Luk. 3,1 Tibériusz császár [[jelentése: a Tiberből, mint a folyók istenéből; Cézár] uralkodásának [kormányzásának] tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius [Jelentése: tengerből való] Pilátus [jelentése: hajítódárdával ellátott; a felfegyverzett] volt a helytartó [kormányzó]. És Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett; a pogányok körzete] negyedes fejedelme Heródes [jelentése: hősies].
Iturea [jelentése: nomádok földje; túl a határokon] és Trakhónitis [jelentése: vad, köves, sziklás vidék; göröngyös terület] tartományának pedig negyedes fejedelme az ő testvére Filep [jelentése: aki a lovakat //a testi erőt// kedveli]. Abiléné [jelentése: keserűség, szenvedés ligete, siratóhely] negyedes fejedelme meg Lisániás [jelentése: a fájdalom, szomorúság feloldója, a gondok összetörője; ami elhajtja a bánatot; bánatot elűző; gondűző, fájdalmat csillapító].
Luk. 3,2 Annás [jelentése: az Úr kedvezett, könyörült, nagylelkűen adott] és Kajafás [jelentése: kőfaragó; elnyomás] főpapsága alatt [papi fejedelmek idején], lőn [szólt] az Úrnak [Istennek] szava [(réma): megnyilatkozás, kijelentés, Igéje] Jánoshoz, [jelentése: az Úr megkegyelmezett]. A Zakariás fiához [jelentése: Jahve megemlékezett róla], a pusztában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagban].
Luk. 3,3 És méne [elindult] a Jordán [jelentése: az alájövő, a lefelé folyó, siető; lejövő] mellett lévő minden tartományba [bejárta a Jordánt környékező egész vidéket] prédikálván [és hirdette] a megtérést [a más felismerésre térést jelképező bemerítést; (gondolkozás megváltoz(tat)ását)] a bűnöknek bocsánatára [eltörlésére, (hamartia) a cél elvétésének megbocsá¬tására; (apheszisz): elengedés, elbocsátás, szabadon bocsátás; megbocsátás]*
*Ő az, akinek születését, feladatát és nevét, angyal jelentette be atyjának, Zakariásnak: „Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak” (Luk. 1,13).
Ő az, aki gyermekkorától fogva a pusztában élt: „A kis gyermek pedig nevekedik és erősödik vala szellemben; és a pusztában [sivatagban; sivár, elhagy(at)ott, magányos helyen] vala [élt; tartózkodott] mind ama napig, amelyen megmutatta magát [bemutatkozott] az Izráelnek [amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben; amelyen szolgálatba lépett]” (Luk. 1,80.)
Így ír Máté bemerítő János szolgálatáról: „Azokban a napokban pedig eljöve [megjelent; fellépett; feltűnt] Bemerítő János [jelentése: az Úr megkegyelmezett], aki prédikál vala [és ezt hirdette, tanítván] Júdea pusztájában [a Júdeai-sivatagban].
És ezt mondja [és így prédikált] vala: Térjetek meg [térjetek új felismerésre, változtassátok meg gondolkozásmódotokat; térjetek, forduljatok vissza Isten felé] mert elközelített a mennyeknek országa [királysága, uralma]” (Mát. 3,1-2).
Már a prófétákon keresztül is megtérésre hívja Isten népét: „Így szól a Seregek Ura (JHVH: Jehova), Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útjaitokat és cselekedeteiteket (tetteiteket), és veletek lakozom e helyen (és, akkor megengedem, hogy ezen a helyen tartózkodjatok)!” (Jer. 7,3).
„Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál (erőtlenné lettél) álnokságod (igazságtalanságod, az Ige hiánya) miatt! Vigyetek veletek beszédeket (logion: Ige, kijelentés), és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok néki: Végy el minden álnokságot (Bocsáss meg minden igazságtalanságot)! És fogadd el (szívesen) azt, ami jó, és ajkaink tulkaival áldozunk néked” (Hós. 14,2-3)
„Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek!” (Ámós. 5,4)
„Térjetek az én dorgálásomhoz (elenkhosz: bizonyítékomhoz); ímé közlöm veletek (én kiárasztom rátok) az én lelkemet (pnoé: Életet adó erő), tudtotokra adom néktek (megismertetem veletek) az én beszédemet” (logosz: igéimet)” (Péld. 1,23).
