Ige: Az Úr Jézus felismerése

Az Úr Jézust csak kijelentés útján lehet felismerni. Erről így tesz bizonyságot Pál apostol, azt is kijelentve, hogy ezután már csak a Szent Szellem vezetésére támaszkodott, példát adva a mindenkorban élő hívők számára: „De mikor az Istennek tetszett, aki elválasztott [különválasztott; kiszemelt] engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által. Hogy kijelentse [kinyilatkoztassa; leleplezze] az ő Fiát énbennem hogy [jó hírként; örömhírként] hirdessem őt a pogányok [nemzetek] között: azonnal nem tanácskoztam (hús)testtel és vérrel, [és azonnal abbahagytam, hogy húsra és vérre támaszkodjam (és mindjárt nem vetettem alá magam hústestnek és vérnek)]” (Gal. 1,15-16)

Ez a kijelentés szükséges ahhoz, hogy bemerítkezzen valaki, met így nyer hitet. Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem a szerecsen komornyik történetén keresztül is: „Filep pedig száját megnyitván (beszélni kezdett), és elkezdvén ezen az íráson (és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva), hirdeti néki a Jézust. Mikor pedig menének (és amint tovább haladtak) az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik (vagyis az udvari főember): Ímhol a víz: mi gátol (és mi akadálya annak), hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállnak mindketten a vízbe, Filep és a komornyik (vagyis az udvari főember); és bemeríti őt” (Csel. 8,35-38)

Pál megtérése az Úr Jézussal való találkozása, és a Szent Szellembe való bemerítése után azonnal, mert így jön létre a hit azokban, akik meghallják a Szent Szellem kijelentését: „… prédikálá (és hirdetni kezdte) a zsinagógákban (Jézusról) hogy ő a Krisztus, az Isten Fia” (Csel. 9,20)

 És: „Aki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben” (1 Ján. 4,15)

Ige: A jel

Kánában változtatta az Úr borrá a vizet: „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai” (Ján. 2,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette az Úr: „Mert mint leszáll (és lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém rémám = kijelentésem), amely számból kimegy. nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, (és véghezviszi) amit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem (és eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

Nincs más Név csak JÉZUS

Ige: Az aratás

 „Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.

[Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]” (Ján. 4,35-38)

És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)

68-as ZSOLTÁR

Spurgeontól gondolatok

Pénz nélkül lenni kellemetlen, egészség nélkül lenni aggasztó, barát nélkül lenni lehangoló, otthon nélkül lenni nyomasztó. De minden hiány legszörnyűbb hiánya: Krisztus nélkül lenni. 

Szeresd és kövesd az igazi bölcsességet

„Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik 

keresnek" (Péld 8,17).

   A bölcsesség azokat szereti, akik azt szeretik, és azokat keresi,
akik azt keresik. Aki igyekszik bölcs lenni, az máris bölcs, aki pedig
szorgalmasan keresi a bölcsességet, már csaknem megtalálta azt. Ami
általában érvényes a bölcsességre, az kiváltképpen érvényes a mi Urunk
Jézus Krisztusban testet öltött bölcsességre. Őt kell szeretnünk és
keresnünk, akkor meg fogjuk tapasztalni szeretetét, és megtaláljuk Őt
magát is.

   Keressük Őt már ifjúságunk idején! Boldogok azok az ifjak, akik
életük reggelét az Úr Jézussal töltik. Sohasem kereshetjük Őt túl
korán, de aki korán keresi, bizonyosan megtalálja. A szorgos
kereskedők általában korán kelők, a szorgalmas hívő is korán kezdi
keresni az Urat. Mindenki, aki már megtalálta Krisztusban a
gazdagságot, teljes szívvel kereste Őt. Először Őt kell keresnünk,
előbb, mint bármi mást. Krisztusé legyen az Őt megillető első hely.

   A keresésben az az öröm, hogy meg is találjuk Őt. Ahogyan keressük,
egyre világosabban megmutatja magát, egyre szorosabb közösségbe von
önmagával.

Boldogok az Őt keresők, mert ha egyszer megtalálták, velük
marad mindörökké, és egyre drágább kincs lesz szívük és értelmük
számára.

C. H. Spurgeon "
Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

Kenneth E. Hagin: Mi a helyzet Jóbbal?

Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást [‘az Úr megszabadította Jóbot fogságából’ — ang. ford.], miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. - Jób 42,10.

— De azt elfelejtetted, Hagin testvér, hogy Isten tette Jóbot beteggé — mondta valaki. —Nem, nem Ő tette — hanem az ördög. — Na igen, de Isten adott neki engedélyt rá! De nem Isten rendelte el Jób nyomorúságát. Isten meg fogja engedni neked, hogy akár kirabolj egy benzinkutat (szabad akaratod van), de nem fogja elrendelni, hogy megtedd.

Isten csak egy értelemben adott “engedélyt” az ördögnek. Ha te megengeded a sátánnak, hogy megtámadjon téged, akkor ezt Isten is meg fogja engedni, mert a sátán e világ istene (2Kor. 4,4), te pedig az ő területén élsz.

Maga Jób nyitott ajtót az ördögnek a félelmeivel. Jób azt mondta: “Mert amitől remegve remegtem, az jöve rám…” (Jób 3,25) Sok Biblia-kutató megegyezik abban, hogy Jób egész története mindössze egy kilenc–tizennyolc hónapos időszakot ölel fel. Láthatjuk, hogy végül Isten megszabadította Jóbot a fogságából. Amikor tehát Jób beteg volt, az ördög fogságában volt. Amikor szegénységben volt, az ördög fogságában volt. Isten azonban megszabadította Jóbot fogságából! Kétszeresen adta vissza neki mindazt, amije volt. Ez a jellemző Isten munkájára!

