2012. november 26.
Spurgeon: Emberi erőlködés
Némely ember kétségbeesetten próbálkozik jónak látszani. Ez
sokkal jobban sikerülne neki, ha törekedne jónak lenni.
Dr-Kováts György: Tudomány…
És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás, belátás,
megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
Péld 24:4
Ezt akarom, Uram. Köszönöm, hogy azért beszélsz róla, hogy
megteljenek a kamráim. Hogy gazdag legyek – olyan gazdag, aki mindig tud
kihozni valamit a kamrájából. Aki mindig tud táplálni másokat. Aki mindig jól
tudja tartani azokat, akik hozzá jönnek.
Péld 24:4 És tudomány (da’at – értelem, ismeret, felfogás,
belátás, megértés) által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges
marhával.
Köszönöm, Uram, az Igét. A Te Igéd adja azt a tudományt –
megértést, belátást, felfogást, átlátást, megismerést, ismeretet – ami
meggazdagít. Amire mindig lehet építeni. Ami az építkezés alapanyaga. Köszönöm,
hogy egész életem azon nyugszik, amit Te magad tettél le, mint alapot.
Köszönöm, hogy Te vagy az én alapom, és Tereád épül az egész
épületem. Te vagy a Megváltóm – az Alfám – és Te vagy a Győztes Szabadítóm,
Helyreállítóm, Tanácsadóm, Vezetőm, aki végigvezetsz ezen az egész életen – az
Omegám. Tebenned vagyok beteljesülve. Tebenned vagyok meggazdagítva. Köszönöm,
hogy Te a gazdagság Istene vagy. Akarod a bővölködést, akarod, hogy bőségesen
járjak Veled. Mindig legyen mit megosztanom másokkal. Legyen ellátásom, amivel
másokat elláthatok. Mindig Rád mutathassak, abban a gazdagságban, amivel
körülvettél, körülveszel, és amivel elárasztod az egész életemet.
Köszönöm, hogy
jóságosságod olyan bőséges, amihez foghatót az egész világon nem látni. És ezt
az egészet kész vagy betölteni a kamrámba, amennyit csak képes vagyok
befogadni, hogy bőségesen legyen, hogy mindig tudjak adni, adni, adni.
Köszönöm, Uram, hogy nem a kiszáradás, kiapadás, elfonnyadás
Istene vagy, hanem a zöldellés, gyümölcstermés, bőségesség Istene. „Istennek
folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát szerzel nekik, mert úgy rendelted azt”.
Köszönöm, Uram, hogy Te kiárasztod ezt a gazdag bőséget, megelevenítést, és
betöltesz, hogy másokat is megeleveníthessen, amit Te adtál. Boldogan vagyok
továbbadója mindennek, amit Tőled nyertem. Ámen.
Zsolt 65,10. Istennek folyója TELE VAN VIZEKKEL, gabonát
szerzel nekik, mert úgy rendelted azt. (Itt az összes környező kijelentés erről
beszél! Az Úr bőséges Isten, aki a javadra árasztja rád mindazt, ami kell az
életedhez.)
Zsolt 78,15-16. „folyamok módjára vizeket ömlesztett…”.
Zsolt 68,10 – „bő záport hintettél, ó Isten, a te
örökségedre (népedre, a Tiéidre, akiket Magadnak váltottál meg, akik Hozzád
tartoznak – rád és rám), és a lankadót megújítottad…”.
ÉRDEKES…
Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a
gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescóba mész.
Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek
szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.
Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben
vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.
Érdekes, hogy amikor imádkozunk, semmi nem jut eszünkbe, de
ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.
Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség
lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben
panaszkodunk.
Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is
elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.
Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken
tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban
levő székekért megy a versenyfutás.
Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell
illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az
utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.
Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég
jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé
az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.
Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az
újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy
nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.
Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként,
de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják,
mielőtt továbbküldenék.
Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?
Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!
Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a
levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy
hisznek-e egyáltalán valamiben.
Érdekes?…. Szomorú.
http://www.refvasvari.hu/mindenkinek-hasznos/lelekepito-irasok/
A mindig éber őrszem
Bizony, nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője!"
(Zsolt 121,4).
Az Úr Izráel őrizője". Mindig ébren van, nem közelíthet
hozzá sem a könnyű, sem a mély álom. Szüntelenül vigyáz népének házára és
szívére. Ez önmagában elég ok arra, hogy teljes békességben pihenjünk. Nagy
Sándor mondta egyszer, hogy azért tud nyugodtan aludni, mert barátja, Parménió
őrködik mellette. Mennyivel nyugodtabban aludhatunk mi, akikre Isten vigyáz.
A bizony" szó megerősíti ezt az örvendetes igazságot.
Figyeljünk hát fel rá, és tudjunk gond nélkül megpihenni. Jákób el tudott
aludni, noha csupán egy kő volt a párnája. Isten azonban őrködött felette, sőt,
áldást kapott álmában Jákób, és másnap hittel mondhatta: az Úr van ezen a
helyen" (1Móz 28,16). Mikor teljesen védtelenek vagyunk, az Úr maga tartja
fölénk megóvó kezét.
Az Úr úgy őriz minket, ahogyan a gazdag a kincsét, a
tábornok a határőrvárost, a testőr az uralkodóját. Semmi nem árthat azoknak,
akik ilyen védelem alatt állnak. Hadd tegyem én is testemet, lelkemet,
szellememet az Ő drága kezébe. Ő soha nem feledkezik meg rólunk, és nem szűnik meg
gondoskodni rólunk. Hát nem érzed szüntelenül áldását?
