Horváth Ede - keresztények..

"... az egyháznak nem az a feladata, hogy bántson téged. Nem az a feladata, hogy téged degradáljon, kárhoztasson. Nem az a feladata, hogy "bebizonyítsa" milyen bűnös vagy. Nem az a feladata, hogy a "fejedre húzza" a kárhoztatást. Hanem az a
feladata, hogy megetessen téged bűnös létedre mannával, isteni eledellel, hogy megetessen téged Isten jelenlétével, hogy megetessen téged azzal, ami a menyasszonynak jár: az Isten szerelmével! Azért, hogy a szíved visszaforduljon az Úrhoz. Ez a szerelem indította el az Újszövetséget. És ebből a szerelemből mi csináltunk kárhoztató gyülekezetesdit, ahol mindenki mindenki ellen volt, és egyik egyház a másiok ellen." Kubinyi Károly

" Az egyház, az EGY. A menyasszony, az EGY. Jézusnak nem "egyszemélyes" a menyasszonya, hanem ez egy titok - azt mondja Pál. Ez egy titok. Ez egy olyan menyasszony, ami az egyházból áll. És megtisztítja az Úr! Teljesen kiábrázolódik bennünk a Krisztus, és teljesen rendbe vagyunk. ...hát ez az ördögi üzenet a kereszténységben, hogy a bűneid köré akarnak téged csoportosítani, hogy tagadd meg, hogy legyél jobb, hogy határolódj el, hogy ne nézzél TV-t, hogy ne menj ide... strandra se menjél... meg ezt se csináld, meg azt se csináld... és a kereszténység egy tilalomfa lett, holott a kereszténységnek az lett volna a feladata, hogy összekapcsoljon téged a Vőlegénnyel....és amikor a Vőlegénnyel összekapcsolódsz a szerelemben, akkor abból a szerelemből kifolyólag megváltozik a lelked, és az életed, és egészen máshogy fogsz élni. E MIATT!" Kubinyi Károly

"Mi menyasszonyi ajándékot kaptunk. A Szentszellemben. Foglalót. A szívünkben elpecséltettünk... az Istentől... elküldte a jegyajándékot, hogy elfogadott bennünket. Szentté tett bennünket, és a bűnös testünkbe beköltözött a Szentszellem. Döbbenetes dolog nem? A keresztény egyház azt prédikálja, hogy ha majd bűntelen lesz a tested, majd akkor jöhet a Szentszellem, mert addig nem vagy alkalmas rá. Isten meg a Mennyből úgy látta, hogy Jézus miatt alkalmassá lettél. Ő miatta! Ezért ne magadra nézzél! Hanem Őrá nézzél! Őt fogadd el, és abba higgyél, hogy, ha Ő így látja, akkor én is így látom. Ne arra nézzél, ami megtapintható, megfogható, mert ez a világ, és ezek a dolgok elmúlnak. Elmúlnak a bűneid, elmúlik a bűnös természeted, a húsod meg fog rohadni, és a kukacok eszik meg." Kubinyi Károly

http://www.youtube.com/watch?v=SSFwIp53p-8&feature=plcp

Az Úr kezében van a jövőd

Készítette: Melinda Vörösné

4,18 "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat,

4,19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét." (Lukács)

Egy teljesen működésképtelen családból származom, ahol rengeteg bántásban volt részem. A gyermekkorom telve volt félelemmel és gyötrelemmel. Szakértők szerint egy gyermek személyisége élete első öt évében formálódik ki. Hát az én személyiségemmel igen nagy bajok voltak! Tettetésben éltem a védelmi falaim mögött, amiket azért emeltem, hogy megvédjem magam az emberek bántásától. Kizártam másokat, ugyanakkor magamat bezártam. Annyira telve voltam félelemmel, hogy csak úgy tudtam elképzelni, hogy szembenézzek az élettel, ha szüntelenül én irányítottam, így senki sem tudott bántani.

Fiatal felnőttként megpróbáltam Jézusért élni, és követni a keresztény életstílust. Azt tudtam, honnan jöttem, de azt nem, hogy hová tartok. Úgy éreztem, a múltam mindig tönkre fogja tenni a jövőmet. Azt gondoltam: „Ilyen múlttal a hátam mögött, hogyan lehetnék valaha is rendben? Lehetetlenség!” Azonban, Jézus azt mondta, hogy Ő pont azért jött, hogy meggyógyítsa a betegeket, a megsebzetteket, az összetört szívűeket, és azokat, akiket csapások, szerencsétlenségek sújtottak.

Jézus azért jött, hogy megnyissa a börtönajtókat és szabadon bocsássa a foglyokat. Semmivel sem jutottam előrébb, amíg nem kezdtem hinni abban, hogy szabad lehetek. Magamévá kellett tennem egy pozitív látásmódot az életemre nézve. El kellett hinnem, hogy a jövőmet nem a múltam, és még csak nem is a jelenem határozzák meg.

Lehet, hogy nagyon fájdalmas múltad volt, vagy lehet, hogy a jelen körülményeid lehangolóak, negatívak. Lehet, hogy olyan helyzettel kell szembenézned, ami semmi reménnyel nem kecsegtet. De teljes bátorsággal mondom: nem a múltad és nem a jelened határozzák meg a jövődet!

Joyce Meye

A Legszebb Könnycsepp..

