mondtam volna: „Addig imádkozom, míg meggyógyulok vagy amíg meghalok”, azt mondtam: „Uram, itt fekszem és addig dicsérlek míg meg nem gyógyulok vagy amíg meghalok”.

Miért dicsérte az Urat ez a szolgáló? A megválaszolt imákért. A megválaszolt ima ennek a férfinak az esetében a gyógyulást jelentette. A szolgáló hozzátette:” Minden erőmmel megpróbáltam beszélni, de csak suttogni tudtam: Dicsérlek, Uram! Dicsőség az Úrnak! Köszönöm, Jézus.” Aztán így folytatta: „Két óra múlva lábaimon álltam, és olyan hangosan kiáltottam, hogy egy mérföldre is meghallhatták!”

Tíz, tizenegy évvel később mesélte el mindezt ez a férfi, és még mindig tökéletesen egészséges volt. Aztán láttam őt 4 vagy 5 évvel ezelőtt egy tulsai összejövetelen. Nyolcvanas éveiben volt és még mindig jól – nincs tuberkulózisa. Dicsőség az Úrnak.

Amiről meg akarlak győzni titeket, az az, hogy az imának megvan a helye, de nem szabad megállni az imádságnál. Ima és dicséret! Pál és Silás esetében ekkor jött a válasz. Először imádkoztak, de aztán dicséretet énekeltek. Miért dicsérték Istent? Hiszem, hogy azért, mert az ő imáik válasz nyertek. Dicsérték Istent mielőtt még látták volna a választ. És az én szolgatárs barátom esetében is jött a válasz, miután dicsérte Istent.

Évekkel ezelőtt egy bizonyos gyülekezetben prédikáltam, ahol 2000 ember volt jelen a csarnokban. Egy délelőtti összejövetel alkalmával előre jött az egyik helybéli tisztviselő egy másik férfival és egy papírt nyújtottak át a dicséretvezetőnek. Aztán mindkét férfi feljött a színpadra, abbahagyta mindenki az éneklést. „ Most kaptuk a hírt, hogy X.Y. pásztor kórházban van. Súlyos szívinfarktust kapott, eszméletlen állapotban van, az orvos szerint nem éli túl.” A férfi folytatta: ”Szeretném megkérni X.X. testért, hogy jöjjön fel ide és vezessen minket egy imába.”

A szolgáló, akit a férfi megkért, gyógyító evangélistaként volt ismert, erőteljes gyógyító szolgálata volt. Ez az evangélista felment a színpadra és felolvasta egyik kedvenc versét a Zsidó levélből, amit mindig szokott használni az összejövetelein : Mert mi hívők, bemegyünk a nyugodalomba, miképpen megmondotta: Amint megesküdtem haragomban, nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, jóllehet munkáit a világ alapításától kezdve bevégezte! „Látjátok, ha hisztek Istenben, akkor nyugodalomban vagytok!” – kiáltotta.

Ezután az evangélista megkérdezte: „Hányan hiszitek, hogy Isten hallott titeket?” Körülnéztem, és amennyire meg tudtam állapítani, a tömegnek kb. 90 % -a felnyújtotta a kezét.

„Nos”- mondta az evangélista – „emeljük fel kezünket és dicsérjük az Urat a gyógyulásért. ”Mindnyájan fölemeltük a kezünket és hangosan dicsértük az Urat a megválaszolt imáért. Gyönyörűen hallatszott. Végül abbahagytuk a dicséretet, a dicséretvezető odalépett a mikrofonhoz, hogy folytassa a dicsőítést zenével és az evangélista kezdte elhagyni a színpadot.

De aztán hirtelen megfordult és visszarohant a mikrofonhoz. Azt mondta a tömegnek: „Hányan fognak még közületek imádkozni X.Y. pásztorért? Újra körülnéztem és újra kb. 90 % nyújtotta fel a kezét. Én nem emeltem fel a kezem, mert nem volt szándékomban tovább folytatni az imát azért a pásztorért. Miért? Mert, ha hiszem, hogy Isten meghallgatott, már csak dicsérni fogom Őt a válaszért.

Amikor a tömeg felemelte a kezét, az evangélista így szólt: „Mit akartok csinálni?! Azt gondoltam, hogy elhittétek, hogy Isten már meghallgatott minket.” Nem mindenki értette, miről beszél az evangélista – még néhány jelenlevő prédikátor sem. Láthatjátok, ha nem tanultatok a hitről, akkor nem tudjátok megérteni, hogy a válasz az imára akkor jön, mikor dicsérjük az Urat.

