Betegeket [erőtleneket; gyengélkedőket] gyógyítsatok, poklosokat [leprásokat] tisztítsatok [meg],
halottakat támasszatok [keltsetek életre],
ördögöket [ördögi, gonosz szellemeket, démonokat] űzzetek. Ingyen
vettétek [ajándékba kaptátok], ingyen [ajándékba]
adjátok” (Mát. 10,7-8)
2012. július 6.
Ige: Az Úr Jézus parancsa mindenkori tanítványainak
„Elmenvén [menjetek
el, (hírnökként)] pedig és
prédikáljatok [és ezt hirdessétek nekik], mondván: Elközelített [közel jött] a mennyeknek országa [királysága; az Egek (Istenének) királyi uralma].
MÁSFÉLE TERVEK
1Sám 16,1-13.
1 Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még
Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg
olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a
fiai közül szemeltem ki a királyt. 2 Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha
meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút,
és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. 3 De Isait
hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell
tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! 4 És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR
megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város
vénei, és azt kérdezték: Békés
szándékkal jöttél-e? 5 Békés szándékkal - felelte. Azért
jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és
jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket
az áldozati lakomára. 6 Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot,
ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt
van. 7 De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére,
mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt
nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. 8 Ekkor
Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem
választotta az ÚR. 9 Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem
választotta az ÚR. 10 Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de
Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeketnem választotta az ÚR. 11 Majd megkérdezte
Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -,
de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal,
és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. 12 Üzent tehát
neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor
ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! 13 Sámuel pedig
fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei
jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.
Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
MÁSFÉLE TERVEK
A föld végén ragadtalak meg, annak széléről hívtalak el. Ezt
mondtam neked: Szolgám vagy! Kiválasztottalak, nem vetlek meg! (Ézs 41,9)
Az 1Sám 16,1-13-ban arról olvasunk, hogyan küldte el Isten
Sámuelt új királyt keresni Izraelnek. Sámuel emberi hatalommal és testi erővel rendelkező
férfi után kutatott, de Isten egy másfajta vezetőt keresett. Isten Dávidot
választotta, a pásztort, aki semmilyen vezetői
tapasztalattal nem bírt. Habár apja és testvérei túl
fiatalnak tartották bármi másra, mint juhok őrzésére, Isten másként látta a
helyzetet.
Én is eltöltöttem egy kis időt a "partvonalon
túl". Egyszer lelkésznek jelentkeztem. Miután elolvastam, milyen
végzettség és követelmény szükséges a munkához, imádkoztam, és beadtam a
papírokat. Részt vettem az állásinterjún, és hamarosan megkaptam az elutasító
levelet. Később tudtam csak meg, hogy a korom és a tapasztalatlanságom volt a
visszautasítás oka.
A következő napok fájdalmasan teltek. De sokat tanultam
magamról, és mindig hittem abban, hogy Istennek jobb terve van velem. "Az
ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben
van." (1Sám 16,7)
Az elutasítás idején emlékezzünk Dávidra. A családja csak
egy pásztort, de Isten királyt látott benne. Bennünk mit lát Isten?
Imádság: Urunk, segíts bízni benned, ha elhagyatottnak,
magányosnak vagy elutasítottnak érezzük magunkat. Ámen.
Nem számít, az emberek mit látnak bennünk, Isten használni
tud minket.
Jason Mills (Ontario, Kanada)
Humor: "Ajándék lónak ne nézd a fogát."
Egy kórház szülészetén történt, ismerősöm is a kórteremben
lábadozott a szülés után, szem- és fültanúja volt az esetnek, ő mesélte.
Népes, jól öltözött kisvárosi cigánycsalád jött a kismamáért
és a babáért a 4 ágyas kórterembe, hogy hazavigyék. A szülést levezető orvos is
hamar előkerült - a szülés óta nem látták a szobában - és kezeit dörzsölve ott
tüsténkedett a család körül, hogy ugye minden rendben volt, ugye, jó volt az
ellátás, ugyebár, khm, meg hasonlók.
Ekkor előlépett a családfő és nagy tisztelettel rövid
mondókába fogott: egyszerű szavakkal megköszönte az orvos munkáját és átadott
neki egy hatalmas díszdoboz desszertet.
Az orvos átvette a dobozt, de képtelen volt eltitkolni
csalódottságát és kézfogás helyett lekezelően kicsattant:
- Jóember ilyenkor nem desszertet szoktak adni a szülésznek!
Nagy csend lett. Aztán a férfi csendben megkérdezte:
- Bocsánat, hanem mit?
- Aki elégedett a munkánkkal, az borítékot ad, kérem szépen!
Hagyományosan ez illik. Maguk nem hallottak még erről? Pedig van maguknál
szaporulat szép számban!
- Bocsánat, ne haragudjon doktor úr és mennyit szoktak adni
a népek?
- Hát... 30-40.000 forintot.
- Értem, elnézést kérek, tudatlan vagyok, de megoldjuk
azonnal, engedelmével visszakérném a desszertet.
Kivette az orvos kezéből a dobozt, felnyitotta és kivett
belőle egy köteg 20 ezres, majd 2 darabot átadott a kővé vált orvosnak, akin
látszott, hogy a rosszullét kerülgeti. A többit zsebre vágta és a család
kivonult a kórteremből.
(Forrás:Ismeretlen)
Nézz szembe a zenével!
[angol kifejezés
jelentése: szembenéz a következményekkel]?
A következő történet elmondja ennek a szólásnak az eredetét.
Sok évvel ezelőtt egy fiatalember a Birodalmi Zenekarban
szeretett volna játszani, ám egyáltalán nem tudott zenélni. Mivel azonban
nagyon gazdag és befolyásos ember volt, kikövetelte magának, hogy beállhasson a
zenekarba, és játszhasson a király előtt.
