Róm 10. A TÖRVÉNY VÉGE KRISZTUS
Róm. 10,1 Atyámfiai, [testvérek] szívem szerint kívánom [óhajtom] és Istentől könyörgöm [imádkozom érte] az Izráel üdvösségét
Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [tanúskodom mellettük] hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [felismerés] szerint. [de ez a nem ismerők buzgósága]
Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik (nem rendelik) alá magukat]
Róm. 10,4 Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]*
Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által
Róm. 10,6 A hitből való [eredő; származó; fakadó] igazság [megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [Ne kérdezd] a te szívedben: [bensődben] Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz, [azért tudniillik] hogy Krisztust aláhozza; [lehozza]
Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [megy] le a [feneketlen] mélységbe? [alvilágba] Azaz, hogy Krisztust a halálból [holtak országából, halottaiból; halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza [visszahívja]
Róm. 10,8 De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [Ige; szó; (rhéma): kijelentés] a szádban [ajkadon] és a szívedben (a bensődben) van azaz [tudniillik] a hit beszéde, [igéje; szava] amelyet mi hirdetünk [prédikálunk]
Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered] az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust] és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [életre keltette] Őt a halálból, [halottak közül] üdvözülsz [vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz]
Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre [hogy üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]
Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül
Róm. 10,12 Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják
Róm. 10,13 Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. [üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyer]
Róm. 10,14 Mi módon [hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? [amíg nem hisznek benne] Mi módon hisznek [S hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló [igehirdető; tanító; hírnök] nélkül?
Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, [hirdetnék (tanítanák) az Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek; gyönyörűségesek] a békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt; evangéliumot] hirdetnek!
Róm. 10,16 De nem mindenek [mindnyájan] engedelmeskedtek az evangéliumnak [hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek [igehirdetésünknek]?
Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van”
Róm. 10,18 De mondom: [kérdezem] Avagy [vajon] nem hallották-e? Sőt [kétségen kívül] inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, [szózatuk; kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [lakott földkerekség végére] az ő beszédük (rémájuk: kijelentésük). [Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, [Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem] értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, goromba; értetlen; esztelen; oktalan; ostoba) nép ellen (nemzetség által)
Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. [megjelentem (kinyilvánítottam; «láthatóvá tettem» magam) azoknak, akik nem tudakozódtak (kutattak; nem is kérdezősködtek) utánam]
Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet [kitártam karjaimat] az engedetlenkedő [hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó, visszautasító; ellenem harcoló] néphez [népség felé]