Nos, ez a pásztor meggyógyult és hét évvel később hallottam őt prédikálni. Üzenetében épp az ő saját gyógyulásáról beszélt. Azt mondta, hogy mialatt eszméletlenül feküdt a kórházban, Jézus megjelent és azt mondta: „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód”. Aztán kinyújtotta a kezét az Úr és megérintette őt, mire ő rögtön felkelt – és kijött a kórházból.

Gondolkoztál már azon, hogy mit mondott Jézus a Mt. 18.19-ben: …ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek megadja nékik az én mennyei Atyám. CSAK KETTEN! Értitek ? Nem azt mondja az Ige, hogy ha kétezer ember egy akaraton lesz! De, láthatjátok, az emberi okoskodás úgy következtet, hogy sok embernek kell imádkoznia azért, hogy a választ megkapjuk.
Sokan, akik nem értik a hitet, most azt mondják: „Nem értem ezt az egész dicséret dolgot.” Nekik mindnyájuknak el kell olvasni az Újszövetségben, hogy a dicséret együtt jár az imával.

Pál újra ír a dicséretről és imáról Timóteusnak szóló levelében, és most valami mást mond: Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen ( nemcsak bizonyos gyülekezeti körökben) tiszta kezeket emelvén fel harag és versengés nélkül.” (1Tim. 2.8.)

Mint láthatod, igei az, ha felemeled a kezed és imádkozol és az is igei, ha felemeled a kezed és magasztalod Istent. Ha ez igaz, márpedig igaz, miért nem tesszük, amit az Úr akar, hogy tegyünk - imádkozni, hálát adni és dicsérni Őt? Ha ezt tesszük, megkapjuk az eredményt az Ige alapján. Erő van a magasztalásban!

ÁMEN! 

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_e__hagin:_a_magasztalas_ereje_wGX9

Isten terve

Készítette: Lydia magazin

Ki vádolhat?

Készítette: Szeretet-Közösség

Reinhard Bonke: A vallásokról

Készítette: Szeretet-Közösség

Láncom lehullt - BUDAPESTIFI WORSHIP (videoklip)

Ige: Mit építünk az alapra?

 „Ha pedig valaki aranyat* ezüstöt** drágaköveket, (holt)fát*** szénát, pozdorját****  [szalmából; gabonaszárból] épít rá erre a fundamentumra; (alapra) [Kinek-kinek munkája mutatja majd meg, hogy ki mit épít erre az alapra],

*A próbában is kitartó – és az Úr Jézusba vetett – hit, az az arany, amely kiállja a tűz próbáját: „hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek (személyiségetek; egész énetek) üdvösségét” (1Pt. 1,7)

Ezért a feltámadott dicsőség Ura azt mondja: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy...” (Jel. 3,18)

Azért, hogy: „Az Isten ...megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való. ...akik megtartják ...a Jézus hitét!” (Róm. 3,26; Jel. 14,12)

**Akinek szívében és szájában Isten Igéje van, az ezüstöt épít az alapra, mert: „Az Úr szava egyenes beszéd, kipróbált ezüst, salaktalan, hétszer tisztított” (Zsolt 12,7)

Mert: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6)

És aki ehhez tartja magát, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Választott ezüst az igaznak nyelve...” (Péld. 10,20)

***De az emberek inkább választják a láthatókat, és kiábrázolják Istent, aki megmondta, hogy: „Őrizzétek meg azért jól a ti lelketeket (pszühé = életeteket), mert semmi alakot nem láttatok akkor, amikor a tűznek közepéből szólott hozzátok az Úr a Hóreben [pusztaság; sivatag: átvitt értelemben: a világ]. Hogy el ne vetemedjetek, és faragott képet, valamely bálványféle alakot ne csináljatok magatoknak, férfi vagy asszony képére.” (5 Móz. 4,15-16)

De az emberek: „...nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz szellemeket, és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak” (Jel. 9,20)

És ha nincs elég pénze, hogy ezüst vagy arany bálványt készíttessen: „Aki szegény... oly fát választ, amely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, amely nem ingadoz” (Ésa. 40,20)

****A kevélység és a gonosz cselekedeteket nevezi az Úr pozdorjának: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat” (Malak. 4,1)

Az a nap [(az Úr) napja] fogja világossá  [nyilvánvalóvá; szemmel láthatóvá] tenni, [mert kimutatja; felszínre, (nyilvánosságra, világosságra) hozza] mivel tűzben jelenik meg. [érkezik; jelentetik ki; nyilvánul meg; tűz által fog kinyilatkozni (lepleződni); hull le róla a lepel] és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. [láthatóvá válik majd] és hogy kinek mit ér [milyen] a munkája, azt [maga] a tűz fogja kipróbálni [majd megmutatja; teszi próbára, vizsgálja meg].