A karmester megengedte neki, hogy a zenekar második sorában
foglaljon helyet. Noha nem értett a kottaolvasáshoz, kapott egy fuvolát, és
amikor a koncert megkezdődött, felemelte hangszerét, csücsörítette ajkait, és
mozgatta ujjait. Minden mozdulatot végigcsinált, mintha csak ő is játszana, de
soha nem szólaltatta meg a hangszerét.
Ez a megtévesztés két éven keresztül folyt. Majd egy napon
új karmester vette át a Birodalmi Zenekar vezetését. Közölte a zenészekkel,
hogy mindenkit meg akar hallgatni egyenként, hogy láthassa, milyen jól tudnak
játszani. A meghallgatással kiszűri azokat, akik az ő mércéjének nem felelnek
meg, és elküldi őket a zenekarból.
A zenészek egyenként bemutatták játékukat az ő jelenlétében.
Az álfuvolás rémült aggodalommal tekintett meghallgatása elébe. Amikor rá
került a sor, betegnek tettette magát. Az orvos azonban, akit a vizsgálatára
kirendeltek, megállapította, hogy semmi baja nincs. A karmester ragaszkodott
ahhoz, hogy a férfi jelenjen meg előtte, és adjon számot tudásáról.
A fuvolásnak szégyenkezve kellett bevallania, hogy ő
tulajdonképpen egy szélhámos. Ezen a napon kellett „szembenéznie a
zenével".
Sokan közülünk eljátsszák a keresztyén élet különböző
mozdulatait. Eljárunk gyülekezetbe vagy ifjúsági órára, igeverseket mondunk el,
és mindenféle jó dolgot mondunk. Valójában azonban szélhámosok vagyunk. Eljön
majd az az idő, amikor mindnyájunknak meg kell állnunk a menny és föld bírája
előtt, és „szembe kell néznünk a zenével." Senki sem tud majd elrejtőzni a
tömegben. A csalókat elkülönítik majd az igazi zenészektől. (Lásd Mt 12,36-37
és 25,31-46.)
Mt. 12.36-37 De mondom nektek, hogy minden haszontalan
szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján:
mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged.
Mt. 25.31-46 „Amikor pedig az Emberfia eljön az ő
dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan
a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a
kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze
felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta
számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és
innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és
felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és
eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk
téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy
felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna
hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor
megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek
meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az
ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok
ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be,
mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem
látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged
éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben,
amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek,
amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek
meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”
Humor: Megfontolt beszéd
Apa és fia a nagy hidegben háttal állnak a tűznek, és
melegednek. Egyszer csak megszólal a fiú:
- Apámuram, mondanék valamit!
- Jól fontold meg, mit akarsz mondani fiam, és csak aztán
beszélj!
- Apámuram, mégis mondanék valamit!
- Mindig fontold meg mielőtt megszólalsz, fiam! Inkább
hallgass, mintsem hogy butaságot mondjál!
Egyszer csak felugrik az öreg, s csapkodni kezdi a hátát.
- Látja, édesapám, addig-addig fontolgatom, míg egészen kiég
a zekéje.
Kenneth E. Hagin: Szellemtől születve
Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született,
szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan
születnetek. - János 3,6. 7.
Az új szövetség alatt Isten minden gyermeke birtokolja Isten
Szellemét. Először megszületnek a Szellemtől, azután betöltekeznek a
Szellemmel, és számíthatnak arra, hogy a Szellem vezetni fogja őket.
A Szellemtől való megszületés. Az embernek a szelleme az a
része, amely újjászületik. A keresztények szellemében Isten élete és természete
van. A belső ember megszületik Isten Szellemétől és Isten Szelleme van benne.
A Szellemmel való betöltekezés. Az újjászületett keresztény
betöltekezhet azzal a Szellemmel, aki már benne van. És amikor betöltekezik
vele, az a Szellem ki fog áradni, és ő más nyelveken fog szólni, ahogy a Szent
Szellem adja neki a kiejtést. (Csel. 2,4)
A Szellem általi vezetés. „Mert akiket Isten Szelleme
vezérel, azok Istennek fiai.” Azokban az újjászületett emberekben is benne
lakik Isten Szelleme, akik még nem töltekeztek be a Szellemmel — és arra is
számíthatnak, hogy a Szent Szellem vezetni és irányítani fogja őket.
Megvallás: Én Isten gyermeke vagyok, Isten Szellemétől
születtem. Isten Szelleme vezet engem. Jelenleg is Ő vezet engem. A Szent
Szellem hatalmasan fel fog kelni bennem. Meg fogja világosítani az elmémet, és
utat mutat a szellememnek. Isten Szelleme vezérel engem szüntelen.
Mi mibe kapaszkodjunk?
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és
hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy,
hanem átment a halálból az életbe.”
János evangéliuma 5:24
Válság és bizonytalanság mindenfelé, amerre csak jársz.
Ezrek néznek kérdőn egymásra, a kormányra, az égre, hogy mikor lesz már végre
vége ennek az állapotnak. Ez a világ már rég nem az, mint aminek az Alkotó
megálmodta. Nem természetes az, hogy valakinek nincs meg a napi kenyere, a
munkája, a múltja, jelene, jövője; hogy valakinek nincs meg az élete.
A reggeli bágyadt gondolkodás közben füledbe csendülnek egy
évekkel ezelőtt látott film szavai: „Hogy lehetne a világ újra olyan, mint
volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog,
ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia. Új nap virrad majd fel, és
ha egyszer kisüt a Nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a
történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt
hozzá, hogy megértse, mit. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem. Most már
tudom. E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették.
Tovább mentek, mert volt mibe kapaszkodniuk.”