Megvallás: Isten megszabadít minket fogságunkból! Nem Ő kötöz meg minket. Isten megszabadít minket! Jézuson keresztül én szabad vagyok! Sohasem fogadom el a betegséget és testi bajt, mintha az Istentől jönne! Én tudom, hogy honnan jön — és ellenállok neki!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Elgos - Velem

Spurgeon gondolatok

A türelem zavarba hozza a dühöngőt (Charles Haddon Spurgeon)

Imádság:

Uram, én annyiszor menekülnék, amikor döntés elé állítasz engem.

Pedig tudom, a döntés súlyában van a győzelem.

Nehéz nekem, Uram, ezt a súlyt cipelnem. Hordozásában, kérlek, légy velem!

 Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Isten nem mondja: szenvedjetek minél többet, ez erény és kötelesség, viszont tudnod kell: a fájdalmat is felvette magáéra. (Prohászka)

Járj a vizen

Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral. (Máté 14:20.)

Jézus Pétert, akit már majdnem elvittek a hullámok, a víz tetejére hívta. Fölülről, a dolgok, ügyek, események tengere tetejéről hív, hogy nézzük az életet. Ő uralja mindezt. Amíg a habok között próbáljuk túlélni a mindennapokat, addig minden pillanat nyereség vagy veszteség. Nem is vesszük észre, hogy kapkodjuk a levegőt, amikor válogatunk a kendermagban, és azon gondolkodunk, mi is lenne a legjobb megoldás, a bundás kenyér vagy a meleg szendvics.

Jézus magasan fölé emel ezeknek a kérdéseknek, gazdagságnak, szegénységnek, és hatalommal vezeti az életünket. Ha meglátjuk Őt, ha meglátjuk azt a valakit, aki belehelyezett ebbe a világba, aki mindenét odaadta, akkor könyörögni fogunk mindenért, és nem a maradék-kezelés lesz a gond. Én magam is alul maradok ebben a küzdelemben, egyáltalán nem vagyok jobb senkinél. Dobál a szétdobáló, az ördög, hogy ne a lényeges dolgokkal foglalkozzam, foglalkozzunk, hanem csak vergődjünk nyugodtan a tárgyak, elintéznivalók és ügyek hullámain. Könyörögjünk Jézushoz, hogy hívjon járni a tengeren! Érezzük az ő minden badar földi dolog fölötti erejét! Hogy örömmel láthassuk a csodát, a tizenkét tele kosár maradékot, és ne az üres házon, a meg nem evett kenyéren sopánkodjunk. (Fekete Ágnes)

Kubinyi Károly - Az egyház utolsó kijelentése

A Szentlélek ígérete ...!

„Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam, az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel.” Luk.3,16.

„Gondolkodtál-e már valaha azon, miért is élt a tanítványokban olyan halált megvető bátorság? Mi adta nekik azt az erőt, hogy az akkor ismert világ határáig elvigyék az evangéliumot a lehető legkedvezőtlenebb körülmények ellenére is? Péter önelégült kijelentések helyett hűségesen alárendelte magát az Úr akaratának, és hatalmasan hirdette az örömhírt. Tamás kétségeit felváltotta a sziklaszilárd hit. Jakab és János, a mennydörgés fiai is teljesen megváltoztak: az Úr Jézus alázatos szolgáiként munkálkodtak. Máté, a ravasz adószedő az evangélium hűséges krónikása lett; Máriát, az egykori rosszhírű nőt pedig később a kereszt tiszta életű, szerető szívű hőseként ismerték. A pünkösdi események drámai változást hoztak mindnyájuk életébe, és ugyanez történhet veled és velem is! A Szentlélek hatalma által ezek az emberek megváltoztatták a világot. Néhány évtized leforgása alatt a Római Birodalom határáig eljuttatták az evangéliumot.

Vajon Jézusnak a Szentlélekre vonatkozó ígérete csupán tanítványainak szólt? A mennyei ajándék kiáradása kizárólag az ő kiváltságuk volt? Vagy pedig Isten sokkal többet szeretne nekünk adni, mint amit mi elképzelhetünk? A pünkösdi ígérettel kapcsolatosan Pál kijelenti: „Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Csel 2:39)

Ellen White szintén megerősíti, hogy az ajándék számunkra is elérhető. „Az idők múlása nem változtatott Krisztus búcsúígéretén, hogy elküldi a Szentlelket, mint képviselőjét. Nem az Úr tartja vissza kegyelmének gazdagságát, hogy az nem árad ki a Föld felé az emberekre. Hogy ígéretének teljesedése nem észlelhető úgy, ahogyan lehetne, azért van, mert az ígéretet nem értékelik, ahogy kellene. Ha mindenki készséges volna, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol alig gondolnak a Szentlélek szükségességére, ott lelki szárazság észlelhető, lelki hanyatlás és halál látható. Ahol jelentéktelen dolgok kötik le a figyelmet, ott hiányzik az isteni erő, amely az egyház növekedéséhez és boldogulásához szükséges, ami minden más áldást maga után von, és amit a menny végtelen bőségben kész reánk árasztani. (Ellen G. White: Az apostolok története, Budapest, Advent

Kiadó, 2001, 32.)”

A Biblia és a prófétaság modernkori ajándékának írásai is egyértelműen bizonyítják, hogy a Szentlélek ígérete mindnyájunknak szól. Isten vágyik arra, hogy ma is kitöltse Szentlelkét egyházára.  Egyáltalán nem a menny vonakodásán múlott, hogy a Szentlélek késői esőjének hatalma még nem töltetett ki az Úr művének befejezése érdekében. Az egész mennyei világ arra vár, hogy Isten népe megtegye a szükséges lépéseket, és megkaphassa a Szentlélek hatalmát az evangélium misszióparancsának teljesítéséhez.”

 (Részlet Mark A. Finley: 10 nap a felházban c. könyvéből - Advent Kiadó, Budapest, 2011.)

http://reggelidicseret.blogspot.com/2012/01/szentlelek-igerete.html

Készítette: Kiss László

Egy asszony látomása

Készítette: Kiáltó Szó A Pusztában

Egy asszony elment a gyülekezet pásztorához, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban megjelenik neki Jézus.

„Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most!” – mondta az asszony. „És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni. Gondolja, hogy megőrültem?”

„Egyáltalán nem!” – válaszolta a pásztor. „De, hogy biztosak legyünk benne, valóban Jézus az, aki megjelenik, tegyen fel neki egy kérdést. Kérdezze meg tőle, hogy milyen bűnöket vallott meg legutóbb imádságban. Aztán jöjjön vissza, és mesélje el, hogy mit válaszolt.”

Néhány héttel később az asszony visszament a gyülekezet pásztorához.

„Újra volt látomás?” – kíváncsiskodott a pásztor.

„Igen, volt!” – kiáltotta örömtelien az asszony.

„Feltette neki a kérdést?”

„Igen, és azt válaszolta, hogy: Elfelejtettem!”

Jézus kegyelmesen megbocsátja és elfelejti bűneinket, amikor megvalljuk azokat. A Szentírás biztosít bennünket:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket...” (János 1. levele 1:9);

„Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat..., és vétkeidre többé nem emlékezem.” (Ézsaiás 43:25).

Ha egyszer Isten megbocsátotta a bűneinket, örökre eltűnnek, olyan messzire kerülve tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól” (Zsoltárok könyve 103:12; Zsidókhoz írt levél 8:12).

Britt Nicole - The lost get found magyar felirattal

Fehér zsebkendő

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

A férfi a járda szélén ült, és az utcát bámulta. Néhányan visszafordultak, és a pillantásukkal végigmérték a borotválatlan arcú, görnyedt vállú és szakadt cipőjű idegent. Ő azonban ezt észre sem vette, mert gondolata a távoli múltban járt. Már nem egy éhenkórász csavargó volt, aki az elmúlt éjszaka a vasúti híd alatt aludt, hanem egy kisfiú, aki egy piros téglaházban lakott a szomszéd utcában, több mint 20 évvel ezelőtt. Ki tudja, azóta talán már le is rombolták azt a házat. Csak remélni merte, hogy közben nem taposták agyon az árvácskákat. Különös, hogy milyen tisztán emlékezett az árvácskákra, a hintára, amit az apja fölszerelt neki, meg a kerti útra, ahol biciklizni tanult. Hónapokig tartott, míg sikerült elég pénzt félretenni arra a biciklire!

Hirtelen vállat vont, mert a képek élénksége szinte fájt. Gondolataiban inkább továbbment még vagy tíz évet. A biciklit közben felcserélte egy motorkerékpárral, és attól kezdve ritkábban látogatott haza. Közben állása is akadt, és barátokban sem volt hiány. A szülei mindig szomorúnak látszottak, és valahogy olyan unalmas volt a társaságuk – a kocsmában sokkal jobban érezte magát. Ezekre, az évekre nem is nagyon akart visszagondolni. Amikor eladósodott, hazament, pénzt akart kérni a szüleitől. Teával kínálták, de a végén nem tudta elmondani, miért is jött. Azt viszont jól tudta, hogy apja hol tartja a pénzt, és amikor kimentek a kertbe, minden nehézség nélkül hozzájutott a pénzhez.

Akkor látta szüleit utoljára. Külföldre ment, és szülei semmit sem tudtak róla, sem az évekig tartó bolyongásról, sem a börtönbüntetésről. De ott, a cellájában sokat gondolt rájuk, különösen éjszakánként. Amikor nem tudott elaludni és csak forgolódott, miközben a hold fénye végigpásztázta a falat; de sokszor eszébe jutottak! Ha kiszabadul, még egyszer szeretné látni őket, ha még életben vannak egyáltalán, és akarják őt látni!

Amikor idejét letöltötte, munkát keresett a városban, de valahogy nem tudott megnyugodni. Mintha valami húzta, vonta volna hazafelé, és ettől a sürgető érzéstől nem tudott szabadulni. Minden alkalommal, amikor az utcákat járta, valami eszébe juttatta a kis téglaházat és a kisfiút, aki az iskolából szaladt hazafelé.

Nem akart pénz nélkül érkezni, ezért vagy gyalog, vagy autóstoppal tette meg a hazaút nagy részét. Hamarabb is hazaérkezett volna, de hirtelen elbizonytalanodott. Mi joga van ahhoz, hogy ilyen állapotban a szülei szeme elé kerüljön? Vajon össze tudnák egyeztetni ezt a tönkrement, megviselt férfit azzal a fiúval, akit annyira szerettek, és aki olyan nagy csalódást okozott nekik?

Vett magának ennivalót, és szinte az egész napot egy fa alatt töltötte. A levél, amit aznap este adott postára, rövid volt nagyon, de órákig tartott, mire megírta. Ezekkel a szavakkal zárta:

„…tudom, nem várhatom, hogy egyáltalán látni akartok…rajtatok áll! Csütörtök reggel korán eljövök az utca végébe. Ha szeretnétek, hogy jöjjek, akasszatok ki egy fehér zsebkendőt a régi szobám ablakába! Ha ott lesz a zsebkendő, jövök. Ha nem akkor búcsút intek a régi háznak, és tovább megyek.”

És most elérkezett a csütörtök reggel. Ő pedig megérkezett az utca végébe. De most, hogy ott volt, egyáltalán nem találta sietősnek a dolgot. Csak leült a járdára, és a köveket bámulta. Nos, hát mindörökre nem várhat vele, és – ki tudja – közben talán el is költöztek. Ha nem lesz ott a zsebkendő, megpróbál érdeklődni, mi lett velük, mielőtt elmenne a városból. Ahhoz még nem volt bátorsága, hogy végiggondolja, mit is tenne, ha a szülei nem akarnák látni őt.