Ha valakinek a munkája, [építménye] amelyet [az alapra] ráépített, megmarad [az olyan], jutalmat fog kapni; [nyerni].

De ha valakinek a munkája [műve] megég, [elhamvad] kárt vall. [veszteséget fog szenvedni] Ő maga [azonban] megmenekül [megtartatik] ugyan, de [csak] úgy, mint aki tűzön [keresztül] ment át”***** (1 Kor. 3,12-15)

*****Már Ézsaiás prófétán keresztül szól az Úr az övéinek: „Ímé, megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor (szegénység; nyomorúság; koldusszegénység, átvitt értelemben is) kemencéjében” [kohójában] (Ésa. 48,10)

És hogy mit ért kemencén az Úr: „Titeket pedig kézen fogott az Úr, és kihozott titeket a vas kemencéből, Egyiptomból, hogy legyetek néki örökös népe, miképpen e mai napon vagytok” (5 Móz. 4,20)

Az Úr kihozott a világból – Egyiptomból – a nyomorúság földjéből – a vas kemencéből – mert: „...magának kiválasztott minket Őbenne (a Krisztusban) a világ teremtetése előtt...” (Eféz. 1,4)

A tűzről pedig – amivel, vagy Akivel – megpróbál az Úr, így szól a Szent Szellem. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr...” (Jer. 23,29)

És a testté lett Igéről:  „...a mikor megjelenik az Úr Jézus az égből... Tűznek lángjában…”(2 Thess. 1,7-8)

Zengjen hangos hálaének

Közelvalókká lettünk!

„Most pedig, hogy a Krisztus Jézusban élünk, mi, kik egykor távol voltunk, közelvalókká lettünk a Krisztus vére árán” (Ef. 2.13)

„Így szól az Úr:

„A kegyelem idején én meghallgattalak, és a szabadulás napján segítettelek, megtartlak és nép szövetségévé teszlek, hogy megépítsd a földet, és kioszd az elpusztult örökségeket” (Ésa. 49,8)

Cseri Kálmán: A vágyakról

Isten nem vágyak nélküli életre akar minket elvezetni, amit a buddhizmus tanít, hanem nemes vágyakkal teli életre.

Munkába állított hit (2)

...hited megtartott téged." (Lukács 17:19)

A szíriai hadsereg ostromzár alá vette Samária városát, a lakosság már haldoklott az éhségtõl. Miután már morzsákat sem dobtak ki a falon kívül élõ leprásoknak, azok négyen hamar rájöttek, hogy bajban vannak. Azt mondták: Mit ülünk itt, amíg meghalunk?" (2Királyok 7:3). Elindultak tehát, és felfedezték, hogy Isten csodát tett, a szírek félelmükben elmenekültek, hátrahagyva élelmet, vizet és mindenféle más javakat. Mit tanulhatunk ettõl a négy leprástól? Azt, hogy ha munkába állítod a hitedet, Isten munkálkodni fog a te érdekedben. Ehhez azonban fel kell állnod, és ezt kell mondanod: Ha meg kell halnom, akkor úgy fogok meghalni, hogy közben teszek valamit, építek valamit, elindulok és keresek valamit." Amikor úgy érzed, hogy padlóra kerültél, állj fel és mondd: Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit!" (Zsoltárok 118:17). Az ilyen fajta hit mindig felkelti Isten figyelmét.