Volt mibe kapaszkodniuk... Mondd, barátom, te ma reggel mibe
kapaszkodsz, amikor minden inog körülötted, és a legbiztosabbnak hitt dolgok
pillanatok tört része alatt válnak rommá, semmivé, magukkal rántva azt, aki
beléjük helyezte bizalmát? Mibe kapaszkodsz, amikor addig öröknek hitt eszmék
és elvek válnak egy újabb rendszer martalékává?
Isten ma reggel eléd tár egy különleges megoldást, egy
különleges kapaszkodót: saját magát, a Hitet Benne. Hitet Istenben, a szerető
Istenben, akit nem magad alkottál magadnak. Hitet a valódi, a létező Istenben,
akit olyannak ismerhetsz meg, amilyen valójában. Hitet abban az Istenben,
akinek a menny nem volt elég jó nélküled, és odaadta érted a legdrágább
kincset. Hitet Abban, akinek nem mindegy, hogy meddig élsz.
Ragadd meg hát ma reggel a Kapaszkodót, és élj örökké!
EZ FINOM!
Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! (Zsolt 34,9)
Az egyik kis unokám nem akart semmilyen új ételt megenni.
Amikor bíztattam, hogy legalább kóstolja meg, nem volt hajlandó, csak azt
hajtogatta, tudja, hogy úgysem ízlene neki. A másik unokám viszont megkóstolt
mindent. Kinyújtotta a kis nyelvét, óvatosan hozzáérintette az ételhez, majd
eldöntötte, hogy akarja-e folytatni. Következő lépésként egy olyan pici falatot
harapott le, amilyen picit csak el lehet képzelni. Ahogy figyeltem, azon
tűnődtem, hogy érzi így egyáltalán az ízét. Mégis legtöbbször pár másodperc
múlva mosoly ragyogott fel az arcán, és azt mondta: "Mm-mm, ez
finom!"
Látva, milyen izgatott lett, amikor rájött, hogy ízlik neki,
amit kipróbált, és onnantól kezdve már nem elégedett meg egyetlen falattal,
hanem többet akart, a bibliai vers jutott eszembe: "Érezzétek, és
lássátok, hogy jó az Úr!". Arra gondoltam, hogy ilyennek kellene lennie az
Istennel való kapcsolatunknak. A zsoltáríró azt mondja, hogy érezzük Isten
jóságát. Ha bízunk az Úrban, és követjük őt, ha imádkozunk, olvassuk a
Szentírást, és szolgálunk másoknak, meg fogjuk látni, hogy jó az Úr. Én sem
akarok kimaradni abból, amit a merész kis unokám megtapasztalt: az izgalomból,
az örömből, és még annál is többől. Én magam szeretném érezni, hogy jó az Úr!
Imádság: Istenünk, adj bátorságot, hogy megízlelhessük a te
jóságodat az életünkben. Jézus nevében kérünk. Ámen.
Isten mindörökké jó.
Marsha Howard (Texas, USA)
Kenneth & Gloria Copeland: Füstbe ment
Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal
dicsekszik. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a
gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy
megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is
lángba boríttatván a gyehennától. - Jakab 3:5-6
Szavak. Ha helyesen használod őket, hegyeket mozdítanak ki a
helyükről. Ha helytelenül használod őket, akkor az egész életed eléghet.
„De Copeland testvér”, mondod talán, „elég nehéz elhinnem,
hogy néhány egyszerű szó nagy katasztrófát tud okozni. Nem látom az
összefüggést.”
Figyeld meg még egyszer a kifejezést, amit Jakab használt.
„Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt!” Előfordult, hogy meggyújtottál
néhány vékony tűzifát, és egy halom fahasáb alá tetted a kandallóban?
Mi történt?
Valószínűleg a tűz először átterjedt az egyik fahasábra,
aztán egy másikra, egészen addig, amíg egy nagy láng nem keletkezett. Miután
elaludt, és elkezdted volna keresni a tűzifát a hamuban, ami az egészet
indította, nem találtad volna, igaz? Így van! Elégett volna. Semmi nyoma nem
lenne.
A nyelvvel ugyanez a helyzet. Megszeplősíti a testet, majd
lángra lobbantja életünk folyását, és olyan tűz keletkezik, amely nem hagy
nyomot. A szavak, amelyek a tüzet fellobbantották, végül a hamu közé kerülnek,
úgy, hogy nem is lehet tudni, hogy egyszer ott voltak.
Tehát soha ne becsüld le a szavaid erejét! Biztosíthatlak, a
sátán sem teszi. Folyamatosan azon dolgozik, hogy negatívan beszélj. A
fájdalom, betegség és az elkedvetlenítés nyilait fogja feléd lőni, mert rá akar
venni arra, hogy hitetlen szavakat szólj – olyan szavakat, amelyek végül lángra
lobbantják az életedet.
Ne engedd, hogy sikerüljön neki! Inkább oltsd ki azt a tüzet
azáltal, hogy követed az Efézus 6:16 utasításait. Tedd meg, amit Pál apostol
mond: „Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden
tüzes nyilát megolthatjátok.”
Szóld a hit szavait, és oltsd el a tüzet, még mielőtt
fellobbanna ma!
Igei olvasmány: Jakab 3:1-10
Carl Eichhorn: Krisztusban megszenteltek vagyunk
A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a
megszentelõdés a mi munkánk lenne. De nem így van, különben Péter apostol
ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: "megváltattatok
hiábavaló életetekbõl". A hiábavaló élet üres, hiányzik belõle minden
mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebbõl a tisztátalan, bûnös életbõl váltott
meg minket a Bárány drága vére. Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már
szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy
viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! A szent Isten
szent életû gyermekeket akar.
Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket
és abbahagyjuk a megszentelõdéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell
álljunk a hit és kegyelem talajára. Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1
Kor 1, 2), Õ szentségünkké lett nekünk. Amint hittel megragadjuk Õt, nagy
változás történik: Õbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De
hát nem talál-e az ember a hívõkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják,
nem érzik-e õk maguk, hányszor vesz erõt rajtuk a régi, tisztátalan természet?
