Róm. 10,1 Atyámfiai, [testvérek] szívem szerint kívánom [óhajtom] és Istentől könyörgöm [imádkozom érte] az Izráel üdvösségét
Róm. 10,2 Mert bizonyságot teszek felőlük, [tanúskodom mellettük] hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés [felismerés] szerint. [de ez a nem ismerők buzgósága]
Róm. 10,3 Mert az Isten igazságát [az Istentől eredő megigazulást] nem ismervén, [nem ismerték el; nem értették] és az ő tulajdon igazságukat [a maguk igazságos voltát] igyekezvén érvényesíteni, [elismertetni] az Isten igazságának [az Istentől eredő megigazulásnak] nem engedelmeskedtek [nem vetik (nem rendelik) alá magukat]
Róm. 10,4 Mert a törvény vége [bevégzése; végcélja; beteljesedése; megszűnése; befejeződése] Krisztus minden hívőnek igazságára [megigazulására annak, aki hisz]*
*Ugyanis: „… az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek.
Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.
Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,22-29)
Róm. 10,5 Mert Mózes a törvényből való [eredő] igazságról [megigazulásról] azt írja, hogy aki azokat cselekszi, [megtartja; betölti; teljesíti; megteszi] él azok által
Róm. 10,6 A hitből való [eredő; származó; fakadó] igazság [megigazulás] pedig így szól: Ne mondd [Ne kérdezd] a te szívedben: [bensődben] Kicsoda megy föl a mennybe? Azaz, [azért tudniillik] hogy Krisztust aláhozza; [lehozza]
Róm. 10,7 Avagy: Kicsoda száll [megy] le a [feneketlen] mélységbe? [alvilágba]* Azaz, hogy Krisztust a halálból [holtak országából, halottaiból; halottak közül, akikből hiányzik az élet] felhozza [visszahívja]**
*Mélységbe (ábüszszosz): - aljzat nélküli, feneketlen mélység. mély, (feneketlen) árok, szakadék. Egyidejűleg-elmerült. A lemerült káoszra utal. (Ugyanez a görög szó szerepel az 1 Mózes 1fejezet 2-es versében)
**És Péter apostol folytatja a kijelentést: „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott (hús)test szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint.
Így ment el a börtönben levő szellemekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Noé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc élet menekült meg a vízen át”
„Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint (hús)testben, de éljenek Isten szerint szellemben” (1 Pét. 3,18-20; 4,6)
Róm. 10,8 De mit mond? [tehát az Írás] Közel hozzád a beszéd [Ige; szó; (rhéma): kijelentés] a szádban [ajkadon] és a szívedben (a bensődben) van* azaz [tudniillik] a hit beszéde, [igéje; szava] amelyet mi hirdetünk [prédikálunk]**
*A törvény így prófétál a Krisztusba vetett hitről, és annak megvallásáról: „Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?
Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük? Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5 Móz. 30,11-14)
Mert azt hirdetjük, hogy: Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk.
Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,1-3)
**A hit beszéde pedig Isten Igéje: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd [evangélium], amely néktek hirdettetett” (1 Pét. 1,24-25)
Dávid is erről prófétál, kijelentve azt is, hogy ez által lehet csak újonnan születni: „Irgalmadból újjáéledek, s megtartom szád bizonyságait. Uram, a szavad (logosz) örökké megmarad, szilárd, mint az ég dicsősége” (Zsolt 119,88-89)
Róm. 10,9 Mert ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered] az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust]* és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [életre keltette] Őt a halálból, [halottak közül]** üdvözülsz [vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatást nyersz]
*Az Úr Jézus ígérete: „Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt” (Mát. 10,32)
**Azért mert: „… Őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,24)
„Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2,9-11)
De: „… tudtotokra adom néktek, hogy… senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által” (1Kor. 12,3)
Róm. 10,10 Mert szívvel hiszünk az igazságra [hogy megigazuljunk], szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre [hogy üdvözüljünk, vagyis hogy megszabaduljunk, megmeneküljünk]*
*Dávid minden üldözés közepette is így beszél: „Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék” (Zsolt. 116,10)
És ez nem változott az Újszövetségben sem, ahogy erről Pál apostol megvallást tesz: „Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a Szelleme van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hiszünk mi is, és azért szólunk” (2 Kor. 4,13)
Róm. 10,11 Mert azt mondja az írás: Valaki hisz Őbenne, meg nem szégyenül*
*Mert azt ígéri az Úr: „Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésa. 28,16)
És Dáviddal együtt vallhatjuk meg, hogy: „Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis Őbenne bízom én”
„Nem félek a rossz hírtől, erős a szívem, bízik az Úrban. Rendületlen a szívem, nem fél, végül megvetéssel nézek ellenségeimre” (Zsolt. 27,3; Zsolt. 112,7-8)
Róm. 10,12 Mert nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják*
*Mert Istennek igazsága jelent meg az Úr Jézusban: „Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is” (Róm. 3,22.29)
„Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15)
„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma = személlyé; egésszé) meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13)
„Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11)
„Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Eféz. 2,14)
Róm. 10,13 Mert minden [mindenki], aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. [üdvözül, vagyis: bűnbocsánatot. Megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólétet (bővölködést anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást nyer]*
*Már a próféták azt hirdették, hogy: „… mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)
Ezt a próféciát idézi Péter apostol a Szent Szellem kitöltése után: „És lészen, hogy mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, üdvözül” (Csel. 2,21)
És hogy ki az az Úr, akinek a nevét segítségül kell hívni, arról így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „…akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magukén és a miénken” (1 Kor. 1,2)
Róm. 10,14 Mi módon [hogyan] hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? [amíg nem hisznek benne] Mi módon hisznek [S hogyan higgyenek] pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló [igehirdető; tanító; hírnök] nélkül?
