A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biblia Újszövetség Lukács Evangélium 9 fejezet: Az apostolok küldetése (szerkesztett). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Biblia Újszövetség Lukács Evangélium 9 fejezet: Az apostolok küldetése (szerkesztett). Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 21.

Lukács Evangélium 9 fejezet: Az apostolok küldetése (szerkesztett)



Luk. 9,1 Minekutána pedig összehívta Jézus [magához] az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen [minden gonosz szellem, azaz: minden démon felett], és betegségek [és minden baj, és csapás] gyógyítására.
Luk. 9,2 És elküldé őket, hogy prédikálják [és hirdessék] az Isten országát [az Isten királyságát, királyi uralmát], és betegeket gyógyítsanak [és minden beteget éppé tegyenek, és helyreállítsanak].

Luk. 9,3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat [se botot], se táskát [se tarisznyát], se kenyeret, se pénzt; se két-két; [vagyis egy váltás] (alsó)ruhátok se legyen.

Luk. 9,4 És valamely házba bementek, ott maradjatok [ott szálljatok meg], és onnét induljatok tovább.

Luk. 9,5 És valakik be nem fogadnak [és ahol nem látnak szívesen] titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról [ellenük szóló tanúságtételül; ez figyelmeztetés lesz majd a számukra],

Luk. 9,6 [az apostolok tehát útnak indultak, és] kimenvén annakokáért, bejárták a falukat [és jártak faluról falura], hirdetvén az Evangéliumot [az örömhírt, a győztes hadvezér érkezésének jóhírét], és gyógyítván [és meggyógyítva a betegeket] mindenütt

Luk. 9,7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, amik őáltala történtek: és zavarban [és kétségek közt] volt [és nyugtalankodott, és nem tudta, mitévő legyen], mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel [hogy János kelt életre] a halálból [vagyis a halottak közül];

Luk. 9,8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg [hogy Illés jött vissza]; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

Luk. 9,9 [így töprengett], és monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét [lefejeztettem]: kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni [és kereste a módját, és igyekezett keresni az alkalmat, hogy láthassa]

Luk. 9,10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélnek [és részletesen beszámoltak] néki [vagyis Jézusnak] mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén [és magával vitte őket, és] elvonult [és teljesen különvonultak] magánosan [egy csöndes tájékra] a Bethsaida nevű városnak puszta helyére.

Luk. 9,11 A sokaság [a tömeg] pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról [Isten királyságáról; királyi uralkodásáról], és akiknek gyógyulásra volt szükségük [a betegeket], azokat meggyógyítá.

Luk. 9,12 A nap pedig hanyatlani kezdett [már közeledett az este; a nap már lemenőben volt]; és a tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot [a tömeget], hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba [településekre] megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk [ez egy lakatlan hely].

Luk. 9,13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak [ennek az egész népnek].
Luk. 9,14 Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével [ötvenfős csoportokban].

Luk. 9,15 És akképpen cselekedének, és leültették [letelepítették] valamennyit [és mindenki ledőlt].

Luk. 9,16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat [felnézett az égre, és hálát adott értük], és megszegé [megtörte azokat]; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék [hogy osszák szét az embereknek].

Luk. 9,17 Evének azért és megelégednek [jóllaktak] mindnyájan; és felszedik, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral [tizenkét kosarat töltöttek meg a maradék darabokkal]

Luk. 9,18 És lőn, mikor ő magában [vagyis egyedül] imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság [a tömeg]?

Luk. 9,19 Ők pedig felelvén, mondának: Egyesek Bemerítő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi [az ősi] próféták közül támadt fel valamelyik.

Luk. 9,20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának [a Krisztusnak, akit Isten küldött, az Isten Felkentjének].

Luk. 9,21 Ő pedig reájuk parancsolván [szigorúan megtiltva], meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják [hogy erről senkinek se szóljanak];

Luk. 9,22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni [és el kell vettetnie] a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól [a törvénytanítóktól, és a törvénymagyarázóktól, akik elutasítják, és nem ismerik el], és megöletni, és harmadnapon feltámadni [és életre kelni].