Ó Uram, tarts meg engem, nehogy eltévelyedjem, elessem, vagy
el vesszek. Tarts meg engem, hogy megtarthassam parancsolataidat. Szüntelen
vigyázásod óvjon meg attól, hogy pihenésem restség legyen, alvásom pedig
halálos álom. Ámen.
C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c.
könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Barkóczi Sándor: Élet és halál a nyelv hatalmában
Készítette: Lisa Szanyel
Hogyan tudunk győzni azok felett a dolgok felett, amik érnek
minket a mindennapokban? Ha nem értjük meg, miért vannak az életünkben
kudarcok, depresszió, ami fáradtságot, félelmet, fájdalmat termel, akkor nem is
érthetjük meg Isten akaratát sem. Titokzatosak ezek bennünk, nem tudjuk, honnan
jönnek, hova mennek, de kell, hogy megismerjük a mi bensőnket. Nézzünk bele az
Ige tükrébe, hogy meglássuk magunkat! Nem elég, ha csak úgy beletekintünk, és
valaki mást látunk meg benne... Isten adott nekünk, embereknek, egy csodálatos
tulajdonságot, a beszéd képességét. Megköszöntük-e már az Úrnak, hogy tudunk
beszélni, és gyönyörű szép magyar nyelven el tudjuk mondani mindazt, ami a
szívünkön van? Ez egy hatalmas ajándék! Ugyanakkor Isten felelősségre fog vonni
bennünket! Minden üres beszédért, hiábavaló szóért Isten előtt felelni fogunk!
Nem mindegy, hogy mit mondunk, milyen hangnemben beszélünk!
"Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és
amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Példabeszédek
18:21)
A nyelv problémája nem csak a nőtestvéreket érinti!
"Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az
tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. Ímé, a lovaknak szájába
zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nékünk, és az ő egész testüket
igazgatjuk. Ímé, a hajók is, noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak,
mindazáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka
akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé,
csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak
összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész
testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a
gyehennától." (Jakab levele 3:2)
A szónak ma is nagy hatalma van! A kedves szó, képes
felvidítani szomorú szíveket, bátorítani csüggedteket, felemelni az
elesetteket. Bizonyára azt is megtapasztaltuk, hogy küzdelmes időszakunkban
valaki nem szépen szólt, még egy lapáttal rátett amúgy is nyomasztó terhünkre,
szava még jobban lesújtott. Éreztük, hogy az az ember a nyelvét nem áldásra,
hanem kárunkra használta. Figyeljük meg, ha Isten beszéde szól hozzánk, az
mindig építő! Az Ő szava lerontja bennünk, amit Nélküle felépítettünk, gondolatokat,
amik Nélküle keletkeztek az értelmünkben, ezeket lebontja és helyébe áldásának
gazdagságát adja, és felépít minket akarata szerint. Ő alkotó Isten! Mikor
Isten szólt, akkor lett!
Kezdetben, amikor még a Föld kietlen és puszta volt, Isten
szólt, és lett világosság és rend, gyönyörű növények üde zöldje, virágok
színpompája borította be a Földet, élő állatok nyüzsögtek mindenfelé, mert
Isten szólt! Mikor Isten szavára előállt ez a csodaszép világ, akkor megszólalt
az Ördög is! Gonosz szavára tönkrement minden! Ma is így van! Nagyon kell
vigyáznunk, kinek a szavára hallgatunk, kinek a beszédét fogadjuk el! A gonosz
sugallatát vagy a Szentlélek vezetését? Van még egy segítségünk, a drága Szent
Ige! Abban vannak Isten gondolatai. Ha Igéjébe belemélyedünk, sokat olvassuk,
akkor átformálja gondolatainkat, és a Szentlélek alkalmas időben eszünkbe
juttatja azokat, amiket olvastunk. Az Ige mélyen belénk gyökerezik és megtermi
bennünk áldott gyümölcseit.
Vannak, akik nehezen tudnak különbséget tenni, melyik a
Lélek beszéde és melyik a gonoszé. A bankban dolgozókat, akik pénzzel
foglalkoznak, nem képzik ki a hamis pénzek sokféleségéről. Helyette az igazi,
eredeti pénz tulajdonságait, jellemzőit kell nagyon ismerniük, és azonnal
felismerik azt a bankjegyet, amely ettől eltér! Nekünk sem a hamisítványokat
kell tanulmányoznunk, hanem Istenünk drága beszédét kell értenünk, magunkba
fogadnunk! A Szent Szellem segítségünkre van! Amikor valaki beszél, ő már
érezteti: Igen, ez az én beszédem, az én Igém! - olyan csendes megnyugvással,
jótetszéssel hallgatjuk. De van, amikor figyelmeztet: Vigyázz, ez hamis! Ide
becsúszott valami hamis lelkület, téves szellemiség, félrevezeti, becsapja az
emberi szívet!
Nagyon kell vigyáznunk szánkra és nyelvünkre! Az sem
mindegy, hogy mikor és hogyan szólalunk meg! Beszélhetek én - az én véleményem,
az én meglátásom, az én gondolatom... Vagy szólhat belőlem az Úr Jézus
Krisztus. Döntsük el, hogy kit hagyunk szóhoz jutni, mert különben abba a
skizofrén helyzetbe kerülünk, hogy beszédünk hol testi, hol pedig lelki.
Mi Isten gyermekei vagyunk, és minden helyzetben, még a
munkahelyen is lelkiképpen kell beszélnünk! Ez nem azt jelenti, hogy mindig
kánaáni nyelven kell beszélni, hanem az ok, amiért megszólalok, az Úr
dicsőségére kell hogy legyen! Nekem úgy kell a munkámat végeznem, mint az
Úrnak! Azért dolgozom ott, ahol dolgozom, azért teszem úgy, ahogy teszem, azért
beszélek úgy, ahogy beszélek, mert az Úr Jézusé vagyok! Őt engedem szóhoz
jutni. Ha "én" megszólalok, akkor ott gond van!