Az Evangélium pedig kijelenti, hogy kit ismertet meg az Úr: „És az Ige (logosz) (hús)testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal” (Ján. 1,14)
Luk. 3,4 Amint meg van írva Ézsaiás próféta [jelentése: Jahve az üdvösség; az Úr segít] beszédeinek [(logosz): Írott Ige] könyvében, ki ezt mondja: (Segély)kiáltónak szava [hangja szól] a pusztában [(erémosz): magányos, elhagyatott sivatagban]: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek [tegyétek egyenessé] az ő ösvényeit.
Luk. 3,5 Minden völgy [(pharanx): rés, szakadék] betöltetik [minden szakadékot töltsetek fel; Teljék be min¬den hasadék]. Minden hegy és halom [(búnosz): domb, magaslat] megalacsonyíttatik [hegyet és halmot hordjatok el]. És az egyenetlenek [(trakhüsz): egyenetlen, göröngyös, durva; sziklás, zátonyos] egyenesekké [az elgörbült, kanyargós út egyenessé], és a göröngyös utak simákká lesznek;
Luk. 3,6 És meglátja minden (hús)test az Istennek szabadítását [megmentő hatalmát; üdvösségét; Üdvözítőjét]*
*Ézsaiás így prófétál Bemerítő János szolgálatáról: „Egy szó (egy hang) kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útját (építsetek utat a pusztában az Úrnak), ösvényt egyengessetek (készítsetek egyenes utat) a kietlenben a mi Istenünknek!
Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon (süllyedjen le), és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává (és a dombvidék síksággá).
És megjelenik az Úr dicsősége, és minden (hús)test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt (az ÚR maga mondja ezt)” (Ésa. 40,3-5).
Bemerítő János a farizeusok kérdésére, hogy ki ő, így válaszol, kijelentve, hogy az Ézsaiás által mondott prófécia őbenne teljesedett be: „Monda: Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ézsaiás próféta” (Ján. 1,23).
És Ézsaiás prófétál a Megváltóról, és a megváltásról, vagyis az Útkészítő utáni eseményről: „Halld őrállóidat! Felemelik szavukat (hangosan kiáltanak), ujjonganak egyetemben, mert (saját szemükkel) szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr (hogy visszatér az ÚR a Sionra (Szión): képletesen: a harcos vagy a diadalmas Egyház)!
Ujjongva (vígan) énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai (jərúšáliam: békesség alapja), mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet (gá'al): visszavásárol, visszavált, kiváltja Isten az ő népét). Feltűrte (kinyújtotta) az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt (minden nép szeme láttára), hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!” (Ésa. 52,8-10)
Dávid is a Megváltóról, és a megváltásról prófétál: „Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett (mert csodákat tett); megsegítette őt az ő jobb keze (szabadulást szerzett jobbja) az ő szentséges karja. Tudtul adta az Úr az ő szabadítását (megmutatta szabadító erejét); a népek előtt megjelentette (nyilvánvalóvá tette) az ő igazságát.
Megemlékezett az ő kegyelméről és Izráel házához való hűségéről (hűséggel és szeretettel gondolt Izráel házára); látták a föld határai mind (és látták a földön mindenütt) a mi Istenünknek szabadítását” (Zsolt. 98,1-3)
Luk. 3,7 Monda azért a sokaságnak [tömegnek], amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák [(ekhidna): mérges kígyók] fajzati [ivadékai], kicsoda intett meg [ki figyelmeztetett] titeket, hogy a bekövetkező [az eljövendő] harag [a fenyegető megtorlás] elől meneküljetek [fussatok]?