Nagy nehezen felállt, mert minden porcikája sajgott a járdán töltött éjszaka után. Az utca még mindig árnyékban volt. A hűvös hajnali levegőben megborzongott, és lassan odament a vén platánfához, ahonnan tisztán, világosan lehetett látni a régi házukat. Egy pillanatig csukott szemmel állt az ágak alatt. Majd mély lélegzetet vett, és kinyitotta a szemét. Azután meg csak állt és állt, szemét meresztve bámult!

A nap már rásütött a kis piros téglaházra, de most már nem kis piros téglaháznak látszott, mert a ház össze fala ünnepi fehérbe öltözött! Minden ablakban lepedők lógtak, párnahuzatok, törülközők, abroszok, zsebkendők és szalvéták, a padlásszobából pedig fehér muszlinfüggönyt fújt ki a szél a tetőre. Az egész ház úgy ragyogott a reggeli napsütésben, mintha hóból épült volna! Szülei semmit sem bíztak a véletlenre! A férfi felemelte a fejét, és a megkönnyebbülés kiáltása szakadt fel belőle. Azután végigszaladt az utcán, s egyenesen be a nyitott ajtón át!

Isten vár. Várja, hogy akik elveszettek voltak, most visszataláljanak Teremtőjükhöz. Ő nem örül az emberek nyomorúságain, nem örül a szenvedéseiken, és nem örül, amikor a szakadékba beleesnek. Ő kinyújtja a kezét, és ki akar menteni mindenkit, hogy megismerjék az Ő végtelen kegyelmét. Isten otthagyja a kilencvenkilencet, csakhogy azt az egyet /aki lehet, hogy éppen te vagy!/ megtalálja és visszafogadja.

„…nagyobb öröm lesz a Mennyben egy megtérő bűnösön, hogy nem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége a megtérésre.”

/ Lukács 15, 7/

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett!”

Kísérlet egy metró állomáson

Készítette: Oravecz Nóra

.. lefordítottam, de csak azért, mert EZ senkit sem hagyhat ki. megosztani ér.

-----------------------------------------------------

/// A Washington Post társadalmi kísérleteként Joshua Bell, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson. ////

Washington DC. Egy hideg januári reggelen egy férfi leült a metro állomáson, és elkezdett játszani a hegedűjén. Hat Bach darabot adott elő körülbelül 45 perc alatt. Ezalatt az idő alatt – tekintve, hogy a legforgalmasabb órákban ült ki – megközelítőleg 1100 ember haladt át az állomáson, legtöbbjük munkába sietve.

Három percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egy középkorú ember felfigyeljen arra, hogy egy zenész játszik. Lelassított, és megállt egy pár másodpercre, aztán tovább sietett.

Egy perccel később megkapta az első dollárját: egy nő menet közben hajította oda a férfinek, majd elsétált.

Pár perccel később valaki nekidőlt a falnak, hogy hallgathassa a zenét, aztán ránézett az órájára, és elballagott. Valószínűleg késésben volt a munkahelyéről.

A legtöbb figyelmet egy mindössze 3 éves kisfiú tanúsította. Az anyja magával húzta, hiszen siettek, de a gyerek megállt, hogy hallgathassa a hegedűművészt. Végül, az anyja erőteljesen magával rángatta, a kisfiú pedig elindult, de megállás nélkül vissza-vissza nézett. Ezt a fajta magatartást számos gyerek megismételte, míg a szülők kivétel nélkül arra kényszerítették őket, hogy haladjanak.

Lassan 45 perce játszott a zenész, csupán 6 ember állt meg és hallgatta őt egy rövid időre. Megközelítőleg 20 adott neki pénzt, de azonnal tovább is sétáltak. 32 dollárt gyűjtött össze. Amikor befejezte a játékát, a hirtelen beálló csendet senki sem vette észre. Senki sem tapsolta meg, vagy ismerte fel.

Senki sem tudta, de a hegedűművész Joshua Bell volt, a világ egyik legtehetségesebb zenésze. A valaha írt legbonyolultabb darabokat adta elő, a hegedű pedig, amin játszott 3,5 millió dollárt ért.

Két nappal a metrós fellépése előtt, a Bostoni színházba szóló előadására minden jegy elkelt, átlag 100 dollárért.

Ez egy igaz történet.

A Washington Post társadalmi kísérleteként Joshua Bell, világhírű zenészt kérte fel, hogy inkognitóban játsszon a metró állomáson.

Le akarták tesztelni az emberek érzékelését, ízlését, és a prioritásukat. Körvonalakban: egy hétköznapi környezetben, a legmegfelelőbb időben: Képesek vagyunk-e felfogni a szépséget? Meg tudunk-e állni, és tudjuk becsülni azt, ami valóban érték? Felismerjük a tehetséget egy váratlan környezetben?

Az egyik legfontosabb konklúzió talán ez lehet:

Ha nem vagyunk képesek megállni, és meghallani a világ egyik legjobb zenészét, aki a világ legjobb zenéit játssza, akkor ugyan mennyi dolgot nem veszünk észre életünk során?

Megosztani ér..

Forrás: http://www.facebook.com/prdetour

Fordította: Oravecz Nóra

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Készítette: Lisa Szanyel

Látom azokat a dolgokat, amelyek most derengenek fel előtted, amelyek leterheltek téged. Tudom, hogy mindent megteszel, ami tőled telik, hogy erős legyél és győztes, de mégis úgy érzed, hogy gyenge vagy és nem vagy képes megküzdeni ezzel. Én azt mondom neked, hogy Én vagyok a te erősséged minden helyzetben. Én vagyok a te békességed a viharban. És Velem semmi sem lehetetlen. Indulj el hittel és békességgel. Megteszem veled azt, hogy nem csak kitartó leszel, hanem sikeres is, mondja az Úr.

Filippi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.

Forditotta: Országh György

Amen! Amen!

Aldott, szep napot kivanok mindenkinek!