Nevess velünk

Készítette: Nevess velünk

A könny

Készítette:  Erika Márta Szatmári 

Ervin - tékozló fiú

Ige: Isten tökéletes kijelentése Fia által

 „Minekutána az Isten sok rendben [(polümerósz): sokféleképpen, sok részletben, a különféle alkalmakkal] és sokféleképpen [(polütropósz): sokféleképpen, változatos, és különféle módokon, vagy formában] szólott [és beszélt] hajdan [a régi időben; (palai): az ősi, a távoli múltban] az atyáknak [(patér): ősatya, ősszülőknek] a próféták által. Ez utolsó időkben [(eszkhatosz): utolsó, legvégső korszakban] szólott nékünk Fia által. [Más fordítás: De most, ezekben a legutolsó napokban a Fiában beszélt velünk]” (Zsid. 1,1)

Filep azt kéri az Úr Jézustól, hogy mutassa meg nekik az Atyát, mire az Úr: „Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem lát, látja az Atyát; mi módon (és hogyan) mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higgyetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higgyetek nékem” (Ján. 14,9-11)

Ige: Isten végtelen kegyelme

Pál apostol megvallása elhívásáról, és Isten végtelen kegyelméről:  „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott [jutott osztályrészül] ez a kegyelem [ez az ajándék], hogy a pogányoknak [nemzeteknek örömüzenetül] hirdessem a Krisztus végére mehetetlen [felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen, mérhetetlen] gazdagságát;

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett vala örök időktől [örök korok;(világ)korszakoktól (aionoktól)] fogva  az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által.

[Más fordításban: és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség Teremtőjében].

Azért, hogy megismertettessék [kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására hozza] most a mennybeli fejedelemségekkel [az égi helyeken lévő kormányzatokkal; fennhatóságokkal] és hatalmasságokkal az egyház [a kihívott gyülekezet (eklézsia)] által az Istennek sokféle [és szerfölött sokrétű] bölcsessége (Eféz. 3,8-10)

És így folytatja az apostol: „Mert én [ugyanis] a legkisebb [legjelentéktelenebb] vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó [érdemes arra], hogy apostolnak neveztessem [hívjanak], mert háborgattam [üldöztem] az Isten anyaszentegyházát. [eklézsiáját; kihívott gyülekezetét]. De Isten kegyelme által [kegyelméből] vagyok [az], ami vagyok. És az ő hozzám való [rám (belém) árasztott; nekem juttatott] kegyelme nem lőn hiábavaló [nem maradt bennem hatástalan; (nem volt sikertelen); nem lett eredménytelen, (tartalom nélküli, üres; semmit érő; céltalan)]; sőt többet munkálkodtam [keményebben dolgoztam; fáradoztam], mint azok mindnyájan [mindegyiküknél] de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,9-10)

„Ki előbb istenkáromló (rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit), üldöző és erőszakoskodó (ember) valék: de könyörült rajtam (mégis irgalmat nyertem), mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben; Szerfelett megsokasodott pedig (és bőségesen kiáradt rám) a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (üdvözítse) a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem (énrajtam) mutassa meg legelőbb (elsősorban) a teljes hosszútűrését (végtelen türelmét), példa gyanánt azoknak, akik (majd) hisznek Őbenne (és így) az örök életre (jutnak)” (1 Tim. 1,13-16)

Mert az Úr Jézus az: „Aki által vettük [nyertük; kaptuk] a kegyelmet és az apostolságot [apostoli küldetést; megbízást] a hitben való engedelmességnek okáért, [hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon] minden pogányok [nép; nemzet] között, [munkálkodjunk; hívjunk fel] az ő nevéért; [neve dicsőségére]” (Róm. 1,5)

„… Aszerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25)

Ige: Az örökkévaló Úr!

 „Régente fundáltad a földet (Te vetettél hajdan alapot a földnek), s az egek is a te kezednek munkája (és alkotása).

Azok elvesznek, (elpusztulnak) de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és ők változnak. De te ugyanaz vagy, (és ugyanaz maradsz) és a te esztendeid el nem fogynak (mert éveidnek soha sincs vége). A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvuk erősen megáll előtted.(Más fordítás: Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik (unokáik) is megmaradnak)” (Zsolt. 102,26-29)

Mert: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid. 13,8)

Te vagy nekem az életem, a mindenem......wmv

Dicsérjétek az Urat!

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Kedvesem, utasítsd vissza és nehogy meghallgasd az ellenség fecsegését, amikor megpróbál meggyőzni arról, hogy tele vagy hibával és értéktelen vagy. Én nem kárhoztattalak soha és nem is kárhoztatlak. Te az Én különleges kincsem vagy, és ki vagy választva az Én saját céljaimra. A Sátán azért van ellened, mert Ellenem van, mondja az Úr, ezek a hazugságok pedig az ellened készült fegyverek. Ne higgy ezeknek.

Zsoltárok 139:14 Magasztallak, hogy csodálatosan megalkottál. Csodálatosak a Te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem.

Az életadó folyam

Élni fog benne mindenféle élőlény, ami csak nyüzsög; és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz" (Ez 47,9).

A próféta látomásában az éltető víz a Holt-tengerbe ömlik, és még ebbe a halott tóba is életet visz. Amerre Isten kegyelme jár, ott azonnal maradandó szellemi élet támad. A kegyelem szabadon áramlik Isten akaratának engedelmeskedve, amiképpen a folyó is jótetszése szerint kanyarog. Amerre csak halad, nem azt várja, hogy az élők menjenek hozzá, hanem Ő teremt életet a maga megelevenítő áradatával. Bárcsak végigfolyna utcáinkon és sikátorainkon is! Bár beáradna a házamba és addig emelkedne, amíg minden egyes zug megtelne vele.

Uram, áraszd az élő vizet barátaimra, családomra, és add, hogy engem se kerüljön el. Már ittam belőle, de kívánok belemerítkezni, sőt úszni benne. Ó, Megváltóm, szeretném, ha gazdagabb lenne az életem. Kérlek, jöjj hozzám, tölts el, míg teljesen megelevenedem és megerősödöm a szolgálatra. Kérlek, Uram, Istenem, tölts meg a belőled áradó élettel!

Nyomorult, száraz és merev vagyok. Jöjj és eleveníts meg, hogy kirügyezzem, virágot hozzak és gyümölcsöt teremjek a Te dicsőségedre. Eleveníts meg, Krisztusért kérlek. Ámen.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Film jézus visszajövetele hit hegyeket mozdit csilla664

Velem van az Úr...

Boldogságok

BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz az életük.

BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat, mert környezetük megbecsüli őket.

BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert teljesebb lesz az életük

http://eljhogyszerethess.freewb.hu/szep-gondolatok-irasok.

