Megválthat-e a természet?

| Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Vasárnap reggel volt. Károly a csöndes erdei ösvényen sétálgatott. Mélyen beszívta a friss levegőt, és boldogan körülnézett. Mennyire szerette a természet nyári pompáját!

Köröskörül a fák halk suttogása, a madarak éneke, a kék égbolt, a ragyogó napfény, melynek sugarai mint aranyló nyilak hatoltak át a sűrű lombon. Olyan szép volt a világ!

Akaratlanul összekulcsolta a kezét. Igazán egynek érezte magát a felséges természettel. Így ünnepelte az istentiszteletet.

'Milyen kár - gondolta magában -, hogy az emberek ilyenkor ott ülnek a templomok dohos félhomályában, és hallgatják valamely középkori dogma fejtegetését. Hogyan lelheti valaki ilyesmiben az örömét?! Isten itt van! Itt, ebben a csodálatos természetben... Igen, itt... Az ember itt érzi Őt a dicsőséges természet leheletében. Aki itt nem tudja Istent megtapasztalni, annak kő van a szíve helyén...'

Minden lépésnél újabb és újabb fölfedezéseket tett. Szinte beleburkolózott az ünnepi hangulatba.


 Néhány évvel később.

Károly ismét a csöndes nyári erdőt járja. Most azonban nincs tele a szíve ujjongó harmóniával. Összetört és gyötrődő. Tegnap összeomlott élete boldogsága. Fiatal felesége kis csecsenőnek adott életet, ő maga azonban kimondhatatlan kínok között meghalt. Nem sokkal később az újszülött is követte őt.

A boldogtalan megözvegyült Károly kora reggel kivándorolt a hőn szeretett természetbe. Vigasztalást, lelki erőt akart nyerni.

Már órák óta bolyongott az erdőben céltalanul. Minden olyan volt, mint amilyen máskor: napfény szűrődött át a fák levelei közt, madarak csicseregtek, felhők úsztak az égen... A férfi szíve azonban nem akart csöndesedni. Nincs mit szépíteni a dolgon: a természet ma nem adott vigasztalást megsebzett szívének.

Az erdő pompája szinte vadul fölkavarta. Miközben a vén fák közömbösen susogtak, mintha semmi nem történt volna, úgy érezte, hogy legszívesebben hangosan fölkiáltana: 'Mit ér az összes szépségetek, mit használ lombotok sejtelmes susogása? Még egy kis idő és itt az ősz. Akkor a ti szépségetek is meg fog halni. Meg fog halni, igen, meg fog halni...'

Nem tudott szabadulni a gondolattól. Ott lüktet a halántékában: 'Meghalni... igen, meghalni...'

Lassan megy tovább. A holtak képe ott a szeme előtt. Összes fájdalma mellett egy különös tüske is gyötri: este, mielőtt felesége bement a kórházba, azon az estén - ma már meg sem tudja érteni - még egy kis szóváltása volt vele. Hogy is tehetett ilyet! Igaz, borzasztó kimerülten érkezett haza, idegesen. De hát nincs értelme, hogy most mentségeket keressen. Tény, hogy kemény, barátságtalan szavakat vágott a feleségéhez. És ez maradt az utolsó beszélgetésük! Úgy égette most ez az élmény. Sosem tudja jóvátenni! Soha többé!

Károly meggyorsítja lépteit. Csak lenne valakije, akinél kibeszélhetné magát... De a falevelek zizegése hidegen hagyja, érintetlenül. Harag és keserűség fogja el. Ezeket a fákat az emberiség összes fájdalma sem érdekli. Állnak, ahogy mindig álltak, a vén fák... -

Egyszerre harangszó üti meg a fülét a reggeli csöndben. Károly fölfigyel. Anélkül, hogy tudná mit tesz, követi a harangszót. Előtte ritkul az erdő, egy kis falu képe bukkan föl a mező túloldalán.

Károly, mint valami alvajáró követi a fiatal parasztgazdát, aki a régi temetőn keresztül a templom felé igyekszik. Belép mögötte az alacsony templomajtón.

És most ott ül - hosszú idő óta először - egy gyülekezetben. Az orgona halkan játszani kezd. A férfiak erőteljes hangon belefognak az énekbe:

'Jézus, vigasságom!

esdekelve várom

áldó szavadat!

a Te jelenléted

megvidámít, éltet,

bátor szívet ad.

Légy velem, ó, mindenem!

Nálad nélkül nem is élek:

Te vagy örök élet!'

Károlynak úgy tűnik, mintha az emberek csak neki énekelnének.

Majd előlép a lelkész, és olvasni kezdi: 'Jézus Krisztus így szólt: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.'

Károly arca elé kapja a kezét, és szabad folyást enged könnyeinek...

Megható előadás

| Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
Volt egyszer egy Shakespeare-színész, aki nagy hírnévre tett szert egyszemélyes előadásaival, melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket.

Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását – Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm – a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt.


Egyik este azonban, éppen amikor a színész a huszonharmadik zsoltár szokásos elmondására készült, egy fiatalember felállt a nézőtéren, és így szólt:

- Uram, megengedné, hogy ma este én mondjam el a huszonharmadik zsoltárt?

A színészt meghökkentette ez a szokatlan kérés, de megengedte a fiatalembernek, hogy előrejöjjön, kiálljon a színpad közepére, és elszavalja a zsoltárt. Gondolta, hogy ennek a gyakorlatlan fiatalembernek a képessége úgysem vetekedhet az ő tehetségével.

A fiatalember halk hangon kezdte szavalni a zsoltár szavait. Amikor a végére ért, nem volt taps. Nem állt fel a közönség a tetszését kinyilvánítani, mint más estéken tette. Csak sírást lehetett hallani. A nézőket annyira meghatotta a fiatalember előadása, hogy minden szem megtelt könnyel.
A színész döbbenten fordul a fiatalemberhez:

- Ezt én nem értem. Én már évek óta szavalom a huszonharmadik zsoltárt. Egy egész élet gyakorlata és tapasztalata áll mögöttem, de soha nem voltam képes úgy meghatni a közönséget, ahogy ön tette ma este.
Mondja, mi a titka?

A fiatalember alázatosan így felelt:

- Nos, uram, ön ismeri a zsoltárt, én pedig ismerem a Pásztort!