Hit Gyülekezete-Vágyom Jelenlétedet

Balogh Ferenc Hatalmas Isten a szabadító.wmv

Kísértés

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral többet adott vissza.

Elkezdett gondolkodni, hogy mit Tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: "Óh, felejtsd már el, Hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsi összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben. "

Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: "Tessék, egy kicsit többet Adott vissza."

A sofőr rámosolygott és azt mondta: "Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Mostanában gondolkodtam Azon, hogy el kellene járnom valahová gyülekezetbe, és meg akartam nézni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza."

Amikor a lelkész leszállt a buszról, egy Legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak ennyit tudott mondani: "Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyed dollárosért.:"
(ismeretlen szerző)

Nekem nincs más Rajtad kívül Jézus...flv

Hallelúja, dicsérd Istent.....wmv

Gyere haza gyermekem !

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
A leány életében először minden olyan érdekes volt, de azután minden szertefoszlott, és nem maradt más, mint a nyomorúság. Végül is Chicago alvilágában kötött ki.

Zajos mulatságokat csapott barátaival és barátnőivel, szíve mélyén azonban ott volt az elveszett otthon utáni vágy.

Anyja egész éven át várt gyermekére. Szívesen utána ment volna, hogy megkeresse, de hol? A szeretet találékony. Levelet írt. De hová? Leányának címét a bűnügyi rendőség sem tudta már évek óta felfedezni.
Csináltatott magáról egy csomó fényképet, úgy, ahogy volt, a szomorúságtól megöregedve; a képeket papírlapra ragasztotta, és minden egyes papírra felírta:

Gyere haza, Anyád vár!

A képeket azután elvitte azokra a szórakozóhelyekre, ahova a chicagói alvilág járt,
és engedélyt kért, hogy a falra akaszthassa. Vajon ér ez valamit? Elolvassa a lánya? És ha igen, hallgat rá?

Sötét éjszaka volt. Az egyik bárban valami nótát játszott a zenekar. Fiatal nő imbolygott a bárpult felé a bűnbarlangon végig. Lelke üres volt, élete elrontva. Hirtelen megállt, mint akit villám sújtott végig.

A falon egy idős asszony képét látta....

Szívszaggató sikoltás hallatszott: Anyám !

Egy órával később otthon volt.

Csupán négy szó : nem sok !

De ebben a négy szóban benne van annak a levélnek a tartalma is , amit Isten küld Neked.

Gyere haza !

Valaki aki nagyon szeret, vár Rád !

Isten is így vár rád! Ha megfáradtál, eltévedtél akkor ne feledd: Ő mindig vár Reád!

"WINNER" Ashleigh and Pudsey - Britain's Got Talent 2012 Final

Ige: A házassági szövetség

Mert: „… Valaki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik a feleségétől], paráznaság okán kívül [a paráznaság esetét kivéve], paráznává teszi azt [és okot ad neki a házasságtörésre, sőt házasságtörővé teszi]; és aki elbocsátott asszonyt vészen el [feleségül, és összeházasodik vele], paráználkodik [vagyis házasságot tör]” (Mát. 5,32).

Az Úr Jézus kijelentése a házasság mindkét szereplőjéről: „… Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el” (Márk. 10,11-12).

Hát: „…Nem olvastátok-é, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy (hús)testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy (hús)test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza” (Mát. 19,4-6).

Az Úr az apostolon keresztül folytatja a kijelentést: „Azoknak pedig, akik házasságban vannak, [élnek; akiknek van házastársuk] hagyom [parancsolom; rendelem; utasítást adok] nem én, hanem az Úr, hogy az asszony [a feleség] férjétől ne(hogy) elváljék. [a feleség ne hagyja el férjét]. Hogyha pedig elválik is, [ha mégis elhagyná] maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg [(katallaszszó): nézeteltérést elrendez] férjével; és a férj se bocsássa el a feleségét. [nehogy elhagyja]” (1 Kor. 7,10-11).

Ugyanis: „Tisztességes minden tekintetben a házasság (és legyen megbecsült mindenki előtt) és a szeplőtelen házaságy (és a házasélet legyen tiszta); a paráznákat pedig és a házasságrontókat (házasságtörőket) megítéli az Isten” (Zsid. 13,4).

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (1 Kor. 7,2-3).

„És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még szellem. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! Gyűlölöm (megvetem) azt, aki elválik feleségétől - mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak (gonoszság) tapad ruhájára - mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek! (Malak. 2,14-16).

Mert aki házasság – vagyis szövetségtörő – lesz, azaz: „Aki elhagyja ifjúkorának társát, és megfeledkezik az Isten előtt kötött szövetségről. …a halálra hanyatlik az ő háza, és az ő ösvényei az élet nélkül valókhoz. Aki bement hozzá, nem tud visszafordulni, és nem talál rá az élet ösvényeire” (Péld. 2,17-19).

Ismét: „Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét [vagyis aki elválik feleségétől], hanemha paráznaság miatt [vagyis kivéve, ha az asszony hűtlen lett hozzá és házasságtörést követett el], és mást vesz el [feleségül], házasságtörő [és az maga is házasságtörést követ el]. És aki elbocsátottat vesz el [vagyis elvált nővel köt házasságot], az is házasságtörő [és az maga is házasságtörővé lesz]” (Mát. 19,9).

„Mert a férjes asszony, míg él a férj [férfi] ehhez van kötve [összekapcsolva] törvény szerint. [hiszen a férj hatalma alatt élő, férfinek alávetett nőt is a törvény csak az élő férjhez köti]. De ha meghal a férj, felszabadul [feloldoztatott] az asszony a férj törvénye alól. Azért tehát az ő férjének életében paráznának [házasságtörőnek] mondatik, ha más férfihoz megy. Ha azonban meghal a férje, szabaddá lesz a törvénytől, [megszabadul a törvényes kötöttségtől] úgy hogy nem lesz parázna [házasságtörő], ha más férfihoz megy” (Róm.7,2-3).

