Róm. 9,1 Igazságot [valóságot] szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot [tanúskodik mellettem] a Szent Szellem által,
Róm. 9,2 Hogy nagy az én szomorúságom [keserűségem; bánatom] és szüntelen való [állandó; folytonos; szakadatlan] az én szívemnek fájdalma; [gyötrelme; kínja]
Róm. 9,3 Mert kívánnám, [óhajtanám] hogy én magam átok [alatt] legyek [Én magam kívánnék, ha lehetne, átokká lenni], elszakasztva [átkozottként távol] a Krisztustól az én atyámfiaiért, [testvéreimért; népemből valókért] akik rokonaim (hús)test szerint
Róm. 9,4 Akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség és a szövetségek [a végrendelet az egyoldalú szerződés: hagyatkozás] meg a törvényadás és az istentisztelet(i) [szent szolgálat] és az ígéretek [üzenet, hirdetés, értesítés; biztatás]
Róm. 9,5 Akiké az (ős)atyák, és akik közül való [származik] (hús)test szerint a Krisztus, aki mindeneknek felette örökké [a világkorszakokba (aionokba) nyúlóan] áldandó [imádni való] Isten [aki Isten mindenek felett] Ámen
Róm. 9,6 Nem lehet pedig, hogy meghiúsult [kudarcot vallott; megdőlt; megbukott; erejét vesztette] legyen az Isten beszéde (logosza) Mert nem mindnyájan izráeliták azok, kik Izráeltől valók
Róm. 9,7 Sem nem mindnyájan fiak, [Ábrahám gyermekei] kik az Ábrahám magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod
Róm. 9,8 Azaz, nem a (hús)testnek fiai az Istennek fiai; [nem a testi származás szerinti utódok Isten gyermekei] hanem az ígéret fiait [gyermekeit] tekinti [nevezi] magul
Róm. 9,9 Mert ígéretnek beszéde [logosza] ez: Ez időtájban [a maga idején; a megállapított vagy a megfelelő időben] eljövök, és Sárának (jelentése: hercegnő) fia lesz
Róm. 9,10 Nemcsak pedig [nemcsak Sárával történt ilyesmi], hanem Rebekával (a lebilincselő; hízelgő) is, ki egytől fogant méhében Izsáktól, a mi atyánktól
Róm. 9,11 Mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt [rosszat; hitványat] nem cselekedtek, [tehettek] hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése [szabad választása, amely nem a tettektől, hanem a meghívó akaratától függ] megmaradjon, [érvényesüljön] nem cselekedetekből, hanem az elhívótól,
Róm. 9,12 Megmondatott néki, [Rebeka ezt a kinyilatkoztatást kapta] hogy: A nagyobbik [az idősebb] szolgál [rabszolgája lesz] a kisebbiknek [fiatalabbnak]
Róm. 9,13 Miképpen meg van írva: Jákóbot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem [kevésbé szerettem, Jákób mögé helyeztem. Vagy: Jákóbot kiválasztottam, Ézsaut elvetettem]
Róm. 9,14 Mit mondunk tehát: Vajon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? [vajon hamisság van-e az Istennél?] Távol legyen!
Róm. 9,15 Mert Mózesnek (a vízből kihúzott, kimentett) ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek [irgalmazok; megszánom] annak, akinek kegyelmezek [irgalmazok; megszánok]
Róm. 9,16 Annakokáért tehát nem azé [a választás], aki akarja [aki erőlködik], sem nem azé [a jövő], aki fut [törtet], hanem a könyörülő Istené [Eszerint nem azon múlik a dolog, aki óhajtja, vagy törekszik, hanem Istentől, aki irgalmaz]
Róm. 9,17 Mert azt mondja az írás a fáraónak (meztelenség), hogy: Azért támasztottalak [állítottalak elő] téged [éppen arra rendeltelek (azért hagytam, hogy megmaradj)], hogy megmutassam [feltárjam azt, ami benn, belül van, a valódi lényeget] benned [rajtad] az én hatalmamat, [erőmet] és hogy [így] hirdessék az én nevemet az egész földön
Róm. 9,18 Annakokáért (következésképpen) akin akar, könyörül, akit pedig akar, megkeményít [megátalkodni (konokká válni) hagyja, és így alkalmatlanná válik Isten igéjének befogadására]
Róm. 9,19 Mondod azért nékem: Miért fedd [von mégis] hát engem? [felelősségre? (miért hibáztat; feddődik; büntet; haragszik; vádol) még mindig?] Hiszen az ő akaratának [szándékának] kicsoda állhat ellen?