Nem elég csupán ismerni a Biblia tartalmát, történeteit, mondásait és tanításait. Ha nem ismered a Szerzőjét, a Biblia is csak ugyanolyan könyv lesz számodra, mint a többi. Ha azonban Jézus Krisztusba veted a hitedet, és személyes kapcsolatba kerülsz az Atya Istennel, akkor a Biblia valóban élő és ható lesz számodra, „élesebb minden kétélű kardnál” (Zsidókhoz írt levél 4:12.)

Kenneth Hagin Oldjátok el,és hagyjátok menni01

Légy az Úr, szívemben légy az Úr.......wmv

Te vagy nekem az életem, a mindenem......wmv

Ige: Az Úr Jézus ígérete a mindenkori Övéinek:

 „Azokat pedig, akik hisznek [akik hitre jutottak], ilyen [ezek a] jelek követik [fogják kísérni]: az én nevemben [(onoma): név, amely jelenti: a hatalom, tekintély, jellemvonást is] ördögöket [gonosz szellemeket; démonokat] űznek [haj(í)tanak ki]; új nyelveken szólnak. [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő. Nem csupán újabb keletű, hanem lényegében is különbözik a korábbitól. Új az, ami a régebbi helyét foglalja el, és addig még nem használták, nem volt érvényben].  [Ha] Kígyókat vesznek föl [(airó): felemel, elveszít, kétségekbe taszít, félretesz, eltávolít, elvisz], és ha valami halálost [halálos mérget] isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik [teszik rá a] kezeiket, és [azok] meggyógyulnak^” (Márk. 16,17-18).

A feltámadott Úr kijelentése az ígéret megvalósulásának feltételéről: „… monda azért nékik  Jézus (a tanítványainak, és a mindenkori Övéinek): Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, (és így folytatta) és monda nékik: Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,21-22).

Mert ez a hatalom – erő – csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8)

Csak a hittel lehet előszólítani a természetfelettiben létező dolgokat a látható világba: „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látható dolgokról való meggyőződés” (Zsid. 11,1).

A hit keletkezéséről pedig így tesz megvallást az apostol: „Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17)

Ige: Az ígéret

Az Úr Jézus szenvedése előtt már megígéri a mindenkori övéinek a Szent Szellemet, és feladatát: „És én kérem az Atyát, és más vigasztalót (és másik Pártfogót, Bátorítót, Szószólót) ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét: akit a világ be nem fogadhat (akit a világ nem kaphat meg), mert nem látja őt és nem (is) ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Ama vigasztaló (Pártfogó, Bátorító, Szószóló) pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek” (Ján. 14,16-18.26)

És: „… mikor eljő Ő, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra (a teljes igazság útján vezet titeket). Mert nem önmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek (és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek). Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz (merít), és megjelenti néktek (és azt jelenti ki nektek)” (Ján. 16,13-14)

„Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló (a Pártfogó, Bátorító, Szószóló), akit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Szelleme, aki az Atyától származik, Ő tesz majd én rólam bizonyságot. De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok„ (Ján. 15,26-27)

Ézsaiás prófétán keresztül már így hangzik az ígéret:  „Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit elválasztottam (és szolgáim, akiket kiválasztottam), hogy megtudjátok (és megismerjetek) és higgyetek nékem (bennem) és megértsétek, hogy én vagyok, előttem Isten nem alkottatott, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az ÚR, rajtam kívül nincs szabadító. Én hirdettem (és én mondtam meg), és megtartottam, és megjelentettem (hogy megszabadítalak, nem valamelyik idegen isten), és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Mostantól fogva is én az leszek (ezután is csak én leszek), és nincs, aki az én kezemből kimentsen (kiragadjon); cselekszem, és ki változtatja (ki másíthatja meg) azt meg? Így szól (ezt mondja) az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek (érdeketekben) küldöttem el Bábelbe (Babilóniába, letörök minden zárat), és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a Káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba” (Ésa. 43,10-14) (Megjegyzés: az Ószövetség minden Igéjében, ahol az ÚR szó szerepel, a héberben mindenütt a JHVH, vagyis Jehova szó szerepel).

„Ímé, (én) újat cselekszem; most készül (most kezd kibontakozni), avagy nem tudjátok még?  (majd megtudjátok) Igen, a pusztában utat szerzek (már készítem az utat a pusztában), és a kietlenben (a sivatagban) folyóvizeket (folyókat fakasztok). Dicsőítni fog engem (még) a mező vada (is), a sakálok és struccok (is), hogy vizet szereztem (mert vizet fakasztok) a pusztában; a kietlenben folyóvizeket (és folyókat a sivatagban), hogy választott népemnek inni adjak.

A nép(nek), amelyet magamnak alkoték (formáltam, hogy), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,19-21)

„Kopasz (kopár) hegyeken folyókat nyitok (fakasztok) és a rónák közepén (a völgyek mélyén) forrásokat; a pusztát vizek tavává (bővizű tóvá) teszem és az aszú (a szomjú) földet vizeknek forrásivá. A pusztában cédrust (a hatalom szimbóluma), akácot nevelek (növesztek) és mirtuszt és olajfát (Júda szimbóluma), plántálok a kietlenben (a pusztaságba). Ciprust, platánt, sudár cédrussal együtt (borókafenyőt ültetek, meg kőrisfát). Hogy lássák, megtudják, eszükbe vegyék (vegyék észre) és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze művelte ezt (hogy az ÚR keze vitte ezt végbe), és Izráel Szentje teremtette ezt!” (Ésa. 41,18-20)

„Mert vizet öntök (árasztok) a szomjúhozóra (a szomjas földre), és folyóvizeket (patakokat) a szárazra; kiöntöm (kiárasztom) Szellememet a te magodra (utódaidra), és áldásomat a te csemetéidre (sarjadékaidra). És növekednek, mint fű között (mint fű a víz mellett), és mint a fűzfák vizek folyásinál (csatornák mentén). Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti (Jákób nevére hivatkozik), és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve (dicsekedve) Izráel nevét említi. Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. És ki hirdetett hozzám hasonlóan? Jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém. (Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam); és jelentsék meg (és mondják el) a közeli és távoli jövőt. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-é meg és nem jelentém előre? (Hiszen régóta hirdettem, megmondtam). Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál (kőszikla), nem tudok (róla)!” (Ésa. 44,3-7)

János apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki tette az ígéreteket: „Szellemben valék ott (elragadtattam) az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót (hatalmas hangot), mint egy trombitáét. Megfordulék azért, hogy lássam a szót (milyen hang szólt hozzám), amely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába (palástba) öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké. Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai” (Jel. 1,10.12-13.17)

Milyen feltételek mellett erősödik az Ige

Isten Igéje bemutatja, hogy milyen feltételek mellett tud erősödni, és hatalmat venni az Ige:

1. Állandóan Krisztust kell hirdetni. Az apostolok pedig: „… mindennap a templomban [a szenthelyen] és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. [Más fordítás: Továbbra is szünet nélkül, mindennap tanítottak, és hirdették az Evangéliumot a Templom­ban és a házaknál, és hirdették, hogy Jézus a Krisztus]” (Csel. 5,42).

