Zsoltár 73. Az Úr tanácsával igazgatja az övéit; (héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 73,1 Aszáf 977 [jelentése: begyűjtő; Isten gyűjt. Isten elfogadott] zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, [az igazakhoz, és mindazokhoz] akik tiszta [(bar): őszinte] szívűek.978

Zsolt. 73,2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híja, hogy lépteim el nem iszamodtak. [Más fordítás: De az én lábam (məʿaṭ šáp̄aḵ): majdnem megcsúszott; kis híján elestem jártomban].979

Zsolt. 73,3 Mert irigykedtem a kevélyekre, [(qáná' hálal) féltékeny lettem a kérkedők miatt] látván a gonoszok, az [(rášáʿ): az Isten nélkül élők] jó szerencséjét, [(šálôm): épségét, egészségét, jólétét, jómódját, biztonságát, sikerét, zavartalanságát].980

Zsolt. 73,4 Nem gyötri őket (ḥarəcubbáh): fájdalom, kín. ('úl): Testük (bárí'): kövér, jól táplált, egészséges és erővel teli.

Zsolt. 73,5 A halandók nyomorúságában [(ʿámál): szenvedésében, gyötrelmében] nincs részük. [A ('ĕnôš): halandók bajából nem éreznek semmit, másoknak kínjait nem ismerik], és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Zsolt. 73,6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. [Héber szerint: (ʿánaq): nyakláncként díszíti őket a (ga'ăváh): büszkeség, gőg, fennhéjázás, dölyf. (šíṯ): Ruházatuk (ḥámás): erőszakkal, kegyetlenséggel, elnyomással van (ʿáṭap̄): borítva].981

Zsolt. 73,7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjük, [(léḇáḇ): szívük, bensőjük büszkélkedő] gondolatai [(maśəkíṯ ʿáḇar): elképzelései, képzelete, véleménye, ötlete törvényszegésbe viszik] csaponganak. [Más fordítás: Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak].982

Zsolt. 73,8 Gúnyolódnak és gonoszságot [(raʿ dáḇar): veszélyes, rosszindulatú beszédet] szólnak; elnyomásról [(ʿóšeq dáḇar): erőszakról, szorongatásról, sanyargatásról, nyomorgatásról] beszélnek fennhéjázással [(márôm): gőgösen].983

Zsolt. 73,9 Az égre [az ég ellen] tátogatják szájukat, és [(lášón lášôn): rágalmazó, átkozódó] nyelvük eljárja [(hálaḵ): körbejárja] a földet. [Más fordítás: Káromló szavuk még az eget is célba veszi, nyelvük arcátlanul sérteget a földön].984

Zsolt. 73,10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek. [Más fordítás: Ezért fordulnak ide az (ʿam ʿám): emberek és mohón isszák szavaikat, mint a vizet; és kihörpintik a megtévesztés teli poharát];

Zsolt. 73,11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, [lehet-e tudomása erről a Felségesnek], s van-e a Magasságosban értelem [(déʿáh): ismeret, tudás]?985

Zsolt. 73,12 Ímé, ezek gonoszok, [(rášáʿ): megátalkodott ellenségek, Isten nélkül élők] és örök [(ʿólám ʿôlám): egész életen át tartó] biztonságban [(šálêv šálév šəlêv): gondtalanul, nyugalmas, békés, biztonságban,] vagyont gyűjtenek, [(ḥajil śáḡáh): növelik, gyarapítják hatalmukat, erejüket, gazdagságukat]!986

Zsolt. 73,13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet,987 és mostam ártatlanságban kezeimet;988

Zsolt. 73,14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel. [Héber szerint: Mert (náḡaʿ): csapások értek mindennap, és (tôḵéḥáh): korholás, feddés, dorgálás, rendreutasítás minden reggel]!

Zsolt. 73,15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

Zsolt. 73,16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. [Héber: (ḥášaḇ): Elmélkedtem hát, hogy (jáḏaʿ): megértsem, de túlontúl (ʿámál): fárasztónak látszott].

Zsolt. 73,17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. [Héber szerint: Amíg be nem (bô'): léptem az Isten (miqədáš) szentélyébe, s meg nem (bín): értettem az ő ('aḥăríṯ) végüket].989

Zsolt. 73,18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. [Más fordítás: Valóban ingatag talajra állítottad, és romlásba (romba) döntötted őket].990

Zsolt. 73,19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Semmivé lesznek rémületükben. Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.991

Zsolt. 73,20 Mint álmot, ha felserkenünk [(qíc): ébredés után]: te Uram, [Te ('ăḏónáj)] ha felserkensz, úgy veted meg, és (tünteted el) képüket, [(celem): bálvány szobraikat].

Zsolt. 73,21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim, [sajogna, és (šánan): éles, metsző fájdalom járná át bensőm]:

Zsolt. 73,22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. [Héber szerint: Akkor (baʿar): ostoba, gondolkodni képtelen, állathoz hasonló, (jáḏaʿ): megértés nélküli (bəhémáh): barom volnék].992

Zsolt. 73,23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.993

Zsolt. 73,24 Tanácsoddal igazgatsz [(náḥáh): vezetsz] engem, és azután dicsőségedbe fogadsz be engem.994

Zsolt. 73,25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön.995

Zsolt. 73,26 Ha elfogyatkozik [(káláh): elhasználódik, elsorvad, elpusztul] is testem [(šə'ér): húsom] és szívem [(léḇáḇ): bensőm]: szívemnek, [(léḇáḇ): bensőmnek] kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!996

Zsolt. 73,27 Mert ímé, akik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, akik elhajolnak tőled. [Héber szerint: Akik (ráḥéq): elhagynak, elszakadnak tőled, elvesznek ('áḇaḏ): eltévedve tévelyegnek, elpusztulnak, megsemmisülnek; mind (cámaṯ): elpusztulnak, megsemmisülnek azok, akik [(zánáh): házasságot törnek, és bálványt imádnak, idegen istent követnek].997

Zsolt. 73,28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. [Héber szerint: De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. ('ăḏónáj): Uram! (jəhóváh): Jahve az Örökkévaló (šíṯ): szerez nekem (maḥəeseh): menedéket, védelmet, és én (sáp̄ar): elsorolom, elbeszélem minden (məlá'ḵáh): művedet, munkádat].998

---

977 Aszáf személyéről így szól a kijelentés: „Dávid (jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember) megparancsolta a léviták (jelentése: körülfont, hordozott, ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; összekötött, egyesített) vezetőinek, hogy állítsák föl atyjukfiait, az énekeseket hangszerekkel, lantokkal, citerákkal és cintányérokkal, és zendítsenek hangos öröménekre. Választák azért a Léviták Hémánt (jelentése: hűséges, megbízható, hívő; szerencsét jelentő). ’szerencse gyereke’) a Jóel (jelentése: Jahve az Isten; az Úr az Isten; akinek Jahve az Istene) fiát, és az ő atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás (jelentése: Lásd: BEREKIA. (Isten megáld, Jahvétől megáldott) fiát, és a Mérári (jelentése: keserű, szerencsétlen, boldogtalan, szomorú, izgatott; gondom) fiai közül, akik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, (jelentése: tartósság, állandóság; kitartó, megmaradó); »állandó, mindig vízzel telt (folyó) a Kúsája (jelentése: Jahve íja, Isten íve [szivárvány]).) fiát. Éneklők: Hémán, Asáf és Etán, réz cimbalmokkal, hogy zengedezzenek” (1 Krón. 15,16-17.19). És: „Asáf volt a vezetőjük…” (1Krón. 16,5)