Róm. 10,15 Mi módon prédikálnak pedig, [hirdetnék (tanítanák) az Igét] ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mily szépek [ékesek; gyönyörűségesek] a békesség [vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás] hirdetőknek lábai, akik jókat [jó hírt; evangéliumot] hirdetnek!*
*A próféták már előre hirdették: „Mily szépek a hegyeken az örömhírt hozónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, aki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!” (Ésa. 52,7)
„Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a semmirekellő; mindenestől kiirtatott” (Náh. 1,15)
Így szól az Úr, jelezve, hogy Ő jön el először hirdetni az örömhírt: „Sionnak először én hirdetém, ímé itt vannak a tanúk, és örömmondót adtam Jeruzsálemnek” (Ésa. 41,27)
és hogy ki az, aki ezeket mondja a próféciákban, azt az Újszövetségben jelenti ki a Szent Szellem: „Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (Ő mindeneknek Ura).
A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Szellemmel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele” (Csel. 10,36.38)
És utána így szól a parancs: „Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! Emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! Emeld föl, ne félj! Mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! Ímé, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte. Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat, és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti” (Ézs. 40,9-11)
Róm. 10,16 De nem mindenek [mindnyájan] engedelmeskedtek az evangéliumnak [hallgattak az örömüzenetre]. Mert Ézsaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek [igehirdetésünknek]?*
*Ézsaiás így prófétál az Úr Jézusról: „Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma?” (Ésa. 53,1)
János apostol pedig idézi a próféciát: „Noha ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: „Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?” (Jn. 12,37-38)
Az apostol figyelmeztet, hogy ne csak hallgassuk az Úr üzenetét, hanem hittel fogadjuk: „Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták” (Zsid. 4,2)
Róm. 10,17 Azért [tehát] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Más fordítás: Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van”
Róm. 10,18 De mondom: [kérdezem] Avagy [vajon] nem hallották-e? Sőt [kétségen kívül] inkább az egész földre elhatott az ő hangjuk, [szózatuk; kiáltásuk] és a lakóföld véghatáráig [lakott földkerekség végére] az ő beszédük (rémájuk: kijelentésük). [Más fordítás: Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk]
Róm. 10,19 De mondom: Avagy nem ismerte-e [nem értette meg? Nem ismerte fel az Istent] Izráel? Először Mózes mondja: Én titeket felingerellek egy nem néppel, [Féltékenységre ingerellek benneteket azok ellen, akik nem népem] értelmetlen néppel haragítalak meg titeket. [haragra gerjesztelek az értelmetlen (tudatlan, goromba; értetlen; esztelen; oktalan; ostoba) nép ellen (nemzetség által)*
*Mózesen keresztül így szól az Úr: „Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket” (5 Móz. 32,21)
Pál apostolon keresztül világítja meg a Szent Szellem a kijelentést: „Annakokáért mondom: [Kérdem tehát] Avagy azért botlottak-e meg, hogy [végleg] elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán [elesésük, hibás lépésük által] lett az üdvösség a pogányoké, [jutott el az üdvösség a nemzetekhez] hogy ők felingereltessenek. [hogy ezeket kövessék]. (Róm 11,11)
Róm. 10,20 Ézsaiás pedig bátorságosan [nyíltan; merészen] ezt mondja: Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek; nyilvánvaló lettem azoknak, akik felőlem nem kérdezősködtek. [megjelentem (kinyilvánítottam; «láthatóvá tettem» magam) azoknak, akik nem tudakozódtak (kutattak; nem is kérdezősködtek) utánam]*
*Így hangzott a prófécia: „Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet” (Ézs. 65,1)
Róm. 10,21 Az Izraelről pedig ezt mondja: Egész napon kiterjesztettem kezeimet [kitártam karjaimat] az engedetlenkedő [hitetlen] és ellenmondó [ellenszegülő; feleselő; vitatkozó, visszautasító; ellenem harcoló] néphez [népség felé]*
*Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép (Laosz = néptömeg) felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után” (Ézs. 65,2)