Luk. 3,8 Teremjetek azért megtéréshez [a más felismerésre téréshez; a gondolkozás megváltozásához] méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi (ős)atyánk! Mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat [életre kelthet] fiakat [gyermekeket; utódokat] Ábrahámnak.
Luk. 3,9 Immár pedig a fejsze is rávettetett [rá van fektetve] a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó [nemes; kitűnő] gyümölcsöt [termést] nem terem, kivágattatik, és a tűzre vettetik [dobatik]*
*Máté bizonyságtételéből kerül kijelentésre, hogy kiknek mondja ezt Bemerítő János: „Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek Őhozzá, hogy bemeritkezzenek, monda nékik: Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai]! Kicsoda intett meg [figyelmeztetett] titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek [fussatok]? Teremjetek hát megtéréshez [a gondolkozásmód-megváltoztatáshoz, az új felismerésre téréshez, az Isten felé forduláshoz] illő [méltó] gyümölcsöket.
És ne gondoljátok [ne véljétek], hogy így szólhattok [arra hivatkozhattok; így gondolkozhattok] magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy [képes, hatalmas az] Isten eme kövekből is támaszthat fiakat [van ereje, hatalma, képessége, hogy gyermekeket keltsen életre] Ábrahámnak.
A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó [nemes] gyümölcsöt nem terem, kivágattatik, és tűzre vettetik [tűzbe dobnak (hajítanak)]” (Mát. 3,7-10).
Az Úr Jézus is így szól a farizeusokhoz, szintén viperák fajzatának nevezve őket, amikor azt mondják, hogy Ő Belzebub által űzi ki a démonokat: „Mérges kígyóknak (viperák) fajzatai (ivadékai), mi módon (hogyan) szólhattok jókat (gonosz létetekre), holott gonoszak (káros, veszélyes, ártalmas, ellenségek) vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj (mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj)” (Mát. 12,34).
És megismétli az Úr a kijelentést: „Kígyók, mérges kígyóknak (viperák) fajzatai (ivadékai), miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését (hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől)?” (Mát. 23,33).
A hitetlen zsidókhoz is így szól az Úr Jézus, és egyben minden szándékosan hitetlen embernek szól a kijelentés: „Ti az ördög (vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (származtok), és a ti atyátok kívánságait (vágyait tudjátok) akarjátok (vagytok képesek) teljesíteni.
Az emberölő (embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (alétheia: az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (alétheia: az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)
Luk. 3,10 És megkérdé őt a sokaság [a tömeg], mondván: Mit cselekedjünk tehát?
Luk. 3,11 Ő pedig felelvén, monda nékik: Akinek két köntöse [ruhája] van, egyiket adja annak [ossza meg azzal], akinek [egy] nincs; és akinek van eledele [étele], hasonlókép cselekedjék [ossza meg azzal, akinek nincs].
Luk. 3,12 És eljövének a vámszedők [vámosok] is, hogy bemerítse őket, és
mondának néki: Mester [tanító], mit cselekedjünk [mit tegyünk]?
Luk. 3,13 Ő pedig monda nékik: Semmi többet ne követeljetek [Semmivel se hajtsatok (szedjetek) be többet annál, azon felül, mint amennyi jogos], mint ami előtökbe rendeltetett [mint amennyi meg van szabva; ami rendelve van; ami elő van írva].
Luk. 3,14 És megkérdék őt a vitézek [katonák] is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk [mi pedig mit tegyünk]? És monda nékik: Senkit se háborítsatok [bántalmazzatok; se ne erőszakoskodjatok; (zaklassatok); Senkinek fenyegetésére ne legyetek; Senkit se félemlítsetek meg; Senkit se vádoljatok hamisan], se ne patvarkodjatok [meg ne zsaroljatok]; és elégedjetek meg zsoldotokkal; [ellátásotokkal].