Luk. 9,23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg (ön)magát, és vegye fel az ő keresztjét [az ő kínkaróját] minden nap //nem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, és gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá. képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//, és [úgy] kövessen engem.

Luk. 9,24 Mert aki meg akarja tartani [meg akarja menteni] az ő életét, elveszti [romlásba viszi, és elveszti] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja [az megmenti] azt.

Luk. 9,25 Mert mit használ [mi haszna van abból] az embernek, ha mind e világot megnyeri [és megszerzi] is, ő magát pedig elveszti [romlásba viszi, és elpusztítja], vagy magában kárt vall [önmagának kárt okoz, és veszteséget szenved]?

Luk. 9,26 Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet [vagy az én szavaimat, Igéimet], az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval

Luk. 9,27 Mondom pedig néktek bizonnyal [igazán mondom néktek], hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják [nem tapasztalják meg], mígnem meglátják az Istennek országát [az Isten királyságát; királyi uralmát eljönni hatalommal]

Luk. 9,28 És lőn e beszédek [e logoszok, e szavak elmondása] után mintegy nyolcad nappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.

Luk. 9,29 És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata [az Ő arcának színe, az Ő jelenléte, az Ő külső, látható alakja] elváltozék [és más lett], és az ő ruhája [csillogó, és ragyogóan, sugárzóan] fehér és fénylő lőn [és fényben ragyogott; fehéren tündöklött, s villogó fehéren szikrázni kezdett].

Luk. 9,30 És ímé [egyszerre két férfi tűnt fel], és beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;

Luk. 9,31 Kik dicsőségben megjelenvén [kik dicsőségben voltak láthatók], beszélik vala az ő halálát [s Jézus elmeneteléről beszéltek, és megmondták az Ő halálának végbemenetelét], melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni

[Más fordítás: akik dicsőségben megjelenve, élete végéről szólottak, amelynek Jeruzsálemben kell beteljesednie].

Luk. 9,32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.

Luk. 9,33 És lőn, mikor [már indulni készültek] azok, [és mialatt azok elválóban voltak, és] eltávoztak őtőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot [három sátrat], egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.

Luk. 9,34 És mikor ő ezeket mondá, felhő [vagyis köd] támada és azokat beárnyékozá [és árnyékba borította be, és ragyogó köd burkolta be, vagyis természetfölötti befolyással vette körül őket]; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe [Más fordítás: és nagyon megijedtek, és megrémültek, amikor a felhő körülvette őket, és amikor a felhőbe kerültek, és a felhőbe jutottak].

Luk. 9,35 És szózat lőn [és egy hang hallatszott] a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam [akit kiválasztottam], őt hallgassátok [és rá hallgassatok].

Luk. 9,36 És mikor a szózat lőn [és mikor a hang keletkezett], találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatnak, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban

Luk. 9,37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak [lejöttek], sok nép méne elébe [és hatalmas tömeg várta Jézust].

Luk. 9,38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem [vagyis egyetlen gyermekem ő]:

Luk. 9,39 És ímé a szellem [elkapja, és] megragadja. [megtámadja] őt és hirtelen [hangosan] kiált [rikolt, sikít, felordít]. És [rángatja, gyötri, marcangolja, és] szaggatja őt, és annyira [megkínozza] hogy tajtékot túr [vagyis habzik a szája], és nehezen megy el tőle [és nehezen hagyja el őt], szaggatván [miután meggyötörte, összetörte, és agyonkínozta] őt.

Luk. 9,40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták [nem volt rá hatalmuk, képtelenek voltak rá].

Luk. 9,41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség [eltévelyedett emberek, kificamodott, elfordult, elcsavarodott és romlott nemzedék]! Meddig leszek köztetek [meddig kell még veletek maradnom], és meddig tűrlek [meddig hordozlak] titeket, [és meddig kell még türelmesnek lennem veletek, és titeket elszenvednem]? Hozd [vezesd] ide a te fiadat!