Mert Isten kezdettől így: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére (a maga képmására), Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1 Móz. 1,27).

„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy (hús)testté” (1 Móz. 2,24).

A szerződés a házasság mindkét résztvevőjére vonatkozóan meghatározza a feladatokat. Aki ezeket nem teljesíti, szövetségtörővé – azaz: házasságtörővé – lesz: „A feleségének [asszonynak] adja meg a férj [amivel tartozik] a köteles jóakaratot; [teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben] hasonlóképpen a feleség [asszony] is [ugyanazt] a férjének. A feleség nem ura a maga testének (szóma = személyének) hanem a férje; [Az asszony testével (szóma) nem maga rendelkezik, (teljhatalommal) hanem a férje], hasonlóképen a férj sem ura a maga testének, (szóma) hanem a felesége. [éppígy a férfi testével (szóma) sem ő rendelkezik, (teljhatalommal) hanem a felesége]. Ne fosszátok meg egymást, [Ne tartózkodjatok (vonakodjatok) egymástól] hanemha [legföljebb] közös [megegyezéssel, egyenlő] akaratból  bizonyos ideig, [egy időre (időszakra)]. Hogy ráérjetek a [böjtölésre] és [időt szentelhessetek] az imádkozásra azután ismét együvé [egymáshoz] térjetek, [legyetek együtt] hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivelhogy magatokat meg nem tartóztathatjátok. [az önmegtartóztatás (önfegyelmetek) hiánya miatt]. Ezt pedig kedvezésképpen [engedményként; engedékenységből] mondom, nem parancsolat szerint. [parancsként]” (1 Kor. 7,3-6).

A férfiakra vonatkozóan is részletes utasítást ad a Szent Szellem az apostolon keresztül:  „Ti férfiak, szeressétek [(agapaó): önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette [agapaó] az egyházat [a kihívott gyülekezetet, az eklézsiát], és Önmagát adta [feláldozta, kiszolgáltatta] azért; [Odaadta érte a saját életét]” (Eféz. 5,25).

„(Hasonlóképpen) úgy kell (kötelesek, tartoznak) a férfiak(nak) szeretni [(agapaó) = önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] az ő feleségüket, mint az ő tulajdon [saját] testüket [(szóma): lényüket, énjüket]. Aki szereti [agapaó] az ő feleségét, önmagát szereti [agapaó]. Mert soha senki az ő tulajdon [saját] testét [(szarx): hús, hústest] nem gyűlölte [(miszeó): megvet, utál, kevésbé szeret)]. Hanem (ellenkezőleg) (fel)táplálgatja [(ektrephó): gondját viseli, táplálja; felnevelni egészen addig, amíg éretté válik] és ápolgatja [(thalpó): gondozza, melengeti, babusgatja] azt, miképpen (akárcsak) az Úr (Krisztus) is az egyházat [(ekklészia): (kihívott) gyülekezetet, az eklézsiát]” (Eféz. 5,28-29).

És a kijelentés fontossága miatt meg is ismétli: „Ti férfiak, (agapaó: önmagad teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad valakivel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben)] szeressétek a ti feleségeteket, és ne legyetek irántuk keserű kedvűek [mogorvák; s ne legyetek indulatosak velük szemben, és ne viselkedjetek durván velük]” (Kol. 3,19).

Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, erről így szól Isten Igéje: „A férfiak hasonlóképpen, együtt lakjanak (éljenek) értelmes módon (megértéssel, az ismeretnek megfelelően feleségükkel). Az asszonyi nemnek, mint gyöngébb (erőtlenebb) edénynek, tisztességet (tiszteletet) tévén (részesítsék őket megbecsülésben), mint akik örökös társaik az élet kegyelmében. Hogy a ti imádságaitok meg ne hiúsuljanak (imáitoknak ne legyen akadálya)” (1Pét 3,7).

És mindkét házasfélre vonatkozóan: „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett [(agapaó): Ez azt jelenti: magadat teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magad Istennel, eggyé válni vele. Vagyis teljesen odaszánni magad, és elveszni, feloldódni a szeretetben] minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul

[Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2).

 És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32)^.  

Ige: Az örökkévaló Igéről

 „Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogysem a törvényből egy pontocskának elesni [Más fordítás: De hamarabb elmúlik az ég és a föld, mint hogy a törvényből egyetlen vessző is elveszne]” (Luk. 16,17)

Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Mert bizony [ámen, úgy van, ahogy] mondom néktek, míg az ég és a föld [el nem] múlik [vagyis fennáll; meg nem semmisül], a törvényből [(nomosz): Isten útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki] egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik. [egy i betű vagy egy vesszőcske, egyetlen írásjel sem vész el, és nem veszíti érvényét], amíg minden be nem teljesedik. [amíg csak minden meg nem történik, valóra nem válik, és meg nem lesz]” (Mát. 5,18).

Bizony: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak” (Luk. 21,33).

Dávid próféciájában kerül kijelentésre, hogy kitette a kijelentést: „Uram (JHVH=Jahve)! Örökké megmarad a te igéd a mennyben (szilárdan, akár az ég)” (Zsolt. 119,89).

Ézsaiás is Róla prófétál, kijelentve, hogy minden mulandó, csak Isten Igéje áll meg örökké: „Szózat szól: Kiálts! És monda: Mit kiáltsak? Minden (hús)test (csak) fű, és minden szépsége, mint a mező virága! Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony (csak) fű a nép. Megszáradt a fű, elhullt (elhervadt) a virág; de Istenünk beszéde (igéje) mindörökre megmarad!” (Ésa. 40,6-8).

 Ezt ismétli meg Péter apostol is: „Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége (méltósága, megbecsülése, dicsérete,) olyan, mint a fű (a mező) virága. Megszárad (elhervad) a fű, és virága elhull. De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd (ez a beszéd pedig az Evangélium), amely néktek hirdettetett.” (1Pét 1,24-25).