Amikor már elég kétségbeesett vagy ahhoz, hogy az sem érdekel, kit fog felhasználni Isten, akkor hajlandó leszel elfogadni bármilyen segítséget, amit küld. Naámán, a leprás szíriai hadseregparancsnok megalázta magát, és hajlandó volt hallgatni egy kis rabszolgalányra. (Azért, mert annál a kislánynál volt Isten válasza!) Még arra is hajlandó volt, hogy hétszer megfürödjön egy sáros, iszapos folyóban azért, hogy megtisztulva jöjjön ki belõle (ld. 2Királyok 5:1-19). A hit azt mondja: Nem számít, hová kell mennem, mit kell tennem, vagy kire kell hallgatnom, bármit is mond Isten, én megteszem."

http://www.maiige.hu/

T. L. Osborn: Hét megváltói név

Dr. Scofield azt Írja az ő nevét viselő Biblia 6. és 7. oldalain (Lásd a megváltói nevekről szóló lábjegyzeteit.), hogy a Jahve az Istenség megváltói neve és az „Önmagában létező, Önmagát kijelentő” Istenre utal.

Ez a hét megváltói név – írja, „Istennek önmagáról szóló folyamatos és egyre inkább kiteljesedő kijelentésére mutat”. Később így folytatja: „A népéhez fűződő megváltói kapcsolatában Jahve hét összetett néven mutatkozik be, amelyek úgy jelentik ki Őt, mint aki betölti az emberiség minden szükségét.”

Mivel ezek a nevek azt jelentik ki számunkra, hogy Isten megváltói kapcsolatba lépett velünk, mindnyájuknak arra a Golgotára kell mutatniuk, ahol a megváltásunk megtörtént. Az egyes nevek által kijelentett áldásoknak a megváltás során kellett realizálódniuk. A Szentírás erről világosan tanít.

Ez a hét megváltói név a következő:

Jahve Samma: ’az Úr ott van, illetve jelen van’, ami azt a megváltásból fakadó privilégiumot fejezi ki számunkra, hogy élvezhetjük Annak jelenlétét, aki így szól: Íme, én veletek nagyok a világ végezetéig. Hogy ez az áldás benne foglaltatik a megváltásban, az a tény bizonyítja, hogy közelvalókká lettünk Krisztus vére által.

Jahve Salom: ’az Úr a békességünk’, azt a megváltásból fakadó előjogot jelenti ki számunkra, hogy részesülhetünk Isten békességéből. Ennek megfelelően Jézus így szól: Az én békességemet adom néktek: Ez az áldás is benne van a megváltásban, hiszen a békességünknek büntetése rajta van’, hiszen Ő szerzett békességet az Ő keresztjének vére által.

Jahve Rói: ’az Úr a pásztorom’. Jézus lett a pásztorunk, amikor életét adta a juhokért: ezért ez az előjogunk is benne foglaltatik a megváltásban.

Jahve Jíre: ’az Úr gondoskodik’ áldozatról és Krisztus volt az az áldozat, aki megszerezte teljes megváltatásunkat.

Jahve Nisszi: ’az Úr a lobogónk’ vagy győztesünk vagy kapitányunk.  Amikor Krisztus a kereszt által diadalmaskodott a fejedelemségek és hatalmasságok fölött, akkor szerezte meg számunkra helyettesítőnkként azt a megváltási előjogot, hogy elmondhatjuk: Hála legyen Istennek, aki a diadalmat adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!’

Jahve Cidkénú: ’az Úr az igazságosságunk.’  Jézus lett a mi igazságosságunk, amikor elhordozta a bűneinket a kereszten; ezért abban a kiváltságban van részünk, hogy megkaphattuk az igazságosság ajándékának  megváltásból fakadó áldását.

Jahve Rófe: ’Én vagyok az Úr, a te Gyógyítód’; vagy: ’Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged.’ Ezt a nevet azért kaptuk, hogy kijelentse számunkra azt a megváltásból fakadó előjogunkat, hogy átvehetjük azt a gyógyulást, amelyet Krisztus, a Helyettesítőnk szerzett meg számunkra. Ézsaiás a könyvének megváltásról szóló fejezetében kijelenti: Betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta.

Nem véletlenül hagytam ezt a nevet, a Jahve Rófét utoljára.

Rögtön azután, hogy Izrael népe átkelt a Vörös-tengeren, ami a megváltásunk előképe, Isten bevezette őket a gyógyulás szövetségébe. Ekkor jelentette ki magát Gyógyítónkként ezen a megváltói és szövetségi nevén, a Jahve Rófén keresztül: Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged. Ez nem csupán ígéret, ez egyben egy végzés és rendelet is.