Bölcs mondások: Adakozás

Ha mindenünket Istennek adjuk, Ő mindent kamatostól ad vissza.

Az elégedett emberek többet tesznek félre és ritkábban kerülnek adósságba

"Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság!" (Préd 5,9)

 Minél többet szerzel, annál többet akarsz. Ilyen az élet. Egyszer megkérdezte valaki a billiomos Howard Hughes-t:"Mennyi kell ahhoz, hogy egy ember boldog legyen?" Azt felelte:"Csak egy picivel több."

Ez a fajta gondolkodás adósságba viszi az embert. Ha szereted a javaidat, soha nem leszel boldog. Mindig többet fogsz akarni. Az egy mese, hogy minél többed van, annál boldogabb leszel, vagy több élvezetet kapsz. Egy 400 ezer dolláros ház nem fog boldogabbá tenni, mint a 200 ezer dolláros.

Az elégedetlenség mindig az összehasonlításból születik. A Biblia azt állítja, az összehasonlítás bolondság. Tönkre fog tenni anyagilag. Megtetszik egy autó, elmész és megveszed. Azonban, miután meglátod a szomszédod autóját észreveszed, hogy van valami többlet rajta ami a tiéden nincs, tehát adósságba kerülsz azért, hogy egy hasonló autót vegyél - és mindezt egy összehasonlítás miatt.

Az adósságot magába foglaló összehasonlítások ellenanyaga a megelégedettség. A Biblia azt mondja: "Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsid 13,5)

A megelégedettség így szól: "A körülményeimtől függetlenül, Krisztussal az életemben, megbirkózom vele". A Krisztussal való kapcsolatodban való boldogságról szól, függetlenül attól, hogy gazdag vagy, vagy szegény, lent vagy, vagy fent.

A megelégedettség elvezet téged a lényeghez. Az elégedett emberek többet tesznek félre - és ritkábban kerülnek adósságba.

 (Daily Hope by Rick Warren, 2011 Oct.11.)

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/18/a_megelegedett_emberek_tobbet_tesznek_felre_es_ritkabban_kerulnek_adossagba

            

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr......wmv

Az Úr meghallgatja a Hozzá kiáltókat!

Sivatagi Pete

Sok-sok évvel ezelőtt fáradt vándor bandukolt mérföldeken keresztül a sivatagban; a nap forrón tűzött a hátára. Elfogyott a vize, és tudta, hogy ha nem talál hamarosan vizet, amivel elolthatná a szomját, biztosan meghal.

A távolban megpillantott egy elhagyatott bódét. Felvillant benne a remény, hátha ott vizet talál. Odaért a bódéhoz, és egy régi kutat talált. Kétségbeesetten kezdte pumpálni a kút fogantyúját, hogy vizet húzzon, de a pumpálástól csak a por szállt.

Aztán észrevette, hogy a pumpához egy konzervdoboz van kötve, benne egy cetlivel. A cetlin ez állt:

Kedves Idegen!

Ez a pumpa 1932. június óta működik. Kicseréltem a dugattyú tömítőgyűrűjét, és ez sokáig jó lesz. A tömítőgyűrű azonban kiszárad, és vizet kell bele tölteni. A fehér kő alá eltemettem egy üveg vizet, jól bedugaszolva, védve a naptól. Elegendő víz van benne ahhoz, hogy bevizezd a kútszivattyút, de ha előbb iszol belőle, akkor nem lesz elég. A víz egynegyedét öntsd bele a szivattyúba, és hagyd, hogy egy percig beszívja, hogy átnedvesedjen a bőr tömítőgyűrű. Aztán a többi vizet közepes gyorsasággal öntsd bele, és pumpálj erősen. Lesz vized. Higgy benne! Ez a kút még sose száradt ki.

Amikor eleget ittál, töltsd meg az üveget, és tedd vissza, ahogy találtad, a következő vándor számára, aki erre jár. (Pete)

Neked lenne hited arra, hogy az üveg vizet a kútba öntsd, ahogy az utasítás mondja? Jézus azt mondta: „Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét Énértem, az megtalálja azt" (Mt 10,39). Ugyanez az elv érvényes itt is. Ha önzően éled az életedet, biztosan meghalsz. Ha azonban odaadod magad másokért („elveszted életedet" az evangéliumért), akkor élni fogsz. A boldogság és megelégedettség utáni szomjúságod ki lesz elégítve.

A feljegyzésében Sivatagi Pete azt írta: „Ez a kút még sosem apadt el". Ugyanígy Isten is hűséges, és ígéretei igazak. Ő sosem hagyta cserben a Benne bízókat.

http://velunkazisten.hu/small_story/Sivatagi_Pete

Idézetek

A valódi szeretet: szeretet valaki iránt, akitől az ember semmi hasznot nem vár. (P. Buck)

Boldog, aki hisz

„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”

(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)

Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt.

- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik.

- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes.

- És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit szól?

- Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot?

- Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése.

- Hogyhogy?

- Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet, hiszen a botra már úgysem lesz szüksége.

Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz és várod az ígéret teljesülését.

Mégis, mily sokszor Tamás módjára csak a szemünknek és kezünknek hiszünk. Saját magunk próbálunk emberi mankókkal, emberi eszünk szerint végigbotorkálni életünk útján és persze ugyanakkor szeretnénk ebből kigyógyulni, de nem merjük teljesen Istenre bízni magunkat, hogy az Ő kérései szerint éljünk.

Pedig ez a hit a valódi boldogság kulcsa. Jézus ezt mondja a mai lelki vakoknak és Tamásoknak is; „boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (Ján.20:29)

Dobd el tehát a mankót! Kelj fel és járj Jézus ereje szerint!