2. Heródes (a gonosz vezető) halála után: „Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala” (Csel. 12,24).

3. Az okkultizmust gyakorlók megtérése: „Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak (akik a varázslást űzték), könyveiket összehordva, mindeneknek (szeme) láttára megégetik vala. És mikor kiszámították a könyvek értékét, ötvenezer ezüstpénzre becsülték. Így az Úr ereje által az ige hatalmasan (és erősen növekedik, és) terjedt és megerősödött (és hatalmat vett)” (Csel. 19,19-20).

4. Az Ige állandó tanulmányozása, és megcselekvése: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól (és ne hagyd abba az olvasását). Hanem gondolkodjál arról (és tanulmányozd) éjjel és nappal, hogy vigyázz (őrizd meg) és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban (s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva), mert akkor leszel jó szerencsés a te utjaidon (és akkor sikerrel jársz utadon) és boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz (és mindenütt amerre csak jársz)” (Józs. 1,8-9).

Mert azt mondja az Úr: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem (az én logoszom, igém is), amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi (véghezviszi), amit akarok, (eléri célját, amiért küldtem) és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem” (Ésa. 55,10-11)

Az Úrnak Lelke legyen rajtam

Imádság:

Velem vagy, én Uram, tudom, bár szorongat félelem, fájdalom,

ha vízen kelek át,amit már nem fogott meg a gát. Árad, és ki tudja, mit visz el.

Sodrását én nem állhatom. De lélekben magasba emel, hogy velem vagy, én Uram, tudom!

Ámen

(Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata: Az Éden kertjében elbukott az ember, a Gecsemánéban felemeltetett.

Az Éden kertjében elbukott az ember, a Gecsemánéban felemeltetett.

Az idő

…méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

 Egy ének szavai bíztassanak ma bennünket: Időnk fut egyre sebesen, rohanva mint az ár. Fel nem tarthatja semmi sem, A nap hamar leszáll. Ma még körülvesz sok barát, Míg fénybe' jár az út. Elhagynak, baj ha ront reád, Mint tékozló fiút. Egy van, csak egy, szent, hű barát, Végig csak Õ szeret. Kínálja néked önmagát, Kezébe tedd kezed! Bűnöd bajod mind ismeri, Szívén bocsánat vár. Vérével megvett, higgy neki, És minden jó lesz már. Refrén: Jöjj, míg az éj rád nem borul, holnap késő talán. Jöjj, zord sötétben felragyog Kereszt a Golgotán, Kereszt a Golgotán.  (Berencsi Balázs) 

Jenei Betti - Balogh Ferenc - Hófödte erdők.flv

J. Meyer: Győzelemben járás

Életcseppek

"A nehézségi erő a repülőgépet a földön tartja, de ha megindítjuk a motort,a pilóta fel tud szállni a géppel a földről, és így legyőzi a nehézségi erőt. A nehézségi erő ezzel nem szűnik meg, de le van győzve. Éppen így vagyunk az isteni természettel – le tudja győzni bűnös természetünket, és féken tudja tartani, amíg a halálban meg nem szabadulunk tőle véglegesen." /O.E. Phillips/

Ravasz László

Aki reggel vagy délelőtt nem jut az imádkozáshoz és Igeolvasáshoz, s azzal vigasztalja magát, hogy este pótolja az elmulasztottakat, hasonló az olyan katonához, ki fegyver nélkül rohan a küzdelembe, és este leverve és megsebesülve magával viszi fekhelyére a fegyvert. 

APRÓ JELEK EGY LÁGY SZÉLBEN, MARSHA BURNS:

Jöjj az Igém igazságához, mindenben. A hited csak az igazságban tud megszilárdulni, és csak az igazságban lehet arra használni a hitedet, hogy győzedelmeskedj az ellened jövő támadások felett. Kedvesem, Én neked adtam a győzelem drága ígéreteit, és a hatalmat is a megvalósításához. Létfontosságú, hogy ellenőrzés alatt tartsd a gondolataidat és az érzelmeidet, amikor Belém veted a bizodalmadat, mondja az Úr. Utasítsd vissza, ne engedd, hogy a félelem helyet találjon benned.

2 Timótheus 1:7 Mert nem a félelem szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság szellemét.

Vágyom Rád uram.

Téglát rak vagy katedrálist épít?

Christopher Wren, aki a londoni Szent Pál Katedrálist (a világ legszebb épületeinek egyikét) tervezte, írt azoknak az építőmunkásoknak a reakciójáról, akiket megkérdeztek, hogy mit csinálnak. Azok a munkások, akik fáradtan és egykedvűen végezték a munkát, így válaszoltak: „Téglát rakok" vagy „Követ hordok".

Egy munkás azonban, aki éppen maltert kevert, nagyon vidámnak és lelkesnek tűnt. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit csinál, azt válaszolta: „Egy pompás katedrálist építek."

---

Közvélemény-kutatások arra az eredményre jutottak, hogy legtöbben utálják a munkájukat. Nem várakozásteljesen indulnak munkába, hanem sokkal inkább unják azt, és elegük van belőle. Abban reménykednek, hogy megnyerik a lottót, és életük hátralevő részében egy napot sem kell dolgozniuk.

Isten nem arra teremtett bennünket, hogy munkánk untasson és kielégítetlenül hagyjon. Arra teremtett, hogy szolgáljuk őt mindennel, amit teszünk, így a munkánkkal is. A „munka" szó a Szentírásban az „imádat"-nak egy kifejezése. Isten azt akarja, hogy munkánkat örömmel végezzük, mert az Isten dicsőségére van. Ez Isten dicsőítésének egyik módja. Pál azt írja, hogy munkánkat örömmel kell végeznünk, mivel nem embereknek, hanem Istennek végezzük azt. (Lásd Kol 3,23.) Egy másik helyen azt írja: „... bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" (1Kor 10,31).

