A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lettner Gábor:Győzelemre rendelve. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lettner Gábor:Győzelemre rendelve. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. december 15.

Lettner Gábor:Győzelemre rendelve


VAJON TELETÖMJÜK AZ ELMÉNKET SZEMÉTTEL, VAGY INKÁBB ÉRTÉKET HALMOZUNK FEL BENNE?

Tisztaság és szentség. Amikor megtérésem előtt meghallottam ezeket a szavakat, az alábbi képek jutottak eszembe: hideg cellák, kemény priccs és durva pokróc, korai kelés, ápolt körmök, némaság, semmi vicc, semmi szex, szigorú tekintetek.

Mindezek annyira távol álltak tőlem és olyan idegenül hangzottak, hogy semmiféle vágy nem ébredt bennem, hogy törekedjek a tisztaságra. Sőt, épp ellenkezőleg. Mindemellett, ha hittem is valamiféle erkölcsi, lelki tisztaságban, az olyan elérhetetlennek tűnt számomra, amit meg sem próbáltam teljesíteni, mert úgysem sikerült volna. Aztán később Isten természetesen rávilágított arra, hogy neki teljesen más elképzelése van ezekről a dolgokról. Valami sokkal jobb, sokkal teljesebb, valami, ami életigenlő, ami tele van értékekkel, célokkal. Valami, ami megélhető és nem utópisztikus.

Kudarc, vagy siker?
Manapság viszont minden ez ellen a tökéletes terv ellen támad érzelmi, gondolati, testi és lelki vonatkozásban egyaránt. Mert a tisztaság nem csak a szexualitásról szól (mint ahogy talán jó néhányan egyből erre gondolnak), hanem az egész emberről. Minden azt igyekszik elérni, hogy Isten jó és tökéletes terve az emberrel meghiúsuljon, hogy tisztaság helyett hamis gondolatok, tekintetetek, érzések és tettek legyenek. A következmények ismertek: szégyenérzet, vád, kárhoztatás.

Ha ez mind igaz, akkor vajon lehet ez ellen valamit tenni, vagy bele kell törődni, hogy ezen a területen vesztesek vagyunk a világgal szemben? Vajon kudarcra vagyunk ítélve? Ha őszinték akarunk lenni, be kell ismernünk, hogy a tisztaság területén sokszor vallottunk már kudarcot annak ellenére, hogy többször is megfogadtuk: na majd most…

E sorokkal nem az a célom, hogy egy újabb „na majd most” felbuzdulást érjek el. Sokkal inkább az, hogy olyan utat mutassak, ami kivezet abból a káoszból, ami ma a világban és a fejekben van, ami eligazít, ami felnyitja a szemeket és az értelmet, hogy meglássuk: életünk ezen területén is sikeresek lehetünk.

A tisztaság nem állapot
Az első dolog, amit le kell szögeznünk: a tisztaság nem egy állapot. A tisztaság többet jelent annál, hogy nem teszünk bizonyos dolgokat. A tisztaság egy hozzáállás, mindennapi döntések sorozata. A mi döntésünk. Jézus a megváltáson keresztül olyan hatalmat adott a kezünkbe, mely által meghozhatjuk azokat a döntéseket, melyek eredményeként nem kell a testi-lelki vágyainktól hajtva űzött vadként állandóan menekülnünk, vagy az ösztöneinknek engedve legyőzöttnek lennünk. A döntés a mi fejünkben és a szívünkben kezdődik el. Ott, hogy kimondjuk: tiszta gondolatokat, érzéseket, szavakat és tetteket akarunk megélni az életünkben.

A legtöbbünk talán csak egyféle tanítást hallott a tisztasággal kapcsolatban, ami arról szólt: „Ne tedd meg!” Az igazság az, hogy ez a felszólítás önmagában még kevés arra, hogy bármiféle erőt kapjunk egy valóban tiszta élet megélésére. Ellenben amikor felismerjük, hogy mennyi mindent nyerünk a tisztaságon keresztül, akkor meg akarjuk majd tartani ezeket a dolgokat. Hadd soroljak fel ezek közül néhányat a teljesség igénye nélkül:
Szabadság a lelkiismeretben. Nem kell szégyenkezni, sajnálkozni.
Isten jelenlétének öröme (1Jn 3,21 „Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van Istenhez.”).
Isten életünkre vonatkozó céljainak követése.
Mások és önmagunk tisztelete.
Az önértékelésünk, a magunkról alkotott kép megerősödése.
Győztes mentalitás.
Ezek a dolgok külön-külön, önmagukban is értéket képviselnek, ami a te örökséged Istentől. Vedd el, tartsd meg és építsd be mindezeket az életedbe!

