2013. május 20.

Példabeszédek 3. fejezet: A BÖLCSESsÉG ELNYERÉSÉNEK ÚTJA (szerkesztett)


Péld. 3,1 [Szerelmes] Fiam! Az én tanításomról [(tóráh tôráh): irányításomról, utasításomról, törvényemről] el ne felejtkezzél, és [(šáéa šáa): figyelmen kívül ne hagyd]. És az én [(micəváh): kijelentett] parancsolatomat megőrizze, és [(nácar): megtartsa] a te elméd [a te szíved, (): a szellemi életed központja, az Ige befogadásának szerve].

Péld. 3,2 Mert napoknak [a földi életnek] hosszú voltát, és [számos napot] és sok esztendős életet, [magas életkort, és szerencsés éveket] és [ráadásul, és / azon felül még ad] békességet [boldogulást; jólétet; boldogságot, és bőséges gazdagságot] hoznak néked bőven [mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked].

Péld. 3,3 Az irgalmasság [(ese): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság, részvét, szánalom, könyörületesség] és igazság [('ĕme): hit, hűség, megbízhatóság; őszinteség, igazságosság, meggyőződés, bizonyosság] ne hagyjanak el téged. [(qášar): erősen] kösd [és erősítsd] azokat a te nyakadra, írd [és vésd] be azokat a te szívednek [(): a szellemi életed központjának, az Ige befogadásának szervének] táblájára.

Péld. 3,4 Így nyersz [és találsz] kedvességet [megkedvelést; tetszést] és jó értelmet [előmenetelt, jóindulatot, jóváhagyást, szép jutalmat] Istennek és embernek szemei előtt.

Péld. 3,5 Bizodalmad legyen [és teljes szívvel bízzál] az Úrban [Istenben] teljes elmédből [szívedből, vagyis teljes bensődből]; a magad értelmére [a magad eszére, okosságára; (bínáh): ítélőképességére, megértésére, értelmedre, belátására] pedig ne támaszkodjál [és ne hagyatkozzál].

Péld. 3,6 Minden te útaidban megismered őt [ezért próbáld fölismerni, gondolj rá, és ismerd el őt]. akkor ő igazgatja [és egyengetni fogja ösvényeidet, és egyenessé teszi] a te útaidat [a te lépéseidet].

Péld. 3,7 Ne légy bölcs a te magad ítélete [vagyis véleménye] szerint; [ne tartsd magadat önnön szemedben bölcsnek] féld [vagyis tiszteld] az Urat, [az Istent], és távozzál el a gonosztól [és kerüld a rosszat, a haszontalan, káros, ártalmas, gonosz dolgokat, a bajt].

Péld. 3,8 Egészség [és gyógyulás] lesz ez a te testednek [(szómádnak): a te személyednek, egész lényednek], és megújulás [üdítő balzsam, felüdülés, erősítés, életerő] a te csontaidnak.

Péld. 3,9 Tiszteld [meg] az Urat a te marhádból [a te vagyonodból], a te egész jövedelmed zsengéjéből [Más fordítás: Adj az Úrnak minden bevételed terményed, termésedelsejéből, és egész jövedelmed legjavából].

Péld. 3,10 Eképen megtelnek a te csűreid [és megtöltetnek kamráid] elégséggel [és bőséggel], és musttal áradnak el sajtód válúi [és kádjaidból kicsordul a bor].

Péld. 3,11 Az Úrnak fenyítését [(paideia): nevelését, tanítását, figyelmeztetését, intését, oktatását, és képzését], fiam, ne útáld meg. [Ne hárítsd el, ne vesd meg, és ne állj ellene] se meg ne únd [(ekluó): ne erőtlenítsd meg, és ne szüntesd meg] az ő dorgálását [ele(n)gkho): feltárását, felfedését, mert Ő ismertté teszi – napvilágra hozza – a tényeket, meggyőz, és beláttat.

Péld. 3,12 Mert akit szeret az Úr, megdorgálja [vagyis azt tanítja, oktatja, képezi, és neveli] és pedig mint az atya az ő fiát, akit kedvel, [akinek javát akarja, és akiben örömét leli].

Péld. 3,13 Boldog ember [és a gondoktól, és bajoktól mentes az élete annak], aki [aki megtalálta] és megnyerte a bölcsességet [a szellemi értelemben vett bölcsességet, amelyet az isteni titkok megfejtéséhez Isten ajándékoz az övéinek], és a halandó ember, aki értelmet [megértést, megfontoltságot, és okosságot] szerez, és [aki bővelkedik belátásban okossággal].

Péld. 3,14 Mert jobb [előnyösebb, hasznosabb] ennek megszerzése [és több haszna van ennek birtokába jutni] az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme.