Ennek a szövetségnek megfelelően kapjuk azt az utasítást Jakabtól, hogy gyógyuljunk meg a Krisztus nevében, és ez a pozitív rendelet, épp oly szent és érvényes a mai egyház számára is, mint akár az úrvacsorával, akár a vízkeresztséggel kapcsolatos rendeletek.

Minthogy a Jahve Rófe Isten egyik megváltói neve, amely a gyógyulás szövetségét pecsételi meg, ezért Krisztus most, miután felmagasztaltatott, nem adhatja alább gyógyítói küldetését, mint az összes többi megbízatását, amelyeket a többi megváltói nevei jelentenek ki.

Elképzelhető-e, hogy a megváltói neveiben kijelentett bármelyik áldását visszavonta volna ebből a jobb szövetségből, amely jobb ígéretek alapján köttetett?

Ézsaiás a következő kérdéssel kezdi a megváltásról szóló fejezetét: Ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karja kinek jelentetett ki? Ez a bizonyos beszéd azzal folytatódik, hogy Krisztus elhordozta a bűneinket és a betegségeinket is.
A kérdésre adott válasz a következő: csak azok hihettek ennek a beszédnek, akik hallották, hiszen a hit hallásból származik. Minthogy Jézus minden ember helyett meghalt, ezért nagyon is érdemes erről beszélni.

A megváltói fejezet 4. és 5. verseiben Ézsaiás úgy mutatja be Jézus szenvedéseit, mint aki helyettünk elviselte:

- betegségeinket,
- fájdalmainkat,
- bűneinket,
- vétkeinket, és megszerezte
- békességünket,
- gyógyulásunkat.

Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Bibliát ahhoz, hogy kizárjuk magunkat ezeknek az áldásoknak bármelyikéből.

Máté a következőképpen interpretálja Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezetét: Jézusról azt állítja, hogy meggyógyított minden beteget, azért, hogy betöltse Ézsaiás próféciáját: Ó vette el az erőtlenségeinket, és Ő hordozta a betegségeinket.  Szándékosan félre kellene magyaráznunk a Szentírást ahhoz, hogy kizárjuk magunkat a testi gyógyulás megváltásból fakadó áldásából.

Ha úgy volna, ahogy némelyek állítják, hogy Krisztus most, a felmagasztaltatása idején már kevésbé hajlandó egyetemlegesen meggyógyítani a betegeket, mint ahogy azt a megaláztatása idején tette, akkor azt kellene mondanunk, hogy megszegte az ígéretét - akkor viszont nem lehetne igaz, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Mivel a gyógyulás ígérete, amely mindenkinek szól, aki beteg, épp oly egyetemlegesen alkalmazható mint az üdvösség ígérete, amely minden bűnösnek szól, és mivel Jézus Krisztus áldozati halálában elhordozta a betegségeinket, épp úgy, mint ahogy elhordozta a bűneinket, ezért egyértelműen leszögezett ténynek számít a Szentírásban, hogy a betegeknek épp úgy joguk van meggyógyulni a testükben, mint ahogy a bűnösöknek joguk van meggyógyulniuk a szellemükben.

Ha a testre nem terjedne ki a megváltás, akkor hogyan várhatnánk a feltámadást? Hogyan öltözhetne magára a romlandóság romolhatatlanságot, és a halandóság halhatatlanságot?

Ha Krisztus nem váltott meg minket a betegségből, akkor talán még a mennyben is ki leszünk szolgáltatva a betegségeknek — ha egyáltalán a feltámadás elképzelhető a megváltástól függetlenül?

Az életünk azonban egyszerre szellemi és fizikai. Ezért nagyon is logikus, hogy a megváltás mind a szellemi, mind a fizikai szintre kiterjed. Ahogy dr. R. A. Torrey is Írja a Divine Healing (Isteni gyógyítás) című könyvében:

„Ahogy az ember a szellemi megváltás első zsengéjét is ebben az életben, tehát most veszi át, így van ez a fizikai megváltás első zsengéjével is, amely szintén most átvehető. Krisztus evangéliuma kiterjed nemcsak a szellem, hanem a test megváltására is. Jézus Krisztus megváltói halála nem csupán fizikai gyógyulást, hanem a testünk feltámadását, tökéletessé válását és megdicsőülését is megszerezte számunkra.”