Támad a patás!
A második dolog, amivel foglalkoznunk kell, a gondolataink. Minden tettünk, szavunk innen indul ki. Itt születnek meg azok a dolgok, döntések, amik aztán teljességre jutva meghatározzák az életünk egy bizonyos szakaszát. Ezért nem mindegy, hogy mit engedünk be az elménkbe, hogy milyen gondolatok foglalkoztatnak, hogy miket tűrünk meg ahelyett, hogy kidobnánk azokat.

A bukáshoz vezető út sohasem úgy kezdődik, hogy berúgja az ördög az ajtót, és dörgő hangon így kiált: „Kísérteni jöttem!” Nem. Mindig csendben, a gondolatainkon keresztül támad. Ez életünk azon területe, ahol valódi csata dúl, mert akinek átadod a gondolataidat, az fog uralkodni a szíveden, a szavaidon, a testeden és a tetteiden.

Dávid király fiatal korában jól tudta, mit jelent a tisztaságért harcolni (sajnos ezt később egyszer elfelejtette), mert így írt: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” (Zsolt 119,9).

Amikor Isten életet adó és világokat teremtő szavával töltöd meg az elmédet, akkor a lehető legjobb dolgot teszed annak érdekében, hogy a gondolataid tiszták maradjanak. Bátorítok mindenkit, hogy „habzsoljuk” Isten szavát. Tanuljuk meg, írjuk le, mondjuk ki, emlékeztessük rá magunkat! Amennyire erős bennünk Isten szava, annyira leszünk mi magunk is erősek. Jézus azt mondja, hogy a beszédünk elárul minket, mert nem tudunk mást mondani, mint ami a szívünkben van. Figyeljük meg a szavainkat! Milyen dolgokról beszélünk a hétköznapokban? Milyen gondolatok töltik ki a napjainkat? Ezeknek hány százaléka köthető valamilyen módon Istenhez?

A bibliai Jákob ismert egy nagyon fontos igazságot, és aszerint cselekedett: a párzó juhok elé tarka vesszőket tett, hogy párzás közben azt nézzék. Így a megfogant bárányok szintén tarkák lettek. Hogy a tarka vesszők és a fogantatás mennyire vannak összefüggésben a mai biológia állása szerint, azt nem tudom, de a történet rámutat egy szellemi törvényszerűségre: amit nézünk, az fog megfoganni bennünk. Ha pletykákat hallgatunk, pletykásak is leszünk. Ha kétértelmű (vagy inkább egyértelmű) vicceket hallgatunk, az a beszéd fog megragadni bennünk. Ha a neten félreérthetetlen pózban levő meztelen hölgyeket vagy férfiakat nézegetünk, akkor az fogja a gondolatainkat kitölteni. A döntés a miénk: teletömjük az elménket szeméttel, vagy inkább értéket halmozunk fel benne?

Mi vagyok én, kocka?
Pál apostol egyik jó tanácsa így hangzik: „Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat és így gyökeresen változzatok meg!” (Róm 12,2) Szó szerint azt mondja itt Pál, hogy ne vegyük fel ennek a világnak a gondolkozási formáját, ne idomuljunk hozzá, ne legyünk olyan formájúvá. Helyezkedjünk szembe mindazzal, ami el akar minket sodorni Jézustól, ami bele akar préselni egy kocka formába, vagy negatív irányba befolyásol! Csak a döglött halakat sodorja az ár, az élők szembe úsznak azzal. Márpedig Isten minket az életre hívott el, nem a sodródásra.

Másik jó tanácsa Pál apostolnak, hogy: „Fuss el a fiatal kor kívánságai elől, és maradj távol tőlük!” (2Tim 2,22) Emlékszem, egyszer lelkigondoztam egy fiatalembert, akinek problémái akadtak a szexualitás területén. Gondolataiban és álmaiban mindig pucér hölgyek jelentek meg. Aztán kiderült, hogy iskolába menet minden nap a buszmegállóban megnézegette az újságárusnál kittet 18-as karikájú újságokat… Így minden érthetővé vált. Inkább futnia kellet volna, nem nézelődni, hisz Jézus is azt mondta Péternek: „Legeltesd a juhaimat!” és nem azt, hogy legeltesd a szemeidet…