Péld. 3,15 Drágább [és nagyobb az értéke] a fényes kárbunkulusoknál [vagy korallnál, gyöngynél, és gazdagságnál], és minden te gyönyörűségeid [semmi drágaságod, és semmi kívánatos dolog, amiben kedved leled] nem hasonlíthatók hozzá [nem vetekszik vele, és semmi sem fogható hozzá].

Péld. 3,16 Napoknak hosszúsága [hosszú (földi) élet] van jobbjában [és áldás, siker], baljában [gazdagság, vagyon; bőség] és tisztesség [dicsőség tisztesség, méltóság, megbecsülés, dicséret]. »És a szájából származik a megigazulás törvénye, beszédét könyörület, irgalom, és szánalom kíséri«.

Péld. 3,17 Az ő útjai gyönyörűséges [barátságos, kellemes, hasznos, kiváló, és előnyös] útak, és minden ösvényei: békesség [vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás].

Péld. 3,18 Életnek fája ez azoknak, akik megragadják [utána nyúlnak; magukhoz kapcsolják], és akik megtartják [és akik belekapaszkodnak, rátámaszkodnak] boldogok.

Péld. 3,19 Az Úr bölcseséggel fundálta [alkotta, alapította] a földet [és vetette meg a föld alapját, és emellett még bölcsességgel tette szilárddá], és erősítette meg az eget értelemmel [megfontoltsággal, és okossággal].

Péld. 3,20 Az ő tudománya [az ő tudása, bölcsessége] által [ahogy elgondolta] fakadtak ki a [feneketlen] mélységből [és úgy törtek föl] a vizek [és a tengerek], és a [magas] felhők [az Ő tudtával] csepegnek [és hullatnak] harmatot.

Péld. 3,21 [Szerelmes] fiam, ne távozzanak el a te szemeidtől [és ne téveszd szemed elől soha], őrizd meg az igaz bölcsességet, [és a jó tanácsot], és a meggondolást! [és vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy].

Péld. 3,22 És lesznek ezek élet a te lelkednek, és kedvesség a te nyakadnak. [Ez éltet tégedet, és ékesíti nyakadat] »Más fordítás: Azért, hogy élete legyen egész személyednek, és teljes lényednek, mert én vagyok a te kegyelmes barátod, a te hústested gyógyítója, és csontjaid gondoskodója.

Péld. 3,23 Akkor bátorsággal [és biztos léptekkel, biztonságban, és bízvást] járod a te útadat, [és nem botlasz meg] és a te lábadat meg nem ütöd [és lábad soha nem ütközik meg.

Péld. 3,24 Hogyha leülsz, nincs miért aggódnod, és félned, s ha lefekszel, nem rettegsz [és nem rettensz fel]; hanem lefekszel [jót pihensz, megnyugszol, és édesen alszol] és gyönyörűséges lesz a te álmod.

Péld 3,25 Nem kell tartanod hirtelen [és váratlan] ijedségtől, [sem ijesztéstől, rettentéstől, és megfélemlítéstől, és nem kell megijedned, megrémülnöd, vagy megriadnod] a gonoszok [istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] támadásától, [hatalmától, vagy rombolásától, és pusztításától, sem attól, hogy viharként rád törnek].

Péld 3,26 Mert hiszen az Úr lesz az oltalmad, [Ő lesz bizodalmad, melletted lesz, Őbenne bizakodhatsz] vigyáz [és megőrzi; megtartja, megoltalmazza] a lábadat, nehogy tőrbe essék. [és Ő óvja meg a lábadat, a fogságtól, a csapdától, és hogy meg ne fogassál].

Péld. 3,27 Ne fogd meg [(mánaʿ): ne tartsd vissza] a jótéteményt  [(ô) (baʿal): jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel] azoktól, akiket illet [akik szűkölködnek], ha hatalmadban van [('él): és lehetőséged van] annak megcselekedése. [Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd].

Péld. 3,28 Ne mondd a te felebarátodnak [embertársadnak, barátodnak]: menj el, azután térj meg, [gyere máskor, jöjj vissza holnap és majd] holnap adok; holott nálad van, [ha mindjárt, tüstént adhatnád] amit kér [Ha tehetségedben van adnod].

Péld. 3,29 Ne forralj [ne törekedj, és ne tervezz, és ne eszelj ki gonosz tervet] a te felebarátod [embertársad, vagy barátod] ellen gonoszt [gonosz dolgot, vagy káros, ártalmas bajt romlására], holott ő együtt ül bátorságosan [és bizalommal] te veled, [vagy aki gyanútlanul lakik melletted].

Péld. 3,30 Ne háborogj [és ne veszekedj, ne pörölj] egy emberrel is ok nélkül [vagyis soha senkivel], ha nem illetett gonoszszal téged [aki semmi rosszat nem tett neked, vagy aki nem bánt rosszul veled].