Nagy hajók úsznak a tengereken, és hatalmas viharok támadják
olykor őket. Minket is érnek óriási támadások. Talán hamis vádak érnek,
igazságtalanul bánnak veled, dermesztő, erős szelek akarnak elsodorni
Krisztustól, hogy alig tudod életedet Őmellette tartani. Jakab apostol írja,
hogy a nagy hajók is erős nyomással, szelekkel vannak körülvéve, mégis van egy
kis kormány, amivel lehet irányítani ennek a hajónak a haladását. A te életed
is úgy halad, amennyire tudod a nyelveddel a helyzetedet orvosolni! Nem az fontos,
hogy mit mond a férjed, feleséged, főnököd, gyermeked, hanem csak az a fontos,
hogy te mit válaszolsz! Egyszer mondta egy testvér, hogy nincs olyan ház,
ahonnan ne jönne ki olykor füst is. Ez igaz, néha itt-ott szellőztetni kell. De
nagyon vigyázzunk, hogy otthonunk ne legyen füstölő, ahonnan mindig dől a füst!
Annak nem kellemes a szaga! Akkor nem a Krisztus illatát érzik rajtunk! A
folytonos füstölgéssel nem Isten dicsőségére élünk!
Egy édesanya kéri a nagylányát:
- Kérlek, mosogasd el az edényeket!
A leány nekifog, bár semmi kedve hozzá. Amit az ember nem
szívesen csinál, ott hamar becsúszik egy kis ügyetlenség is. A tányér kiesett a
kezéből, és millió darabra tört a földön. Beszalad az édesanya:
- Mi történt?
- Hát, édesanya, éppen a legszebb tányérod összetört.
- Jaj, te haszontalan, semmit nem érek veled! Ez volt az
utolsó tányér abból a készletből, a menyegzőmre kaptam, és most azt is
összetörted! Minden tönkremegy a kezed között! Nem lesz belőled semmi! Nem
leszel jó gazdaasszony, ha férjhez is mész, minden elég a kezedben! Tűnj innen,
majd én megcsinálom!
- Nem is gondolja az édesanya, mennyi átkot zúdított a
leányára. A kislány sírva elszalad. Látja, hogy kárt okozott, fáj is neki, hogy
ilyen ügyetlen volt, és vissza-visszajön a gondolataiba: "Belőled nem lesz
semmi!" Az eredménye az egésznek az lesz, hogy a kislány nem mer férjhez
menni, fél a feladattól. Odasül a rántás, némely kislánynak még a receptes
könyv is. Kísértenek édesanyja szavai: "Belőled soha nem lesz jó gazdaasszony!"
Sok félelem születik ilyen módon, ami megkötözi érzékeny lelkét.
Mennyire másképpen is lehet! Ha az édesanya látja kislánya
ijedtségét, akkor nem tesz rá még néhány lapáttal, hanem elkezdi buzdítani: -
Kislányom, tudod, mennyi tányért összetörtem én már életemben? Ne félj, lesz
másik, az Úr majd gondoskodik róla! Máskor legyél figyelmesebb, de ne félj,
megáld az Úr, leszel te még nagyon ügyes háziasszony! A jó Isten ad neked majd
otthont, ad kedves férjet, és akkor jobban odafigyelsz mindenre. - Nem mindegy,
mit mondunk, mert a következménye vagy félelem, vagy reménység!
Hogyan viselkedünk mi, férfiak, a feleségünkkel? Feleségünk
reggel felkel, készíti a gyermekeket iskolába. Már akkor elgondolják napi
munkájukat: gyorsan bele kell tenni a ruhákat a mosógépbe, majd szaladnak
reggelit készíteni. Aztán bevásárolnak, ebédet főznek, közben takarítanak,
mosogatnak, vasalnak. Ebéd után újra mosogatnak, majd a gyermekekkel
tanulnak...
Megy ez egy hétig! De amikor elmegy egy év, és mindig
ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz, belefáradnak. A férj azt gondolja, hogy ez a feleség
szent kötelessége. Ha az ebéd tálalva van, nem örömmel ül asztalhoz, hanem azt
keresi, miben találhatna hibát. Egyik étel sós, a másik sótlan, a levesben sok
a víz, kevés a hús, kitalálnak akármit. Sok nem szól semmit, csak egyet böffen,
és megy tovább. Testvérek! Nem szabad mindig kukacoskodni! Kevés az, hogy szó
nélkül tudomásul vesszük a legfinomabb ételeket is, mert egyszer belefárad a
feleség, az Istentől nyert drága ajándék! A mi nyelvünkkel tudunk áldani!
Gondolkodjuk el, milyen szép lenne, mikor asztalhoz ülünk, már hálával
megköszönjük az ételt, Isten gondviselését! Amikor megesszük feleségünk
főztjét, néhány dicsérő szóval méltassuk azt a sok fáradtságot! Ha erre
figyelünk, meg fogjuk látni, hogy feleségünk majd szívesen ténykedik a
konyhában, mert látja, hogy örömünk van a főztjében!
A feleségeknek is figyelniük kell, mit és hogyan beszélnek!
Nagyon sokat árthatnak ők is a megjegyzéseikkel: - Emberem, amikor te dolgozol,
minden szeg belegörbül a falba! - Vagy éppen kevés a fizetés... sok mindenbe
bele lehet kötni. A beszéddel lehet áldani vagy átkozni! Vagy elveszed az
életkedvét, vagy kedvet adsz neki tovább küzdeni és harcolni az ő családjáért!