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/02/boldog-aki-hisz.html

A logosz

Istennel a hegyeket is átugrom

Ige: Isten Fia

A görög szöveg szerint Az Úr Jézus: „Aki az ő (vagyis Isten) dicsőségének visszatükröződése, ragyogása, kisugárzása, visszfénye, Szó szerint: kifénylése, Belőle kiáradó fénysugár, és az Ő valóságának képmása, létezésének alátámasztása és bizonyítéka, lenyomata, kifejező képmása, külső megjelenése, lényegének látható kifejeződése. Aki hatalmas szavának, igéjének erejével, hatalmával, energiájával fenntartja és hordozza, összetartja és irányítja az egész világmindenséget. Aki minket bűneinktől, vagyis  céltévesztésünket, tévedéseinket, hibáinkat leemelve, eltávolítva, minket megtisztítva, és lemosva], üle a Felségnek a nagyságnak, és nagyszerűségnek jobbjára a hatalom és méltóság helyén ül a magasságban, a mennyekben, fenségbe]” (Zsid. 1,3)

Mert: Ő az: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. És Ő előbb volt [és van] mindennél, és minden Őbenne áll fenn (illeszkedik egybe). [Más fordítás: Ő mindenek előtt való és a mindenség Őbenne áll fenn]” (Kol. 1,15.17).

„Aki, mikor Istennek formájában [(morphé): alakjában, látható megjelenési formájában] vala [(hüparkhó): létezik, jelen van], nem tekintette [nem tartotta] zsákmánynak [ragadománynak] azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, [nem tekintette olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell]” (Fil. 2,6).

Így magyarázza ezt a titkot a Szent Szellem: „Kezdetben (arkhé: eredetileg) vala az Ige (logosz: - az Isteni Kifejeződés (vagyis Krisztus). És az Ige vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. Ő kezdetben (arkhé: eredetileg) az Istenben vala. Minden [a világmindenség] Őáltala lett (teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre) és nála nélkül (Tőle különválasztva) semmi sem lett (teremtetett), ami lett (teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle). És az Ige (logosz: Ige) (hús)testté lett és lakozék (itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott) mi közöttünk (közöttünk vett szállást) és láttuk (szemléltük) az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. (mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét). Aki teljes vala kegyelemmel (kharisz: Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása) és igazsággal (alétheia: Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG, azaz: az IGE); akit kegyelem és igazság tölt be. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért (kegyelem fejében; kegyelmet kegyelemre halmozva). Az Istent soha senki nem látta (horaó: pillantotta meg, jelent meg, vált láthatóvá); az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette (nyilatkoztatta) ki Őt. (Ő jelentette ki; hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá) (Ján. 1,1-3.14.16.18).

A testté lett Ige, az Úr Jézus kijelentése Önmagáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,30). A tanítványoknak – vagyis az övéinek – ezt mondja: „Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp (aki a lovakat kedveli, vagyis testi erőt szereti, azaz: abban bízik)? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? Azokat a beszédeket, amelyeket én mondok nektek, nem önmagamtól mondom; az Atya pedig bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit. Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van; ha pedig másért nem, magukért a cselekedetekért higgyetek” (Jn. 14,9-11).

Mert: Isten Őbenne vett lakozást, ahogy most az Ő gyermekeiben: „Mert tetszett az Atyának [az egész Teljességnek], hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség [minthogy az Atya úgy látta helyesnek, hogy benne lakozzék mindaz, ami a teremtést betölti]. „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg (szóma: énjében), [Más fordítás: Mert őbenne, az Ő lényében lakozik minden, ami az istenséget betölti]” (Kol. 1,19. 2,9. Kol. 1,15).

„Pál apostol vallástétele: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. Igaznak bizonyult szellemben (pneuma). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Isten megmutatta az Ő hatalmát és erejét: „… a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból [életre keltette a halottak közül], és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben. [az egeken túliakon] Felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és (ható)erőn és uraságon és minden néven, mely neveztetik [és valamennyi névnél, amelyet segítségül hívnak] nemcsak e világon [(világ)korszakban (aionban)], hanem a következendőben [ami még KÖRÜL fog venni; az  eljövendő (világ)korszakban] is. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek fölötte az anyaszentegyháznak [eklézsiának (kihívott gyülekezetnek)] fejévé^. Mely az Ő teste (szóma = lénye), teljessége Őnéki [amely telítve van azzal], aki mindeneket betölt mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,20-23).

A feltámadott Úr parancsa János apostolnak: „A Laodiceabeli (kihívott)gyülekezet angyalának (küldöttének) is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság (a hű és igaz tanú), az Isten teremtésének kezdete (arkhé: Isten teremtésének eredete)” (Jel. 3,14).

János apostol bizonyságtétele. „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. És a négy lelkes állat (a négy élőlény) monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá (Őt) az örökkön örökké élőt (Jel. 5,13-14).

És János apostol meglátja az örökkön örökké élőt, és: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: „Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel. 1,17-18).

Nehémiás így tesz bizonyságot a Teremtőről: „Te vagy egyedül az Úr (JHVH=Jahve)! Te teremtetted az eget, az egeknek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket minden bennük valókkal együtt; és te adsz életet mindnyájuknak, és az égnek serege előtted borul le” (Nehem. 9,6)

A jubileumi kommentár magyarázata, a megmagyarázhatatlanról: „Jézus Krisztus Isten tökéletes kijelentése. - Jézus Krisztus az Isten „személyének képmása” (charaktér tés hypostaseós autou). A „charaktér” szó tulajdonképpen a fémre, kőre vagy bármely más tárgyra bevágott, bemetszett írást, jelt, ábrát vagy képet jelent. Jelenti továbbá azokat a testi vagy szellemi ismertető jeleket, amelyeket egy tárgy vagy személy magán visel, s amelyeknek alapján azok felismerhetők vagy azonosíthatók. Jézus Krisztus Isten lényege a földi-emberi valóságba bemetszve. Isten önmaga lényegének ismertető jegyeit Fiára írta rá, emberi testében metszette ki oly világosan és élesen, hogyha valaki reá néz, lehetetlen, hogy meg ne lássa az Atyát” (Zsid. 1,1–4)

A Szent István Társulat idézete a Bölcsesség könyvéből: „Ő a fényből lett fény. Az Atya Isten az ősfény, melyből a Fiú mintegy kisugárzik. Robinson Ő nemcsak próféta és követ; hanem maga az Isten az ember számára felismerhető és elviselhető formában (Robinson).