Mégis szentek õk, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni,
bûnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. Már
nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bûn többé már nem életelemük; nem
élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki
Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bûntõl,
az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. Minden hibájuk, bûnük és beszennyezõdésük
ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. A korinthusiakban még nagyon sok
kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi õket az apostol.
De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is
úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét,
cselekedetét. A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk,
az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! "Ha Lélek szerint
élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25). Az új természet és az új
irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön. Minden
tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belsõ döntéseinkben és
lelki elõhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!
Carl Eichhorn: "Isten műhelyében" c. könyvéből
2012. július 5.
Ige: A prófétákról
Így szól az Úr, amikor Mózes ellen lázadtak Áron és Mirjam,
aki ezért leprás lett, - kijelentve, hogy: „…
Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban
ismertetem meg magam, vagy álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a
szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szembe szólok (és beszélek) ővele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos
beszédek által, (világosan, nem rejtélyesen) és az Úrnak hasonlatosságát (is megpillanthatja, és) látja. Miért
nem féltetek (és hogy mertetek) hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” (4
Móz. 12,6-8).
Ige: Isten szól
Bemerítő János atyja – így prófétál,
bizonyságot téve arról, hogy Isten az ősidőktől fogva szólt, és szól az
emberhez: „Amint szólott
[meghirdette; kijelentette] az ő szent
prófétáinak szája [az Ő szentjei] által,
kik eleitől [ősidőktől; örökidőktől;(világ)korszaktól] fogva voltak. Hogy a mi ellenségeinktől megszabadít [megment,
biztonságba helyez], és mindazoknak
kezéből, akik minket gyűlölnek (megvetnek, utálnak, zaklatnak, üldöznek). Hogy irgalmasságot cselekedjék a mi atyáinkkal,
és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [arról] Az esküvésről, amellyel megesküdt Ábrahámnak, a mi (ős)atyánknak, hogy ő megadja nékünk” (Luk.
1,70-73).
Ige: Az Úr Jézus
„Annyival kiválóbb [feljebbvaló] lévén [hatalmasabbá
lett] az angyaloknál [a hírnököknél],
amennyivel különb nevet [onoma): név, hatalom, tekintély, jellemvonás] örökölt azoknál” (Zsid.
1,4)
Pál apostol bizonyságtétele: Az Úr Jézust
engedelmességéért: „… az Isten is
felmagasztalá Őt [mindenek fölé], és ajándékoza
néki oly nevet, amely minden [más]
név fölött való; [amely minden névnél nagyobb]
Más
fordítás: „ezért
azután Isten a legmagasabb méltóságra emelte. Olyan nevet és hatalmat adott
neki, amely minden más név és hatalom fölött áll. Isten azért tette ezt, mert
azt akarja], hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké
[égieké], földieké és föld alatt valóké
[(katakhthoniosz): sátáni, sötét: (Mohay András: Újgörög-Magyar
kéziszótár 318. oldal)]” (Fil.
2,9-10).
Dávid
így prófétál Isten nevéről: „Szent
templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért;
mert minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet (alétheia:
a Te Igédet) (Zsolt. 138,2).
A
feltámadott nevéről kap kijelentést János apostol. aki így látta Őt: „És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és
a neve Isten igéjének neveztetik” (Jel. 19,13)
CseriKálmán: Kiáltott Jósáfát
...körülfogták... Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az
Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket. (2Krón 18,28-34)
Lezajlott hát a csata, amitől Isten óvta a királyokat.
Szörnyű vereség lett a vége, Aháb ottmaradt a harcmezőn, és Jósáfát is csak
isteni csoda révén menekült meg.
Ennyire igaz az, hogy Isten az ő beszédével meg akar menteni
minket. Ha azt komolyan veszik, elkerülték volna ezt a tragédiát. De Ahábot nem
is érdekelte, Jósáfát pedig nem mert hallgatni Isten világos intésére.
Szívszorító jelenet: két felelős vezető ott tántorog a szakadék szélén, ha
belezuhannak, magukkal rántják a népet is, s Isten nyújtja feléjük a kezét, de
ők ellökik maguktól. Háromszáz évvel később ugyanez történt, megvetették Isten
igéjét, és bekövetkezett a babiloni fogság. És mi mit teszünk Isten életmentő
igéjével?
Aki nem engedi, hogy Isten szava bölccsé tegye, az egyre
balgább lesz. Aháb azt javasolja, hogy Jósáfát maradjon királyi ruhájában, ő
pedig páncélba öltözik. És Jósáfát nem lát át a szitán! Persze hogy őt támadják
a csatában, s csak az menti meg, hogy végre Istenhez kiált, és az Úr elviszi
onnan támadóit.
Előbb is kiálthatott volna, de eddig nem volt szava
Istenhez. Ő azonban olyan kegyelmes, hogy az ilyen segélykiáltást is
meghallgatja. Így hallotta meg Jézus a vele együtt megfeszített lator kiáltását
is. Mert „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik"
(ApCsel 2,21 - Károli).
De aki nem hívja segítségül, hanem magában bízik, az elvész,
mint Aháb. Ha páncél van rajta, akkor is.
Így van ez a mi örök sorsunkkal is. Kilátástalan helyzetbe
kerültünk, ahol nem tudunk magunkon segíteni, mint Jósáfát. De aki Isten
kegyelméért kiált, üdvösséget kap. Aki pedig a maga álruhás huncutkodásában reménykedik,
elpusztul. Hisszük-e mind a két megállapítást?
Ne legyen fogyatkozásunk!
"Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való
bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon
erről. Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem
használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.
Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondotta: "Ezért
megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére".