Luk. 3,15 [A nép nagyon nyugtalan volt, és] mikor pedig a nép [reménykedve; feszülten] várt és szívükben [bensőjükben] mind azon gondolkoztak [egyre azt fontolgatták; azon töprengtek; és mindenki tanakodott] János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus [a Messiás];
Luk. 3,16 Felele János mindeneknek [mindnyá¬juknak], mondván: Én ugyan vízbe merítelek be titeket; de eljő [valaki], aki nálamnál erősebb [hatalmasabb], akinek nem vagyok [elég] méltó, hogy sarujának kötőjét [saruszíját] megoldjam [kifűzzem]: az majd bemerít titeket Szent Szellembe és tűzbe:
Luk. 3,17 Kinek szórólapátja [(ptüon): gabona szórására, vagyis a gabonaszem és a pelyva elkülönítésére használták] kezében van, [hogy rendet teremtsen szérűjén] és [teljesen] megtisztítja szérűjét; és a gabonát [a búzát] az ő csűrébe [magtárába] takarja [gyűjti], a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.
Luk. 3,18 És még sok [más tanítással hirdette a népnek az üdvösséget] egyebekre is intvén [buzdította; bátorította; tanította] őket, hirdetve az Evangéliumot [a győztes hadvezér érkezésének örömhírét] a népnek*
*János apostol bizonyságtétele Bemerítő Jánosról: „És ez a János tanú(bizony)ságtétele [tanúsága], amikor a zsidók [júdeaiak] papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Kicsoda vagy te? És [erre] megvallá és nem tagadá; és megvallá, hogy: Nem én vagyok a Krisztus [a Messiás].
Felele nékik János, mondván: Én [csak] vízbe merítek be; de köztetek van [áll az], akit ti nem ismertek. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízbe merítsek, az mondá nékem: Akire látod a Szellemet leszállani és rajta megnyugodni, Ő az, aki bemerít Szent Szellembe. És én láttam, és bizonyságot (tanúságot) tettem (arról), hogy ez (Ő) az Isten Fia” (Ján. 1,19-20.26.33-34)
A feltámadott Úr parancsa a tanítványainak: „És velük összejővén (és együtt volt velük), meghagyá (megparancsolta) nékik, hogy el ne menjenek (ne távozzanak el) Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízbe merített be, ti azonban Szent Szellembe fogtok bemeríttetni nem sok nap múlva (nemsokára).
És vesztek erőt, minekutána a Szent Szellem eljő reátok: és (azután) lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,4-5.8)
És ez így következett be: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának (ugyanazon a helyen). És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése (hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből), és eltelé (amely betöltötte) az egész házat, ahol ülnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül (majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre). És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni (beszélni) más (különféle) nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniok” (Csel. 2,1-4).
És a Szent szellembe való bemerítés pünkösdtől kezdve folyamatosan történik. Pál apostol így prédikál Bemerítő Jánosról: „Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek bemerítését prédikálta (hirdette) Izráel egész népének. És mikor be akará végezni János az ő tisztét (pályafutását), monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját” (Csel. 13,24-25)
Az apostol Efézusban talált tizenkét hívőt, és így beszélt hozzájuk: „Monda pedig Pál: János, amikor bemerített, megtérést követelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.
Mikor pedig ezt hallák, bemerítkeztek az Úr Jézusnak nevébe. És mikor Pál reájuk vetette (rájuk tette) kezét, szálla a Szent Szellem ő reájuk; és szólnak vala (különböző) nyelveken, és prófétálnak vala. Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten” (Csel. 19,4-7)
Luk. 3,19 Mikor pedig Heródes, a negyedes fejedelem, megfeddetett ő tőle [felelősségre vonta; megintette; megrótta] Heródiásért, az ő testvérének, Filepnek [az ő testvérének] feleségéért és mindama gonoszságokért [gonosz tettéért], amiket Heródes cselekedett [tett; elkövetett],
Luk. 3,20 Ez még azzal tetézte mindezeket, hogy Jánost tömlöcbe vetteté [börtönbe csukatta]*
*Márk részletesen ír Bemerítő János sorsáról: „Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala (és bilincseltette meg a) börtönben Jánost, Heródiás miatt (Heródiásnak kedvéért), Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
Heródiás pedig (ezért megharagudott rá, és) ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheti. Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá (és védelmébe vette) őt; és ráhallgatván (gyakran zavarba jött, és), sok dologban követi, és örömest (szívesen) hallgatja vala őt.