978 Az Úr Jézus kijelentése: „Boldogok, akiknek szívük tiszta, érintetlen, vegyítetlen, őszinte, akik tisztaszívűek. Akiknek szívében nincs idegen anyag, mert ők az Istent meglátják, mert Isten megjelenik, megmutatkozik nekik” (Mát. 5,8)^. Ezért kéri Dávid, hogy:  „Tiszta [(ṭáhór ṭáhôr): szennyeződéstől mentes, érintetlen, vegyítetlen, őszinte] szívet, [(léḇ): bensőt] teremts bennem, oh Isten, [('ĕlóhím)], és az erős szellemet újítsd meg [(ḥáḏaš): állítsd helyre, éleszd fel] bennem, a [(qereḇ): bensőmben]” (Zsolt. 51,12). Mert: Kicsoda megy fel [(ʿáláh): emelkedik fel] az Úr, [(jəhóváh): Jahve az Örökkévaló] hegyére? És kicsoda áll meg [(qúm): szilárdan] az ő szent helyén [(qóḏeš máqômáh máqóm máqôm): szent lakóhelyén]? Az ártatlan kezű és tiszta [(bar): őszinte] szívű, aki nem adja magát [nem (násá' náśá'): vágyik, és sóvárog] hiábavalóságra, [(šavə' šávə'): gonoszságra] és nem esküszik meg csalárdságra [akinek az esze nem (mirəmáh): csaláson, becsapáson, félrevezetésen jár, nem esküszik hamisan. Áldást nyer az Úrtól, [(násá' náśá' jəhóváh bəráḵáh): megajándékozza, körbeveszi Jahve, az Örökkévaló jóléttel] és igazságot [(cəḏáqáh): megigazulást] az üdvösség Istenétől [(jéšaʿ ješaʿ): a megmentő, szabadító Istentől]” (Zsolt. 24,3-5) „Aki szereti a szívnek tisztaságát, beszéde kedvesség, és jóindulattal beszél: annak barátja a király” (Péld. 22,11) „A prófétákon keresztül pedig kijelenti az Úr, hogy hogyan lehet tiszta szívre szert tenni: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem, eltávolítom a kőszívet hústestetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem veletek, hogy az én parancsolatimban járjatok, és rendelkezéseim szerint éljetek, és az én törvényeimet megőrizzétek, megtartsátok, betöltsétek, és teljesítsétek” (Ezék. 36,26-27)).

979 Dávid megvallása: „Mikor azt mondtam: Az én lábam megcsúszott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem” (Zsolt. 94,18)

980 Jób így panaszkodik, és ezt kérdezi „A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, akik ingerlik az Istent, és aki kezében hordja Istenét. [Héber szerint: Akik (šáḏaḏ): erőszakosan cselekszenek, elnyomnak, pusztítanak, azoknak ('óhel): sátra (šálév šáláh): nyugalomban, békességben, (baṭṭuḥôṯ): biztonságban van. (ráḡaz): Haragra ingerlik az ('él): erős, hatalmas Istent, és (jáḏ bô'): kezükben hordozzák ('ĕlóhah 'ĕlôhah): istenüket]” (Jób. 12,6). „Ha rágondolok, mindjárt felháborodom, megzavarodom, és reszketés fogja el testemet. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak (sőt meg is gazdagodnak)? Az ő magvuk előttük nő fel ő velük, (jómódba jutnak) az ő sarjadékuk szemeik láttára. Házukban békesség van, rettegés nélkül, nincs rajtuk Isten vesszeje” (Jób. 21,6-9). Jeremiás Istent kérdezi: „Igaz vagy Uram, hogyha perlek is veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekről! Miért szerencsés az istentelenek, az isten nélkül élők útja? Miért vannak békességben mindnyájan a hűtlenkedők? Beplántálod őket, meg is gyökereznek; felnevekednek, gyümölcsöt is teremnek; közel vagy te az ő szájukhoz, de távol vagy az ő szívüktől!” (Jer. 12,1-2). És az Úr válasza: „Ne irigykedjél [(qáná'): és ne légy féltékeny] az erőszakos emberre [az erőszak emberére, aki (ḥámás): kárt, sérelmet okoz, aki kegyetlen, elnyomó]. És néki semmi útját [(dereḵ): életmódját, életvitelét, és szokásait] ne válaszd [és ne kövesd (báḥar): ne kívánd, és ne gyönyörködj benne]. Mert utálja az Úr az engedetlent; és az igazakkal van az ő titka [Más fordításban: A rossz úton járóktól (csúfolóktól, elvetemültektől) iszonyodik az Úr, [ez utálatosság Előtte] az igazakkal [a megigazultakkal] meg jó barátságban él. [közösségben van; barátságára méltatja; velük van az ő együttléte, bizalmas beszélgetése, és tanácsa].  (Péld. 3,31-32). És: „Ne indulj haragra a gonoszok miatt, ne irigykedj a cselszövőkre! Mert hamar elhervadnak, mint a fű, elfonnyadnak, mint a zöld növények” (Zsolt. 37,1-2) „Ne irigyeld a rossz embereket, és ne kívánj velük lenni! Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket! Mert nincs jövője a gonosznak, a bűnösök mécsese kialszik” (Péld. 24,1.19-20) „Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat tiszteld mindennap, mert van még jövendőd, és reménységed nem semmisül meg” (Péld. 23,17-18).

981 És folytatódik a kijelentés: „Mert az istentelenségnek, [(rešaʿ): gonoszságnak, jogtalanságnak, csalásnak, álnokságnak] étkét eszik, és az erőszaktételnek, [(ḥámás): kegyetlenségnek, elnyomásnak] borát isszák” (Péld. 4,17).

982 Az ellenségnek, a gonoszoknak: „Kövér a szívük, érzéketlen…” (Zsolt. 119,70). Mert: „Megkövéredett, konok, érzéketlen szívüket megkeményítették, és elzárták, szájukkal kevélyen, elbizakodottan, fennhéjázva szólnak” (Zsolt. 17,10). „Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára” (Jób. 15,27). A prófétai szó figyelmezteti az elbizakodott, Isten nélkül élő embert: „Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen, ne hagyja el szátokat kérkedő szó! Hiszen mindentudó Isten az Úr, és a tetteket Ő méri le. A hősök íja összetörik, és a roskadozókat erővel övezi fel” (1Sám. 2,3-4).

983 És így folytatja Dávid: „Hangoskodnak, piszkolódnak, keményen szólnak, kihívóan beszélnek; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői, a gonosztevők” (Zsolt. 94.4). Júdás apostol is ír ezekről: „Ezek zúgolódók, morgolódók, sorsukkal elégedetlenek, és sorsuk ellen lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan siránkoznak, és zúgolódnak végzetük miatt. A maguk kívánságai, és vágyaik, szenvedélyeik szerint járnak, és szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Szájuk kevélységet szól, kevély, fellengzős, fennhéjázó arcátlan fecsegésük dagadó áradat. Haszonlesésből személyimádók, érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot húzzanak” (Júd. 1,16). Dávid így szól róluk, azért ilyenek, mert: „Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél” (Zsolt. 17,10).