A nyelv hatalmában van az élet és a halál! Ki-ki hogy szeret vele élni, úgy
eszi annak gyümölcsét! Isten engem is tanított ebben. Isten megajándékozott hat
gyermekkel. Engem nem zavarnak a gyermekek, ha istentiszteleten kissé
hangosabbak. Ha zavar valakit a sírásuk és nem viszik őket a gyülekezetbe,
később a szülők fognak sírni, mert gyermekük rossz útra tért. Örülök, amikor
egy család ajándékot kap Istentől, egy gyermeket. De nem mindegy, hogyan
vezetjük ezt a gyermeket!
- Mikor gyermekem először hozta oda az ő kis rajzát, akkor
nem tudtam kivenni belőle, mi is akar lenni. De ő olyan ragyogó szemecskével
jött mutatni, mit rajzolt! Hát én nem tudtam felismerni, mi van a rajzon, de
mikor láttam az ő reménységét, akkor megsimogattam: Bizonyára nagyon szép, amit
te rajzoltál! Ügyes kisfiú vagy! Isten téged nagyon megáldott a rajzban! -
Kisfiam megbátorodott, egyik rajzot hozta a másik után. Én ugyan nem láttam,
mit ábrázol... Az én kedves feleségem azt mondja egyszer: "Apukám, egy
kicsit figyelj oda, elég drága a papír, spórolni kell vele!" Nagyon drágák
a mi feleségeink, tudnak spórolni. Mutattam neki: ez a tiszta lap olcsó. Ami
tele van rajzolva, az nagyon drága! - Jól van, Apuka, te tudod! - Mikor
elfogyott az első 500 darabos csomag papír, mentem venni másikat, akkor már
lehetett látni a rajzon, mi micsoda. Akkor lehetett látni, hogy az egy bácsi
akar lenni, vagy egy autó. Mindig örültem szívből a kicsi rajzoknak. Ez a fiam
most művészeti főiskolára jár, rajzolni tanul. Éppen tegnap néztük a képeit,
Isten csodálatosan megáldotta tehetséggel.
Most állítsuk meg ezt a filmet. Tekerjük vissza és próbáljuk
meg újra vetíteni. Jön a kisfiú, reménységgel, ragyogó szemekkel... Én mondanám
neki: Hát, kisfiam, én nem tudom kivenni, mi akar ez lenni. Tudod, te csak a
papírt pazarolod! Egyszerűen nincs ennek értelme. Soha nem lesz belőled festő!
Inkább hagyd abba! Jobban teszed, ha valami mással foglalkozol! - Nézzünk most
tükörbe! Tudjuk buzdítani gyermekünket akkor is, ha nem látjuk még az értelmét
a tevékenységének? Ezzel megáldjuk gyermekünket! A másik fiam elkezdett ütögetni
a zongorán. Olyan volt, mintha a hajamat valaki egyenként húzgálná. Szenvedtem.
Mégis buzdítottam: Csináld, fiam! Ne félj, az Úr megáld téged! Ad neked majd
értelmet és ügyességet! - Az Urat dicsérem, ez a fiam koncerteken játszik, az
Úr megáldotta ezen a téren is. De ha azt mondtam volna: Az idegeimre megy az
egész! Hagyd abba, mert egyszerűen megőrülök ebben a hangzavarban! Akkor ez a
fiam talán soha nem ül többé a zongorához...
Ha a kertben van egy kis fácska, és néhol olyan bozontosan
nő, te gondolod, innen-onnan kivágsz egy ágat. Így alakul a gyermekednek is az
élete. A gyermeked szeretne bokszra vagy karatéra jelentkezni. Akkor veszed a
metszőollót, és azt mondod: Nem! De kisfiam, szívesen veszek neked valamilyen
szép hangszert! Majd megtanulsz rajta és olyan szépen fogsz játszani! - Nagyon
gyenge hajtás, de tudjuk, merre irányul, és megerősödik majd.
Jött a tanár úr is hozzánk: Barkóczi úr, a maga fiai
született futballisták! - Igen, de jó zenészek és festők is! - Szeretik a
gyerekek a futballt, játszhatnak is, de futballisták nem lesznek! Kell
irányzatot adni a gyermekeknek, és nem mindegy, mikor tesszük ezt. Ha nyáron
metsszük a fát, könnyezik, sebződik és ki is száradhat! Már mindent megelőzve
menjünk az Úrhoz, amíg kicsik: Uram, mit akarsz ezekből a gyermekekből? Mi a Te
terved velük? Merre irányítsam őket? Mit vágjak ki? Mi legyen az, amit
meghagyjak? Talán hihetetlen a számotokra, de nálunk nincs televízió. 26 éve
vagyunk így egy család, és a szabad időnket egymással töltjük. Sokszor leültünk
játszani a gyermekekkel, vagy olvastunk nekik, foglalkoztunk velük. Isten azért
adta a gyermekeket, hogy felelősen irányítsuk az életüket jó irányba, Isten
felé. De már kicsi kortól! Ne akkor, amikor már kinn vannak a világban! Hiába
tiltom akkor a focit, ha már az országért futballozik! Akkor már késő!