Ige: Isten titka

Isten az apostolainak kijelentette titkát:  „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők [világkorszakok (aionok)] óta és nemzetségek [generációk, nemzedékek] óta [az emberek elől], most pedig megjelentetett [kijelentetett; kinyilatkoztatott; nyilvánvalóvá tétetett; láthatóvá vált] az Ő szentjeinek. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni [jelenteni; tudtára akarta adni] azt, hogy milyen nagy [bőséges] a pogányok [nemzetek] között eme titok dicsőségének gazdagsága. Az tudniillik, hogy a Krisztus ti köztetek [tibennetek] van, a dicsőségnek ama reménysége: [Más fordításban: Velük (Isten szentjeivel) akarta (ugyanis) megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok (nemzetek) számára ez a titok (hogy miben áll e titoknak, a bennetek lakó Krisztusnak dicső gazdagsága a nemzetek között): Krisztus bennetek (Ő a mi dicső reménységünk) a megdicsőülés reménye]” (Kol. 1,26-27)

És azért jelentetett ki: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve” (Kol. 2,2-3) 

Hatalmas titok ez, hogy: „...Isten megjelent (hús)testben...” (1 Tim. 3,16)

És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27)

Erről a titokról már Dávid is prófétált „...a király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6)

 És folytatódik a kijelentés:„Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az Ő akaratának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt [elhatározott] magában, és amelyet kijelentett Őbenne. Az idők [időszak(asz)ok] teljességének rendjére [megvalósítására] nézve, hogy ismét egybeszerkeszt [egybefoglal; (összefog); megújít] magának mindeneket [újra egyesíti a mindenséget] a Krisztusban [mint Főben], mind, amelyek a mennyekben vannak, mind, amelyek e földön vannak. Hogy egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja, s azon munkálkodik, Hogy szolgáljunk felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük (elváró) reményünket (Eféz. 1,9-12)

De amíg hústest szerint élünk, addig azt mondja az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek, [atyámfiai] nem szólhattam [beszélhettem] úgy, mint szellemi emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez, mint akik még nem nőttetek fel Krisztusban. [kisdedek, gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1 Kor. 3,1)

„A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak] között azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk], de nem e világnak, [ennek a kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt (jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1 Kor. 2,6-7)

Ige: Isten kibocsátotta Fiát

 „Mikor pedig eljött [elérkezett] az időnek teljessége [a beteljesedés állapota], kibocsátotta [és elküldte] Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett [született], aki törvény alatt lett [a törvénynek alávetve; és a törvény alá adatott],

Hogy a törvény alatt levőket megváltsa [kivásárolja], hogy elnyerjük [vagyis visszanyerjük] a fiúságot [és Isten fiaivá legyünk]” (Gal. 4,4-5)

És beteljesült az Úr ígérete, amelyet a bűneset után tett: „És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom (minden állat) és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek (támasztok) közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod” (1 Móz. 3,14-15).

Beteljesült a Jákób által mondott prófécia is: „Nem múlik (nem távozik) el Júdától a fejedelmi bot (a jogar), sem a vezéri pálca (a kormánypálca) térdei közül; míg eljő Siló (jelentése: örömet adó, uralkodó), és a népek néki engednek” (1 Móz. 49,10).

 Eljött a Megváltó, Izráel Királya: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék [itt (élt) sátorozott; sátrat vert; letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. [mint az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása] és igazsággal [(alétheia): Ige = Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a VALÓSÁG]; »akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján. 1,14).

És tette ezt Isten azért: „Mivel tehát a gyermekek (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál(a) által megsemmisítse (működésképtelenné tegye) azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid. 2,14-15).

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, el nem kárhozik (az nem jut ítéletre); aki pedig nem hisz, immár elkárhozott (már ítélet alatt van), mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

János apostol megvallása: „És mi láttuk és (mi) bizonyságot teszünk (arról), hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül” (1 Ján. 4,14).

 Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr (JHVH=Jehova) dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (Az ÚR //JHVH=Jehova// maga mondja ezt)” (Ésa. 40,5)

Így lettünk Isten fiai: „Valakik pedig befogadák őt (az Úr Jézust), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek. Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [vágyából; ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [akaratából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13)

Én édes Krisztusom

Hozzáállás 1. rész

Aki bölcs

Imádság:

Mennyei Atyám!

Köszönettel tartozom neked újra, és újra a nehézségek között is. Sokszor azt gondolom Uram, hogy csak magas lángon égve lehet téged szeretni, és nem értem most ez miért nincs így. Kérlek, adj erőt most a nehezebb időszakban is, tartsd ébren hitemet, és a te drága Lelkedet ne vond meg tőlem. Ámen (SA)

Ez a nemzet is Tiéd Uram.

A nap gondolata:

 Az egyetlen baj a semmittevéssel, hogy nem tudod, mikor végeztél.

Veled vagyok!

Spurgeon idézetek

"Suttogás és hazugság azt bizonyítja, hogy van vétek a világon."

Oswald Chambers: MI KÖZÖD HOZZÁ?

"Uram, hát ezzel mi lesz? ...Mit tartozik rád? Te kövess engem!" (Jn 21,21-22)

Az egyik legszigorúbb leckénket azért kapjuk, mert nem akarjuk belátni, hogy nem kell beleavatkoznunk mások életébe. Sok időbe telik, amíg rájövünk, hogy veszélyes dolog műkedvelő gondviselést játszani s hogy ezzel belenyúlunk Istennek másokkal kapcsolatos tervébe.

Látsz valakit szenvedni és ezt mondod: "Nem kell szenvedned! Majd én gondoskodom róla, hogy ne kelljen" - és ezzel belenyúlsz Isten munkájába, aki megengedte ezt a szenvedést. Meg akarod előzni, Isten pedig azt mondja: "Mi közöd hozzá?" Ha szellemileg megrekedtél, ne hagyd annyiban, hanem Isten jelenlétében állapítsd meg az okát. Talán be kell látnod, azért van, mert beleavatkoztál mások életébe, olyasmit javasoltál, amihez nem lett volna jogod.