984 És: „Azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utadnak tudásában nem gyönyörködünk! Kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk és tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk, ha esedezünk előtte?” (Jób. 21,14-15). „Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?” (Zsolt. 12,5). A fenevadról - aki a sátántól kapta hatalmát - hangzik a kijelentés: „Megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak” (Jel. 13,6)

985 Dávid így panaszkodik az Úrnak: „A gonosz [hitetlen, céltévesztett] az ő haragos kevélységében [fölényességében, és elbizakodottságában] senkit sem tudakoz, és [nem keresi az Urat]. Nincs Isten [egyre csak ezt forgatja fejében], ez minden gondolata” (Zsolt. 10,4). És: „...Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak, utálatosságot cselekedtek; nincs, aki jót cselekedjék. ...Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és utálatos hamisságot cselekedtek, nincs aki jót cselekedjék. (Zsolt. 14,1; 53,2) Sőt: „Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! Kicsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, (hogy szolgáljuk) és mit nyerünk vele, (és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk), és ha esedezünk előtte? (Jób. 21,14-15).A magát mindenhatónak képzelő gonosz előképe így válaszol az Úr szavára: „A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak…? Nem ismerem az Urat…” (2 Móz. 5,2).

986 Azok: „Akik gazdagságukban [(ḥajil): erejükben, hatalmukban, vitézségükben, tehetségükben, gazdagságukban] bíznak, és nagy vagyonukkal [(róḇ ʿóšer: nagy gazdagságukkal] dicsekszenek [hálal): kérkednek]” (Zsolt. 49,7). Mert dicsekszik [(hálal): kérkedik] a gonosz [a céltévesztő hitetlen] a maga kívánságával, [önző vágyával, kedvteléseivel, kapzsiságával] és a fösvény [a haszonleső, nyerészkedő] megveti [semmibe veszi] és szidja [áldást mondva önmagára] az Urat, és [(ná'ac): kineveti, kicsúfolja, kigúnyolja, megveti, és elutasítja]” (Zsolt. 10,3). Dávid kiált Isten népe védelméért: „A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet. Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják. És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!” (Zsolt. 94,5-7). A gonosz: „Azt mondja szívében: Elfelejtkezett [elfordult] Isten, elrejtette arcát [jelenlétét]: nem is látott soha. [Más fordítás: Mert így szól szívében: Megfeledkezett róluk Isten! Elfordította arcát, és nem látja többé őket]” (Zsolt. 10,11).

987 Szív (léḇáḇ): 1) az emberi személyiség középpontja, bensője, többek között a bölcsesség, az értelem székhelye. Kapcsolatban áll az emberi szellemmel, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”

2) A dolog lényege, a dolog maga.

3) a belső ember, az emberi személyiség középpontja.

988 Jób így panaszkodik: „Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába? Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom [(bór záḵaḵ): lúggal tisztítanám] is meg kezeimet: Akkor is a posványba mártanál [(šaḥaṯ ṭáḇal): a sírba taszíthatsz] engem és az én ruháim is utálnának engem” (Jób. 9,29-31). És az Úr válasza, ha nem térsz meg, akkor: „Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, és (pazarolnád magadra), feljegyezve marad a te álnokságod, és (bűnöd akkor is szenny marad) előttem, mondja az Úr Isten” (Jer. 2,22).

989 Hogy: „Jólétük nincs a kezükben. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jő rájuk az ő veszedelmük! Hányszor osztogatja részüket haragjában. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el.… meg fizet neki, majd megtudja! Saját szemével látja meg romlását, és a Mindenható izzó haragját issza” (Jób. 21,16-20). És így folytatódik a kijelentés: Igen: „… a gonoszok [hitetlenek, istentelenek, az Isten nélkül élők] útja pusztulásba [semmibe] visz” (Zsolt. 1,6); „Mert a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20). És: „…elvesznek, akik elszakadnak tőled, megsemmisülnek mind, akik hűtlenül elhagynak” „A lázadók és a gonoszok elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Zsolt 73,27;  Ésa. 1,28). Hiszen: „Felnövekedik-e a káka [(góme'): a nád] mocsár nélkül, felnyúlik-e [(śáḡáh): megnő-e] a sás víz nélkül? Még gyenge korában, [('éḇ): amikor még zsenge] ha fel nem szakasztják is, minden fűnél elébb elszárad. [Más fordítás: Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb]. Ilyenek az ösvényeik [('óraḥ): ilyen a sorsa] mindazoknak, akik az [('él): erős, hatalmas] Istenről elfeledkeznek, akik Őt [(šáḵéaḥ šáḵaḥ): figyelmen kívül hagyják], és a képmutatónak, az [(ḥánép̄): Isten nélkül élő hitetlennek] reménysége, és [(tiqəváh): várakozása] is elvész [('áḇaḏ): semmivé lesz]” (Jób. 8,11-13). „Mert hirtelen levágattatnak, mint a fű, s mint a gyönge növény elfonnyadnak” (Zsolt. 37,2)

990 Így folytatódik a kijelentés: „hirtelen levágattatnak [(məhéráh námal): gyorsan elpusztulnak, megsemmisülnek], mint a [(jereq): zöld] fű, s mint a gyönge [(deše'): zsenge] növény elfonnyadnak. Mert az elvetemültek, a [(ráʿaʿ): rossz szándékúak, ártalmasok, a gonoszok] kivágattatnak [(káraṯ): elvesznek, kipusztulnak, eltűnnek]; Egy kevés idő még és [(məʿáṭ məʿaṭ): hirtelen] nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott [(bín): tudakozódsz, vizsgálódsz, körülnézel, de nyomát sem találod] (Zsolt. 37,2.9-10). Így mutatja be Isten igéje azoknak az embereknek sorsát, akik azt hiszik, hogy Istent szolgálják, de a sátán uralma alatt maradnak: „… a gonoszok (a törvényen kívüliek, vagyis az Ige, a Logosz nélküliek) világa (és világossága) kialszik, és nem fénylik az ő tüzüknek szikrája (és tüzük lángja). A világosság elsötétedik az ő sátorában, szövétneke (vagy mécsese) kialszik mellette. Erős léptei aprókká lesznek (és erőteljes léptei megrövidülnek), saját tanácsa rontja meg (és buktatja el) őt. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár, (és kelepcébe kerül). A sarka tőrbe akad (és csapda ragadja meg), és kelepce fogja meg őt (és hurok feszül rá). Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg (és csapda van) az ő szokott ösvényén. Mindenfelől félelmek rettentik őt, és (kergetik, és) üldözik őt lépten-nyomon. Éhség emészti fel az ő erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett. (Más fordítás: Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa). Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje. (Más fordítás: Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete). Eltűnik sátorából az ő bátorsága, és a félelmek királyához, a (sátánhoz, az ellenséghez) folyamodik ő. (Más fordítás: Mert el kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé). Az lakik sátorában, aki nem az övé, (az idegen) és hajlékára (és lakóhelyére) kénkövet szórnak. Alant elszáradnak gyökerei, és felülről (lefonnyad, és) levágatik az ága. Emlékezete (eltűnik, és) elvész a földről, (és nem emlegetik nevét az utcán, sőt) még az utcákon sem marad fel a neve. A világosságból a sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elüldözik őt. Sem fia, sem unokája (vagyis sem utódja és annak sarjadéka) nem lesz az ő népében, és semmi maradéka az ő tanyáján (mert senkije sem marad lakóhelyén). A (végnapján, az) ő pusztulásától megborzadnak, (és elszörnyednek az utódok, és az utókor) akik következnek és rettegés (és rémület és iszonyat) fogja el (és ragadja meg) a most élő embereket. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, aki nem tiszteli Istent (Más fordítás: Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni). (Jób. 18,5-21). És ez azért történik, mert: „Van olyan út (életút, életvitel, vagy vallási szokás, és istentiszteleti mód), mely helyesnek (és egyenesnek) látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út (de végül halálos betegség, csapás pusztulás, romlás, mely a halálba vezet)” (Péld. 14,12). Erről tesz bizonyságot Izráel Királya is: „A gonoszok [az istentelenek, vagyis akik Isten nélküli életmódot folytatnak] pedig a földről kivágattatnak [kivesznek, mert eltöröltetnek, és elvesznek], és a hitetlenül cselekedők [a törvényen kívüliek] kiszaggattatnak abból [akik hűtlenek, és elpártolnak, akik gonoszul, áruló módon cselekednek, és becsapók, félrevezetők, azokat kitépik, kigyomlálják, és kipusztulnak. Elűzetnek a földről]” (Péld. 2,22). De ezt: „A balgatag (az ostoba) ember nem tudja, (nem ismeri fel) a bolond (az esztelen) pedig nem érti meg ezt: Ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk” (Zsolt. 92,7-8). „Olyanok lesznek, mint a háztetőn a fű, amely kiszárad, mielőtt kitépnék. Amelyet sem arató nem szed markába, sem kévekötő az ölébe. Az átutazók se mondják: Az Úr áldása rátok! Áldunk benneteket az Úrnak nevében!” (Zsolt. 129,6-8).