Bibliai hivatkozások:

Ezékiel 48:35

Máté ev. 28:20

Efézusi levél 2:13

Júdás levél 6, 23-24

János ev. 14:27

Ézsaiás 53:1-4,5

Kolosse 1:20

Zsoltárok 23:1

János ev. 10:11,15; 14:12-13; 3:16

1Mózes 22:14

2Mózes 17:15

Kolosse 2:15

1Korintus 15:54, 57

Jeremiás 23:6

Róma levél 5:17

2Mózes 15:26

Máté 8:16-17

Jakab 5:14

Zsidó levél 13:8

1Péter 2:24

(Részlet T. L. Osborn, A betegek meggyógyulnak című könyvéből)

Kezem felemelem

http://www.youtube.com/watch?v=MuJvCjNlYYI&list=PLC57E88AA3DDEB4BB&index=12&feature=plpp_video

Bandi&Zsóka - kezem felemelem

www.youtube.com

2009.09.13. www.vasarnapeste.hu

Isten szeretetének biztos jele

5,8 Isten azonban azzal mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk. (Róma – Egyszerű Fordítás)

Képzeld el a következő jelenetet: Az autód defektet kap, és emiatt elkésel a munkahelyedről. Az irodába érve megtudod, hogy valaki más kapta az előléptetést, amire vágytál. Azután, jön a telefon otthonról, hogy megint csőtörés van a konyhádban. Kisvártatva már hallod is, amint egy hang így szól: „Ha Isten ennyire szeret téged, akkor hogyan lehetséges, hogy ilyen dolgok történnek veled?”

Lehet, hogy te is éppen ezt a kérdést tetted fel ma, és azon tűnődsz, vajon Isten tényleg szeret-e. Nos, szeretném, ha tudnád, hogy soha sem szabad Isten irántunk való szeretetét a körülményeink alapján mérni. Ehelyett nézz inkább a keresztre! A kereszt a biztos jele Isten irántad való szeretetének. A keresztnél „mutatta meg, mennyire szeret bennünket, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még a bűneinkben éltünk.”

Hadd meséljek nektek egy tinédzserről, aki rádöbbent, hogy a kereszt valóban megmutatja, hogy Isten mennyire szeret. Ez a kislány eljutott odáig, hogy az öngyilkosságot látta az egyetlen kiútnak szeretethiányos, zűrzavaros életéből. Azt tervezte, hogy halálos adag gyógyszert vesz be alkohollal. Teljesen elszánt volt már, hogy véghezviszi, amit eltervezett, de valami zenét akart hallgatni közben, és véletlenszerűen kattintgatott a különböző dalokra az interneten. Végül egy olyan keresztény dalra esett a választása, amit gyülekezetünk egyik zenésze írt.

A dal arról szól, hogy Isten szeretete megtart, és mennyire értékesek és drágák vagyunk az Ő szemében. Ezek a szavak megérintették a lányt. Szinte érezte, ahogy a fenséges Isten kinyúl felé ámulatra méltó szeretetével, és feladta öngyilkossági kísérletét. Eljött a gyülekezetünkbe és még azzal a személlyel is találkozott, aki a dalt énekelte. Ez a lány ráébredt, hogy Isten szereti őt, és iránta való szeretetét a kereszten mutatta meg.

Amikor az életedre nézel, és azon tűnődsz, Isten szeret-e, akkor nézz fel a keresztre, és lásd meg Isten feléd kiterjesztett karját. Emlékeztetni fog, és biztosítani fog a felől, hogy mennyire szeret téged!

Joseph Prince

Magyar fordítás: ahitatok.hu

http://www.ahitatok.hu/joseph-prince/196-isten-szeretetenek-biztos-jele.html

Az igazság és a világosság szeretete

 „Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”

(János evangéliuma 3. fejezet 19-21. vers)

Nemesvámoson tagja vagyok egy jelzőrendszeri munkacsoportnak, melynek célja a gyermekek és a családok védelmének előmozdítása, a kiskorúak sérelmére elkövetett visszaélések megelőzése, jelzése, esettanulmányok ismertetése.

A legutóbbi ilyen megbeszélésen a rendőrség kommunikációs részlegének egy vezetője ismertette a rendvédelmi szervek idei terveit. Ezek szerint idén szeretné az állam a rendőrség imázsát javítani. Így egy úgynevezett ’beszélgető rendőr’ program kapcsán felkeresnek minden társadalmi csoportot, iskolát, civil szervezeteket, klubokat, egyházakat. És év végén a kormány egy kérdőívvel kéri majd a lakosság visszajelzését.