Amikor neked kell tanácsot adni másnak, akkor Isten adja azt rajtad keresztül úgy, hogy a Szent Szellem közvetlenül megérteti veled. A te részed az, hogy szoros kapcsolatban legyél Istennel, hogy az Ő elhatározása általad jusson el másokhoz az ő áldásukra.

Legtöbbünk élete mindig tudatos - tudatosan szolgálunk, tudatosan rendeljük alá magunkat Istennek. Mindez még éretlen dolog és nem valódi élet. Az érett kor a gyermek élete, aki sohasem tudatos. Annyira átadta magát Istennek, hogy fel sem ébred benne az a tudat, hogy most Isten használja őt.

Amikor tudatosan vagyunk megtört kenyér és kiöntött bor, akkor még el kell érnünk a következő fokot, ahol a magunkra gondolás tudatossága eltűnik és arra sem gondolunk, amit Isten tesz általunk. A szent sohasem tudatosan szent; a szent tudatosan rendeli alá magát Istennek.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

Igazságban Szellemben életem átadom

Ne félj!

Életcseppek

"A Biblia azt tanítja, hogy háromféle vihar van az életben: olyan vihar, amit mi magunk okozunk, olyan vihar, amit Isten okoz, és olyan vihar, amit más emberek okoznak. Ha te vagy az ártatlan fél egy válsághelyzetben, ez az utolsó vihar az, amit különösen nehéz elviselned!" /Rick Warren/

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Nézz fel, mondja az Úr. Ismét mondom, nézz fel! Túlságosan magadra néztél eddig és a saját gondjaidra, és ezért nem vetted észre, amit Én cselekszem. Muszáj látnod és tudnod, amit Én cselekszem, és azt is, hogy milyen tervei vannak az ellenségnek ellened.

Annak van most az ideje, amikor újra új magaslatokra emellek szellemileg, hogy még tisztábban tudj látni és észlelni. Egy olyan kenetet is kiárasztok, ami megnöveli a találékonyságodat, a kreatív képzelőerődet. Helyezkedj el úgy, hogy a legtöbbet hozd ki ebből a most következő lépésből.

Zsoltár 5:3 Halld meg a szavamat reggel, Uram; reggel Hozzád fordulok a szavammal, és felnézek.

A szabadító!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Harlem! New York néger negyede! Annak, aki először jár itt, megdöbbentő benyomás. Afrika és nyugati civilizáció keveréke amerikai talajon.

Zsebemben a meghívó egy klubba, ahol fekete professzor fog előadást tartani. Kissé elfogódottan lépek be a pazar épület széles ajtaján. A hallban elegáns hölgyek, urak jól szabott öltönyben...

A professzor amerikai faji problémákról beszél... Kicsit nehezen értem az akcentusát... Gondolataim elkalandoznak: ...micsoda utat tettek meg ezek a jogfosztott rabszolgák, mire olyanok lettek, mint a körülöttem ülő gazdagok!

Teljesen elveszítem a professzor beszédének fonalát. Hogy is történt a változás? Hát igen! Fellépett a neves elnök, Lincoln Ábrahám. Hosszú, borzalmas és véres háborút folytatott az USA déli államai ellen - iszonyú polgárháborút. De az eredmény az államok egysége és a rabszolgák szabadsága lett.

Felriadok. A professzor befejezte a beszédét.

A tömegben lemegyek a lépcsőn a hallba. Ott szemembe ötlik valami: egy márvány emlékmű, szikár ember szobra. Megállok előtte. Vajon ki lehet? Hiszen nem is néger. No, persze, fehér márványból alakítva a színes bőrű is fehér lenne. Az arcvonások viszont félreérthetetlenül fehér embert mutatnak.

Elámulok. Ilyen faji ellentétek mellett a négerek felállítják egy fehér ember szobrát a klubházukban?

Ki lehet ez a személy?

Megragadom az éppen ott haladó fiatal úriember karját, és gyatra angol tudásommal eldadogom neki a kérdést, hogy kinek a szobra ez.

És most valami különös történik, amit soha nem fogok elfelejteni: a fiatalember megáll a szobor előtt, sokáig, szinte átszellemülten nézi, aztán így szól: 'Ez Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.' Olyan ünnepélyesen ejti a szavakat, hogy mélyen megilletődöm.

Valóságos áhítattal áll az emlékmű előtt. Kezét keresztbe teszi a mellén, és halkan egyre ismételgeti: Lincoln Ábrahám, a mi szabadítónk.

Tekintetem a fiatalemberről a szoborra siklik. Milyen különös - gondolom -, valamikor egy férfi véres csatamezőn harcolt. Ez az ifjú nem volt ott jelen, egyáltalán nem is élt még. De: hogy ma mint szabad ember itt állhat felemelt fejjel, azt ennek a véres küzdelemnek és Lincoln Ábrahámnak köszönheti.

Lassan továbbhaladok. Amikor még egyszer visszatekintek, látom, hogy a fiatalember még mindig ott áll elragadtatva Lincoln szobra előtt.

És átjárja bensőmet a gondolat: így, pontosan így állunk mi, keresztények Krisztus keresztje előtt. Nem voltunk ott, amikor Isten Fia a Golgota véres harcmezején küzdött. Egyáltalán, még nem is éltünk akkor. És mégis: hogy arcunkat felemelve az Atya elé léphetünk, hogy megváltásban lehet részünk a világ, sátán és halál rabszolgaságából, azt az Ő küzdelmének köszönhetjük. Igen, Jézus a mi szabadítónk.

Egy ének szavai jutnak eszembe: 'Engem is, engem is megváltott Ő...'

S mint az a fiatal néger Lincoln szobra előtt, úgy álltam lélekben a Golgota keresztje előtt: Jézus, a mi szabadítónk!