991 Isten és az Ő népe ellenségeiről - aki az ördög /1 pét.5,8 / - és az őt követőkről így szól az Ige: „Mert: „… a gonoszok megsemmisülnek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el” (Zsolt. 37,20). „Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat” (Jób. 24,24). „Bizony, kiirtották ellenségeinket, tűz emészti meg még maradékukat is!” (Jób. 22,20). Jób is erről beszél: „Semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt mondják: Hova lett? Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. A szem, amely rá ragyogott, nem látja többé, és az ő helye sem törődik már vele. Fiai a szegények (a nincstelenek) kedvében járnak, és kezeik visszaadják az ő rablott vagyonát. Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik. Ha édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között: Eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne. Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az ő hasából kiűzi azt az Isten. Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg” (Jób. 20,7-16). Mert: „… a gonoszok, a hitetlenek, az Isten nélkül élők… Pelyvához hasonlók, vagy mint a szálló por, amelyeket elsodor, szétszór, és ide s tovahány a szél a földről, a Te jelenléted elől. A bűnösök, a célt eltévesztők nem állnak meg az ítéletkor, az elkülönítés és kiválasztáskor sem a gonoszok, a hitetlenek, az Isten nélkül élők az igazak közösségében, gyülekezetében” (Zsolt 1,4-5). És mindez azért történik velük, mert: „Álnokság [(tahəpúḵáh): elvetemedettség, hamisság, fonákság] van az ő szívében [(léḇ): bensőjében], gonoszt forral minden időben [(ráʿ ḥáraš): rosszat kohol mindenkor; gonoszságon járatja az eszét], háborúságot indít. [és (məḏán): vitát, veszekedést, viszálykodást szít, és hint el szüntelen]. Annakokáért hirtelen, és [(piṯə'óm piṯə'ôm): váratlanul] eljő [(bô') rátör] az ő nyomorúsága, [('êḏ): szerencsétlenség, baj, csapás, romlás] gyorsan, [(peṯaʿ): egy szempillantás alatt] megrontatik, [(šáḇar): összetörik, elvész, elpusztul] s nem lesz gyógyulása [(marəpé'): és nincs számára gyógymód] »Más fordítás: Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, hirtelen tör rá a veszedelem, és váratlanul összeroppan; egy pillanat alatt összetörik menthetetlenül; tönkremegy és nincs menekvése«. (Péld. 6,14-15). És folytatódik a kijelentés: „Láttam, [(rá'áh): észrevettem] hogy egy bolond [('ĕvíl): esztelen, ostoba, istentelen, azaz Isten nélkül élő] gyökerezni kezdett [(šáraš): gyökeret vert], de nagy hamar [(piṯə'óm piṯə'ôm): hirtelen, váratlanul] átok szállt szép hajlékára [hirtelen elkorhadt a lakóhelyén]” (Jób. 5,3). Ézsaiás erről így ír: „Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Ő csak rájuk fuvall, és kiszáradnak és őket, mint polyvát, forgószél ragadja el” (Ésa. 40,24). Mert az Isten nélkül élők: kapcsolatba, közösségbe kerülnek az átokkal, és az birtokba veszi őket” (5Móz. 28,15). „Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; A maga gonoszsága miatt bukik el” (Péld. 14,32). „Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király. Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen” (Jób. 15,23-25)

992 Mert csak: „Az (baʿar): ostoba, gondolkodni képtelen, állathoz hasonló

ember nem tudja, a bolond, Isten nélkül élő pedig nem érti meg ezt: Hogy ha úgy nőnek is a bűnösök, mint a fű, és kivirul minden gonosztevő, végül mégis el kell pusztulniuk” (Zsolt. 92,7-8).

993 Ezért boldogan vallja Pál apostol, hogy: „Kicsoda szakaszt vagy kicsoda választ el minket a Krisztus szerelmétől? Nyomorúság, nyomorgatás, háborúság, nyomás, szorítás, szorult helyzet, elnyomás, gyötrés, megpróbáltatás, gyötrődés, szorongás, vagy szorongattatás? Vagy szükség, keserűség, kín, gyötrelem, ínség, vagy üldözés? Vagy éhség, - éhínség - vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy életveszély, vagy fegyver, kard, háború, erőszakos halál, vagy a fennálló hatalom? Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok benne hogy sem halál, a természeti, - biológiai - fizikai halál, a hústest halála, sem élet, a természeti - biológiai - vagyis a hústestben való élet. Sem angyalok, sem uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem jelenvalók, a jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül meg fognak történni, Sem magasság, sem mélység, és sem magasságban sem mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, sem a kozmosz időbeli, sem a kozmosz, a világűr térbeli jelenségei, a csillagok világában történők nem szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,35.38-39).

994 Mert azt ígérte az Úr:  „Bölccsé teszlek [értelmet adok neked, hogy (śáḵal): okosan, megfontoltan körültekintően viselkedj, és cselekedj], és megtanítlak téged az útra, és [(járá' járáh dereḵ zú jálaḵ): mutatom neked az utat, azt mondva: ez, ez itt] amelyen járj; szemeimmel [(ʿajin): tekintetemmel] tanácsollak téged, és [(jáʿac): vigyázok rád, őrizlek téged]” (Zsolt. 32,8). Ezért a hívő boldogan vallja meg, hogy: „Az igazságnak útján (ösvényén) járok, és az igazság (a megigazulás) ösvényének közepén” (Péld. 8,20). És Ő: „Engem megvidámít, [felüdít] az igazság [megigazultság] ösvényein vezet [hordoz] az ő nevéért [nevéhez híven]. »Héber szerint: (šúḇ): visszahoz, helyreállít, megújít (nep̄eš): engem, és a (ceḏeq): megigazulás (maʿəḡáláh maʿəgál): útjára (náḥáh): visszavezet az Ő (šém): nevéért«” (Zsolt. 23,3).

995 És így folytatja Dávid: „Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz…?” (Zsolt. 89,7). „Ezt mondom az Úrnak [(jəhóváh): Jahvénak Örökkévalónak]: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. [Más fordítás: Mondjam ezt az Úrnak; Te vagy az én Uram, te vagy boldogságom, téged semmi nem szárnyal túl! Rajtad kívül nincs, ami jó nekem; Én Istenem vagy Te, és semmi jóm néked nem használhat, mert jóságomra neked nincs szükséged]” Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. [Más fordítás: Megmutatod nekem az élet útját, az öröm teljességét színed előtt, és a gyönyörűséget jobbodon mindörökké]. (Zsolt. 16,2.11).