Zsidókhoz írt levél 4:1-3
Valakiknek ígéret adatott, de nem értek vele semmit, mert
engedetlenek voltak. Mások jó hírt hallottak, de nem volt hasznuk belőle, mert
nem hitték el. Aki hisz és hűséges, annak egyszer eljön az a nap, ami olyan
tökéletes, mint a Föld első szombatja volt - makulátlan, fejlődésre képes,
mentes minden rossztól és üdítően pihentető.
Vigyázz, mert bár gyönyörű az ígéret, de el lehet
szalasztani. Például hitetlenség miatt.
"Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen."
"Túl egyszerű: Valaki már kifizette az ártat, nekünk
csak el kell fogadni."
Túl szép, de nem azért, mert hamis, hanem mert Attól a
Hatalmas Istentől származik az ötlet, Aki a Leghatalmasabb a Világegyetemben.
De le lehet maradni erről az eszményi nyugalomról a késés
miatt is.
"Túl elfoglalt vagyok."
"Sok tervem van még Isten nélkül."
"Nem lenne nyugodt a lelkem, ha Istent elfogadnám, mert
sok dolgot nem tehetnék már meg az életben."
Egy rabbitól egyszer megkérdezte valaki:
- Rabbi, mikor kell megtérnem legkésőbb az életben?
A rabbi válaszolt:
- Egy órával a halálod előtt.
- De honnan tudjam, mikor fogok meghalni?
- Ezt senki sem tudja, ezért a legjobb az, ha máris Istennek
adod az életedet - válaszolt a rabbi.
Késés, hitetlenség, engedetlenség: rokonok. Sajnos ha
lekéstük a vonatot, már teljesen mindegy, milyen okból.
A zsidó nép, akiket csodák sorozatával hozott ki Isten
Egyiptomból, a folyamatos zúgolódásuk és hitetlenségük miatt nem akkor és nem
úgy vonultak be Kánaánba, ahogyan Isten szánta nekik. De ha még meg is történt
volna, mi abból nem profitálnánk. Isten olyan nyugalmat ígér, ami nem
származás, hanem hit által kapható, teljesen ingyenes és örök életre szól!
Én kérek belőle! Veled mi a helyzet?
Isten elfogadta az áldozatot
Ha az Úrnak úgy tetszett volna, hogy megöljön bennünket, nem
fogadott volna el a kezünkből égőáldozatot és ételáldozatot, nem láthattuk
volna mindezt, és nem hallhattunk volna most ilyent" (Bír 13,23).
Isten tetteit valóban ennyire jól kell értenünk és
értelmeznünk. Itt a látható történésekből egy asszony helyesen következtetett
Isten szándékára. Nem valószínű, hogy az Úr azt jelentette volna ki Mánóahnak
és feleségének, hogy fiuk fog születni, ha meg akarta volna ölni őket. Az
asszony helyesen érvelt, és érveléséből mi is tanulhatunk.
Mennyei Atyánk elfogadta a golgotai nagy áldozatot és
kijelentette, hogy az kedves a számára. Hogyan akarhatna hát most megölni
minket? Mire való lett volna az engesztelő áldozat, ha a bűnösnek mégis meg
kell halnia? Nem kell meghalnia! Jézus Krisztus áldozatát elfogadta az Atya, és
ezzel minden félelmünknek vége kell legyen.
Az Úr megmutatta nekünk, hogy kiválasztott és elfogadott
bennünket, közösségünk lehet Krisztussal, szeretett Fiával, akivel eljegyzett
bennünket: hogyan is pusztíthatna el mindezek után? Ígéretei annyira telve
vannak áldással, hogy azokból bizton következtethetjük, hogy az örök életre meg
fog tartani minket. Ha elvetne bennünket, hogyan teljesíthetné be a velünk
kötött örök szövetséget? Mindaz, ami a múltban történt, biztosíték számunkra
Isten hűségéről, a jövő pedig igazolni fogja, hogy ez így van. Nem fogunk
meghalni, hanem örökké élni, mert megismertük Krisztust, és megláttuk a Szent
Szellem világosságánál benne az Atyát. Mivel ebben az életadó felismerésben
részünk lehetett, részünk van az örök életben is.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
Életcseppek
Egy igazi anya
1975. július 20-a volt. Nap ragyogott az égen,Maya futva ment le a kórház lépcsőjén lent párja
várta. Nyakába ugrott boldogan mondta igen igen 8 hetes terhes.
Attól fogva minden gondolata a baba körül forgott. Párja
sokat volt távol munkája miatt, de az együtt töltött idő szép volt. Maya
boldogsága határtalan volt. A terhességet egészen 20 hétig jól viselte, akkor
begörcsölt és vérezni kezdett KÓRHÁZBA KERÜLT SZIGORU FEKVÉST IRTAK AZ ORVOSOK.
Párja gyakran meglátogatta, de a látogatások egyre
csökkentek. Úgy volt,hogy karácsonyra hazaengedik. Párja december 22-én be ment
hozzá és közölte vele, hogy elköltözik és elhagyja.
Maya összeroppant, ahhoz, hogy a baba megmaradjon egy hétig
altatták.
1976 márciusában megszületett a baba, kisfiú lett. Sajnos
betegen született. Az apja semmi féle támogatást nem akart fizetni a kötelezőn
kivül. Igy maya kénytelen volt abból a kevés pénzből albérletben elkezdeni
gyermeke felnevelésének komoly harcát. Diplomát adva a kezébe.
Mindent meg tett és igazi rendes jóra való gyermeket nevelt
belőle.
A gyerek amikor felnőtt mindenbe támogatta.
Az apa az új családjában két gyermeket nevelt mindkettő
elzüllött. Nem törődtek vele. Szerette volna felvenni elsőszülött fiával a
kapcsolatot, de az kijelentette,hogy hozzá csak annyi köze van, hogy a világra
jöttében közrejátszott, de soha sem volt az apja.