Szerző: Wilhelm Busch

Levél!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá.

A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is osztoztak. Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy öreg ember. Senki sem tudott többet róla, csak hogy egyedül lakik egy kis házban, nem jár be a faluba, és nincs egy rokona sem, aki látogatná. Egy valakivel beszélt csak. Minden délután elsétált a falu szélső házáig, várta a postást. Öreg botjára támaszkodva állt a földút szélén és nézte, várta a zörgő biciklivel érkező embert. Naponta ugyanaz a néhány szó hangzott el, már hosszú évek óta. - Fiam, maradt levél? - Nem apó, ma sincs levele.

Az öregember lehajtott fejjel, fáradtan fordult meg és sétált fel a kis dombra a házikójához. A postás pedig a falu felé fordult és elkerekezett.

Ezen a napon is ment minden a maga szokásos rendjén. A postás kihordta a leveleket, az emberek beszédbe elegyedtek vele és késő délután elért a szélső házig. Az apóka fáradt volt, szomorú szemét kérőn emelte a postásra, de a válasz megint ugyanaz volt. Ma sincs levél. A postás visszatért a családjához, megvacsorázott, és már éppen aludni tért volna, mikor nyitott táskájára nézett. Valami fehérlett benne. Odament. Az apónak címzett levél volt. Egy sóhajjal és kicsit fájó szívvel bezárta a táskát.

- Holnap kézbesítem - gondolta -. Ha évekig tudott várni, ez az éjszaka már nem számít. "

Reggel munkába indult és délre elért a szélső házig. Kicsit dobogó szívvel leste, mikor látja meg az öregembert. De az ne volt ott. "Furcsa. Valaki, aki évekig várakozik, nem hagyna ki egyetlen napot sem. Ha nincs itt, majd és fölviszem hozzá a levelet!" Megindult a domb felé, de föltekerni nem tudott, hát tolta a kerékpárját. Úgy félúton tarthatott, mikor észrevette, hogy néhány ember lézeng a kis ház körül. Sietősre fogta lépteit, fönt a kerítéshez támasztotta a biciklit és bement az udvarba.

- Mi van itt? - Az apó ma éjszaka meghalt. Reggel találtam rá - mondta az asszony, aki néha tejet hozott az öregnek.

A postás fájó szívvel fordult vissza, hazatérve nem szólt senkihez, csak leült az ablak elé és nézett kifelé, az útra. Elgondolta milyen érzés lehet éveken át várni valamire, és bántotta, hogy ő volt az akadályozója az apó örömének.

"De talán amit nem tudunk, az nem fáj" - nyugtatta magát.

Egyszer csak meglátott egy férfit, aki az érkező lovaskocsiról szállt le. Utána egy fiú, olyan húszéves lehetett. Rossz érzése támadt.

Föltépte az apónak címzett levelet és olvasni kezdte.

"Drága Édes Apám!

Lassan harminc éve, hogy elszakított Magától a sors. De végre megtaláltam a címét és az élet is oly kegyes volt hozzám, hogy meglátogathatom Édes Apámat. Szerdán érkezek estefelé, és egy meglepetést is hozok. Az unokáját, aki lassan húsz éves. Nyugtalanul és nagy örömmel várom a napot, hogy találkozzunk.

Sokszor öleli: fia"

A postás kinézett az ablakon, szeme könnybe lábadt. A férfi és a fiú még mindig az út szélén álltak, ahogy az öreg szokott. Néztek a semmibe és vártak. A postás felállt, és kiment hozzájuk.

Ujkéry Tímea Dóra

Az a szép

Akadály vagy lehetőség?

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ha sziklát nem tudod elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt lépcsővé!

A közeli erődben különleges fát fedeztem föl: az egyik lucfenyő egy hatalmas szikladarabot körülölelve nőtt ki a földből. Úgy ült ott kőszékén, mint egy óriás. Barna törzse köpenyként vette körül a sziklát. Könnyed mosollyal, hanyagul tornyosult ellenfele fölé, mint bajnok a megérdemelt győzelem után. A fa merészsége engem is mosolyra késztetett. Elképzeltem kettőjük harcát: ki tudja hány évvel ezelőtt kicsi hajtás bújt ki a földből a szikladarab mellett. A kő úgy magaslott fölé, mint egy óriás hegy. Miféle esélye volt ennek a kicsi hajtásnak a kemény szikladarabbal szemben? Mégis bátran birokra kelt vele. Ahogyan a sarj növekedett, újra meg újra nekiütközött a sziklás talaj keménységének. Ez mindig hajthatatlan, kellemetlen szomszédját juttatta eszébe. Ha a fa ember lett volna, talán morogni kezd: ”Mivel szolgáltam én rá erre? Nem tudok úgy kinyújtózni és növekedni, mint más, rendes lucfenyő!” de a fácska minden morgás nélkül lassan tovább nőtt, az ég felé törekedett, és kinyújtózott. Az egyetlen értelmes dolgot tette: ránőtt a szikára. Amikor törzse végül felkúszott a szikladarab tetejére, tovább nőtt olyan egyenesen, mint a gyertyaszál, akárcsak a többi fa. Ha ma valaki rátekint daliás termetére, úgy tűnik, mintha a lucfenyő ezt mondaná: „Ha a sziklát nem tudom elmozdítani vagy áttörni, használd arra, hogy fölé emelkedj! Változtasd az akadályt lépcsővé!”

Mi tart vissza bennünket attól, hogy olyan emberré váljunk, amilyenek lenni szeretnénk? Milyen szikladarabbal kell megharcolnunk? Valamit gyermekkori trauma, ami aláásta önbecsülésünket? Nehéz természetű munkatárssal kell együtt dolgoznunk? Házassági problémáinkkal küzdünk? Anyagi nehézségek állják utunkat?

Kezdjünk el hálát adni Istennek az életünkben lévő nehézségekért! Az akadályok ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy megtapasztaljuk Isten erejét. Az akadályok vagy mindent eltakarnak a szemünk elől, vagy lehetővé teszik számunkra, hogy föléjük kerekedve többet láthassunk, mint előzőleg. Ez egyedül tőlünk függ.

Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy azoknak, akik Téged szeretnek és benned bíznak, minden a javukra válik. Adj nekem erőt, bölcsességet és türelmet, hogy az utamba kerülő szikladarabok adta esélyt megragadjam, és közben megtapasztaljam a Te erődet, amely minden akadályt legyőz.

Helen Lescheid

Sportolás?!

Készítette: Zoltán Jani

A büntetés

Készítette: Lisa Szanyel

„A nagymamám nevelt fel. Kedves keresztyén asszony volt, szeretett, és én is szerettem őt. Gyerekkoromban azonban az a rossz szokás lett úrrá rajtam, hogy gyakran loptam. Szegények voltunk, és könnyen elvettem a másét. A nagymamám megbüntetett ugyan, de ez nem állított meg. Ha láttam valamit és megkívántam, elloptam.

Egy nap nagymamám magához hívott, és ezt mondta: – Fiam, már többször megbüntettelek a lopásaid miatt, de úgy látszik, nem használt. Ahhoz túlságosan szeretlek, hogy hagyjam, hogy tovább tedd. Legközelebb, ha lopott holmival jössz haza, fogok egy kötőtűt, és izzásig hevítem. Úgy megégetem vele a tolvaj kezedet, hogy soha nem fogod elfelejteni. Egy darabig nem loptam el semmit. Tudtam, nagymamám betartja, amit mondott.

Egy idő elteltével azonban ismét visszatértem régi szokásomhoz. Kitömött zsebekkel jöttem haza. A nagymamám észrevette, de először nem szólt semmit. Végül azonban nem tűrhette tovább.

– Ürítsd ki a zsebeidet! – parancsolta. Megtettem. Egy kés, két labda, egy kupak, egy radír és néhány forint került elő.

– Fiam, honnan vannak ezek? Semmi válasz. Újra megkérdezte:

– Mondd meg, hogy kerültek – ezek hozzád? – Még mindig semmi válasz.

– Hát akkor megteszem azt, amit ígértem – mondta a nagymamám.

Fogta a fém kötőtűt, és beletette a tűzbe. Mikor izzásig forrósodott, odahívott, és azt mondta: – Fiam, add ide a kezed.

Remegtem, ahogy odatartottam a kezem, de tudtam, hogy rossz voltam. Tudtam, hogy megérdemlem. Ekkor a nagymamám megállt és így szólt:

– Fiam, hogy megértsd gonoszságod komolyságát, és soha ne feledd, és hogy kigyógyulj belőle, tennem kell valamit. Nézd!

Ezzel kinyújtotta a kezét, az izzó kötőtűt kivette a tűzből, és beleszúrta a saját tenyerébe. Sistergés, furcsa szag és egy kevés füst volt minden. Kihúzta a kötőtűt; és elém tartotta a kezét:

– Ne vedd le róla a szemed!

Ez véget vetett a lopásaimnak. Ráébredtem bűneim komolyságára, és emlékeztem, milyen sokba került annak, aki engem annyira szeretett, és akit én annyira szerettem.”

Hit Gyülekezete - Halld, zene szól valahol

Szeresd a családodat!

Készítette: ~ Szeretem a családomat ~

Szeresd, segítsd édesanyádat és nagymamádat,amíg lehet !! ♥

Megtartó erő! Kenneth.E. Hagin: Legyőzöttségből győzelembe c. könyvéből!

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

1932. május 11-én tízezres tömeg gyűlt össze Camp Kearney-n, san Diegóban, Kaliforniában, hogy üdvözölje a világ legnagyobb kormányozható légi járművét, az Egyesült Államok haditengerészetének nyolcmillió dolláros USS AKRON nevű léghajóját. A kikötés sikeresnek tűnt. Aztán egyszer csak megpattant a két rögzítő kábel egyikét tartó horgonygyűrű, és a kb 250 méter magasban levő léghajó emelkedni kezdett. Két csapat tengerész igyekezett a kábelekhez rögzített segédkötelekkel a kikötő árboc felé irányítani az Akront, de egy erős széllökés bele kapott, az óriás léghajó elszabadult, és többeket akik a kötelekbe kapaszkodtak 5-10 méter magasba emelt. Volt, aki elengedte a kötelet és le zuhant, többen meg sérültek. Végül csak hárman lógtak a százméteres kábelen, s az Akron tovább emelkedett. Nem sokkal később a három közül kettőnek el fogyott az ereje, és az 50-60 méteres magasságból lezuhanva szörnyet haltak. A harmadik, egy 19 éves oklahomai közlegény beakasztotta a lábát valami fafogantyúba , a maradék kötelet pedig gyorsan maga köré tekerte. A hajó közben már 600 m magasra emelkedett. Fél óra telt így el, és a távoli alak mozogni látszott-életben volt! A tengerész kétórás megpróbáltatása úgy ért véget, hogy a legénységnek sikerült óvatosan felhúznia a hajóba, mi közben az Akron továbbra is San Diegó felett körözött. Utóbb faggatták:

-Hogy bírtad ilyen sokáig tartani magad?

Azt felelte:

-           Nem én tartottam magam. Amikor láttam, hogy a leugráshoz már túl magasan vagyok, magam köré tekertem a kötelet. Szóval nem én tartottam a kötelet, hanem a kötél tartott engem!

Amíg lent ordítottak és sikítottak, ő odafenn gyönyörködött a kilátásban. Nem abban bízott, hogy képes lesz kitartani, hanem abban, hogy a kötél megtartja. A kötélen himbálózott szabadon.

Éppen erről beszél Isten Igéje: „Legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” Kösd magad köré Isten ígéreteit, és himbálózz szabadon!!! Érezd jól magad! Ha a magad erejéből próbálsz kitartani, egy idő után úgyis kimerülsz! Bizony agyafúrt ellenséggel állunk szemben, de hála Istennek, képesek vagyunk ellenállni neki!

Hit Gyülekezete Tisztíts meg