Mert: „… az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön (mert az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van), és az ő igazsága a fiaknak fiain (még az unokáikkal is); Azokon, akik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék (és törődnek rendelkezéseinek teljesítésével)” (Zsolt. 103,17-18)

Ige: Az Isten országába való bejutás

 „A törvény és a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek, akik Isten jelenlétében élnek, és Tőle vesznek Igéket] Bemerítő Jánosig [jelentése: az Úr megkegyelmez, Isten kegyelmet ad] valának. Az időtől fogva az Istennek országa [királysága, és uralma] hirdettetik [vagyis Isten királyságának jó hírét, győzelmi hírét hirdetik], és mindenki erőszakkal tör abba. [és mindenki teljes erejéből igyekszik bejutni oda].

»Más fordítás: a törvényt és a prófétákat Jánosig hirdették, azóta az Isten országának örömhírét, az Isten királyságának örömüzenetét hirdetik.  És mindenki erejét megfeszítve törekedik be abba, mert senki se juthat el oda erőfeszítés nélkül«” (Luk. 16,16)

Máté b bizonyságtétele így hangzik: „A Bemerítő János idejétől [azaz: napjaitól] fogva pedig mind mostanig [vagyis Bemerítő János megjelenésétől mostanáig] erőszakoskodnak a mennyek országáért [a mennyek országába erőszakkal lehet betörni, de a mennyek királysága erőteljesen halad előre], és az erőszakoskodók ragadják el azt [és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni; és erőszakosak ragadják azt magukhoz]. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala [János idejéig hirdette, és jövendölte ezt]” (Mát. 11,12-13).

Hát: „Igyekezzetek bemenni [küzdjetek, harcoljatok, törekedjetek arra, hogy bejussatok] a szoros [a szűk, és keskeny] kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni [és keresik majd a bejutást] és nem mehetnek [és nem tudnak, mert nem lesz rá erejük]; »Más fordítás: Tegyetek meg mindent azért, hogy a keskeny ajtón menjetek be! Mert mondom nektek: sokan próbálnak bejutni a keskeny ajtón át, de nem sikerül nekik; Hát küzdjetek azért, hogy a szűk kapun bemehessetek«” (Luk. 13,24).

Máté is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Menjetek [vagyis lépjetek] be a szoros [a szűk, és keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [és lapos, sík, tág] az az út, amely [félre], a veszedelemre [romlás, pusztulás, teljes feloldódásba] visz [és vezet], és sokan vannak, akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert szoros [és szűk, keskeny] az a kapu és keskeny [és szoros] az az út, amely az (örök)életre visz, és kevesen [vagyis csak néhányan] vannak, akik megtalálják azt [és akik rátalálnak, rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14))              

Mielőtt még megszülettem

32-es ZSOLTÁR.

Ravasz László

Az Írás szerint Istennek a legeslegnagyobb csapása és a legeslegnagyobb haragja az, amikor Igéjét vonja meg az emberektől, viszont nincs nagyobb kegyelme, mint amikor Igéjét közli. (Luther Márton)

Oswald Chambers: A HIT MEGÍTÉLÉSE

 "Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet. Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.

A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk.

A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers

A szívem a lelkem mi lüktet idebenn.

Kenneth E. Hagin: Mi a helyzet Pál tövisével?

Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, amelyen lakoztok. - 4Mózes 33,55.

- Úgy látszik, te valamire nem emlékszel, Hagin testvér - Pál beteg volt egész életében. Nem, én nem emlékszem erre. - Tövis adatott a testébe. - Hol olvastad a Bibliában, hogy a tövis a testben betegséget jelent? - Sehol!

Tanulmányozd az Igéket. Lásd meg, hogyan használja a Biblia ezt a kifejezést. Az Ószövetségen Isten azt mondta Izraelnek: “Ha nem ölitek meg azokat, akik a Kánaán földjén laknak, amikor elfoglaljátok a földet, tövisekké lesznek oldalaitokban. Gyötörni fognak titeket” (4Móz. 33,55. Józs. 23,13. Bír. 2,3)

Pál pontosan elmondja, hogy mi volt a tövis. “...a sátán angyala, hogy gyötörjön engem...” (2Kor 12,7) ahová csak ment prédikálni, ez a gonosz szellem előtte ment, és a nyomában volt, és mindent, amit csak tudott megpróbált összezavarni. (Pál azt nem parancsolhatta meg a gonosz szellemnek, hogy hagyja el a földet, mert az ördögnek joga van addig itt lenni, amíg Ádám bérleti joga le nem jár.)

Így a betegséget és a testi bajt nem lehet elválasztani a sátántól - ő okozza ezeket. Jézus úgy viszonyult a betegséghez, hogy rendíthetetlenül hadat üzent a sátánnak.

Megvallás: Mivel a betegség és a testi baj az ördögtől van, én Jézus példáját és magatartását követem, és úgy kezelem ezeket, ahogy Jézus is tette!

http://mennyeihir.hu/index.php?option=com_spurgeon_xhtml&Itemid=34

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból

Istent megpillantani lelki szemeinkkel maga a teljes öröm. 

A TROMBITA, BILL BURNS:

Az Én zászlóm fölötted a győzelem. Ha odanézel, és ha szellemi kapcsolatot veszel fel Velem, látni fogod, hogy győzelemre rendeltettél. Mindegy mik az esélyeid, mindegy milyen heves a harc, mindegy milyen szintű az a feddés, amire szükség van, mindegy min mész keresztül ebben az időben, értsd meg, hogy most a háború ideje van, és az ellenség téged akar.