Anyámat tönkretetted, miattad nehéz élete volt, én támogatom hátralévő éveiben mert ő mindig
és mindenben mellettem volt.
Nincs még egy olyan ember, akit annyira szeretnék, mint őt,
mondta az apjának és otthagyta.
Mos t, hogy már neki is családja van, ő mesél gyermekeinek,
és feleségét tiszteli, mindenben a segítségére van.
Mikor édesanyja lehunyta a szemét akkor minden szerette ott
volt körülötte, mert nem engedték kórházba az elfekvőbe felváltva ápolták. Az
orvos egy héten kétszer járt hozzájuk.
.
Egyszer megkérdeztem tőle ő milyennek látta édesanyját. Ő
azt mondta nem volt különleges csak ANYA volt így nagybetűvel és én szerettem
és szeretni fogom halálom napjáig, remélem én is olyan szülő leszek, hogy a
gyermekeim emlékeznek mindig rám.
Oswald Chambers: AZ ÖRÖK CÉL
"Én magamra esküszöm, mondja az Úr: mivelhogy e dolgot
cselekedted... megáldván megáldalak téged..." (1Móz 22,15-19).
Ábrahám eljutott odáig, ahol Isten igazi természetével
került kapcsolatba; most érti meg Isten valóságát. "Célom Isten maga...,
minden áron, Uram, és minden úton." "Minden áron és minden úton"
azt jelenti, hogy semmit sem magunk választunk ki azon az úton, amelyen Isten a
célhoz vezet.
Amikor Isten szól - és Ő a bennem lévő természetéhez szól -,
akkor már nincs többé lehetőség a kérdezősködésre: annak egyetlen következménye
az azonnali engedelmesség. Amikor Jézus azt mondja: "Jöjj!" - akkor
egyszerűen megyek. Ha Ő azt mondja "engedd el ezt", akkor elengedem,
ha ő azt mondja "bízz Istenben ezzel a dologgal kapcsolatban", akkor
bízom. Mindezek a megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy bennem van Isten
természete.
Hogy Isten kijelenthesse önmagát nekem, azt nem az Ő lénye
határozza meg, hanem az enyém.
"Mert én hitvány s földhözragadt vagyok,
Azért nem látom utad magasabbnak..."
Az engedelmesség iskolájában járva jutok el oda, ahol
Ábrahám volt és akkor meglátom, kicsoda Isten! Addig nem lehet valóságos
Istenem, amíg Jézus Krisztusban szemtől szembe nem állok vele, de akkor tudom,
hogy "az egész világon rajtad kívül nincs senki, Uram, senki sincs, csak
Te!"
Isten ígéretei nem érnek nekünk semmit addig, amíg
engedelmesség által meg nem értjük Isten természetét. Háromszázhatvanötször
elolvasunk valamit a Bibliában, mégsem jelent semmit, míg aztán hirtelen
meglátjuk, mit akar Isten mondani, mert valamilyen részletkérdésben
engedelmeskedtünk neki és az Ő lénye azonnal megnyílt előttünk. "Isten
minden ígérete Őbenne lett igen és Őáltala ámen" (2Kor 1,20).
Engedelmességből születik az "igen". Amikor életünk engedelmességével
mondunk "áment" egy ígéretre, akkor lett az az ígéret a mienk.
Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c.
könyvéből
Hatalmad van a vihar felett
A napokban kérdezte valaki, hogy miért teremtette Isten a
mennydörgést?
Eddig fel sem tűnt a szó. Miért mennydörgés, miért nem pld.
pokoldörgés? Milyen hazug az ördög, hisz a viharnak semmi köze a Mennyhez.
Márk 4,35-40: Azután monda nékik azon a napon, amint este
lett: Menjünk át a túlsó partra. Elbocsátván azért a sokaságot, elvitték Őt,
úgy amint a hajóban volt; de más hajók is voltak vele. Akkor nagy szélvihar
támadt, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba, annyira, hogy már-már
megtelék. Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték
Őt, és mondának néki: Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk? És felkelvén
megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a
szél, és lett nagy csendesség. És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy
van az, hogy nincs hitetek?
Jézus megdorgálta a vihart, és az engedett neki. 1Ján. 3,8:
…Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Tehát Jézus
azért tudta lerontani a vihart, mert az az ördög munkája, nem pedig Istené.
Nagyon sokan félnek a vihartól, a villámlástól, a dörgéstől.
És ezek tényleg félelmetes dolognak tűnnek. 1Pét. 5,8-9: …vigyázzatok; mert a
ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szertejár, keresve, kit nyeljen
el: akinek álljatok ellen, erősek lévén hitben…
Ordító oroszlánnal, még nem találkoztam, de valószínűleg
hasonlóan félelmetes, mint a nagy szél, villámlás, dörgés. Jézus is azt
kérdezte, miért féltek, miért nem hisztek, és Péter is azt mondja álljunk
ellent a félelmetes dolgoknak hittel.
Emlékszem az első esetre, amikor gyakoroltuk a hatalmunkat
az időjárás felett. Nyaralásból jöttünk haza, és hatalmas eső kísért végig az
úton. Reménykedtünk, hogy mire hazaérünk eláll, de még akkor is ömlött az eső,
amikor már a szomszéd településen jártunk. Megvallottuk a feleségemmel, hogy
amikor hazaérünk nem fog esni, és nyugodtan ki tudunk pakolni az autóból.
Dicsőség Istennek így is lett! Amikor végeztünk, akkor kezdett el esni. Azóta
is nagyon sokszor gyakoroljuk ezt. Pld. elmegyünk boltba, elkezd esni az eső, és
megállítjuk, amíg haza nem érkezünk. Valamelyik este jégeső kezdett esni, és
aznap tettük ki a gyerekeknek a medencét, ami csak egy vékony fóliával volt
letakarva. Azonnal elparancsoltuk a jeget. Dicsőség az Úrnak nálunk semmi kárt
nem tett, míg a szomszéd utcában lakok mondták, hogy náluk mindent elvert. Ott
annyi esett, hogy állt a járdán a jég.