Ha csak úgy tekintünk a munkánkra, hogy valamivel meg kell keresnünk néhány ezer forintot, hogy abból megélhessünk, akkor nem találunk örömet benne. De ha elhatározzuk, hogy munkánkkal Istent dicsőítjük, akkor nemcsak örömet fog jelenteni a munkánk, de Isten gondoskodni fog minden szükségünkről is.

http://johir.neobase.hu/content/small_story/T%C3%A9gl%C3%A1t_rak_vagy_katedr%C3%A1list_%C3%A9p%C3%ADt

Bölcs gondolatok mindennapra

 "Ha Jézus nem elég, hogy istenfélő életre buzdítson, akkor nem ismered Jézust."

Bob Gass: Amikor gondterhelt vagy (4)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)

Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket!

Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket:

1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8).

 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17).

3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2).

4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15).

 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33).

 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9).

7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18).

8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18).

9)„Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20).

10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT).

11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11).

12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8).

Csendesítsd le szívemet

Egy gyermek üzenete szüleihez

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál! Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam. Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.

Add nekem az idődet! Kérdezd meg, mi történt az iskolában! Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!

Érdeklődj afelől, hogyan oldom meg feladataimat!

Taníts engem a jóra! Mondd el, mi a rossz!
Vitassuk meg terveinket! Bátoríts választásaimban!

Dicsérj, ha megérdemlem! Terelj jó útra, ha tévedtem!
Higgy nekem, bízz bennem!

Irányításoddal jó utat fogok választani. Ha magam mellett tudlak, nem csatlakozom bandákhoz, távol tartom magam az alkoholtól és a drogtól.
Magyarázd meg nekem a gyógyszerhasználat szabályait, és figyelmeztess a droghasználat veszélyeire!

Szeress, és hagyd, hogy szeresselek !

Szeress akkor is, ha rossz vagyok! Mutasd ki szeretetedet még abban az esetben is, ha nem tetszik neked a viselkedésem! Bocsáss meg nekem! Fejezd ki megértésedet tévedésemkor!

Add értésemre, hogy mindig van esély az újrakezdésre! Engedd meg, hogy tetteimért én vállaljam a felelősséget! Javíts ki, mondd el, ha tévedtem, de sose tedd ezt mások előtt! Kérlek, sose hasonlíts másokhoz, különösen ne a testvéreimhez! Büntess meg, ha rosszat teszek! Ismerd el, ha jót cselekszem!
Ne parancsolj nekem, kérj tőlem! Ez összetartozásunk érzését jelenti számomra. Ha megkérsz valamire, boldogan megteszem. Bánj velem úgy, mint a legjobb barátoddal!
Figyelj rám, ha szeretnék megbeszélni veled valamit! Még csak gyerek vagyok, de nekem is vannak gondjaim, aggodalmaim. Tiszteld bánatomat, fájdalmamat! Mondd sokszor, hogy szeretsz engem!

Erősíts meg abban a tudatban, hogy különleges vagyok, és mindig szeretni fogsz, bármi történjen is!Mindenekelőtt tanítsatok a szeretetre, a hitre, az emberek, az országunk tiszteletére!

Segítsétek a gyerekeket!

/ismeretlen szerző/



Jézus azt mondta:
"...Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa."
(Lk 18:16)

Egy igaz történet

Készítette:  Monika Dm

Egy igaz tortenet jut eszembe a keprol. Amely kepet leirok a tortenetben, nem teljesen ilyen, csak hasonlo. De FIGYELJ! ♥

Volt egy holgy, aki noverkent dolgozott egy korhaz surgossegi osztalyan. Egy ejszaka behoztak egy kisfiut, NEM RESZLETEZEM,

de az apja tobb fele keppen bantalmazta, majd neki vagta a mosdokagylonak. ( Ne ijedj meg! )

A kisfiut egy betegszobaban lefektettek, elkezdtek vizsgalni, es megezni, megmentheto e.

Nem volt az !!!

Mikor a noverke bement hozza, teljesen elkepedt, es elkezdett imadkozni erte. Aztan kiment, mert az orvosok visszajottek es vizsgaltak tovabb.

Majd kijelentettek, nem tudjak megmenteni........bizonyos testreszek darabokban voltak....de ezt nem kell tudnod....szoval a kisfiu haldoklott. Aztan a nover megint visszament......par percre tudott egyedul maradni a kisfiuval.

Folytatta az imat. Majd egyszercsak a teremben megnyilt a menny.

Es nagyon sok angyal volt ott, azt mondtak a noverkenek:

koszonjuk az imaidat, most mar atvesszuk, a szenvedeseinek vege,

hazater ♥

Ima

Készítette:  Akik vágynak Isten szeretetére

Vallás - Evangélium

Hit, remény, szeretet

Tehozzad Futok.

Svajc 03

János Evangélium 4. fejezet: Az Úr Jézus kijelenti magát (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Ján. 4,1 Amint azért [észrevette, és] megtudta az Úr, hogy a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, szektája] meghallották, hogy Jézus [Héb. Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó) Józsué neve görög formában] több tanítványt szerez és merít (víz)be, mint János [jelentése Jahve kegyelmes],

Ján. 4,2 Jóllehet Jézus maga nem merítette (víz)be az embereket, hanem csak a tanítványai,

Ján. 4,3 Elhagyá Júdeát [jelentése: vallásos emberek szimbóluma] és elméne ismét Galileába [jelentése: a pogányok körzete]*

*Amikor bemerítő Jánost börtönbe vetették, az Úr Jézus folytatta az Evangélium hirdetését: „Minekutána pedig János tömlöcbe (vagyis fogságba) vettetett, elméne Jézus Galileába, (és így hirdette),  prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az Evangéliumban” (Márk. 1,15).

 És mindez akkor történt, amikor: „Tibériusz  császár [vagyis Cézár, (jelentése: Tiberből, mint a folyók istenéből)] uralkodásának [vagyis kormányzásának] tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius [Jelentése: tengerből való] Pilátus [jelentése: hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett] volt a helytartó [a kormányzó].

És Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] negyedes fejedelme Heródes [jelentése: hősies]. Iturea [jelentése: nomádok földje; túl a határokon] és Trakhónitis [jelentése: vad, köves, sziklás vidék; göröngyös terület] tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]. Abiléné [jelentése: keserűség, szenvedés ligete, siratóhely] negyedes fejedelme meg Lisániás [jelentése: a fájdalom, szomorúság feloldója, a gondok összetörője; ami elhajtja a bánatot; bánatot elűző; gondűző, fájdalmat csillapító]” (Luk. 3,1)

Ján. 4,4 Ehhez Samárián [jelentése: őrtorony, őrhegy] kell vala pedig általmennie*

*Samáriában pogányok laktak, mert a babilóniai fogságra vitelkor Assiria királya elhurcolta Babilóniába a zsidókat: „És más népet telepített be Assiria (jelentése: foglyok, megkötözöttek) királya Babilóniából (jelentése: zűrzavar; összevisszaság, rendbontás), Kutából (jelentése: megőrzés, kincs), Avából (jelentése: lerombolás; visszafordulás), Hámátból (jelentése: erődítmény, vár, falaktól körülvett; központi város) és Sefárvaimból (jelentése: számos magaslat). És beszállítá (és letelepítette) őket Samária városaiba az Izráel fiai helyett, akik (vagyis: azok) birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak (és letelepedtek városaiban)” (2 Kir. 17,24).

És mindez azért történt: „Mert kettős gonoszságot követett el (kétszeres rosszat cselekedett) az én népem: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, hogy kutakat ássanak (és víztartókat vájjanak) maguknak; és repedezett kutakat (repedezett falú víztartókat) ástak, amelyek nem tartják a vizet” (Jer. 2,13).

 Júda már a királyság idején bálványimádó lett: „Asának (jelentése: bántó, fájdalmat okozó; mások szerint Isten a gyógyító; Isten teremtett), a Júdabeli királynak harmincegyedik esztendejében (lett Omri Izráel királya, és) uralkodik Omri (jelentése: támadó) Izráelben tizenkét esztendeig; Thirsában (jelentése: tájékozódási pont) uralkodik hat esztendeig. És megvevé áron a Samaria hegyét Sémertől (jelentése: őriző) két tálentom ezüstön. és építe a hegyre, és nevezé a várost, a melyet építe, Sémernek, a hegy urának nevéről, Samariának.

 És gonoszul cselekedék Omri az Úr szemei előtt, és gonoszságával meghaladta mind az őelőtte valókat. És jár Jeroboámnak (jelentése: akinek nagy népe van), a Nébát (jelentése: megpillantás, pillantás) fiának minden útján és az ő bűnében, amellyel vétekbe ejtette (azaz: céltévesztésbe vitte) az Izráelt, (hiábavalóságokkal bosszantva, és) haragra indítván az Urat, Izráel Istenét az ő bálványozásai által” (1 Kir. 16,23-26).

Ján. 4,5 Megy vala azért Samáriának [jelentése: őrtorony, őrhegy] Sikár [jelentése: megkenés, felkenés] nevű városába, annak a teleknek [annak a birtoknak, annak a helynek] szomszédjába [vagyis a közelébe], amelyet Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] adott vala az ő fiának, Józsefnek [jelentése: megsokasítás]*

*Ézsauval - testvérével - való találkozása után, újra visszatért Sikem városáig: „Azután Jákób, (a Mezopotámiai: jelentése: két folyó közt) Paddan-Arámból (jelentése: magasság síksága, mezeje) jövet, (minden bántás nélkül) épségben eljutott Sikem (jelentése: hegyhát) városáig, amely Kánaán (jelentése: megalázás, leigázás) földjén van, és (letelepedik, vagyis) tábort ütött a város előtt. A mezőnek azt a részét, ahol sátrat vert (és ahol sátorát felvonta), megvette Hámornak (jelentése: szamár), Sikem apjának a fiaitól száz pénzért” (1 Móz. 33,18-19).

Izráel halála előtt arról beszél fiának, amikor két fia legyilkolta Sikem lakosságát, mert megerőszakolta Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia Dinát, a húgukat: „És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és visszavisz titeket a ti atyáitok földére. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett (vagyis egy hegyháttal többet adok, mint testvéreidnek), melyet az Emoreustól (jelentése: hegyi lakó, csúcson lakó) vettem fegyveremmel (karddal) és kézívemmel (íjjal)” (1 Móz. 48,21-22).

Amikor megszabadította Isten Izráel fiait Egyiptomból: „A József csontjait pedig, amelyeket felhoztak vala Izráel fiai Egyiptomból, eltemették Sikemben, a mezőnek abban a részében, amelyet szerzett vala Jákób Hámornak, a Sikem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé” (Józs. 24,32)

Ján. 4,6 Ott vala pedig a Jákób forrása [vagyis a Jákób kútja]. Jézus azért, az utazástól [amelyet gyalog tett meg] elfáradva [úgy, ahogyan volt], azonmód leült a forráshoz [vagyis letelepedett a kút mellé]. Mintegy hat óra vala [azaz, dél felé járt az idő].

Ján. 4,7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!

Ján. 4,8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

Ján. 4,9 Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó [vagyis júdeai] létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók [vagyis a júdeaiak ugyanis] nem barátkoznak [még csak nem is nem érintkeztek, szóba sem álltak] a samáriaiakkal*

*Isten Igéje ismét kijelenti, hogy ki jött el hústestben: „Mert [ugyanis] Isten nem személyválogató [részlehajlás; protekció nincs nála]” (Róm. 2,11). 

Péter apostol Kornélius házában így beszél: „Péter pedig megnyitván száját, monda: (Most kezdem igazán megérteni, és) Bizonnyal látom (is), hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben (és minden nép között) kedves Őelőtte, aki Őt féli és igazságot cselekszik” (Csel. 10,34-35).

A zsidók azért nem érintkeztek a samáribelikkel, mert azt tartották, hogy démon van bennük. És ezt tartották az Úr Jézusról is. Ő pedig így felelt: „Aki az Istentől van, hallgatja (és meghallja) az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te samáriai vagy, és ördög van benned?” (Ján. 8,47-48)

Ján. 4,10 Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát [és tudnád], és hogy ki az, aki ezt mondja néked: Adj innom! Te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet*

*Az ajándékról így szól a Szenet Szellem: „Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [vagyis az egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [vagyis a Fiúban], el ne vesszen [és el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [vagyis: (ekhó): birtokolja az örök életet]” (Ján. 3,16). Ő – az egyszülött Fiú - adja az élet vizét is – vagyis a Szent Szellemet: „Az ünnep utolsó nagy napján pedig feláll Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Szellemről, amelyet veendők valának az Őbenne hívők: mert még adatott a Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsőíttették meg” (Ján. 7,37-39).

Ő az, aki a királyiszékben ül: „És monda az, aki a királyiszéken (vagyis a trónuson) ül vala: Ímé mindent újjá teszek (és mindent újjáteremtek). És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek (megbízhatók) és igazak. És monda nékem: Meglett (megtörtént). Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen” (Jel. 21,5-6).