 Az ellenséged a káosz, és ő teremti meg azokat a helyzeteket és azokat a dolgokat, amelyek visszatartó erővel hatnak rád. De te még ma határozd el, hogy győzni fogsz, mert Én veled vagyok, mindig diadalban vezetlek, mindig átsegítelek, és vigyázok rád. Nem vagy egyedül ebben a harcban. Arra bátorítalak, hogy folytasd a hit nemes harcának a megharcolását. Kelj fel, és hirdesd ki a győzelmedet a mennyei magasságokba! Írj egy győzelmi rendeletet az életed fölött! Kelj fel, és indulj a csatába! Én veled vagyok, mondja az Úr.

ترنيمة من غيرك مقدرشي أعيش - هرماس سمير

Kubinyi Károly - A börtön kapui kinyíltak

Életcseppek

"Gyógyszerekre nem mindig van szükség, de a gyógyulásba vetett hitre igen."

Bob Gass: Törekszel a kiválóságra?

„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának… jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak.

Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak.

Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez mér.

 A sikerről sokan álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember számára elérhető, de csak kevesen vállalják.”

Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19).

Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat, akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk: „Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”.

De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk, mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd, törekszel a kiválóságra?

Kerékpárral a Niagara fölött: Egy amerikai prédikátor története

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy nap egy George nevű férfi kifeszített egy kötelet a Niagara felett, és közölte a körülötte álló emberekkel, hogy végigmegy a kötélen biciklivel.

Az emberek felhördültek, de amint látták, hogy George valóban leveszi a gumikat a bringája kerekéről és a kötélre állítja a szerkezetet, biztatni kezdték.

Ahogy haladt, az emberek egyre hangosabban kiabáltak

- Gyerünk George! Hiszünk benned! Meg tudod csinálni, hiszünk benned!

George átért a túlpartra, majd visszafordult és az emberek üdvrivalgásától

kísérve visszakerekezett. Az emberek éljenezték, ünnepelték:

- Fantasztikus voltál, George, hittünk benned, tudtuk, hogy megcsinálod.

- Na, akkor ki ül fel a vázra, hogy átvigyem? - kérdezte George.

Az emberek döbbenten, é haragosan húzódtak vissza.

- Senki sem bízik bennem? - kérdezte George - Hisz az előbb még mindannyian hittetek.

Ekkor a tömegből előlépett egy kislány, és azt mondta, ő felül a vázra, és átmegy George-dzsal. Az emberek felbőszültek erre, szidni kezdték George-ot, amiért egy gyerek életét kockáztatja. Ahogy azonban a bicikli a túlpart felé közeledett, elnémultak. A kerékpár a túlparton visszafordult, és ahogy közeledni kezdett, a néma csendet ismét az éljenzés, az üdvrivalgás váltotta fel.

- Fantasztikus vagy, George! Hittünk benned, és megcsináltad!

Ekkor valaki megkérdezte a kislányt: - Hogyan volt annyi bátorságod, hogy felülj a vázra George elé?

- Úgy, hogy ez az ember az apám. És nem csak hiszek benne, hanem bízom is benne!

A Bibliában találkozhatunk az Úr biztatásával: ("... Ne félj, csak higgy" Márk 5,36 ) És ha hiszünk benne bátran rá bízhatjuk magunkat. Ne hagyjuk, hogy a félelem legyőzzön minket. Kapaszkodj erősen, az ő két karja el bír, nem hagy cserben, nem hagy magadra.

Szavadra, ó, Uram

Ige: Az Úr Jézus engedelmessége, például az övéinek

 „Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott]” (Ján. 4,34)

A feltétel nélküli engedelmesség, és annak eredménye: „Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [és meg is igazultak]” (Róm. 5,19).

Mielőtt a Golgotára ment, így imádkozott, megvallva, hogy elvégezte a rábízott feladatot: „Én dicsőítettelek (és megdicsőítettelek) téged e földön: (azzal, hogy) elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Ján. 17,4).

A munkát, amit az Úr Jézusnak el kell végeznie, már Ézsaiáson keresztül kijelenti a Szent Szellem: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (és nyugszik) énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak (hogy az alázatosaknak elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és mondjak).

Elküldött, hogy bekössem a megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást); Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira (fejdíszt),  adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett. Örömnek kenetét (és illatos olajat) a gyász helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (az ÚR ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).

És hogy ez megtörténhessen, le kell tenni, és értük oda kell adni az életét: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem (és odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem (és visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és nem is veheti) azt el én tőlem, hanem én teszem le (én adom oda) azt én magamtól. Van hatalmam letenni (és odaadni) azt, és van hatalmam ismét felvenni (és ismét visszavenni) azt. Ezt a parancsolatot vettem (és ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18).

És az Úr Jézus kijelenttette, hogy mindezt elvégezte: „Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá (kilehelte) Szellemét” (Ján. 19,30)

Ige: A becsületesség

 „Aki hű [megbízható, és becsületes] a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb dologban], a sokon [a nagy dolgokban] is hű [megbízható, és becsületes] az; és aki a kevesen [vagyis a legkisebb, legapróbb, legcsekélyebb dologban] hamis [igaztalan, istentelen], a sokon [a nagy dolgokban] is hamis [igaztalan, istentelen] az.

Ha azért a hamis mammonon hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok [és nem kezeltétek hűen a világi vagyont], ki bízná reátok az igazi kincset [a valódi, és valóságos gazdagságot]?

És ha a másén hívek [hűségesek megbízhatóak, és becsületesek] nem voltatok, ki adja oda néktek, [azt] ami a tiétek?

Egy szolga sem szolgálhat [senki sem lehet rabszolgája] két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli [vagyis ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [vagyis a másiknak teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [alárendeli magát, és rendelkezésére áll, és tiszteli], és a másikat megveti [lenézi, és lekicsinyli]. Nem [lehetséges, mert nem vagytok képesek] szolgálni az Istennek és a mammonnak [e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek és a fösvénységnek, és kapzsiságnak]” (Luk. 16,10-13)

És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4)