De egy alkalmatos nap (a kedvező alkalom) jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak (főembereinek), vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, és ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom néked. És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is.
Az pedig (a leány) kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Bemerítő János fejét. És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Bemerítő János fejét egy tálban.
A király pedig, noha igen megszomorodék, (de) esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak (lefejezte Jánost) a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a (ptóma: holttest, tetem) testét, és (egy) sírba tevék (sírboltba helyezték)” (Márk. 6,13-29).
Mert azt mondta neki Bemerítő János, idézve Isten Igéjét: „A te fiútestvéred feleségének szemérmét fel ne fedd; a te fiútestvérednek szemérme az” (3 Móz. 18,16)
„Ha pedig elveszi valaki az ő fiútestvérének feleségét: vérfertőzés(t követ el) az; az ő fiútestvérének szemérmét fedte fel; magtalanok (gyermektelenek) legyenek” (3 Móz. 20,21)
Luk. 3,21 Lőn [történt] pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és [mialatt] imádkozott, megnyilatkozik az ég,
Luk. 3,22 És leszáll Őreá a Szent Szellem [látható módon] testi ábrázatban, mint egy galamb [galambhoz hasonló testi alakban], és szózat lőn [és hang hallatszott a] mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes [szeretett] Fiam, te benned gyönyörködöm [elnyerted tetszésemet; benned telik kedvem (jó tetszésem)]!*
*A Máté írása szerinti Evangélium további részletekkel szolgál: „Akkor eljőve [érkezett] Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát Őáltala. János azonban visszatartja vala őt, [erősen ellenállt] mondván: Nékem kell [nekem van arra szükségem, hogy] általad bemerítkezzem [hogy te bemeríts engem], és [mégis] te jössz én hozzám?
Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most [hadd történjék ez most így], mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. [így illik teljesítenünk az egész igazságot]. Ekkor engede néki.
És Jézus bemerítkezvén [miután alámerítkezett], azonnal kijöve [feljött] a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő [János] látá az Istennek Szellemét alájőni mintegy galambot és Őreá szállani.
És ímé [az égből szózat hallatszott] egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm [akiben kedvem telik; kiben én megengeszteltettem]” (Mát. 3,13-17).
Márk bizonyságtétele így hangzik: „És lőn [történt] azokban a napokban, eljöve [odament] Jézus a galileai Názáretből, és be(alá)meríttette magát János által a Jordánban. És azonnal feljővén a vízből, látá az egeket megnyilatkozni [meghasadni], és a Szellemet, mint egy galambot [galamb alakjában] Őreá leszállani [és rajta megnyugodni].
És szózat lőn az égből [mennyekből pedig egy hang hallatszott]: Te vagy az én szerelmes [kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága] fiam, akiben én gyönyörködöm [tebenned telik kedvem; akiben én megengeszteltettem]” (Márk. 1,9-11).
Lukács is bizonyságot tesz: „Lőn (történt) pedig, hogy mikor az egész nép bemerítkezett, és Jézus is bemeríttetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég. És leszálla ő reá a Szent Szellem testi ábrázatban, mint egy galamb (galambhoz hasonló testi (szómatikó = személy alakjában), és szózat lőn (hang hallatszott) mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes (szeretett) Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Luk. 3,21-22)
János apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy miért kellett Bemerítő Jánosnak a bemerítés szolgálatát végezni: „És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék [nyilvánvalóvá (ismertté) legyen] Izráelnek [megismertessem Izraellel; kijelentessék Izraelben], azért jöttem én, aki vízbe meritek be. És [ezután] bizonyságot tőn [tanúsította] János, mondván: Láttam a Szellemet leszállani [leereszkedni] az égből, [mennyből] mint egy galambot [galamb alakjában]; és megnyugovék Őrajta [s rajta is maradt]” (Ján. 1,31-32).