996 És ismét megvallja Dávid: „Az Úr, [Jahve az Örökkévaló] az én osztályos részem [örökségem, örökrészem] és poharam, [kelyhem]. Te támogatod, és [te tartod kezedben] az én sorsomat [Te őrzöd osztályrészemet, és Te vagy, ki visszaadod nekem örökségemet]” (Zsolt. 16,5). Jeremiás megvallása: „Az Úr az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom” (JSir. 3,24) És még: „Azt mondám Uram, hogy az én örökségem a te beszédeidnek, a te igéidnek megőrzése, és megtartása” (Zsolt. 119,57) Ezért: „Hozzád kiáltok, és hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén” (Zsolt. 142,6).

997 És így folytatják Dávid, és a próféták: „Isten ugyanis ismeri, és őrzi a megigazultak útját, de a gonoszok, hitetlenek, Isten nélkül élők útja pusztulásba visz és a semmibe vész” (Zsolt. 1,6). „A lázadók és a bűnösök elvesznek, és akik elhagyták az Urat, elpusztulnak” (Ésa. 1,28). Mert: „Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!” (Jób. 31,3). Mert: „Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az Urat, az élő vizeknek kútfejét” (Jer. 17,13). Bizony: „Távol van a gonoszoktól a segítség, a szabadítás, mert nem törődnek a te rendeléseiddel” (Zsolt. 119,155).

998 A hamisak, álnokok, akik csak tettetik az istenfélelmet, azokhoz az Úr így viszonyul: „Ha kik csúfolók, ő megcsúfolja azokat; a szelídeknek pedig ad kedvességet” (Péld. 3,34). És Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr az előzőek jelentését: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is. [Más fordítás: Ne áltassátok magatokat! Istent nem lehet becsapni! Azt fogja az ember aratni, amit vetett]” (Gal. 6,7).Mert: „Aki vet álnokságot (H: 'áven: hazugságot), arat nyomorúságot (bajt, /g: plégé: csapást, katasztrófát); és az ő haragjának (H eḇəráh: gőg, kevélység, arrogancia) vesszeje megtöretik (megsemmisül). Az irgalmas szemű (a jóságos tekintetű) ember megáldatik, mert adott az ő kenyeréből a szegénynek (a nincstelennek)” (Péld. 22,8-9). Dávid megvallása: „(ḥásíḏ) a hívő, istenfélő szenthez, (ḥásaḏ): irgalmas, és jóindulatú. A (támím gəḇar): tökéletes, ártatlan, feddhetetlen emberhez (támam): egyenes, igaz vagy, és tökéletesen bánsz vele. A tisztával [(bárar): választottal] tiszta vagy [(bárar): megtisztítod, megvizsgálod]. S a visszáshoz [(ʿiqqéš): elhajlott, elfordult, hamis, álnok, csalárd, romlottal] visszás vagy [(páṯal): megfordítod, elfordítod, megzavarod, a hamisnak ellenállsz]” (Zsolt. 18,26-27). És így folytatódik a kijelentés: „Készen tartja, és megőrzi üdvét az igazaknak, és védőpajzsa azoknak, akik tökéletesen járnak. Megoltalmazza az egyenes szívvel, fedhetetlenségben élőket. Hogy megőrizze [és vigyázzon, szemmel tartsa, virrasszon, őrködjön és megvédje] az igazságnak útjait [az igazzá nyilvánítottak sorsát], és kegyeseinek [azoknak, akik hűek hozzá, az istenfélő, istent tisztelő szentjei] útját [életútját, sorsát] megtartsa [szemmel tartsa, megőrizze; őrködjön sorsa fölött]” (Péld. 2,7-8). Mert: „Az Úrnak minden útja kegyelem, szeretet és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják” (Zsolt. 25,10). És: „Mert az Úr szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja” (Zsolt. 37,28). Isten cselekedetei válaszolnak az emberi magatartásra, erről így beszél az Úr Jézus: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek”„Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen” (Mt. 5,7; Jak. 2,13).

Akarsz sikeres életet élni?

Akkor: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz”

(Józs 1,8)

Spurgeon: A BIBLIA

A Biblia a lét országútján felállított útjelző tábla az örök élet felé.

Joseph Prince: A félelem ellenszere

 „A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” 1 János 4:18

Szakértők szerint a kisbabáknak két természetes félelmük van: a félelem a leeséstől és a hangos zajoktól. Végeztek egy tanulmányt a félelemmel kapcsolatban, melyben 500 különböző korú, különböző életstílussal rendelkező embert vizsgáltak, akik különböző háttérből származtak. Az eredmény megmutatta, hogy ezek az emberek 7000 különböző félelemmel bírtak. Ez azt jelenti, hogy 6998 félelmet kellett megtanulniuk, mióta megszülettek. Ez elég sok!

Igazából a testünk a hitre lett tervezve. A félelem távol állt az emberi természettől egészen addig, amíg Ádám nem vétkezett. Akkor, életében először Ádám megtapasztalta a félelmet, és elrejtőzött Isten elől: „Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem… Ezért rejtőztem el” (1 Mózes 3:10)

Azóta az ember a félelem birodalmában él: a jövőtől való félelem; attól való félelem, hogy mások mit mondanak; a betegségektől való félelem; a repüléstől való félelem… Valójában, minden fajta félelem az Istentől való elszakítottságból ered. Ha még mindig azt gondolod, hogy Isten haragszik rád, és az minden vágya, hogy megbüntessen, akkor hogyan is lenne hited abban, hogy minden rendben lesz?

Azonban, jó hírem van a számodra. Van egy biztos ellenszere a félelemnek. János apostol azt mondja, hogy „a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet”. Ha megérted, hogy Isten annyira szeret téged, hogy odaadta érted a drága Fiát, hogy Ő hordozza el a büntetést, te pedig elvehesd az áldást, akkor meg fog szűnni a félelmed.

Jézus annyira szeret, hogy a kereszten átélte az elutasítottságot, hogy te Isten elfogadottja, szeretettje lehess. Nem a szögek tartották fent Jézust a kereszten, hanem az irántad való szeretete. Ha Isten az Ő Fiát nem kímélte, akkor miért gondolod, hogy visszatartana tőled bármit is, ami a javadra válik? (Róma 8:32)

Ma ezt mondja neked: „Te az én szeretett gyermekem vagy, gyönyörködöm benned.” És nem kell elrejtőznöd, hanem félelem nélkül szaladhatsz Hozzá, mert az a legfőbb vágya, hogy védelmezzen és gondoskodjon rólad. Ne félj hát!

Joseph Prince

                                                                      Magyar fordítás: ahitatok.hu

https://www.ahitatok.hu/9-besorolatlan/676-a-felelem-ellenszere.html

Autó vezetés

Victor János: A szeretetről.

Az igazi szeretet nem függ a viszontszeretettől.

Mire nézzünk?

A látható dolgok nem maradnak meg örökké, a láthatatlanok azonban örökkévalók. Ezért tartjuk tekintetünket a nem látható dolgokon” 

(2 Kor. 4:18; CEV fordítás)

László Boda

 

László Boda

 Ámen!!!