Róm. 9,20 Sőt, inkább kicsoda vagy te, óh ember, hogy vitába [perbe] szállsz [feleselsz] az Istennel? Avagy mondja-é [megkérdi-e] a készítmény [az anyag; az alkotás; edény; gyuradék; agyagkészítmény] a készítőnek: [megmunkálójának; alkotójának; formálójának; gyúrójának] Miért csináltál [formáltál; alkottál] engem így? [ilyennek]
Róm. 9,21 Avagy nincs-e a fazekasnak hatalma az agyagon, [sáron] hogy ugyanazon gyuradékból [hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből] némely [az egyik] edényt tisztességre, [díszesre; ékességre; tisztes célra; megbecsült, értékes edénynek] némelyet [a másikat] pedig becstelenségre [közönségesre; éktelenségre; gyalázatra; dicstelenre; tisztességtelenre; nem becsült célra] formáljon? [készítsen]
Róm. 9,22 Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni, és hatalmát megismertetni [megláttatni; tudatni] kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte [elhordozta] a harag edényeit, melyek pusztulásra [veszedelemre; elveszésre] készíttettek [megértek; Szó szerint: le kell szerelni, azaz megszüntetni a régit és azután felszerelni, újat adni]
Róm. 9,23 És hogy megismertesse [megjelentse; megláttassa] az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, [eszközein] melyeket eleve [előre] a dicsőségre alkotott [amelyeket, (vagy: akiket) dicsőségének edényeiül – hordozóiul – készített el (jó)előre] mit szólhatsz ellene?
Róm. 9,24 Amire el is hívott minket [ilyen edényekül hívott el minket is] nemcsak a zsidók, hanem a pogányok [nemzetek] közül is
Róm. 9,25 Amint Hóseásnál (Jehova az üdvösség) is mondja: Népemnek nevezem, [hívom] amely nem volt az én népem [azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni] és szeretettnek [kedveltnek] azt, ami nem volt szeretett. [amelyet nem szeretek, szeretett (agapé) népemnek; és ki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak]
Róm. 9,26 És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni
Róm. 9,27 Ézsaiás (’Jahve szabadulás’ Jahve segít) pedig ezt kiáltja [fennszóval hirdeti] Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, mint a tenger fövenye, [homokja; akkor is csak] a maradék üdvözül
Róm. 9,28 Mert az Úr gyorsan beteljesíti szavát (logoszát), és teljes mértékben valóra váltja [és sietve megcselekszi az igét (logoszt)] a földön [miközben befejezéshez juttatja és megrövidíti a történést]
Róm. 9,29 És amint Ézsaiás előre megmondotta: Ha a Seregeknek Ura nem hagyott volna nékünk magot, olyanokká lettünk [hasonlóan jártunk volna; olyanná tétettünk] volna, mint Szodoma (égő tájék), és Gomorához (elmerülés; elsüllyedés) volnánk hasonlók
Róm. 9,30 Mit mondunk hát? Azt, hogy a pogányok, [nemzetek] akik a megigazulásra nem törekedtek [az igazságot nem követték], a megigazulást elnyerték [az igazságot megragadták; birtokul kapták], még pedig a hitből való megigazulást
Róm. 9,31 Izráel [a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [megigazulás] törvényét követte, [amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [megigazulás] törvényére [a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez]
Róm. 9,32 Miért? Azért, mert nem hitből keresték [akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [Megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak; gát, akadály] a beleütközés [botlás] kövébe
Róm. 9,33 Amint meg van írva: Ímé beleütközés [megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; KELEPCE; bűnre csábítás; eltántorítás; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba (kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [magát rábízza] nem szégyenül meg [nem fog csalódni]