Őbenne teljesedett be ez a prófécia is: „Ímé az én szolgám, akit gyámolítok (támogatok), az én választottam, akit szívem kedvel (akiben gyönyörködöm), Szellememet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek” (Ésa. 42,1)
Mert Ő az: „Akin az Úrnak Szelleme megnyugszik: bölcsességnek és értelemnek Szelleme, tanácsnak és hatalomnak (erőnek) Szelleme, az Úr ismeretének és félelmének (szentség) Szelleme” (Ésa. 11,2)
Dávid így prófétált erről: „Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” (Zsolt. 2,7)
Luk. 3,23 Maga Jézus pedig mintegy harminc esztendős volt, mikor tanítani kezdett [amikor elkezdte működését, szolgálatát], ki, amint állítják vala [köztudomás (a hiedelem) szerint; amint vélték (gondolták)], a József fia vala [Jelentése: az Úr hozzáadott még], ez pedig a Hélié [Jelentése: felemelés, felmagasztalás; felmenetel; a felemelkedő],
Luk. 3,24 Ez Mattáté [Jelentése: ajándék, adomány. Isten ajándéka], ez Lévié [jelentése: körülfont, hordozott, ragaszkodás, csatlakozás, szövetség; egyesült], ez Melkié [jelentése: az én királyom], ez Jannáé [jelentése: Jahve meghallgat, Isten nyugszik], ez Józsefé,
Luk. 3,25 Ez Matthatiásé [Jelentése: Isten ajándéka, Jahve adománya], ez Ámosé [jelentése: derék, erős, férfias, bátor, merész], ez Naumé [jelentése: vigasztalás, megvigasztalt, vigasz, vigasztaló; segítség], ez Eslié [jelentése: elmenetelem, távol], ez Naggaié [jelentése: fényleni, sugározni, világosság, fényesség, megvilágosított, lantos; ütő],
Luk. 3,26 Ez Maáté [jelentése: ő jön; kicsinek, csekélynek lenni], ez Matthatiásé [Jelentése: Isten ajándéka, Jahve adománya], ez Sémeié [jelentése: messze híres; az Úr a meghallgatás; Jahve meghallgatta], ez Józsefé [Jelentése: az Úr hozzáadott még], ez Júdáé, [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz]
Luk. 3,27 Ez Joannáé [(ióannasz): az Úr megkegyelmez], ez Rhésáé [(résza): akarat vagy futás; Isten szegénye], ez Zorobábelé [(Dzorobabel): Babilon sarja; Babilonban nemzett, ültetett; Babilon szétszórtjai; idegen; Babilonba száműzött], ez Saláthielé [(Szalathiél): kértem Istent, akiért Istent kértem; megkérdeztem Istent], ez Nérié [(Néri): lámpa; az Úr az én lámpásom],
Luk. 3,28 Ez Melkié [jelentése: az én királyom: királyom az Úr], ez Addié [jelentése: dísz ékszer, öregkor], ez Hosámé [jelentése: [jelentése: jövendölés], ez Elmodámé [jelentése: ítélő Isten; Isten barát], ez Éré [jelentése: éber, vigyázó; figyelő, izgatott],
Luk. 3,29 Ez Jóséé [jelentése: felmagasztalt] (Jézusé), ez Eliézeré [jelentése: Istenem a segítség, Isten segítsége], ez Jórimé [jelentése: Jahve magasztos, félelem, tisztelet akit az Úr felmagasztalt], ez Mattáté [jelentése: ajándék, adomány], ez Lévié, [Jelentése: Kísér, kötődik. "csatlakozás" vagy "korona"; " összekötött, egyesített]