Nincs más NÉV

Zsoltár 72. Prófécia a Krisztus országáról.(héberrel és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 72,1 Salamoné [zsoltár]. Isten, a te ítéleteidet [(mišəpáṭ): törvényeidet] add a királynak, és a te igazságodat a király fiának [(cəḏáqáh): jogaidat ruházd a király fiára].958

Zsolt. 72,2 Hadd ítélje népedet igazsággal, [(dín (ceḏeq): kormányozza igazságosan népedet] és a te szegényeidet méltányossággal [(ʿání mišəpáṭ): és törvényesen az elnyomott szerencsétlen, nyomorultakat].959

Zsolt. 72,3 Teremjenek a hegyek békességet960 [a hegyek és halmok (násá' náśá' šálôm): hozzanak békét] a népnek, és a halmok igazságot.961

Zsolt. 72,4 Legyen bírája a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködőnek fiain, és törje össze az erőszakoskodót. [Héber szerint: (šáp̄aṭ): Szolgáltasson igazságot az (ʿání): elnyomott, szerencsétlen nyomorultaknak. (jášaʿ): segítse meg a ('eḇəjôn): szükségben levőket, (dáḵá'): de tiporja el az (ʿášaq): elnyomó sanyargatókat].962

Zsolt. 72,5 Féljenek [(járé'): tiszteljenek] téged, amíg a nap áll és ameddig a hold fénylik, élj addig, míg nap és hold lesz nemzedékről nemzedékre.963

Zsolt. 72,6 Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi, megáztatja, és átitatja a földet.964

Zsolt. 72,7 Virágozzék az ő idejében az igaz és a béke teljessége, amíg nem lesz [amíg el nem tűnik] a hold.965

Zsolt. 72,8 És uralkodjék egyik tengertől a másik tengerig, és a nagy folyamtól a föld határáig [a földvégéig].966

Zsolt. 72,9 Boruljanak le [(káraʿ): hajtsanak térdet] előtte [(páním): jelenlétében] a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.967

Zsolt. 72,10 Tarsis [jelentése: erősség, megerősített előőrs; kemény, jól megalapozott; szigorú; leigázás] és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba [jelentése: Sába népe] és Szeba királyai adománnyal járuljanak elé [Héber szerint: Tarsis és a szigetek királyai (šúḇ): visszatérnek, visszafordulnak (minəḥáh'ešəkár): áldozati ajándékot (qáraḇ qáréḇ): hozva].968

Zsolt. 72,11 Hajoljanak meg, és [(šáḥáh): hódoljanak] előtte mind a királyok, és minden nemzet [(gój gôj): minden nép] szolgáljon néki.969

Zsolt. 72,12 Mert megszabadítja a kiáltó szűkölködőt; a nyomorultat, akinek nincs segítője. [Héber szerint: A (nácal): veszélyből kiragadja, megmenti, megszabadítja, megvédi a (šávaʿ): segítségért kiáltó ('eḇəjôn): rászorulót, a szükségben levőt. Az (ʿání): elnyomott, szerencsétlen nyomorultat (ʿázar) megsegíti].970

Zsolt. 72,13 Könyörül a szegényen és szűkölködőn, s a szűkölködők életét megszabadítja. [(ḥús): megszánja a (dal): gyenge, erőtlen, szegényt, és a ('eḇəjôn): szűkölködő, segítségre szoruló (nep̄eš): életét (jášaʿ): megmenti, megőrzi, megtartja];

Zsolt. 72,14 Az elnyomástól és erőszaktól megmenti és vérük drága az ő szemében. [Héber szerint: Az (tôḵ tóḵ): elnyomástól, erőszaktól, és a (ḥámás): kegyetlen, méltatlan bánásmódtól (gá'al): visszavásárolja, kiváltja (nep̄eš): őket. (dám): vérük, és életük (jáqar): értékes az Ő (ʿajin): szemében].971

Zsolt. 72,15 És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják őt minden napon.972

Zsolt. 72,16 Bő gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve. [Héber szerint: A (bar): gabona (pissáh): bősége legyen a ('erec): föld országaiban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, (cúc): ragyogjanak, csillogjanak, tündököljenek a föld (ʿír) városai].973

Zsolt. 72,17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek, és magasztalják őt. [Héber szerint: (šém): neve, és šém): jó híre (nún): terjedjen (ʿólám ʿôlám): mindörökké. (páním): Személye, jelenléte (šemeš): ragyogjon, mint  a nap. (báraḵ): Térdet hajtva dicsérjék, áldják, magasztalják a (gój gôj): népek, nemzetek].974

Zsolt. 72,18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, aki csodákat cselekszik egyedül!975

Zsolt. 72,19 Áldott legyen az ő dicsőséges [(káḇôḏ): fenséges] neve mindörökké, és teljék be dicsőségével az egész föld. Ámen! Ámen!976

Zsolt. 72,20 Itt végződnek Dávidnak, az Isai fiának imádságai.

---

958 És így folytatja Dávid: „Isten előtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hűségedet rendeld ki, hogy őrizzék meg őt. [Héber szerint: Isten (páním jášaḇ): módjára ülhessen trónján, és uralkodjék (ʿólám ʿôlám): örökké. (ḥeseḏ nácar): szeretet és hűség őrizze, és oltalmazza őt]” (Zsolt. 61,8).

959 Hát: „Nyisd meg a te szádat a mellett, aki néma, a mulandó emberek ügyéért, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre. Nyisd meg a te szádat, ítélj igazságot; forgasd ügyét a szegénynek és a szűkölködőnek!” (Péld. 31,8-9). Azért: „Mert az Atya nem ítél, nem választ el, nem különít el, nem választ ki senkit, és nem hozza helyre a helytelent. Hanem az ítéletet, a megkülönböztetést, különbségtételt, döntést, és hogy a helytelent helyrehozását egészen a Fiúnak adta, teljesen a Fiúra bízta” (Ján. 5,22).

960 Békesség (salom) az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, biztonság, siker, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a B úgyszólván sehol nem beszél. A békesség kívánása része az általános köszönési formulának is, de általános jókívánságként is hangzik

961 Akkor: „Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi” (Zsolt. 65,13)

962 A Király igazságszolgáltatását egy példázatban mutatja be a Szent Szellem: „Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte. És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban. És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban. És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt. És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette. Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem. Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt. Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozták a kardot a király elé, a király ezt parancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja. Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot” (1 Kir. 3,16-28). Így bátorít Isten Dávidon és Ézsaiáson keresztül: „Zengjetek az Úrnak, [énekeljetek dicséretet, dicsőítsétek az Urat] aki Sionban lakik; hirdessétek [beszéljétek el] a népek [a nemzetek] között az ő cselekedeteit, [hatalmas tetteit]. Mert számon kéri a kiontott vért, [a vérontást] megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények [a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak] (jaj)kiáltásáról, [sóhajáról]” (Zsolt. 9,12-13). „Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata! Mert nem veti meg, és nem utálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orcáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. „...Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!” (Zsolt. 22,24; Ésa. 49,13). És: „Ha igazak kiáltanak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket” (Zsolt. 34,18) Dávid megvallása: „A szegények kívánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívüket, füleiddel figyelmezel. ...Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.”(szarx = hústest)” (Zsolt. 10,17) (Zsolt. 65,3).

963 És folytatódik a kijelentés: „Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajon megcsalhatnám-e Dávidot? Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. Megáll, és megmarad örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela” (Zsolt. 89,36-38).

964 Dávid megvallása az Igéről: „Az Úrnak Szelleme szólott én bennem, és az ő beszéde, az Ő igéje az én nyelvem által. Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől sarjadzik a fű a földből. (Más fordítás: mint a fölkelő nap reggeli fénye melynek sugarától eső után fű zöldül a földön)” (Sám. 23,2.4). Hát: „Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit (igéit)! Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon beszédem, mint langyos zápor a gyenge fűre” (5 Móz. 32,1-2). És az Úr kijelentése: „Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, (hulljon igazság / ige a fellegekből)! Nyíljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!” (Ésa. 45,8). Hóseás pedig így prófétál a testté lett Igéről: „Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet” (Hós. 6,3).