Az előadás végén többen odamentünk a körzeti megbízotthoz és érdeklődtünk, hogyan is lesz ez a gyakorlatban. Volt, aki jelezte, zavaró lenne, ha túl sűrűn lenne ez a jelenlét. Jómagam pedig hozzáfűztem; „ha már kialakul a terv, szeretettel várlak benneteket, akár szombatra, az istentiszteletre is. Nekünk nincs titkunk, nem félünk a rendőrségtől, féljen az, akinek félnivalója van.”

Ott akkor nem is gondoltam bele, ez a megjegyzésem mennyire megosztja a jelenlevőket. Volt, aki bólogatott, helyeselt, de volt, aki azonnal az ÁVH-s időket emlegette.

Pedig, ha tudnák - gondoltam - hogy az ÁVH-s eszközöknél pontosabb módon figyelnek bennünket, ahogy Pál is írja „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.” (1Kor.4:9). és az Isten nem csupán cselekedeteinket, vagy szavainkat tartja számon, hanem még gondolatainkat is.

Így az Ige önvizsgálatra, megtérésre hív és megszentelt életre ösztönöz:

„A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kol.3:16-17)

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/04/az-igazsag-es-vilagossag-szeretete.html

Nem éreztem már valahol a szagodat?

Évekkel ezelőtt megjelent a chicagói lapokban egy történet egy kínai étterem pincértanulójáról, aki elment egy bankba, hogy felváltson egy 500 dollárost. Az étteremnek 250 dollár apróra és 250 egydolláros bankjegyre volt szüksége. A banki alkalmazott véletlenül egy köteg 100 dolláros bankjegyet fogott meg, és így 250 dollár aprót, és 25.000 dollárnyi bankjegyet adott a fiúnak.

A srác azonnal észrevette a tévedést, de örült a váratlan szerencsének, és nem szólt semmit. Elvitte a pénzt, és eldugta egy ismerősénél. Aztán elment egy másik bankba 250 dollárral, és ott megkapta az egydolláros bankjegyeket. Aztán visszament az étterembe, és azt hitte, hogy jó kis vagyonra tett szert.

A banki alkalmazott, amikor észrevette a tévedését, nem tudta azonosítani a személyt, akinek odaadta a százdollárosokat. Ám arra emlékezett, milyen szaga volt az illetőnek. Tudta az illatából, hogy kínai étteremben dolgozott. Nemcsak az illatra emlékezett, hanem össze is tudta azt kapcsolni azzal az étteremmel, amelyikben a pincértanuló dolgozott. A rendőrség segítségével megkeresték az éttermet, és ő azonosította a fiút. A fiút azonnal kirúgták, és a pénzt visszaadták. A bank nem indított pert, mert végül is az ő hibájuk volt, és jó viszonyban akartak maradni az étteremmel.

Neked milyen az illatod? Nekünk, keresztyéneknek „Krisztus jó illatát" kell hordoznunk. Kell, hogy legyen bennünk valami, ami Krisztus szeretetét sugározza.

Pál azt írta: „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között" (2Kor 2,15). Nyilván az „illat" szót itt nem szó szerint kell érteni. Az illat, amiről Pál beszél, nem feltétlenül olyan, amit az orrunkkal érzékelhetünk. De megérzik azok, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Az illatok egyébként valamilyen tevékenység mellék termékei. Ha tornázol, izzadni kezdesz, és testszagod lesz. Ha fokhagymát eszel, fokhagymás lesz a leheleted. Ha telelocsolod magad parfümmel, olyan illatod lesz, mint a parfümös pultnak a drogériában. Ugyanígy, ha Krisztusnak szolgálsz, és ezt szeretetteljes és alázatos lelkülettel teszed, elkezded Krisztus illatát terjeszteni.

Assisi Szent Ferenc mondta egyszer: „Hirdesd mindig az evangéliumot; szavakat csak akkor használj, ha muszáj". Krisztus illatáról beszélt. Rajtad érzik ezt az illatot az emberek?

http://velunkazisten.hu/small_story/Nem_ereztem_mar_valahol_a_szagodat

Pásztor Chris: Megérteni A Pontos Alapját A Hitnek

Készítette: József Balogh.

Mert ha azok az örökösök, kik a törvényből valók, hiábavalóvá lett a hit, és haszontalanná az ígéret: (Róma 4:14).