Persze volt, amikor elbuktunk. Megláttuk, hogy esik az eső,
és: Jaj, most meg fogunk ázni! Meg is áztunk. Aztán bocsánatot kértünk az Úrtól
a hitetlenségért, és legközelebb már ismét működött.
Szóval, ha egy félelmetes dologgal állsz szembe, akkor ne
félj, hanem állj ellen hittel neki, hiszen hatalmad van felette. Lukács 10,19:
Ímé, adok néktek hatalmat, hogy kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az
ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:
Látomásban láttam egy sivatagi bogarat, ahogy egy kaktusz
körül körözött; csak ment körbe-körbe, és ezzel egyre mélyebb lett az
ösvénye, és egyre jobban kialakult az az árok, amiben járkált. És így szólt az
Úr: amikor sivatagban találod magad, ahol szellemi szárazságot élsz át, akkor
le kell venned a szemedet a saját állapotodról. Az egyetlen menekülési útvonal
az, hogy Hozzám jössz, és bízol Bennem, hogy Én elvezetlek az élet és a
felüdülés helyére. Csakis Bennem találsz bőséges életet. Gyere!
Apostolok Cselekedetei 3:19 "Bánjátok meg azért és
térjetek meg, hogy eltöröltessenek a bűneitek, és eljöhessenek a felüdülés
időszakai az Úr jelenlétéből."
BIZTONSÁGBAN ISTENNÉL
1 Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről
nemzedékre
hirdetem hűségedet.
3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd,
akár az ég.
BIZTONSÁGBAN ISTENNÉL
Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről
nemzedékre.
(Zsolt 100,5)
17 éves koromban elváltak a szüleim. Anyukám elköltözött, és
otthagyott engem apukámmal, aki nagyon nehéz időszakon ment át a válás miatt.
Úgy éreztem, összecsapnak felettem a hullámok, érzelmileg teljesen összetörtem
a szüleim és magam miatt is. Egyedül voltam, nem tudtam senkire se támaszkodni.
Miután egy ideig önpusztító életet éltem, Istenhez fordultam
kétségbeesésemben. Arra kértem, hogy segítsen, mentsen meg és gyógyítson meg.
Ez több mint 20 éve történt, és azóta minden áldott nap dicsérem az Urat
hűségéért.
Ahogy telt az idő, megtanultam megérteni és elfogadni, hogy
azok az emberek, akik felé szeretettel, törődéssel és bizalommal fordulok, néha
nagyon nagy csalódást okoznak. Most már azt is tudom, hogy a legjobb szándékom
ellenére én is csalódást okozok nekik. De Isten soha nem hagy cserben. Tudom,
hogy rábízhatom magam, mert ő hűséges. És mivel Isten hű, soha többé nem kell
erőtlennek, reményvesztettnek és magányosnak éreznem magam. Biztonságban
lehetek Isten szeretetében, aki meggyógyított és megáldott.
Imádság: Istenünk, segíts meglátnunk milyen csodálatos a
szereteted irántunk. Taníts minket függni tőled, bízni benned, és kincsként
őrizni, hirdetni hűségedet. Ámen.
Elkerülhetetlen, hogy az emberekben csalódjunk, de Istenben
sosem fogunk.
Susan Driscoll (New Jersey, USA)
_____________________________
2012. július 4.
Ige: Az Úr Jézus kijelentése Önmagáról
„Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak
az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja
megjelenteni [kijelenteni, leleplezni; akinek szeme elől a Fiú a leplet el
akarja vonni]” (Mát. 11,27).
Mert: „Az Atya szereti
a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, (annak) örök élete van; aki pedig nem enged (nem
engedelmeskedik) a Fiúnak, nem lát
életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,35-36).
Kijelentés az Úr Jézusról
Isten: „Akit tett mindennek
örökösévé, aki által a világot [(aión): világkorszakokat] is teremtette [(poieó): létrehozta, alkotta]”
(Zsid. 1,2)
Kijelentés a Logoszról, vagyis a teremtő Igéről: „Kezdetben [eredetileg már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Minden [a mindenség] Őáltala
lett [Őáltala lett, és teremtetett; rajta keresztül támadt; és általa jött
létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi
sem lett [semmi sem teremtetett], lett
[ami teremtetett, és létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]” (Ján. 1,1-2).
És hogy
ki a Teremtő, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Kezdetben teremté Isten az eget (vagyis a mennyet) és a földet” (1 Móz. 1,1).
De ezt
csak: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde (réma: megnyilatkozása, kijelentése)
által teremtetett (a világokat Isten szava alkotta), hogy ami
látható, a láthatatlanból (és nem a jelenségek világából) állott elő” (Zsid. 11,3).
Mert: „Az
Úr szavára (logoszára = igéjére) lettek az egek, és szájának leheletére
minden seregük (Az ÚR (Logosza) igéje alkotta az eget, egész seregét
szájának lehelete). Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott” (Zsolt. 33,6.9).
Ő lett
hústestté: „És az Ige (logosz)
(hús)testté lett és lakozék (sátorozott, letáborozott) mi közöttünk
(és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki
teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján.
1,14).
Pál
apostol bizonyságtétele: „Aki (Ő) képe a láthatatlan Istennek, minden
teremtménynek előtte született (az elsőszülött minden teremtmény közül). Mert Őbenne teremtetett minden, ami van
a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi
székek (trónusok), akár uraságok (uralmak), akár fejedelemségek,
akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek. És Ő előbb
volt mindennél, és minden Őbenne áll
fenn” (Kol. 1,15-17).