Nagy a szülő felelőssége, mit enged meg, mert a gyermek
életformáját a későbbiekben nagyban befolyásolja! A felnőttek mögé látnak már,
mi mivel jár. Ezért nekik kell dönteni! Amit mond a te nyelved, olyan irányba
megy a te életed, olyan irányba indulnak el a gyermekeid! Amit vetsz, azt fogod
aratni! Ha áldást szeretnél aratni, akkor nem vethetsz átkot! Aki áldja a
családját, szüleit, gyermekeit, munkatársait, lelkipásztorát, az áldást is fog
nyerni! De aki szeret megsértődni, mindenbe beleszólni, mindenkit kioktatni,
kritizálni, éppen ezt fogja ő is aratni! Besztercebányán jártam a gyülekezetbe,
még nem voltam prédikátor, és szerettem olyan helyre ülni, ahonnan mindenkit
láttam. Szerettem hozzászólni a dolgokhoz - most készült a prédikátor, most
kevésbé, most jókat mondott, most kevésbé, egy testvér időben jött, most késett
- mindent megkritizáltam. Amíg egy ember kritizál mindenkit, azt még el lehet
hordozni. De amikor mindenki kritizál egy embert...! Mert hát amit vetettem,
azt kezdtem aratni! Nem is láttam mindjárt. Azt éreztem, hogy az utolsó időkben
kihűl a szeretet, mert mindenki kritizált engemet. De Isten rávezetett, hogy én
magam tehettem róla, mert ezt vetettem. Nagyon vigyázni kell, mit vetünk!
Áldod, vagy átkozod a körülötted élőket? Feloldozod, vagy megkötözöd őket? Ez
nem mindegy!
Úgy érzem, Isten kegyelméből minél több áldást vetek, minél
jobban áldom az embereket, föloldódnak a szívek és nagyon sok áldást nyerek.
Úgy könyörgök az Úrhoz: Uram, adj alázatos szívet, hogy elhordozzam azt a sok
áldást, azt a sok szeretetet, hogy föl ne fuvalkodjon az én szívem, nehogy
magamnak tulajdonítsam! A Sátán is emiatt bukott meg! Ő egy gyönyörű angyal
volt, a világosság angyala. Ott bukott meg, hogy magának tulajdonította a sok
szépet, azt is, ami Istené. Úgy szeretném, hogy ha árad az Olaj, az Áldás, ne
magamnak tulajdonítsam, hanem kérem Istent, adjon kegyelmet nekem! Tudjátok, az
áldás is néha teherré tud válni, hogyha az ember nem tudja földolgozni.
Egy hitetlen család asszonya nagyon elégedetlen volt az ő
férjével. A szomszéd mindig ügyesebb volt, az ő dolgai mindig jobban
sikerültek. Saját férjével mindig elégedetlenkedett, csak a rosszat látta
benne. Jó tulajdonságait nem is vette észre, nem értékelte. A férjnek nagyon
elege lett mindig a lekicsinylést hallgatni. Mindig ezek a szemrehányások,
átkozódások, ezek a negatív dolgok, amiket mond a feleségem rám, már nem bírom!
Elment heti munkára. Elég lesz nekem a hétvégén hallgatni! Legalább hétközben
békességem lesz! Látjátok, milyen változást hoz, ha az ember nem jóra használja
az ő nyelvét! Felesége így gondolkodott.
"Ez az ember betyár! Ez már szalad! Valami nem jó van
emögött! Na várjál csak, hazajössz hétvégén, mind a fejedre borítom!"
Hétfőn összeszedte a gondolatait, kedden hozzátoldott, szerdán és csütörtökön
is, pénteken is.
Férje szombaton alig belépett, már rázúdította a dolgokat.
Ez a férj nem tudott mást tenni, otthagyta a családját, és olyan messzire ment,
hogy ne is tudjanak róla. Felesége mindenütt panaszkodott, hogyan járt és
kereste a megoldást. Mindenki igazat adott neki, mikor meghallgatták, de senki
nem segített rajta.
Ebben az összetört állapotában járt az utcán és hallott
gyönyörű szép énekeket, amik az imaházból szárnyaltak. Bement, és éppen
istentisztelet volt. Éppen ezt olvasták föl:
"Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek,
rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek: Nem fizetvén gonosszal a
gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván,
tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek! Mert aki akarja az
életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait,
hogy ne szóljanak álnokságot! Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót;
keresse a békességet, és kövesse azt!" (1Pt 3:8-11)
Hallotta, amint mondja a prédikátor: Azért van annyi
nyomorúság, átok, fájdalom a te szívedben, mert a nyelvedet úgy használtad! Nem
áldottad a te férjedet vagy feleségedet, embertársadat, és amit vetettél, azt
aratod most!
- Ez az asszony elkezdett zokogni, és meglátta, hogy csak
azt aratja, amit megérdemelt. Mikor szólt a felhívás, ki akarna áldást
örökölni, ő is jelentkezett. Átadta az életét Jézus Krisztusnak. Kérdezte:
Prédikátor testvér, hogyan áldhatom a férjemet, mikor azt sem tudom, a világnak
melyik részén van?
- Az Úr Jézus tudja! Imáidban kérd Isten áldását az ő
életére!
Az asszony mondta: - Úr Jézus, nem tudom, merre van a
férjem, mi van vele, de látom, hogy mindennek az okozója én vagyok! Az én
nyelvem nem áldott, hanem átkozott. Kérlek, bocsásd meg, tisztíts meg! Menj az
én férjemhez és érintsd meg, fordítsd áldásra az ő életét!
Egyszer csak ír a férj: "Asszony! Megengeded, hogy
meglátogassam az én gyermekeimet?" Nem volt kíváncsi a feleségére, arra a
nagyszájú asszonyra, de fölébredt a vágy a gyermekek után. Így az asszony
megtudta a címét.
Írta a levelet: "Drága férjem! Mindennek az okozója én
voltam! Átkot vetettem és átkot arattam. Áldjon meg téged az Úr ott, ahol vagy!
Légy áldott férfiú, és mindenütt Isten áldása kövessen tégedet! Ha akarod,
jöjj, látogasd meg a gyermekeidet!"
A férj olvassa a levelet. "Mi van ezzel az asszonnyal?
Ez vagy megbolondult, vagy csoda történt! Én már nem csak a gyerekeket akarom
látni! Már őrá is kíváncsi vagyok!" Jött haza. Már nem volt szemrehányás,
hanem a megtérés gyümölcsei.