Luk. 9,42 Amíg pedig az [a fiú még feléje tartott, még oda sem ért, és amíg] odaméne azon közben az ördög [a gonosz szellem, a démon] földhöz üté azt [leteperte, és a földre vetette, megtépte], és megrángatá [és megrázta, és szaggatni és marcangolni kezdte]. De Jézus megdorgálá a tisztátalan [gonosz] szellemet, [és ráparancsolt], és meggyógyítá [megszabadította, helyreállította, és éppé tette] a gyermeket, és adá azt az ő atyjának

Luk. 9,43 Elálmélkodnak pedig [az emberek] mindnyájan [megdöbbentek] az Istennek nagyságos erején, [és elámultak Isten nagyságán]. Mikor pedig mindnyájan csodálkoznak mind azokon, amiket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:

Luk. 9,44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket, [és jól jegyezzétek meg, amit most mondok; véssétek eszetekbe ezeket a szavakat, ezeket a logoszokat]: Mert az embernek Fia [árulással] az emberek kezébe fog adatni, [és elkerülhetetlenül meg fog történni, hogy kiszolgáltatják].

Luk. 9,45 De ők nem érték e mondást [ezt a rémát, ezt a kijelentést], és el vala rejtve előlük [hogy fel ne fogják; el volt az leplezve előlük], hogy ne értsék azt [hogy ne tudják felfogni]; és [nem merték] féltek őt megkérdezni e mondás felől [e réma, e kijelentés értelméről].

Luk. 9,46 Támada [felmerült] pedig bennük az a gondolat [okoskodás, számítgatás, fontolgatás, meggondolás], hogy ki nagyobb közöttük [Más fordítás: a tanítványok egymás között vitatkozni kezdtek, és vetélkedés csúszott be közéjük a felől, hogy ki közöttük a legnagyobb].

Luk. 9,47 Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát [és vitaindító fontolgatását], egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,

Luk. 9,48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött; mert aki legkisebb [a legjelentéktelenebb] mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy

Luk. 9,49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket [gonosz szellemeket, démonokat hajt ki, és] űz; és eltiltók őt [megtiltottuk neki], mivelhogy téged nem követ mi velünk.

Luk. 9,50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert aki nincs ellenünk, mellettünk [velünk] van [Más fordítás: ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van]

Luk. 9,51 Lőn pedig, mikor az idő elközelget [elérkezett], hogy ő felvitessék [amikor közeledett felemeltetésének ideje, hogy visszamenjen a mennybe], eltökélte magát [szilárdan elhatározta a szívében], hogy Jeruzsálembe megy

[Más fordítás: Amikor Jézus felvitetésének napjai betelőben voltak, arcát szilárdan a Jeruzsálembe vivő útra fordította],

Luk. 9,52 És követeket külde az ő orcája [az Ő személye] előtt; [és miután a küldöttek útra keltek] és elmentek, [megérkeztek, és] bementek egy szamaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek
.
Luk. 9,53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala [Más fordítás: Mert arca a jeruzsálemi útra volt szegezve].

Luk. 9,54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg [hogy pusztítsa el] ezeket [Más fordítás: hogy a mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket], mint Illyés is cselekedett?

Luk. 9,55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket [rájuk szólt, és megfeddte őket], mondván: Nem tudjátok minémű szellem van ti bennetek [Más fordítás: nem tudjátok, milyen szellemben vagytok]:

Luk. 9,56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy [megmentse, és] megtartsa [vagyis üdvözítse]. Elmenének azért más faluba

Luk. 9,57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová [bárhová is] mégy!

Luk. 9,58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk [odújuk, vackuk] van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania

Luk. 9,59 Monda pedig másnak [egy másiknak]: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb [először] elmenjek és eltemessem az én atyámat.

Luk. 9,60 Monda pedig néki Jézus: Hadd, temessék el a halottak az ő halottaikat [Más fordítás: hagyd a holtakra, hogy temessék el halottaikat]: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát [az Isten királyságát].

Luk. 9,61 Monda pedig más [egy másik] is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak [a családomtól; házam népétől].

Luk. 9,62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint [és hátrafelé nézeget], nem alkalmas az Isten országára [az nem való az Isten királyságába]