Ki ül a kapukban?
De mi van akkor, ha már szeméttel vannak tele a gondolataink, vagy úgy vagyunk, mint az előbb említett fiú? Sajnos rossz hírem van: mindaz, amit beengedtünk a szívünkbe, gondolatainkba, ki fog hatni az érzéseinkre, meg fog nyilvánulni a szavainkban, és látszani fog az életünkben. Ezt nem tudjuk elkerülni, ugyanis ez fogant meg bennünk. Sőt, talán már érezzük is a hatását és rajtunk kívül érzi a környezetünk is, mely talán (biztos) szenved is tőle. Viszont van egy jó hírem is. Nem kell ennek így maradnia. Van megoldás a megváltáson keresztül. Isten kegyelme, Jézus vére képes arra, hogy a bennünk levő szemetet eltakarítsa, és tiszta dolgokat hozzon elő. Ehhez kell az őszinte szembenézés önmagunkkal, az elkövetett bűnök megvallása, Jézus nevének a segítségül hívása. Isten pedig hűséges és igaz, megbocsájtja minden bűnünket, ha mi azokat megvalljuk.

Persze itt még nem ér véget a történet. A szemünk, a fülünk mintegy kapui a gondolatainknak, ezért nem mindegy, hogy ki ül a kapukban. A várost az uralja, aki a kapukat birtokolja. A szívünket, a gondolatainkat az uralja, aki a szemünket, a fülünket. Jób szövetséget kötött a szemével, hogy nem tekint idegen asszonyra. Saul király elengedte a füle mellett a károgó, becsmérlő szavakat. Nekünk is lehetőségünk van erre, hogy ne nézzünk meg mindent a neten, az újságárusnál, vagy az utcán. Lehetőségünk van arra, hogy elfussunk a trágár beszédek elől, hogy ne vegyünk részt mások kibeszélésében, hogy egyenesek és korrektek legyünk önmagunkhoz és másokhoz is. Az ifjú József Egyiptomban, Potifárné csábításakor így tett. Bár (néha) szégyen a futás, de (néha) igen hasznos. Lehetőségünk van arra, hogy a gondolataink, az érzéseink tiszták maradjanak, hogy az az érzés, érzelemvilág legyen bennünk, ami Jézust is jellemezte. Hiszem, hogy a megváltáson keresztül Isten fantasztikus lehetőséget adott arra, hogy az ő természete legyen bennünk.

Ehhez a természethez tartozik az önuralom is. Várfal nélküli városhoz hasonlítja a Biblia azt az embert, akinek nincs uralma a saját lelkén. Azon a városon az ellenség keresztül-kasul jár, és mindent elrabol, kifoszt. Bármilyen hatalmas harcos ülhet a kapuban, ha nincs várfal. Ülhet Jézus a tested kapujában, ha nincs semmi kontrolod magad felett. Ez a te feladatod. Az ördög egyik fegyvere, hogy akaratgyenge emberekké próbálja formálni a fiatalokat. Az elkényeztetés, a mindennel ellátás, a fogyasztói társadalom mind-mind a küzdeni akarást öli ki ebből a mostani generációból.

Győzelemre rendelve
Meggyőződésem, hogy Isten győztes életre akar vezetni minket. Nem bukásra, nem vesztésre, nem letargiára, nem depresszióra, nem tisztátalanságra lettünk megváltva, hanem a nagybetűs ÉLET-re. Ez az örökségünk, ez a jutalmunk, ez Isten ajándéka számunkra. A kérdésem most ez: szeretnénk ezt az életet? Ha igen, akkor tegyük meg az alábbi dolgokat:
döntsük el, hogy tiszta életet akarunk élni;
valljuk meg Jézusnak a gyengeségeinket, bukásainkat;
töltsük meg az elménket Isten szavával;
ültessük Jézust a testünk kapujába, hogy uralja a szemünket és a fülünket;
kerüljük el azokat a helyzeteket, amik beszennyezhetnek, ne vegyünk részt bennük;
uralkodjunk a testünk és a lelkünk felett.
Egy dolgot ne feledjünk: ennek a harcnak sosem lesz vége itt a földön, mert ismerjük az ördög szándékait. Mindig arra fog törekedni, hogy elbuktasson, hogy valahogy eltérítsen minket Isten tervétől. Port akar hinteni a szemünkbe, hogy ne lássuk meg a valóságot: győzelemre lettünk rendelve!http://eloviz.epk.hu