"Én voltam mindennek az oka. Ha tudsz, bocsáss meg,
drága férjem! Neked is szükséged van az Úr Jézus Krisztusra, hogy tudd áldani a
te környezetedet!"
A férj is átadta az életét az Úrnak és azt mondta:
"Ilyen asszonytól nem megyek el többé! Mert ő Istennek áldása!"
Látjátok, a nyelv milyen nagy szerepet tölt be az
életünkben? Élet és halál van a nyelv hatalmában! Vigyázzunk, hogy mit mondunk!
Áldjuk az embereket és akkor mi is áldottak leszünk!
Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!
Forras: http://www.vargamakai.com/bs_nyelv.html
KENNETH: Mi a neved?
Készítette: Győzedelmes Gyülekezet
És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala.
- Kolossé 3:17
Tudtad, hogy megváltozott a neved? Többé nem az, ami az újjászületésed előtt volt. Elhagytad a régi nevedet, amikor Jézussal szövetséget kötöttél.
Ahhoz, hogy teljesen képes legyél értékelni ennek a jelentőségét, tudnod kell, miről szól a vérszövetség. Amikor valaki vérszövetségre lép, teljesen átadja magát. Többé már nem a saját tulajdona. A vagyona, az adósságai, az erősségei és gyengeségei örökre a szövetséges testvére tulajdona lesz.
Amikor vérszövetségre lépsz valakivel, annak az embernek a neve lesz a te neved. Nem hagyhatod el, bármi történjék is – a tiéd.
Amikor Jézust Uraddá és Megváltóddá fogadtad, elvette a nevedet! A te neved bűn volt. A neved gyengeség volt. A neved félelem, szegénység és minden más ördögi dolog volt, amit Ádámtól örököltél.
Jézus elvette ezeket a neveket tőled, és cserébe az Ő sajátját adta neked. Ez így van! Az Efézus 3:15 azt mondja, hogy Krisztus egész Teste Őróla neveztetik mennyen és földön. Ez azt jelenti, hogy Jézus nevét kaptad. Ebben a névben rejlő hatalom most már a tiéd!
Gondolkozz csak el azon, kiről kaptad a nevedet:
„Jézus, Hatalmas Isten, Bölcsesség, Szabadító, Júda Oroszlánja, Az Élet Igéje, Szószóló, Gondviselő, A Vagyok, Segítő, Megváltóm, Békesség Fejedelme, Csodálatos Tanácsos, Isten Báránya, Seregek Ura, Dávid Gyökere, Hitünk Szerzője És Bevégzője, Út, Gyógyító, Isten Fia, Igazság, Alapkő, Királyok Királya, Világ Világossága, Erősségem és Énekem, Igaz Bíró, Megigazultság Fia, Feltámadás és Élet, Alfa és Omega.”
Dicsőség Istennek, ezek a nevek minden szükséget fedeznek, ami bármikor is felmerülhet az életedben. Sőt mi több, Isten ereje van az Ő nevében azért, hogy ez a név megvalósuljon az életedben (ApCsel 3:16).
Nem mondhatod többé magadra, hogy bátortalan. Nem ez a neved. Nem válaszolhatsz, amikor az ördög azt kiáltja, „hé te szegény”. Nem ez a neved. Jézus elvette ezeket a régi neveidet. Nincsenek többé. Elmélkedj az Úr nevein. Az összes benne van Jézus nevében, amely minden név fölött való. Ez a név minden erejével és hatalmával neked adatott!
Igei olvasmány: Efézus 3:16-21
A hit csodája
Készítette: Lelkünk Dolgai-Tanulságos Torténetek
Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hog
Erzsébet 17 éves. A télen barátnőivel síelni ment a hegyekbe, és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Először az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de később megállapították: hátgerincének néhány csigolyája úgy összezúzódott, hog
y minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára.
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyjél Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...
A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.
Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.
Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.
- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. - Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek. Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.
Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.
Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyag ot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.
És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...
A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!
Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.
Az eset reménytelennek tűnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.
Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a kórházba. Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejező szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erőltetve mosolygott, és bíztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tőle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyjél Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...
A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
- Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörűen nyílnak a rózsák a kertben.
Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ba. Akkor a betegápoló nővér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erős illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülőfaluja domboldalán virágot gyűjtögetett.
Ágnes nővér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nővér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erős akaratod legyen, és meggyógyulsz.
- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. - Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek. Két szörnyű emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsőkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.
Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott előtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövő vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed előtt kívántál.
Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyag ot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyűrűjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörű új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.
És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...
A csoda elkezdődött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet először hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az első lépések...!
Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzéből vásárolt.
.http://www.jezus.350.com/ tortenetek/ hit=_cselekedete.htm
2012. november 25.
Ige: Krisztus ajándékai az Ő testének – és nem az egyes „ gyülekezeteknek”
„És Ő
(Krisztus) adott némelyeket apostolokul [követként].
Némelyeket prófétákul Némelyeket evangélistákul [az evangélium, az örömüzenet hirdetőjeként], némelyeket pedig pásztorokul
és tanítókul [ajándékul
az embereknek]:
A
szentek tökéletesbbítése [(katartiszmosz):
teljességre juttatása] céljából
szolgálat munkájára [hogy felkészítse, és
alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére], a Krisztus testének [(szóma): személyének; lényegének, erejének]
építésére
[Más
fordítás: Azért
adta őket, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a
szolgálatra – hogy ez által felépítsék és megerősítsék a Krisztus Testét]:
Míg
eljutunk [(katantaó): eljut, megérkezik; elér] mindnyájan az
Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének [megértésének] egységére. Érett férfiúságra [a felnőttkorra], a Krisztus teljességével [befejezettség] ékeskedő kornak [érett
kor] mértékére.