965 És akkor: „A szelídek, az [(ʿánájv ʿánáv): alázatos, elnyomott, szerencsétlen nyomorultak] pedig öröklik [(járéš járaš): elfoglalják, és birtokba veszik] a földet, és gyönyörködnek nagy békességben, azaz [(šálóm šálôm): jó egészségben, jólétben, biztonságban, sikerben, a veszély érzetétől való mentességben; boldogságban, boldogulásban]” (Zsolt. 37,11). Mert: „Igazságban [(mišəpáṭ): jóindulatúan] járatja, [végzésével (dáraḵ): vezérli] az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat], és az ő útjára [(dereḵ): ösvényére] tanítja meg az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat]” (Zsolt. 25,9). És Ő: „királyként uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának, országának, és uralkodásának vége nem lészen!” (Luk. 1,33). Az Ő: „idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké” (Dán. 2,44).

966 És így folytatódik a kijelentés: „… szövetséget kötött az Úr Ábrámmal, (jelentése: magasztos Atya, a magasság Atyja) mondván: A te magodnak adom ezt a földet Egyiptomnak (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság) (Egyiptom (Aigüptosz): = " kettős teher, dupla nehézség") Egyiptom = "Ptah szellemének háza" (Ptah az ókori egyiptomi vallás egyik istene)  folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes (jelentése: görög alakja a héber Frátnak; édes, kellemes víz; nagyon széles, túláradó; termékenység folyója)  folyóvízig” (1 Móz. 15,18). Az apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy kinek szól az ígéret: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak (jelentése: sokaság Atyja) szóltak, és adattak, és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus (jelentése: Felkent)” (Gal. 3,16). Őnéki szól az ígéret: „Hűségem és kegyelmem és szeretetem vele lesz, és nevem által emelkedik hatalma. És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és feljebbvalóvá a föld királyainál. Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és szeretetemet és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjai” (Zsolt. 89,25-30). Hogy ez mit jelent azt Dávidon keresztül mutatja be a Szent Szellem: „És hírnevet szerze Dávid, (jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember) amikor visszatért, miután a Siriabelieket (jelentése: felföld, magaslat, felmagasztalt) leverte a sós völgyben, tizennyolc ezret. Az Idumeusok (jelentése: Edomhoz hasonló). Edom görög és római neve) közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala. Uralkodék azért Dávid az egész Izráelen, (jelentése: héb. Jisrael: Isten harcol, Isten harcosa, hőse; aki Istennel harcol; akiért Isten harcol; Isten fejedelme, egyenesen Istennel; vagy Isten erejével győző, ő Isten hercege lesz; Isten győzedelmeskedik) és szolgáltat vala Dávid az egész nép között jogot és igazságot” (2 Sám. 8,13-15). És fia örökli az ígéretet: „Salamon (jelentése: békességes, békés, béke) pedig uralkodik minden országokon a folyóvíztől fogva egész a Filiszteusok (jelentése: idegen, vándor, kivándorolt) földéig és Egyiptomnak határáig, Mivel ő uralkodik minden helyeken, a folyóvízen túl Thifsától (jelentése: átjáró, gázló) fogva egész Gázáig (jelentése: erős, szilárd; erődítmény, vár, megerősített hely); minden királyokon, akik a folyóvízen túl valának; ezért mindenfelől békesség volt körülötte” (1 Kir. 4,21.24). Ő: „… békét hirdet a népeknek. Uralma tengertől tengerig ér, és a folyamtól a föld végéig” (Zak. 9,10). Így bátorítja az Úr az Ő népét: „Kérd tőlem, és örökségül adom neked a pogányokat, a népeket, és nemzeteket birtokodul, a föld határait, a földkerekséget” (Zsolt 2,8). „És határodat a veres tengertől a Filiszteusok tengeréig vetem, és a pusztától fogva a folyóvízig: mert kezeitekbe adom annak a földnek lakosait, és kiűzöd azokat előled” (2 Móz. 23,31).

967 Ézsaiás így prófétál: „És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek” (Ésa. 49,23). „Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled!” (Mik. 7,17).

968 És így folytatódik a prófécia: „Tyrus [jelentése: sziklák, sziklák városa] leánya is, a nép dúsai [(ʿášír): gazdagjai], ajándékkal hízelegnek néked [(páním): személyednek]. (Zsolt. 45,13). „A Séba királynéasszonya … bejöve Jeruzsálembe igen nagy sereggel és tevékkel, amelyek hoznak vala (balzsamot), fűszerszámokat, igen sok aranyat és drágaköveket, és Salamonhoz méne, és szóla vele” (1 Kir. 10,1-2). „És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, … drágaságokat” (2 Krón. 32,23). Ézsaiás így prófétál erről:  „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6). És a prófécia beteljesedését mutatja be az Evangélium: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és érdeklődtek, kérdezősködtek ezt mondván: Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk Őt. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, és útra keltek. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük megy vala, és vezette őket mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendeznek. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával. És leborulván, tisztességet tőnek, hódoltak néki, és imádták Őt. És kincses ládáikat kinyitva, kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki: aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumait a megpróbált hitnek, imádatnak, és illatos kenetnek)” (Mát. 2,1-2.9-11). És a továbbiakban: „Így szól az Úr: Égyiptom gyűjtött kincse és Kús nyeresége és a nagy termetű Szabeusok hozzád mennek és tieid lesznek, téged követnek, békókban járnak, (megbilincselve vonulnak), előtted leborulnak és hozzád könyörögnek: Csak közted van az Isten és nincsen több Isten!” (Ésa. 45,14). És így szól a prófécia arról, hogy milyen ajándékról van szó: „Csak szavamra várnak a szigetek, legelőször Tarsís hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Istened, az Úr, (jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló nevének dicsőségére, Izráel Szentje dicsőségére, hogy fölékesítsen téged” (Ésa. 60,9). „A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból hoznak majd neked ajándékokat.  [Héber szerint: A Te Jeruzsálemben álló (hêḵál): templomodba (jáḇal): hoznak (šaj): ajándékokat]” (Zsolt. 68,30). Pál apostolon keresztül kerül megerősítésre az ajándékról szóló prófécia:  „Hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Krisztus Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok; hogy a pogány népek a Szent Szellemtől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek” (Róm. 15,16). És a prófécia beteljesedése: „És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen, egy etióp férfiú, Kandakénak, a szerecsenek, az etiópok királyasszonyának hatalmas, nagyhatalmú, és nagy tekintélyű komornyikja, és legfőbb eunuchja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő hintóján ül vala, és olvasá Ézsaiás prófétát. Monda pedig a Szellem Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a hintóhoz! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az eunuch az Ézsaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol? Ő pedig monda: Mi módon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképpen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? Mert elvétetik a földről az ő élete.  Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-e, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki örömüzenetként a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, mi az akadálya, hogy bemerítkezzem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a hintót, és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és Fülöp bemerítette őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme megragadva fölkapta, és elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, De azért örvendezve utazott tovább a maga útján” (Csel. 8,27-39).