És amikor ez megtörténik: „És azon a napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz” (Zak. 14,8). „És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki (mert trónusából ered)” (Jel. 22,1).

„Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi (más) hőség: Mert a Bárány, aki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket (vagyis elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz); és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könnyet” (Jel. 7,16-17).

„És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És aki (csak) hallja, ezt mondja: Jövel! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen” (Jel. 22,17)

Ján. 4,11 Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened [hiszen merítő edényed sincs], és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?

Ján. 4,12 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál [jelentése: aki a másik helyére lép], aki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?

Ján. 4,13 Felele Jézus és monda néki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:

Ján. 4,14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó [és örök életre szökellő] víznek kútfeje [és forrása] lesz őbenne*

*Mert ez a prófécia is az Úr Jézusban teljesedett be: „Ímé, az Isten az én szabadítóm! Bízom, és nem félek (és nem rettegek); mert erősségem és énekem az Úr, az Úr, és lőn nékem szabadítóm! S örömmel merítetek vizet a szabadító kútfejéből” (Ésa. 12,2-3).

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, (kopár földön is jól tart téged, és) megelégíti egész lényedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ésa. 58,11)

Ján. 4,15 Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide [vizet] meríteni!

Ján. 4,16 Monda néki Jézus: Menj el, hívd [el] a férjedet, és jöjj ide [vissza]!

Ján. 4,17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, [ez igaz] hogy: Nincs férjem;

Ján. 4,18 Mert öt férjed volt, és a mostani, [akivel most élsz, az sem] férjed: ezt igazán mondtad. [és most igazat mondtál, ezt őszintén mondtad].

Ján. 4,19 Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.

Ján. 4,20 A mi (ős)atyáink ezen a hegyen imádkoztak [itt borultak le, és imádták Istent]; és ti [zsidók azonban] azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni [és Istent imádni] kell*

*Az Úr Jézus szüleiről tesz bizonyságot Lukács: „Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét [vagyis a pászka-bárány] ünnepére [a szokásnak megfelelően]” (Luk. 2,41)^.

Mert így hangzott Isten törvénye: „Hanem azt a helyet keressétek fel, és oda menjetek, amelyet kiválaszt Istenetek az ÚR valamennyi törzsetek közül, hogy oda helyezze nevét, és ott lakjék” (5 Móz. 12.5).

Mikor Salamon megépítette a jeruzsálemi templomot, és imádkozott: „Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat házául választottam” (2 Krón. 7,12).

És: „Ezt mondta neki az ÚR: Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. Megszentelem ezt a templomot, amelyet építettél, hogy ott legyen az én nevem mindörökké. Ott lesz a szemem és a szívem is mindenkor” (1 Kir. 9,3).

Az Úr Jézus kijelenti, hogy milyen áldozatról szól a prófécia: Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, [és nem engedhető meg] hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el” (Luk. 13,33)

 A templomról pedig, ahol az Úr lakik így tesz bizonyságot az apostolok, a Krisztus népéhez szólva: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma [(naosz): templom magva, vagyis a Szentek Szentje, a legfőbb szentély] vagytok, és az Isten Szelleme bennetek lakik?” (1Kor. 3,16).

És pontosítja a Szent Szellem, hogy Ő hol is lakik: Az Úr pedig a Szellem [Az Úr ugyanis Szellem]” (2 Kor. 3,17).

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma = személyiségetek, legbelső énetek) a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati = egész valótokban)” (1 Kor. 6,19-20)

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által” (Eféz. 2,20-22)

Ezért „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által” (1 Pét. 2,5)

Ján. 4,21 Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra (vagyis bekövetkezik az az idő), amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok [majd Istent], az Atyát*

*De: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban (a sírokban) vannak, meghallják az ő szavát” (Ján. 5,28)

Ján. 4,22 Ti [samáriaiak] azt imádjátok, akit nem ismertek; mi [júdeaiak azonban] azt imádjuk, akit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók (vagyis a Júdabeliek) közül támadt [Más fordítás: mert a megmentés a Júdabeliek közül ered, hiszen a Júdeaiak közül való, aki a szabadulást hozza]*

*Azért mondja ezt az Úr Jézus, mert a samáriaiak imádták az Urat, de a saját isteneiket is: „De azért mindenik nép külön isteneket csinált magának (vagyis megcsinálta a maga istenét is), és behelyezték azokat a magaslatok házaiba (az áldozóhalmokon levő templomokba), amelyeket a Samaritánusok építettek, mindenik nemzetség (és mindegyik nép) a maga városában, amelyben lakott. De miután az Urat is tisztelték (és szolgálták az ő isteneiket is ama népek szokása szerint, akik közül elhurcolták volt őket, és) a magaslatokra papokat állítottak a maguk tömegéből, akik ő érettük áldoztak a magaslatok házaiban” (2 Kir. 17,29.32-33).

Pedig: „… nyilvánvaló (és ismeretes), hogy a mi Urunk Júdából támadott (Júda törzséből származott), amely nemzetségre nézve (ebből a törzsből származó papokról) semmit sem szólott Mózes a papságról” (Zsid. 7,14).

 Pál apostol vallástétele: „Mondom pedig, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek az Isten igazságáért (alétheia = valóságáért, vagyis igéjéért). [Más fordítás: Állítom ugyanis: Krisztus vállalta a zsidóság szolgálatát, hogy bebizonyítsa Isten igazmondását] hogy megerősítse [valóra váltsa; szilárdakká tegye] az atyák(nak tett) ígéreteit. A pogányok [a népek, és nemzetek] pedig (gyengéd, szerető) irgalmasságáért [és könyörületéért] dicsőítik [és magasztalják] Istent, amint meg van írva: Annakokáért vallást [vagyis megvallást] teszek rólad [és magasztallak] a pogányok [a népek, és nemzetek] között, és dicséretet éneklek [és zsoltárt zengek] a te nevednek” (Róm. 15,8-9)

Ján. 4,23 De [közel az idő], és eljő az óra, [sőt már itt is van] és az most vagyon, amikor az igazi [a valódi] imádók szellemben, és igazságban [azaz: valóságban, vagyis – a Szent Szellem által adott – Igében] imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.