Luk. 3,30 Ez Simeoné [Jelentése: meghallgattatás, Isten meghallgatott. Akit hallanak, meghallgatott], ez Júdáé [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz], ez Józsefé [Isten gyarapítson, Ő megsokasít, sokasító, megsokasítás; Ő összegyűjt, bevon, elvesz; Az Úr hozzáadott még], ez Jónáné [jelentése: kegyelmes, kedves, jóindulatú Úr], ez Eliákimé, [jelentése: Isten által feltámasztott; Isten feltámaszt, vagy felállít]
Luk. 3,31 Ez Méleáé [jelentése: beteljesítő, teljesség, bőség, az Úr teljessége], ez Maináné [jelentése: számlálni, megszámlált; vigasztaló], ez Mattátáé [jelentése: Isten ajándéka], ez Nátáné [jelentése: az Úr adta], ez Dávidé [jelentése: szeretett, szerető; összekötő, egyesítő; főember],
Luk. 3,32 Ez Jesséé [jelentése: Isten embere], ez Obedé [jelentése: tisztelő, imádó; (Jahve) szolgája, rabszolga], ez Boázé [jelentése: vidámság, elbizakodottság; az erősé, benne erő van; bátorság, fürgeség, gyorsaság, erő; elevenség], ez Sálmoné, [jelentése: beburkolva, megvédve, árnyékolva] ez Naássoné [jelentése: varázsló, varázslás; jövendőmondó, jós, igéző],
Luk. 3,33 Ez Aminádábé [jelentése: Egy a herceg népéből], ez Arámé [jelentése: felmagasztalás, felmagasztalt], ez Esroné [jelentése: elsáncolt, körülzárt, körbekerített; erő v. tűz a magasból], ez Fáresé [jelentése: törés, repedés, bevágás, rés, hasadék, meghasonlás áttörés], ez Júdáé [jelentése: hálaadás, áldott, magasztalt, dicséret, magasztalás; bizonyságtevő; dicsőítve lesz].
Luk. 3,34 Ez Jákóbé [jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], ez Izsáké [jelentése: valaki nevet, nevető, vidám; bár rámosolyogna], ez Ábrahámé [jelentése: sokaság Atyja], ez Táréé [jelentése: elmulasztott, késleltetett, elhalasztás; állomás], ez Nákhoré [jelentése: fújtatva, lihegve, horkoló, horkanó; haragos; átfúró],
Luk. 3,35 Ez Sárukhé [jelentése: zsinór; venyige; befont, összekuszált], ez Ragávé [jelentése: barát, juhpásztor], ez Fáleké [jelentése: felosztás], ez Eberé [jelentése: túlfelől, odaát], ez Saláé [jelentése: kiküldetés, kiáramlás, vezeték, kifolyás; előjövő],
Luk. 3,36 Ez Kajnáné [jelentése: kovács, szerzemény, birtok, tulajdonos, gyermek], ez Arfaksádé [jelentése: kaldeusok földje; a pusztítás gyógyítója], ez Semé [jelentése: név, hírnév, dicsőség, tekintély], ez Noéé [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás; pihenés], ez Lámekhé [erős ifjú, harcos, győztes, hatalmas],
Luk. 3,37 Ez Mathuséláé [jelentése: hajítólövedékes férfi, a kard férfia; a magzat férfia], ez Énókhé [jelentés: felszentelés, felajánlás; kezdő; gyakorlott, tanult], ez Járedé [jelentése: a bosszúálló lejövetel], ez Mahalaléelé [jelentése: Isten dicsérete, Isten dicsérője; Isten dicséretre méltó, Isten dicsősége; pompa kifejtése], ez Kajnáné [jelentése: kovács, szerzemény, birtok, tulajdonos, gyermek],
Luk. 3,38 Ez Énósé [jelentése: ember, aki ellankadt; beteg, gyenge ember; halandó], ez Sethé [jelentése: kárpótlás" (pótlás; elrendelt, odahelyezett], ez Ádámé, [jelentése: a (vörös) földből való ember; a vörös] ez pedig az Istené.