969 És így folytatódik a prófécia: „Megemlékeznek és megtérnek [(šúḇ): visszafordulnak, visszatérnek megbánást tanúsítva] az Úrhoz [(jəhóváh): Jahvéhez, az Örökkévalóhoz] a föld minden határai, [('ep̄es): a föld végéig]. És leborulva [(šáḥáh): imádnak, és hódolnak] előtted [a Te színed előtt] a pogányok [(gój gôj): népek, nemzetek] minden [valamennyi] nemzetsége [mišəpáḥáh: mindenféle népe]. Mert az Úré [(jəhóváh): Jahvéé, az Örökkévalóé] a királyi hatalom [a királyság], uralkodik a pogányokon [a nemzetek felett] is” (Zsolt. 22,28-29). Bizony: „Eljőnek a népek mind, amelyeket alkottál, és leborulnak előtted Uram, és dicsőítik a te nevedet” (Zsolt. 86,9). Igen: „tisztelik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet” (Zsolt. 102,16). „Mert ímé, sötétség borítja a földet, (sűrű homály) és éjszaka a (nemzeteket) népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez” (Ésa. 60,2-3). „Ki ne tisztelne téged, Urunk! És ki ne dicsőítené a te nevedet? Mert csak egyedül vagy szent. Mert eljőnek mind a pogányok (a népek mind) és lehajolnak (és leborulnak) előtted” (Jel. 15,4). És mindez: „lészen az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből” (Mik. 4,1-2). És a mennyben: „hatalmas hangok szólaltak meg: „A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké” (Jel. 11,15).

970 Isten: „A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától…” (Jób. 36,15). Jób is ezt vallja magáról:  „Mert megmentem a kiáltozó szegényt, és az árvát, akinek nem volt segítsége” (Jób. 29,12).

971 Mert Ő: „számon kéri a vérontást, a kiontott vért, megemlékezik róluk, nem feledkezik el a szegények, a szerencsétlen nyomorultak, elnyomottak sóhajáról, jajkiáltásáról” (Zsolt. 9,13). És: „A szegények, elnyomottak, szerencsétlenek, gyöngék, szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma, elnyomása, pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása miatt. A nyomorultak, a segítségre szoruló, szegény, nincstelen koldusok nyögése, sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása miatt most azonnal felkelek, azt mondja az Úr, Jahve az Örökkévaló. Biztosságba helyezem, és segítséget, szabadulást, biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget, egészséget, megtartást adok mindenkinek, aki arra sóvárogva vágyik, és megszabadítom azokat, kiket tőrbe ejtett az ellenség,  és bizalmat gerjesztek bennük” (Zsolt. 12,6).                                                      

972 Így hangzott a prófécia, amely most beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik” (Ésa. 60,6).

973 Dávid így folytatja: „Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod, záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod. [Héber szerint: (ráváh): Bőségesen megöntözöd, átitatod, (telem): barázdáit, és (gəḏúḏáh gəḏúḏ): mélyedéseiben a (náḥéṯ):  göröngyöt, a rögöt szétlapítod, (rəḇíḇím): bőséges záporral (múḡ): megpuhítod, és elmállasztod. (cemaḥ): Sarját, termését (báraḵ): megáldod, és javaidból részesíted]. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, [(ṭôḇ): áldásoddal], és a te nyomdokaidon, a Te [(maʿəgál): utadon]  a kövérség [(dešen): termékenység, bőség] fakad [(ráʿap̄): csepeg, harmatoz]; Csepegnek [(ráʿap̄): harmatoznak] a puszta legelői és a halmokat vígság [(gíl): örvendezés, ujjongás] övezi. A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek [ujjonganak] és énekelnek” (Zsolt. 65,11-14). És Dávid így folytatja: „Énekeljetek az Úrnak hálaadással, (zengjetek hálaéneket az Úrnak, Jahvénak az Örökkévalónak) pengessetek hárfát (énekeljetek hárfakísérettel) a mi Istenünknek! Aki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára (esőt bocsát a földre), és füvet sarjaszt a hegyeken” (Zsolt. 147,7-8). Ő az: „Aki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. Aki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből” (Zsolt. 104,13-14). És hogy milyen esőt küld az Úr, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, az én igém is, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, és eléri célját a hová, és amiért küldöttem” (Ésa. 55,10). És: „A föld megadja az ő gyümölcsét (meghozza termését): megáld minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsolt. 67,7). „Békességet ad határainknak, megelégít minket a legjobb búzával” (Zsolt. 147,14). És a feltétel: „Ha az én rendeléseim szerint jártok, (és éltek) és az én parancsolataimat megtartjátok, és azokat megcselekszitek: Esőt adok néktek idejében, és a föld megadja az ő termését, a mező fája is megtermi gyümölcsét. És a ti cséplésetek ott éri a szüretet, és a szüret ott éri a vetést, és elégségig ehetitek kenyereteket, és bátorságosan (és biztonságban) lakhattok a ti földeteken. Mert békességet adok azon a földön, hogy mikor lefeküsztök, senki fel ne rettentsen; és kipusztítom az ártalmas vadat arról a földről, és fegyver sem megy át a ti földeteken” (3 Móz. 26,3-7).„És reád szállnak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára” (5 Móz. 28,2).

Dávid imában vallja meg az Úr ígéreteit: „Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százsorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. (Marháink legyenek kövérek), ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utcáinkon. Boldog nép az, amelynek így van dolga; boldog nép az, amelynek az Úr az ő Istene” (Zsolt. 144,13-15). Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld terméséből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon” (Ésa. 30,23).

974 És így folytatódik a prófécia: „megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei” (Móz. 12,3). És az Újszövetség jelenti ki, hogy kiről szól a prófécia: „… fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11). Hiszen: Ő a Messiás, a Szabadító. Ő az, aki a Seregek Ura nevét viseli, vele egy. Neve lényét jelenti ki. Úr = lehetőségeinek nincs korlátja. Aki az Atya jobbján ül, vagyis dicsőséges létmódban van. (Jubileumi kommentár). Ő: „az egyetlen, aki megmentheti az embereket, és Jézus neve az egyetlen hatalom a világon, ami üdvözíthet bennünket]. (Csel. 4,12).

975 Az Úr az: „Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): számos, hatalmas], végére mehetetlen dolgokat művel [(ḥéqer): kikutathatatlanul], és csodákat, amiknek száma nincsen [csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul]. (Jób. 5,9). Ő az: „Aki nagy [(gəḏóláh gáḏôl): hatalmas] dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, [(ḥéqer): kikutathatatlanul] és csodákat megszámlálhatatlanul” (Jób. 9,10). Igen: „Te vagy az Isten, aki csodát művelsz; megmutattad a népek között a te (erődet), és hatalmadat” (Zsolt. 77,15).„Mert nagy vagy Te és csodadolgokat művelsz; (csodákat teszel) csak te vagy Isten egyedül!” (Zsolt. 86,10). Hát: „Magasztaljátok az uraknak Urát; mert örökkévaló az ő kegyelme. A ki nagy csodákat művel egyedül; mert örökkévaló az ő kegyelme” (Zsolt. 136,3-4).

976 És Dávid újra-és újra megvallja, hogy: „Áldott az Úr, Izráelnek Istene [(jəhóváh'ĕlóhím): Jahve, az Örökkévaló Isten] öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen! (Zsolt. 41,14). „Hát: „Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen” (Zsolt. 89,53). Igen: „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat” (Zsolt. 106,48). És: „Mindenki dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!” (Zsolt. 150,6). A mennyben, és a földön hangzik a megvallás: „Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké. És a négy lelkes állat monda: Ámen. És a huszonnégy Vén leborult és imádá az örökkön örökké élőt” (Jel. 5,13-14). „Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, hogy rátekintett népére, meglátogatta és megváltást szerzett neki, és megváltotta az ő népét” (Luk. 1,68)

Légy bőkezű!

 „A bőkezű ember meggazdagodik, és aki mást öntöz, maga is megöntöztetik / öntözést nyer”

 (Péld 11,25).