Ján. 4,24 Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban [azaz: valóságban, vagyis Isten Igéjében] imádják*

*Azért szükséges, hogy Szellemben imádják az Atyát, mert: „… a Szellem … segítségére van [segítségére siet] a mi erőtlenségünknek [a mi szellemi gyengeségünkben]. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk. [hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell (helyesen) tennünk, nem tudjuk]. De maga a Szellem esedezik [és jár közben] miérettünk kimondhatatlan [és összefüggéstelen; nem egybefüggő, nem értelmesen elmondott beszéddel], és fohászkodásokkal [és szavakba nem önthető, emberileg megfoghatatlan sóhajtozásokkal].  

[S Ő] Aki pedig a szíveket vizsgálja, [fürkészi; kutatja] tudja, mi [mit kíván, és mire irányul] a Szellem gondolata [elgondolása, törekvése] mert Isten [tetszése, és akarata] szerint [és Istenhez igazodva] esedezik [jár közben; könyörög; emel szót] a szentekért” (Róm. 8,26-27).

„Az Úr ugyanis Szellem…^” (2 Kor. 3,17)

Ján. 4,25 Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő, aki Krisztusnak [vagyis Felkentnek] mondatik [és Krisztusnak neveztetik]; mikor Ő eljő, megjelent [és hírül ad] nékünk mindent [és mindent tudtunkra fog adni].

Ján. 4,26 Monda néki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek*

*És ismét mondja az Úr: „… Látod őt, és aki veled beszél, ő az” (Ján. 9,37)

Ján. 4,27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkoznak [és nagyon meglepődtek, amikor látták, hogy Jézus], asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel [vagy hogy mit akart tőle]? Vagy: Mit [és miért] beszélsz vele?

Ján. 4,28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét [vagyis a vizeskorsóját], és elméne a városba, és monda az embereknek:

Ján. 4,29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?

Ján. 4,30 Kimenének [kitódultak az emberek] azért a városból, és hozzá menének [és odasereglettek hozzá].

Ján. 4,31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester [vagyis: Rabbi], egyél!

Ján. 4,32 Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok [és nem ismertek].

Ján. 4,33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?

Ján. 4,34 Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem [és teljesítsem], aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem, [és befejezzem azt a munkát, amivel megbízott]*

*Mikor gyermekkorában a szülei keresték, már akkor így válaszolt: „Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai [és hogy Atyám házában kell lennem]” (Luk. 2,49).

És feladata továbbá az atyának feltétel nélküli engedelmesség, és annak eredménye: „Mert miképpen egy embernek engedetlensége [figyelmetlensége] által sokan bűnösökké [céltévesztők] lettek: [sok embert a céltévesztés állapotába döntötte] azonképpen egynek engedelmessége [szófogadása, szolgálatkészsége] által sokan igazakká lesznek [és meg is igazultak]” (Róm. 5,19).

Mielőtt a Golgotára ment, így imádkozott, megvallva, hogy elvégezte a rábízott feladatot: „Én dicsőítettelek (és megdicsőítettelek) téged e földön: (azzal, hogy) elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (Ján. 17,4).

A munkát, amit az Úr Jézusnak el kell végeznie, már Ézsaiáson keresztül kijelenti a Szent Szellem: „Az Úr Isten (Uramnak, az Úrnak) Szelleme van (és nyugszik) énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak (hogy az alázatosaknak elnyomott, szerencsétlen, nyomorultaknak örömhírt, és győzelmi hírt vigyek, és mondjak). Elküldött, hogy bekössem a megtört szíveket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást (és szabadon bocsátást);

Hogy hirdessem az Úr jókedvének (és kegyelmének) esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót; hogy tegyek Sion gyászolóira (fejdíszt),  adjak nékik ékességet a hamu (és gyászfátyol) helyett. Örömnek kenetét (és illatos olajat) a gyász helyett, dicsőségnek palástját (és öröméneket) a csüggedt szellem helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak (az ÚR ültetvényének), az Ő dicsőségére (akik őt ékesítik)!” (Ésa. 61,1-3).

És hogy ez megtörténhessen, le kell tenni, és értük oda kell adni az életét: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem (és odaadom) az én életemet, hogy újra felvegyem (és visszavegyem) azt. Senki sem veszi (és nem is veheti) azt el én tőlem, hanem én teszem le (én adom oda) azt én magamtól. Van hatalmam letenni (és odaadni) azt, és van hatalmam ismét felvenni (és ismét visszavenni) azt. Ezt a parancsolatot vettem (és ezt a küldetést kaptam) az én Atyámtól” (Ján. 10,17-18).

És az Úr Jézus kijelenttette, hogy mindezt elvégezte: „Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá (kilehelte) Szellemét” (Ján. 19,30)

Ján. 4,35 Ti nem azt mondjátok-é [amikor elvetitek a magot], hogy még négy hónap és eljő az aratás [ideje, és a betakarítás]? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat [a mezőket], hogy már fehérek [és készek, megértek] az aratásra.

Ján. 4,36 És aki arat, jutalmat nyer [és már most megkapja a bérét], és az örök életre gyümölcsöt gyűjt [és begyűjti a termést az örök (a természetfeletti) életre]; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.

Ján. 4,37 Mert ebben [az esetben] az a mondás [az a logosz: az a kijelentés] igaz [és valóságos], hogy más a vető, más az arató.

Ján. 4,38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok. [Más fordítás: Én azért küldtelek el titeket, hogy betakarítsátok azt a termést, amiért nem ti dolgoztatok. Mert mások dolgoztak vele, ti pedig learatjátok az ő munkájuk gyümölcsét]*

*És így folytatja az Úr Jézus: „Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; [Imádkozzatok hát, és] kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába” (Luk. 10,2)

Ján. 4,39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala [és aki így tanúskodott], hogy: Mindent megmondott [és elsorolt] nékem, amit [valaha] cselekedtem

Ján. 4,40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.

Ján. 4,41 És sokkal többen [jutottak hitre, és] hivének a maga beszédéért [az Ő logoszáért, Igéjéért],

Ján. 4,42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője [Szabadítója, Megváltója, és Megmentője], a Krisztus.

Ján. 4,43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába [jelentése: a pogányok körzete].

Ján. 4,44 Mert [bár] Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége [és nincs becsülete] a maga hazájában.

Ján. 4,45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre*

*Az Úr Jézus az evangéliumban sehol nem Júdeát, hanem Galileát nevezi szűkebb hazájának. A pusztai kísértés után Galileába (jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete) költözött, ahogy erről Máté beszámol:  „És odahagyva [elhagyva] Názáretet, elméne és lakozék [letelepedett] a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon, és Nafthali határain” (Mát. 4,13).