Péld. 3,31 Ne irígykedjél [(qáná'): és ne légy féltékeny] az erőszakos emberre [az erőszak emberére, aki (ámás): kárt, sérelmet okoz, aki kegyetlen, elnyomó], és néki semmi útját [(dere): életmódját, életvitelét, és szokásait] ne válaszd [és ne kövesd (ar): ne kívánd, és ne gyönyörködj benne].

Péld. 3,32 Mert útálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka [Más fordításban: A rossz úton járóktól (csúfolóktól, elvetemültektől) iszonyodik az Úr, [ez utálatosság Előtte] az igazakkal [a megigazultakkal] meg jó barátságban él. [közösségben van; barátságára méltatja; velük van az ő együttléte, bizalmas beszélgetése, és tanácsa].

Péld. 3,33 Az Úrnak átka [szűkölködés, szegénység száll] és van a gonosznak [a céltévesztőnek, istentelennek, vagyis Isten nélkül élőknek] házán [és háznépén; leszármazottain, utódain, és javain]; de az igazaknak [megigazultaknak] lakhelyét [és családját, háznépét] megáldja.

Péld. 3,34 [A gőgösöknek, kevélyeknek] kik csúfolók [és gúnyolódók], ő megcsúfolja azokat [és kigúnyolja, és csúffá teszi]; a szelídeknek [nyomorult, és megalázottaknak] pedig ád kedvességet [mert a szelídekhez jóindulattal van, és kegyelmet ad].

Péld. 3,35 A bölcsek tisztességet [(káóô): dicsőséget, méltóságot, bőséget, gazdagságot] örökölnek [(al): tulajdonul megkapják, és birtokba veszik]; a bolondok. [(kəsíl): akik önhittek, istentelenek, vagyis Isten nélkül élők, akik ostobák, vagyis a hitetlenek, akik felmagasztalják magukat] pedig gyalázatot [(qálôn): szégyent, és megvetést] aratnak. [Más fordítás: Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége].




Jőjjetek, Jézus vár!

Az igazakról


 „Az igazak javán örül a város” (Péld. 11:10).


Az egyetlen szabadító Isten!


 „… én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétől fogva.
Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam kivül nincs más szabadító!”
(Hós. 13,4)


Feltámadásra várva


 „Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” János első levele 2:16-17

A temető fagyos földjén sétálva szívedben különös érzések kavarognak. Meddig még? Meddig pihennek itt a feltámadásra várva azok, akiket szerettél, akik nélkül ma kevesebb a perc, kevesebb az élet, kevesebb az öröm. Meddig tart a bűn, a szenvedés, az ember ostobasága? Mikor lesz örökre üres az az urna, mely őrzi a port, ami Belőle megmaradt? És mi az, ami majd megmarad? Mi múlik el, és mi él örökké, ki él örökké?

Aztán eszedbe jut egy másik hely, egy másik sír, mely üresen tátongva hirdeti a remény üzenetét. Egy sziklába vájt egyszerű mélyedés, melynek ajtaján egy mondat: „Nincs itt, mert feltámadt!” Az élet mondata, az esély mondata. Esély az örökkére, a feltámadásra.

Krisztus sírja a Jeruzsálemi sírkertben, mely millió zarándoknak ad ma is reményt. Üres. Nincs benne semmi, ám mégis a mindenséget őrzi magában. A győzelmet, az életet, a reményt. Mert Ő Isten akaratát cselekedte, és ezért halt meg érted és értem. Mert Ő nem hátrált meg, nem adta fel, nem bukott el, hanem győzött helyetted és helyettem. És feltámadt, hogy aki még most a hideg földben pihen, újból életre keljen az utolsó napon.

Nézz fel reménykedve a télies-tavaszi égre, és lásd meg az Isten kegyelmét! Életet akar neked és szerettednek adni. Életet örökké. Hát legyen a mai napod az emlékezésé, és várjuk együtt a feltámadást, az Isten országát!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2013/03/feltamadasra-varva.html


dr Kiss Ferenc: Az emberi tudományról


Az emberi tudomány olyan, mint létrehozója, az ember: mulandó. Ezért van az, hogy minden tudományszak örökös hullámzáson, változáson - korszerű kifejezéssel - "fejlődésen" megy keresztül; a Szent Szellem beszéde azonban nem változik, mert magától a változatlanság atyjától, Istentől származik (...). Az isteni tudományoknak egyetlen "tankönyve" van, a Szentírás, tanítója a Szent Szellem, a tanítás tárgya is mindig ugyanaz!

Paulo Coelho: Az élet nagy bölcsességéről


Az élet nagy bölcsessége abban áll, hogy az oltalmunk alá hajtjuk mindazt, ami a rabszolgájává akar tenni minket.