[Más
fordítás: a meglett, végcélba érkező
férfiasságra, s a Krisztussal való teljes beteltség korának mértékéig el nem
jutunk]:
Hogy
[(méketi): ezentúl] többé ne legyünk gyermekek [kiskorú, éretlen hívő], kiket ide s tova
hány a hab [(klüdónidzomai): ingadozik] és hajt [(peripheró): megszédít] a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága [csalása, becsapása] által, a tévelygés [(plané): félrevezetés] ravaszságához való csalárdság által.
[Más
fordítás: hogy ne legyünk tovább
kiskorúak (gyermekek), akik
mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak, (kiket hullámok
sodornak el), az emberek csalásától, (álnokságától), tévútra csábító ravaszságától, úgy, ahogy
azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják (a tévelygés
csalárd módszerétől és álnokságától)];
Hanem
az igazságot [(alétheuó):
valóságot /Ige] követvén [(agapé):
isteni] szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej [(kephalé): ura, betetőzése, koronája], a Krisztusban.
[Más
fordítás: ellenkezőleg, igazságban élve,
szeretetben járva, nőjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Krisztusba];
Akiből az egész test [szóma):
személy; lényege, ereje], szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén
[(szünarmologeó): ízenként szorosan összeilleszt] az Ő
segedelmének [(epikhorégia) segítség / támogatás] minden kapcsaival
[(haphé): érintés, érintkezés, ízület], minden egyes tagnak mértéke szerint
való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére
szeretetben.
[Más fordítás: Ő
illeszti össze és szerkeszti egybe az egész testet, egymást támogató minden
ízével és hatalmas erővel munkálja a test növekedését minden tag közös munkája
útján, hogy Önmagát építse szeretet által]” (Eféz. 4,11-16)
Ez a test pedig: „… az Ő (Krisztus) teste (szóma
= lénye), teljessége Őnéki [amely
telítve van azzal], aki mindeneket betölt
mindenekkel. [mindenben mindent teljessé tesz]” (Eféz. 1,23).
Mi pedig Őt, vagyis
Krisztust hirdetjük: „Akit mi prédikálunk
[Ő az, akit ismertté teszünk], intvén [emlékeztetve, és figyelmeztetve] minden embert, és tanítván [felvilágosítva]
minden embert minden
bölcsességgel, hogy minden embert tökéletesnek [bevégezetten, felnőtt, érett korúan] állassunk elő a Krisztus Jézusban” (Kol.
1,28).
De csak: „A tökéletesek [akik érettek; bevégzettek; teljességre jutottak »az itt szereplő
teleioi görög szó jelentése:
bevégzett; célba érő; teljességre jutottak; érett korú; nagykorú, férfi; befejezett«] között
azonban mi is bölcsességet szólunk [hirdetünk],
de nem e világnak, [ennek a
kornak; világkorszaknak (aionnak)] sem e világ múlandó fejedelmeinek [nem e világkorszak (aion) vezetőiét, akik
elpusztulnak (kik eltöröltetnek; megsemmisülnek)] bölcsességét, [miknek hatása elvész]. Hanem Isten
titkos [titokzatos] bölcsességét szóljuk,
azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva [a világkorszakok (aionok) előtt] elrendelt
(jelölt ki) [külön] a mi dicsőségünkre” (1
Kor. 2,6-7).
És minden újjászületett hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti
pedig Krisztus teste (szóma: lénye) vagytok, és egyenként annak
tagjai” (1 Kor. 12,27).
És hogy érett férfiúságra eljussunk, az apostol nemcsak
tanít, hanem: „Mindenkor minden én imádságomban mindenitekért nagy örömmel
könyörögvén” (Fil. 1,4).
Hogy: „A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy,
hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal,
dicséretekkel, szellemi énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az
Istennek” (Kol. 3,16).
És kérünk benneteket, hogy: „Különböző és idegen tudományok által (különféle idegen
tanításoktól) ne hagyjátok magatokat
félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, nem
ennivalókkal, a melyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak
(akik velük élnek)” (Zsid. 13,9).
Hát: „Meglássátok [ügyeljetek rá], hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet [hogy valaki rabul ne ejtsen a tudományon keresztül hiú,
és üres félrevezető szavakon át] a
bölcselkedés és üres [(kenósz):
céltalan; sikertelen; hiábavaló; semmit
érő, megfosztott, alaptalan, haszontalan] csalás által [megtévesztéssel]. Mely emberek rendelése szerint [(paradoszisz):
emberek által továbbadott hagyomány, előírás, tanítás, rendelkezés], a világ elemi tanításai
szerint [a világ alapelvei], és
nem a Krisztus szerint való [nem
pedig Krisztushoz igazodik].
»Más
fordításban: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen (meg
ne csaljon) benneteket (evilági) bölcselkedéssel és hamis
tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig
Krisztuson«. (Kol.
2,8).
És tovább folytatja az apostol: „Senki titeket meg ne csaljon (meg ne tévesszen) üres beszédekkel; mert ezekért jő
(ezekért sújt le) az Isten haragja a
hitetlenség (az engedetlenség) fiaira”
(Eféz. 5,6).
„Mert [hiszen] e világ bölcsessége bolondság [balgaság;
oktalanság; ostobaság] az Isten előtt.
Mert meg van írva: Megfogja a
bölcseket az ő csalárdságukban [(pánúrgiá): ügyesség, azaz (rossz értelemben) trükkös
csalás vagy mesterkéltség (álokoskodás)” (1 Kor. 3,19).
„Annakokáért a
szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg (tehát
szilárdan), és ne kötelezzétek meg ismét
magatokat szolgaságnak igájával. (és ne engedjétek magatokat újra
szolgaságnak igájába fogni)” (Gal. 5,1).