Máté így ír erről: „És hazájába érve [visszatért a saját városába, és], tanítja vala őket az ő zsinagógájukban [(szünagógé): gyülekezés (helye)], annyira, hogy álmélkodnak és [megdöbbenve; meglepődve, elámulva magukon kívül voltak a megdöbbenéstől, szörnyülködtek, és feldúltan] ezt mondják vala: Honnét van Őbenne ez a bölcsesség és az erők [és honnan van csodatevő ereje]?

Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának (jelentése: keserűség, szomorúság), és az ő testvéreit Jakabnak [jelentése: sarokfogó vagy mást kiszorító, más helyébe lépő], Józsénak [jelentése: felmagasztalt], Simonnak [jelentése: meghallgatott] és Júdásnak [jelentése: akit dicsérnek; akiért hálát adnak]? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e?

Honnét vannak tehát ennél mindezek. [És honnan kapta mind e hatalmat]? És megbotránkoznak vala ő benne [és nem tudták őt elfogadni, és belebotolva tőrbe és csapdába estek]. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül [és megbecsülés híján; és nem vetik meg a prófétát, nem becsülik, és nem tisztelik], hanem csak az ő hazájában [a saját szülővárosában] és házában” (Mát. 13,54-57)

Márk bizonyságtétele: Az Úr Jézus feltámasztja Jairus leányát: „És (Jézus akkor) kiméne (és eltávozott) onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodnak vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek (és honnan veszi ezeket)?

És mely bölcsesség az, ami néki adatott, (és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak) hogy ily csodadolgok is történnek általa? Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül (és nem vetik meg a prófétát másutt) csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában” (Márk. 6,1-5).

Lukács a felháborodás, és megütközés okáról is bizonyságot tesz: „És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felállt olvasni. És adák (és odanyújtották) néki az Ézsaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, (és megkereste azt a helyet, és) arra a helyre nyita, ahol ez vala írva.

Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat (a megkínzottakat). Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet (vagyis ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset), átadá a szolgának, és leült. És a zsinagógában mindenek szemei őreá valának függesztve.

Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra. És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle (és egyetértettek vele), és elálmélkodnak kedves beszédein, amelyek szájából származtak (majd elcsodálkoztak azon, hogy a kegyelem igéit hirdeti), és mondának: Avagy nem a József fia-é ez? És monda nékik: Bizonyára azt a példabeszédet (és közmondást) mondjátok nékem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat. Monda pedig: Bizony mondom néktek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában” (Luk. 4,16-24)

Ján. 4,46 Ismét a galileai Kánába [jelentése: nádszál, nád; nádas] méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember [egy királyi tisztviselő], akinek a fia beteg vala.

Ján. 4,47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala [mert haldoklott].

Ján. 4,48 Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.

Ján. 4,49 Monda néki a királyi ember [a királyi tisztviselő]: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.

Ján. 4,50 Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak [a logosznak, az igének], amit Jézus mondott néki, és elment.

Ján. 4,51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő (rab)szolgái, és hírt hoznak néki, mondván, hogy: A te fiad él.

Ján. 4,52 Megtudakozta azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala [vagyis hogy mikor lett jobban a gyermek]; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz [vagyis hogy előző nap délután egykor múlt el a láza];

Ján. 4,53 [Visszaemlékezett], és megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.

Ján. 4,54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé. [és ez volt a második csoda, amit tett] Jézus, mikor Júdeából Galileába ment*

*Kánában változtatta az Úr borrá a vizet: „Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé [szó szerint: a jeleknek ezt a kezdetét, kezdeti jelként tette; Ezzel kezdte meg csodajeleit] Jézus, és megmutatá [így jelentette ki, és vele láthatóvá tette, és ezzel kinyilvánította, kinyilatkoztatta] az ő dicsőségét; és [erre] hívének benne az ő tanítványai” (Ján. 2,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül kijelentette az Úr: „Mert mint leszáll (és lehull) az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, és gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek. Így lesz az én beszédem (az én igém rémám = kijelentésem), amely számból kimegy. nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, (és véghezviszi) amit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem (és eléri célját, amiért küldtem)” (Ésa. 55,10-11)

Adj erőt

Imádság:

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1b)

Naponként teremtesz rendet bennem, Formálsz, amilyenné kell lennem.

Szavad tűzként ragyog: Ne félj, veled vagyok!

Szólsz, hogy nekem is legyen nevem, ami a néven szólító kegyelem.

Szavad tűzként ragyog: Ne félj, veled vagyok!

S ha ezerszer is égtem, perzselődtem, az ár el nem sodorhat el engem.

Szavad tűzként ragyog: Ne félj, veled vagyok!

Te vagy az Úr, te vagy az Isten, Szabadítom, te vagy nekem a minden!

Szavad tűzként ragyog: Ne félj, veled vagyok!

 Ámen (Hajdú Zoltán Levente)

A nap gondolata:

Az Édenben ravaszsággal, a Gecsemánéban erőszakkal támadt a Sátán.

Még tart a kegyelem

 …méghozzá idejében küldtem! (Jeremiás 26:5)

Nagy kérdésünk lehet, hogy mi van abban az esetben, ha elszalasztottuk az Úr keresése lehetőségét? Sajnos van olyan alkalom, ami nem tér vissza. Ez az eddig elhangzottak alapján egyszerűen belátható. De Isten kegyelmét mégis meg lehet tapasztalni abban, hogy tudjuk, Ő a legelrontottabb életet is meg tudja áldani és egyenesbe tudja hozni és meg tudja békéltetni Önmagával.

Ez a második lehetőség nem más, mint még nagyobb kegyelem. Tamás, a tanítvány nem volt ott, amikor Jézus eljött a tanítványokhoz, mert valami más dolga akadt, de Jézus kegyelmes szeretete újra megkereste Őt. Nem hagyta ott az elszalasztott lehetőségek mélyén. A második esély kegyelme ez.

Itt vagy és itt az Isten. Ennek a drága lehetőségét kell felismernünk és élnünk Jézus kegyelmes lényével. Erre mondjuk: még tart a kegyelmi idő. Még nyitva az ajtó. Itt van Jézus. (Berencsi Balázs)

Vida Sándor: Mézcseppek:

- Amiben győzelmes az ember, abban kegyetlen is lehet másokhoz. 

Életcseppek

"Ahol Krisztust csak cégérnek és nem alaptőkének használják, ott előbb-utóbb be áll a csőd."

Signum-Allelujah.wmv

CSAK 2 PERC!! DE MEKKORA ÁLDÁS!!!