Hiábavaló lett a hit azáltal, hogy nem bízol a munkádban. Néhányan semmissé tették a hitüket, és Isten ígérete nincs hatással az életükre, mert nem tudják megérteni a pontos alapját a hitüknek. Például vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy azért kellene isteni egészségben élniük vagy kiváló anyagi helyzettel rendelkezniük, mert bizonyos dolgokat helyesen “tesznek”, de ez így nem igaz. Ez fogja jelenteni a bizodalmat a munkádban; és a Biblia azt mondja, “Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk…” (Titus 3:5).

A pontos alapja a hitnek az, amiért Krisztus eljött, hogy megtegye. Ez az, ami az alapját kellene, hogy képezze a hitednek és a megvallásodnak. A 2 Korintus 4:13 azt mondja “Mivelhogy pedig a hitnek mi bennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk.” Szóval, ezt kezd el a hiteddel; mit hiszel? Ki kell, hogy fejezd a hited alapját.

Az oka, hogy azt mondod, “Megtagadom, hogy beteg legyek”; “megtagadom, hogy szegény legyek”; “Megtagadom, hogy elbukjak”, nem azért van, mert szeretnéd, hogy ezek a dolgok meglegyenek, inkább arra összpontosítasz, amit Ő már elvégzett neked. Ő már megadta neked az egészséget, a bővölködést, a győzelmet és a jó életet, és nem akarja, hogy feladd ezeket. Így, légy annak a tudatában, hogy ki és mi által vagy, mert ő épít fel téged. Jelentsd ki ezeket a gyönyörű valóságokat önmagadról, mert Ő azt mondja, hogy ki kell jelentened, hogy ki vagy te “… mert Ő mondotta: … Úgy hogy bízvást mondjuk …” (Zsidó 13:5-6).

Ezek azok a felépítő alapelvek, melyeket Ő már igazából beteljesített az életedben.

Ima

Drága Atyám, köszönöm, hogy az uralom gyönyörű életét adtad nekem, erőt és győzelmet az Igén keresztül. Sikert és bővölködést tapasztalok minden ügyemben a mai napon, mert én Krisztusban vagyok. Az életem a kiválóság megnyilvánulása, az erények és az istenség tökéletessége, Jézus nevében. Ámen.

TOVÁBBI TANULMÁNYOK: 2 Korintus 4:13; Márk 11:23

Spurgeon: Mindennap szabadítás!

„Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem"

(Jób 5,19).

   Elifáz Isten igazságát mondja itt. Lehet, hogy annyi a bajunk, hogy a hét minden napjára jut belőle, de Isten, aki „hat napon át" munkálkodott, ma is munkálkodik értünk, amíg meg nem szabadít mind a hatszor a nyomorúságból.

De eljön számunkra a vasárnap. amikor Vele és Benne megnyugodhatunk. Ha a próbatételek gyorsan követik egymást, hitünk különösen nagy próbának van kitéve. Még fel sem ocsúdtunk az egyikből, már következik a másik, majd ismét egy újabb, és szinte megtántorodunk alattuk. De ilyenkor gyors egymásutánban jön a szabadítás is, amely megerősít és megvidámít minket.

   Előfordulhat viszont, hogy nincs pihenésünk, mert egymás után hét baj következik ránk. És akkor? „A hetedikben sem ér veszedelem".

Tombolhat a gonosz mellettünk, de legfeljebb csak kartávolságig jöhet felénk, és nem is érinthet minket. Forró lehelete megijeszthet, de a kisujját sem teheti ránk.

  

Ezért felövezett derékkal szálljunk szembe a hat vagy hét nap bajával, és hagyjuk a félelmet azoknak, akiknek nincs Atyjuk, sem Megváltójuk, sem Megszentelőjük.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

DOBNER ILLÉS (FEAT. KORMOS MÁRK) - A REMÉNYEM (OFFICIAL

Reinhard Bonnke: A gyülekezetekről

Készítette: Napi Gondolatok Reinhard Bonnkétól

A gyülekezet nem luxusjacht, hanem mentőhajó. Szórakoztatókra semmi szükség rajta. A kapitánytól a hajószakácsig minden kézre szükség van a fedélzeten a lélekmentéshez. A gyülekezet, amely nem keresi az elveszetteket, maga is „elveszett”. REINHARD BONNKE