Mert: „… mikor
kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként
(szolgaságra): Most azonban, hogy
(miután) megismertétek az Istent, sőt (vagy
még inkább) hogy megismert titeket az
Isten, miként (hogyan) tértek vissza
ismét az erőtlen és gyarló (szegény) elemekhez,
amelyeknek megint újból szolgálni akartok (és hogyan akartok újból
szolgájukká lenni)? Megtartjátok a
napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket (és aggódva figyeltek a
napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre). Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek (értetek)” (Gal.
4,3.9-11).
Hiszen ti már: „…
feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek (azokat
keressétek, amik odafent vannak), ahol a
Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a
földiekkel.” (Kol. 3,1-2).
„Mert sokan járnak
(sokan élnek) másképpen, kik felől
(és akikről) sokszor mondtam néktek, most
pedig sírva is mondom, hogy a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei; Kiknek végük veszedelem, kiknek
istenük az ő hasuk, és akiknek dicsőségük az ő gyalázatukban van (és azzal
dicsekszenek, ami a gyalázatuk), kik
mindig a földiekkel törődnek. Mert a mi országunk (és polgárjogunk) mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus
Krisztust is várjuk (üdvözítőül)” (Fil. 3,18-20).
Ezek azok, akik: „… nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az
egész test [(szóma):az egész személy oszthatatlan egységben],
a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén [ellátva] és
egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. [Más
fordítások: S elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész
testet [(szóma):az egész személyt] inakkal és izmokkal, s
Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik]. »És nem ragaszkodik
a Főhöz, aki az illesztések és az ízületek segítségével gondozza és összetartja
az egész testet [(szóma):az egész személyt mint oszthatatlan egységet], hogy megvalósítsa abban az Isten
szerint való növekedést« . //Ki
nem kapaszkodik bele erősen a Főbe, noha az egész test [(szóma):az
egész személy oszthatatlan
egységben] belőle kapja
növekedését. Amennyiben a kapcsokon és kötelékeken át ellátva és egybekötözve
Isten adja növekedését//. (Kol. 2,19).
De akik még friss megtértek, azokhoz így szól az apostol: „Hozzátok azonban, testvérek,
[atyámfiai] nem szólhattam
[beszélhettem] úgy, mint szellemi
emberekhez, hanem csak, mint (hús)testiekhez. [g.:
szarkikosz: jelentése: hús; húsból
való; földi; Azok a már megtért emberek, akiket még a „hús”, és nem a szellem
irányit, vezet]. Mint akik még nem
nőttetek fel Krisztusban [kisdedek,
gyermekek, kiskorúak vagytok]” (1Kor 3,1). Nekik még fel kell nőni
Krisztusban, mert: „Érzéki /hústesti/
ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok
néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg” (1 Kor. 2,14).
Ezért el is tévelyithető: „Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben... ...kiket ide s tovahány
a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a
tévelygés ravaszságához való csalárdság által” (1 Kor. 14,20)
Bárhova megyek, Uram, Te ott vagy!
„Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére
szállanék: Ott is a Te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem…”
(Zsolt. 139,9)
Istentől rendelt feladat
"Mordokaj azonban ezt
üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában
megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz
enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is
elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál
királyságra!" Eszter könyve 4:13-14
Eszter királynő története
nagyon szép példa arra, hogy Isten hogyan képes szabadítást adni népének a
legnehezebb időszakban is. Izraelnek mindig is voltak ellenségei, és Sátán, aki
a vesztüket akarta most különösen közel került a győzelemhez.
Hámán, a méd-perzsa birodalom
"Hitlere", személyes bosszútól indíttatva ravasz csellel arra vette
rá Ahasvérós királyt, hogy a rabszolgaként odahurcolt zsidókat mészároltassa
le. A király belement a dologba, bár valószínűleg nem sejtette döntésének
súlyát és következményeit. A visszavonhatatlan" rendelet végrehajtását
végül Eszter királyné közbenjárása akadályozta meg, aki maga is zsidó
származású volt, tehát a király majdnem megölette saját asszonyát. A történet
végül jól végződik, hiszen a zsidók megszabadulnak, melynek emlékét őrzi ma is
a purim ünnepe.
Van ennek a történetnek egy
láthatatlan szála is. Isten és Sátán között ma is folyik a harc, melyben
mindkét fél emberi eszközöket is felhasznál. Mindig voltak gonosz, pusztító
emberek, és mindig voltak akik, "szabadítóként" jelentek meg a
bajban.
Eszter a saját életét
kockáztatta mikor hívás nélkül belépett a király elé. Mégis, miután imában
felkészült erre az alkalomra, bátran szólt, és Isten küldte a szabadítást.
Istennek ma is ilyen
emberekre van szüksége. Lehet, hogy eddig Eszter csak a szépsége miatt volt
emlékezetes, de innentől kezdve úgy tekintettek rá, mint megmentőre. Az
kritikus pillanatban megtette, amit kellett.
Kész vagy-e arra, hogy akár
ma, akár később, szólj ha kell, hallgass, ha kell, és megtedd azt amit tenned
kell. Tisztában vagy-e azzal, hogy tetteid, szavaid mások életére is óriási
hatással lehetnek? Kérjünk Istentől bátorságot és erőt, hogy az oldalán állva,
mások szabadítói lehessünk.
http://reggelidicseret.blogspot.hu/2012/09/istentol-rendelt-feladat.html
Ha ismered az Urat
Ha igazán ismered Krisztust, a Békesség Fejedelmét, akkor
nem bajkeverő, hanem béketeremtő leszel – a munkahelyeden, otthon vagy az
iskolában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)