Nehémiás megvallása a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr! Te teremtetted (alkottad) az eget, az egeknek egeit és minden
seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük
valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted
borul le” (Nehem. 9,6).
Ézsaiáson keresztül szól az Úr: „Így szól az Úr (JHVH=Jehova), megváltód és alkotód, anyád
méhétől fogva (aki az anyaméhben formált). Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem (Én, az ÚR (JHVH=Jehova),
alkottam mindent). Aki az egeket egyedül
kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól (egyedül feszítettem ki az
eget, magam tettem szilárddá a földet)” (Ésa. 44,24).
A
feltámadott dicsőség Urának kijelentése Önmagáról: „A Laodiceabeli
gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság,
az Isten teremtésének kezdete (ktiszisz
arkhé: a teremtett világ eredete)” (Jel. 3,14).
Mert Ő a Teremtő, és Ő a Megváltó: „Mikor pedig eljött [elérkezett] az
időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [aki asszonytól született], aki
törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott], Hogy
a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten
fiaivá legyünk]”
(Gal. 4,4-5)
Ige: Az Úr végtelen szeretete
Mert: „… az Úr kegyelme (szeretete,
jóakarata, jóindulata, jósága) öröktől
fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az
isten tisztelőkkel van), és az ő igazsága (igazságossága
méltányossága) a fiaknak fiain (még az unokáikkal is). Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és
megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és
törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)
Hol van a hősöm?
„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és
az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.”
János első levele 5:4
Gondoltál valaha úgy magadra, Barátom, hogy győztes?
Álmodtad már valaha is magadat a dobogó legfelső fokára? Voltál már valaha
féltett reményeidben hős, és nem az utolsó, nem a vesztes vagy a szürke
kisegér?
A filmipar ontja magából a szuperhősökről szóló képregények
feldolgozásait, és te tudod jól, sosem lesz belőled Batman, Ironman, Pókember, Superman,
Captain Amerika vagy az X-men csapat tagja. Nem harapott meg semmilyen mutáns
állat, nem jöttél más bolygóról, nem születtél hihetetlenül különleges
képességekkel, és az anyagi háttered sincs meg ahhoz, hogy egy ilyen karriert
finanszírozz. Ma reggel Isten mégis azt mondja neked, állhatsz a győztesek
sorában! Győzhetsz a legnagyobb küzdelemben, ami valaha is folyt földön és
égen, mert Hozzá tartozol!
Hinned kell az egyetlen Hősben, aki valaha is megmentette a
világot. Hinned kell Benne, aki megszerezte a világegyetem legnagyobb
győzelmét, és hited által te is hős lehetsz. Isten hőse, aki nem a
világkatasztrófát hárítja el a Föld nevű bolygóról, „csak” Ember az
embertelenségben. Isten hőse, aki hisz még Benne, az igaz elvekben és
eszmékben, és kiáll mellettük, ha kell az egész világgal szemben. Isten hőse,
aki Őt választja megoldásnak az életében, aki tud dönteni Jó és Rossz között.
Nézz ezentúl másként az életedre! Nem lesz könnyű a jövő
hét, de ne félj szembenézni a kihívásokkal, a nehézségekkel, mert te győztes
vagy, Isten hőse!
ROSSZ HELYSZÍN
Zsolt 89,1-9.
1 Az ezráhi Étán tanítókölteménye.
2 URam, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről
nemzedékre hirdetem hűségedet.
3 Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd,
akár az ég.
4 Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem
szolgámnak, Dávidnak:
5 Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem
trónodat! (Szela.)
6 Az egek magasztalják csodáidat, URam, hűségedet a szentek gyülekezetében.
7 Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az
ÚRral? Ki hasonló az ÚRhoz az istenfiak között?
8 Igen rettenetes az Isten a szentek gyűlésében, és
félelmetes mindazok között, akik körülötte vannak.
9 URam, Seregek Istene! Ki olyan erős, mint te, URam?
Hűséged körülvesz téged!
ROSSZ HELYSZÍN
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el
irgalma: minden reggel megújul. Nagy a Te hűséged! (JSir 3,22-23)
A könyvtárba indultam tanulni. Ahogy közeledtem a megszokott
parkolóhelyemhez, észrevettem, hogy eltűnt az autóm. Hogy lehet ez? - csodálkoztam.
Millió gondolat sepert végig az agyamon: Valaki ellopta? Ha igen, akkor miért
büntet Isten? Miért nem vigyázott rám? Hiszem, hogy Isten hű és szerető Atyám,
de akkor mégis miért engedte ezt megtörténni?
Felhívtam a biztosítómat, azután pedig a rendőrséget, hogy
bejelentsem az esetet. A rendőr elmondta, hogy az autómat nem ellopták, hanem elvontatták.
Egész biztos voltam abban, hogy a szokásos parkolóhelyemre álltam, de igazából
a szomszédos parkolóhelyre, ahová nem lett volna szabad.
Az én figyelmetlenségem miatt vontatták el a kocsimat, semmi
köze nem volt Isten büntetéséhez. Gyakran vádolom Istent hűtlenséggel, amikor igazából
én követek el hibát. Pedig szeretete, kegyelme és hűsége minden percben kísér:
jó és rossz napokon, akár észreveszem, akár nem. Amikor jönnek a bajok, könnyű
kételkedni, és azt hinni, hogy Isten nem törődik velünk. Azonban az ő
szeretete, kegyelme és hűsége nem változik.
Örökkévaló és megújul minden nap!
Imádság: Bocsásd meg, drága Istenünk, amikor elfelejtjük,
mennyire szeretsz minket. Hadd érezzük a szívünkben mindig biztosnak a te hűségedet.
Ámen.
Istent hűtlenséggel soha nem vádolhatjuk!
Dylan SeokJin Hyun (Kalifornia, USA)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)